#konrád györgy

[konyvboritok]

Konrád Csurkáról

[rwpohl]

[dreamgirlstudy]

“Nem tagadom, odatartják a szenvedésnek előbb akarnok, majd tehetetlen, végül csak emlékező arcukat.” ― György Konrád

[politikapolka]

"S elhullottak legjobbjaink a hosszú harc alatt" 2014-2024 #németmegszál...

S elhullottak legjobbjaink a hosszú harc alatt"

(Vörösmarty Mihály: Szózat)

2014-2024

Andrassew Iván,

Balogh László Bacilus,

Bálint Anna,

Bán Mariann,

Bíró Ibolya,

Dés Mihály,

Donáth Ferenc,

Erős Ferenc,

Esterházy Péter,

Fahidy Éva,

Fazekas Pál,

Fried Alice,

Gyimesi Edit,

Gyekiczky András,

Haynal István,

Heller Ágnes,

Herczl Zsuzsa,

Iski István/Iván,

Konrád György,

Kovács M. Mária,

Lang Györgyi

Lendvai Miklós,

Margittai Ági,

Mécs Imre,

Molnár Csaba,

Molnárné Garami Éva,

Müller Zsuzsa,

Nánai András,

Rajk László,

Ráday Mihály,

Sali Juli (Jucus),

Sarlós Juli,

Setét Jenő,

Suchman Tamás,

Surányi Vera,

Szkárosi Endre,

Sztuchlik Andrea,

Szűdi János,

Szűts Miklós,

Tamás Gáspár Miklós,

Török Monika,

Urbán Erika,

Vágó István,

Vajda Mihály,

Vamos Tibor,

Vitányi Iván,

Veress Zsuzsanna,

Wieder Györgyike

#AndrassewIván #BaloghLászlóBacilus #BálintAnna #BánMariann #BíróIbolya #DésMihály #DonáthFerenc #ErősFerenc #EsterházyPéter #FahidyÉva #FazekasPál #FriedAlice #GyimesiEdit #GyekiczkyAndrás #HaynalIstván #HellerÁgnes #HerczlZsuzsa #IskiIstván/Iván #KonrádGyörgy #KovácsMMária #LangGyörgyi #LendvaiMiklós #MargittaiÁgi #MécsImre #MolnárCsaba #MolnárnéGaramiÉva #MüllerZsuzsa #NánaiAndrás #RajkLászló #RádayMihály #SaliJuli (Jucus) #SarlósJuli #SetétJenő #SuchmanTamás #SurányiVera #SzkárosiEndre #SztuchlikAndrea #SzűdiJános #SzűtsMiklós #TamásGáspárMiklós #TörökMonika #UrbánErika #VágóIstván #VajdaMihály #VamosTibor #VitányiIván #VeressZsuzsanna #WiederGyörgyike

#németmegszállásiemlékmű #miottsemvoltunk

[robokacsa]

Pelé kapcsán már fel lett dobva a 444-en a fantasztikus [ VHS leletek ] YouTube csatorna, amin nemrégiben sikerült elszörfözni és a hangosan felnevetős képekből legyen itt kettő (Magyarországon 30+x év alatt szinte mi sem változott karakteres szereplők szinterén).

Az első a szolid Bundesliga frizurásan általam még sosem látott Pintér Sándor, aki a Pápa 1991-es látogatásának biztosításáról nyilatkozik a Híradónak Budapest rendőrfőkapitányaként, nagyon rendőr nyelven.

A másik a már a kormánypárt által befoglalt Hét című műsor 1994.01.09-i adásából, aminek az elején levetítenek egy ZDF-en megjelent összeállítást a Magyarországon a 90-es évek elején tomboló fasizmusról - ami amellett, hogy teljesen egyoldalú narrácó, még történelmileg is tele van hazugságokkal és főképp a mából visszanézve teljesen nonszensz az adott korszakra nézve; és nyilván a némeül jól beszélő Konrád György és co. adhatak tollba a német köztévének politikai célzattal - szóval ebben a filmben tűnik fel egyszer csak a fiatal mézeskalács huszár Bencsik András, aki szerintük abszurd nézeteket képvisel - amiben történetesen még pont igazuk is volt.

#off1

Nem láttam még a Blokád című filmet, de ha valaki kiváncsi arra, hogy valóban milyen volt a társadalmi helyzet a taxisblokád idején, annak ezt az 1990.10.25-26-27-i Híradó összeállítást kell megnéznie. Az itt megszólaltatott résztvevőkből, azt opponálókból és átlagemberekből szerintem legalább 100 év NER következik egyébként.

#off2

Bayer Ilona hírolvasó a 89-90-es évek divatjában egyszerre furcsán csúnya és egyszerre nagyon szexi!!

Egyébként feltehetőleg már akkor is súgógépről olvastak, viszont az elmondható, - ami nagyon ritán fordul elő, de most az átkozott szocializmust kell dícsérnem - hogy az összes bemondó és hírolvasó artikuláltan és szépen beszél magyarul és képesek összetett mondatokat normálisan végighangsúlyozni.

[mekemuka]

“Vigyorog Konrád György Csobánkán, mellette a ház falán Szelényi Iván. Miután emigrált, Szelényit a csobánkai ház falára rajzolta Pauer Gyula. ...

Ma úgy lett, hogy nem maradhatott tovább, mert nincs negyedik kívánság. Mi maradunk, a borzalmas és csodás többiek, akik miatt végül soha nem ment el innen elég messzire, mert ami itt van, azt >nem tartotta hiábavalónak és örömtelennek.< Nem tudok ennél emberibb és patriótább mondatot. Ez itt a váró, vagyunk lakói, maradunk itten.”

Simó György | szeptember 13. 22.21

[samuraisam]

ezt a témát ott kéne kezdeni, hogy ez az egész 15-minute-city egy buzzword, amit valószínűleg think-tankek (bár nem mentem ennek most utána) meg a sajtó egy része kapott fel az elmúlt pár évben. viszont amennyire én tudom, a komolyan vehető urbanisztikai tudományos-tervezői szférában ez nem egy fogalom, tehát nincs neki rögzített, ésszerű tartalma.

az az alapkoncepció, hogy az ember napi szükségletei inkl. munkahely, legyenek gyalog kényelmesen elérhető távolságban, egyébként a modernista várostervezés egyik alapvetése volt. az 1920-as évektől az volt a paradigma, hogy lakónegyedeket úgy kell tervezni, hogy azokon belül minden napi szükséglet - és jó esetben nem csak a minimális szinten, mint bevásárlás, óvoda, iskola, hanem pl. sport- és szórakozási lehetőségek is - elérhető legyen. erre léteztek különböző irányelvek, hogy mekkora az “ideális” lakótelep, hány embernek kell egy egységben laknia, amit aztán kiszolgál egy iskola-uszoda-mozi-vásárcsarnok stb. ilyen irányszámok sok évtizede nincsenek a tudományos-tervezői diskurzusban - alapból tudományos-tervezői diskurzus is sokkal kevésbé van - ami miatt ez az egész 15 perc mint fókusz tök valószínűtlen.

ennek a történelmi ill. társadalmi hátteréről azt érdemes tudni, hogy az abszolút sztenderd ebben az időben az egykeresős család, ill. a nők ha bérmunkát végeztek, azt is jól behatárolható munkakörökben és szektorokban. tehát a férfi dolgozott valahol, ami meghatározta a lakóhelyet, a nő pedig - ha dolgozni akart ill. kellett neki - lényegében bárhol talált munkát titkárnőként, eladóként, vagy valami egyéb alacsony preszítzsű szolgáltatószektorbeli munkakörben. egyébként ekkoriban a nagy tömegek számára az volt a norma, hogy a munkahely közelében laknak, mert a tömegközlekedés ha volt, nem volt olcsó egy munkásnak, és időben sem fért bele az “ingázás” a 10-12 órás munkanapok mellett - nyilván az uszoda meg a mozi is ritkán, de mondjuk az 1910 környéki berlin/pest/bécs/london/new york city a legtöbb lakosának “15 minute city” volt, csak éppen rossz lakókörülményekkel, rossz higiéniával stb. de azt érdekes látni, hogy akkor az volt a privilégium, ha kiköltözhettél a városszéli villanegyedbe és átlagosan nagyobb sugarú körben mozogtál (egyre inkább autóval), ma meg egyre inkább az, ha egy jól biciklizhető, jó tömegközlekedésű nagyváros belső részén tudsz lakni ahol sok dolog viszonylag közel van.

egyébként a szocialista lakótelepeket is ezzel az alapkoncepcióval tervezték, magyarországon meg mindenhol másutt is, csak aztán sokszor nem sikerült megvalósítani az infrastruktúrát, vagy csak sokkal később, minthogy a lakótelep kész lett. de az tök érdekes hogy konrád györgy meg szelényi iván az hatvanas évek végén, hetvenes évek elején a huszas évek amerikai “neighbourhood unit” koncenpcióját tartották kvázi mérvadónak.

Ez Magyarországon van már? Mert ha nem, akkor amint kezdődik az önkormányzati kampány, jönni fog.

[konyvboritok]

[hicapacity]

Nem azt szeretjük, aki érdemes rá, hanem akit szeretünk.

(Konrád György)

[most-nem]

Esterházy Péter és Konrád György

[izraelinfo]

Konrád György: A láthatatlan hang – Könyvajánló

Konrád György: A láthatatlan hang – Könyvajánló

Bezárt világ – nyitott könyvek Az alijabeszélgetéseken szinte mindig előkerül a zsidó, a magyar identitás kérdése. Ez késztetett, hogy újra levegyem a polcról ezt a könyvet. Konrád György “A láthatatlan hang” című gyűjteményes köte­te – töprengések, elmélkedések, kérdések és válaszok nagyon kifinomult esszenciája. A könyv, mint ahogy az előszó is sugallja, az önazonosságunk problémával…

[matekonkol]

TGM Rajkról és Konrádról:

“(...) Mint a súlyos válságperiódusokban mindig – gondoljunk a késő ókori görög filozófiára – , emelkedik az egyéni becsület ára (a misztika, a gnózis is egyéni, személyes út Istenhez, intézményi-közösségi gyakorlatoktól elszakadva). Egyszerűen nem marad más.

Rajk Laci befutotta ezt a pályát – mindenféle árulás, renegátság, elvtagadás és más ízléstelenségek nélkül – , becsületes emberként, nagy tehetségű művészként és mesteremberként, remény nélkül is nyugodtan és szilárdan megtartva demokratikus hitét. Fütyült a percemberkék vakogására. A mesterségbeli tökélynek, a művészet utolsó mentsvárának a védelmében – jelentős művész feleségével és ragyogó művészbarátaival együtt – termékeny és alkotó életet élt mindvégig. A sztoikus bölccsé öregedett Konrád is betartotta a nulla dies sine linea alapszabályát, írta a magáét szakadatlanul, ha voltak olvasói, ha nem, ahogyan kell.

Ez nem nekrológ.

Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – visszatekintünk, és eltűnődünk rajta ismét, hogy érdemes volt-e. Hogy volt-e értelme. Hogy mi marad. Hogy mi az, ami mégis még ránk vár föladatként, életben hagyottakra. (...)”

https://merce.hu/2019/09/14/tgm-meghaltatok/

[theyellowtights-blog]

“Knowledge is vaccine. Hate and apathy are illness. Love and empathy are health. We all have a choice.”

Rest in peace, György Konrád! (1933-2019)

[babeltrip]

Odalenn most nincsen semmi botrány. Laza csoportok állnak körül magas, csőlábas ivóasztalokat, kirojtosodott kabátujjak pihennek a söröskorsók mellett, az arcok árnyékosak a napközben kiserkedt szakálltól, a széles körömágyak feketék a kenőolajtól, vasreszeléktől, vegyszerektől, a falipolcnál néhányan bablevest kanalaznak, egy öregember a tányér alján hagyott maradékra várakozik, a csapott nyakú pénztárosnő valakit letorkol, feje fölött tilalmakat hirdető falragaszok, a kármentő horganylemeze sörhabtól és mosogatóvíztől síkos, porcelán hengerekben csersavas vörösbor, vizes pecsenyebor úsztat légyszárnyat, dugómoszatot, üvegfal mögött megkövült pogácsák, kocsonyába fagyott, trágár sertésfülek, fekete kolbászgyökerek hámozzák ki magukat a dohányfüst kék emeleteiből.

Konrád György: A látogató

[nemzetinet]

Bogár László: Európa sírásói

…Sokat mondó elszólás, hogy a kiált­vány aláírói az egyik helyen Európa „sírásóiként” aposztrofálják a populistákat. Talán valóban sírásók, de ebbéli tevékenységük során csupán az önmagát elpusztító liberális demokráciát kénytelenek kellő tisztelettel örök nyugalomra helyezni…

A „populisták” az önpusztító liberális demokráciát kénytelenek örök nyugalomra helyezni

Liberális értelmiségiek, köztük Anne Applebaum, Heller Ágnes, Konrád György, Adam Michnik és Bernard-Henri Lévy fogalmazásában kiáltványt jelentettek meg a Libération francia napilapban. A címe: Európa veszélyben van. Többek között azt írják, a populisták (vagyis mindazok, akiket ők ezzel az eleve megbélyegző kifejezéssel illetnek) ezt harsogják folyton Európában, sőt egyre inkább szerte a világon: „Találjuk meg újra a kapcsolatot a lelkünkkel! Szerezzük vissza elrabolt identitásunkat!” Majd hozzáteszik: „Mit sem számít, hogy ez a lélek és ez az identitás csupán a demagógok képzeletében létezik.”

És akkor itt mindjárt meg is állhatunk kicsit, hogy elmerengjünk arról, a liberális nagytekintélyek szerint a kereszténység, a nemzeti önazonosság, a családi tradíciók vagy éppen a lokálpatriotizmus, a helyi hagyományok tisztelete, szóval ez mind-mind csak a demagógok képzeletében létezik-e? Valójában nem is lenne szükség különösebb kommentárra, de azért mégis, legalább próbáljuk megérteni mindezt. Megérteni, hogy az eszmerendszer, a liberalizmus, amely önmagát a legteljesebb türelem és megértés utolérhetetlen történelmi csúcsának tartja, miként juthatott el ide.

Mármint oda, hogy számára a lélek és önazonosság pusztán demagógok hamis képzeletének beteges feltételezése legyen. A lélek létének feltételezése nélkül vajon történhet-e egyáltalán bármilyen kísérlet az emberi társadalmak működésének megértésére. Vagy a liberálisok ma valóban úgy vélik már, hogy az ember lényege éppen a lélektelensége vagy sorstalansága? Egyébként Kertész Imre Nobel-díjat érő regényének címe (Sorstalanság) valóban a leglényegesebb ontológiai összefüggésre irányítja rá a figyelmet. Arra, hogy az embernek van egy egyszeri, megismételhetetlen, egyedi empirikus élete, de van egy egyetemes, általános, időben és térben végtelen léte is. És a sors nem más, mint az, ami a két lét-mezőt, az életet és a létet összekapcsolja.

Az sorstalan tehát, akinek az élete nem vezet fel sehová sem, így nincs és nem is lehet közvetítő mező az élet és a sors között. Ahogy József Attila írja: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! / A mindenséggel mérd magad!” Vagyis minden életfenntartó, „üzemeltető” funkciónkat a mindenségbe, az egész létezésbe kellene beilleszteni. Méltó életet tehát csak az élhet, aki legalább kísérletet tesz erre, mert ha a kísérlete el is bukik, ez a bukás már visszavonhatatlanul kirajzolja a sorsunkat.

De vajon miként lenne értelmezhető a „mindenséggel mért”, vagyis méltó élet a lélek létének feltételezése nélkül? Figyelemre méltó az is, hogy az említett kiáltványt aláíró jeles személyiségek úgy vélik, hogy a két angolszász hatalom (az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság), amely a két világháború során már kétszer mentette meg Európát az öngyilkosságtól, most mintha sorsára hagyná földrészünket. Nos, az aláírók kiváló ismerői az európai történelemnek (is), ezért érdemes lenne elmerengeniük, legalább egyetlen egyszer az alábbi érdekes összefüggésen.

Adolf Hitler 1933 és 1940 között – mai áron számolva – tízezer milliárd dollárnak megfelelő összeget költött hadigépezete felépítésére. Aligha tehette volna ezt a globális pénzhatalmi rendszer jóváhagyása és aktív közreműködése nélkül. Ha az aláírók ilyen jól ismerik a történelmet, nyilván azt is tudják, milyen összetételű is a globális pénzhatalmi rendszer. És biztosan azt is érdekesnek találnák, hogy a Hitler uralma alóli „felszabadítást” is ugyanaz a globális pénzhatalmi struktúra finanszírozta. Egészen egyszerűen azért, mert ez a struktúra az elmúlt évszázadok során semmit sem változott. Heller Ágnes, Konrád György meg Adam Michnik ne lenne tisztában azzal, miről is van szó valójában? Ennek fényében az már csak egy rossz vicc lehet, hogy azt is írják, Európa ma ki van szolgáltatva a Kreml urai egyre nyíltabb manipulációinak. Érdekes módon az imént hivatkozott „felszabadítás”, vagyis a Jalta-diktátum nyomán kialakuló kiszolgáltatottságról, és ennek iszonyatos következményeiről mintha nem is tudnának, vagy inkább nem is akarnának tudni a jeles aláírók. Talán azért, mert akkor esetleg arról is szólniuk kellene, hogy a két angolszász hatalom miként is szabadította ránk Sztálin Kremljét.

A jelek szerint részükről a sztálini „rászabadítás” rendben van, ám Putyin stratégiája már maga a történelmi katasztrófa. Azt is írják, Európa mint eszme, akarat és reprezentáció a szemük előtt hullik darabokra. Nos, mindehhez már valóban nem nagyon kell kommentár. Ami igazán megdöbbentő, az az, hogy ami itt darabokra hullik mint eszme, akarat és reprezentáció, az maga a liberalizmus, az általuk liberális demokráciaként ünnepelt berendezkedés. Csakhogy nem a populizmus dönti romba, hanem saját magát pusztítja el.

Sokat mondó elszólás, hogy a kiált­vány aláírói az egyik helyen Európa „sírásóiként” aposztrofálják a populistákat. Talán valóban sírásók, de ebbéli tevékenységük során csupán az önmagát elpusztító liberális demokráciát kénytelenek kellő tisztelettel örök nyugalomra helyezni. Ha ugyanis egy uralkodó létberendezkedést szellemileg megalapozó létértelmezési rendszer legjelesebb képviselőitől az egyébként valóban súlyos válság elemzését tekintve intellektuálisan csak ennyire futja, mint amit ebből a kiáltványból látunk, akkor ehhez már nincs mit hozzátennünk.

mho

Bogár László: Európa sírásói a Nemzeti.net-en jelent meg,