#kilépés

[idonttalkwithpplhere]

Ha benne vagy egy mérgező kapcsolatban, legyen ez párkapcsolat vagy barátság, mindig van esélyed arra, hogy kilépj belőle. Miért jó egy olyan ember mellett maradni, aki bánt és lehúzz? Nem tudlak sajnálni, ha ezt hagyod, mert ez már a te hibád!

[csacskamacskamocska]

Egyszer amikor elmentem

Amikor már úgy éretem, hogy semmilyen megoldás nem változtatott a helyzeten, minden próbálkozásom kudarcba fulladt amit azért tettem, hogy máshogyan érezzem magam, hogy megtaláljam a helyem, hogy azt mondhassam ez a pozíció, ezekkel a körülményekkel, ezért az árért, ez nekem megfelelő és szeretek benne lenni, kihozom magamból a maximumot és lelkileg is rendben vagyok... szóval amikor úgy érzetem mindent megtettem, de kudarc, kudarc, aprópénz, kihasználás, megalázás... akkor elmentem. nem csinálom tovább, mondtam és tényleg nem csináltam. Azért tettem bele abba amunkába éveket, mert azt gondoltam, hogy kialakul egy különleges dolog. Egy össztartozás érzés, egy olyan véd és dacszövetség amiben megélhetem, hogy mindenek felett vagyok. Mert én a másikat odaemeltem. Erősítettem azt amiben jó és kisegítettem abban amiben nem annyira. Olyan falat húztam amin se ki se be nem ment semmi. Nem panaszkodtam senkinek és nem mószeroltam az ismerősöknek akkor sem, amikor vért pisiltem a rengeteg melótól. És nem engedtem be sem a közösbe a felesleges kritikát, ami csak az energiát viszi. Mert volt valami, amit közös célnak tekintettem és a közös munkát kiemelkedő értéknek. Amit nem kaptam elismerést azért, hogy nagyon jó vagyok. Nagyon jó grafikus, nagyon jó szervező és rendkívül teherbíró és megbízható. Kreatív vagyok, kiválóan kommunikálok és képes vagyok elindítani csoportokat. (megtartani nem annyira, mert amikor az én lendületem elfogy, többnyire széthullik a csoport ami önmagától nem képes működni. Többnyire olyanok tapadnak, akik önmaguktól nem képesek működni. Ez hibám), És azt az érzést sem kaptam meg, hogy amiben vagyunk, a közös munka a közös tervek, az a másik ember számára érték. Hogy hálás a sorsnak amiért kapott valakit, aki pont azokban jó amiben ő nem és így nem kell egyedül kapálóznia. Nem lett a közös munkának mélysége, csak sokasága. Nem volt a projekteknek személyes lezárása amikor feloldódnak az érzelmi görcsök. Csak gyűltek. Mielőtt elmentem, végiggondoltam, hogy soha nem fogom megkapni azt amiért érdemes lenne folytatnom. Hazudnék, ha nem ismerném el, hogy morzsákat, utalásokat kaptam rá, de azok a dicséretek is kétesek voltak. Mondjuk 5-6 év után egy ilyet, hogy "rájöttem, hogy te mégiscsak jó grafikus vagy”. Vagy „lécci csináld meg ezt, tudod nekem nem annyira megy”. és voltak rámgondolások, vigyem haza a megmaradt kaját, és számoljam el nyugodtan a saját költségeimet, kifizetik. Mondjuk ezt a takarítónő is megkapja. Nem akartam tovább kényelmetlenül érezni magam a sok megfoghatatlan, meghatározhatatlan dologban. De attól még nem változott az, hogy szeretnék jót tenni másoknak. Se a szeretetem és megbecsülésem a másik ember felé. A rengeteg öntömjénezés után amiből kiderülhetett, hogy milyen kiváló vagyok, rátérek a lényegre. Amikor az ember kiszáll egy kapcsolatból vagy egy munkahelyről, azért titokban reménykedik, hogy legalább egy pillanatig azt mondja az ottmaradó, hogy: lehet, hogy valamit elbasztam. Most, hogy nyakamba szakadt ez a rengeteg szar, amit öt ember se bír megcsinálni, valaki meg vitte a vállán, lehet, hogy megérte volna több elismerést adni. Faszomba, egészen biztos, hogy ezt elbasztam. Nem vettem észre, hogy kimerült, hogy mindenét beletette. Se azt, hogy amikor a közösségért már nem érte meg csinálni, akkor miattam csinálta.

De nem ez történik. Dühösek lesznek. Múlhatatlanul és gyógyíthatatlanul dühösek lesznek. Egyetlen percig se gondolnak a másik emberre, egyetlen pillanatig sem tudják elképzelni, hogy jószándékú, hiszen, ha az lenne, akkor hagyta volna magát továbbra is kizsigerelni, megalázni, kihajtani. Hát mi a faszért ment el amikor minden olyan jó volt?!

Sokszor hibáztam. A cél sokszor szentesíti számomra az eszközt, és néha ez felülír dolgokat. Minél fáradtabb vagyok, annál kevésbé vagyok toleráns. Érzékeny vagyok, sérülékeny. Konok és heves. Nehezen irányítható. És nehezen vagy egyáltalán nem bocsátok meg. Ezek miatt csak akkor könnyű velem dolgozni, ha elég nagy teret kapok. Kontrollmániásoknak nagyon nehéz velem.

P.s.: Szóval, ha bárki azt írja, hogy reméli, hogy a szerelme egy nap rájön, hogy mennyit veszített, akkor elárulom: sosem fog rájönni. Nem létezik az a pillanat. Csak a düh lesz.

[hicapacity]

Out of fate ! Sorsfordító

"A gyerek életben maradása a szó szoros értelmében azon múlik, hogy a szülei gondoskodnak-e róla, vagy sem. A gyerek tehát ösztönösen (azaz biológiai hajtóerőknek engedelmeskedve) azon van, hogy szüleit rávegye arra, hogy gondoskodjanak róla. Más szóval elemi érdeke, hogy kikényszerítse szülei szeretetét. Tegyük fel, hogy a szülők nemigen tudnak mit kezdeni azzal, ha a kicsi sír: esetleg tartanak tőle és tehetetlennek érzik magukat. Ha így van, sokkal szívesebben törődnek vele akkor, amikor hallgat. A közeledés és távolságtartás e mintázatából a gyerek – mágikus világképe alapján – ezt a következtetést vonhatja le: apa és anya csak akkor szeretnek, ha nem mutatom ki az érzéseimet. Tehát úgy maradhatok életben, ha az érzéseimet nem élem meg. Ha ez a helyzet, felnőttként az autonómia eléréséhez a következő dolgoknak kell megtörténniük (akár terápiás segítséggel):

1. Az egyénnek fel kell ismernie, hogy életének egyik irányítója a Ne érezz! gátló parancs. E ponton érthető és természetes, ha dühöt vagy keserűséget él meg.

2. El kell ismernie, hogy e gátló parancsot annak idején ő maga építette be sorskönyvébe, saját gyermeki döntésével, mert az adott élethelyzetben a gyerek képességeivel nem értette meg a történéseket. Tehát nem indokolt, hogy emiatt szüleit vádolja.

3. Meg kell értenie, hogy amikor e döntést hozta, akkor – abban az életkorban, az adott körülmények között – ez jó és hasznos döntés volt. Tehát nem indokolt, hogy emiatt önmagát vádolja.

4. Fel kell fognia, hogy a körülmények megváltoztak: életben maradása most már akkor is lehetséges, ha szülei nem szeretik őt.

5. Be kell tehát látnia, hogy az egykor érvényes gátló parancs immár érvénytelen.

6. Az érvénytelenített gátló parancs helyébe engedélyt kell adnia magának arra, amit a parancs egykor tiltott." Birtalan Balázs: Kilépés a sorskönyvből - megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/birtalan-balazs_kilepes-a-sorskonyvbol-6547

[pszeudoertelmisegi]

Gusztustalan dolog a nők elleni erőszakon viccelődni. Az áldozathibáztatás nem elfogadható. De mi a szent szart kezdjen azzal az ember, ha Varga Judit, volt igazságügyi miniszter előáll az alábbi történettel:

És ennek elolvasása után csak az alábbi megnyilatkozásai visszhangoznak a fejemben:

Nyilván bazdmeg Varga Judit, hogy az arcodat és a nevedet adtad ehhez.

Nem tudom, hogy az ex-miniszterasszony által megnyitott Áldozatsegítő Központok milyen munkát végeznek, csak merem remélni, hogy akit sérelem ért, párkapcsolati és/vagy családi erőszak áldozata, tényleg használható segítséget kap legalább a megtörtént bajok után ezeken a helyeken. (Én nem találkoztam még olyan cikkel, ami ezt járja körbe. Ha valaki igen, kérem, linkelje.) Mindenesetre sok innovációra nem számítok. A honlap jobb felső sarkában van egy "SOS - kilépés" gomb, ami azt a célt szolgálja, hogy ha valaki titokban ezt a honlapot nézegeti és éppen rányit a bántalmazó, akkor gyorsan egy másik oldalra vigye az oldal.

Tudjátok, hogy hova irányít az a gomb? Ide:

Az én bántalmazóm biztos még jobban gyanakodott volna, ha azon kap rajta, hogy origot nézegetek.

(Mindeközben a Patent Egyesület "Tűnés" gombja a met.hu-n az aktuális időjárásra irányít, ami azért jóval életszerűbb. A Nane pedig a Google nyitóoldalára, ami szerintem kicsit egyértelmű, de ok, legalább mégsem egy hírportál.)

[ofeofeliaofeliaia]

Azt hiszem az elmúlt két hétben végtelen kiírt duh utan mindent megosztottam az exferjjel, amivel átlépi a hataraimat, amiért haragszom, amit nem tartok helyesnek, jogosnak vagy tarthatónak. Nem véletlenül voltunk 13 évig együtt, nem kezdett el hárítani, visszatámadni vagy veszekedni. Nekem nagyon durva meglepetés volt higy ennyi es ekkora harag van bennem. És végül csak a helyére került a dolog. Szüleim vagy elvertek sokszor szijjal, vagy a sarokba állítottak órákig vagy szimplán orditottak velem es utána egymással. Szóval készségszinten tanultam meg a haragomat elfojtani vagy menekulessel orvosolni. Mindig mindenhonnan megszoktem 8-10 éves koromig, aztán a szobamra basztam ra az ajtót. Aztán na akkor elszivok egy cigit meg na akkor most kerek rumot. Mind mind kilépés a szitubol, avagy a pánikzónába érkezés es menekülés. De én nem haragszom. Én nem kiabalok mint az állatok. Én nem leszek olyan mint a szüleim. Na ez egy jó irány, ha valaki el akar hidegulni. Én nem adtam ki a duhomet, felfogni sem tudtam hogy miért es mennyire voltam dühös. De így, hogy vegigmentem a listán es nem is tartottam magamban, eljött végre a nagy felszabadulás. Kurva mérges vagyok rengeteg dologért az exferjemre. És nagyon jó érzés, hogy ezt mind el is mondtam neki. Felszabadito merni duhosnek lenni. Tegnap a kép utolsó fázisát töröltem innen, mert addig játszottam a vaszonnal amíg egyszercsak ott álltam kislányként félve a sarokban a két szerencsétlen balfasz szülőm árnyéka között. Es ott jutottam arra, hogy nem kell már félnem, meg tudom már védeni magam, nem kell szegyellnem a haragot, a saját igenyeimet. Egy korszak lezárult. Fontos merfoldko nagyon. Semmilyen formában nem vagyok kiváncsi az exferjre, ha nem kezd valamit a dolgokkal, amiket irtam. Es nem, nem ujrakezdesrol beszélek, hanem arról, hogy ne nézzem levegőnek ha megjelenik valahol. ❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥

[vaningyen]

volt egy olyan jóslat is, hogy a magas műtrágyaárak miatt majd felmegy az élelmiszerek ára a világpiacon

lehet, hogy túl sok műtrágyát használunk, és amikor túl drága és visszaveszün, jobb lesz a termés?

mondjuk én nem értek hozzá, de inkább a háborús pánikot, a tavaly nyári és idén tavaszi aszály látszik inkább a chart-on, meg az orosz kilépés a gabonaalkuból idén nyáron

[szalacsi]

Aztakurva... de nagyon jól beszél!

Meg kell értetnünk a magyar társadalom EU-párti többségével, hogy az Unióból való kilépés nem jelenti a vámhatárok újbóli létrejöttét, hiszen az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjaként ugyanúgy részei maradhatunk a közös piacnak, mint más, szintén nem EU-tagállamok (Norvégia, Svájc, Izland, Liechtenstein). Huxit, azaz az Európai Unióból való kilépésünk esetén – a liberális propaganda ellenére - utazási korlátozásoktól sem kell tartanunk, hiszen a Schengeni övezethez való tartozásnak nem előfeltétele az uniós tagság. Meg kell szabadulnunk a nemzeti szuverenitásunkat fenyegető Európai Uniótól, el kell utasítanunk az amerikai érdekeknek alárendelt Európai Egyesült Államok vízióját.

https://www.facebook.com/volnerjanos/posts/901424954885663?ref=embed_post

[apci-blog]

Több mint száz neves szlovákiai pszichológus és pszichiáter nyílt levelet írt Robert Fico miniszterelnöknek, amelyben felhívják a figyelmet nem megfelelő viselkedésére és lemondását követelik – Aktuality.  A levél szerzői a pszichiátria és a pszichológia két kiemelkedő személyisége, Josef Gašto és Anton Heretic. Rajtuk kívül a levelet pszichológusok írták alá Szlovákia egész területéről.  „Az Ön politikai magatartására egyre inkább jellemző az uralkodó és tekintélyelvű stílus, a tények manipulálása, a hazugságok, rágalmak és támadások a politikai ellenfelek, az újságírók és az egyszerű polgárok ellen, akik nem értenek egyet az Ön politikájával. Ön nem riad vissza az ellenzéki vezetők családjai elleni támadásoktól sem, mint ahogy ez a Šimeček család esetében is történt” – írják a pszichológusok. A szakértők különösen arra hívják fel a figyelmet, hogy nemcsak a fiatalokkal, hanem Ukrajna elnökével, Volodimir Zelenszkijjel szemben is embertelenül viselkedik.  „Az ön nemzetpolitikája elsősorban a kormánya, párttagjai és koalíciós partnerei megerősítésére irányul. Egy olyan országban, amely annyira le van maradva az infrastruktúra fejlesztésében. Egy olyan országban, ahol az oktatás és az egészségügy állapota rossz, olyan területeken, amelyeken egész életünkben hivatásszerűen dolgoztunk, de amelyek nem méltóak arra, hogy Ön „miniszterelnöki ügynek” tekintse őket. Önök olyan embereket támogatnak, akik összeesküvéseket, rágalmakat és hazugságokat terjesztenek, és tönkreteszik a kultúránkat” – tették hozzá. A nyilatkozat különös figyelmet szentel Fico külpolitikai kezdeményezéseinek, amelyek ellentmondanak az Európai Unió és a NATO politikájának. Kritizálják az Ukrajnával és az ukrán elnökkel szembeni negatív hozzáállását, valamint az orosz agresszorral való baráti kapcsolatát, amellyel szemben szintén koalícióra szólít fel.  „Reméljük, hogy képes lesz önvizsgálatra és a politikai magatartásának korrekciójára, beleértve a magas politikából való kilépés kérdésének megfontolását” – zárják a levelet. Robert Fico a közösségi médiában reagált a levélre. A levél szerzőit a jelenlegi kormány régi ellenfeleinek nevezte, és azzal vádolta őket, hogy politikai célokra visszaélnek a szakmájukkal.

[idonttalkwithpplhere]

[trilliannnn]

Kétszer voltam abban a helyzetben, hogy azt hittem barátok vagyunk és mindkétszer totál le lettem szarva kilépés után. A második eset miatt sírtam is! :D

[acseledsorboldog]

Orbán Viktor utasításba adta három miniszterének, hogy vizsgálják meg a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságból való kilépés lehetőségét

#hunxit is coming, a cselédsor tapsol

[nyuszimotor]

Naponta sikerül egy jó döntést hozni

[nyuszimotor]

Kilépés az internetbő'

[kozbeszedhu]

A brexithez vezető 2016-os népszavazás óta több elemzés taglalta az Egyesült Királyság várható, – majd nem túl meglepő módon bekövetkező – makrogazdasági alulteljesítését a hasonló fejlettségű államokhoz képest – írja a Concorde blog.

[belulrol-pusztit-blog]

om namah Shivaya

és friss még az a megrettenés, ami akkor ért, amikor hazaértem, és a laptopom nem kapcsolt be. RIP Lapos Lajos, 2014-2023, sok sötét szart éltünk meg együtt. drágám csordultig volt az ömlő szarnak állított szobrokkal.

az az egész már egy másik életnek tűnik, olyannak, mint amelyek időnként, lassú hétvégéken bukkannak fel a fejemben. persze valahol mélyen azok is én vagyok, mégis azt gondolná az ember, hogy a szagok és érintések és mindaz, ami a testem és elmém működését formálta, ennél azért erősebben bevésődnek. ez egyrészről szívderítő: van gyógyulás, van kilépés a szarkerékből, minden megbocsáttatik, a feledés eltöröl.

másrészről viszont megriasztott a gondolat, hogy az, ami megmaradt a gyökereimből, így megsemmisüljön. a gyökerek kapcsolnak a földhöz, még akkor is, ha úsznak a fekáliában.

és riasztó, hogy szobrok nélkül mennyire elfelejtem, hogy én vagyok az a lány is, aki egykor azon a méreggel színezett szemüvegen keresztül látta a világot. a történelem ismétli önmagát, és az elfeledett leckét újra kell tanulni. csak úgy lehet kézen fogva sétálni a halállal, ha emlékszem, mennyire súlyos, ha a vállamon cipelem.