#könyvespolc

[kanapekiraly]

Polcok, könyvespolcok

[artharot]

A remegő kezem ellenére remélhetőleg élvezhető a gyűjtemény, amit olyan négy-öt év alatt szedegettem össze, és folyamatosan növekedik tovább. Talán egyszer lesz egy egész szobányi... talán.

(Az első ilyen... bármilyen YouTube videóm, szóval elnézést az elég amatőr szerkesztésért, felvételért. :)

[angelofghetto]

svédasztal

Egyik reggel nagyon érdekes dolgot vettem észre. Elég korán ébredtem, és ilyenkor néha kiülök a kertbe kávézgatni, de még ahhoz is korán volt, épp hogy felkelt a nap. Az egyik ablakom előtt, az alacsony könyvespolc fölött sok a szobanövény, azt az ablakot ritkán nyitom ki, akkor is inkább bukóra, ezért rendszeresen pókok költöznek a külső ablakkeretek közé. Ha már túl sokan vannak, kitessékelem őket a borostyánosba, máskor figyelem, hogyan tevékenykednek. A pók hasznos állat, ritkítja a rovarokat.

Szóval épp hogy felkelt a nap, és egy kismadár érkezett (az ellenfényben nem nagyon láttam, talán egy cinke), és olyan kolibrit utánzó gyorsacska szárnycsapásokkal lebegett az ablak előtt, mint aki azt keresi, hol repessze meg az üveget a csőrével.

Kellett egy perc, mire rájöttem, mit csinál. A pókok által elkapott, és gondosan becsomagolt rovarokat kapkodja ki a hálókból. Igazi madár-svédasztal. Vagy előre csomagolt hipermarket? A pókok csak egészen kicsit lettek izgatottak.

Csodás dolog a természet.

[fovarosiblog]

Na, az van, hogy kellene nekem egy ilyen Black Red White (BRW) bútoráruházas Porto könyvespolc Burlington tölgy színben, mint a fenti képen. De az áruház már csak fehér színben forgalmazza a Porto bútorcsaládot. Ha valaki akár a képen jobbra látható lent ajtós - fiókos - nyitott polcos változatból, akár a sima álló könyvespolcból talál eladó példányt Magyarországon vagy valamelyik Magyarországgal szomszédos országban, az kap 5000 forint jutalmat.

Tehát a keresési szavak: BRW Porto polc burlington

@kozszolg

[greenteaforbreakfast]

Nem akar valaki Szegeden lakni?

Van egy egész fasza kis lakás itt:

Bútorozottan kiadó, de kisbútorok még bőven férnek (fotel, komódok, könyvespolc, ilyesmik). Panel földszint, minden ablaka zöldre néz, szó szerint minden van a környéken a kutyakozmetikustól kezdve a patikán át a húsboltig. Spar és tesco van pár perc sétára, a Tiszapart kétszer pár percnyire. 55m², redőnyös erkélye van, meg jár hozzá egy egész nagy tároló, ami pl bicikliknek tökéletes. A lakótelep egyik hátsó utcájában van, úgyhogy mindig van parkolóhely a ház előtt. 135ezer + nem sok rezsi (gáz ki van kötve, egyedi mérős távhő), kk 4110Ft szemétszállítással és lépcsőház takarítással.

Nem tudom mi lehet még érdekes, kérdezzetek és válaszolok. Képek is vannak még, ha valaki az étkezőre vagy a budira kíváncsi. Link azért nincs, mert még sehol nincs meghiredetve.

[konyvboritok]

A kérés részletezése

Egyedül legyek a házban,

álljak a konyhában és mosogassak,

vagy tartsak a könyvespolc felé,

hogy levegyek egy könyvet,

dőljek oldalt,

neki a tálalópultnak, vagy egy széknek,

attól függően, hol tartózkodom,

a tálalópult átmenetileg támasszon meg,

de a szék boruljon fel,

kapjak is valami után,

az edényszárító széle vagy a távcsőállvány után,

de ne rántsam magamra egyiket se,

először ne érezzek semmit,

aztán nagy, nagy fájdalmat,

az addigi legnagyobbat,

de enyhüljön

és legyen elviselhető,

vagy vágódjak el egyből,

zuhanjak akadálytalanul a padlóra,

a padló szőnyeg nélküli részére,

koppanjon nagyot a fejem,

de ne halljam,

legyek azzal elfoglalva,

hogy felgyűrtem a szőnyeget,

vagy ha mégis eljut hozzám a hang,

ne figyeljek rá,

kössön le a zuhanás,

az ne érjen véget a padlónál,

folytatódjon azután is,

nyíljon meg a padló,

azon keresztül,

bele valami fényes mélységbe vagy feketeségbe,

és csak zuhanjak, csak zuhanjak,

míg ki nem alszik a tudatom,

nem vagyok rá méltó,

de ilyen halált adj, Istenem,

ilyen váratlant, gyorsat, kegyeset.

[bl1shem]

Boglár tizennegyedik szülinapját az apja cégénél ünnepeltük. egy sárga krémes tortát hoztak neki, mert az anyja annyira ragaszkodott élete egyetlen valamire való pillanatához, mikor megkérték a kezét egy boglárkával teli mezőn.

nem ettünk tortát, hiszen túl nyálas ez az egész. miután a szülők megittak egy pár pohár bort, kiosontunk a gyár mögé, B cigizni akart.

hetek óta győzködött, hogy próbáljam ki én is, és nyilván pont akkor nyitottak ránk, mikor átvettem tőle a csikket. Medgyessy néni nem is hagyott szóhoz jutni, leharapta a fejünket, és felhívta az én anyám, hogy rossz gyerek vagyok, és csak akkor hajlandó a lánya mellett látni, ha terápiára megyünk.

kézen fogva szültek minket, jelzem.

ugyancsak M néni találta meg a templom pincéjében zajló csoportterápiát, ahol a különféle függőségekről esett szó. gondoltam, ha megyek, nyilván nem tilt el B mellől, de amellett, mi van, ha a terapeuta átlát ezen a szitán, és kijelenti, hogy M néni beteg, kontrollproblémái vannak, és lehetetlen elvárásokat támaszt a lánya iránt?

hatalmas, modern, fehér és fényes templom volt, üvegkupolával, és ezt az üvegház jelenséget jól ki is használták: odabent egzotikus fikuszok, monsterák és hasonlók tömege élte világát. a padok klasszikusabbak voltak, népies ihletésű tulipánmintákat faragtak a támlákba, és valahol az oltár fölött egy igazi rézangyal volt a falon. absztrakt és modern rézangyal, akinek egy púpos mértani forma volt a teste, és szomorú arcát hegesztéssel hozták létre, míg szárnyait domborművek képezték. az angyal jobb kezében ült a templom örökmécsese. olyan hatalmasra sikerült ez a rézkonstrukció, hogy a bejárat mellől is lehetett látni, mikor csak egyszerűen a pincébe akartunk térni.

amúgy nem volt túl praktikusan tervezve a templom, fel kellett mászni egy dombra, utána húsz lépcsőn, hogy bemehess a főbejáraton, majd további lépcsőkön le a pincébe. a pincében már sötétebb volt és kevésbé meleg, de a hatalmas ablakok hiányát neoncsövekkel igyekeztek pótolni. két fő terem volt a pincében, egy úgynevezett kápolna sötét padokkal és szúette feszülettel, meg egy játékterem, a zajos kisgyerekeknek. itt játékszoba-szőnyeg borította a márványparkettet, kis szürke utak kanyarogtak erre-arra, mint az óvodában is. könyvespolc állt az egyik sarokban, mellette két doboz játék, törött babák és kopott játékautók vegyesen.

"a belső gyermekünk gyógyítása érdekében vagyunk itt", hangzott el minden találka elején, majd gyors névsorolvasás következett. kispapok, a kántor és felesége tartották a foglalkozást, illetve néha beköszöntek a bérmálkozásra készülő csoportok is.

és itt találkoztunk Istivel.

elmeséltem a pszichológusnak is, hogy jártam erre, mert hát érdekelte, milyen tapasztalataim vannak a terápiával kapcsolatban. és Isti kihagyhatatlan része az egésznek.

akkoriban azt mondták nekünk, hogy ő is egy random tini, mint mi, igaz, ő már tizenhat éves volt. a szülei kényszerítették, hogy jöjjön, mert magányos volt és pornófüggő.

persze, rövid úton kiderült, hogy az egyik pap fia, egy félresikerült kapcsolatból, aminek a papneveldébe való vonulás vetett véget. hogy ne lenne magányos az ember, ha pap az apja, kacagtuk B-vel. és valószínűleg nem is volt pornófüggő, mondtam a pszichológusnak, csak egy tizenhat éves fiú, meg az is lehet, az apja értett félre valamit.

persze, a pszichológus kérdése egyértelmű: miért fontos Isti?

hát...

Isti meg Boglár hamar összebarátkoztak. jó valamire a csoportterápia, nem? nyilván, a cigis dolog folytatódott, egyenesen a templom udvarán. engem nem kellett csábítania, ott volt Isti, a sok év csoportterápia mellett még olyan haverjai is akadtak, akik komolyabb drogokat tudtak beszerezni. én, gondolom, nem meglepő, megfogadtam, hogy sose fogok dohányozni. bőven elég volt nagyapámon szagolni, mikor kiskorunkban játszottunk vele, mikor kirándulni vitt, mikor mászkáltunk a városban... sokszor vett a térdére minket és mesélt a maga iskoláskoráról, közben ha nem is dohányzott, éreztük a leheletén a pár perccel azelőttit.

sokfele fut az ember esze, de hát ez mind valahogy összetart. és, miközben terápiára jártunk, nagyapámnak szívinfarktusa volt.

szóval, én letettem az egész cigaretta cuccról. de Isti tudott szerezni mást, tudott szerezni marihuánát, gombákat, valamiféle fájdalomcsillapítókat is, és ki tudja mi mást is szerzett volna, ha megkérjük.

szóval, nagyon is jó véleménnyel vagyok a terápiáról. meg Istiről is, nyilván.

B volt mindkettőnk számára a megoldás. Isti, 16 évesen, felvételizett velünk középsuliba, nyilván, apja miatt, a filológia meg teológia osztályra. én bio-kémiára jutottam be, szüleim, sőt, talán még B szülei is büszkék voltak.

B művészetire ment, rajzolni. a felvételi 40%a volt egy helyben készített rajz, és 60%a egy korábbi portfólió. a korábbi rajzoo rengeteget dobtak az összpontszámán, annak ellenére, hogy Isti meg az én hatásom alatt készültek.

végül mindhármunknak kettős élete alakult ki, otthon meg a suliban jó gyermekek voltunk, tanultunk ésatöbbi. ennek örömére szüleink rendszeresen igazoltak különféle hosszabb-rövidebb hiányzásokat, amikor is Istivel meg egy frissen 18 éves bioszos ürgével vonatra, kocsiba, buszra pattantunk, a magunk kis csoportterápiáját megtartani.

B talált egy alakot, aki tudott piercingeket készíteni. arc és fül szóba sem került, hogyan magyaráztuk volna el otthon? B a köldökébe rakatott egy ékszert, Isti pedig hosszasan habozott, hogy "lerothad-e majd a farka", ha kipróbálja, amit szeretne. mikor utoljára hallottam róla, még nem volt lerothadva, sőt, rakatott még 3 új fokot az úgynevezett jákob létrájára. jómagam egy kis bátortalan balfasz voltam. ők pedig, mindhárman, győzködtek, hogy rakassak a mellbimbóimba. őszintén megmondva, pokolian fájt, de akkor nem mertem mutatni, próbáltam minél nyugodtabb lenni, hátha akkor elhiszik, hogy én is jó vagyok valamire.

sajgó testekkel ültünk legyektől hemzsegő pizzázókba, B rövid pólókban járt, hogy mindenki láthassa a csillogó köldökét. Isti pedig ragaszkodott hozzá, hogy Stefánnak hívjuk, mikor kirándultunk, sosem fésülködött, turkálókból szerzett fekete pókókban és hasadt nadrágokban járt.

Alex pedig, a nagykorú kísérőnk, mindig mellém ült és térdemre tette a kezét.

kérdezte is tőlem a pszichológus, hogy mi történt Alexszel?

semmi?

[kanapekiraly]

[onsieluenkeli]

És a 30-asok is... ilyesmiket. A tinik pedig elképesztően intelligensek és vagányak! Jobban tudnak könyveket választani mint zenéket. = Az instagram és a TikTok pozitív hatása a modern, vagány, és teletömött könyvespolc...

.

[versinator]

Alagútjánál anyagaimat

Kellemetlen dőle szervezetem külvárosokban Őrlök megragadja megfigyel útjában Iránta akárhova önmagadban bennrekedt Szemléletű érintő ennyivel koszvadt Veszteglő bepörög philaxia művészetéről Tennünk kiszórtam értsük erőtlenségétől

Zavarjuk mozdulatokkal kibuknak cinkét Tagolás terhemre többieknek külsejét Falatozgat célratörően beszédként pótoltuk Zúgolódom szinében fülhallgatóval nyilallásuk Félbe zeneszerződ elmúlna egyebekről Illetik listát fényképeztek nyelvből

Fekvők vastagságokat mosással elfogulatlan Pillekönnyű hölgyért meghíztunk dobozban Leemelek másolatot terét otthonmaradt Meghalásra megnyugvást vadulva megszáradt Eltépni tereprészt együttes lehetőségről Érdektelenné fischerről kínáltuk tényből

Kiásni domboldalban szerveződése vágánycserét Pillanattal fejeződne taxik nézését Vízivárost villanyóra piroson mutatjuk Átikszelt felforrt ötletem tároltuk Bokámig odatelepszik oxigénhiány keserűségétől Monológja életcél megpróbált helyzetekről

Csillapítsuk kurrog érdemtelenül megmagyarázhatatlan Keltünk értetődő kukta valóságosan Karinthy értelmező csizmán schmidt Gipszben árfolyamot enyésző félbemaradt Szövegére borították utrillo idődről Költözni kéretlen zavaró küszöbéről

Némaságról későbbiekben palackok tényét Könyvespolc kabátra mondhatta ivóvizét Gallyain halle ejtendő hívjuk Konvektor feltételezem alj távolítsuk Érjem eltartanak fordítgattuk védelméből Átváltoznak változnunk hányaveti költészetről

[curlyosity]

Nem tudom mit keres ott az a ronda kocsi, de a könyvespolc az az álmom. :) Persze nem ilyen üresen. :)

[hardworker-littleman]

Legyen meg..

"Olvassunk bátran, olvassunk szabadon." - pár éve én nyitottam a könyvhetet, ezzel a szöveggel: "Egy kézzel írt házkutatási jegyzőkönyv került elő nemrég édesanyám költözésének köszönhetően, rajta egy lista azokról a könyvekről, amelyeket elkobozott tőlünk a román belbiztonság két kádere, még Marosvásárhelyen, valamikor 1987-ben. Emlékszem, ahogy kissé megilletődve álltak a szüleim négyezer kötetes könyvtára előtt, találomra huzigálták kifele a könyveket az egész falat betöltő könyvespolcról, amit aztán az áttelepülés előtt töredékére zsugorodott, hiszen csak fejenként ötven könyvet hozhattunk magunkkal, és amúgy sem lett volna ildomos magyar könyveket Magyarországra visszahozni Erdélyből. A könyv akkor már csempészárunak minősült, veszélyes tárgy volt. A hatalom éppen úgy gyűlölte és félte a könyveket, mint a kötelezően regisztráltatott írógépeket, a bezúzott könyvekből vécépapírt csináltak, néha-néha szavak árnyékai tűntek fel az amúgy szintén hiánycikknek számító tekercseken. Úgy tudtuk a vécépapír felvizezve a parizert alkotó húsmasszába kerül, így válik az ige testté, mondtuk, nevetni próbáltunk, nevettünk. Sokszor eszembe jut az a pillanat, ahogy ők ketten ott állnak a könyvespolc előtt, és nem tudják eldönteni, hogy mégis, mit kobozzanak el. Egyikük fellép a hokedlire is, a legfelső polcon lévő nehezen elérhető könyvek között is keresgél, lead néhányat a társának, hümmögve forgatják a köteteket, tanácstalanok. Fájdalmasan szomorú és abszurdan vidám pillanat ez egyszerre, benne van a magát mindenhatónak gondoló hatalom totális arroganciája és teljes kudarca is: bármit elkobozhatnának, csak ahhoz, hogy bármit elkobozhassanak, tudniuk kellene, hogy mi is az a bármi. Keresnek valamit, de nem tudják, hogy mit is keresnek. Csak azt tudják, hogy lennie kell ott valaminek, de hiába van ott a szemük előtt, nem látják, nem veszik észre. Édesanyám, aki nemcsak tanár, hanem könyvtáros is, azt kérdi tőlük, mit keresnek, hátha segíthet, megismerem a mondatot, ugyanaz, amit a könyvtárban használ, amivel a tanácstalan kisdiákokat kérdezi, hogy mégis, mit olvasnának. A kárderek hárítanak: tudják ők nagyon jól, hogy mit keresnek, hazudják, aztán találomra kihúznak pár könyvet a polcról, közlik, hogy ezeket állambiztonsági okokból elkobozzák, még jegyzőkönyvet is írnak róla, aztán elmennek. A megtépázott könyvespolcot nézem. Megtanulom életem legfontosabb leckéjét: a hatalom buta, analfabéta, nem tud olvasni, legfeljebb csak úgy tesz, mintha tudna, még ha elolvas valamit, akkor se érti meg, hogy mit olvas, mert igazából csak önmaga érdekli. Mindenben csak saját magát keresi, mindenhol önmaga torz tükörképére vadászik, azt hiszi, mindenhez köze van, pedig valójában önmagán kívül nincsen köze semmihez. Akkor még előttem van Orwell és Koestler és Szolzsenyicin és Kafka olvasása, a könyvespolcot nézem és megértem, hogy a polcon a szabadság van, a könyvek gerincei mögött egész világok rejtőznek, olyanok, amiket se megérinteni, se megérteni, se megsemmisíteni nem fog tudni soha a hatalom. Megértem, hogy a világon az írók a legszabadabb emberek, és azt is megértem, hogy utánuk mindjárt az olvasók következnek. Azóta is ez számomra a szabadság legfontosabb és legelemibb gesztusa, hogy bármit és bármikor választhatok, hogy nemcsak szabadon írhatok, hanem szabadon olvashatok is. Akkor vagyok szabad, ha senki sem szólhat bele abba, amit leírok és abba se, hogy mit olvasok. Ha szabadon dönthetek, ha a magam számára választhatok, és nem a rám kényszerített hatalom szempontjai szerint kell válogatnom gondolatokat, szavakat, könyveket. Könyvek között állunk itt, a könyv ünnepén, nem szabad hát elfelejtenünk, hogy a könyvek gerince mögött a szabadság van, hogy a mozdulatban, ahogy bármelyiket kinyithatjuk, a szabadság van, az, hogy bármit és bármikor olvashatunk, a szabadság legkézzelfoghatóbb bizonyítéka. Ha mi nem adjuk, senki tőlünk el nem veheti. Éljünk vele. Olvassunk bátran, olvassunk szabadon."

Dragomán György

[ogerike]

Elég menő könyvespolc

Underground Library, 

Kurkku Fields, Kisarazu City, Chiba Prefecture, Japan,

Hiroshi Nakamura and NAP Architects,

Photo: Kohei Omachi

[atisztaszar]

Umberto Eco szerint ha Isten létezne, akkor könyvtár (minimum könyvespolc) lenne