#kesmas

[kaoszkutato]

elfogtunk egy levelet

Tisztelt Közép Európai Sajtó és Média Alapítvány! Az Önök méltán nemzetstratégia jelentőségű sajtókiadványai a világ számtalan kérdésében nyújtanak eligazodást a mindennapi élet legkülönbözőbb területein, amiért nem tudok elég hálás lenni. Most azonban úgy érzem, hogy cserben hagytak bennünket. Tanácstalanul keresem a megoldást egy olyan problémára, amiről egészen ma reggelig nem is tudtam. Nincs válasz egy olyan kérdésre, amelynek megkerülhetetlen létezésére éppen Önök hívták fel a figyelmet. Kérem, segítsenek, és árulják el végre: Hogy nem bogyósodott be Barbara bimbója? Tisztelettel,

[furkesz]

[drakvuf]

Vajon ugyanarról a felületről szerkesztik mindkét oldalt, hogy percre pontosan egyszerre ment ki a cikk?

[zeroz2ro]

Egy átlagos szerda a KESMA ékkövénél.

[retyerutya]

A két lemondás megmutatta, hogy nem igaz, hogy a magyar társadalom nagy tömegei elől el lehet titkolni törtênéseket, botrányokat a nagy kesma-birodalommal és egyéb eszközökkel. Tehát nyilván lehet tompítani, félrevinni, terelni a dolgokat, de egy nagy, szaftos botrány mindenhova eljut így vagy úgy.

[diogenesz2020portugal]

A magyar genetikailag nem érzékeli a nyomást

– fogalmazott. 

Amikor Kertész Ákos leírta azt, hogy a magyar genetikailag alattvaló, olyan szennyáradat indult ellene a jobboldalról, hogy kénytelen volt Kanadába menekülni. Gondolom, most Orbánt is letámadja az origó, a mandiner és a prostisrácok, meg az egész náci kesma.

Egyben megjegyezném, hogy Orbán egy szarházi kupec és hazaáruló.

[otthonzulles]

gecire felbasz ez a kis apróság, amit az @atlatszo-ról kezdve olvastam

A kalocsai érsekség felújítás címén már több mint 10 éve lezárta a város főterét, annak kellős közepén megakadályozva az áthaladást.

Bábel Balázs érsek hetvenedik születésnapjára (2020/11/22) 0rbán érkezik látogatóba, akinek feltűnik, hogy a főtéren a Hotel nem az egyházé?* Még nem. Napokon belül kitömi a világi kormány az egyházat 2 100 000 000 forint adófizetői pénzzel, hogy megvehessék azt az épületet is. Bábel atya vérszemet kap, és kilobbizza, hogy a teret se kelljen visszaadniuk.

A 133 bátor patkány boldogan megszavazza, hogy a főtér 100 évre az egyház kezelésébe kerüljön (2021/12/16). Májusban a KESMA-Baon már arról cikkez, hogy "hamarosan" elkészül az elkerülő út, mellékutakat áldoznának be hogy az egyház játszótere vígan épülhessen tovább. Nem történik persze semmi, azon kívül hogy 2022 decemberében a kormány a beruházáshoz további 1,6 milliárd forint támogatást nyújtott a szentfazekaknak.

Ugrás 2024-re, a fideszes polgi - Filvig Géza elvtárs - szóban azt mondja a természetesen fideszes képviselőtestület előtt, hogy Nem, nem akarunk átadni utakat állami kezelésbe, hogy megvalósulhasson végre egy a valódi főteret elkerülő belvárosi út, majd írásba foglalják, hogy de, akarnak. A város kasszája üres, a BM-nél pályáznak többek között bérkifizetésre is.

itt tartunk. címkefelhőbe olyanokat, hogy önkormányzatiság szétverése, bábok beültetése, mindent az egyházaknak, beruházás (beton), beruházás (beton), beruházás (beton), a helybeli lakosok torkon vannak szarva. tegyük persze hozzá:

*emlékeztek arra a videóra, amikor orbán pr-ból tarlóssal villamosozik, és a csúti napóleon az elsuhanó házakat szemlézi, hogy ez és ez még miért nem a "tiétek", Tarlóséké? Ennyire beteg ez az ember és ugyanennyi mérlegelés előzte meg a Fudan egyetem vagy Mini-Dubaj projektet is.

[kozleskenyszer]

MAGYAR KAPTALZMUS 1 PÉLDÁBAN

25 év. Körbeértünk. Ugyanaz a kormány és ugyanolyan hulladék szól a kereskedelmi rádiókból mint akkoriban. 1998-ban az amerikaiak a svájciakkal karöltve birtokolták a Sláger Rádiót és 2003-ra lenyomták hallgatottságban az első magyar országosan fogható kereskedelmi médiumot az 1996-től angol többségi tulajdonban lévő Danubius Rádiót. Aztán 2009-ben mindkét rádió elnémult. És azóta az ORTT-ből NMHH lett. Mostanság Radió 1-nek hívják az egyik országosan fogható kereskedelmi könnyűzenei adót a másikat meg Retro-nak, ahol milyen meglepő, hogy Bochkor Gáboré a morning show. Viszont manapság nix külföldi tőke a médiacégekben, magyarok a tulajdonosok, sőt még a reklámidőt értékesítő sales house-ok is magyar tulajdonban vannak. Mészáros Lőrinc van meg KESMA meg NER.

[putriutamidewi]

Badai Pasti Berlalu

3 hari berlalu, sejak tragedi kabar Ayah Alea yang jatuh sakit. Kini di kamar kontrakan Inaya, ada Alea yang sedari tadi terpaku di depan laptop.

Layarnya terpampang gambar 3D desain furnitur tugas akhirnya yang belum terevisi.

Namun kepala Alea dipenuhi pikiran.

Bagaimana cara agar aku bisa tetap kuliah tanpa ambil cuti namun juga bisa bayar UKT?

Bagaimana cara agar aku bisa membantu biaya pengobatan ayah?

Bagaimana cara agar aku bisa mengurangi hutang ayah?

Bagaimana cara agar aku bisa kuliah dengan bahagia layaknya teman-temanku, bisa nonton bioskop bareng temen seusai kelas misalnya!

Alea mengeluarkan sketchbook di ranselnya. Bukan untuk menggambar sketsa tugas akhirnya, melainkan breakdown masalah hidupnya.

Ia memulai dengan Bagimana cara agar aku bisa tetap kuliah tanpa ambil cuti namun juga bisa bayar UKT?

“Apa aku itu banding UKT saja yaa, tapi kan aku semester 8? apa bisa? Coba kalau aku bisa dapat beasiswa BDMS mungkin aku tidak perlu pusing. Dan yang paling menyiksa sebenernya adalah biaya pembuatan produk tugas akhir ini yang mahal, astaga. Aku ga sanggup kalo molor kuliah. Coba nanti aku tanya anak kesma —kesejahteraan mahasiswa,” gerutu Alea seorang diri

“Aleaa, kamu ngga ke kampus hari ini?” seru Inaya dari luar kamar. Jam menunjukkan pukul 9.45, sedang kuliah dimulai pukul 10.00. Jarak kontrakan ke kampus butuh 20 menit.

Alea lekas bergegas, Semoga masih sampai sebelum kelas mulai. Sesampainya di kelas, mahasiswa sudah berhamburan. Alea bertanya dengan teman yang baru saja keluar kelas.

“Lah udah selesai Nis?” tanya Alea

“Enggak jadi kelas, Al. Pak Bandi lagi sakit. Tapi ada titipan tugas nih Al, sini aku jelasin. Ke ruang baca yuk!” ajak Nisa

“oke! eh kamu anak kesma kan ya, Nis?”

“Iya bener, Ada apa Al emangnya?”

“Ada yang mau aku aku tanyain,Nis”

Mereka berdua akhirnya duduk berhadapan dan Alea menceritakan tentang kesulitan membayar UKT. Alea menceritakan sebagian, tidak dengan hutang dan biaya pengobatan ayahnya.

“Wah, tidak bisa berkata-kata Al. Tapi kalo kasus kayak kamu itu masih bisa dibantu. Tinggal nanti pihak kemahasiswaan mutusinnya gimana. Pas banget Al, ini lagi ada slot banding UKT dan beasiswa BDMS juga sekarang range 2,5juta kebawah bisa masuk. Kasusmu bisa aku bawa ke kemahasiswaan, dan aku yakin Bu Anies —Ketua Kemahasiswaan dan Advokasi bisa bantuin nyari solusi. Untuk sementara kamu siapin beberapa berkas yaa Al. Nanti aku chat apa aja yang harus aku disiapin,” terang Nisa

Mata Alea berkaca-kaca dan dia bersyukur sekali keberuntungan memihaknya. Dia peluk Nisa erat-erat. “Makasih yaa Nis, makasih banyak! Semoga Allah membalas kebaikanmu berkali lipat.”

“hehehe iyaa, Al sama-sama. Kamu yang semangat yaa, ayo lulus barengg. Aku menemui Bu Anies dulu yaa” ucap Nisa sekaligus pamit.

Kini tinggal Alea duduk lesehan di belakang meja berukuran 2x1 meter. Hatinya sedikit lega, satu masalah ada harapan untuk selesai.

Kini ia berpikir, Bagaimana cara agar aku bisa membantu biaya pengobatan ayah dan mengurangi hutangnya? Menjadi part time bimbel seni tidak cukup. Ia harus menambah keran pemasukan lagi.

Dia buka laptopnya, lalu menjelajahi situs linked*n. Dia mengangis-ngangis barangkali ada pekerjaan freelance yang cocok dengan skillnya. Mata Alea tertuju pada salah satu lowongan project membuat 3D desain furniture custom.

Alea mengontak pihak pemilik postingan tersebut, Alea mengirimkan portfolio tugas akhirnya yang selesai setengah untuk melamar. Cepat sekali mendapat balasan. Lalu mendapat tawaran 200 pound untuk satu desain furnitur. Alea diberikan proyek membuat 10 desain furnitur dalam waktu 2 minggu.

“Wah, kalo gini caranya aku bisa gampang buat mengurangi hutang ayah, dan aku bisa membantu biaya pengobatan juga,” gumam Alea dengan tersenyum

Kini rutinitas Alea semakin padat, pagi sampai siang dia mengerjakan pekerjaan dari client Inggrisnya, siang sampai sore dia mengerjakan TA, dan sore sampai maghrib dia mengajar di bimbel seni. Malam hari sampai dini hari, ia mengerjakan revisi dari client inggrisnya.

—

Disuatu pagi, usai Inaya menyiapkan sarapan, ia mengetuk kamar Alea.

“Al, sarapan dulu gih, hari ini katanya ada bimbingan?”

Hening, tidak ada jawaban

“oh, masih tidur”

sudah pukul 09.00, Alea masih di kamarnya. ”Al, nanti telat bimbingan lagi kamuu, Buruan bangun gih!”

Masih tidak ada respon. Inaya cemas, karena tidak biasanya Alea begini. Dia selalu tepat waktu, apalagi soal janji bimbingan dengan dosen.

Dia buka pintunya, dan mendekat ke ranjang sambil menggoyangkan badan Alea, namun dia kaget. Tubuh Alea demam tinggi. Diambillah thermo gun dan ia tembakkan ke kening Alea.

“40 derajat? Astaga” Inaya mendapati Alea yang lemas, ternyata sedari tadi dia bangun namun tidak terdengar responnya saking badannya lemas. Segera Inaya memesan ojek online, lalu membawa Alea ke IGD setempat.

—

Di kampus, Nisa sedang duduk di kursi tunggu depan ruang dosen untuk antri bimbingan tugas akhir. Ia berharap bertemu Alea, karena ada yang perlu disampaikan terkait pemberkasan banding UKT dan soal slot beasiswa bidikmisi. Namun pagi itu tidak ia dapati Alea. “Kemana ya dia, aku telfon engga diangkat, Apa aku samperin ke kontrakannya aja ya,” batin Nisa.

Usai bimbingan Nisa pergi ke kontrakannya Alea. Dia terkejut karena kosong.

“Mbak, mbak cari siapa?” tanya tetangga yang sedang menyapu depan rumah.

“Cari Alea buu, kemana yaa yaa kok kosong rumahnya, dia tadi ngga berangkat kuliah juga”

“Di rumah sakit sana mbak, tadi pagi ga bisa bangun”

Nisa bergegas pergi kerumah sakit menemui Alea. Sesampainya di rumah sakit, dia bertanya pada bagian administrasi ttg pasien Alea. Namun belum sempat bertanya, ia dikejutkan oleh seseorang yang mengurus berkas Alea —Inaya sepupu Alea. Siapa orang ini, kok Alea ga pernah cerita kalo tinggal sama walinya? Bukannya dia tinggal sendiri ya?

— kira-kira apa yang terjadi selanjutnya? Nantikan kelanjutannya yaa di #5ccday14 besok!

[mecsekalja]

vak is lássa, hogy mennyire megérdemelte a KESMA átvétele, hogy közérdekből nemzetstratégiailag kiemelt jelentőségű legyen!

[stickalittle]

margójára

Én már sokszor leírtam, hogy minden tiszteletem azoké, akik bármit is tesznek a geciék ellen. Így a tanártüntetés résztvevői is tiszteletet érdemelnek. De azért valljuk már be őszintén, hogy semmilyen “hallgassuk még meg ezt a dalt, aztán menjünk haza” tüntetésnek ma már semmi értelme. Egyszer volt Budán netadós tüntetés vásár! Ma már hatástalan minden ilyen. Gyűjtöttek pénzt a tanároknak. Oké. El fog fogyni, és ennyi. A fiatalok körében nem lesz népszerű a Fidesz. Oké. 3 millió ember szavazott a Fideszre, 2 millió ellenük. Hol van ebben a fiatalok szavazata? Nem mentek el szavazni? Elmentek, de a Fideszre szavaztak, mert elhittek a propagandának mindent? Vagy van rá remény, hogy a jövőben egy borsodi fiatal már nem fogja elhinni, hogy MZP belépett volna a háborúba? Vagy bármilyen baromságot, amit Rogán Tóni kitalál? Hát rossz hírem van! El fogja hinni, és leszavaz a Fideszre. Tehát bármilyen jó volt látni ezt a tüntetést, ennek a tüntetésnek sem látom hasznát. Csak vágyálom, hogy így bármit is el lehet érni. Ha országos ellenállássá nőné ki magát, akkor esetleg. Viszont én nem látom ezt az országos ellenállást. Úgyhogy egyetlen tüntetésnek látom csak értelmét, ami beszántja a KESMA-t, beszántja a MediaWorkst, beszántja az MTVA-t, és aminek nyomán megszűnik a propaganda. Ha nem a KESMA, a MediaWorks, az MTVA ellen harcol egy ellenzéki, hanem a tanárokért, a lakhatásért, a kukásokért, a mozdonyvezetőkért, az orvosokért, a fákért, a faszom tudja még miért, az fingreszelés. A KESMA, a MediaWorks, az MTVA 2026-ban ugyanúgy biztosítja a Fidesznek folyamatosan a kétharmadot, mint eddig, és az ország többsége csak annyit fog látni, hogy a tanárok 100 lézengőt érdekelnek az utcán, a lakhatásért csak azok a szemetek háborognak, akik nem akarnak fizetni a lakásért, a kukások, a mozdonyvezetők mi a faszt akarnak, amikor 28 ezer forintos cipőben járnak, a fák károsak, mert rossz helyre nőttek, stb. És a Fidesznek megvan a kétharmad. Úgyhogy bármibe bele lehet magyarázni bármit, bármibe belelátható vágyálom, de semmi másnak nincs értelme, ami nem a KESMA, a MediaWorks és az MTVA ellen megy.

[sultratopmedia]

Prestasi Gemilang: Dua Mahasiswa Magister Kesmas UMW Lulus dengan IPK 4,0

SULTRATOP.COM, KENDARI – Dua mahasiswa program Magister Kesehatan Masyarakat (Kesmas) Fakultas Ilmu-Ilmu Kesehatan Universitas Mandala Waluya (UMW) Kendari berhasil menorehkan prestasi luar biasa. Ikaningtyas Kartika Dewi dan Samsu Appe, atau yang lebih akrab disapa Ucu, sukses menyelesaikan studi dengan Indeks Prestasi Kumulatif (IPK) sempurna, yaitu 4,0. Pencapaian ini menjadikan keduanya…

[zeroz2ro]

Visszafogott, konzervatív, KESMA.

[retyerutya]

Médiatúlsúly ide, Kesma oda, a pedókegyelem átment a falakon, lényegében mindenki hallott róla, mutatta ki a Nézőpont (!).

[akogarenokimi]

Halo, dengan Akogareno Kimi di sini.

Jujur, usiaku +20. Orang tua, khususnya ibu (ayah sudah almarhum 🙏), sangat sangat sangat ingin aku berkeluarga. Sudah banyak 'orang bertanya' akan kesediaan aku, tapi aku selalu menolak.

Apa... aku terlihat sombong?

Aku menolak dengan baik-baik.

Baru ditanya, kok, bukan lamaran.

Di daerahku tinggal memang seperti itu. Kalau ada anak gadis yang lepas sekolah/kuliah, pasti akan ditanya 'apa kamu mau dikenalkan dengan seseorang?' kira-kira begitu.

Aku menolak karena... dulu aku masih kuliah. Aku mau fokus menamatkan pendidikan. Lulus kuliah aku terus mencari pekerjaan tetap, walau sampai sekarang sangat susah menggapai harapan tersebut.

Yaah, memang kepemimpinan MulyoN0 makin susah cari pekerjaan, ya? Apa itu kartu pintar? Mana lowongan? Janjinya emang selambat caranya bicara, gak sampai-sampai, banyak jeda! Begitulah nasib kita.

Aku tahu aku gak sendiri. Apa salahnya coba melakukan pendekatan dengan seseorang sambil mencari pekerjaan?

Aku... orangnya tidak bisa fokus banyak hal. Satu otak ini hanya fokus satu tujuan. Dibilang begitu pun otak aku selalu bercabang sampai seratus, tidak, mungkin bisa sampai ribuan cabang sebanyak neuron di otak. Satu kondisi nantinya akan banyak 'akibat' yang akan terjadi di masa depan. Cara berpikirku seperti itu.

Takutnya... karena aku masih fokus menggapai impian, aku yang memang tidak aktif melakukan 'telpon' dan 'chat' pasti dianggap sombong, atau sebaliknya aku sendiri yang dilupakan. Lebih baik daripada hubungan menggantung, bukan pacar~bukan tunangan, akan lebih baik menolak dari awal?

Aku tidak masalah dengan cara berpikir orang lain terhadapku. Aku tahu pasti di antara kalian yang baca curhatanku merasa geram dan sebal dengan sifatku. Namun, inilah aku, dan aku lebih tahu diriku daripada orang lain.

Aku juga punya impian dan harga diri.

Aku tidak punya apa-apa. Aku tidak punya tema dekat. Akan karena itu... aku ingin berusaha agar aku setidaknya memiliki satu hal yang bisa kupegang---jati diri yang bisa kubanggakan. Pekerjaan, tentu saja. Aku tidak mau nantinya menikah dengan modal saudara. Lalu, andai aku menikah, siapa yang harus aku undang? Sejak dulu aku tidak pernah main ke rumah teman, tidak bisa pakai motor (tidak punya juga), terus bagaimana caraku mengundang 'teman'? Aku juga kurang aktif di sosial media, rasanya tidak afdol sekedar undang lewat chat. Freak, rasanya.

Lain jika aku bekerja. Aku bisa mengundang teman-teman sepekerjaan denganku. Mungkin jumlahnya bisa saja lebih sedikit daripada anggota grup alumni, tapi tidak mengapa karena aku 'sangat mengenal' mereka (karena sudah bertemu setiap hari). Aku bisa menyambut dengan senyuman akrab, bukan senyuman bisnis!

Apa sampai di sini kalian masih anggap aku sombong? Freak? Terlalu ngeyel?

Well, I'm not Uruha, so maybe you can fix me.

Canda.

Your mind is the one which fixed when meet me. And your soul. Clean.

Aku... mungkin juga tipe orang yang suka 'menguji' hati seseorang.

Contohnya...

Aku mogok kuliah, ortu gak tahu hal tersebut. Alasannya... karena nilaiku hampir DO. Di bawah dua, geis. Jurusannya apa? Sistem Informasi. Tahu sendiri, dosen teknik itu pelit kasih nilai... atau sengaja bikin tugas di luar pelajaran. Harusnya aku berlepas diri pas semester dua, tapi mengingat biaya kuliah gede banget waktu itu, aku coba bertahan.

"Udah tahu jurusannya susah, kenapa masuk?"

Terjebak, geis.

Dulu aku menyangka SI bisa aja ada hubungan sama animasi dan game. Ternyata... jauh banget di kampus aku itu. Lalu, pilihan pertamaku itu Kesehatan Masyarakat. Bagiku agak sial sih, karena kuota KesMas penuh, aku terdampar ke SI. Andai ayah patahin aku buat gak ambil kuliah itu karena biayanya gede, aku bakal rela, aku juga ngerti dari mana dapat uang sebanyak itu? Tapi kakak ayah bantu, yaa ya oke, aku harus semangat.

Balik ke soal mogok kuliah...

Aku punya tiga teman deket banget di kampus. Anehnya apa, geis? Mereka gak nanyain kenapa aku udah seminggu gak masuk kuliah!

"Lu sakit?"

"Iya."

"Get well soon."

"Thanks."

Dua minggu. Tiga minggu. Mereka gak nanyain kabar aku.

Setelah ujian semester X selesai, aku pulang. Aku gak bilang apa-apa dulu ke ortu karena 'beban'.

Aku baru bilang pas dikasih uang semester. Aku bilang mau berhenti. Aku benar-benar capek. Aku ngumpet di kamar. Istilahnya hikikomori. Gak salah lagi. Ortu aku juga malu sama aku, juga biarin aku tenggelam dalam pikiranku sendiri.

Apa aku seputus asa itu?

Iya.

Tapi aku masih berusaha cari kegiatan lain. Aku ingin les Bahasa Jepang. Tapi sayangnya... di kotaku sama sekali tidak ada. Di kota besar mungkin ada, tapi saat aku cari susssah banget ketemunya. Sayang, aku dulu tidak menemukan informasi kerja magang ke Jepang. Dulu... emang susah banget cari kegiatan di luar instansi pendidikan. Begitulah kotaku. Sedih, ya? Atau memang jalanku saat itu memang sengaja digariskan demikian oleh Tuhan karena tidak bicara jujur sama orang tua akan ketidakmampuanku menamatkan pendidikan.

Temen-temen dekat aku saat kuliah cuma bisa 'ngerti' tanpa kasih semangat atau narik aku balik buat kuliah. Ortu aku juga kelihatan 'membiarkan' karena aku susah ungkapin perasaan. Aku tengah diuji, tapi sebaliknya juga aku tengah menguji bagaimana perasaan orang lain terhadapku. Hasilnya aku hanya bisa bilang 'oh, begitu'.

Aku yang sudah DO harusnya udah gak ada hubungan lagi sama komunitas kampus, kan? Salah satu temanku masa chat aku begini:

'Coba lihat grup Line jurusan'

'Memang ada apa?'

Penasaran, aku yang udah keluar dari grup, coba lagi masuk, dan ternyata gak dikunci sama sekali itu grup! Heran. Dan salah satu confess terbaru begini:

'(nama aku) wibu blablabla (pokoknya cukup mengena di hati aku).' confess dari (nama salah satu teman dekatku).

Diikuti komentar anak-anak grup yang menertawakanku.

Aku langsung komentar 'tolong hapus! kalau mau kritik, langsung ke orangnya'.

Aku cabut dari grup itu kemudian.

Teman yang melaporkan tadi bilang confess itu udah dihapus sama admin. Mereka juga gak tahu siapa yang buat. Tapi apa? Mereka gak minta maaf ke aku. Kalau benar gak suka sama aku, bilang aja dari awal, kan? Kalau memang ada oknum yang iseng, untuk apa buat pertemanan kami pecah belah setelah aku yang udah keluar ini? Gak ada kerjaan.

Tapi ya, walau begitu, aku gak pernah mengkritik mereka, gak melanjutkan permasalahan. "Oh, gak tahu? Orang iseng, ya udah, gapapa. Lagian aku memang wibu, kok.'

Kami tetap berteman. Kami tetap saling chat, walau makin lama semakin jarang, malah bisa 2-3 kali dalam setahun. I'm not used to chatting first, but not mean I won't reply, if I online I reply as soon as poseburu.

And...

Aku gak sengaja menguji seseorang.

Orang yang mau diperkenalkan padaku.

Aku udah kekeuh gak mau dekat dulu dengan siapa pun. Namun aku terus disudutkan ibu dan kakak, 'terpaksa' aku kasih nomor telepon aku.

Kalian tahu kapan orang itu menelepon?

Jam setengah sepuluh saat aku tidur!

Auk!

Seminggu kemudian dia nyoba telepon tapi kubiarkan karena aku tidak suka menelepon! Alasan introvert, iya, juga aku punya telinga yang sangat sensitif! Akhirnya dia chat. Kuladeni. Dia nanya nama, tempat tinggal, dan... foto! Hah! Nice! Anak introvert semakin resah! Mana ada aku punya foto selfie, kebanyakan foto kucing, skrinsut webtoon, sama ilustrasi Suisei! Hei!

Aku mencoba bilang baik-baik kalau aku belum bisa dekat dengan seseorang, mau fokus sama target. Ngeyel sih emang aku, udah tahu dari awal gak bisa buka hati buat orang lain, tapi kasih juga nomor aku ke orang lain.

Dia pasti kecewa. Pasti. Tapi lebih baik di awal aku bilang, kan, daripada ngegantungin perasaan orang lain. Aku juga minta ke dia buat bilang baik-baik sama ortunya, aku juga gitu sama ortu aku. Aslinya aku tetap diam sama ibu, bilang 'komunikasi biasa aja kok, bu, sama dia', sebenarnya buat ulur waktu aja sampai aku merasa bisa bilang ke ibu kalau aku udah 'nolak' halus buat hubungan serius.

Nyatanya... mungkin dia udah ngobrol sama ortunya baik-baik, atau tidak terlalu 'baik', sampai ortunya kesal ke mak comblang (perantaranya malah ortu temen kecil aku), dan si mak comblang ini ngomong apa adanya...

'sok cakep banget tu anak sampai nolak anak aku' kira-kira bahasa Indonesianya begitu.

Emaknya aja ngomong gitu, aku malah bersyukur 'alhamdulillah udah nolak'.

Kenapa?

Status whatsapp ibunya itu (dia hubungi aku pakai nomor ibunya, buset! dan aku baru nyadar pas ibunya salah kirim foto ke aku) seorang guru, TAPI kok guru cara ngomongnya kasar, sih?

Kan masih bisa pakai kata yang bijak, kan? Apalagi seorang guru yang berpendidikan tinggi. Yah, bisa juga beliau emosi karena ada suatu hal yang bikin hatinya keruh, jadi pas tahu obrolan kami di chat, dia mengeluarkan kata yang tidak ramah.

Atau bisa jadi mak comblang ini mendramatisasikan ucapan ortu doi. Auk.

Yah, aku juga udah berdoa sama Tuhan. Hatiku tidak resah saat menolak. Aku yakin karena jika suatu hal dilakukan terpaksa lagi, karena tuntutan ortu, aku tidak bahagia lagi. Seperti kuliah di SI dulu (sebenarnya ortu gak peduli jurusannya, hanya melihat universitasnya). Aku 'senang' karena dibolehkan lanjut kuliah di UT dengan jurusan sastra Inggris. Nilainya juga memuaskan. Karena itu... aku ingin mempertahankan 'space'-ku ini agar aku tidak akan menyesal di kemudian hari.

Ada sepupuku yang bilang menyesal karena menikah terlambat. Padahal beliau bahagia dengan suami serta keluarganya sekarang. Bagiku itu kalimat 'tidak bersyukur'. Rejekinya dia memang 'saat itu' dengan suaminya sekarang. Tidak seharusnya bilang menyesal nikah terlambat. Andai ia menikah lebih cepat dari kenyataan, belum tentu dengan suami yang sekarang.

Karena itu... aku tidak akan menyesal dengan keputusanku. Apa yang lepas, apa yang akan menjadi milikku, di suatu waktu, itulah takdirku, dan aku akan mensyukurinya, bukan menyesali kenapa datang terlambat.

Dan... aku juga sadar, aku masih banyak kekurangan, karena itu aku belum bisa menjadi seorang pendamping, tempat bersandar seseorang, tempat curhat seseorang, karena... harus saling melengkapi, bukan?

Aku harus memperbaiki diri, hati, iman, pengetahuan, dan... tabungan!

Ya Tuhan... bantu aku diterima di HoloID!

(gak nyambung)