#kölcsönkérjek

[versinator]

Éhesnek kölcsönkérjek

Töredeznek kerestétek mindenfele megokolt Rászállt zsoltárunk megfoltozom magosra Vörösmozdonyok lőccsel apaszó csúfolt Harmatja ideszédült franco tulmagasra

Búvó gyermekkorunk kártyákat koholt Hamvainkba apadnék fölgyűlt városra Őssejtig szarvval távoltól tarolt Odaadja munkáján északsark marosra

Halmaza csizmának enyhült önnönmagától Pillék! emlékünk számlálhatatlan érzések Tövisekkel karikázni vadzab társadtól

Földbeszúrja! átcsillognak irulpirul jegyesek Parancsomra pattanásig igeböjtön pillantásomtól Hüvelyében kezünkből nyugtomat ügyesek

[muzsikusok]

MAGYAROK  1., 2.

Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk, Nyisson ajtót nekünk a reménység!

Űlünk, űlünk a mindenség szélén, Tán arra várunk, hogy fölfaljon a bánat? És várunk, csak várunk szomjasztó várásban, Átalfolyik rajtunk a világosság, De elhagytuk valahol kőedényeinket, Elhagytunk valahol minden akarást S most minden volt és jövendő szomjúság Itt van, itt van, ó nagyon itt van bennünk, Hogy friss kenyereink halomra száradnak! A négylábúak, melyeket megettünk, Most előjönnek és kinevetnek minket, Ezer és harmincegynehány esztendő Zuhog végtelen szomorú szemünkből S nem birja elmosni buta bűneinket.

Most nagyon messze van tőlem a föld, Mégis azt érzem, hogy magyar vagyok, Keserű számnak ki mutatna cukrot? Ki hinné még el, hogy élni akartok? Jöttem, kölcsönkérjek még ezer kezet, Mert hogy adhatnék eleget kettővel? Két bárány volt én adó két kezem S a farkasok elbántak mindkettővel. Most minden kedvem holtan terül el, Mert levegőtlen vihar a jajom:

Leszámitva az ostobaságot, Multunkat, életünket és a gyomraink, Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk, Nyisson ajtót nekünk a reménység!

1924 első fele

II.

1.

Minek magunkat lassan ölni? Nem jobb egyszerre megdögölni? Mint rokkant lábbal tántorogva, Vizes, vak szemmel csillagokba, Rossz, messzi csillagokba nézni S régi dicsőséget idézni, Idézni mind, mi ősi, ódon, Hogy hátha mégiscsak megszánna Az Úristen valami módon.

Minek magunkat lassan ölni? Gonoszság helyett búza nől ki Az égről földbe hullt szivünkön; De igaz, nótás, füttyös másnak. Magyar, köszönj az elmulásnak, Nincs mit kereskedj már e tájon, Akad legény, ki ideálljon S ásóját vígan földbeszúrja!

Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni? Hisz életünk úgyiscsak talmi S nem is nagyon kell már akarni,

Akaródik ez nélküled, Agyadban bár égő hodályba zárt Riadt baromként bőg a rémület.

1923. febr. 15.

2

Bezárva okos őrültek közé, Szenvedünk, mint az eldugott kenyér. Rab szíveink örök szerelmese, A nagy világ minket hiába hív! Ó nagy világ, csak érted éltünk eddig, Száguldó, forró ménesek után A barna földek múló dobaját Szívünk teérted dobogta tovább És mozdonyaink szálló dübörgése Feléd lengeti most is lelkeinket! S a nyomorultak, ők, akik miatt Temetőnek is kicsi lett világunk, Még ők biztatnak, hogy a pusztulást Hős bátorsággal s daccal kell kibirnunk! Hát lesz-e magyar, ha mi nem leszünk?

Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk! Alig látszik, hogy fájdalmunkra csöppent.

Sikoltani! Ha levegőtlen vihar a jajunk, Akkor is csak Sikoltani! Hogy minden búzatábla kiperegjen.

Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk, Nekünk nyisson ajtót a reménység!

1924 vége

[versinator]

Tüdőbajt lángjaival

Kásásodik visszahullván eltiporsz üszköljön Szunnyadozik ombrage csimbókos tüzön! Lequel apánk! elcsöndesült gőgök Őrölt csibék mérgelődöm csillagkörök Igyalak csodálták alhatnék! kékítőt Amerikám menny! fujva delnőt

Koponyája cirógatják csillagaival darabkább Szaporodom! földerülten csillagfellegek madarabb Csorg jambusok hengerelik tornáz Szörnyülködőkre ordítják margitsziget korcsolyáz Kiönt mámorából szűzhöz mindakettőt Told hulljone walhalla keresőt

Dalkar szomjasztó vigasztaljátok életünkön Törvényeknek boronával! szokottkopott űztön Púpomat csillagképek irják közök Vergődsz porbelepett tehenei erőlködök Elkel vendég? lázvert pléhtetőt Növeszt födelét újságpapirosba énekeltetőt

Tamásné selymeket gyolcs vakmerőbb Idemormol borjúra kenyéríz legmagosabb Játszadozunk legszebbre vágyaknak szaporáz Remegtem mártinak fürödjünk fuvoláz Dhiatus elágazik köszönjed csengőt Tanyai silányka mamája ernyőt

Fényességre takaródzzék kicsinyke! előjön Villámokból madárnál lépcsőházak övömön Grandit megfontolja mozdítani ődöngök Packázik főkön könnyeiden eljövök Csomagból vezérel! ránevettek cseréptetőt Irgalmasság sensonnèrent leget üllőt

Tanúvá könyörgünk megöregszel leggyötörtebb Megérjük árnyú vágyik! egyszerübb Lábrakap bársonyokra parasztgyerek szegényház Dübörgését fizetségem megcsillant citeráz Fickándó eau asszonyujj búzamezőt Kölcsönkérjek csörömpölés összeveszhet illőt

[versinator]

Meghínak sikálja

Változának fölvágjam mosni? töfföl Kulacsából búzamezőt népségből bömböl Rendőrök almafák? megoszlik kosarakhoz Zátonyok elkészül szajha lábaikhoz Elhangzott lábrakap ősapám megöblítenők Belehalt összehúzódik kényesítse üvegöntők

Kócsag gyűrődő szúrtam malacvilágosság Robbanásalak! tarthat nehezülök álomvirág Villamosan főjjön szilvafa szomjúság Szarvval sztrájkot! vacsorával izzadság Magyarországot? kedvesség istennőhöz őserők Jogod főzte subádat parasztnők

Ujszülött szagosodni összemart bűvöl Holdaknak megtapogasson boltjai kiöl Láttátoke? hahotázva jajunk bitanghoz Bűvöletében kiülnek patakkal kormoz Fölbotorkált ekéjét fölszív dühöngők Zúzd dörrenés szabadulsz viselők

Háztömbök tetteke megtanuljon bizonyság Teremtésben törjél kebeledbe posványság Nyomorúl bekormozza talpamon háborúság Véltéke járdára kovácsolta egyedülvalóság Expresszvonatok nekilátok tüntetés tűnődők Jóisten tetű loholtam lepedők

Gyöngyházkorán elősurran zizegő fölföl Foglalj akarnánk ölelhess gyötrődöl Ebet hosszat böködd átkoz Cseresnye nyálú lebeg! sorshoz Öntözné elnyomott lombokkal épitők Kedvedet lenyúl gőzök libbentők

Hibásszivű kölcsönkérjek termeit izzadság Néptanító vigadjunk szaturnuszig egyigazság Kezeden szellőtől puskaszó jóság! Záporán megbocsájtani tanúnak grófság Sikítsa örvénysüveg koldusod kétkedők Hoztunk kertemig rokonai éhezők

[versinator]

Agyonmart homálynak

Szeretetbe ujjamé varrná padját Vicsorgok köcsögébe jajgatás rézangyalát Előzményei kifosztott családunkban családját

Magagyújtotta nyitok? mulásom gyulát Gánccsal birodalmad mordulnak farakás Dicsőségedet konyul feldöntött lát?

Gally ruhájuk estje hékás? Csókkérés beleköltözött hullámzanak lihegjek Jószerencsét világbékesség sejtjei ifjúmunkás

Ráomlik cirógatja fátyolból kölcsönkérjek Bokrain csákány meglepetve dobaját Dzsungelen nagyobbat megszólnak énekeljek