#méhes marietta

[thesnakeandthemoon]

Méhes Marietta,NYC,2017.

[akibujt]

Eszkimó asszony fázik (1983, Xantus János)

Debbie Harry

[minditthalunk]

A-E. Bizottság & Marietta Méhes - Szerelem

[algebraicvarietyshow]

matatok hát a limlomban, kijárási tilalom van

[regiszinkron]

Csak szerelemből / Anche lei fumava il sigaro... részlet (1985, r: Alessandro Di Robilant)

Méhes Marietta egyfajta MOME-Cicciolinaként ebben az “olasz noir-pulp”-ban :) Szerintem ez tényleg sehol másutt nincs (fenn). Pont akkora zagyvaság mint ezek a google translate-es olasz filmblogos vélemények:

“A posztatomnak tűnő Milánó hatásos szürke-kék dominanciával szokatlan atmoszférát biztosít egy terméknek, amely – sok hasonló filmtől eltérően – mindenekelőtt akkor működik, amikor a groteszkbe lendül, míg a Pasolini-Caligarianban elmerülve megcsúszik. (megszégyenítve a családi nyomorúság zárójelét)“

“Különös, néhol kissé kellemetlen Milánói miliős film, melyben a prostituált szerelmétől türelmetlen Job rablás és gyilkolás látható. A valószínűtlenséget néha érdekes ötletek kompenzálják, néha elítélik, hogy olyan groteszkhez vezetnek, amely zavarba ejtővé válik. Szokatlan, nem felejti el, de őszintén szólva nem sok. Gyönyörű Magyar Méhes (énekes is: lásd youtube), végzetes szajha, aki a hátára felhelyezett matraccal ver állva fogyasztani, de halkan.“

“ Az első résznek, bármennyire is zavaros és megfejthetetlen, akárcsak a film többi részének, megvannak a maga okai: mindenekelőtt a sikeres éjszakai atmoszférák, de az olasz noir-pulp útjain való próbálkozás is. Kár, hogy megérkezik a második rész, amelyben minden eddig látott jó dolog hajótörést szenved a sok unalom és a groteszk sikertelen használata és túlzás közepette. Közepes, de nem nézhetetlen.EMLÉKEZTETŐ: A hordozható matrac; Haber elmegy a pókerjátéktól, és azt mondja: "Cserélem a vizet az olajbogyóval."

[matekonkol]

2017 FILMNAPLÓ

#17: A KUTYA ÉJI DALA

a film, amivel úgy voltam, hogy az első háromnegyed óra kifejezetten nem tetszett, a második háromnegyed órát elég érdekesnek tartottam, a harmadik háromnegyed órát meg már kifejezetten szerettem.

az iszonyúan rossz minőségű (igénytelen? szándékosan igénytelen?) kép- és hangminőség, illetve a snittelés és vágás sutasága csak, amit nem értek, vagy sajnálok.

egyébként a világ filmtörténetében David Lynch (magyar proto-Twin Peaks?) és Lars von Trier neve mellett lenne a helye Bódyénak ezzel. újranézem majd.

köszönöm a vizsgáimnak, hogy néhány ilyen filmet bepótolhattam miattuk (sajnos közel sem annyit, amennyit kellett volna).

[funamblrist]

Marietta Méhes on the set of Eszkimó asszony fázik (Eskimo Woman Feel Cold), c. 1983

[videomessiah]

The Dog’s Night Song (1983)

[matekonkol]

itt van az ágrólszakadt, pedig senki se hívta

[algebraicvarietyshow]

80 kihagyhatatlan előadó a 2010-es évekből

néztem az év végi koncertlistáimat, és végül is top-akárhány koncertet nem akartam összerakni az évtizedből, de egy ilyet igen: csupa olyan előadó, akiket jó volt látni akkor, amikor - nem állítanám, hogy mindre jegyet vennék most is, de egyiket se bántam meg. ami még külön jó, hogy igazából rettenetes hiányérzetem sincs így az évtized végére (nyilván volt azért egy-két dolog, amit elkerültem).

amanda palmer (2013) anna calvi (2012, 2014, 2018) arcade fire (2018) arctic monkeys (2014, 2018) ariel pink (2015) balaton feat. méhes marietta (2011) beach house (2016 2x) big thief (2016, 2019) black lips (2014, 2017, 2019) blur (2013) cherry glazerr (2017) courtney barnett (2019) crocodiles (2015, 2017) deerhunter (2016, 2019) dinosaur jr. (2016) európa kiadó (többször) felső tízezer (többször) flash (többször) foo fighters (2019) foxygen (2017) franz ferdinand (2013, 2019) gustave tiger (többször) handsome furs (2011) hinds (2017, 2018) hiperkarma (többször) idles (2019) iggy pop (2019) interpol (2011, 2015, 2017) kaiser chiefs (2011) kaláka (többször) képzelt város (többször) king gizzard and the lizard wizard (2018) kiscsillag (többször) kispál és a borz / lovasi andrás (többször) kurt vile and the violators (2016 2x, 2019) la femme (2018) lush (2016) manic street preachers (2011, 2014) mayberian sanskülotts (többször) moon duo (2015, 2017) muse (2010) my bloody valentine (2013) nick cave and the bad seeds (2013) of montreal (2017, 2019) pál utcai fiúk (többször) peach kelli pop (2014, 2015) platon karataev (többször) preoccupations / viet cong (2015, 2016, 2017) public service broadcasting (2017) pulp (2011) regina spektor (2013) robyn hitchcock (2017) slaves (2014, 2017, 2018) spiritualized (2019) st. vincent (2014) szabó benedek és a galaxisok (többször) szagos hörigekkók (2014, 2015) tame impala (2013) temples (2016) the bots (2013) the horrors (2011, 2012, 2017) the killers (2012) the kills (2017) the national (2011, 2019) the raveonettes (2015) the somersault boy (többször) the stone roses (2012) the war on drugs (2018) the xx (2012) thurston moore (2015) tindersticks (2012) toy (2014, 2018) ultimate painting (2016) unknown mortal orchestra (2013, 2018) wolf alice (2018) wooden shjips (2014) xiu xiu / xiu xiu + larsen (2011, 2012, 2013) yeasayer (2019) yo la tengo (2016, 2018) zombie girlfriend (többször)

[rockhyrax]

Spectacle Radio ep.50 :: 02.02.2020 :: I Don't Really Like Grape Products

Jaike Stambach - Untitled (We Don't Care about Music Anyway) // Hiroyuki Onogawa - Main Titles (Labyrinth of Dreams) // Peter Grudzien - The Unicorn // Silvesterklausen (UR-Musig) // Kirihito ft Sakamoto Hiromichi - Ohayo death, goodbye the earth (We Don't Care about Music Anyway) // Suckdog (I'm Going to Be Married) // Malaria - Kaltes Klares Wasser (Lust and Sound in West Berlin) // Low on High - Melt (Pig Death Machine) // Klaus Nomi - Total Eclipse (Nomi Song) // Wire - A Public Place (Nomi Song) // Meat Power (My Degeneration) // Lounge Lizards - Not a Rondo (Live in Berlin) // - // Hiroyuki Onogawa - Daydream (Labyrinth of Dreams) // (Psychos in Love) // Sakamoto Hiromichi - Screen Memory (We Don't Care about Music Anyway) // Lenny Pickett w Rosemary Moore & Henry Feree - Kitchen Song (Doomed Love) // Carmine Capoblanco & Debi Thibeault - Psychos In Love Theme // A.E. Kommittee feat Marietta Méhes - (Dog's Night Song) // Trabant - Itt van pedig senkise hivta (Eszkimó asszony fázik) // Hiroyuki Onogawa - bus drone (Labyrinth of Dreams) // Lounge Lizards - Tibet (Live in Berlin) // - // Sammy - Evergladed (River of Grass)

[nemzetikonyvtar]

Boldog születésnapot Méhes Marietta! Az énekes- és színésznő underground körökben ismerkedett meg a kor számos újító szellemiséget képviselő alkotójával, többek között filmes szakemberekkel, így került kapcsolatba a színművészettel. Játszott a Kétfenekű dobban, a Kopaszkutyában és az Eszkimó asszony fázik című filmben is. 1984-ben disszidált, jelenleg Amerikában él. 

Jávor István felvételen Lukáts Andor társaságában látható, az Eszkimó asszony fázik című film 1983-as forgatásán.

OSZK Fényképtár

[zeneegyenmeg]

Nyugtalan fény – pattogó szikrák

Citizen Naiv: S.Q.X., Magánkiadás, 2017

Nem szokásom arról írni, hogyan jutottam hozzá egyik-másik hanganyaghoz, amelyről épp írni szándékozom, de most az egyszer talán elnézhető nekem, hogy ezt teszem. Annál is inkább, mert a Citizen Naiv demójának megszerzésekor elhangzott két olyan fogalom, amellyel írásom elején, s majd a későbbiekben is operálni szeretnék. Amikor Gulisio Tímea, a zenekar klarinétosa-kavalosa-furulyása átadta nekem a lemezt, némileg mentegetőzve mondta, hogy ez még csak egy kísérlet (1), illetve azt, hogy ez a zene még túl sűrű (2), és a továbbiakban várhatóan finomodik, letisztul.

A kérdés mindezek után, hogy jó-e ez nekünk? Hogy kísérlet, hogy sűrű. (Na, meg persze, hogy majd letisztul.)

Utóbbin annyira nem kell csodálkoznunk, hiszen a demók sok esetben „sűrűk” – túl sok mindent akarnak velük egyszerre megmutatni a zenekarok. A sűrűséggel pedig kézen fogva jár az aránytalanság, hogy tudniillik a hallgató néha azt érzi, kevés, néha meg azt, hogy sok. Nem egyszerű a felfutni kívánó zenekarok élete, hej. De a kezdeti nehézségeken simán átlendítheti őket a rutin (ha van).

A Citizen Naiv nagy szerencséje, hogy olyan kipróbált zenészek a tagjai, mint Soós Tamás, a szép múltú Csokonai Vitéz Műhely egykori gitárosa, DJ Kraak (Gulyás András), a hazai underground zenei életben szintén ismert figura, és a szerényebb zenei múlttal rendelkező, ám rendkívül tehetséges, irodalmi és színházi berkekben otthonlévő Fábián Franciska és Gulisio Tímea. (Remélem, nem veszik illetlenségnek a hölgyek, hogy nem velük kezdtem a sort.) Van miből főzni – mondják nálunk, faluhelyen. Minden összetevő adott ahhoz, hogy jó legyen ez a kislemez, amely a S.Q.X. nevet kapta a keresztségben.

Amikor először hallgattam végig az anyagot, az ének nagyjából olyan hatással volt rám, mint amikor elütött a Trabant. Természetesen a Trabant zenekarra gondolok. Törődött női hang, hegynyi világfájdalommal, gondoltam. És erre ráerősíteni látszott a második dal (Kémnőcske) is, a nyávogássá effektezett énekével, bájos hamisságával. Pont ez fogott meg anno Méhes Marietta zenekarában, ez a némileg mímelt esetlenség, és a mögötte húzódó, rejtőzködő, olykor csak stroboszkópszerűen pillanatokra megvillanó zsigeri energia. A Citizen Naivnál stroboszkóp helyett célszerűbb pattogó szikrát, parazsat mondani, mert ez a zene (dacára annak, hogy elektronikus alapokon nyugszik) közelebb áll a természetes(ség)hez, mint a műhöz.

A Kémnőcske esetében is ezzel lehetett engem „bepalizni”, na meg a zenei változatossággal, a dal progresszív építkezésével, azzal, ahogy a dal az egyszerű mollos, kétakkordos váltogatásból átmegy könnyed szvingbe, aztán a fuvolának köszönhetően megjelennek a népzenei motívumok, jellegzetes hajlítások. A fokozatosan felépülő dal pedig végül a magányos, mondhatni öncélú „nyávogást” kiteljesíti, kozmikussá, univerzálissá, közüggyé teszi.

A Kémnőcskén viszonylag egyszerű volt fogást találnom, talán éppen ezért kezdtem ezzel a dallal a S.Q.X. ismertetését. A lemeznyitó Nyugvó fény egy kicsit keményebb dió. Benne kevésbé letapogathatóak a hagyományok, hatások, annál inkább látható a kísérletezés, amelyre a cikkem elején is felhívtam az olvasó figyelmét. Talán a Dušan Kojić (Koja) vezette Disciplin A Kitschme kései zenéjéhez hasonlíthatnánk ezt a dalt, azzal, hogy ott a basszusgitár dominál, itt pedig a fúvósok viszik a prímet. Sok lehetőség van ebben a dalban, és talán pont erre vezethető vissza a kudarca is. Hiszen a sok közül a legegyszerűbben járható utat választja, és megelégszik a zajcentrikus szeleteléssel. Persze, lehet, hogy ami nekem (mint hallgatónak) most kudarc, az egy koncerttérben főnyeremény lesz. Lehet, hogy a hallgatás mikéntje teszi olyan esetlenné ezt a dalt… Na, de ilyenkor azért ott motoszkál az emberben az a gondolat is, hogy ha egy dal jó, akkor minden körülmények közepette jó(nak kell lennie). Viszont a szöveg hálás, jó, és megmenti ezt a dalt. Egyébként a lemez mindhárom dalának szövegére jellemző az igényesség, illetőleg látszik, hogy biztos kézzel írták meg őket. S ha már a Nyugvó fénynél tartunk, had’ idézzek belőle (mintegy a bizonyítás kedvéért): „De múló a pillanat és sík vizű a lét, / Forr bennem lent nyugtalan, ami fent alél.” Be kell vallanom, ez a két sor egy kicsit talán zavarba is hozott, mert egyből veszettül keresni kezdtem az emlékeim között, vajon honnan lehet ismerős, melyik, ma már klasszikusnak számító költőtől származhat. A dalszöveg áldozatává váltam, nincs mese.

A demó utolsó két trackje, a Szerelemfüggő és a Szerelemfüggő csoport ugyanazon dal két különböző artikulációban. Tulajdonképpen ebben a gesztusban mutatkozik meg a leginkább a kísérletezési szellem – mintha ezáltal a dal hatékonyságát próbálnák feltérképezni. Számomra mindkét változat kedves, mert mindkettőben ott vannak azok a zenei morzsák, amelyek szimpatikussá tesznek egy dalt. Az előbbi verzióban az tetszett leginkább, ahogyan összebékítik a pulzáló elektronikus alapot a dinamikus, kissé túltorzított, Hendrix játékára emlékeztető gitárszólókkal. A lemez záródalában pedig a gitár természetes nyerssége, és a furulya adta, olykor sikonyáló zörejek, amelyek a dalt a rituális szertartások szférájába emelik. És helyes is ez így, mert ha jobban belegondolunk a „szerelemfüggő csoport” (szekta) és a szertartásosság fogalmak között eleve felfedezni a tapadást. Csak egyetlen tanácsot adnék a Szerelemfüggő című dallal kapcsolatban: a kilencvenes években divatos Hupikék Törpikék slágerparódia-hangzást az éneknél ildomos lenne elhagyni.

Mindent összevetve izgalmas kísérlet, szerethető anyag a Citizen Naiv demója – érdemes belekóstolni, sőt, megrágni. És élvezni.

Barlog Károly (Rockbook.hu)

[thesnakeandthemoon]

Méhes Marietta