#magyar slam

[nyakra-csokok-gyakran-bokok]

éjfél

a sötét szobában képeket festek a plafonra.

kötéltánc, egyensúlyvesztés, félelem a zuhanástól.

onnan fentről látom magam.

cigarettacsikk száll alá egy felsőbb emeleti erkélyről.

sikoly töri meg az éjszakát.

csend.

testem a plafonról néz alá,

“ó, hát mit tett veled ez a lelketlen világ?”

válaszolnék, de a szó torkomra fagy,

ahogy az utca csendjébe dermedt bele a halál sikolya.

szívem burokba zárva várja a feloldozást,

mint rab a villamosszékben a megváltó halált.

kitörnék már ebből a börtönből, ám a félelem visszaránt.

de valahogy, mégis hívogat kintről egy óceán-szempár.

kezét fognám, de a paranoia újabb táncot kér,

visszakoznék, de

mégis lépek felé,

hogy eljárjuk nászunk utolsó, bús keringőjét.

testem még fent, de az egyensúly lassan visszatalál.

szállok vissza magamba.

szívem fehér zászlót lenget,

ahogy pajzsa végleg feladta a csatát.

testem már nem repül,

az elmém hat emelet magasan jár.

elfolyt, benntart, kifúj.

nyugalom.

óceán-szemekről álmodom.

2023.01.13. 00:05

[angelincage]

"Attól, hogy még nem találtam otthont magamban, nem jelenti azt, hogy a ti árvátok vagyok."

[liketwins]

Magom

Egészen hozzászoktam, hogy kussban maradjak Pedig megfogadtam pár évvel ezelőtt már magamnak Hogy többé nem hagyom, nem veszhetek el másban Önmagamat hamarabb megtalálom tíz emberben, százban Mint a saját testemben Nem vagyok most rendben A valómat kívülről belülre teremtem És nem fordítva Nem az lesz a világom, amit belül megélek Aki én vagyok, az annyi, amit rólam beszélnek Belépek a másikba, elhagyom az ént És másról már tudnék írni három kisregényt De hogy én mit érzek, hogy én mit tudok Egyszer megmondom neked, ha belőled kijutok És visszatalálok a magba. Magamba. Laktam-e már valaha bennem?

[in-tempestate]

Egy újabb este eljött, es mikor lehajtom fejem azon töprengem hogy a bennem lakó két én miért utálják egymást ennyire? Nos, felem egyike folyton gondol a rosszra, de segítene bárkin ha gond adódna. Másik oldalam ellenben mindenkit önmaga alá helyezne. Persze nyilván izgalmas az, ha valaki vakmerő, nincsenek érzései és semmitől sem fél, de a kérdés az:

- Vajon mennyire marad ember az ember ha hagyja hogy ez a fele győzzön és többe nem sújtja majd vállát az érzelmek kicikázhatatlan gondja?

Sosem leszek képes igazán szeretni, míg el nem döntöm ki is akarok én lenni. Egy szelíd, kedves madár vagy egy durva, kőszívű medve. Azért egy dolgot még is csak tudok, bárhogyan is a kettő nem megy együtt, az a dolog biztos hogy marad, a fájdalom kerekedik felül.

[sirexe]

Verset írni könnyű, jót írni nehéz.

Hagyok egy percet csak hogy ezt megértsd.

Verset írni olyan, mint egy kapcsolatot életben tartani.

Könnyű elkezdeni, csak nehéz fent tartani.

Verset írni olyan, mint ha szeretni próbálnál,

Az elején minden fény és csillám, a végén pedig bukkot tervek halmaza a kukában.

Mer minden egyes papírra vetett mondatod

A könnyeid által átitatott gondolat

Nem mindenkinek való az írás, ahogy a szerelem se.

Valaki tervez, valaki remél,

De hiába minden, ha egyedül semmit nem érsz.

[egyrokacsodaorszagban]

zen slam

zenemen kívül vagyok,

mert benne lenni

a zenben

nem megy,

basszameg,

hogy ez se,

még ez se megy.

ennyi az élet?

semmit se tudni

jól?

még a semmit se?

szó szerint

nem jól tudni

a semmit?

se

gíts nekem

megértenem

az ürességet

érzem-e,

vagy a zen

van bennem

végül mégis

végtelen

mélységeken

átívelő hídként!

de miért épp

most ért

el ez a midlife crisis

-szerű

-szagú

-érzetű

ború?

derült

égből...

régről ismerős

ez a nyugtalan

hajsza.

nem alsza

nak a szívben

a gondolatok,

a semmiről megint

a tárgyra kapok,

de levegőt

nem.

nem akarok

semmit.

a semmit akarom.

semmit se akarok.

a semmitől félek,

ha benne vagyok.

ha bennem van

a semmi,

félek.

[sullyedokapitany]

,,Én vagyok két csúnya ember szelfije egy szar helyen"

[kenderbetyar]

Nincs cím

Elkopott ruhák tengere az asztalon,

lefele folyik a zokni-csepp a padlóra.

Lehet bent cigizni? Néha igen, ha megengedem.

Aludni kéne, hisz húsvét van,

ehelyett fekszek a telefont nyomkodva,

a szoba másik végéből hallgatva,

a Tóth elégedetlenségét a szkevek ellen.

2023. 04.08.

[ayasssshi]

2022.04.15.

néha az orrom folyik

néha a szemem folyik

néha a szememmel az orrom folyik

néha a szememmel a lelkem folyik

néha a fejem folyik

le a nyakamról

néha a karom vagy a lábam folyik

le a testemről

néha csak torz az egész

néha csak hideg és idegen

penész az egész

néha szép

ha ő mondja

ha ő mondja szép az egész

[angelincage]

Nem az a baj, hogy tárgy lett belőlem, hanem, hogy nem tudtok szépen bánni a tárgyaitokkal.

[klisek]

Mellettetek fexek.

Igazából ülök az ágyon illatod még öltöztet, betakar.

Pedig már jó ideje nem vagy itt de az illatod itt maradt, vitted volna magaddal.

Úgy mint a többi szarodat.

Maradt itt bennem egy mély tó melyet nevezhetnék feneketlennek is de az oly klisés lenne mintha leírnám, hogy hiányzol.

Föld vagyok melyben lábnyomaitok maradnak,

Mentek tovább mintha ez lenne a legjobb.

Könnycseppek csorgását nem hallom a bennem maradt fehér zajok sokaságától.

Feketében öltözöm, lehet gyászollak mindnyájatokat,

Habár én eleganciaként fogom fel,

Elegánsabb lenne az is ha nem keresném minden pillanatban a tökéletest,

De nálam minden gondolat sokat mondó és mégis felületes,

Mindegy is örülök, hogy itt voltatok, majd valahogy leégetem magamról illatod, és jobb lesz egyszer a reggel,

Végszóként vigyázzatok magatokra és szeretlek titeket, mert darabok vagytok belőlem, és éppen ti is itt ültök az ágyamon.

[sirexe]

Azt mondta szeret...

Most meg ott tartunk, hogy két hete nem is keres.

Azt mondta fontos vagyok, és, hogy nem akar elveszíten,

Két nap múlva meg azt mondta neki ez nem megy és próbáljak meg rajta túl lépni.

Azt mondta hogy velem boldog, és anyukájának is beszélt rólam,

Most meg úgy tesz mintha az élete része, sose lettem volna...

[tuntetesinfo]

MÁRC. 14., 0:00 – MÁRC. 15., 23:59

Civil Sugárút

Idén lesz 175 éves a 48-as forradalom és szabadságharc, így 48 órás ünneplésére, emlékezésre, demonstrációra, civil együttlétre hívunk mindenkit, 2023. március 14–15-én. Ez a két nap a szolidaritásról, a polgári büszkeségről, a méltóságról és az együttműködésről szól. Helyszínek: Hősök tere és az Andrássy út A záró program 15-én, 15 órakor kezdődik a Hősök terén, ahonnan együtt vonulunk a Károly körúton, az Astorián és a Szabad sajtó úton keresztül az Erzsébet hídig. A kétnapos Civil Sugárút egyik célja, hogy a civil szervezetek – amelyek oly sokat tettek ezért az országért, az elmúlt három évtizedben – szabadon bemutassák szakmai értékeiket, tevékenységeiket. A közös emlékezés, ünneplés, bemutatkozás, ismerkedés, a legkülönbözőbb gyerek- és felnőtt programok mellett kiemelt célunk a civil együttműködés erősítése. 14-ére alternatív tanórákat, foglalkozásokat szervezünk, este civil agapé (szeretetvacsora) lesz, éjszakára pedig virrasztást szervezünk hőseink emlékére – napközben filmekkel, előadásokkal, beszélgetésekkel is megidézzük értékeiket, tanításaikat, példamutatásukat. Terveink szerint a programok között mindkét napon lesznek – időjárástól függően – beszélgetések emberjogi, oktatási, szociális, kulturális, egészségügyi, gazdasági és ökológiai problémákról. Lesz a sporttól a slam poetryig, a piactól a kézműves foglalkozásig és a gyermeksarokig sok minden más is. Az egész eseménysorozatot akadálymentesnek tervezzük, hogy azok is velünk lehessenek, akik oly nehezen mozdulnak ki otthonukból, intézményeikből. Kérjük, hogy amennyiben civil vagy szakmai szervezetként, közösségként, szakszervezetként, vagy akár önálló állampolgárokként kapcsolódnátok, legkésőbb február 15-ig jelezzetek vissza, és regisztráljatok ezen az űrlapon: https://forms.gle/v92yewvmyZdJ95CFA. További civil, szakmai szervezetek és szakszervezetek csatlakozására is számítunk. Legyen ez a két nap valóban közös ünnepünk! Mert egy Magyarország van, mely közös hazánk, köztársaság, ahol mindenkit egyenlő jogok és kötelességek illetnek. A Civil Sugárút szervezői, együttműködő szervezetei: ADOM, aHang, Akadályok nélkül, Amnesty International, Becsülettel a cigányságért Egyesület, Civil Bázis, Civil Kollégium Alapítvány, Civil Közoktatási Platform, Civil Rádió, Egységes Diákfront, Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület, Fridays For Future Magyarország, Igazgyöngy Alapítvány, Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete, Közélet Iskolája, Közösség a Pedagógusokért - KAP Magyar Anyák - Kreatív Ellenállás, Magyar Európai Nők - MENŐK, Magyar Műfordítók Egyesülete, Magyar Újságírók Szövetsége, Menhely Alapítvány Pedagógus Egység, Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, Pécsi Szál-Civil Bázis, Rehab Critical Mass, Számoljuk Együtt, Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, Roma Parlament, Tanítanék!, Társaság a Szabadságjogokért, Van Helyed Alapítvány, Védegylet, és várjuk más civil szervezet, szakszervezet, intézmény kapcsolódását is.

[libirk]

Pankotai Lili - Ó magyar.. - Slam Poetry Pécs / 2022.12.21. / I. helyezett

[melindak04]

Adatok

Első kérdés: Adja meg a nevét!

Írom: Lina, mi mást írnék,

Hisz a családom is így hív.

Mennék tovább, de valami pirosan világít.

A teljes nevét adja meg!

Jó, jó, de miért is kell ez nektek?

Mindegy, beírom a teljes nevem,

Haladjunk tovább, jöhet a kettes.

Születés ideje:

Július 4. – eddig rendben,

De valami megint hiányos,

Tényleg! nem adtam meg évszámot.

Beírom, de jön a válasz erre:

A megadott időpont érvénytelen.

Az a baja, hogy kiskorú vagyok, mi?

De mit csináljak? nem fogok egy évet várni.

Átírom, jó, legyek tizennyolc,

Ez valahogy mégis bánt, mert hazudok.

A hármas a következő, ugye?

Születésének a helye:

Na elég, kezdek mérges lenni.

Adatok kellenek, oké, de minek belőlük ennyi?

Miért az határoz meg,

Hogy hol, meg mikor születtem?

Elhiheted, ember vagyok

És nem egy marslakó.

Innentől más meg minek kell?

Inkább mondanám, hogy mit értem el.

Írtam már novellát meg verset,

Nyertem díjat és versenyt,

De ez valahogy senkit sem érdekel,

Sokszor elintézik ennyivel:

„Az nem fontos most,

Inkább a diák-számod mondd!”

Tényleg ez az, amitől több leszek,

Hogy Budapesten születtem?

Igen, fővárosi voltam, de mindegy,

Hisz már úgysem ott élek.

Tanulni akarok, fejlődni

Nem idióta űrlapokat töltögetni.

Vesztegetem az időmet.

Ilyenkor úgy érzem, ez nem is élet.

Nem vagyok állampolgár,

Csak egy egyszerű dísztárgy.

Tudod, kell rá sorszám is,

Meg a MADE IN HUNGARY.

Már csak a termék neve hiányzik,

Aztán meg el is lehet adni.

Másra jó nem is lehetek?

Csak egy újabb adat kell nektek…

Minek bajlódni vele?

Inkább gyorsan kilépek.

Talán később újra megpróbálom…

Ha majd az öntudatom elhagyott.

Mert egyszer el fog hagyni, érzem.

A társadalom beszippant egészen.

Megszűnök egyénnek lenni,

És ez ellen nem tehetek semmit.

Egy arc leszek a tömegben,

Egy adat a rendszerben.

De nem lehet ez a vége!

Valamit csak tehetek ellene…

Ha az egyediségem pajzsom lesz,

Az elmém, pedig, fegyverem.

Akkor, és csakis akkor győzhetek,

A világ elnyomása felett.