#iskolai szegregáció

[sronti]

Been there done that, time to repeat it in a different country

Olyan 2005-től indult el Magyarországon egy csomó program, ami a "telepfelszámolásokat" és az iskolai "integrációt" (gyakorlatban inkább felületes deszegregációt) tűzte ki célul. Ezek jelentős feszültségeket keltettek a társadalomban miközben viszonylag kevés gyakorlati eredménnyel jártak. Együtt az internet terjedésével, a Fidesz médiaépítő tevékenységének beérésével, a gazdasági problémákkal és a baloldali kormányzat szembenésével mindenféle beágyazott rendszerek hatalmi központjaival végül előkészítették a NER hatalmi és kommunikációs bázisát a 2010-től következő legalább 10-15 évre.

A szegregáció megpiszkálása főleg Budapesten kívül óriási feszültségeket keltett, kicsiben feltűnt az amerikai Dél teljes válaszgyűjteménye, beleértve a cigányellenes terrorista támadásokat, a Wishről rendelt KuKluxKlant, white flight-ot, politikai obstrukciót, tényleg, szociológiai nézőpontból öröm volt nézni, minden más szempontból pedig leginkább egy lassított vonatkatasztrófára emlékeztetett. Ahogy az amerikai Délen, a reformkísérleteket visszarendeződés követte és a helyzet továbbra is reménytelen, de tartható.

Azért hozom ezt fel, mert volt itt ez a náci zavargás

Ami sok szempontból emlékeztet erre a 2005-2009-es időszakra Magyarországon. Itt a UK-ben is rettenetes a gazdasági helyzet és sorra kapjuk a rossz híreket, részben külső körülmények, részben rossz politikai döntések miatt, amik aztán előhoznak olyan strukturális problémákat, amikkel jobb időkben kevésbé kell foglalkozni, de ilyenkor nagyon könnyen elszabadulnak.

Természetesen a tory kormánynak esze ágában sincs megreformálni a menedékkérés rendszerét, vagy bármit, de egy ilyen alapvető társadalmi probléma, a lakhatási válság megakadályozza, hogy a prosperálóbb városokban telepedjenek le a UK-ben menedéket kérők, vagy akár a bevándorlók.

Ezeken a prosperálóbb helyeken van munka, lehet vállalkozni és alapvetően megférnek egymással az emberek, mert a nagy többség megszokta, hogy mindenféle kultúrával találkozik és ebből inkább előnyei vannak.

De mi van akkor, ha olyan közösségekbe küldenek menedékkérőket és oda vonzza az olcsó ingatlanár a bevándorlókat, amik a nagyvárosoknál jóval zártabb közösségeket alkotnak, a lehetőségek pedig korántsem tűnnek végtelennek, hanem inkább stagnálás van és céltalanság?

Közvetett bizonyíték van arra, hogy a külföldi származásúak magasabb aránya ugyan inkább a toleranciát növeli, viszont az arányok eltolódása és a kisebbségek arányának gyors növekedése egyáltalán nem tesz jót az elfogadásnak.

A magyar példa alapján a kormányzat vagy nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy milyen következményei lesznek ezeknek a kitelepítéseknek, de ha azt hiszik, hogy ezt a problémát csak be lehet fogni a kampányvitorlába és behajózni a választási győzelmekbe, akkor abból nagyon súlyos lesz az ébredés.

A Brexit mutatta merre tartanak ezek a folyamatok, de ez korántsem a vége a történetnek, ennél lehet sokkal rosszabb is és ha nem javul a lakhatási helyzet és nem találja ki valaki, hogy mit akar kezdeni az ország Peterboroughtól északra fekvő részével az egy olyan krízist hoz majd, amihez képest a Brexit csak egy gyenge tutorial pálya volt.

[algebraicvarietyshow]

szép (és szomorú) ez nekrológként is és a probléma ismertetéseként is

viszont amit nem teljesen értek az ez:

���Tavaly ilyenkor hosszas levelezést folytattam Sztankóczy Andrással, a Válasz Online akkori újságírójával, aki két szám összevetéséből levezette, hogy nincs is rendőri rasszizmus Amerikában. Minden tízezer erőszakos bűncselekményért őrizetbe vett feketére három olyan jut, akit rendőrök ölnek meg intézkedés közben. Fehérek között ez az arányszám négy, tehát őket jobban sújtja a rendőri erőszak. Hogy miért ez az arányszám releváns, az nem derült ki a cikkéből. Ahogy az sem, hogy a témában több mint száz, lektorált tudományos cikk született, amik ennek az állításnak ellentmondanak. Például azt találják, hogy a fehérekhez képest a feketéket gyakrabban tartóztatják le kisebb bűncselekmény miatt, különösen a fehér rendőrök, gyakrabban ítélik el a fehér férfi esküdtek, ritkábban engedik szabadlábon védekezni, gyakrabban állítják meg autóvezetés közben (különösen fehér rendőrök), és hosszabb börtönbüntetésre ítélik. Léteznek tanulmányok, amik nem találnak különbséget a rendőri viselkedésben, de a társadalomtudomány konszenzusa szerint a faji diszkrimináció létezik, és fontos kutatni az okait.”

mármint, hogy mi értelme hosszú levelezést folytatni sztankóczyval, aki láthatóan az adatok bármiféle elemzése előtt már eldöntötte, hogy amerikának nincs rasszizmusproblémája, amit aztán a schiffer andrások meg a szombathy pálok boldogan osztottak tovább, mint (végre!) az igazságot a témában

[hirzilla]

Már a középiskolák csaknem negyede egyházi kézben van http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/24-hu/2019/04/09/mar-a-kozepiskolak-csaknem-negyede-egyhazi-kezben-van/?feed_id=27625&_unique_id=5cac375a201f3 2001 és 2016 között az egyházi fenntartású általános iskolák aránya 5 százalékról 15,8 százalékra, a középiskoláké 8,2-ről 22,8 százalékra emelkedett— írta meg a Népszava aMagyar Tudományos Akadémia a Közoktatás indikátorrendszere 2017 című kiadványa alapján. A Civil Közoktatási Platform szakértője, Ercse Kriszta a lapnak azt mondta: pontosan ebben az időszakban zajlottak az állami és önkormányzati fenntartóváltások. szerinteekkoriban gazdaságilag annyira kivéreztették az önkormányzatokat, hogy azok kénytelenek voltak új fenntartót találni iskoláiknak. Az egyházi iskoláknak ahhoz is joguk van, hogy szelektáljanak a tankönyvek és a gyerekek között, utóbbi az iskolai szegregáció erősödéséhez vezet – emlékeztetett Ercse Kriszta. Szerinte az egyházi iskolák térhódításával minden érintett településen bizonyítottan nőtt a szelekció, ezáltal a szegregáció. Kiemelt kép:Molnár Oszkár polgármester, Orosz Atanáz miskolci püspök és Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (b-j) Edelényben, a Szent Miklós görögkatolikus iskola gyógytestnevelési termének avatásán 2019. január 29-én.MTI/Vajda János https://24.hu/kozelet/2019/04/09/egyhazi-iskolak-szama/

[hirzilla]

Szegregált oktatás? Külön farsangot akartak tartani az iskola roma gyerekeinek http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/atv/2019/03/30/szegregalt-oktatas-kulon-farsangot-akartak-tartani-az-iskola-roma-gyerekeinek/?feed_id=442&_unique_id=5c9eff1ee4202 Onga Budapesttől 180 kilométerre, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolc mellett található. 5 ezren élnek a faluban, ebből 500-an egy teljesen átlagos, vidéki általános iskolában tanulnak. Körülbelül 350-en vannak a roma gyerekek, és 150-en a nem roma diákok. A Heti Napló riportjában egy 11 éves roma kislány elmondta, van egy nem roma barátnője, de külön épületben tanulnak. Az arcát nem vállalta az interjúhoz, mégpedig azért, mert nem szeretné, hogy kicsúfolják az iskolában, vagy, hogy a tanárok rossz szemmel nézzenek rá. A cigány gyerekek elkülönített oktatására nem túlzás azt mondani, hogy a magyar közoktatás egyik legnagyobb megoldatlan problémája. A Heti Napló riportja. "Vajon mi a célja az iskolának? Vajon arról szól, hogy az én konkrét gyerekem lépdeljen előre, és majd valamikor jó eredményeket érjen el? Igen, ez is fontos célja, meg jó helye legyen a munkaerőpiacon, de az iskola az egy olyan intézmény, ahol nagyon sok évet tölt mindenki, ez egyike azoknak az intézményeknek, amik mondjuk a társadalomnak egy koherenciáját tudnák biztosítani, amiben megtanulunk együtt élni, megtanuljuk azt, hogy mi a jó abban, hogy ennek a társadalomnak a tagjai vagyunk" - mondja Berényi Eszter szociológus.Az elmúlt években 10 százalékkal nőtt az iskolai szegregáció mértéke a hátrányos helyzetű, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek körében. A roma diákok körében a korai iskolaelhagyás hatszor olyan magas, mint a nem romák esetében, köszönhető ez annak is, hogy 2012-ben levitték 16 évre a kötelező tankötelezettséget, így a roma diákok eleve hamarabb kiesnek a rendszerből. "Nincs semmi ambíció az ő számukra, hogy ezekben az iskolákban befejezzék azt, vagy ők még továbbmenjenek esetleg még tanulni is. 16 éves korukra ők arra vannak predesztinálva, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a szüleik: közmunkán. Ők beállnak 16 évesen a családi kasszába, és ők is segítik a család boldogulását, ez nincs rendjén. Egy 16 éves gyereknek még nem az utcán takarítva, szemetet szedve lenne a helye"- nyilatkozta műsorunkban Kalányos Zsolt a Roma Oktatási Alaptól. Hogy miért pont Ongára utazott a stáb? Azért, mert a helyi nemzetiségi önkormányzat képviselői kitettek a Facebookra egy posztot, amiben azt írták, hogy szegregáció van az általános iskolában, olyannyira, hogy külön farsangot akartak szervezni a romáknak, illetve a nem romáknak. A Heti Napló kereste az igazgatót, aki az interjút végül mégsem vállalta, de ő is azzal magyarázta a helyzetet, amivel a képviselők: nem lehet másképp, hiszen az iskolában tanuló diákok 80 százaléka roma származású, így pedig képtelenség megoldani azt, hogy ne legyenek csak roma gyerekekből álló osztályok.A farsangot pedig azzal magyarázta az igazgató, hogy kicsi a hely, ezért muszáj volt kettéosztani az iskola tanulóit, és két farsangot csinálni. Az is igaz, hogy végül mégiscsak meg lehetett oldani azt, hogy az iskola mind az 500 tanulója együtt jelmezbálozhasson.A szociológus szerint ideje lenne belátni, hogy a jelenlegi oktatási rendszer az a középosztálybeli gyerekek számára teljesíthető a legkönnyebben. Hiszen hasonló elvárások vannak, mint otthon. Aki pedig nem ilyen közegből jön, annak ez nem egyszerű. Mert számukra nem elég egyszer elmondani a feladatot, többször és esetenként más módszerekkel kell(ene)."A nem cigány szülők el szeretnék kerülni azokat az iskolákat, nem akarják beíratni azokba az iskolákba a gyerekeiket, ahol a többségükben roma gyerekek tanulnak" - mondta Kalányos. Éppen ezért a Roma Oktatási Alap számos magyarországi településen sikerrel integrálta a roma gyerekeket olyan iskolákba, ahova addig csak nem roma gyerekek jártak. De ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, már az óvodában el kell kezdeni a szocializációs és fejlesztőprogramokat, mert így, mire az iskolába kerülnek, már ugyanazon a szinten lesznek a hátrányos helyzetben lévő gyerekek, mint a jobb módú társaik.A probléma ezzel már csak az, hogy hiába kötelező az óvoda, sok esetben pont azok a vidéki, hátrányos helyzetben lévő gyerekek nem járnak oviba, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Mert nincs elég férőhely, vagy nincs elég szakember.Egy friss felmérés szerint minden harmadik gyerek, akit beíratnak az iskolába, roma származású. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy egyre több lesz az olyan iskola, mint az ongai, ahol a tanulók túlnyomó többsége roma. Egyre sürgősebb tehát olyan közösségfejlesztő programokat indítani, amely megtanítja az embereket arra, hogy hogyan tud együtt élni a többségi, illetve a kisebbségi társadalom. [embedded content] atv.hu http://www.atv.hu/belfold/20190328-szegregalt-oktatas-kulon-farsangot-akartak-tartani-az-iskola-roma-gyerekeinek

[hirzilla]

Nemhogy nemi egyenlőség nincs az iskolákban, még beszélni se akarnak róla http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/belfold/2019/04/09/nemhogy-nemi-egyenloseg-nincs-az-iskolakban-meg-beszelni-se-akarnak-rola/?feed_id=28546&_unique_id=5cac78f19a8f1 A Nemi Esélyegyenlőségi Mutató (NEM) kidolgozói úgy gondolták, ideje lenne a nemi előítéletekkel rendszerszinten foglalkozni. Három ország képviselői egy nemzetközi együttműködés keretében európai uniós forrásból kitaláltak egy mutatót. A projektben hat partner, egy-egy magyar, angol, olasz civil egyesület és egyetem vett részt, magyar részről az Anthropolis Egyesület és a CEU dolgozott a mutatón. “Létrehoztunk egy olyan rendszert, ami segít felmérni és összehasonlíthatóvá tenni a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósulását az iskolákban, illetve az iskolák között. Ezáltal egy olyan eszközt adunk a kezükbe, amivel változtatni tudnak azon, hogy a nők bizonyos területeken már a középiskolákban hátrányba kerüljenek” – mondja Nagy Balázs, az Anthropolis Egyesület munkatársa. Még a felmérésben részt vevő haladó szellemiségű iskolákban is előfordult, hogy a tanár nehezen értette, mi a baj azzal, hogy a fiúk matekból jobbak, a lányok pedig magyarból, hiszen gyönyörűen kiegészítik egymást. “De ez mégsincs valahol rendben, mert érdekes módon, a fiúk által preferált készségek és tudások magasabb társadalmi presztízsűek, és értékesebbek a munkaerőpiacon. Ezeknek az előítéletnek az alapja pedig inkább keresendő a társadalmi folyamatokban, mintsem kognitív különbségekben, hiszen a lányokat és a fiúkat már hamar megtanítják, hogy hol a helyük a különböző területeken” – jegyzi meg Rédai Dorottya genderszakértő, a felméréseket lebonyolító egyik kutató. Emellett a nemi sztereotípiák burkoltan vannak jelen az iskolákban, nem olyan nyíltan, mint például a roma szegregáció. Ezt az egyik tanár úgy fogalmazta meg, hogy a nemek közti egyenlőtlenség az egyik legkevésbé látható megkülönböztetés az iskolában – mondja a szakértő. Féltek a témától, mint a tűztől A pilot-projekthez egyelőre csak három iskolára volt szükség, a kutatók szerettek volna nem csak budapesti, hanem vidéki intézményeket is bevonni a felmérésbe, de sokan nem vállalták a részvételt. Feltételezik, hogy volt, ahol a “kormányzati hisztériakeltés” miatt féltek, vagy pedig egyszerűen álproblémának tekintették a témát. “Két évvel ezelőtt, amikor belekezdtünk ebbe a projektbe, voltak olyan időszakok, amikor eléggé a célkeresztbe került a gender téma. Mindentől, ami ezzel a szóval kapcsolatos, úgy féltek az emberek, mint a tűztől. Ez a látásmód nem az intézmények kizárólagos sara, hiszen az iskolák csak azt az általános szemléletet képviselik, ami a társadalomban létezik” – mondja Nagy Balázs. Végül három budapesti, nem állami fenntartású intézményt tudtak bevonni a projektbe. A kutatók és a civilek a tanárokkal és az intézményvezetőkkel egyéni interjúkat, a diákokkal pedig fókuszcsoportos beszélgetéseket folytattak. A kutató azt tapasztalta, hogy mindhárom iskolában voltak tanárok, akik jártasak voltak a témában, a szemléletüket pedig az óráikba is beépítették. Ezekben az iskolákban az a cél, hogy ne csak egyéni, hanem iskolai szinten is foglalkozzanak a témával. Vizsgáltak egyszerűen elemezhető fizikai jellemzőket, például volt, ahol külön tornatermekben zajlott a fiúk és a lányok tesiórája, a tanárok szintjén pedig felmerült, hogy miért nincs a férfiak számára külön mosdó, – pedig ezeken könnyen lehetne változtatni. Szembetűnő volt, hogy elenyésző számú női hősök, tudósok, irodalmárok, történelmi személyiségek szerepelnek a falon a tablóképek dzsungeljében. Emellett vizsgálták a tanári szakma elnőiesedését is, ami miatt egyes helyeken a férfi pedagógusok több esetben kiváltságos figyelemben részesülnek. Ne szólíts drágámnak, van nevem Az iskolák keveset tesznek a zaklatások megelőzéséért, csak miután megtörtént az eset, foglalkoztak vele. Ezekben a haladó szellemiségű iskolákban nem volt jellemző a homofób erőszak, de ha ilyen történt, akkor az igazgató azonnal intézkedett. Mindhárom iskolában voltak klasszikus “tesitanár sztorik”, és olyan is előfordult, hogy diákok panaszkodtak bizonyos tanáraik szexista megnyilvánulásaira, ilyenkor minden esetben intézkedett az iskolaigazgató. Akkor is igyekeznek az intézmények fellépni, amikor az idősebb férfi tanárok beszólogatnak a fiatal tanárnőknek, de a nők is kiállnak magukért, “ne szólíts drágámnak, van nevem”. Igaz, ritkán, de egyes tanárok alkalmazták az áldozathibáztatást is, amikor a fiúk bántottak lányokat, azaz ha nem öltözködnének ilyen kirívóan, nem esnének kísértésbe a fiúk sem. Ami elég káros megközelítés, még akkor is, ha a tanár jó tanácsként szánta a megjegyzést. Feltűnő volt még a nemi kettős mérce alkalmazása az iskolákban. Volt olyan eset, ahol egy lányt egy fiú zaklatott, elég komoly ügy lett belőle, a fiút majdnem kirúgták, csak közben azzal nem foglalkoztak, hogy két másik lány, “hülye kurvának” titulálva a lányt, szintén zaklatni kezdte a diákot. Biztos, hogy te fizikával szeretnél foglalkozni? “Nálunk nyitott kapukat döngettek, mert az intézményünk mindig is fontosnak tartotta, hogy az aktuális témákról liberális szellemben gondolkozzunk. Abban pedig, hogy a nemi egyenlőség terén fejlődhessünk, nagy segítséget jelent a szakemberek bevonása, hiszen az sosem árt, ha az ember elé tükröt tartanak. A nemi egyenlőség kérdése mostanában egyébként is eléggé terítéken van, megkerülhetetlen, hogy foglalkozzunk vele, a gyerekek is olvasnak híreket, így maguktól is felhozzák ezeket a témákat az órákon” – mondta a felmérésben részt vevő egyik iskola igazgatóhelyettese. Továbbá a náluk megforduló kezdő tanárjelöltek magas száma is motiválta őket, hogy részt vegyenek a felmérésben, hiszen az ő képzésükből a nemi sztereotípiák kérdése szinte teljesen kimarad. A felméréskor felmerült a kérdés, hogy a pályaorientáció során a középiskola elég figyelmet fordít-e a nemek közötti egyenlőség megvalósítására. Például milyen támogatást kapnak a lányok ahhoz, hogy ugyanúgy jelentkezzenek matek vagy fizika fakultációra, mint a fiúk. Ez a választás pedig azért nagyon fontos, mert kijelöli a lányoknak, hogy az érettségi után mennyire válnak nyitottá számukra a különböző műszaki vagy természettudományos pályák. Az igazgatóhelyettes szerint olyan náluk is előfordult már, hogy az egyik tanár kétségekkel fogadta, amikor egy lány szembe ment a hagyományos nemi sztereotípiákkal fakultáció választásnál, és visszakérdezett, “biztos, hogy te fizikával szeretnél foglalkozni?” Ez a hozzáállás régebben még jobban elment, de erre már sokkal érzékenyebbek szerencsére a diákok – fűzi hozzá az igazgatóhelyettes. A felmérés során elhangzottakat már a saját végzős osztályánál is tudta hasznosítani, például nagyobb figyelemmel kíséri a külön a lányoknak szóló pályaorientációs programokat. Mivel igazgatóhelyettesként dolgozik, így nagy szerepe lehet abban, hogy ez a látásmód eljusson a többi kollégájához, és hogy az orientációs napokon is megjelenjen, hogy a szakmák többsége mindenki számára elérhető. Rossz tananyagot is lehet jól használni A kutatás arra is kitért, hogy a tantervekben, tankönyvekben milyen diszkriminatív elemek jelennek meg. Erre a nyilatkozó igazgatóhelyettes személyesen korábban már odafigyelt az óráján, és beszélgetett ezekről a gyerekekkel, hiszen míg az angol kiadású nyelvkönyvekben találni női vízvezeték szerelőt vagy pilótát, a magyar könyvekben ez nem jellemző. Neki egyértelmű volt, hogy kritikus szemmel nézi a tankönyveket, de a közös beszélgetéseken kiderült, hogy ez nem mindenkinek alap. Rédai Dorottya azt szűrte le a beszélgetésekből, hogy tanárfüggő, de lehet rossz anyagot is jól használni pedagógiailag. Erre a látásmódra pedig, mióta kinyírták a tankönyvpiacot, különösen nagy szükség van, mert sok helyen csak a központi tankönyv maradt. Olyan az egyik intézménynél is előfordult, hogy amikor az egyik tanár írt egy tankönyvet, és próbált nem hagyományos családmodellről példamondatot belerakni, azt visszadobta az akkreditációs bizottság. Rédai egy másik kutatás keretében végignézte a jelenleg érvényben lévő tanterveket, amikben azt látja, hogy hódít „a nők ilyenek, a férfiak pedig olyanok” ideológia, 2017-ben egy kormányrendeletben még a gender kifejezést is kiszedték a tantervekből. Ma még nem találnánk ezüst fokozatú iskolát itthon Az értékelésben arany, ezüst, bronz és belépő fokozatot lehet elérni. Mindhárom iskola bronz fokozatot kapott, de nem biztos, hogy az országban jelenleg működik olyan intézmény, ami el tudná érni az ezüst fokozatot. Ez a szint azt jelenti, hogy a nemi egyenlőség biztosításában vannak iskolai hagyománnyá vált kezdeményezések, például van olyan programjuk, amikor civil szervezeteket hívnak meg az iskolába, köztük olyanokat, amelyek kifejezetten női jogokkal foglalkoznak, illetve megjelenik a tudatosság és tájékozottság a témában. Arany fokozat akkor érhető el, amikor a nemek közti esélyegyenlőség szemléletmódja intézményes szinten érvényesül az adott iskola mindennapi gyakorlataiban. “Személy szerint az elején kételkedtem abban, hogy a nemi egyenlőség nálunk probléma lehet. Azt gondoltam, hogy szuperül fogunk szerepelni, aztán mégis kiderült, hogy vannak olyan területek, ahol nekünk is van még mit előrelépni” – mondja az igazgatóhelyettes. Volt egy olyan aggálya is, hogy nehogy túlzásba essenek a kutatók, mert az eléggé rossz lenne, ha minden pillanatban arra kellene figyelniük, hogy megvalósul-e a nemi egyenlőség. De az igazgatóhelyettes szerint felesleges volt a félelme, mert a kutatókkal a kezdetektől fogva jól ment az együttműködés. “Tisztában vagyunk azzal, hogy nem ez a mutató fog ebben radikális változást hozni. A cél az, hogy felhívjuk a középiskolák figyelmét arra a problémára, hogy a nemi esélyegyenlőség még nem egy megoldott dolog, még akkor sem, ha ők úgy érzik, és a jogszabályoknak megfelelően működnek” – mondja Nagy Balázs. Köszönjük, hogy olvasol minket! Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!