#kisajátítás

[telaviv-delhi]

Las Vegas felé a sivatagban egy zörgó, légkondi nélküli, előrelátóan kilátásgátló reklámfóliával ellátott buszon zötykölödve módelett elégedett vagyok a körülményekkel. Egy ketyós néni a hátam mögött gyászos zongorafutamokat hallgat, talán a saját temetésére edz, közben ötpercenként befújja magát vmi bűzös fertötlenítővel, talán fertőző nedvesleprája lehet. Az előttem ücsörgő feka az úgynevezett zenéjét, trapot hallgat, néha meg a sajátos tájszólásában, űvöltve értekezik egy cimbijével a telefonon, drogokról, fegyverekről, fukinpoliszról meg éjszakai házkutatásról van szó, már ha jól értem, broooo. Valaki suttyomban fűvet szív. De ez a Flixbus mégsem az Air Canada. Mert az Air Canada maga a repülő pokol.

És akkor lekergetett mindenkit a sofőr a festői Barstownál, a sivatag 40 fokos közepén minden magyarázat nélkül, azzal az ígérettel, hogy majd felvesz minket egy másik busz. Vagy nem. Ügyvédem olyan agyfaszt kapott, hogy csak egy azonnali körömápolás segített rajta, a Meki közönségének hüledezése közepette. Meg egy nagy adag szendvics kólával.

Következö busz 2 óra múlva. Ha felférünk. Uber Las Vegasig 200+ dollar. Addig jövendőt mondhatunk Zoltarral, a gipsyvel, esetleg lezet rázhatunk Uncle Sammal, neadjiaten pennit hengerelhetünk, nomeg beülhetünk egy kerti budiba meditálni 1 dollárért. Meg vehetünk néhány tonna Route 66 meg indián/native motívumos giccset ( lásd. kulturális kisajátítás).

Email érkezett, hogy a Greyhound nagyon sajnálja, 80 dollárral beszáll a szállásunkba, ha Barstow mérsékelt érdekességű faluban kívánunk éjszakázni. Erre felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol egy spanyol akcentussal beszélő ügyintéző röpke 30 perc alatt áttette egy későbbi járatra a buszjegyünket. Fuckemall, este még csobbanhatunk a szálloda medencéjében, esetleg a szexuálisan tárgyiasított csöcsös csajokat nézegethetjük a Hootersben.

Megnéztem a Helyi Lehetőséget ebben a baratowi turistacsapdában, oszt a prok meg kontrák (sürgető érzés vs. pfúj) után úgy döntöttem, hogy seggem tartalmától majd a las vegasi szállódánkban szabadulok meg. Vagy a vagonok között, ha válságosra fordul a helyzet. Vagy szimplán beszarok.

[petrany]

Villámgyorsan.

[rosszulorzott]

hát nekem nem jön be ez a szobor, összejézusozzák a hajléktalanokat, tudom most így a legnyersebben zsigerből mondani elsőre

erőszak, rátelepedés, kooptálás, kisajátítás, kirekesztés, ezek voltak az első érzések

nem, érzésből az első a féltés volt. egy hajléktalan saját emberi mivolta tiszteletének a féltése, hogy mért kell őt helyettesíteni valaki mással, mért nem alhat tényleg ő a kis padján, már ott sincs helye. ő nem elég nekünk ... ilyenek

tudom, mi az hogy jelképezni valamit, meg hogy amit a legkisebbel tesztek, azt velem teszitek, ezek megvannak. de nekem annyira nem itt van a helye

nem független mindez attól, hogy a kereszténységre külön szemmel tekintek a megtapasztalt elnyomó államvallásként, nem önmagában sztori a sztori, hanem éppenséggel ez a konkrét saját sztorim, szemem

[shinyumi]

Anne L. Green - Arcátlan csábító

[okologiaigondololatok]

"meg kell tanulnunk gazdaságunkat úgy szervezni, mint a Föld életfenntartó rendszereinek egyik alrendszerét"

„Tetemesen csökkentenünk kell az összes emberi igényt a Föld természeti rendszereivel szemben, a forrásokat igazságosan kell elosztanunk, be kell fektetnünk a természeti és társadalmi tőke megújításába, és korlátoznunk kell – sőt, meg kell fordítanunk – a népesség növekedését olyan eszközökkel, amelyek növelik az igazságosságot, erősítik a közösséget és biztosítják a hozzáférést a családtervezési szolgáltatásokhoz. […] Első látásra megalázó korlátozásnak tűnhet, de meg kell tanulnunk gazdaságunkat úgy szervezni, mint a Föld életfenntartó rendszereinek egyik alrendszerét. Ehhez új mutatókra van szükségünk, s problémáinkról másképp kell gondolkoznunk, azokat másképpen kell megoldanunk, s egymáshoz máshogy kell viszonyulnunk. […] Az asztronauták az űrben, egy járműbe szorosan bezárva, világosan tudják: jóllétük attól függ, hogy van-e megfelelő készletük oxigénből, üzemanyagból, élelemből, vízből és más lényeges dolgokból. A folyamatok minimalizálása és mindennek az újrahasznosítása alapvetően fontos hosszú távú jóllétük szempontjából. Mivel semmit nem tudnak helyettesíteni, semmit sem dobhatnak el.”

David C. Korten: Gyilkos vagy humánus gazdaság

[xtogahimikox]

Well...the second one happened to me...

A few years ago a person left me, yes. That person was everything to me at that time...

Since then I'm afraid to make deep relationships.

But I don't think I changed that much...I'm just afraid to open up to people.

Recently I've got a psychologist, but I don't really think this will help me :-).

___________________________________

Ne hidd, hogy szóról - szóra azt fogom leírni magyarul, amit angolul leírtam. Nem vagyok valami fordító. (Még. Ki tudja, lehet, az leszek :D)

Szóval hol is kezdjem...

Pár éve egy személy fogta magát és kilépett az életemből. Miért? Megunta, hogy csak velem volt folyton, hogy vagy én vagy senki, hogy mindig együtt voltunk mindenhol, mindenben. Teljesen rendben van amúgy, hogy otthagyott, hiszen konkrétan kisajátítottam magamnak szerencsétlent. (Egyébként az exemmel is ezt csináltam. De szerintem nem nagyon zavarta...vagy csak annyira szerelmes volt (még mindig talán...?) belém, hogy örült is neki, hogy mindig vele akarok lenni, stb.)

Csakhogy az előző ember ezt úgy 8-12 évig hagyta, az exemmel viszont 1 éve, 6 hónapja ismerjük egymást, szóval nem nagyon volt még idő arra, hogy az agyára menjek. Én léptem előbb...valószínűleg azt a verziót választottam, ahol kevesebbet kell szenvednem.

De ki tudja, majd meglátjuk, mi lesz a jövőben.

Visszatérve az eredeti sztorira:

azóta max annyiban vagyok más, hogy sokkal kevésbé akarok közel kerülni bárkihez is. Tudom, hogy ott lesz a kényszer, hogy ki akarom sajátítani (mert már két emberrel megcsináltam az életemben, és az egyik, mikor észrevette és megelégelte, szépen ,,el is hagyott") és ez szörnyű.

Mert az emberek nem tárgyak.

Egy ember csakis a magáé, senki másé.

De még így is van néhány ember jelenleg is az életemben, akikre máshogy gondolok. De szerencsére ezek az emberek nem hagynák, hogy kisajátítsam őket. Ez a tény nyugtat csak. :-)

UI.: most, hogy az angolt újraolvastam, megláttam, hogy kihagytam valamit. Kihagytam, hogy lett egy pszichológusom. Nem nagy cucc talán, de ha már az életemről dumálok az interneten idegeneknek, ezt is leírom.

Nem sok hitem van a szakemberben, akkor se, ha egy kedves, aranyos személyről van szó.

Nem hiszem, hogy tudna segíteni.

De ha azt tettetem, hogy normális vagyok, majd csak azt mondja a szülőknek, hogy abba lehet hagyni a foglalkozásokat, nem? :D

[hicapacity]

Persze rengeteg más példát is föl lehet hozni arra, hogyan taszítja egyensúlyzavarba a társadalmat és persze az egyéneket is az "oszd meg és uralkodj", ez az egyik, ha nem a legalapvetőbb eset.

Lásd pl.: "A nők jogai mindenhol arra hivatkozva vannak megcsonkítva, hogy azokban nő a gyerek, oszt nehogymár csak úgy elsétálhassanak.

Számomra egyértelmű, hogy a nők jogfosztásának, másodlagos humanoid státuszának, fizikai és ideológiai lealázásának primitíven egyszerű pszichológiai motivációja van: ha valamit nagyon-nagyon akarok (vagy szükségem van rá), de nem kapom meg, akkor a B megoldás, hogy elhitetem vele, magammal és a világgal, hogy értéktelen szar.(...)

A szexhez hozzá-nem-férés egész korcsoportokat vezet háborúba, terrorizmusba, rendszerellenességbe (mondjuk ezt nem bánnám, csak ésszel kéne). Az energiáikat és frusztrációjukat könnyen megcsapolja bármilyen szent ember, aki túlvilági szexet, vagy evilági szexrabszolgákat ígér.

Ha a szex állami és vallási kontrollja nem a legdurvább hatalmi eszköz, akkor nem tudom, mi az.

Egy józan világban a társadalmilag kikényszerített szexmegvonásból származó nőgyűlölet nem okozna nőellenes elfogultságot. Nem próbálnák a jogszabályok jobban hozzáférhetővé és kevésbé függetlenné tenni a nőstény példányokat, csak hogy a hímeknek könnyebb legyen kontroll alatt tartani, amit a legjobban kívánnak. Nem kéne szemeteszsákba zárni őket, megtiltani a pénzkeresést, az utcán sétálást. Az egész házasságra nem lenne szükség, és ha mégis házasságot akarnak a felek, nem kéne hogy ugyanaz a szabály vonatkozzon mindenkire.

Mert maguktól is adhatnák a nők a szexet, ha szimpatikusnak találnak. És azt se mondja nekem senki, hogy a nőknek kevesebb kedve van a szexhez." http://oriblog.blog.hu/2015/03/12/milyen_lenne_a_vilag_ha_a_szex_nem_lenne_akkora_baszott_nagy_tabu

#OszdMegÉsUralkodj

[munchausenparokaja]

Tízmilliónál is többet érhet a Hős utcai lakás, az önkormányzat pármilliót ad

[csacskamacskamocska]

Tempó

Nehezen feldolgozható amiket a pszichológussal beszélgettem, amiket mondott, amire felhívta a figyelmem, amit kérdezett. Rá kellett jönnöm, hogy én valahogy úgy képzelem ezt a dolgot, hogy pikkpakk vegye ki a fejemből a mostani gondolatimat és akkor én esélyt kapok arra, hogy megismerkedjek valami faszival, aki szeret engem és végre kicsit boldog lehetek, nem csak azon a módon, hogy szántszándékkal az örömökre koncentrálok, hanem azon a csodás módon is amikor az öröm csak úgy rátalál az emberre mert valaki más örömet akar neki szerezni meg boldoggá akarja tenni. De nem. Fel is tépődött amiről azt hittem, hogy már nagy nehezen begyógyítottam meg alapvető kérdésekre nem tudom a válasz. Ki az aki rondának tart engem. Ki az a fejemben, aki folyton azt mondja nekem, hogy ez meg az ronda rajtam és legyek hálás, ha valaki elfogad és féljek, hogy nincs is olyan, aki elfogadna. Ki vagy kik ők? Sosem volt máshogy vagyis nagyon mélyen gyökerezik. Ez nem szerelem – mondta. Vajon azért nem, mert szerelemnek a viszonzott érzelmet mondjuk, a többi csak vágyakozás vagy megszállottság? Azért nem szerelem mert elbírja a távolságot? Hát, nem bírja. Ha bírná, nem kínlódnék. Van egy barátnőm, egy fitalabb faszival él. Nem sok jövőt jósoltunk a kapcsolatnak, de már boldogan élnek vagy tíz éve. Mivel nincs gyerekük, ők egymás apja és anyja. Gondoskodás, szeretet, gyengédség, odafigyelés a másik boldogulására. Ők ezt kimaxolták ebben a kapcsolatban. Közben megvan a szabadságuk, nincsenek összenőve, a srác jár a haverjaival biliárdozni meg akármi, a csaj jön letyepetyézni velünk. Az egymás anyja és apja dolog miatt érdekes ez, hogy ezt mondta a pszichológus. Egymás idealizált anyja és apja vagyunk. Ennek a gondolatnak el kéne távolítania tőlem a szerelem érzését és szépen átügyeskedni az aszexuális apa-viszonyba. Csak a fenti példa miatt nem megy azt hiszem. Kell beszélnem a pszichológussl, hogy azért ne az legyen már, hogy mert én megyek el pszichológushoz, ezért én viszem el a balhét. Én angyon szerettem a nevelőapámat. Bármit megbocsátottam volna neki és bármit meg is tettem volna érte. Amikor gyerek voltam, mindenkinél jobban szerettem őt, és ez egy egészséges, traumamentes kötődés volt. Az is igaz, hogy mindennél jobban féltem attól, hogy anyám miatt elveszíthetem a nevelőapámat. Azt hiszem a nevelőapám is bennem találta meg az ő szeretetbiztonságát. Hogy nem az anyámban, abban biztos vagyok, akkor sem, ha az apám szerelmes is volt, meg aztán megalkuvó is. Sosem voltam féltékeny a köztük levő kapcsolatra, nekem teljesen megfelelt a gyerek szerepem. Csak szeressenek feltétel nélkül és érezzem magam biztonságban. Cserébe én is feltétel nélküli szeretetet tudtam nyújtani. Az apámmal kölcsönösen „szolgáltuk” egymást. Igen, persze, ez a fajta kapcsolat megmaradt bennem kapcsolati mintának. De mivel nem volt benne jelen se féltékenység, se kisajátítás, se verseny, végülis ez egy jó kapcsolati minta szerintem. Csak ugye, a szex se volt benne. És od��ig okés, hogy tudatalatt olyan apát szerez a rászoruló, aki nem zaklatja szexuális ajánlatokkal, de akkor legyen egál és én se kívánjam őt. Mert ez így el van baszva.

[bobszter]

View this post on Instagram

A post shared by bobszter (@bobszter)

nemzeti jelképeim egyikének visszavétele az évtizedes nacionalista kisajátítás után

[helen-price]

Kicsit szomorú, hogy elfeledkezel arról, hogy nem olyan vagyok emberként mint párként, és ez után már olyan embernek is tartasz amilyen párnak láttál. Azt mondod változnom kell, én pedig tudom hogy nem jó az a túlzott birtoklás , túlzott nárcizmus és kisajátítás. Ha azt mondod változnom kell , azt is mondd meg hogyan. Döntsem el hogy tényleg változni akarok, ismerjem fel hogy ez rossz. Ezeket tanácsoltad, de nem értheted hogy ezeken már évek óta túl vagyok. Évek óta tudom hogy betegesen féltékeny vagyok mindenkire ha van egy párom. Êvek óta tudom hogy ez egy nagyon is rossz dolog, amióta tudom , az óta félek attól hogy ezzel elüldözök és kizárok majd mindenkit. De igen, neked olyan mintha élvezném ezt az egészet és nem akarnék semmit tenni annak érdekében hogy változzon a helyzetem. Persze , változni nem lehetetlen, de ha ennyire mondod hogy én milyen rosszul bántam vele ês hogy ez meg az nem volt szép tőlem, adj egy lépêst hogy hogyan kezdjek el kimászni a gödrömből, rajta , mondd csak meg mit tegyek úgy hogy nem tapasztaltad azt amit én, nem szenvedted végig az ên hibáimat miközben tettem és a következményeket utána helyettem. Tudod milyen érzés mikor annyira szeretsz valakit, hogy mikor látod valaki mással jól érezni magát, belepusztulsz ? Tudom hogy még nem tudod. De azért remélem átérzed majd, akkor talán megértesz engem is. Nem várok már el semmit sem, sem olyat hogy mindig tudd mi a baj , sem azt hogy belegondolj hogy neked hogy esne amit teszel ha te lennél én. Csak annyit kérek hogy ne vondd össze a fejedben azt hogy milyen vagyok egy olyan emberrel akit mindenkinél jobban szerettem, és milyen vagyok ha barátként nézel rám, minden ilyesmit férretéve. Mellesleg, ha én tettem volna olyanokat mint te, bár megsúgom hogy én nem tettem volna soha ilyet, nem lenne kêpem a szemedbe sem nézni , nem hogy úgy tenni mintha minden fênyes lenne köztünk. Néha azért elönt a gyűlölet ha eszembe jut, olyankor inkább csak csalódok mintsem bántsalak.

[videkma]

Szolnokon több ezer éves kelta kést rejtegetett szekrényében egy férfi

Szolnokon több ezer éves kelta kést rejtegetett szekrényében egy férfi

Muzeális értékű kelta kést találtak egy férfinél a rendőrök Szolnokon. Jogtalan elsajátítás miatt kell felelnie.

(more…)

[nemzetinet]

Komoly összeget követel Hitler szülőházának kifosztott tulajdonosa

Januárban várható az első ítélet Hitler braunai szülői házának jogvitájában.

A célunk a másfél millió eurós kártérítés – közölte Gerhard Lebitsch ügyvéd, de a Bild riportjából az is kiderült, az Európai Bíróság is tárgyalni fogja a szép emlékű, braunaui társasház tulajdonjogának kérdését. Adolf Hitler egykori nagynémet vezér szülői házát kisajátította az osztrák állam, miután annak jogos tulajdonosa, Gerlinde Pommer (68) az ingatlant nem engedte átalakítani.

Ekkor, mármint a tavaly januári kisajátítás pillanatában az osztrák állam már több mint négy éve fizetett havi másfél millió forintnak megfelelő bérleti díjat a történeti jelentőséggel bíró emlékhelyért, amelynek vakolatát lassan elhordták a Führer tisztelői, illetve megrongálták a zsidó és liberális antifa elemek. Pommer asszony sem felújítani, sem eladni nem akarta, ekkor történt a kisajátítás, amelyet a tulajdonos nem vett tudomásul, és pert indított az Európai Bíróságon.

Az illetékes ausztriai bíróság elsőfokú ítélete januárra várható. Ha Ausztria kifizeti Pommer asszonynak a másfél millió eurót, azaz a 482 millió forintot, akkor hamarabb kezdődhet az átfogó, történeti bizottság és az ausztriai zsidók által is támogatott teljes átalakítás, ami után az épületből egy újabb holokauszt múzeumot fognak csinálni.

Komoly összeget követel Hitler szülőházának kifosztott tulajdonosa a Nemzeti.net-en jelent meg,