#ismeri a szandi mandit

[magyarfilmekatolcettig]

Ismeri a szandi mandit? - 1969. Rendezte: Gyarmathy Lívia. Főszerepben: Soós Edit, Schütz Ila, Kállai Ferenc, Szabó László, Sztankay István, Kiss Manyi, Szilágyi István. https://podcasters.spotify.com/pod/show/magyarfilmekatolcettig

[matekonkol]

2022 filmnapló #109: A munkásosztály a paradicsomba megy

miután egy Szikrás csetben fölmerült ez a film, tartogattam, hogy belenézzek, és végül sajnos -- szokásaimtól teljesen eltérően -- részletekben néztem meg. nagy kár, mert jobb ez a film, mint amilyennek az első fél óra alapján tűnik. 

egyfelől az van, hogy elég direkten fogalmaz, és hogy a főszereplő egy agresszív, hímsoviniszta alak, aki rosszul bánik a feleségeivel és a gyerekeivel is, és még csak nem is szolidáris az osztályközösségével. ráadásul elég előítéletesnek abban, ahogy a munkásokat hangos, bunkó, türelmetlen embereknek ábrázolja. ez a tömegjelenetek és "megbeszélések" kakofóniájában élményként is zavaró, de baloldali projektként is inkább kontraproduktív szerintem. (az a prostitúciós jelenet különösen bántó és fölösleges.)

másfelől viszont a direkt fogalmazás valahol az emancipatorikus filmművészet konszenzuális irányzatának inherens, kötelező része: ne lehessen félreérteni, ne kelljen sorok között olvasni, legyen alacsony a belépési küszöb, vagyis lehessen a munkásosztály a célközönség. a szexizmus és az erőszak hiteles, de bár ne lenne az. (ezért kell pl. női munkásokról filmet csinálni (1) (2) (3))

szakmailag eléggé rendben van a film, ahogy erre fokozatosan rájöttem. a könyörtelen, gépies filmzene szerzője Ennio Morricone, az operatőr pedig még annak az áldásos kornak a gyermeke, amikor első sorban hosszú kocsizásokban és svenkelésekben fogalmaztak. így az első, cinikus (tévéfilmes) asszociációm után egyre inkább a '70-es évek magyar filmjei jutottak eszembe Jancsótól Sándor Pálon át az Ismeri a szandi mandit?-ig. 

na persze azért is, mert a kisember keserédes drámája és megcsömörlése nagyon ismerős itthonról is (annyira, hogy azt hittem, öngyilkos lesz a végén a főszereplő). vannak tehát erős jelenetei, például az elmegyógyintézeti találkozó, a szakszervezeti gyűlés, a sztrájk, a fölösleges konzumtárgyak selejtezése, a diákmozgalmárokkal való találkozás. és persze a vége.

+1 csúcs pillanat: amikor hógolyókkal dobálják meg a munkások helyett a szakszervezet érdekeit védő értelmiségit :D

a film rendezője Elio Petri, akiről ugyan nem hallottam korábban, de az előző évben Oscart nyert Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ��gyében című filmje, ez a film pedig Arany Pálmát. trilógiájának harmadik darabjáról ezt írja az imdb: "being a neurotic Marxist has its drawbacks." you can say that again!

magyarul itt látható: www.youtube.com/watch?v=-z1scSkEfss

(arra kíváncsi lennék, hogy mivel a magyar verzió csak 1:50 hosszú, és az olasz állítólag 1:56, kivágattak-e valamit a kedves vezetők, miközben nagynak mondható gyorsasággal, a megjelenés után bő fél évvel szinkronizálták, majd egy éven belül forgalmazták is itthon.)

[ozdeg]

[matekonkol]

#125: Ismeri a szandi-mandit? #126: Cléo de 5 à 7

Bájos az Ismeri a szandi-mandit? Azért néztem meg, mert rendezője, Gyarmathy Lívia a házamban lakik és szeretném fölkeresni, de nem úgy, hogy nem láttam filmjét. Ez az első és legismertebb.

Tulajdonképpen ez a Csinibaba, csak nem musical, és nem nosztalgikusan ironikus, hanem jelenidejűleg (1969). Néhol nagyon nevettem, néha meg a szereplők (nem a film) szexizmusa miatt néztem nagyokat. Mindent összevéve eléggé ártalmatlan is a film, körülbelül mint a kicsivel erősebb Tűz van, babám.

Double feature night-ot tartottam, amit sokkal gyakrabban szeretnék, mint ahányszor sikerül (kb. évente kétszer). A második (vagy az első? egy hónapja volt) a Cléo 5-től 7-ig volt, Agnés Varda egyik leghíresebb, második (1962) fikciós mozija.

Sajnos a nézés után nem jegyeztem föl semmit róla, de nem kifejezetten újhullámos a film, illetve a személyes történetmesélésében igen, de filmi találékonyságában, önreflexivitásában, posztmodernitásában nem. Így hűvössége számomra unalmasságként hatott inkább.

A kalapboltos és a nyitó, jósnős jelenet maradandó igazán nekem. (a Godard-Karina rövidfilmet leszámítva persze, amit már külön láttam)

[matekonkol]

Negyven év negyven legjobb magyar filmje

A felszabadulás 40. évfordulója alkalmából „Sorsforduló” címmel országos filmrendezvényt szervezett a MOKÉP. 1984. szeptember 23. és 1985. május 9-e között az elmúlt négy évtized eredményeit, változásait bemutató, filmtörténeti értékű alkotások szerepelnek a mozik műsorán.

A rendezvény keretében a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége Kritikusi Szakosztályának és a MUOSZ Film- és tévékritikusi tagozatának tagjai szavaztak az elmúlt negyven esztendő negyven legjobb magyar filmjére. Az eredmény – a szavazatok arányában – a következő:

1. Szegénylegények (Jancsó Miklós, 1966) 2. Valahol Európában (Radványi Géza, 1948) 3. Szindbád (Huszárik Zoltán, 1971) 4. Hideg napok (Kovács András, 1966) 5. Napló gyermekeimnek (Mészáros Márta, 1984) 6. Talpalatnyi föld (Bán Frigyes, 1948) 7. Körhinta (Fábri Zoltán, 1956) 8. Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán, 1956) 9. Tízezer nap (Kósa Ferenc, 1967) 10. Szerelem (Makk Károly, 1971) 11. Mephisto (Szabó István, 1981) 12. Megáll az idő (Gothár Péter, 1982) 13. Csillagosok, katonák (Jancsó Miklós, 1967) 14. Sodrásban (Gaál István, 1964) 15. Angi Vera (Gábor Pál, 1978) 16. Budapesti tavasz (Máriássy Félix, 1955) 17. Ház a sziklák alatt (Makk Károly, 1959) 18. Húsz óra (Fábri Zoltán, 1965) 19. Veri az ördög a feleségét (András Ferenc, 1977) 20. A tizedes, meg a többiek (Keleti Márton, 1965) 21. Régi idők focija (Sándor Pál, 1973) 22. Bakaruhában (Fehér Imre, 1957) 23. Nehéz emberek (Kovács András, 1964) 24. Így jöttem (Jancsó Miklós, 1965) 25. Jutalomutazás (Dárday István, 1975) 26. Oldás és kötés (Jancsó Miklós, 1965) 27. Apa (Szabó István, 1966) 28. Álmodozások kora (Szabó István, 1965) 29. Fényes szelek (Jancsó Miklós, 1969) 30. Feldobott kő (Sára Sándor, 1969) 31. Fotográfia (Zolnay Pál, 1973) 32. A tanú (Bacsó Péter, 1968–1977) 33. Ajándék ez a nap (Gothár Péter, 1979) 34. Sípoló macskakő (Gazdag Gyula, 1972) 35. A kis Valentino (Jeles András, 1979) 36. Megszállottak (Makk Károly, 1962) 37. Ismeri a Szandi Mandit? (Gyarmathy Lívia, 1969) 38. Simon Menyhért születése (Várkonyi Zoltán, 1954) 39. Liliomfi (Makk Károly, 1955) 40. Két félidő a pokolban (Fábri Zoltán, 1961)

[tranzisztori]

Ismeri a Szandi-Mandit? Hát az egy világszám!

Pushkin cinema, 18 Lajos Kossuth Street, Budapest, 1969. From the Budapest Municipal Photography Company archive.