#kesztyű

[vedelemszakuzlet]

Védőkesztyűre lenne szükséged? nálunk egészen biztosan találsz megfelelőt! Gyere el Védelem Szaküzletünkbe, vagy nézz körül webáruházunkban most! https://munkavedelem.bolt.hu Munkavédelem tetőtől-talpig! #VédelemSzaküzlet #Békési #kesztyű #munkavédelem (helyszín: Védelem Szaküzlet) https://www.instagram.com/p/Co-Hj55Inb3/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[critterofthenight]

annyira gyűlölöm az "alkalomhoz illő" kifejezést. mégis melyik ujjamból kéne kiszopnom, hogy szerintük mi illik az alkalomhoz?

[mirabellomonferrato]

Van villany és szuper a vésőgép!

Méghogy az olaszok nem pontosak, hogy folyton késnek. A villanyszerelő ránktelefonált, hogy jöhet-e egy negyed órával korábban? Mint az örültek kezdtünk kapkodni, hogy jöhet persze, csak mi egy másik városban vagyunk. Szakadt az eső, a piac miatt le volt zárva a tér Mirabelloban, de odaértünk pont negyedre és tádám, ott is volt a villanyszerelő. Egy fekete, rasztahajú srác. És beszélt angolul! Lecserélte a villanyórát. Állította, hogy most van áram a lakásban. Oks, kipróbáltuk. Bedugtam a fúrógépet. Meg se mukkant. Bedugtam egy másik konnektorba, meg se mukkant. Baromi csalódottak voltunk. A srác vonogatta a vállát, hívjunk szerelőt, ő ennyit tudott tenni, hogy lecserélte az órát egy modernebbre. KI GONDOLTA VOLNA, HOGY OLASZORSZÁGBAN A KONNEKTOROKON VAN KI-BE KAPCSOLÓ? Én nem. De valahogy rájöttünk, és tádám, az emeleten volt is áram. Úgy örültem, de úgy! :) :) :) Amúgy a két lakás ilyen villanyvezeték labirintus teljesen extrém kötődobozokkal és biztosítékkapcsolókkal és vezeték megoldásokkal. le fogom az egészet szedni a picsába, kicserélem mert ez használhatatlan, kibogozhatatlan. De van áram, úgyhogy kaptam a vésőgépet (amit lecikiztetek a múltkor, hát gyorsan szívjátok vissza mert egy csodát vettem! Amit B vett az konkrétan egy rakás szar, miután kipróbálta az enyémet, vissza akarja vinni a sajátját. :D) Felszedtem a padlót, megkerestük a vízvezetéket. Újabb talányok, de lettek ötleteink a megoldásra. Hulla fáradt vagyok, úgyhogy most csak ilyen bolond képeket mutogatok, miszerint én és a vésőgép... ( a kesztyű azért kellett, mert kézzel kotortam össze a sittet) És a csodálatos árok, amit készítettem, amiben a totál korrodálott vízcső megy. 😲

A neonnarancssárga pulóvert a barkácsáruházban vettem 12 euróért, mert bevallom nem ilyen ultrafos időre készültem. Olyan párás a levegő, hogy az ülőpárnák egyik napról a másikra a zárt térben teljesen nedvesek lettek, a teregetett ruhák a szálláson nem száradnak meg. Kicsit átértékelődött bennünk a "párás levegő" fogalma.

A szállásunkról a látkép.

[ajtostolahazba]

A kórház igazgatói kiképzés margójára...

Megdöbbenve olvasom ezt a "30 napos bentlakásos kiképzésen kell részt venniük a leendő kórház igazgatóknak" bullshitet. Egy hete volt a 35 éves osztálytalálkozónk. Egészségügyi szakközépbe jártam, nagyon kevesen vagyunk pályaelhagyók, a többség ma is (30-35 éve) műszakban keccsöl. Minden képzést elvégeztek, sokan felsőoktatásit is, de ténylegesen betegágynál dolgoznak, és hát konkrétan horror sztorikat meséltek a mai egészségügy helyzetéről. Napi szinten élik meg a megaláztatást(de szó szerint) Le se szarják, hogy szeretnének szabadságra menni, (a január óta szervezett találkozóra, ami szombati napon volt 2 ember azért nem tudott eljönni, mert be volt osztva úgy, hogy jóelőre kérte ezt a napot, de 2-en léptek le fél5-kor, mert 6-tól műszakban vannak). 33 éve műtőben dolgozó osztálytársam mondja, hogy a folyosón random megállítják fehér köpenyes vadidegen arcok, és minden alapvető udvariassági szabályt kikerülve, köszönés nélkül mondják, hogy "bárca?" vagy "bárcaellenőrzés", utalva ezzel a kötelező névtábla hordásra. (megjegyzem a bárca szó önmagában engem vérig sértene, a köznyelvben ez a kurvák papírja volt, hogy dolgozhatnak). Vagy körömvizit...eleve kesztyű nélkül Covid óta senki nem nyúl beteghez. Random ellenőrzéskor ha gél lakkos körme van a dolgozónak, az automatikusan 30ezer büntetés...lehet a körme 5 cm hosszú is, de nem lehet gél lakkos. 30 ezer... Nincs eszköz, nincs ember, de úgy tűnik emberség se. És csodálkozunk, hogy nincs utánpótlás. A mai generációval ezt már nem lehet megcsinálni, 2 ilyen megalázó szitu és ledobják a kesztűt, csá gyíkok, én leléptem. Belegondolnak abba, hogy milyen lojálisnak kell ahhoz lenni, hogy 30-35 éve éjszakázol, nyomod a 12-16 órákat, nincs ünneped, nincs bármikor szabid, ha épp akarnád, még akkor se, ha az jár..? A társaság felének tönkre van menve a térde, dereka, háta... a korengedményes nyugdíj korhatárt pont akkorra emelik majd 42 évre, mikorra elérnék a 40-et, kilátástalanság, csalódottság, kiégés...Mire számít a vezetés? Meddig lehet ezt csinálni emberekkel? Akik maradtak, azok a betegek, a hivatástudat miatt maradnak, vagy mert már nem mernek váltani 50 fölött. Megtakarításuk nincs, hogy kibekkeljék egy új karrier beindulását fedező időszakot, tulajdonképpen bele vannak kényszerítve ebbe. És nem az anyagi megbecsülés hiánya a legfőbb probléma. Hanem ez. Hogy mindegy, hogy 30 éve csinálod, láttál már mindent, jó szakember vagy, de nem vagy elég alázatos...? Alázatos...kivel? a beteggel? Mert azzal igen. Az orvossal, akivel együtt gyűritek? azzal is. Azokkal nem, akik elvárják, mert nekik hatalmuk van. Én imádtam az egészségügyet, egész kicsi koromtól azt akartam csinálni. Hospice-ban dolgoztam, életem legszebb időszaka volt! Soha annyi szeretetet, bölcsességet nem kaptam, mint ott, a betegektől. De éhen haltam volna, ha nem váltok. Sajnálom ezeket a csajokat nagyon.

A mindenhez is értő Pintér majd megoldja ezt is. Aztán betegként fetrenghetsz a saját szarodban, mert nem lesz ápoló, aki kimosdasson...De az igazgató legalább ki lesz képezve. :(((

[turistakrem]

Japán első nap (az igazi)

Előrebocsátom, hogy teljesen zavarba hoz az érdeklődésetek. Ezt a blogot annak a 8 embernek kezdtem el írni 10 éve, akik folyamatosan érdeklődtek az utazásaimról azért, hogy ne kelljen 8-szor leírni ugyanazt. Tegnap óta viszont 100-zal több a követők száma - kicsit bénító így írni, de egye fene, folytassuk.

Ott tartottam, hogy a későbbi géppel késve indultunk Sanghajból és a leszállás után jött a határellenőrzés, szalagok között S alakban kanyarogva. Volt időm, megszámoltam: 90 emberből állt egy sor és 11 sorban kanyarogtunk és mosolyogtunk össze ugyanazokkal, egyre kevésbé őszinte mosollyal. Nagyon gyorsan és hatékonyan dolgoztak a határőrök, de így is másfél óráig tartott, amíg megkaptam a pecsétet az útlevélbe. Aztán még egy online kitöltendő vám-deklaráció várt, de az már ment percek alatt.

A történetem megértéséhez szükséges némi személyes szálat is megpendítenem. A felnőtt, huszonéves gyerekemhez jöttem, aki 5 éve, 2019 nyarán jött ki szerencsét próbálni. Már 2020 tavaszára megvolt a jegyem, de a covid hamarabb ideért és a japánok voltak azok, akik a leghosszabb ideig tartották fent a karantént - a történelmüket ismerve talán még élvezték is, hogy nem jöttek be külföldiek. A karantén 2022 novemberi feloldásával aztán lettek más, személyes bajok, amik akadályozták a kijutásomat, de most eljött végre az idő. Szóval, ha kérdezné valaki, hogy “mibű” - hát a gyerekem iránti szeretetbű, abbó.

Az 5 év utáni viszontlátás jelenetét ugorjuk is át, az nagyon személyes és nem vagyok író, hogy bármit is tudjak érzékeltetni az eseményből, csak játsszátok le a fejetekben.

Sajnos a “későbbi géppel jöttem, na und” -tétel Tokióban nem így megy. A világ legnagyobb városában éjfél után nincs tömegközlekedés a reptér és a város között. Mondom: nincs. Niente. Keine. A következő alternatíva kínálkozott: megvárjuk az első vonatot 5.30 körül vagy kifizetjük életem legpofátlanabb taxiszámláját. Osztottam-szoroztam és az jött ki, hogyha most nem megyünk haza kialudni magam, akkor még egy nap el lesz cseszve, de minimum a délelőtt. Szóval vettem egy nagy levegőt és rányomtam az Uber “megrendelem” gombjára és máris több, mint egy heti minimálbérrel lett könnyebb a kártyám. De éjjel 2-re már ágyban voltunk, hogy 9-től nyakunkba vehessük a várost.

Ez itt az kilátás az erkényről éjjel.

Reggeli után első utunk egy nénihez vezetett, akinek ajándékot hoztam, aki egyidős az anyukámmal. Ismeretlenül és ellentételezés nélkül segítette a fiamat az elmúlt időben jó tanácsokkal, ismeretségekkel, ajánlásokkal. A néni veje magyar, nagyon szeretik egymást, ezért van egyfajta pozitív attitűdje a magyarok iránt. A fiam pedig tisztelettudó és figyelmes - szóval kölcsönösen hasznos barátság lett közöttük.

Ültünk, beszélgettünk, kiderült, hogy mérnök vagyok - erre a néni fogta a telefonját és áthívta egy mérnök ismerősét. Aztán kiderült, hogy tudok németül: a néni fogta a telefonját és áthívta a barátnőjét, aki tudott németül, hogy gyakorolhassa a németet. Az én szívem tényleg csordultig telt szeretettel a néni iránt, aki olyan volt, mint a kisgyerek, aki előveszi megmutatni minden játékát a vendégeknek.

A történet azonban váratlan fordulatot vett, ugyanis a németül tudó néni egy 89 éves egykori operaénekes volt, aki Bécsben végzett és gyakorlatilag az összes német operaszínpadon megfordult, dolgozott Karajannal, dolgozott Patrice Chéreau-val - szóval teljesen leolvadtam tőle. Kifejezetten választékosan beszélt németül és olyan sztorijai voltak… Egy kicsit már kínos volt, ahogy egymásba feledkeztünk, a fiamnak és a barát-néninek kellett jelezni, hogy most már menjünk, mert más kalandok is várnak Tokióban.

A közlekedés - csodálatos. Vasárnap volt, nem utaztak sokan, amit Budapesten már egy közepesen zsúfolt időszaknak mondanék. Ülőhely nincs és mozgatni kell az állókat le- és felszállásnál, viszont még nem voltak fehér kesztyűs tolóemberek a peronon. Apropó peron: zöld festéssel jelzik, hogy hol várakozhatsz a szerelvényre, hogy a kiszállók gyorsan el tudják hagyni a peront. A beszállni akarók az ajtó jobb- és baloldalán felsorakoznak(!) a zöld festésen és ütemesen beszállnak, miután a kiszállók távoztak az ajtóval szembeni piros sávon. Fillérekből megvan és tökéletes.

A Meiji Jingu volt az első dolog, amit Japánban megnéztem. Ez ugye a sintoista főszentély, ahol maga a Meiji császár mutatta be az áldozatokat az Égnek. Ezt már százszor láttam képeken, szóval nem borított meg. Viszont. Amekkora mákom van, a szentély parkjához tartozik egy írisz-kert, ami ritkán virágzik, de akkor nagyon. És hát nagyon virágzott, köszönöm Meiji-császár.

A szentély és kertje után megnéztünk egy új plázát egy sarokra innen. Tudom, a pláza ciki, de az Immersive Experience nevű állandó kiállítás és a többszintes tetőkert ad némi distinkciót mondjuk az Alléhoz képest.

Onnan ugrás a Császári palota melletti parkba, ahol főleg a sztorizás ment, de azért persze figyeltem is arra, ami körülöttem van.

Estére Shubuya. Azt hittem elviselhetetlenül fáradt leszek, de ez a fortyogó negyed annyira felpörgetett, hogy alig akartam hazamenni. Ezen a képen nem egy tér van, hanem az emberek éppen átkelnek a híres haránt-zebrás kereszteződésen.

Nem tudom érzékeltetni a háromdimenziósságát ennek a világnak. 3-5 szinten halad a forgalom minden ponton, abból kettő kötöttpályás, 1-2-3 gyalogos szint. A google maps is csak rétegenként tudja ábrázolni. (1-B5)

A plázák tkp felhőkarcolók alsó emeletei, de sok magasházban van sky roof, ahová simán és ingyen felmehetsz lifttel. Ha itt nem ugrik be az Ötödik Elem, az Andor vagy a Szárnyas fejvadász vertikális városa, akkor nem láttad ezeket a filmeket.

És aztán mindig van valahol egy tér egy tetőn, ahol leülhetsz és lehűtheted a felpörgött CPU-kat az agyadban. És elmondhatod a gyerekeknek, hogy mennyire hiányzik, de hogy 24 óra is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy megértsd, miért akar itt akar élni.

[iwilldoit100timesifyouwantmore]

"Én 96-ban születtem.

A parlagfűben elbújva ettük a hangyás papsajtot.🤣

Másztunk fára (máséra is), bújtunk árokba, gödörbe.

Estünk és keltünk. Sőt gáncsoltak is, mégis eljutottunk valahová.☝️

Ha esett a hó, ettünk belőle.😁

Ha eső, volt, ittunk belőle 🙂

Utána a pocsolyákban játszottunk 😉

Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt. Ha kiírták, hogy permetezve, tudtuk, hogy nem is vigyáznak rá!😴

Ha láttunk utcai kutat, ittunk.

A csőréből. Egymás után mind. Aki nem tudta lenyomni, annak nyomtuk.🤣 Nem volt aki nem tudott inni és nem volt akinek nem volt a nyála rajta!

Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem.

Ha pisilni kellett, hát pisiltünk, sőt.😁

Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk.😎

Ha kutya megharapott, máskor elkerültük.

Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb kaptunk egy pofont, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni!

Ha más vert meg, otthon már nem bántottak. Többnyire 🙂

Ha vasas volt a víz, a körzeti orvos, azt már nem írt fel.🤣

Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal.

Ha többen voltak, inkább fociztunk.🤓

Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon. Nem azért mert szerettük volna, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni!😈

Gazoltuk a kertet.☝️ Etettük az állatokat. Hordtuk a trágyát.🤠 Sőt volt, hogy játszottunk is benne.

Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.😝

A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete ! Kipiszkáltuk a "lyukából" és a markunkban tartottuk, hogy csiklandozza. A lótetűt a tyúkoknak dobáltuk, azok meg mindig összevesztek érte.😴

Annyi krumplibogár volt körülöttünk a bokrokon, mikor kézzel szedtük (nem permetezve volt akkoriban), hogy Spielberg sírt volna kameráért ha látja!

Örültünk ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyű!😏

Ha "vágás" volt a háznál, mostunk belet, ettünk sült vért. Ha szüret, akkor meg ittunk mustot fosásig.😂

Ha zöld volt a gyümölcs, zölden ettük. Ha megérett, akkor úgy is jó volt!

Ha elpusztult egy állat elástuk a kert végében és nem jött érte senki.

Ha ritkították a házkörüli négylábúakat, tudtuk, hogy az a rend és másnap már nem is beszéltünk róla. De a hasznos, szövetséges kis kedvenceinknek mind nevet adtunk és velünk éltek életük végéig .☝️

Emlékszünk rájuk örök életünkben.🙏

Nem volt edzőcipőnk, szandálban szaladgáltunk a fűben is és a kövek között is. Ha megvágta, vagy megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt. Vagy nem.🤫

És az a vas hol van? Már rég nincs. Mi meg itt vagyunk. Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá!🙂 Miért? Mert erősít!

Ha leégetett a nap, sziszegtünk. Begyógyult.👌

Ha megtaknyosodtunk, kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába!🥴

A legtöbben tudunk tüzet "rakni"! Hajaj, van aki nagyon.

Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát! Mondjuk azt nem szerettük.

Ha elbicikliztünk a gázcsere-telepre az üres palackkal, nem elzavartak csak azt kérdezték, hogy a kormányra, vagy a csomagtartóra kérjük.🤓

Az ügyesebbje egyik kézzel kormányozott, fékezett, ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott. Nem kellett jelezni, az autók kikerültek.

Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát óvodába vele!🙃

Minden ami kölyökként a levegőn minket ért, az erősített.

Ha végigolvastad, és emlékeket idézett fel benned is a gyermekkorod csodaszép lehetett. Olyan,amilyenről egy mai gyerek ábrándozni sem tud. Elszálltak ugyan az évek, de amíg a szíved dobban,lehetnek új élményeid, amik egyszer majd csodalatos emlékek lesznek..

Ne felejts el élni és emlékeket gyártani magadnak!"😇😊

[stegal]

Jó tíz éve hogy megtanultam, kesztyű nélkül nem aprítunk szellemcsilit..

Mert az fizikailag is fájni fog..

[zoeeozzoeeoz]

Autós jobbra akar kanyarodni, de egy biciklis, valami tákolt utánfutó szerűséggel, beteker mellé, úgy, hogy addig a járdán tekert, és nem tudni miért, a kereszteződésnél, ahelyett h átment volna/megállt volna a zebrán, lejött a járdáról, valszeg az autós holterében, meg miért is számított volna rá, hogy így tesz, szóval konkrétan betekert az autó alá. Az autós satufékezett, meg elrántotta úgy a kormányt, hogy felment a padkára/füves területre, de így is csak azt érte el, hogy a biciklist ugyan nem, de a tákolt utánfutóját azt szó szerint kilapította, közben a bringás a bringán maradt, a rántás szedte csak le róla, nem sérült. Én szemben velük álltam a piros lámpánál. Az autósnak zöld volt, ha a bringával a járdán marad, és a zebrán megy át, akkor neki piros lett volna.

Mennék be a körforgalomba, előtte zebra. Hosszú pórázon egy kutya, ő már átért a zebrán, a gazdi a póráz másik felén, még le sem lépett a zebrára, egy pici gyereket vezet. Felnéz, látja hogy megálltam, elkezd átsétálni a gyerkőc tempójában, de közben a kutya is tovább tud haladni, így a pórázzal most már nem a zebrát zárják el totálisan, hanem a bicikli utat is, amit az arra jövő bringás későn vesz észre, és fékez ugyan, de keresztül megy a pórázon, ami feltekeredik a kerékhez. Bringás szó szerint lerepül a bringáról, szerencsére bukósisak, könyök védő, kesztyű volt rajta. Kutya szintén elesik, a nő, mivel a póráz végét rácsavarta a csuklójára, ő is dob egy hasat a zebra közepén, magával rántva a pici gyereket is. Kiszállok, felsegítem a picit, a nőt, ránézek a bringásra, jelzi, hogy nála minden rendben, vizsgálja a bringát, majd ordítozni kezdenek. Mivel senki nem sérült, eljövök.

Kijövök a körforgalomból, előttem busz beáll a megállóba, előtte ismét zebra, látom hogy a leszállók közelednek a zebra felé, megállok. Mögöttem satuzik valaki, tükörbe nézve nem látom őt, mert kapucni van a fején, napszemcsi, és konkrétan a kormánykerék elfedi a fejét. Gyalogosok át, busz indul, én indulok, kereszteződés, busz balra el, én egyenesen, satufékes most már padlógázt ad, engem kikerül, majd majdnem frontálisan beleszáll egy parkoló autóba, vissza elém, én satu, ő balra el a házak közötti parkolóba be. Mind ez kb 50méteren belül. Tőlem egy "Gratulálok te barom!" tőmondat, majd tovább 50 métert, kereszteződésben balra el. Ez a tegnap reggelem volt, munkába jövet. Az első félúton, a másik kettő már majdnem a c��lban, 2 perc különbséggel. Vajon, mit akar nekem üzenni az univerzum? :P

[csacskamacskamocska]

Mindenkivel baj van?

Van a dianetika, aminek ugye az a lényege, hogy visszavezetve téged az életvonaladon, feloldják az összes traumát. (iszonyatosan leegyszerűsítve) és innentől csak gondoznod kell magad, hogy időnként megtisztítsd a lelked (és a tested) az újabb traumától. Azért a tested is, mert ha jól emlékszem Hubbard (a szcientológia atyja) már korábban azt írta, hogy a traumáknak vannak sejtszintű lenyomatai, aztán később a kutatók rájöttek, hogy a traumák DNS szinten képesek megváltoztatni dolgokat, a traumaöröklés egy valós dolog. Helló háborúk, helló holokauszt! És most ide szúrjuk be, hogy nem vagyok szcientológus. Ezek csak infók. Keresztbe-kasul beigazolódik, hogy tarumák által változunk, fejlődünk, mutálódunk és adaptálódnak dolgok. Őrült izgalmas az egész, ha korábban tudtam volna, kutató lettem volna valahol a pszichológia területén. Mindenkivel baj van és mégsincs mindenkivel baj. Mindenki ugyanúgy traumákon keresztül fejlődik. A tiltások, a megvilágosodások traumák. Csak nem emlékszünk rájuk, ha nem követi utána szenvedés. Felsimerjük, hogy van halál. Aztán rádöbbenünk, hogy az anyánk meg fog halni. Majd mindezt elfelejtjük kb ötvenéves korunkig, amikor viszont valódi trauma, hogy anyánk meghal és valódi szorongást okoz, hogy mi is meg fogunk halni. És a legtöbb embert a szülei halála megváltoztatja. Pedig volt halálfélelme gyerekkorában is. Az mégis pukk, elmúlt. Aztán meg biológiai folyamatokkal együtt valósággá vált. Ez egy piszokegyszerű példa volt a taruma aktiválódásra. De mondhatom azt is, hogy valójában trauma, hogy kisded korodban nem éred el a játékodat és e miatt kezdesz el mászni. Aztán a tested uralmának gyönyöre még össze is kapcsolódik a megszerzés örömével. Elérted, megcsináltad. De egy csecsemő is dühöng, ha valamit nem bírt megcsinálni. A csecsemőkori elhagyatottság vagy testi-lelki elhanyagolás súlyos traumákat okoz. Aztán lépegetünk tovább és trauma trauma hátán, folyton bántanak, folyton megfélemlítenek, folyton becsapnak, elhagynak, elutasítanak, stresszhelyzetbehoznak. Hát még egy nyüves kislabdadobás is lehet streszhelyzet! Ma már kiröhögném a tanárt és mélységesen átérezném, hogy ki nem szarja le a nyominger méréseit. Mi van, ha szarul dobok? Kirúgnak az iskolából? Pótvizsgáznom kell kislabdadobásból? Hahahaha! És pont ez az a változás, hogy dolgok egyszercsak más polcra, más értékelés alá esnek. Vagyis a dolgok nem valóságosak, hanem relatíve léteznek csak. Azok a dolgok is, amiben most vagyunk. Így aztán, vannak emberek, akik többé-kevésbé elfogadhatóan feldolgozták a traumáikat. Vagy akár a traumáik számukra előnyös helyen hatnak. (hogy ez teljesen egészséges dolog-e? A pszichológia szerint, igen). Vagy a megküzdési stratégiájuk, akkor is, ha nem egészséges, de hasznot hoz a közösségnek. A társadalom egyre több pszichés betegséget képes tolerálni, magábaolvasztani. Nyilván azért mert egyre több pszichésen terhelt ember szaladgál. „Régen” a furcsa emberek, az idegbetegek, nehezen találtak párt, jobban kiszorultak a közösségekből. Ám a pszichés zavarok újratelmelik magukat, szóval muszáj elfogadónak lenni. nade vissza. Ha a problémáid nem különösebben terhelik meg a környezetedet, akkor te normális, rendbenlevő embernek számítasz. Ha bármilyen problémádat (mondjuk egy blogon) górcső alá vesszük, akkor a rendszerből (az életedből) kiemelve, tuti problémásnak fogsz tűnni. Kurva ideálok amikhez viszonyítunk.

Néha nézegetek ilyen mitteszer meg kelésnyomogatós videókat. Egyszerre vonz és borzaszt. Többnyire két kérdés foglalkoztat: hogy lehet, hogy valaki ennyire elhanyagolja magát, hogy úgy megy kezelésre, hogy már ilyen iszonyatos állapotban van a bőre/kelése. Miért nem orvos kezeli, hogy meri ilyen láthatóan féltudású emberekre bízni ezt a látható betegséget – akik kesztyű nélkül meg erőszakosan nyomkodják a bajait. na, ez pl pontosan leírja a blogomat. :D Neeeem, ez csak vicc volt. Amit szakember tudott tenni, azt megtette. Úgy engedett el, hogy jól vagyok. És tényleg jól vagyok. Volt amikor nagyon szarul voltam. Tudtam is magamról, hogy nagyon szarul vagyok. Kértem is segítséget. De nem lehet az ember függő egy pszichológustól! Amikről mesélek, azok vizsgálódások. Ez már az én feladatom, hogy feldolgozzak dolgokat vagy helyére tegyek vagy éppen elsmerjem, hogy tévedtem, vagy meglássam a saját felelősségemet. És benne van az is, hogy feloldozzam magam a kötelékekből, ne csak az eszemmel értsem, hogy szabad, hogy jogom van dolgokhoz. És ebben nagyon sokat ad nekem ez a blog. A fél életem elment azzal, hogy nem szabad beszélni a bajokról, mindig mosolyogni kell (a mosolyodba majd beleszeret valaki), nem teregetjük ki a szennyest, és főleg, MI BAJOD LEHET NEKED? Hiszen... és itt jöttek a jó dolgok, amit adott az élet. Innentől az ember rohadtul szégyenli, ha nem érzi jól magát. Pedig van amikor nem. És ez tök normális. Normális, hogy nem vagyunk tökéletesek. Normális, hogy nem vagyunk ideálisak. Normális, hogy vannak bajaink. Még az is normális, hogy nem találjuk a megoldást. Nem jó, de tök normális. :) :) :)

[frankyoungestein]

Nem kell ezekkel Kesztyűs kézzel bánni, Csabikám!

[vedelemszakuzlet]

Válasszon most munkavédelmi kesztyűink közül a kerti munkáktól egészen a hegesztésig! Szaküzletünkben és megújult webáruházunkban biztosan megtalálja a megfelelőt! http://munkavedelem.bolt.hu/hu/kesztyu #kesztyű #kézvédelem #munkavédelem #békési #Monor #uvex #ATG #top #portwest (helyszín: Védelem Szaküzlet) https://www.instagram.com/p/Ck-_DV8IDoo/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[sronti]

Kifejlesztettem a tökéletes őszi esőfelszerelést:

-sárhányó, pálcás, az amit olyan szívás felrakni. Ez az alapja mindennek, amúgy beázik a cipőd és akkor mindegy. Vehetsz kalucsnit is de szerintem az is macerás.

-vékony dzseki, olyan, amiben egy kicsit fázol az elején

-rainlegs vagy hasonló cucc, plusz lecipzározható szárú nadrág

-baseball sapka, hogy láss az esőben

Azért őszi, mert a télihez kell még egy vízálló kesztyű is.

(nyílván ilyenkor jobban kell figyelni a világításra is, de most nappal megyek még, így nem ez a legfontosabb)

[pitkinofficial]

két hónapja motorozok minden nap

eldöntöttem, hogy ha már egyszer nem fagy, és nem esik (nyolcadik hete gyakorlatilag full aszály van) motorral megyek mindenhová. motorral ingázok a melóba, és minden más egyéb helyre is motorral megyek. napi átlag 150-200 km a táv, amit lenyomok. a biztonság az alapelvem, tehát minden métert beöltözve teszek meg. motoros csizma, gatya, motoros kabát, kámzsa, sisak, kesztyű. totál halál két perc alatt.

tapasztalat: igazán meglepő, de azt tapasztaltam, hogy ha hétvégén itthon vagyok, és egyszál gatyában lógatom a brét az árnyékban, majd' megpusztulok, és ver a víz, mint a picsa.

ha beöltözök gyakorlatilag téli öltözetnek megfelelő motoros szerkóba, és két-három órát motorozok a tűző napon, indulás után pár perc múlva a testem átkapcsol egy másik üzemmódba.

nem ver a víz, nem izzadok (olyan intenzíven, mint ahogy az öltözet indokolná) és meglehetősen jól viselem a 60+ celsius fokot, ami a ruhám és sisakom alatt van.

Azt azért rögzítsük, hogy a két hónap alatt a hetven kilós versenysúlyomból négyet-ötöt elveszítettem. 1,82 magas vagyok.

Jövőre talán elmegyek Tibetbe, és a fagyálló szerzetesek módszerét is kipróbálom. Azok egyszál faszba kiülnek a minusz negyven fokba a hóba, és gőzölög a hátuk ahelyett, hogy megfagynának.

ha azt is ilyen ügyesen megoldom, kurvára elégedett leszek magammal.

tehát eddig egy inverz fél láma vagyok.

amúgy pedig add már uram az esőt!

és ne csökkenjen semmi! talán csak a hőmérséklet.

[ndav1d42]

izland dolgok és fun fact friday

(...lett volna, ha nem felejtem el tegnap posztolni 😀)

amik így szembejöttek meg előjöttek, meg nekünk érdekes volt, vagy csak simán hasznos infó bárkinek:

ennyi Teslát meg Polestart még életemben nem láttam, mint itt

a 90km/h a helyieknek ha jól sejtem csak ajánlás. jó az 95-100-nak is a töküres úton. nyomni kell!! meg előzni, akkor is, ha én is 92-93-mal megyek amúgy. de nem bántam, ha előztek, legalább nem a seggemben tailgate-eltek

a hülye izlandi kétsávos körforgalmak. némi utánaolvasás, reddit keresés, youtube videók után leesett, h hogy működnek. szerencsére út közben nem volt sok, északon futottunk bele egy városban, akkor se kaszált el a busz, utána a túra végén Reykjavíkban voltak újra, de addigra felkészültem, és bár para volt, úgy használtam, ahogy a helyiek, és nem basztak el. a lényegük, h a belső sávnak van elsőbbsége. őrjítő!

egyetlen fizetős útszakasz van a szigeten, északon egy alagút, de azt is el lehet kerülni (ahogy tettük mi is, mert inkább nézelődök, mint egy sötét lyukban vezetek)

az Android Auto (igen, a CarPlay is ugyanilyen fasza lehet) óriási hatalmas segítség volt, ha akarnék autót, most ennél húznám meg az alsó határt, h ezt tudja

a szél 70-100km/h-val fúj vagy sehogy

a legolcsóbb kávé, amit láttam 300 volt. korona, nem ft.

egy csapolt sör 1300-1400isk, boltban 200-250-300 is akár

egyébként nagyjából olyan árak vannak, mint itthon forintban az összeg, csak ISK-ban és ugyebár szorzódik 2,7-tel...

kurvasok a birka az országban (jó, az itthon is haha), de tényleg, alig 400k emberre jut 800k birka (éérted, kétharmad, HAHI)

májusban kiterelik a birkákat, h menjenek világgá legelni, aztán szeptemberben összeszedik őket és beterelik a birkaelosztókba szétválogatni

készpénzt egyedül a bedobós zuhanyzónál használtunk, ott is a kemping recepción kaptuk az ötvenkoronásokat, amúgy még a legvilágvégibb wc is érintősfizetős volt.

büszkék a tiszta ivóvízükre, sok helyen volt kút feltölteni a kulacsot, tartályt

a meleg víz több helyen kénes szagú, mivel az is kb. egyenesen a földből jön

a Parka app hasznos parkoláshoz (és akár kemping kereséshez is)

vedur.is időjáráshoz

road.is, umferdin.is az utak állapotához

krónan, bonus, netto a bevásárláshoz

tökre nem éri meg kaját cipelni repülőn

ha kicsit mégjobban átgondoljuk a pakolást, sztem simán elfértünk volna két hátizsákban tíz napra #wtfnagybőröndösturisták

így szeptember elején még a télikabát se lett volna túlzás időnként, de fasza aláöltözőkkel, rétegesen öltözve nem fáztunk

a bakancs kellett valóban időnként. az esőnadrág nagyon musthave volt!

benzinkutakon van szinte mindenhol ingyen kézi kocsimosó lecsapatni a retket a kocsiról. (viszont kéztörlő vagy kesztyű kevés helyen volt tankoláshoz)

szinte az összes benzinkút önkiszolgáló (a dízel 308-314 ISK/liter volt)

kocsibérléshez nem árt ha van credit card

szinte mindenki tud angolul

az amerikai turisták iszonyat idegesítőek

meglepő módon sok a lengyel (mármint nem turista, hanem ott lakó)

@mar-lenka folytatja a sort, ha eszébe jut még valami

[nemenyiarnold]

Helloo

Valószínűleg az egyértelműre kérdezek rá, de tiéd ao3-n a "baby, the stars shine bright" (Esti Alex) c fic?? Pár hónapja írtad hogy van egy ArnoldxOc storyd ezért gondoltam rád

úgy lepődtem meg ezen az askon mintha lenne több ember rajtam kívül aki ennyire hyper fixated arnoldon.

caught red handed… igen az én lennék, bár bevallom nem igazán merem újraolvasni a ficet vagy tovább írni, mert hihetetlenül angsty tiniként kezdtem el amit gyengébb pillanatomban, évekkel később posztoltam. kérlek legyél velem nagyon gyengéd ha van további gondolatod róla, mert nekem az egy jellemformáló és karakterépítő döntésem hogy nem töröltem eddig.

remélem nem baj ha most kicsit tovább rágom a füled, de azért (is) lankadt a motivációm, mert sajnos alex karakteréhez olyan író kéne, aki jobban tud komoly témákat feldolgozni. én ezt legszívesebben kihagynám, de ezek nélkül meg hihetetlenül egyoldalú a karakter. illetve nekem az írás nagyon, nagyon casual hobbi amit szökőévente űzök.

ezt megintcsak azért mondom, hogy bármilyen kritikát kérlek nagyon kesztyűs kézzel fogalmazz.

[geoparduc]

Nyári szülinaposok, ti kaptatok szülinapotokra fürdőruhát?

Télen születtem, karácsony környékén és ezért szinte mindig szülinapra is meleg dolgot (pulcsi, sál, kesztyű, ilyesmi). (A mai napig szeretek ilyesmit kapni, bár kicsit motoszkál bennem, hogy mitől ajándék valami, amit amúgy is muszáj lenne venni).

Szóval érdekelne, hogy akik nyáron születtek, azoknál van ennek megfelelője? Fürdőruha? Szandál? Napszemüveg?

Gyakorlatilag minden közeli rokonom télen született, így kicsit beragadtam ebbe a buborékba.

Ma a sokadik értelmetlen kérdésem, de gondoltam most már le is írom.