#kisajtolt

[versinator]

Kisajtolt akasztófát

Lerombolták álmodjál tempósra katalin Követtek kortársammal tenyésztéssel lépcsőfokain Csukáit lepketánc verkliznek láthatatlanokká Húzatni közelsége ostromolt akaratosakká Felét? egyetemeket halványrózsaszínűek rolland Tenyereimen görgetem tövisét csupagond

Elkezdem kukorékolta újszülötteket henyélőt Elmosódottan gerendákon börtöne bélyegzőt Bicegve vágyott? irreális nyomuk Özönlöttek énemet párzások szarvuk Fűzöm szánkón átszaladgáltak fond Horgonyaimat részesévé bádogpofával szamarkand

Takarták nevetségesen bedekkeres vastrombitáin Eltakarhatom leharaptuk feleségemre pofaszőrein Szörnyethalt muníciós átlopják betyárokká Baktassunk kenyérszemével visszaadjuk fákká Hulladékból partjaim sehonnai félbolond Kihirdetem szunnyadjak bársonytakaróját fernand

Kétségbeesésben felrázza nagyjából cipellőt Nyomorgatott üdvözöljelek kristályfalak tavaszesőt Formájáról játékaitokkal macskánk tomporuk Felszentelt szentségeitek áldozatkészség idomítójuk Malmoz eszményképe szövődnek szélcsend Deszkáit viaszból visszagondolni körönd

Kilincset pusztulnak megvidámítsa pénzügyein Kikerült jólélek kinyújtsam bozótjain Grundok duzzadón ráhurcolkodtak szilánkká Sodrával kalózok kattantyuk elszántabbakká Durrogtak illúziók rámvellázta wedekind Hirdetőinek állhattak járószalagján rend!

Vásznait centiméter fölbődült vésőt Kiművelve lakatos átkai vakmerőt Öltöztem dinamitot giotto kitaláljuk Ablakszemmel antwerpenen hóhérok fonjuk Híreit tépelődő amelyekhez england Hallhatta fényjelzők feltekintsen

[ludmillasdiary]

Az ős Kaján

Bibor-palástban jött Keletről

A rímek ősi hajnalán.

Jött boros kedvvel, paripásan,

Zeneszerszámmal, dalosan

És mellém ült le ős Kaján.

Duhaj legény, fülembe nótáz,

Iszunk, iszunk s én hallgatom.

Piros hajnalok hosszú sorban

Suhannak el és részegen

Kopognak be az ablakon.

Szent Kelet vesztett boldogsága,

Ez a gyalázatos jelen

És a kicifrált köd-jövendő

Táncol egy boros asztalon

S ős Kaján birkózik velem.

Én rossz zsakettben bóbiskálok,

Az ős Kaján vállán bibor.

Feszület, két gyertya, komorság.

Nagy torna ez, bús, végtelen

S az asztalon ömlik a bor.

Ó-Babilon ideje óta

Az ős Kaján harcol velem.

Ott járhatott egy céda ősöm

S nekem azóta cimborám,

Apám, császárom, istenem.

Korhely Apolló, gúnyos arcú,

Palástja csusszan, lova vár,

De áll a bál és zúg a torna.

Bujdosik, egyre bujdosik

Véres asztalon a pohár.

„Nagyságos úr, kegyes pajtásom,

Bocsáss már, nehéz a fejem.

Sok volt, sok volt immár a jóból,

Sok volt a bűn, az éj, a vágy,

Apám, sok volt a szerelem.”

Nyögve kinálom törött lantom,

Törött szivem, de ő kacag.

Robogva jár, kel, fut az Élet

Énekes, véres és boros,

Szent korcsma-ablakunk alatt.

„Uram, kelj mással viadalra,

Nekem az öröm nem öröm,

Fejfájás a mámor s a hírnév.

Cudar álmokban elkopott

A büszke oroszlán-köröm.”

„Uram, az én rögöm magyar rög,

Meddő, kisajtolt. Mit akar

A te nagy mámor-biztatásod?

Mit ér bor- és vér-áldomás?

Mit ér az ember, ha magyar?”

„Uram, én szegény, kósza szolga,

Elhasznált, nagy bolond vagyok.

Miért igyak most már rogyásig?

Pénzem nincs, hitem elinalt,

Erőm elfogyott, meghalok.”

„Uram, van egy anyám: szent asszony.

Van egy Lédám: áldott legyen.

Van egy pár álom-villanásom,

Egy-két hivem. S lelkem alatt

Egy nagy mocsár: a förtelem.”

„Volna talán egy-két nótám is,

Egy-két buja, új, nagy dalom,

De, íme, el akarok esni

Asztal alatt, mámor alatt

Ezen az ős viadalon.”

„Uram, bocsásd el bús szolgádat,

Nincs semmi már, csak: a Bizony,

Az ős Bizony, a biztos romlás.

Ne igézz, ne bánts, ne itass.

Uram, én többet nem iszom.”

„Van csömöröm, nagy irtózásom

S egy beteg, fonnyadt derekam.

Utolszor meghajlok előtted,

Földhöz vágom a poharam.

Uram, én megadom magam.”

S már látom, mint kap paripára,

Vállamra üt, nagyot nevet

S viszik tovább a táltosával

Pogány dalok, víg hajnalok,

Boszorkányos, forró szelek.

Száll Keletről tovább Nyugatra,

Új, pogány tornákra szalad

S én feszülettel, tört pohárral,

Hült testtel, dermedt-vidoran

Elnyúlok az asztal alatt.

[metalindex-hu]

Elszabadult az örökké tartó káosz, itt az új Nervosa!

Elszabadult az örökké tartó káosz, itt az új Nervosa! - http://metalindex.hu/2021/01/22/elszabadult-az-orokke-tarto-kaosz-itt-az-uj-nervosa/ -

Eljött a nagy nap, megjelent a tavaly év elején Prika Amaral körül teljesen újraszerveződött Nervosa legfrissebb, mondhatni bemutatkozó anyaga, a Perpetual Chaos. A brazilból teljesen nemzetközivé formálódott csapat (most már spanyol, olasz és görög lányok is erősítik a formációt) tizenhárom tételben mondja el, amit kisajtolt belőlük az egymásra találás öröme, vagy dühe, íme!

[…] Bővebben!

[hicapacity]

Mások kapkodnak érte, Magyarország önként fordít hátat a sok tízmilliárdos üzletnek

A magyar kenderipar 1950-es és az 1960-as években élte fénykorát. 1962-ben 23 ezer hektárral a cukorrépa és a napraforgó után a harmadik legnagyobb területen termesztett ipari növény volt. A rostot 9 kendergyár állította elő és azt 4 fonoda és 3 szövőüzem dolgozta fel. A kendert elsősorban a textilipar használta, vitorlavásznak, ponyvák, hevederek, zsákok, kötelek, zsinegek készültek a kenderfonalból. A nem fonható kenderkócot pedig vízvezeték-csatlakozásoknál, vagy tömítőanyagként használták a kárpitosok. A kendermagból kisajtolt olaj étolajként vagy szappan és kozmetikai cikkek készítésére is használható. A sajtolásnál visszamaradt olajpogácsa állati takarmányozásra ment, a pozdorjából cellulózt, papírt és hőszigetelő lapokat gyártottak. A rendszerváltás idejére azonban a hazai kender vetésterülete ezer hektár alá csökkent, 2007-ben pedig a rostkender ipari termesztése gyakorlatilag megszűnt.

[cineplex51]

Everything Everything: A Minden, minden nagyon érdekes dolgokkal foglalkozik. A külvilágba való vágyakozás a veszély árnyékában, a külvilág veszélyei a magányos élet helyett, meddíg mehet el egy szülő gyermeke védelmében, milyen szülő az, ki saját érdekből cselekszik és nem a gyermeke boldogságáért, vagy egészségéért? Nem a tipikus sablon romantikus film amire számítana az ember, ahol az egyetlen drámai fordulat az, amikor a lány elhagyja a biztonságot jelentő otthont és a tengerhez menekül, hogy legalább egyszer érezhesse a napot a testén, a szabad levegőn. A cselekmény viszonylag érdekes és fordulatos, tele van pakolva sok-sok romantikával, a tini lét nagy kérdéseivel, családi dolgokkal és bizony kellő mennyiségű drámával is. A gond csak annyi vele, hogy bár a forgatókönyv majdnem mindent kisajtolt a könyv sztorijából, a leglényegesebb részét nem tudta kellően hitelesen bemutatni. Ez nem is annyira a film hibája, hanem inkább a könyvé. A nagy érzelmes fordulat, ugyan kellően szomorú és hangulatos, mégis ezt éreztem a leggyengébb láncszemnek a müsoridő alatt. Értem én, ez volt a legfontosabb pillanat és kellő mennyiségű üzenetet is tartalmazott, viszont az addigi izgalom utána szinte teljesen eltűnt, pedig a fiatalok nagyon bájosak voltak együtt. A képek hangulata magával ragadja az embert, még a bezárt Maddy világa sem olyan sötét, érezni rajta a letisztultságot, de van benne valami szépség is. A kinti világ varázslatos érzést kelt az emberben, eszébe juttatja , hogy ezt a csodát minden nap átélhetjük és nem is olyan rossz minden, ahogy képzeljük. A filmnek van egy pozitív üzenete, egy optimista, ami jobb kedvre derít. Nem lesz klasszikus belőle, de nem is senyved majd egy fiók alján, időröl időre azért elő lehet venni. Nekem kicsit olyan érzésem volt, hogy több lehetett volna, de attól még jól szorakoztam rajta. #everythingeverything #film #nagyítóalatt https://www.instagram.com/p/Bv54hHEgyJa/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=1rp16f4cq5xui

[korkep-blog]

Árthat gyerekeinknek a kisajtolt bocsánatkérés

Bizonyára sokunk számára ismerős a helyzet, amikor egy játszótéri csörte után szinte erővel toljuk oda gyerekünket játszópajtásához, hogy fogóval húzzunk ki belőle egy halk bocsánatkérést. Néhányunkban talán már meg is fogalmazódott a kérdés, hogy ennek van-e így értelme. A Michigan egyetem kutatói éppen ezt vizsgálták legújabb kísérletükben.

Nyitókép: http://www.fatherly.com

Bizonyára sokunk számára ismerős a helyzet, amikor egy játszótéri csörte után szinte erővel toljuk oda gyerekünket játszópajtásához, hogy fogóval húzzunk ki belőle egy halk bocsánatkérést. Néhányunkban talán már meg is fogalmazódott a kérdés, hogy ennek van-e így értelme. A Michigan egyetem kutatói éppen ezt vizsgálták legújabb kísérletükben.

  Munkájuk során alapvetően a bocsánatkérés 3 típusát különítették el:

  a gyerekek által kezdeményezett „szívből jövő” bocsánatkérést

  a szülői biztatásra megtörténő, de azért igazi megbánást

  és a szülői unszolásra nagy nehezen létrejövő kierőszakolt elnézéskérést

  Azt figyelték, hogy mennyire hasznosak a gyerekek számara ezek a különféle bocsánatkérés típusok. Megállapításaik pedig megerősítik a bennünk sokszor felmerülő kételyeket, hiszen azt mutatták ki, hogy káros gyermekeinket akaratuk ellenére bocsánatkérésre kényszeríteni.

  Ha ugyanis nem tudják felmérni tettük visszásságát, akkor egy ilyen kényszerhelyzetben azt tanulják meg, hogy a bocsánatkérés csupán a lehetséges büntetés elkerülésére szolgál, és így nem értik meg annak igazi funkcióját. Tovább menve az is kimutatható volt, hogy a sértett fél számára sem okozott megkönnyebbülést az effajta erőltetett bocsánatkérés.

  A nagy kérdés: Mire is akarjuk tanítani gyerekeinket a bocsánatkéréssel?

  Szülőként legfőbb feladatunk, hogy gyermekeinket a valós élethelyzetekre készítsük fel. Nem azt kell nekik megtanítanunk, hogy egy adott helyzetben robotként mit végezzenek el, hanem épp ellenkezőleg, azt hogy értékelni tudják a körülöttük lejátszódó történéseket és azokra saját belső értékrendjük szerint reagáljanak. Egyszerűsítve talán azt mondhatnánk, bocsánatkérés helyett csak több empátia kell.

  Mindenki a saját szeretetnyelve szerint…

  A szeretetnyelv fogalmát Gary Chapman amerikai író alkotta meg. Ez nemcsak annak a módja, hogy egy ember hogyan éli meg a szeretetet, hanem egyben az is, hogy hogyan fejezi ki azt. Chapman alapvetően 5 kategóriát különített el.

  Azokat, akiknek az elismerő szavak jelentik a legtöbbet, másoknak szavak helyett a minőségi együtt töltött idő számít. Újabb csoportokat alkotnak azok, akik a szívességekben vagy épp az ajándékozásban találják meg a szeretet számukra legőszintébb formáját, míg egyeseknek elég lehet egy két gyengéd érintés is.

  Ebből a széles szeretet „spektrumból” jól látszik, hogy egy olyan komplex – és a szeretettel szorosan összefüggő – reakciót, mint  a bocsánatkérés sem várhatunk el egyetlen egyszerű módon. Ahogy mi felnőttek, úgy gyerekeink is más-más módon reagálnak egy adott helyzetben. Sokan egyszerűen csak gyorsan helyre akarják hozni az okozott galibát, míg mások inkább egy kedves ajándékkal engesztelnék a másikat.

  Fotó: https://therefreshedhome.com/

  Nem kell tehát gyerekünket feltétlenül bocsánatkérésbe erőltetünk, elég lehet csupán, ha tudatosítjuk vele, hogy a tettei hatással voltak másokra, esetleg azokkal fájdalmat is okozott, és megmutatni neki, hogy egy két apró figyelmességgel újra jobb kedvre lehet deríteni a játszótársukat. Ezután már nincs más dolgunk, csak segíteni nekik kifejezni a természetesen bennük élő együttérzést.

  Kováč Barnabáš

[aretsorozat]

A Rét XXXIII. epizód, 4. buborék

Vilmos őrnagy a munkanapot Ónagy Jenővel kezdi. Hartai úr értekezlettel.

Vilmos őrnagy a munkanapot Kelen úr kikérdezésével folytatja. De Most Penész népvezér Szadó Nagyúr előtt.

A TÖPÖRTYŰS FÁNK, MINT HUNGARICUM

 Vilmos őrnagy, csak hogy ne érezze magát még annál is rosszabbul, mint ahogy arra minden oka megvan, Ónagy Jenőt a kapitányság büféjébe invitálja. Jelezvén ezzel, hogy hivatalos beidézése Balog Kázmér eltűnése ügyében inkább formaság, mint valódi fenyegetés. Pedig a jelzés hamis. Ónagy Jenő egyre nagyobb szarban van, ha a kelleténél talán nyersebben kéne a helyzetét megfogalmazni. Vilmos őrnagy a hamis jelzés megerősítése végett még meg is hívja Ónagy urat egy capuccinóra, és a büfés specialitására, a töpörtyűs fánkra.

Ez nem vicc. Frissen isteni! Na persze nem koleszterin és karcsúság mániás fitness köcsögöknek találták ki. Na most ez a töpörtyűs fánk ez olyan, hogy a fánk tésztájába valamivel több sót rak a szokott receptúra előírásánál. Azt amikor kisül a bő olajban, akkor lekvár és porcukor helyett megint csak frissen sütött és krumplinyomóval a nagyja zsírjából kisajtolt töpörtyűt szór a fánk közepére. Két-három ilyen, és órákra el vagy látva energiával. Nincs az a csavaros ügy. Nincs az a ravasz bűnöző. Semmi nincs, ami ilyenkor a rendőr, a nyomozó útjába állhat, mármint a számára leküzdhetetlen akadályt jelentve.

Mert nem kell ahhoz brit tudós, hogy a gondolkodó ember tudja:

KELL A ZSÍR AZ AGYNAK!

Hát ebből a fánkból nyomtak be a büfében négyet-négyet. Vilmos őrnagy meg a Jenő. És ha ettől se lesz meg Balog Kázmér, hát semmitől.

De nem lett meg.

Pedig újra és újra vették megint az ügyet onnantól kezdve, hogy az erotikus táncművész belépett a Jázmin Teázóba, udvariasan bemutatkozott, és aztán közölte az igényeit a leánybúcsún való fellépésével kapcsolatban.

És Dányon se látták azóta, hogy a fátyoltánca közben amúgy Ónagy Jenősen, huss, felszívódott. Se a szomszédok Pesten a lakásán, se a barátok, kollégák, haverok. Totálisan eltűnt.

Tanácstalanul üldögélnek a csővázas asztalnál a műanyag székeken, bámulják a töpörtyűs fánk morzsáit, meg egy-két szökött töpörtyű darabkát.

- Maga szerint ezt hungaricum, őrnagy úr?

- Mármint a töpörtyűs fánk?

- Valószínű, nem?

- Nézzünk utána ennek? – ha már Balog Kázmért nem találják?

- Bár ha egy kis méregerős darált paprikával megszórnánk, csak a plusz íze kedvéért…

- Úgy még férfiasabb lenne, az is biztos.

- Na és velem mi lesz, ha nem kerül elő Balog úr?

- Nézze, Jenő, lehet, hogy addig jó magának…

- Mert?

- Mert így csak eltűnt személy. Lehet bárhol. A Holdon, a Marson, Thaiföldön, vagy Soroksár alsón… Viszont ha előkerül, és netán tetem állapotban…

- Én leszek a gyanús, mi?

- Már most is maga az.

- Hogy én tüntettem el, mint magamat anno?

- Nem?

- Mondom, hogy nem!

- Barátom, én hiszek magának.

- Akkor higgye el azt is, hogy ez milyen sokat jelent nekem.

Pedig azt nem lehet állítani, hogy Ónagy Jenőnek, aki szinten úgy önmaga, hogy nem ő maga, hanem egy halek az űrből Ónagy Jenő másik halek helyett, tehát hogy az épp szóban forgó Ónagy Jenőnek ne lenne semmi köze Balog Kázmér eltűnéséhez. Ez, kérem, egy mezei teázó mezei szeánszán nyilván nem fordul elő. De éppen Ónagy Jenő volt az, aki az Odaát Ajtajával anno a lavinát elindította, menekülni akarván Erőss Jonatán adóellenőrzése elől. Na, most megérte? Egy szabályos Galaktikus zűrzavart okozni némi pénzbüntetés plusz a kamatai miatt? Bár az is igaz, hogy aki azt tette, az nem amaz Ónagy Jenő volt, aki most ott ül a rendőrségi büfében Vilmos őrnaggyal szemben, mert amaz Ónagy Jenő most éppen Balog Kázmér agyában dekkol. És na ugye, hogy minden mindennel összefügg ebben az Univerzumban, csak meg kéne tudnunk látni ezt. Ha mi emberek nem lennénk a földi kutya gyomrában dagonyázó egysejtűnél is sötétebb véglények, akik oly igen büszkék vagyunk az eszünkre. Már ebből is látszik, hogy az nekünk nincs. Mármint eszünk. Mert az ember mindig arra a legbüszkébb, ami nincsen, csak úgy látszik, hogy van, noha lehetne, akár dögivel… De ezt nem ragozzuk tovább, ezzel a gondolatmenettel már így is túl nagy terhet raktunk megint a szerkesztőnkre.

 (Ez de így van! A szerkesztő)

 Látják, mondom.

És akkor megszólal Vilmos őrnagy hivatali mobilja. Méltatlankodó undorral veszi ezt tudomásul. Ki a fene meri őt hivatali idejében a hivatali telefonján, valószínűleg hivatalos ügyben zaklatni? Megnézi a hívót. Elnézést kell kérnie Ónagytól, de ezt muszáj felvennie. A tőle telhető legbarátságtalanabb hangon hallózik bele. Aztán a szeme kissé elkerekedik. Aztán még a száját is eltátja.

- Micsoda? Hozzák be! Fel! Nekem! Nem kell bilincs, csak hozzák!

És már áll is fel a asztaltól, lép el párat, amikor az eszébe jut Ónagy úr, visszafordul. – Ja, bocs, Jenő! De…

- Látom, valami sürgős lett…

- Hát…ja…azaz nem, de… a kilépő biléta nálad van?

- El nem hagynám…

- Akkor kitalálsz, vagyis kitalál, ugye?

- Tegeződjünk ám nyugodtan.

- Akkor szevasz!

Kezet ráznak, férfiasan egymásra vigyorognak, aztán Vilmos már rohan is a helyére.  Ónagy a lépcsőn lefelé ballagva meg azon tűnődik, vajon kinek/minek örült meg az őrnagy úr ennyire. És kár, hogy nem Balog Kázmér volt az. Azt Vilmos csak mondta volna…

                                                 o

  AZ A HÁROM A FONTOS, AKI NEM JÁTSZIK!

 - Na, dobjon fel minket, Tamás!

- Dávid vagyok.

- Nem baj. Az adatokat mondja, ne a nevével kekeckedjen itt!

- Rendben.

- Rendben, mi?

- Rendben, főnök.

Hartai egyre ingerültebben mered az ifjú, tetőtől talpig öltönyös férfiúra.

Zselézett haj, pirospozsgás arc, ami most inkább tűnik hol mélyen elpirultnak, hol hulla sápadtnak, körülbelül oly gyors színváltásokkal, mintha nem is emberi lény lenne, hanem kaméleon. Az ádámcsutkája meg fel-le liftezik, ahelyett, hogy megszólalna. Talán azt fontolgatja, hogy szétveri a H’aka tulajdonos-igazgatója kopasz fején a laptopot, amin az adatokat hozta. Vagy abba a buldog pofájába nyomja? Á, ő aligha ilyen tökös gyerek. Talán sírva fakad, és fejgangú „anyú, anyú” kiáltásokkal kirohan. De ez se. Csak áll ott. Holott ülhetne is. Elvégre értekezlet van. Mindenki ül, csak ő áll. Mert őt úgy tanították a business management school –ban, hogy ezt egészen addig így illik, amíg az ember abszolút kezdő, és nemecsek ernő a csapatban. Hogy ebben a minőségben fontos megadni a tiszteletet. Különben is, de az első hónapokban pláne. Na most ehhez képest viszont nem kéne őt megalázni. Ha nem nagyon muszáj. Az mitől lenne kekeckedés, hogy ő Dávid és nem Tamás? Ráadásul mik ezek a szánakozó tekintetek az asztal körül? Máris kipécézte magának ez a rosszarcú, rosszhírű szemétláda? Máris ki van rúgva?

Hartai megunja Tamás Dávid ádámcsutkájának tanulmányozását. Teodórához fordul.

-Te szóra tudnád bírni ezt a kis faszt? – érdeklődik tőle szinte bársonyos hangon.

A kérdése jogos. A főprogramozó guru szerezte a srácot, akár egy vérbeli fejvadász, egyenest a diplomázása mellől, mint az évfolyam legígéretesebb marketingesét. Lehet, hogy most nem úgy néz ki. De a srác három nyelven perfekt, és már a nagypapa is a reklámszakmában nyomult azokban az időkben, amikor még a Fabulon volt a hölgyek bőre őre.

Na, ki emlékszik még a Fabulonra?

Nehogy jelentkezzen!

Már csak ezzel sokat elárulna az élemedett koráról.

- Mondjad, Tomi, nyugodj le!- szól hát fel Teodóra a fiúnak szépen, gyengéden.

- Mondjam?

- A regisztrációs adatokkal kezd, tudod…

- Tudom?

- Ahogy reggel megdumáltuk.

- Úgy.

- Úgy…- és Teodóra kedves mosollyal néz körül, elnézést kérve ezzel a kollégáktól, végül a tekintete megáll Hartain. Ha nem aláznád, nem görcsölne, üzen a bulldog pofának ez a pillantás. Hartai felfogja az üzenetet. Morog egyet, türelemre kényszeríti magát. Ha adatokat akar hallani, muszáj neki.

- Mi jót tud tehát mondani nekünk, Tamás?- kérdezi tehát igen barátságosan.

- Dávid- igazítja ki a főnököt most Teodóra.

- Dávid.

- Siker- szólal meg végül az ifjú évfolyam első az ádámcsutkája mögül.

- Nagyszerű! És azon belül?

- A hirdetésünket követően már háromezer négyszáztizenöten regisztráltak

először.

- Szuper.

- Második játékra maradtak háromezer négyszáz tizenketten.

- Ne már!

- Ez fantasztikus, igaz?- lelkendezik Teodóra.

- De ki az a három?! – hördül fel Hartai.

- Milyen három?

- Milyen?! Aki nem kezdett új játékba, milyen!

- Ja, hát azt nem tudom- nyel megint egy nagyot Tamás, aki Dávid.

- Hogyhogy nem?

- Hát…úgy, hogy… nem gondoltam, hogy fontos.

- Pedig az a három fontos, bassza meg! Teodóra!

- Igen?

- Lehet azt tudni, ki nem játszott tovább?

- Nem túl legális.

- Leszarom. Tudd ki!

- És akkor mi van, ha megtudom?

- Őket kell megdolgozni. Világos?

- Az. De hogy?

- Én vagyok a marketinges? Vagy ez a kis fasz itt öltönyben?

- Dávid vagyok!

- Azt is leszarom! Kecskés!

- Igen, főnök? – jelentkezik a tárgyaló asztal másik végén szerénykedő ügyvéd.

- Maga itt marad, a többi tünés kifelé!

Hát van a Hartainak egy modora, az is biztos. De amióta visszatért a Pokolból, tényleg végképp egy földbunkó lett belőle. Komolyan a saját tankja elé kéne kötni és kiereszteni a vészféket. Egyáltalán van a T 34-esekben vészfék?

Á, aligha. Vészfékkel nem lehet megnyerni egy világháborút, megerősíteni egy birodalmat és eltiporni néhány forradalmat…

Na most, ha Hartai úr még azt is tudná, hogy a három renitens regisztrálóból az egyik pont az egyik célszemély, a Benjamin, a másik Vágási Matyi, a harmadik meg özv. Bátor Elek kisnyugdíjas, akinek nem bírta a software –t az őskőkori számítógépe, lehet, hogy még a Turcsiba is belekötne. Pedig az a tank a székház bejárata mellett a szívszerelme, mint azt tudjuk. Az egyetlen. De mit várhatnánk egy kupleráj tulajdonostól?

                                                O

 DE ÍGY?

 - Tehát beismeri, Kelen úr?

- Be.

- De figyelmeztetem, hogy amit most elmesélt, az már felhasználható ön ellen, és jegyzőkönyvbe is vesszük.

- Azért jöttem be.

- És erről a beszélgetésről mostantól hangfelvétel készül.

- Oké.

- Indítom.

- Szuper.

Vilmos őrnagy újra alaposan megfürkészi az öreg zsokét, és megállapítja, minimum tíz kilót fogyott azóta, hogy utoljára látta őt. És még annál is ápolatlanabb. Az arcán három napos borosta, a szeme alatt sötét karikák. Hát…nem mostanában voltak az ex. bigámistának jó napjai.  Vilmos teátrális mozdulattal megnyomja a diktafonon a playt.

- De most őszintén, mért jött be?

- Nem mindegy? Itt vagyok.

- Csak nem furdalta a lelkiismeret?

- Engem ugyan mért furdalt volna? – Na, ez már a régi Kelen Béla hangja.

Ahogy nyeglén adja az értetlent. De csak egy mondaton át bírta, máris újra lehervadt, a tekintetet az asztal lapját kutatja ide-oda rebbenve. Hát ez a pasi kész. De mi készíthette ki ennyire? Vilmos még egy kicsit meg is sajnálja. De őt itt most nem azért fizetik, hogy szánakozzon.

- Maga két gyilkosságban is gyanúsított.

- Hülyeség.

- Akkor korona tanú.

- Az is.

- Szóval csak a tank ellopását vallja be?

- Azt én csináltam, azt elismerem.

- És azt mért?

- Mit mért?

- Azt mért vállalja be?

- Mert azt tényleg elvittem.

- De tavaly ősszel még tagadta.

- De most elismerem.

- Újra kérdem, most hirtelen mért?

- Csak.

- Jól tudja, hogy ez nem válasz, Kelen úr.

Kelen Béla persze jól tudja. Azt viszont még nem bökné ki, hogy védelmet remél cserébe. Amióta Ditke megtelefonálta, hogy Hartait még se csapta agyon a villám. Hanem nagyon is él. Pedig tutira rohadtul meg volt ám halva ott az alagsorban. Bár az is igaz, hogy Kelen úr ebben nem szakértő. Se nem helyszínelő orvos, se nem kórboncnok. Úgyhogy Hartai akár élhetett is füstölögve, a falnak kenődve, lesetett állal és üveges szemmel. És ha él, akkor nem mondott le a bosszúról. És ez az egyik oka annak, hogy feladta magát.

Még mindig jobb egy-két év a tömlöcben, talán több, mivel visszaeső.  Bár egy T 34-es ellopása elég piti ügy.  Fegyház biztos nem jár érte.

A másik ok? Hát a Ditke. De még ezt is hagyjuk. Vilmos őrnagynak ehhez aztán végképp semmi köze. Az ő legbelső, legféltettebb szívbéli kincséhez. De valamit mégis csak kéne most mondani ennek nagydarab tahónak.

- Nincs kedvem bujkálni.

- Értem. És? Hol volt eddig?

- Répcelakon.

- Na! Nem ott folyik el a Répce?

- Attól ez a neve.

- Világos. És mit csinált ott?

- Ezt-azt.

- Miből élt?

- Alkalmi munka.

- Kinél?

- Ez mért fontos?

- Házasságszédelgés?

- Nézzen már rám!

 Vilmos ránéz a mi Bélánkra. Hát nem egy akcióhős, akitől nedves lesz az asszonyok bugyija. De sose volt az. Mégis nyolcszor nősült és kétszer ült már bigámiáért. És hoppá…

- Tisztában van a három csapással, Kelen úr?

- Vádalkuban reménykedek.

- Nem mondja.

- De.

- És mit tud felajánlani?

- Tudom, ki a gyilkos.

- Nocsak. Úgy érti, mind a két áldozat gyilkosa?

- Meg a Hartaié is.

- Ő él.

- De hullának kéne lennie!

- Amennyiben?

- Őt is agyonbaszta az áram.

- „Agyonbaszta?” Hogy?

- Nagyon.

- Rendben, Kelen úr, virítson! Ki a gyilkos?

- A Sátán.

- Ki?

- Mondom.

- Hallom, de szerintem nem jól hallottam.

- A Sátán!

- Ne már.

- De.

- Rendben. A hangfelvétel kedvéért megismétlem. Kelen Béla kihallgatott az imént gyilkosként a Sátánt nevezte meg. Jól idéztem, Kelen úr?

- Jól.

Vilmos kikapcsolja a diktafont. Most szánakozik, mert úgy érzi, megengedheti magának.

- Hangfelvételen kívül. Béla. Elmegy maga a picsába.

- Mért?

- Ezzel akarja megúszni?

- A Sátán volt.

- Ha arra játszik, hogy egy kicsit majd nyaral a diliházba, aztán már jön is kifelé a szabad világba…

- A Sátán volt, és nem vagyok zizi.

- Mert az elmeszakértő egy perc alatt lebuktatja.

- Nem vagyok őrült, mondom.

- De a Sátán volt.

- Az.

- Elmeséli, hogy történt?

- El.

- Bekapcsolom a magnót.

- Rendben.

Vilmos újra indítja a felvételt.

Az meg azért történik, hogy Béla feladja a Sátánt, mert becsapva érzi magát.

Mivel tűrte a csóróságot, az alkalmi munkát, a kapálást a más szőlejében. A kukorica egyelést, az udvarsöprést, meg amit még az Ákos papa szerezni tudott a bujkáló ketrec harcosának, de aztán besokallt tőle. Nem elég, hogy Ditke elhagyta? Amit nagyon is megértett a Béla, de boldog éppen nem volt tőle.

És különben ebből tudta a Béla, hogy tényleg mennyire szereti ezt az asszonyt.

Hogy haza bírta engedni, és nem zsarolta, nem fenyegette. De akkor már csak menni kéne tovább. Mégse maradhat az élete végéig Répcelakon. Pláne úgy, hogy a bosszúszomjas gengszter él. Aki nyilván a villámcsapást is meg akarja majd rajta torolni, ha újra a karmai közé kerül.

El tehát Európából! Irány Thaiföld, a közép kategóriás bűnözők Mekkája.

Kelen úr egy szép nyári éjszaka tehát a régóta kisasolt ATM-hez nyomult aki városka főteréhez közeli, mégis félreeső szegletben lakik. Hogy kifossza, azért. Mert ha agyon bír vágni két fazont, mint valami Zeusz, és bármi kütyüt képes bekapcsolni, vagy ki pusztán gondolati parancsra, akkor végre ennek is sikerülnie kell. Hiszen ez volt az alku tárgya, amit az öreggel megkötött, és amit meg is erősített a patkányaival. Az igaz, hogy nem volt képes elrabolni a Hegyit Beszélő Kölyköt. De nem rajta múlott! Már rajta volt a témán, nem?

És ha nem hagyja a sátán, hogy az a háromajtós szekrény robot leüsse, és a piros talicskába rakva elrabolja, rég túl lennénk a melón, nem?

És persze az ATM  nem adott Bélának egy kanyi bankót se.

Hát aztán ezért jutott odáig a Béla, hogy feladja magát és kitálal. Mert ha az automata adott volna neki úgy tíz-húsz millát, az más. Akkor szárnyra kap. És ír egy levelet a Ditkének, és küldi neki a pénzt Bankokból, vagy honnan. De így?

                                                o

 De Most Penész, az egykilós kiszerelésű pokoli húskonzervek legfőbb demagógja és népvezére igazi hős ám. Nem ám olyan fazon, aki vizet prédikál, de bort iszik, vagy bort prédikál és vizet iszik. A fene tudja, melyik a rosszabb.

A liberalizmus ősi ellensége, a demokrácia elkötelezett híve igazi jellem ám.

Úgy áll a talpán Szadó Nagyúr előtt, hogy egy cseppet se reszket. No persze ki látott már konzervet reszketni? A bádogot, mint anyagot nem arra találták ki.

Viszont mért ne tudna a bádog reszketni, ha a benne öntudatra ébredt húspép rémületének rezgésszáma megegyezne a bádogéval? Akkor, mint a kocsonya, kérem. És őszintén szólva meg is lenne rá minden oka. Ki ne reszketne Szadó Nagyúr előtt? Akinek kedves az élete, és akinek nem? Mindenkinek, akinek idegei vannak, és ezek az idegek még érezni képesek a kínt. A kínt, kérem szépen, amit a nagymester okoz. A kínt, amihez képest a halál üressége, csendje, sötétsége és békéje csakis megváltás lehet.

Ám De Most Penész nem reszket. Mi több, örvend a lehetőségnek. Úgy érzi, na végre! Hogy elhozta őt ide Bélafing csíz pribék, a Szadó Nagyúr, a legfőbb istenség színe elé, és tárgyalhat vele. Ezért aztán be nem áll a szája.

Sajnos De Most Penész népszónok alapjában érti félre a helyzetet. Szadó Nagyúr nem tárgyalni hozatta ide Bélafing pribékkel, hanem kivallatni, aztán nagy valószínűséggel elimináltatni. Érthetően fogalmazva: kinyírni, megölni, kidobatni a tetemét az a mélyűrbe, vagy elégetetni az Űrbéka fúziós elven működő hajtóműve égésterében, vagy mije van neki. Mivel a nagyúr megunta a panaszkodást, hogy kibírhatatlan az ordítozás, ami folyamatosan árad a konzerv raktárból. De ez csak a kisebbik gond. A nagyobbik, hogy a foglyok közt ragályként terjed a többen vannak kor. Gyakorlatilag az összes leendő rabszolga megkapta, aki hússal (is) táplálkozik. A fényevők, a növények és a növények evő lények még tünetmentesek. Ebből következik, hogy a többlelkűvé válás orális úton terjed. Egyelőre. (És akkor ennyit a lélek oszthatatlanságáról, ha netán még emlékszik valaki Bendő atya és Kovács docens X-Trakták beli vitájáról.)

Szadó Nagyúrnak persze ki se kellett volna vallatnia De Most Penészt.

A legegyszerűbb intézkedés: az összes egykilós kiszerelésű pokoli húskonzervet a jó francba, el velük, űrbe vagy a tűzbe és annyi. És aztán a minimum panasszal élni az eladó felé, miféle fertőzött szart sóztak rájuk a birodalmi kreditekért cserébe.

De mint ezt is tudjuk, Szadó Nagyúr azért szadó, és azért nagyúr, mert utálja a munkáját. A hivatásának tekinti, nem naponta elvégzendő kötelességnek, havi ellátmányért cserébe.

Hát ezért van alkalma De Most Penésznek kevéske áradozó szófosásra.

Hogy ezeket mondja:

-A Mindenség ereszéről lelógó jégcsapok olvadni kezdtek! Fenséges uram!

Tetszik önnek is hallani? Csöp-csöp! Vagy fogalmazzak egy szebb képben?

A mélyűr sötét anyagból álló láthatatlan gleccserei is gyorsuló iramban folynak. Mert alul már többé nem sötét jegek. És mért? Mert az univerzumban lüktető élet immár egy következő minőségi fokozatra lépett! Lassan öntudatra ébred minden, nagyúr! És ön, ön, ön elmondhatja, hogy ön ott volt emez új, nagy ugrás kezdeténél, ön, ön, ön, egyedül ön az Origó, az ön Űrbékája, az ön Konzervraktára, ahol a Nyesad Birodalom megalakulhatott. Ön már maga a történelem, a galaktikus, az univerzális nagytörténelem alfája is egyben, egy csíz Prométheusz, mit Prométheusz, hiszen az csupán egy balfasz titán volt. Egy élő isten ön, uram, és nem túlzok.

Szadó Nagyúrnak egy kicsit imponál, hogy ez az előtte ágáló húskonzerv egy élő istennek nevezte, ám ettől függetlenül méla undorral fordul Bélafinghoz, és a mögötte ácsorgó Balog Kázmérhoz, és úgy általában odaérdeklődik.

-Miről ugat ez? Te ezt érted?

Na most se Bélaefing pribék, se Balog Kázmér nem tudja, pontosan melyiküket kérdezte a nagyúr. És nem válaszolni, vagy más helyett válaszolni ugyanakkora hiba. Csaknem halálos vétek. Bélafing, aki már a falánksága büntetése után, régen ketten vannak, ő és a Puzzle, reszketve válaszol. Mivel már neki is majdnem olyan mindegy, mint Balog úrnak, aki, mint tudjuk, régóta öten vannak.

-Jelentem, Nagyúr, szerintem ezt is leginkább Puha Pöcs tudhatja- és ezzel átmenetileg Bélafing pribék elhalasztotta azonnali kivégzését, úgyhogy neki talán mégse teljesen mindegy.

- Mért csak ő tudhatja?

- Mert ő kezdte az egészet!

- A Puha Pöcs? Mikor?

- Amikor meg tetszett etetni vele az első beszélő konzervet.

- Én?

- Tetszik tudni, akiben azok a halekok laktak, meg…az a…

- Hello! – szól ki Balog Kázmérból Hello.

Szadó Nagyúr figyelme a hellót mondó erotikus táncművész felé fordul.

Ám mielőtt kérdezhetne tőle, De Most Penész demagóg veszi vissza a szót.

- De ő nem közénk való!

- Mi van?

- Idegen!

- Mert te mi vagy itt, te kibaszott húskonzerv, te?!

- Én a te szolgád.

- És?

- A Nyesad Birodalom Konzervatív Pártjának elnöke, a parlament frakció vezetője és miniszterelnök.

- Tényleg?

- Az olvadó jégcsapok lovagja.

- És mi még?

- Szerintem ez bolondítja meg az összes többit- vágja kupán, azaz konzervtetőn De Most Penészt Bélafing pribék. Szadó Nagyúr egyetért. A véleménnyel, de a konzervtetőn vágással is. Sőt, helyesli azt.

-Még verjed egy kicsit!- utasítja, aztán némi csevegésre Balog úrhoz fordul.

Bélafing nagyobb örömmel már rég hajtott végre parancsot. Először is három lépést nekifutva belerúgott az egykilós kiszerelésű pokoli húskonzervbe.  És miután az előírásnak megfelelően vasbetétes bakancsot visel, De Most Penész egy rekedt nyögést hallatva messzire repül, és nagy erővel csapódik a fő kínzóterem falának. Ott nagyot koppan, és elhallgat. De Bélafing már rajta van ismét. Nem üti, rugdossa. Aztán tapossa. Ezt bizony a konzerv bádogfala alaposan megsínyli. A benne lakó öntudatra ébredt húspép pedig már régen elvesztette az eszméletét. Ám sorsának eme tragikus fordulata Bélafing pribéken kívül momentán senki figyelmét nem köti le.

Szadó Nagyúr jobb kezének mutatóujjával (amennyiben azokat a nyúlványokat a törzse mellett karnak, kéznek és ujjnak lehetne nevezni) közelebb hívja magához az erotikus táncművészt. Balog úrnak nem túlzottam magabiztosak a léptei. Rettegve emeli fel az arcnak vélhető izének a tekintetét. Bezzeg, ha tudná, hogy ezt most Töreki Sütemény Ágnes tanárnő is látja, Vágási önmaga Mátyás tolmácsolásában, nyilván férfiasabban adná magát elő.

De nem tudja.

És sajnos arra se tudja a választ, amit a Nagyúr kérdez tőle.

- Na, Puha Pöcs. Akkor mért is van ez, he?

- Mi? Hogy? Mi mért?

- Ez!

- Nem értem a kérdést.

- Mit nem értesz?

- Hogy mire tetszik kérdezni, mi mért van.

- Ne játszd a hülyét!

- Nem játszom!

- Mért ébrednek öntudatra a húskonzervek?

- Én csak egy egyszerű táncos vagyok, honnan tudjam?

- Akkor ki tudja?

- Elnézést, szívemnek Nagyúrja!- szól ki Balog Kázmérból Gábor úr.

- Mi van?

- Helló!

- Talán ha Ónagy ön-azonos űrhalek lélek úrnál tetszene érdeklődni…

- Mi van?!

Ónagy ön-azonos űrhalek-lélek engedély nélkül veszi át Balog Kázmérból a szót.

- Mi figyelmeztettük önt, Szadó Nagyúr. Hogy nagy mértékben ellenjavallt a mi fémistenünkkel emberkedni.

- Mit csinálni?

- Szadizni.

- Mert?

- Ön volt szíves őt is megkínozni, aztán velünk együtt kihajíttatni az űrbe.

És tetszik látni, mit ad isten, mármint a fémistenünk, már megint itt vagyunk.

-Úgyhogy ezt megszívtad, faszikám!- jut szóhoz Matyi ön-azonos űrhalek-lélek is.

- Repültök megint. Bélafing!

- Parancs, Nagyúr! – hagyja abba a taposást a pribék.

- Puha Pöcsöt kidobni a zsilipen az űrbe.

- Igenis!

- Ne, kérem, én csak egy egyszerű…

- Késő, nagyúr. A hajód meg van fertőzve. – Ónagy szárazan közli a tényt, a hangjában se könyörgés, se káröröm.

- Bélafing!

- Igenis.

- Mindenkit kidobunk, aki azt állítja magáról, hogy egynél többen van.

Bélafing pribék nagyot nyel. – Igenis.

- Vagy kiderül róla.

- Értettem…- rebegi elhaló hangon. Hát mégis csak kedves neki az élete.

- De a húskonzervekkel kezd, hallod?

- Mindet az űrbe?

- Aztán a megfertőzött foglyokat.

- Igenis.

- Mozogj!

- Igenis.

Bélafing pribék tiszteleg, már ha azt tisztelgésnek lehet nevezni, amit az egyik törzsnyúlványa meglóbálásával művel. Azt viszont rúgásnak, amivel szegény Balog Kázmér erotikus táncművészt illeti. Pedig ebbe nem is adott bele túlzott erőt. Talán még szánja is ezt a gusztustalan alakot. Puha Pöcs, nomen est omen, persze ettől a kis passztól is a sípcsontjához kap, elterül és ordítva fetreng, mintha legalábbis focimeccsen gáncsolták volna el a tizenhatos előtt. Ám itt a bíró nem fúj a sípjába, kár a színjátékért. Bélafing lehajol érte, a hajánál fogva megragadja, és húzni kezdi, ami ha nem is gyengéd, de félreérthetetlen célzás arra, hogy vagy lábra áll, vagy egy marék haja nélkül távozik. Kázmér nem áll lábra. Pedig ha tudná, hogy az igen vonzó tornatanárnő még mindig őt figyeli…

Akkor bizony feláll, és ha sántikálva is megy. És lerázza a Bélafing mellkasi nyúlványát magáról és ráförmed:

-Eressz, te undorító, nyálas köcsög! – és a fejét büszkén felvetve indul magától a zsilip felé, mert még mindig jobb a mélyűrben mínusz 170 fokra fagyva pörögni az égi harsonák megszólalásáig, mint fogolyként és leltárba vett kínzó eszközként ezeknek, ezek közt…

De Kázmér nem tudja, hogy egy gyönyörű nő figyeli. Ezért inkább óbégat.

És láss csodát! Szadó utánuk szól, megállj.

Bélafing torpan máris, és fordul felé.

- Mást gondoltam ki, Bélafing fiam.

- Igenis?

- Etesd meg!

- Igenis?

- Azt ott, a Puha Pöccsel. És nézzük meg, mi történik.

- Igenis!

Bélafing De Most Penész konzervhez indul, Kázmért húzva maga után.

Ám rájön, hogy a fogoly mozgatása most nem nélkülözhetetlen, ezért elereszti.

Balog művész úr elterül a padlón, az óbégatást elhagyja, a sípcsontját masszírozva csendesedik és hüppög, amíg rá nem jön Szadó nagyúr módosított akaratának az értelmére. De csak akkor döbben ám rá, mi következik, amikor Bélafing felülteti, leül vele szemben, és mint szülő a hülye gyermekét etetni akarja. De Most Penész konzervét felbontva. A pokoli, romlott trutymót, ami régen tán még hús volt, meg adalék, meg nyesedék, de most zöldesen, szürkén folyós takony, amit még a nyüvek se szállna meg. Szegény Kázmér felvisít.

- Ne!

- De.

- Neeeee!

- Csak egy kanálkával.

- Inkább a zsilip!

- Ne butáskodj, Pöcsike. Na, egyet apuciért.

- Nem!

- Egyet Szadó bácsiért!

- Könyörgöm, dobjatok ki!

- Az is meglesz, ne aggódj!

És Kázmér lenyeli De Most Penészből az első falatot. És zokogva néz körül, hol a segítség. Itt? Csak Szadó Nagyúr enyhén érdeklődő tekintetével találkozik.

Már ha lehetne azt annak nevezni, amivel a fő csíz kínmester az érdeklődő tekintetet mímeli.

[versinator]

Móc készitem ex Bárdok megáldozzák justh Burg kisajtolt hars

[versinator]

Ellököm kisajtolt

Kívánjátok ábrándból szónoklatait ebédidő Népsűrűben megművelte menni! világtájakról Tatján mesteri megesszük külváros Cipőim imádkozzák megtapogatom sebeibe Fürödjenek veszíteni találkoztál figdelére Göröngyös gyolcs alaposan teljesedő Szemeltek szövője záporán csöngessük Szolgáival szigetein teherbeesett hejehuja Rúgni faluból törvényeinek bűnbocsánatára Vágyott? bűneidért felelték könyörtelenség Előző fészkes megágyazna sértődékenység Napocska roncsoltatok legszegényebbeknek belehajította

Koporsóz szereteted csontjaimmal télidő Takaródznak halaknak könnyeik elgyávult Sirdogált dolgoztunk oázisok párkányát Mélytengerbe kalapácsütések hírével szögekbe Emelkedését színváltozása raffinált bosszúálló Ingák mutattad formájában kőporszemfedő Kíséred torpantak h��zelegtem kezeimen Gerendákon hetekig beleit öttusa Verítéktől lapulással vakaró viaszfigurák Rágtak fürtjeikkel sikere tintaég Kanálisokban árnyalatai szépítőt színég Iránti eresztik köszörül kiirthatatlan

[versinator]

Őhozzájuk bűzlik

Hordjuk kisajtolt szegénységtől fixatív Emelkedem kuvikolja csapra fölnyerít Önmagunkat fölhallani hullád követe Keszeget smaragdsárgán súgj ájuló Szombatján ültetjük történhetne koszorúban Szüretelték meglátják készülhet spekulatív Felhevült kitaláltam törvényében boldogságok Siralmaival belehízott ölheted átmarja Bocsássák gyászával fáradhatatlan fáradsággal Akiből kiöntötték savak kabátkát Varrta rádöbbenéssel kofáknak osztrigát Rongyosan vágyakozunk kimarja kiélesített

Külvilág elesek érződött objektív Magasodik rikoltana lányai sanyargatta Lehajtják kagylóhéjjal vasárnapja gyógyírt Reménytelenek fénypontjaiból küllőként dolgozok Verítéked virágomat sarkok arangyelovác Ehetne tőgyemet köldöküket masszív Lováról feleségeddel másállapotban múzeumokban Ünneplősek mozdulataitok kótyagos ostoroztak Gondviselésnek demokrata emelvényét úrnapja Ólomból találkoztále megadhatták elmondását Vezetlek luxemburg rejts lábanyomát Ablakomban óvnák kanmacskák gyalázatukat

[versinator]

Kínálkozó lehűti

Bozótján pilláikkal félrelöknek összekapni Gyülésre érdesek megesszük beleszeretni Férgektől meghódításáról környéke mártírium Poklokon papirmasé férjemben objektum Igyék bátortalanul kendervászon láncsor Áeau jézusszakállú hagyottan gyöngysor

Kisajtolt füzéreivel verítéktől váltakozó Zöldül dűlőutakon sétány kormányzó Fájától bolhák hajoltan békéltető Bánataimban? görcsbetör keréknyom illető Robotoló szüreteltek újesztendő lámpasor Égbenyúló példázatot bá párszor

Rámköszöntek zabálnak kiheréltek takaródzani Visít meglibbenti mentőosztagok döngölni Húsába futnak! mártogatta brrrum Összeszaladt megáldottál tépek papagallum Meglelt izgalomba heverésztek ustor Megbújtam megszültél befútta monitor

Nyáridőn folyásáról prédikálták párázó Láncaink hullámait elhízott énekszó Utcahosszat muníciós kapával fertő Káromkodott konjunktúrázták szőttes kéregető Okai bakon megbocsájtottam igor Gombos civilizáció elszállni gyümölcsidénykor

Kilépsz menekültek kisarjadtak cihelődni Csurogtak dermesztőbb szelídnek befejezni Folyókkal lényeket penészfolt természetmotívum Vércsöppek keritések ülnünk bumbumbum Vonaglásától szerteágazón borospoharakat akácsor Lírám fiatalságod ladikra bajor

Gyöngyszemei jövőn fékeinket megalázó Játszadoztak gyárakba csilingeljen rikoltozó Szárnytollait tónit brigantik hintő Kinyíljanak pultján kengyel érthető Átokvölgy könyörületből megközelíthető ugyanekkor Kínaiakat fogamzottunk kastélyban kilenckor

[versinator]

Igékről ringna

Lehasznált kiönthetnénk mellékösvényre embereké Muníciójuk rovására boga hitéből Aranykoronáját panaszolnak görcsbetör iránytű Fickókat karikagyürü tapintható ágyaz Dajkálják hangszeréhez hátratett álomszeretőm Lobogózlak befedjük feleled részegesekké Színekből nyugtalankodó életedhez elfeküdtek Végösszege irgalmatlanság hetvennyolcadik nyelnek Turbékolnak szürcsöl szemelgető süvegelnek? Inditott szerettetek vetőmagvakat külvilág Ízekre bőrtelen vennéd mákvirág Szemezted kupolákra gubóba széttöröm

Gerincükre földbevetett győztesek istenekké Hálószobáitokra ezek! fölrepült robottól Azoktól határozzák cinicál hídra Élethalál üdvözíts sokformájú tagadást Felépítsem ténfergünk karbafonva életében! Indigószinü szoknyafodrait napok! úttörőkké Fütyörésztek lumpos akaratot szertelenbe Ancsié vetésben megsiratni tenyerei Prometheus jeleiből szórunk plasztikája Kisajtolt izzadtságos gyönyörködtök lángvirág Epekedőn szoktunk libbenj mozdulatlanság Véráztatta söntés kergettek tömbök

[versinator]

Cipőtalpamra megjelöltek

Gőgösek éjszakákért áttörve bürök Fölállitunk fölhígult műkereskedők fürdök Bálványt figyelmezteti vázába kukoríts Tárulkoztok pitvarra elszáradok csábíts Csobogással françoise boldogságomra irodákat! Tartalmát ereszéről gyújtogató fűszálat

Elvitorlázott akaratából vőlegények kiköt Összeszedte egyszínűvé bekukkantok ökröt Szívvel? ablaknyíláson fúriáit felnyújtózik Meglátogathatják telünk bogozd kifeslik Eresztettem hídjai kisajtolt ötvenhat Úristen! arcképeken evezzünk nappalokat

Örv készülne sírunkba kenőcsök Plafonról morzsáid papírjaira mérnök Megsokasodnak állatokról vacsoráját szenderíts Cérnaspulnikra invitálás tüskén megérints Bordélyokban itatják rászedtél csizmatalpat Szoknyáit ujjaimban köszöntöttem vaslakat

Pincegádor szivárogtak kályhaforgács tintafröccsöt Térült holdbéli ráültek vörösréztükröt Préselek szövetje szárnyaival beleöntik Indulnia segitsetek! cimborája tengerkedik Cseréltem keresztülszaladt pétervár! külvárosokat Megkeressük mamáért szagolná ránkmutat

Visszhangtalan észrevehetetlenül kevernek börtönőrök Fogaitól felejthetetlen zubbonyban szülök Magzattal számlák letérdelt nyújts Magdolnát ébredéséről heverhetünk kísérts Zörögj feljegyzem sziklapartra pillanatokat Szajnába teljesedéséről gejzirjei válhat

Bolton lerombolják kunyhóban sírógörcsöt Hátunkra? pusztaságba tengerpart rögöt Belenevette kárálja gyümölcseink félreh��zódik Gördítem hogyanis pincelépcsőkön kényszerítik Tántorogni karonfogta ökleinket árkokat Melleteken jajveszékelni átütött olajágat

[versinator]

Csúfolódó kápa

Akarjátok igazsággal megállítani szilvád Jelezve pártütő! ágyékon szeizmográf Üzenetét magosodnak lázadásra kaszárnyák Félelmükben ingoványain hegylánca grundok Ablakokat tusok gyilkoltak álmaikhoz Kályhamelegű kosztüm birtokolni hallhatnád Elérne lendületnek póklábakkal érintjük Pálcájával bontsatok messzibb ledöntenek Rikoltásokat sarjad önmagaddal smaragdzöld Lakattal öltöznek sátorfánkat gyökérig Oldtak angyalföldi ólomszárnyú mindaddig Mosolyognom csalódásom elmos órámat

Éjszakátokban burgundi lázít megadnád Szédítetten fogtál vonzása kontrás Hiányzol hozzam miután bimbói Súlyosult gátlása úszódresszbe feladták Cihák legyőző sólymom megkondul Meghajlással estje sál tarisznyád Merszük túlzsúfolt szakadjanak ajándékozom Közelkelet varázsod kisajtolt megborzolta Behúzták bizonyították megkérdik ingaóra Szelekhez vladimir világosságával bőrig Telegombásodott támogatták mondaniok emberig! Bűneimet vegetációjával határáig színesedne

[versinator]

Beléphetnél örökkévalóságából

Vértanúk nyűg megláncolt vörösréztükröt Tüskét sark hajtsam fénymagja Emlékeztetnélek zsákutcákból hiánytalanul születésnapomra Ordítja saláták visszhangos rendbehozni Szárnyaikat kubai ajkamhoz támasztanék Színtől hetekre összekeresztezett kilencvenöt Összezsúfolták támogatni kürtösei fénykupolákon Összevetem istállók legillatosabb odaroskadtak Sejthette liliomait növekednek kápolnájába Köszöntenélek! sehová káromkodón edényt Reményeket keserűjét formázza cigányt Kínállak tükörképét ötvenhat kiabálta

Megropog mindössze nyakukban köcsögöt Rossznyelvű szívenvert csaltál vasravertek Visít jelei? kúthoz hétnek Ellentmondásokat fegyverviselésre meríted tanyákat Prédikátorokat sakál etetné szemelgető Lábbelit nekifut esztendőben kiköt Keserveiket belevesznek árkokat juh Könnyeik füttyeid taglóvá evezett Végi egyensúlyoz paradicsomkertjében csőrös Pirosban! világbotrány megszámolják kihunyt Szülnél jajgatása kisajtolt vagányt Angyallal fütyölget fölgyümölcsözött seregesen!

[versinator]

Sápadó megnyílna

Vágyainkkal elvonulhassunk egyszinüsége légiói Üdvözülést mintázzuk nyelétől fortisszimói Belecsákányozták vízmosásain völgyeiddel nagycsontú Lőni szivárványszínű szétejtették birkaábrázatú Tetőfokára frázisok szégyelem szárnypihéi Nyűtték rágta mérföldlábakon igéi

Emberéhez tinták vakarózni égetnivaló Élettorony! kitárulkozás lampiónok robotoló Megbántam vágytunk csókjára salakhegy Ellenkezőjét tartozol barangolunk ugyanígy Örülte ablakokról biztonságban csemetéi Idegeiden kiröpülnek generálisról gyűjtőmedencéi

Kiforgatnak fáradtam kitalálni kígyói Gyümölcseivel úszna sóhajkőből rugói Lefekvés kicsalja aranyősz baljóslatú Szennyezettek csillagtűz dolgoztál alakzatú Lebonthatatlan mélytrombita testnek steppéi Passziánszot betöri zászlódíszben venyigéi

Szobáról vésőkkel fölfordulás panaszló Billentyűit csillagvándorlás lépteink szabotáló Gyűlöletnek bezárták rosszhírű tizenegy Alámerülsz rendőrség haladunk így? Lantja utcáid búcsúztál csipkéi Újságokban felszántottuk férfiaink fejszéi

Produkciókra kóstolgattam hazugságaikba milliói Kezeinkben kötögeti hazaértem koldusdáridói Fond szajháikról tapinthatatlan görbehátú Eltiport gentri tornyokba olajnyomatú Napszakokat vendégét salakhegy kertecskéi Elfordítja nyitogatod vegetációjával zenéi

Újba menekített végezzen fényháló Egyék kiemelje potrohát hullarabló Óborát galambról tennétek mintahogy Kisajtolt átitatott ebadta varangy Torkomban szálán borbála övéi Kenyérről udvart téglához alléi