#majthényi flóra

[szepsegkoldusa]

Mondják, a költők nagy árral fizetik meg dicsőséges küldetésüket, egyéni boldogságukat áldozzák, s a sors napos oldalának önző örömeit, hogy a csalogató csillagot követhessék. S a boldog jelenért cserébe legfeljebb halhatatlanság jut neki, az oly bizonytalan, s oly semmire se jó halhatatlanság!

Török Sophie: Majthényi Flóra százéves

[szepsegkoldusa]

Flóra arcképe szobámban függ és könyörgő szemeit ideges és hiábavaló járás-kelés közt egyre rámfüggeszti, mintha ettől rettegne, hogy kezembe letett sorsa megint céljátvesztve hull a felejtésbe, s az igazságszolgáltatás vak kapui ismét becsapódnak sikoltó panaszai előtt. Ezt a bő selyemszoknyából kibimbózó szép ifjú leányt a magyaros bársonymellényben és csipkés ingblúzban Barabás mester kecses rajza őrzi meg nekünk; annyi híres költeménnyel dicsért kis kezében drága irattekercset tart, arcán egyszerre ül a komoly írónő öntudatossága s egy szép és szomorú gyermek megható gyengesége. A kép a Hölgyfutár olvasóinak készült ajándékba, s a tizenhétéves költőnőt külön cikk is így dicséri: «Flóra, az irodalom e kis földi tündérkéje, ki aranyat, ezüstöt, drága gyöngyöket hordogat elő kék tengerszem fenekéről, egyesíti arcában a földet s eget. Szemeiben az erő, ajkaiban a gyöngédség. Ez a kép teszi mesterré Barabást, mert tökéletesen kifejezi a belül lakó lelket.»

Török Sophie: Majthényi Flóra százéves