#lovagrend

[turbiea]

Sosem heverte ki a Német Lovagrend a Grünwaldnál elszenvedett vereséget » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek

[drflash-bazmeg]

polákvenger

ott lakok a csajommal - mit csajommal, szerelmemmel későbbi első feleségemmel - a széna téren a hatodik emeleten, ezerkilencszáz hetven nyolc körül, tünde bazmeg hogy szerettelek, kurvára mint az összes többit, nagyon, a kisszobában ádány ottó lakott, a nagyapád, a moszkva tér túlsó sarkán volt egy kárpitos műhelye, mi vidáman és hippi módra éjjel-nappal keféltünk a kis-nagyszobában amíg ottó bácsi felháborodottan ki nem halt, hátrahagyva vénséges szultán nevű kutyáját, akit/amit tündi gonosz nagyannya aki a harmadikon lakott a sváb nevű pasijával, kérdezés nélkül elaltattatott az állatorvossal mert az onokájával csak kúrtunk és aludtunk folyamatosan ahelyett hogy szultit sétáltattuk volna, ezért odaszart a lakásba. tündi egy igazi sznobber nyávogós hippi kurva volt, bebaszott oszt gyöhetett a fasz bárhonnan csak jöjjön. jól fejlett zsidó identitása volt, fadobozban őrizgetett egy selyem hatágú csillagot, az egyik oldala sárga, a másik babarózsaszín. erreföl el is látogattunk auschwitzba, megnéztük a lágert, na erről esetleg a későbbiekben, ahogy kijöttünk, egyből helyi lengyel kisgengszterekbe akadtunk bele a vasútállomás felé, a főnök pofánvagdosta az egyik sameszát hogy így demonstrálja a hatalmát nekem, hátha övé lehet-ne! az én szép zsidó hippi tündikém, értetlenséget mímelve megléptünk a vonathoz, irány vissza krakkó, torunyba stoppal, egy visztula parti helyi szabadtéri éttermet találtunk, ahogy megtudták hogy magyarok vagyunk, a főpincér behívott az irodába és a lengyel-magyar baráccságra kellett koccintani vele legalább négy vodkafelest, csúnyán bebasztunk tündérkémmel itt is a helyi erőkkel, reggel egy özvegy óraműves tatánál ébredtünk a nagy családi ágyban pállott szagú párnák között. polák-vengri klasszik baszodalásan. malbork bazmeg a német lovagrend óriási téglavára, sienkiewicz kereszteslovagok romantikus regénye nyomán találtam, baszottjól néz ki, gdanszk, varsó, egy külvárosi mák-dzsanki picsánáál laktunk, papa, bátyó csont alkoholista, hogy kerültünk oda a fax se tuggya már, ott lőttem először mák-nyersópiumot, egy belvárosi kávézó alagsori klozettját telibe is hánytam tőle. szigorúan a lényeget barom, oszt haza budapestre.

[jylljylljyll]

2017 hőn szeretett hazánk! 

[dogmilkforsale]

A Kossuth Rádió végképp halott

Tizenhárom éves lehettem, amikor rákaptam a Kossuth Rádióra.

Az úgy történt, hogy Március 15.-e körül, mint egyébként rendesen, csupa pátosztól csöpögő adás ment tévében és rádióban. Mivel én már akkor idegenszívű lehettem, rettenetesen utáltam, és bevallom, a mai napig rettenetesen utálom ezt az ünnepet. Öltözz fel ünneplőbe, szavald el ugyanazt a két Petőfi verset, emlékezz áhitattal a Nagy Hősökre... Viselj kokárdát, mer' ha nem, hát irgumburgum, kuruc fattyú vagy.

Szóval, Március 15.-e, délelőtt. Az anyám kotyval valamit a konyhában, én meg ott zsizsegek mellette és szól a rádió. Egyszer csak egy történész műsora következett: hitek, tévhitek és a valóság Március 15.-ével kapcsolatban. Elbűvölve hallgattam. Hányszor szavalt Petőfi? Viseltek-e kokárdát a márciusi ifiak? Hogyan írták akkor a Pilvax kávéház nevét? A pletyka szerint miért is végezték ki Batthyány Lajost? Csupa érdekes, vicces történelmi apróság, ami megmutatta: a Nagy Hősök és Nagy Idők mégis tele voltak átlagos emberekkel és történetekkel. Ettől a naptól fogva, ha nem is megszállottan, de hallgattam a Kossuth Rádiót.

Félreértés ne essék, a Kossuth Rádió soha nem volt igazán jó. Tinédzserként agyfaszt kaptam a színész interjúktól. Hányingerkeltő volt, ahogy körbeszopkodták egymás faszát:

"Ó, nagyszerűet alakítottál a pusztaröcsögei színpadon. Ahogy azt a fát játsztad (sic) a háttérben..."

"Hát igen, nagyszerű szerepeket játsztam. Remek riporter vagy, hogy még erre is emlékeztél és megkérdezted. De a puszaröcsögei darab semmiség, amikor a mámorkelepcei szinpadon játsztam Rómeót, az maga volt az extázis."

"Fantasztikus volt, láttam, ahogy tündökölsz a világot jelentő deszkákon..."

Természetesen mindig volt propaganda a rádióban, de azért egy-egy érdekes, értékes, informativ adás belefért a műsorfolyamba.

Voltak jó hangjátékok, színházi közvetítések, tudományos előadások, interjúk.

Közel tíz éve külföldön élek, így talán érthető, hogy felértékelődött számomra a rádió szerepe, hiszen a Kossuth Rádión keresztül reméltem némi kapcsolatot tartani a hazai tudománnyal és kultúrával. Hát, nem ez történt.

Tíz éve kikoptak a független személyes interjúk a rádióból. Sebaj, majd nem hallgatok interjúkat. A hireket analizáló háttérműsorok elviselhetetlenek. Sebaj, majd nem hallgatom. A zene nemzeti popp lett, noname együttesek borzalmas zenéi, ahol szöveg propagandájának értlemetlenségét még véletlenül sem zavarják a rímek vagy a ritmus. Sebaj, nem hallgatok zenét. A rádiókabaré, ami amióta az eszemet tudom a kínos és a mérsékelten humoros skála között ingadozott most már csak kínos. Minősíthetetlen, bugyuta, önésmétlő, legalja módon szexista és rasszista jelenetek követik egymást kiégett és sótlan előadók szájából. Maga a rettenet. Ne is beszéljünk arról, hogy a rádió minden tőle telhetőt megtesz, hogy megnehezítse a hallgatók életét. Szerintem a webes felületet úgy tervezték, hogy ne lehessen használni. A hangtár limitált, a mobil app pedig egy vicc.

Szó mi szó, eljutottunk odáig, hogy csak a Rádiószínház adásait hallgattam meg, Szombaton takarítás közben zanzásítva az előző hét adásait. Igaz, hogy nagyon kevés az új műsor, de legalább az irodalmi szerkesztőség egészen jó ismétléseket válogatott össze a propaganda "magyarosan magyar" követelményrendszerén belül.

Erre most mi történik?

Bíró Szabolcs, A kelet oroszlánja... Történelmi regény... Hát jó. Nem ismerem, biztos valami Passuth féle kevésbé ismert szerző, aki eddig elkerülte a figyelmemet. Van ilyen, nem is egy, és bár sejtettem, hogy beleillik a fidesz kulturális ágendájába, de hát istenem, adjunk neki egy esélyt.

Az első rész után már ott motoszkált bennem a gondolat, hogy: miafasz... A második epizód után pedig a "Lyézus Erelye" jutott az eszembe.

A regény körülbelül egy fantasy rajongó, történelmi lexikon néhány idevágó lapját átpörgető gimnazista szinvonalán elképzelt romantikus képregény átirata. Ennyire sematikus, trónok harca toposzokból épitkező, "ahogy én elképzelem a lovagi középkort" fost én még nem olvastam.

Utánakerestem hát, hogy ki is ez a nagyszerű író, aki tíz epizódot kapott a Kossuth Rádióban? Ki is ez a Bíró Szabolcs? Hát ez a szimpatikus fiatalember:

Könyvet ne itélj meg a borítója alapján. Én elhiszem, hogy Bíró Szabolcs egy nagyszerű, kedves ember. Elhiszem, hogy a nyakában lévő Sárkányölő Szent György Lovagrend (ha jól látom) holmi nemes szimbólum és semmi köze sincs a hungarista eszmékhez, a hasonlóság csak a véletlen műve. Biztosan így van, én semmit sem tudok a heraldikáról, és a lovagrendek történelméről.

De valahogy már nem tudom elhinni, csupán a véletlen műve, hogy egy ennyire rossz fércmű adásba kerülhetett. Nem hiszem el, hogy a katolicizmus védelmezőjeként megjelenő önmaga jogán "lovag" fiatalember, dicső hős magyar lovag sorsát bemutató regénye nem csupán azért került adásba, mert Fidesz kulturális programjába illeszkedik.

Persze lehetséges, hogy az új szerkesztők tizenhat éves gimnazisták, és valójában ez tetszik nekik, de ez a lényegen nem változtat:

Ezért vagy azért, de a Magyar Rádió irodalmi szerkesztősége is megbukott. Vége. Ennyi volt. A rádióban nem maradt se jóízlés, se gerinc. Viszlát, Kossuth Rádió, de nem viszont hall��sra. Nyugodj békében.

Nos, azért még ott van a Bartók Rádió. A Zenebeszédben, vagy az Ars Nova-ban még nem csalódtam.

[kiforditom-szetszedem]

Ez valami német lovagrend? Nem tudom, azért mindenképpen gratulálok!

ÚRISTEN!!! VÉGRE!

Aranyfokozatú vásárló vagyok az EDEKA-nál!

🔥💪🏻😇

[takarodjatokamehembol]

Kedves ateista és agnosztikus bajtársaim!

Akkor tisztázzunk valamit.

Előzmény 1.

Egy csoportban, ahol többségben vannak az ateisták/agnosztikusok, páran hülyének néztek, amikor azt mondtam, hogy a katolikusok szerint a Bibliát nem kell szó szerint venni. Úgyhogy most beszélgessünk el a kereszténység különböző ágairól, mert körülbelül akkora sötétség kavarog az ateista fejekben, mint egyes keresztényekében.

Előzmény 2.

Nem vagyok vallásos (na jó, tulajdonképpen valami pogány istenek meg természeti vallások álltak mindig is közelebb hozzám), keresztény aztán pláne nem. De 8 évig jártam katolikus iskolába, még több évig templomba, és volt szerencsém a klasszikus- és neoprotestantizmus különbözőbb ágaihoz is. Lehet, hogy néhol úgy fog hangozni, mintha védeném a Dicsőséges Anyaszentegyházat, de ahogy pl. a pedofil ügyeket kezelték, meg amilyen pompázatos templomokat építettek a nyomor közepette, attól hányok, úgyhogy NEM, kurvára nem. Csak szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba

Tévhit 1.

A keresztények szerint a Bibliát szó szerint kell venni.

Valójában: a katolikusok nagy része a Bibliát egy erkölcsi iránytűnek tartja, aminek a nagy része példázat, virágnyelv, metafora. Jó, van, amit elfogadnak, főleg az Újszövetségből a szeplőtelen fogantatást, csodákat, feltámadást, de hogy Ádám 900 évig élt, meg Noé kikötött az Ararát hegyén... nem hiszem, hogy ezt így szó szerint elhiszi a legtöbb katolikus. A protestánsok között már vegyesebb a kép, a neoprotestánsok jelentős része pedig meg van győződve róla, hogy a világ 6000 éves és a dinócsontokat csak a hitünk megmérettetésére helyezte le az Úr (én ilyen istenben speciel nem szeretnék hinni, köszönöm szépen).

Tévhit 2.

A keresztényeknek csak a szája jár, segíteni nem segítenek senkin, csak nyúlják le a pénzt.

Karitasz. Máltai lovagrend. Üdvhadsereg. Baptista szeretetszolgálat. Hogy csak a legismertebbeket említsem. De még a neoprotestáns egyházak is küldenek a harmadik világba misszionáriusokat (már amelyik), amik nyilván az igét is hirdetik, de általában visznek magukkal adományokat. Az arányokon lehet vitatkozni, pl. nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, amikor Assisi Szent Ferencnek, a szegénység hirdetőjének az aranyozott szobrát látom valami csicsás templomban...

Tévhit 3.

Az összes katolikus pap pedofil/meleg.

Valójában: nem az összes katolikus, viszont bizony a protestánsok között is előfordul. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kívülállók annak, hogy a római katolikus papok nem házasodhatnak, mint amekkora jelentősége valójában van. (Ismétlem: római! katolikus. A görög katolikusok házasodhatnak.) Az egyik érvem az, hogy aki szar ember (vagy teljesen normális homoszexuális ember), az így is, úgy is az marad. A másik, amit egy katolikus pap mondott: ez egy olyan hivatás, ahol nem nagyon van időd családra. Vannak a híveid, van az egyház, meg hát nyilván a Főni, nincs időd még az asszonnyal meg a gyerekekkel foglalkozni, amikor a napod jelentős százalékát kötelező imádsággal, misézéssel, betegek/öregek látogatásával, hittanórák adásával stb. stb. stb. töltöd. Amikor az éjszaka közepén is hívhatnak az utolsó kenet feladásához (ami igazából nem az utolsó, hanem a betegek kenete, amit simán olyanok is megkaphatnak, akiknek tök gyógyítható betegsége van, akár többször is megkaphatod életedben, de mindegy, a lényeg érthető). A legtöbb lelkész házassága épp emiatt amúgy is válással végződik (legalább is ő úgy tudta, és én is elég sokról tudok, aki elvált, úgyhogy lehet benne valami).

Tévhit 4.

Pápa=keresztények vezetője

Valójában a pápa csak a görög és római katolikusok egyházának a feje.

A reformátusok, evangélikusok, baptisták, meg a különböző egyéb kisebb protestáns egyházaknak nincsen feje.

Az anglikán egyház feje az angol uralkodó.

Az ortodox keresztények (pl. románok, oroszok, ukránok stb.) vezetője a pópa, vagy ortodox pátriárka.

Tévhit 5.

Az összes keresztény hisz a szentekben.

Valójában csak a katolikusok és az ortodoxok tisztelik a szenteket. Ők sem imádkoznak hozzájuk, hiszen csak uradat és istenedet imádd, leginkább példamutató életük miatt emlékeznek rájuk. A protestáns egyházakban maximum Máriát és Józsefet meg az evangelistákat+apostolokat ismerik a szentek közül, de pl. Szent Pétert egyik protestáns sem fogja Szent Péternek hívni, mert náluk nincsenek szentek. Nepomuki Szent Jánosról, a hajósok védőszentjéről (csak hogy egy viccesebb nevűt említsek) meg jó eséllyel életükben nem hallottak még. Sőt, pl. Máriát sem feltétlenül ismerik fel egy régi katolikus templomi ábrázoláson. Meg ők úgy nem is nagyon ábrázolgatnak senkit, a feszület is inkább katolikus dolog, az egyszerű kereszt illetve a hal szimbólum jellemző inkább a protestánsokra (Jézus ugye kenyeret meg halat szaporított, emberek halászává tette az apostolokat, meg hát technically vele léptünk be a Halak világkorszakba, amit a Kos előzött meg, de Jézus volt a feláldozott Bárány, ezzel vetve véget a Kos világkorszaknak; előtte meg Mózes verte szét az Aranyborjút, ami a Bika világkorszakot jelképezte; de ez már inkább miszticizmus, ami megint egy külön téma).

Ha kihagytam valamit, illetve kíváncsiak vagytok valamire, pls jelezzétek.

[ao3feed-lokiangst]

Asgard Sárkányai

read it on the AO3 at https://ift.tt/36Axzzk

by stormdragon001

Bölcs, erős és ősi lények vigyázták valamikor ezt a világot... Akik, bár nem látjuk őket, még ma is köztünk élnek. Egy lovagrend, ahová Asgard ifjú hercegei tanulni érkeznek. Egy találkozás, egy tánc és egy részegen kötött fogadás következményei.

Egy történet az Örök Birodalomból, Asgardból. Testvérekről, csínyekről és csalásról, barátságról és szerelemről. Egy hercegről és egy sárkányról.

Loki+OC fanfiction. A sztori jóval a Thor eseményei előtt játszódik. A történetben szereplő dalok nem saját írások, valós zeneszámok fordításai és átdolgozásai. Az itteni nagymester nem azonos a Thor:Ragnarök-belivel. Csak egy titukus megjelölése.

Mindenkinek köszönet, aki elolvassa, és véleményt ír róla.

Words: 11072, Chapters: 6/61, Language: Magyar

Series: Part 1 of Asgard Sárkányai

Fandoms: Marvel Cinematic Universe, Thor (Movies), The Avengers (Marvel Movies)

Rating: Explicit

Warnings: Major Character Death, No Archive Warnings Apply

Categories: F/M

Characters: Loki (Marvel), Thor (Marvel), Frigga (Marvel), Odin (Marvel), Fandral (Marvel), Volstagg (Marvel), Original Characters

Relationships: Loki (Marvel)/Original Female Character(s)

Additional Tags: Romance, Fantasy, Dragons of Asgard, dragon - Freeform, Asgard, Love, Friendship, Friendship/Love, Loki - Freeform

read it on the AO3 at https://ift.tt/36Axzzk

[korkep-blog]

Magyar Kultúra Lovagja kitüntetés - Hat felvidéki munkásságát díjazták Budapesten

A gála kulturális programját a díszvendég „Gömörország” adta

Nyitókép: reprofoto/youtube.com

  A Magyar Kultúra Napja Gála Falvak Kultúrájáért Alapítvány és a Honvéd Kulturális Egyesület által a honfoglalás millecentenáriuma alkalmából létrehozott értékteremtés, a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódó országos hagyomány. A gála központi eseménye a Kultúra Lovagja cím adományozása, amely a Falvak Kultúrájáért Alapítvány nemzetnek szóló millenniumi ajándéka.

  A Kultúra Lovagja címet a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a kultúra különböző területein lovagiasan, huzamos ideje tevékenykedők elismerésére 1998. szeptemberében hívta életre. A cím a művészi teljesítmény mellett elismeri az irodalmi és a közművelődési teljesítményt. Adható kultúraszervező életműért is. Köszönet jele a magyar kultúrát támogató hazai és külföldi művészetbarátoknak, szponzoroknak, mecénásoknak, politikusoknak. Az alapító küldetésének megfelelően kiemelten támogatja a „falvak lámpásainak” elismerését.

  A Magyar Kultúra Lovagja cím mellett adományozza az Egyetemes Kultúra Lovagja elismerés nemzetközi kulturális együttműködésért, valamint két vagy több nemzet kultúrájának együttes ápolásért, további a fiatalabb korosztály számára a Magyar Kultúra Apródja címet.

  A gála központjában idén is a Kultúra Lovagja címek átadása volt. A gála kulturális programját a díszvendég „Gömörország” adta. A programon az Alapítvány anyaországi és a felvidéki partnerei megosztozkodtak, így a térség kulturális értékei bemutatása mellett fiatalok énekkel és verssel, idősebbek tánccal járultak hozzá a gála sikeréhez. A következő évi meghívót Bácska magyarsága veszi át.

  EGYETEMES KULTÚRA LOVAGJA

Slavo Halama

  Slavo Haľama (Turócszentmárton, Szlovákia) könyvtervező-grafikus

  Lovagias tettek: Tevékenységével hosszú évek óta támogatja a szlovák és magyar nép közti barátságot. Számtalan magyar könyv tervezője. Többek között a Kastélyok, kúriák, udvarházak című kötetnek és a Gótikus út c. projekt kiállításnak, amelyet Strassburgban is bemutattak. A Gömör-Kishonti Múzeum Egyesületnek szinte minden kiadványát ő tervezte. Tevékenységének eredménye a Gömörország c. folyóirat arculata, a Lant és biblia c. kiadvány. Fotósa és grafikai szerkesztője a Felvidék középkori kolostorait bemutató kiállításnak. Ő irányítja a kékkői vár évek óta tartó műemléki felújítását. Rendszeresen megszervezik a várban azt a tudományos tanácskozást, amelynek a témája: A Balassiak és koruk. A tanácskozás anyagát kétnyelvű kötetben jelentetik meg.

„Szlovák és magyar kulturális kapcsolatok ápolásáért”

  MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA

Benedek László

  Benedek László (Balogtamási, Szlovákia) fotóművész, barlangkutató

  Lovagias tettek: A Gömöri Fotóklub alapító tagja, vezetője és mozgatórugója. Gömörország magyar kultúrájának emblematikus személyisége. Az általa vezetett fotóklub a térség határtalan népszerűsítője. Alig akad a Felvidéken olyan iskola, ahol ne adott volna elő a felvidéki természetről, természetvédelemről, barlangkutatásról, a városokról, kulturális értékekről, a fotózásról vagy annak történetéről. Egyik alapító tagja a Kultúráért Gömörben és a Gömörön Túl Polgári Társulásnak. Felvidék 400 magyar iskolájában szervez kulturális rendezvényeket. Az általa létrehozott galériákkal és kiállításokkal a térség népszerűsítője. Két alkalommal nyerte el fotóival a Barlangkutatók Világszövetsége fotóversenyét. Nyolc éven át őt tartották a „világ legjobb barlangos- és természetfotósának”.

„A magyar kultúra határon túli ápolásáért”

  MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA

Böhm András

  Böhm András (Zsély, Szlovákia) villamosmérnök, kultúraszervező

  Lovagias tettek: Pozsonyi műszaki egyetem elvégzése után tiszta szlovák környezetben Garamszentkeresztesen kezdett dolgozni. Hazatérve folytatta polihisztor édesapja munkásságát, aki az elszlovákosodó községben ápolta a magyar anyanyelvet, színkört vezetett és régészeti feltárásokat is végzett. Böhm András újjáalapította a Victoria Kultúregyesületet, író-olvasó találkozókat szervezett és szorgalmazta a faluban még fellelhető néprajzi tárgyak gyűjtését. Elérte, hogy a Zichy-kastély emeletén állandó helytörténeti és néprajzi kiállítás nyíljon. Zsély község költő fia, Zs. Nagy Lajos emlékének ápolója, síremlékének készíttetője. Mint a szklabonyai Mikszáth Emlékház lektora feladatának tartja a még élő Mikszáth rokonokkal való kapcsolat ápolását. Neki köszönhető a Mikszáth-sírok rendbetétele.

„A magyar kultúra határon túli ápolásáért”

  MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA

JUDr. Keszegh Margit

  JUDr. Keszegh Margit (Révkomárom, Szlovákia) ügyvéd

  Lovagias tettek: Révkomárom Város Önkormányzata képviselője, amely éppen 40 éve volt első munkahelye. Révkomáromban született, tanult, ismeri szülővárosát, igazi lokálpatrióta. Iskolás kora óra lételeme a szervezés. Középiskolai tanulmányai után Prágában a Károly Egyetemen szerzett jogi doktori diplomát. Gyakorlati ember, évtizedek óta aktív szerepet játszik Komárom kulturális és társadalmi életében. 1991-ben vezetésével jött létre a Komáromi Körzeti Hivatal, amely tisztséget 1993 elejéig töltötte be, majd ügyvédi pályára lépett. 1998-ban ismét a Járási Hivatal elöljárója lett. 2003-tól visszatért ügyvédi pályájához. 2005-től a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke, rendezvényeinek, nemzetközi kapcsolatainak szervezője. A Jókai-díj társalapítója és adományozási ünnepségének – ezen belül 2018-ban az első Magyar Próza Napja – főszervezője.

„A határon túli közművelődés fejlesztése érdekében kifejtett életművéért”

  MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA

Pásztor Csaba

  Pásztor Csaba (Pered, Szlovákia) vállalkozó

  Lovagias tettek: Húsz éve alapította a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületét, amelynek elnökeként szorgalmazza a térség kulturális életének és mondavilágának ápolását, a szülőföld szeretetét, a család összetartásának értékét. A térséghez tartozó, Szent István által alapított Deákin találták meg legrégebbi nyelvemlékünket a Halotti beszédet. Hatvan tagcsaládjaival és a környező települések polgáraival évente számos rendezvényt szervez, ilyenkor lehetőségeihez mérten az új nemzedék tehetséggondozását is szem előtt tartja. A Kárpát-medencében való gondolkodást a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének alapító tagjaként is bizonyítja. Kezdeményezőként részt vett a gútai és a peredi Esterházy János-emlékhely létrehozásában, emlékestek – ezen belül három vajdasági – szervezésében. Hatvan tagcsaládja Esterházy János a Magyar Kultúra Lovagja halálának 60. évfordulója alkalmából négynapos zarándoklattal tisztelgett.

„A magyar kultúra határon túli ápolásáért”

  Posztumusz MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA

Igó Aladár

  Igó Aladár (Hanva, Szlovákia) festő, szobrász

  Lovagias tettek: 1931-ben született Hamván. A helyi, majd a tornaljai iskola tanulója, itt rendezték első kiállítását 1947-ben. Morvaországi sorkatonáskodása alatt felmentik a napi szolgálattól, fest és farag. Leszerelése után önálló gazdálkodóként dolgozik, majd a sajólénártfalvai szövetkezet gyalogmunkás dolgozója. 1968-ban Tompa Mihály költő halálának 100. évfordulóján önálló kiállítása nyílik szülőfalujában. 1973-ban a CSEMADOK rimaszombati szervezete és járási választmánya Igó Aladár estet rendez, és kiállítása nyílik a Gömöri Múzeumban. Önálló és csoportos kiállítások következnek Csehszlovákiában, majd Magyarországon. Rimaszombaton első díjat, a besztercebányai Országos Népművészeti Kiállításon kisplasztikai díj II. fokozatát veheti át. 1992-ben felavatják Czinka Panna szobrát Sajógömörben. 1999-ben Erdélyi Zsuzsanna a Duna Televízióban bemutatja „Igó Aladár művészete” c. portréfilmet. 2004-ben részesül a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikereszt kitüntetésében. 2011-ben átadják Hanván azt az emlékparkot, amelyben köztéri alkotásai kapnak helyet. 2016. november 14-én Hanván húnyt el.

„Határontúli magyar alkotóművészet szolgálata érdekében kifejtett életművéért”

  2018-ban az FKA felvidéki díjazottjai Juhász István (Hanva, Szlovákia) vállalkozó és Mihályi Molnár László (Szepsi, Szlovákia) költő, közíró voltak, míg 2017-ben Baloghné Domonkos Malvin (Mokcsamogyorós, Szlovákia) ének-zeneszakos pedagógus, karnagy és Kalita Gábor (Pozsony, Szlovákia) közíró, festőművész vehették át a díjat.

  Körkép.sk, alkotohazak.php.hu

[libirk]

"Ez is csak akkor látott pinát amikor a nagymamát fellökte a disznó" Amikor a macska végig ment az asztalon

a Zokni Lovagrend oszlopos tagja

nagy büszkeség

[vilaglato]

A Magyar Királyi Szent László Lovagrend közleménye a muzulmán Londonról

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push(); Mivé lett a Nyugat, mivé lettek a nyugati társadalmak. Igen, ezredszer is el kell mondani, ezredszer is le kell írni: ha ma egy marslakónak meg kellene mutatni, mi is az az Európa, a mi derék marslakónkat nem lehetne máshová vinni, mint...

A teljes cikket itt találod ...

[mathiasriverus]

"Povratak vitezova na utvrdu Kolođvar" 2018. Red vitezova Ružice grada, Red srebrnog zmaja i Siklosi Sarkanyos Lovagrend. Dio dnevnog programa. * * * #kolođvar #kolodvar #vitezovi #knights #medieval #reenactment #history #sword #knight #redsrebrnogzmaja #redvitezovaruzicegrada #rvrg #medievalfestival https://www.instagram.com/p/BnzBKMbl632/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=11elhv22krs9m

[mscastanea]

Fungus Rock

A Generális-szikla Málta legkisebb szigete. A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend emberei egy gumófajtát fedeztek fel a lapos tetőn, amelyről azt hitték, gyógyhatása van: vérzések elállítására illetve vérhas esetén használták. Manuel Pinto de Fonseca nagymester védetté nyilvánította, és megtiltotta, hogy bárki engedély nélkül a sziklára lépjen. Ha valaki megszegte a rendeletet, három évi gályarabság várt rá. Csak évszázadokkal később derült ki, hogy a növénynek semmilyen hatása nincs. A szikla 1992 óta természetvédelmi terület, és nem látogatható.

[iasonmallory]

#1 Marius Dragomir

Marius Dragomir Marius "Szabad ember vagyok, csak nôs." Nem: Férfi Kor: 24 év Vér: félvér, dhampír Születési hely: Nagyszeben, Románia Iskola/ház: Durmstrang Munka: Könyvelő, a Societas Draconistrarum (Sárkány Lovagrend) tagja Családi állapot: Szabad, csak nős (tervezett házasság) Patrónus: Szürke farkas Pálca: Szilfapálca, hipogrifftoll-mag, 11 hüvelyk, rugalmas Amit szeretnek bennem Sokan ismernek vicceskedő, barátságos fickóként, aki kábé fél mondatonként beszúr valami szellemes vagy frappáns odaszólást, ha épp úgy van kedve. Felszabadult, nyitott gondolkodású embernek tartanak, aki jól el tud csevegni varázslókkal és muglikkal egyaránt. Általában kimondom, amit gondolok, ami vagy tetszik másoknak, vagy nem... De megéri olyanokkal barátkozni egyáltalán, akik nem azért kedvelnek, aki vagy? Gyakran utazgattam gyerekkoromban a szüleimmel, aztán egymagamban, amikor kitettem a lábamat a szülői fészekből. Sok emberrel találkoztam és ismerkedtem meg, és sok kultúrát tapasztaltam meg (vagy éppen ki, attól függ, mennyit voltam egy bizonyos helyen) Persze, jogos lehet a kérdés: hogy futja egy könyvelőnek arra, hogy fel s alá utazzon a világban? Anyuci meg Apuci egész életében ezüsttálról etették volna? Esetleg van valami... kevésbé legális pénzforrásban is részem? Hát, ha választanom kéne, akkor inkább az előbbi, de nem épp olyan vészes. Megpróbálok minél több pénzt megspórolni, hogy ne kelljen a szüleimet traktáljam mindenért. Tudom, hogy szívesen adnak, de egy nap majd én is szeretnék nekik visszaadni... Emellett minél többet beleadok a melóba is, ha nem egyébért, akkor tapasztalatszerzés végett. Ki tudja, hátha egy nap még saját vállalkozásba is foghatok? Sok mugli is álmodozik ilyenről... Ami zavar bennem másokat Sokan vonták már össze a szemöldöküket az életstílusom változatos aspektusait látván: volt, aki szerint a lakásom inkább tűnik valamilyen világháborús csatatérnek, mintsem egy negyedik emeleti kétszobás albérletnek Dortmund közepétől nem messze; mások szerint egy nap majd tüdőrákban fogok elpatkolni, a nem túl távoli jövőben (főleg muglik, pláne olyanok, akiknek nincs tudomásuk a varázslóvilágról); megint mások (ezúttal főleg a varázsolni tudó ismerőseim, pláne az aranyvérű fajtából) szerint túl sokat barátkozok muglikkal és túlságosan elkezdtem rájuk hasonlítani az életvitelemben. Egy másik gyakori zavaró tényező az empátiám... vagyis annak a látszólagos hiánya. Sokan mondták már, hogy nem tudom teljesen átérezni mások helyzetét, egyesek még a vámpír felmenőimre is vonatkoznak ilyenkor, mondván, hogy a természetellenesen hosszú életem miatt képtelen vagyok másokra többként gondolni, mint holmi kérészéletű halandókra. És persze, az elefánt a szobában: a tény, hogy vámpír vagyok. Vagyis fél-vámpír. Egyesek "dhampir"-nak nevezik, de ez a legtöbb embert ugyanúgy taszítja. A tény, hogy elvileg Vlad "Drakula" Țepeș egyenesági leszármazottja vagyok, nem kifejezetten segít az ilyen személyek lelkivilágának a helyreállításában. Annál jobb viszont, amikor az illetőt ez nem zavarja eléggé, hogy spontán fokhagymafüzérrel, karóval és Bibliával kezdjen dobálni gondolatban... Életem története Az ember mindig is egy arrogáns állatfaj volt. Amióta rájött, hogy a tűz nem égeti meg, ha óvatos vele, folyamatosan az uralma alá akarta hajtani az egész világot, beleértve fajtársait is. Ugyanez a helyzet manapság is. Mindenki többet akar a szíve mélyén. Ez a kapzsiság, ez az ambíció mozgat minket nap, mint nap. Nyilván, ez alól a varázslók - és köztük én sem - kivételek. Ugyanaz az ambíció mozgatja bármelyik kora-tinédzser mágus-növendéket, mint akár Voldemort-ot: az, hogy több legyen nekik, mint ami addig volt. Az én esetemben is sok ambíció vett körül. Vámpírnak lenni egy dolog. A Sárkány Lovagrend tagjának lenni egy másik. Világhírű, már-már legendás felmenőkkel rendelkezni pedig egy harmadik. Aztán itt vagyok én, aki mind a három egyszerre és valósággal elveszhetnék az emberi ambíció viharos óceánjában. Én, egy fél vámpír, a Lovagrend tiszteletbeli tagja, Drakula egyenes ági leszármazottja... Mindemellett egy viszonylag normális könyvelő Dortmundban. Ha úgy hangzik, mint valami kalandregény főszereplőjének az élete, azt kell mondjam, teljesen egyetértek. Elvégeztem a Durmstrangot, erre aktakukacként tengetem a mindennapjaimat. Bár annyira azért nem unalmas, mint amilyennek elsőre hallatszik. Amikor épp megtehetem, a világ körül utazgatok, néhol a saját kedvtelésemből, néhol meg a Lovagrend kucifántosabb gyűlései miatt. Bár a rend "tiszteletbeli" tagja vagyok, ez gyakorlatban nem jelent épp olyan sokat: a legfőbb ismertetőjegyem a közösségükben az, hogy apám vámpír, a második az, hogy félig én is az vagyok. Nem az elismerés, hogy egy bátor auror volnék, vagy a minisztérium tagja, vagy akár egy különösebben kiemelkedő diák. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Rend nem tudná közvetett módon gyökerestől felforgatni az életemet. Úgy néz ki, pusztán az eredetem (másra nem igazán tudom fogni) elég volt ahhoz, hogy felkeltsem a Regenstein-Schwellenberg család érdeklődését, akik többek között a Lovagrend megalapításában is kulcsszerepet játszottak. Mit is jelent ez az érdeklődés? Azt, hogy a legidősebb lányuk, Anita, nemsokára kap egy harmadik családnevet is, mégpedig, szüleink reményei szerint, az enyémet. Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem. Anitával azonban nem találkoztam, csak egy jó pár hónap múlva. A lány családostól Japánba utazott vakációzni, a szülőknek meg az a csodálatos ötletük támadt, hogy ott véletlenül "összetalálkozhatnánk". A szülők odáig meg vissza voltak az ötlettől, a lelkesedésük viszont a menyasszonyomra (még mindig fura kimondani) nem ragadt át. Ezt orvosolandó, megpróbáltam megtörni nála a jeget, de inkább gleccsert csináltam abból, ami eddig csak jéghegy volt. A következő találkozáskor meg már kész sarkkör. Tudtam persze, hogy honnan fúj a szél. Nemrégiben megharapta őt egy vámpír, és emiatt biztosan neheztelt a fajtámra. Normális esetben azt mondtam volna, hogy hadd nehezteljen, és hagytam volna, hogy élje az életét. Volt viszont benne valami, ami miatt ez nem volt normális eset, és itt nem csak a tervezett házasságról beszélek. Anita egyszerre tűnt vonzónak és taszítónak, ridegnek és finomnak. Volt benne valami, amitől nem tudtam egyszerűen faképnél hagyni. Ha tükörbe nézek Körülbelül 180 centi magas, átlagos (bár kissé vékony) ember vagyok. A bőröm (várható módon) sápadt. A hajam fekete, de van benne egy pár szürke szál, ha közelről megnézed. A szemem szürkés-kék. Általában vastagabb kabátban, nadrágban és kalapban megyek az utcára, már ha az idő engedi. Melegebb időben napszemüveget hordok, és lehetőség szerint hosszú ujjú felsőt és hosszú szárú nadrágot, ha nem túl meleg az idő. Fedél alatt kissé kevésbé megkötött a viseletem, bár társaságban szeretek ingeket viselni, szövetnadrág kíséretében. Családom Édesapám Alexandru Dragomir - Mostanában nem tartom nagyon konzisztensen a kapcsolatot az öreggel. Ettől függetlenül sok mindent köszönhetek neki: annak idején ő vett rá, hogy csatlakozzak a Lovagrendbe, és ezt a döntést azóta sem bántam meg. Édesanyám Maribela Dragomir (neé. Costancu) - Anyám mindig kedves hozzám, még ha alkalomadtán szigorú is és meg-megdorgál azért, hogy még mindig nem tettem le a cigit. Azt mondja, hogy csak azért, mert nem hat rám, még nem kéne úgy tennem, mintha enyém volna a világ. Nem, mintha úgy tennék... Testvérem Sandra-Xenia Dragomir - A kishúgom, aki jelenleg kint tanul Amerikában, a Yale-en. Csak úgy szórakozásból, úgy gondolta, hogy lediplomázik a varázslóság mellé. Mindig is eléggé excentrikus figura volt: állandóan tanul, látszólag szórakozásból. Nem beszélek vele túl gyakran, de valamivel jobban tartom vele a kapcsolatot, mint az otthoniakkal. Házimanó Pinky - A család öreg házimanója elég különleges helyet foglal el a szívemben. Kiskoromban gyakran ő vigyázott rám és Sandrára, mivel szüleim állandóan munkában voltak. Kissé befásult, de mindig el lehet mondani neki, ha bánt valami és mindig megpróbál derűlátó lenni. Állítása szerint azért nem fél tőlünk, mert már túl öreg és a vérének valószínűleg már túl savanyú az íze. Nem hallottam még vámpírról, aki egy házimanó vérét szívná... Párkapcsolat Ez... egy érdekes helyzet. Változatos diplomáciai okoknál fogva be leszek házasítva egy Anita nevű nőszemélyhez (a családnevét inkább meg sem próbálom kimondani). Annyit érdemes róla tudni, hogy egyike a Lovagrend alapító-családjainak a legújabb generációjából. Egy párszor találkoztam már vele, és bár elég csinos, nem igazán tűnik úgy, mintha kedvelne... Valamikor azután, hogy megismertem, megharapta őt egy vámpír. Legalább ennyi szinte közös bennünk... Gyermekeim HAH... na persze... Apróságok Amortentia Zöld alma. Narancs. Egy pohár jó minőségű whiskey. Levendula. Frissen vágott fű. Mumus Gyakran parázok attól, hogy mi lesz, hogyha nem tudom elérni az álmaimat. Hogyha teherré válok azok számára, akik fontosak nekem. Ha valaha arra szánom magam, hogy gyereket neveljek. Na jó, az az utolsó annyira éppen nem rémisztő. Edevis tükre Megtalálni a helyemet a világban. Visszafizetni a szüleimnek a sok vért és verítéket, amit rám meg a húgomra fordítottak. És persze, mindemellett minél jobban szórakozni. Hobbim Utazás. Találkozás barátokkal egy helyi bárban, lehetőleg valami jó fajta rövid ital kíséretében. A "mugli" életstílus fürkészése. Elveim Mindig legyél önmagad, ne próbálj megfelelni másoknak. Élvezd az életet, mert belebolondulsz, ha túl komolyan veszed. Amit sosem tennék meg Cserben hagyni azokat, akik fontosak számomra. Ok nélkül provokálni másokat, de ugyanakkor behúzni a nyakamat, ha rosszra fordulnak a dolgok. Ami zavar Képmutatás. Merevség. A tény, hogy az emberek egyből azt hiszik, hogy szeretem a vér szagát. Ami a legfontosabb az életemben Az önállóságom, és a szeretteim. Ami a legkevésbé fontos számomra Származás. Előítéletek. Amire büszke vagyok Jól el tudok helyezkedni varázslók és varázstalanok között is. Viszonylag jól álcázom, hogy félig vámpír vagyok. Ha valamit megváltoztathatnék Semmit: az ember (és a dhampir is) a hibáiból tanul legfőképpen. Így képzelem a jövõmet Saját vállalkozással, korai nyugdíjba vonulással és egy életen át tartó whiskey-tartalékkal. Egyéb Ez a legelső karakterem, szóval ne legyenek túl nagy elvárások. Sean O'Pry

[kosullo2]

Ha tényleg megkattintod ezt a csodálatos linket, ami alatt a

JERUZSÁLEMI, RODOSZI ÉS MÁLTAI SZUVERÉN ISPOTÁLYOS SZENT JÁNOS LOVAGREND MAGYAR MÁLTAI LOVAGOK SZÖVETSÉGE RANGSOR ÉS NÉVSOR. BUDAPEST 2016. található, garantálom, hogy órákig nem szabadulsz, már ha fogékony vagy a nemesi előnevekre.

Az én személyes kedvenceim

- Georgi Georgesné sz. PiazzaBarbara

- a nyilvánvalóan hobbit származású Kisjeszeni és Megyefalvi Jeszenszky János

- a Mötley Crüe-stílusú névírás hazai nagykövete, Csallóközmegyercsi Szabadhegÿ Péter

- a méretre szabott gróf Crouy-Chanel Imre

- a családom másik ágát képviselő, de amerikai néger kosaras vonalat is villantó Nagyszigethi DeSzily Antal

- Borgói és Nagysikárlói Kóczy T. László

- az alliteráció bajnoka, akit igazán keresztelhettek volna Töhötömnek: Tahvári és Tarkeői Tahy András

- báró Kisfaludi és Lubellei Lipthay Endre

- vicomtesse Frotier de la Messeliére Brúnóné sz. Verbói Lentulay Zsuzsanna

- a két névhosszúságban versengő asszony: nemes Földváry Miklósné sz. gróf Malomvizi Kendeffy Mária és Csicseri Orosz Olivérné sz. Okolicsnai Okolicsányi Piroska, akiket az arany trónusáról röhög ki gróf Clary und Aldringen Christianné sz. gróf Muraszombati, Széchyszigeti és Szapári Szapáry Mária, amin őrgróf Morozzo della Rocca Gianlucané sz. Rudnói és Divékújfalusi Rudnay Ilona csak mosolyogni tud egy prosecco mellett.

- a vékony de nagyot ütő szuperhős, báró Schmertzing Hannibálné sz.Botman Márta

[tobbpenztazembereknek]

1410. július 15-én győzedelmeskedtek II. Ulászló lengyel király és Vitold litván nagyfejedelem egyesült hadai Ulrich von Jungingen német lovagrendi nagymester serege felett a grünwaldi csatában. Az összecsapás mely a németeknél tannenbergi, a litvánoknál zalgirisi ütközetként maradt meg a történelmi emlékezetben véget vetett a rend baltikumi erőfölényének, és előrejelezte a térség hatalmi átrendeződését, ennek következtében pedig később a csatában részt vevő nemzetek identitásának is meghatározó része lett.

A Német Lovagrend (mely II. András uralkodása alatt másfél évtizeden keresztül Magyarországon tartózkodott) közvetlenül a Barcaságból történő ki��zetése után, 1226-ban érkezett meg a Balti-tenger partvidékére, hogy I. Konrád mazóviai herceg (ur. 1194-1247) felkérésére a poroszok ellen folytassa térítő háborúit. A rend akkori nagymestere, Hermann von Salza ügyes diplomáciai manőverei révén II. Frigyes német-római császár (ur. 1212-1250) és III. Honorius pápa támogatását is megszerezte, így utóbb nem csak a Konrád által odaígért kulmi (chelmnói) püspökséget, de a poroszoktól elhódított dobrini (dobrzyńi) területet is megtarthatta. Ennél is fontosabb eredmény volt, hogy az 1234-es rieti aranybullában IX. Gergely kinyilatkoztatta, hogy a Német Lovagrend felett egyedül a pápai hatalom bír főséggel.

Az 1220-as évek végétől vívott véres hadjáratok során a lovagok fokozatosan kiterjesztették uralmukat a Baltikum térségére: egy csoportjuk 1237-ben újabb államot alapított Livónia (a mai Lettország és Észtország) területén, és a rend a 14. század elejére az újraegyesített Lengyel Királyság legfőbb riválisává vált. A keresztesek ekkor már főként a pogány litvánok ellen hadakoztak, miközben a Balti-tengerbe ömlő nagy folyók torkolatainak birtoklásával roppant hasznot húztak a térség kereskedelméből.

A Német Lovagrend kialakuló hegemóniájára az évszázad végén komoly fenyegetést jelentett Jagelló litván nagyfejedelem megtérése és II. Ulászló néven lengyel királlyá koronázása, aminek eredményeként perszonálunió jött létre e két állam között. A rend és a kelet-európai síkságon elterülő hatalmas monarchia viszonyában az „Érisz-almát” Samogitia (a mai Litvánia) területe jelentette, mely összekapcsolta a poroszországi és livóniai birtokokat. Ez 1384 óta a lovagok uralma alá tartozott, ám 1409-ben a lakosság fellázadt a németek ellen.

Miután Vitold litván nagyfejedelem (II. Ulászló lengyel király unokatestvére) támogatást nyújtott a samogitiai felkelőknek, a Német Lovagrend nagymestere, Ulrich von Jungingen háborúval fenyegette meg keleti szomszédját, melybe hamarosan Lengyelország is belesodródott. A lovagok 1409 nyarán mélyen benyomultak az ellenség területeire, a konfliktus azonban mindkét oldalt felkészületlenül érte, így a felek Luxemburgi Vencel cseh és német király közvetítésével októberben fegyverszünetet kötöttek.

Az egyezmény által szabott nyolc hónapos időszakot a rend és a lengyel–litván szövetségesek egyaránt a fegyverkezésre használták fel: Ulrich von Jungingen seregébe egész Európából érkeztek zsákmányra vágyó lovagok, II. Ulászló és Vitold pedig Moldvából és az Aranyhorda elűzött kánjától, Dzsalal ad-Dintől (ur. 1411-1412) szerzett támogatást. A Német Lovagrenddel szimpatizáló magyar uralkodó, Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387-1437) 1410 végén egy korona felajánlásával megkísérelte II. Ulászló ellen fordítani Vitold nagyfejedelmet, és ily módon megakadályozni a háború kitörését, ám manipulációja nem járt eredménnyel.

Ulrich von Jungingen a fegyverszünet hónapjai alatt kettéosztotta seregét, mivel arra számított, hogy a lengyelek és a litvánok két külön offenzívát indítanak majd a Német Lovagrend nyugati és keleti területei ellen. A szövetségesek tisztában voltak a nagymester előzetes várakozásaival, ezért már 1410 végén úgy döntöttek, hogy erőiket egyetlen ponton, a rend székhelye, Marienburg (ma: Malbork) alatt koncentrálják majd.

Ulászló és Vitold egészen a támadás megindításáig sikeresen titokban tartotta tervét, így a szövetséges had június végén zavartalanul átkelhetett a Visztulán, és július 9-én már ellenséges területre lépett. Ulrich von Jungingen csak késve, Luxemburgi Zsigmond követeitől szerzett tudomást arról, hogy a lengyel–litván erők megindultak ellene.

Miután csapatai létszámban jócskán elmaradtak Ulászló és Vitold seregétől, a nagymester úgy döntött, hogy a Drewenz (Drwęca) folyónál, egy könnyen védhető átkelőnél állja útját az ellenségnek, ám a szövetségesek kitértek az összecsapás elől, és megpróbálták keleti irányból megkerülni a német állásokat. Von Jungingen e manőver láttán előrenyomult lovagjaival, és július 14-én a Tannenberg és Grünwald között húzódó síkon útját állta Ulászló és Vitold csapatainak.

A történészek véleménye eltér azzal kapcsolatban, hogy az ütközet előtt a felek mekkora erőket csoportosítottak: a moldvai, orosz és tatár segédhadakkal kiegészülő szövetséges sereg létszámát 17-39 000, míg a német lovagokét 11-27 000 közé becsülik. A nagymester a létszámbeli hátrányt némiképp ellensúlyozni tudta katonái jobb fegyelmével és képzettségével, sőt, Grünwaldnál még kezdetleges tüzérségét is bevethette volna, a csatát megelőző napok esőzései miatt azonban annak végül nem vehette hasznát. Érdekesség, hogy a Német Lovagrend oldalán egy kisebb magyar egység is részt vett az ütközetben, melyet Stiborici Stibor erdélyi vajda és Garai (II.) Miklós nádor vezetett.

1410. július 15-én a két sereg felsorakozott a grünwaldi síkon. Ulrich von Jungingen, akinek csapatai az ellenség létszámbeli fölénye miatt védekező pozíciót foglaltak el nehézlovasságát a litván és tatár könnyűlovasokkal szemben állította fel, gyalogosai pedig a lengyel nehézlovasokkal és gyalogsággal néztek farkasszemet. A későbbi krónikák szerint a nagymester azzal provokálta ki a szövetségesek támadását, hogy követeivel két kardot küldött II. Ulászló táborába, melyek később Lengyelország fontos jelképeivé, uralkodói inszigniákká váltak.

A forrásokban felfedezhető ellentmondások miatt a grünwaldi csata pontos menetét nehéz felvázolni: a küzdelem nyitányaként a litván könnyűlovasság merész rohamot indított a lovagok ellen, és a túlerővel szemben hamarosan menekülni kényszerült a harctérről. A 15. századi történetíró, Jan Długosz szerint (aki Annalesében a diadalt kizárólag a lengyelek érdemeként igyekezett feltüntetni) a litván és tatár egységek egyszerűen megfutottak az ellenség elől, azonban valószínűbb, hogy Vitold az Aranyhorda elleni harcok során elsajátított színlelt menekülés taktikáját próbálta alkalmazni, több-kevesebb sikerrel. Annyi bizonyos, hogy a könnyűlovasok jelentős erőket kötöttek le azzal, hogy a környező mocsarakba csalták a nehézkesebben mozgó német lovagokat, jóllehet, Ulrich von Jungingen hosszú ideig nem érezte eme csel káros hatásait.

Kezdetben a centrumban is a rend harcosai kerekedtek felül, sőt, a grünwaldi ütközet legválságosabb szakaszában II. Ulászló élete is közvetlen veszélyben forgott, az elszántan küzdő lengyelek azonban kitartottak, míg a litván lovasok visszaszivárogtak a csatatérre. Ezzel újabb fordulat következett be, a lovagok sorai fokozatosan megrendültek, és miután Ulrich von Jungingen elesett az ellenség gyűrűjében, megkezdték a visszavonulást.

A németek a táborukban akartak új védelmi vonalat kiépíteni egy szekérvár felállításával, ám a zömében lengyel szolganép váratlanul ellenük fordult, és a támadókhoz csatlakozva szörnyű mészárlást végzett soraikban. A krónikások szerint a lovagok súlyosabb veszteségeket szenvedtek el saját erődítményükben, mint a grünwaldi csatatéren: elesett, vagy fogságba került a rend vezetőinek színe-java, a német seregnek pedig csak a roncsai jutottak vissza Marienburgba.

Az ütközet után II. Ulászló és Vitold még több napig táborozott a grünwaldi mezőn, aminek következtében a lengyel–litván szövetségesek elveszítették az esélyt a rend székhelyének gyors elfoglalására. Július végétől a győztesek néhány hétre ostromgyűrűbe fogták Marienburgot, és több erősséget is hatalmukba kerítettek, a diadalban rejlő katonai lehetőségeket azonban nem tudták kihasználni.

Ehhez hasonlóan a két uralkodó a tárgyalóasztalnál sem tudta learatni a grünwaldi győzelem gyümölcsét: az 1411 februárjában megkötött thorni (toruńi) békeszerződés mindössze a dobrzyńi terület átadására kötelezte a Német Lovagrendet, illetőleg II. Ulászló és Vitold élete végéig a szövetségeseknek juttatta Samogitiát.

E szankciók tehát önmagukban nem kényszerítették volna térdre a lovagok monasztikus államát, a grünwaldi ütközet azonban egyéb súlyos következményeket is hozott magával. Bár a háborúskodás egészen az 1422. évi melnói szerződés megkötéséig elhúzódott, a rend a jövőben mind nehezebben tudott ütőképes hadsereget kiállítani, a thorni béke által kiszabott jóvátétel és a fogságban sínylődő lovagokért kifizetett váltságdíj pedig porba sújtotta a balti állam gazdaságát.

A rend az adók emelésével igyekezett felülkerekedni a pénzügyi krízisen, ezzel azonban lázadásra sarkallta a gazdag kereskedővárosokat, és tovább gyengítette erejét. A lovagok állama így 1410 után lassú hanyatlásnak indult, és 1466-től a lengyel király vazallusává süllyedt.

Ezen okból kifolyólag az újkorban megszilárduló lengyel, német és litván (illetőleg orosz) nemzettudatban a grünwaldi csata kiemelkedő eseménnyé, korszakhatárrá nőtt, melyet a 20. században mindegyik nép a maga szája íze szerint igyekezett aktualizálni. A németek elsősorban a lovagrend kultúrmissziós szerepét emelték ki, és a csata kapcsán a tábori lengyel szolganép árulását domborították ki, a szláv nemzetek pedig a germánok felett aratott diadalt ünnepelték, amit a második világháború évei alatt is felhasználtak a Hitler elleni győzelmi remények életben tartásához.

Forrás: Tarján M. Tamás • Rubicon Kalendárium

És jó reggelt kívánok, uram!

[turbiea]

A középkor egyik legvéresebb ütközete miatt roppant meg a Német Lovagrend » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek