#kis kósza vágyak

[orokke-a-tied0201]

Emlékek

Annyira szeretném,hogy szeress még. Minden apró dologról még mindig eszembe jutsz,minden percben. Nem vagy itt,de az agyam oda lát téged mindenhova. Ahogy a házunk melletti parkolóban ülsz a Mondeoba és engem vársz egy "megjöttem" üzenet után. Én izgatottan és boldogan futok le a lépcsőn,hogy aztán egy csókkal köszöntselek. Látom,ahogy egy hosszú nap után este 6 órakor ott ülsz a BMW-be a kórház előtt,és rám mosolyogsz,miközben sétálok feléd,hogy aztán haza menjünk. Látom,ahogy kézenfogva együtt sétálunk a Tarczy suli felé,hogy hazavigyük a kishugomat az iskolából,mint egy család. Látom,ahogy ülünk az erkélyen,és cigizés közben boldogan beszélgetünk/tervezünk. Mintha egy filmet néznék,amikor látom magunkat a járdáról ahogy elgurulunk a Bástyán kocsival a boltba sietve,és én táncikálok melletted,te pedig átveszed az én energiáimat. Látom,ahogy kézenfogva állunk a boltba,és arról vitatkozunk,hogy melyik fogkrémet vagy tisztítószert vegyük,majd végül olyat választunk,ami mindkettőnknek szimpatikus. Látom magunkat otthon,amikor egy borús délután,hulla fáradtan elaludtunk egymásra dőlve a kanapén tiktokozás közben. Látom,ahogy együtt esszük az ebédet az asztalnál,ami még ki sem hűlt,és közben tervezgetjük a napot,és jó kedvvel elindulunk. Még mindig látom,ahogy szerelmesen egymásra nézünk minden egyes alkalommal.

És illatokat is érzek,akárhányszor eszembe jutsz. Még mindig érzem a bőröd,parfümöd és a cigarettád illatát. Az autód illatát,ami a te parfümöddel is vegyül. Érzem a házunk illatát,ahogy a szobád illatát is.

Hallom a hangod minden egyes alkalommal a fejemben. Hallom ahogy kiejted azt a szót,hogy "Szeretlek Baba",és a többi általad kreált,de vicces becenevem,amiken mindig nevetnem kellett. Hallom még,ahogy kiakadsz és azt,ahogy nevetsz. Veled nevetek. Ahogy az ágyban,szorosan összebújva együtt sírunk.

Érzem mélyen magamban azt a boldogságot,amit melletted éreztem,amikor úgy gondoltam hogy ennél boldogabb már nem lehetnék. Érzem még,hogy melletted Nőnek éreztem magam. Érzem magamon a tekinteted,ami tele volt szerelemmel,boldogsággal,csodálattal,vággyal és tűzzel,akárhányszor rámnéztél. Érzem még a hevességet,amikor letámadtuk egymást egy hosszú nap után. A napunk egyik legjobb része,mindig ezt gondoltam.

De most már eltűntél. Sosem fogom már érezni a csókod ízét, vagy a kezed érintését a bőrömön. Sosem fogom már látni csoda szép mosolyod,és csillogó szemeid. Sosem fogom hallani a hangod és a nevetésed. Sose érzem többé a bőröd édes finom illatát. Sosem fogom hallani azokat a beceneveket.

Ezek mind csupán emlékek maradnak,érzések,csalóka képzelődések,kósza vágyak irántad. Az egész lényed iránt. De semmi több.

És hogyan tudnék én tovább élni,ha csak veled láttam mindenben értelmet? Hogyan éljek nélküled tovább,ha számomra te jelentetted a biztonságot és az otthont? Mégis hogyan képzeljek el olyan jövőt magamnak,amiben Te nem vagy,mikor mindenemet odaadtam neked,és láttam magunkat öregen a kertünkben ücsörögni...?

Mondd el Kedvesem...Mégis hogyan kell nélküled élni?

[innerworld12]

Szeretnék valakit, akivel mindent közösen csinálunk. Valakit, aki megosztja velem az életét, nem csak az ágyát. Egy ilyen házastársra vágyok.

01.06.2018

[just-let-me-run-away]

-Mindent mesélj el! –szólt oda Hédi, valamiért reményekkel teli tekintettel. - Szóval tegnap egy vörös poharas éjszakát tartottam, de ékelődött ide vodka és sör is. Már túl voltunk az este nagy részén, egy helyben ültem és valami tánctanár -akivel társadalomkritikát folytattunk, és kísértetiesen hasonlított a beszédtanáromra- már a negyedik boroskólámat fizette az éjben. Három körül járt az óra, és még mindig nem hitte el, hogy csak tizenhat vagyok. Mire felvirradt és a városba betekintett az ébredők fájdalmas tébolya, megkérdezte tőlem a hang, amire április óta szomjazom minden nap: Nem akarsz egy kicsit aludni? A karjaiba estem. Ez az első emlékem azóta, hogy felébredtem. Melletted. Milyen különös. Nem tudom leírni a gondolatokat. Azon gondolkozom hogy hozzád írjam, vagy sem. Minden esetre, furcsa volt. Oda menni vissza, ahonnan örökre ki lettem tiltva. A szobából, ahol a szíved lakozott egy cigire meg tizenkilenc évnyi éjszakára. Itt állok, a padlón. Épp téged várlak, hogy átöltözz. És kaptam tőled egy hatalmas pólót. A pólót, amibe beleköltöztettem magam. Talpig boldogságban. De azt hiszem egy testápoló tehet mindenről. A tubusnyomkodós fesztivál elfajult egy kicsit. Valamit túl jól, és túlteli vággyal csináltunk. Szerettem, ahogy az éjjel után, semmit sem aludva mégis fent maradtál értem.  Én azt hiszem már nem is voltam fáradt. Elég kósza vágyak járkáltak abban a két szempárban, amiket már alig tudott nyitva tartani a két éhes. Mégis; mohón nézték egymást. „Hiányoztál” –mondtam csendben, hogy elnevesd magad ezen a butaságon. Ez egy jó játék, amíg valaki szerelembe esik. Azt hiszem az veszít, aki hamarabb lesz az. És szerintem te nyertél. Csak akkor nem értem a rengeteg mosolyt, amit ma ugyanúgy megkaptam, mint annak előtte. Hogy ugyanúgy vágytál a számra és ugyanúgy egymást lélegeztük a levegő helyett. Ugyanúgy szerettél, még ha egyikünk sem érdemelte meg. Semmit nem találtam az elmúlt hetekből a levegőben. Egy tiszta fehér kendőt láttam lebegni az ablakod alatt, amit átszőttek az árnyékok. Otthon találtam magam. Igazán szerettél újra, egy kicsit, s másképp –mégis ugyanúgy. Csak több emlékkel.

hagyjatok-szaladni

[strawberry-depression]

[innerworld12]

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Kis, kósza vágyak Most úgy szeretnék egy párnát keresni, csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel, vagy még inkább a földre arccal esni, és elfeledni mindent, csendben el. Jó volna most mindent felejteni, jó volna most mindent elejteni, leszállani, s a harc után, a harc után megállani.