#majdjobblesz

[dudlimur]

I. 63

Nem vagyok mérges, mert nem akarsz engem. Azért vagyok mérges, mert úgy viselkedtél, mint aki akarna. Ezzel elérted, hogy iszonyatosan beléd szeressek. Aztán elhagytál, mintha semmit sem jelentettem volna. És ez az… ami ténylegesen összetörte a szívemet.

[dudlimur]

I. 69

A fantáziám kínoz meg a legjobban. Hajnalban nem tudtam visszaaludni, és arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha csak megfordulnék az ágyban és ott lennél mellettem. Milyen könnyen a hajadba tudnék túrni, most is érzem az ujjaimon a hajszálaid puhaságát, és mintha az orromban benne lenne a finom illatod. Résnyire nyitnád csak ki a szemedet, de azonnal elmosolyodnál, ahogy meglátsz engem.

-          Jó reggelt rózsabimbó!

Csak egy lágy puszit nyomtam volna az arcodra, majd a szádra és beleszagoltam volna a hajadba.

 A fantáziám kínoz meg a legjobban. Sokszor, ha a Ludens című számot hallgatom, elképzelem, ahogy valami házibuliban énekeljük. Az elején szorosan, majdhogynem egymás szájába suttognánk a dalt. Majd felszabadultabban ugrálnánk és tombolnánk rá, de mindig visszatalálnánk a másik ölelő karjaiba. A dal végén nevetve lehuppannánk egy kanapéra és megcsókolnánk egymást. Sokatmondó tekintettel néznél, és úgy mosolyognál, ahogy mindig mikor megláttál.

 Az emlékeim is kínoznak. Az ágyamon feküdtem és néztem, ahogyan a konyhában szorgoskodsz. Fakó az emlékkép, és akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Talán mosogattál. Majd az ajtófélfánál megálltál és csak néztél. Mindig eszméletlen zavarba tudtál hozni azzal, ha nézel.

-          Fejezd be! Miért nézel? – nevettem zavartan

Nem válaszoltál azonnal, de közelebb jöttél. Mosolyogtál.

-          Emlékkép. Gyűjtöm rólad, és ha úgy van, akkor egy filmként levetítem magamban.

 Későn jöttem rá, hogy nekem is emlékképeket kellett volna, gyűjtsek rólad. Olyan gyorsan elmentél, hogy időm sem volt realizálni a helyzetet. Én meg itt maradtam ezzel a fene nagy ürességgel a mellkasom helyén. Mindig rád szóltam, ha néztél.

Már nem tenném.

Nézz, rám megint úgy kérlek!

 Nevess bele a számba és húzz közel magadhoz, tanulmányozz a kék szemeiddel. Vesszünk el egymásban és ölelj, amíg csak tudsz!

[dudlimur]

I. 80

Aha. Jó. És akkor most… ?

 Mi volt ezzel a lépéssel a szándékod? Miért most kellett? Miért nem töröltél? 80 napja nem kaptam SEMMILYEN jelet felőled. Erre most tinderen matchelünk.

Ezzel mi volt a terved? Kíváncsi voltál? Mert én nem amiatt húztalak jobbra. Hanem mert valahol a romantikus énem azt szerette volna, ha te is így cselekszel. És így cselekedtél. De miért? Az a baj mikor megláttam kifutott a vér az arcomból, a szívem irdatlan ütemben kezdett verni és remegni kezdett a kezem.

 Most elkezdtem reménykedni… reménykedek abban, hogy írni fogsz, nekem De miért nem azonnal teszed? Azt sem tudom válaszolnék-e. Kétszer nem bírnám ki ugyanezt. Ha csak kíváncsi voltál, akkor viszont borzalmas ember lehetsz… kínzol ezzel az egésszel. Mikor már kezdtem lassan elengedni ezt az egészet. Vagy legalábbis már nem gondoltam rád annyit. Erre most, huss! Egy ilyen aprócska húzással úgy érzem ismét a padlóra küldtél.

 Mi mondanivalód lehet számomra?

 Az a baj kergetem bele magamat ezekbe a képzelgésekbe, hogy talán valóban fontos lehetek neked. Talán ízt írod, hiányzom, találkozzunk. Már ki is választottam melyik ruhámat venném fel az alkalomra. Talán itt fogsz várni a kapum előtt, zaklatottan, mert nem tudsz nélkülem élni. Talán a kezdeti sokk miatt nem tudnék megszólalni, de nem is kellene, mert te mindent elmondanál helyettem. Talán most minden máshogy végződne… talán…

 Ma tipikusan olyan idő van, hogy össze kellene bújni. Ahogy mi is tettük. Megnézed velem a Harry Potter-t megint? De most figyelünk is rá? Vagy megint elalszunk egymáson?

 Úgy érzem feleslegesen élem bele magamat abba, hogy megkeresel. Mi szükséged lenne rám?

 Talán… talán én lehetek a dinged?

[dudlimur]

I. 56

Próbálom összegezni, hogy milyen érzések is vannak bennem irántad, mert úgy érzem az utóbbi időben csapongtam. Annyi mindent váltasz ki belőlem, még így is, hogy nem kommunikálunk, hogy az megijeszt.  

Egyrészt kurva mérges vagyok rád, mert olyan mérhetetlenül undorító tinderen a képed. Nekem mosolyogsz! HAHÓ! Nekem! És azzal a mosollyal sedsz fel mást? Meg egyáltalán minek keresel? Azt mondtad, hogy neked most nem kell kapcsolat… hát jó gyorsan megváltozott a véleményed.

Mérges vagyok, mert egyszerűen nem tudlak elengedni, és nem tudom, mi miatt ragaszkodok hozzád ennyire. Mérges vagyok, mert ennyire borzalmasan érzem magamat mindennap miattad. És mérges vagyok, mert tudom, hogy te már nem gondolsz rám. Mérges vagyok, mert féltékeny vagyok arra a lányra, aki melletted lehet. Mérges vagyok, mert nem küzdöttél értünk eléggé, hanem az egyszerűbb utat választottad. Mérges vagyok, mert miattad nem fogok már senkit sem szeretni olyan hévvel. Mérges vagyok, mert szavak nélkül is tudtam, hogy szeretsz. Mérges vagyok, mert nem beszéltél nekem a gondjaidról, habár együtt talán megoldhattuk volna őket. Mérges vagyok, mert megmutattad, hogy mire vágyom valójában.

És mérges vagyok rád… mert ugyanúgy szeretlek, mint amikor először megláttalak a Liget parkolójában.

[dudlimur]

Egyszer szerettem volna a szemedbe mondani, hogy mennyire szeretlek