#lemerült aksi | Explore Tumblr posts and blogs

csakcsiga · 9 months ago

Text

Lemerült az Aksi!

Kb így érzem magam... vagy egy lemerült aksi érzi úgy magát mint én?!?

Már vasárnap délután-estefelé éreztem, hogy valami nem oké és hiába aludtam majd 10 órát hétfőn már nem tudtam kikelni időben az ágyból, hogy elmenjek edzeni. Egész hét egy ilyen erőltetett menet.

Semmi erőm, semmi motivációm semmi célorientáltság, semmi pozitív érzelem. Aludni nem igazán tudok, edzés(kedden bepótoltam a hétfőit) borzasztóan megy. A mait is majdnem kihagytam(úgy megtakart a súly, hogy lehet jobban jártam volna ha így teszek) de aztán csak rávettem magam.

A melóba is csupa szar jön, az egyetlen szerencsém, hogy a kedvenc kollégámmal vagyok most 2 hétig.

Gondolom remekül fogom viselni a holnapi terápiás ülést is.

Tudom, hogy ezek csak ilyen időszakok és majd elmúlik, addig is csinálgatom a dolgaimat több de inkább kevesebb sikerrel, de jó lenne legalább az okát tudni.

Valószínűleg változtatni úgy se tudnék rajta, de legalább értenèm.

#élet #edzés #personal shit #gpoy

16 notes · View notes

vanegyjosztorim · 6 years ago

Text

190404 - Felisút hazaút

Megszületett a fejemben az ötlet, hogy mindenképpen haza kellene menni a hétvégére. Az útjaim általában úgy néznek ki, hogy megveszem a jegyet, felszállok a vonatra, átszállok egy buszra, reményeim szerint leszállok otthon és kész. Igaz, majdnem 2 óra összesen, de teljesen megéri.

Szóval. Megkímélve magam a sorbanállástól, a jegykiadó nénivel történő kommunikációs nyelv nehézségeitől, hogy hova, milyen jegyet, mennyiért akarok, illetve a hátam mögött szitkozódó népségtől, hogy miért nem haladok már, online vettem jegyet. Gyors, egyszerű és milyen elképesztően menő vagy, hogy csak előkapod a telefonod és már meg is van a jegy.

Miután sikerült magaménak tudnom az utazásom eme elengedhetetlen kellékét, rájöttem, hogy igencsak sietnem kell a vonathoz. Mikor feltettem a lábam a buszra rájöttem, hogyha egy piros lámpánál is megáll, a hazautazásom már veszett ügy lesz. Szóval összefont ujjakkal szurkoltam, hogy kivételesen ne legyen egy hatalmas káosz a közlekedés így 4 óra tájban.

Imám meghallgatást nyert, ugyanis pont elértem a vonatot és még maradt 5 percem. Gondoltam addig előszedek mindent a táskámból, amivel elütöm a vonatutat. Miután minden az ölemben volt (a fülhallgatóm, a könyvem, az irataim mert mindig megnézik, hogy tényleg diák vagyok-e holott úgy nézek ki mint egy 16 éves kamasz az arcom állapotát nézve, illetve a telefonom), kényelembe helyeztem magam. Úgy voltam vele, zenét hallgatok addig, ameddig el nem indul a vonat.

Bedugtam a fülhallgatóm a telefonomba, szomorúan konstatáltam, hogy már csak 35%-on van szegénykém, elindítottam a zenét és bánatosan elkezdtem kifelé nézni az ablakon, mert az milyen jó. Erre teljes csend lett.

Akkor fogtam fel, hogy nem megy a zene, amikor hallottam, hogy valaki bejön a kocsiba. Ránéztem a telefonomra, hogy mi történhetett, üzenetet kaptam, vagy hív valaki csak le van némítva a telefonom? De nem!

A telefonom úgy döntött, hogy fejest ugrik, tehát 35%-ról egyenesen a jól kib*szok veled és teljesen lemerülök fázisba került. Már éppen el akartam rakni, amikor sikerült felfogni, hogy dehát ezen van a jegyem! Talán egy kicsit pánikba estem, hogy most mégis mihez fogok kezdeni. Időm már nincs, hogy leszaladjak és kinyomtassam az automatából, tekintve, hogy abban a pillanatban elindult a vonat.

Az indulás után 10 percig még halál nyugodtnak tettetve magam próbáltam életet lehelni drága kipurcant készülékembe, de folyton csak nyavajgott, hogy töltést szeretne, ő nem fog nekem bekapcsolni, hogy merek elvárni ilyesmit. Ó te telefon, miért pont most teszed ezt velem.

Felnéztem és kénytelen voltam felmérni a lehetőségeimet. A laptopom volt, ami elsőnek az eszembe jutott. Másodjára az, hogy nincs rajta internet, szóval nem ér semmit. Majd körbenéztem a fülkében, hogy is állunk emberügyileg. Az ajtó mellett (fülkés kocsi volt, mielőtt még valaki teljesen összezavarodna, hogy mégis milyen kísértetvonaton utaztam én) ült egy srác, aki ámbár kedvesnek tűnt, inkább olyan tekintettel nézett rám, hogy távozz sátán, tehát tőle nem akartam segítséget kérni. Vele szemben foglalt helyet egy kedves és idős bácsi, aki rejtvényt fejtett. Lehet, hogy egy hiperszuper internetképes telefon lapult a kockás bevásárlószatyorban a lábánál, bár én ebben nem hittem.

Velem szemben viszont megtaláltam a tökéletes áldozatot. Egy fiatal nő, kezében telefon, ölében a laptop. Az egyik készüléken csak van bármilyen internet lehetőség. Aki ismer, az tudja, hogy nem erősségem a kommunikáció, főleg nem akkor, amikor tényleg szükségem lenne rá. Egyébként meg be nem áll a szám.

Minden bátorságomat összeszedve megszólítottam és elkezdtem neki magyarázni, hogy mekkora szerencsétlen vagyok és nem-e tudna segíteni rajtam. Ekkor megkaptam a második “te biztos az ördög ivadéka vagy” nézést, de már nem foglalkoztam vele. Miután még kikérdezett, mint a hágai bíróság megkaptam tőle a telefonját, hogy le tudjam tölteni a jegyemet és valamilyen formában meg tudjam mutatni az ellenőrbácsinak, vagyis jelen esetben néninek.

Amint megnéztük, hogy tényleg le lett töltve a jegy és a telefonja is meg tudja nyitni, ránéztem az én telefonomra, hogy na mi a helyzet, hátha. Nem hiszitek el, de a telefonom úgy gondolta, most már ideje bekapcsolni és 36 kemény %-ot mutatott. A nő kérdő tekintete kísérte az én döbbenetemet, de mondtam neki, hogy még ne törölje le a jegyet pls, mert nem biztos, hogy bekapcsolva marad ez a nyavajás. Amíg nem jöttek jegyet ellenőrizni, hozzá sem mertem nyúlni a telefonomhoz. Utána megköszöntem a nőnek a kedvességét.

Bosszúból a telefonom ellen az volt a terv, hogy addig piszkálom és hallgatok rajta zenét, merítem az aksiját, ameddig tényleg be nem adja a kulcsot. Elhinnétek, ha azt mondanám, hogy hazáig, de még másnap reggelig is kibírta töltés nélkül? Hát én sem, pedig a piszok megcsinálta.

A tanulság: Mindig legyen B-terved. A technológia jó, de meg is szivathat elég rendesen ha nem vagy rá felkészülve. Főleg, ha ilyen kis pimasz készüléked van.

U.i.: Akinek az jutott eszébe, hogy miért nem töltöttem fel a telefonomat annak 1.: a vonaton nem lehetett telefont tölteni, amit nem is nagyon értettem de tényleg ez volt a helyzet, és 2.: a laptopról fel lehetett volna tölteni, viszont akkora stresszhelyzetbe taszított drága kis barátom, hogy nem tudtam gondolkodni.

Szóval köszönöm, hogy ha elmebetegnek is nézik az embert, vannak még olyanok, akik megmenthetik az utadat ha éppen ilyen szerencsétlen vagy!

1 note · View note

keinestelle · 3 years ago

Text

S hiányod kitépett papírlap egy könyvből

Leszakadt gomb a kabát hasán

Szürke felhős ég egy nyári napon

Motortestbe beszökött porszem

Neutron a sugárzó atommagban

Karcolódás az üveglapon

Lemerült aksi a telefonban

Homokszem a fogazatban

Egyszerre űr és kitöltött tér

Légüres robbanást követő vér.

04.07.2021

0 notes

napiakcio · 4 years ago

Link

Straus akkumulátor töltő csak 9.990 Ft

Straus akkumulátor töltő

Mondj búcsút a lemerült akkumulátornak legyen szó az autódról vagy a motorodról

Mindössze néhány óra alatt feltöltődik az aksi

Spórolj időt és pénzt

Késéssel indul a reggel? Lemerült az akkumulátor és nem indul az autó? Ki akarná így kezdeni a napot!?

A szabadban töltött fagyos éjszakák a járműveket is próbára teszik. Ha ismerős a szituáció, valószínűleg nem szívesen kerülnél ebbe a helyzetbe

A Straus akkumulátor töltővel egészen biztos elfelejtheted a lemerült aksi problémáját

Akár tél van vagy nyár, induljon be a kocsid egy pöccintésre

Egyszerűen töltheted akkumulátorodat otthon, amellyel időt és pénzt spórolhatsz meg

Csak rakd be a csomag tartódba, bárhol, bármikor, amikor szükséged van rá, és légy felkészülve minden helyzetre

Mindössze 3-4 óra alatt feltöltődik az akkumulátor, amelyet a töltöttségi szintet feszültség jelzőn követheted

Felejtsd el a reggeli késéseket, indítsd problémamentesen a napot

Tulajdonságok:

Kimeneti feszültség: 12/24 V

Akkumulátor kapacitás: 70-210 AH

Hálózati feszültség: 230V, 50 Hz

14-30A

260W

0 notes

napiakcio · 4 years ago

Link

Straus akkumulátor töltő csak 13.990 Ft