#imbolyogva

[gerywhite]

Szóval be akartam mászni valahova egy a plafonon vezető csövön, és volt velem egy rajzfilmes kisegér, aki szerzett nekem egy lézeres hőmérőt. Amikor lehuppantam a csőről, a főorvos rámnézett, és megnyugodott, hogy megérkeztem, így át tudom kísérni a nővérkéket a másik szárnyba, akik már el is kezdték tolni a hordágyat, de én lemaradtam, és amikor kiértem az épületből, az ott lévő csődületben elvesztettem őket. Valamiért nem a folyón átvezető hídon indultam utánuk, hanem átugráltam a köveken, és próbáltam felmászni a sziklafalon. De az ott piknikező két csaj, és egy csávó nem, hogy nem segítettek, de még be is feküdtek elém, hogy biztos ne tudjak felmenni. Szóltam nekik, hogy hallod, segítsetek már, és akkor nagy nehezen a csávó feltápászkodott, és felhúzott a kezemnél fogva. Megkérdeztem, nem láttak-e errefele két kórházi nővért, mire a srác megkérdezte, hogy skótok voltak-e. Mondtam, hogy szerintem igen, mire elkezdett majomként ugrálni, és ordított, hogy menjek utána. Szűk utcákon át követtem, míg egy nagy fehér palota szerűséghez értünk. Mondta, hogy a főkapu nincs bezárva, így az ablakon kell bemásznunk. (Hmmm... igen...) Szóval nekilódultunk a vastag betonkerítésnek, és amikor a tetején imbolyogva az ablakon beértünk, a Sissy korabeli berendezésű szobák labirintusában jobbra, majd balra fordultunk. Aztán megláttam a két nővért, és eszembe jutott, hogy a lézeres hőmérőt a folyóparton hagytam. Szóval elindultam visszafele, nagynehezen megtaláltam az ablakot, amin bejöttünk, és a tériszony leküzdése árán kijutottam a kapu elé, onnan viszont elfelejtettem, merre kellett volna menni. Volt egy csávó, aki hiába sétáltatta póráz nélkül a két földszintes kutyadögjét, azok mégsem hallgattak rá. Szóval megkötötte, becibálta őket a kapun, és veszekedett velük.

Az biztos, hogy ez az eddig legjobban dokumentált álmom. Pedig se drog, se pia nincs a dologban. Csak a front...(?)

[tartsdmegazaprot]

Szabó Lőrinc - Májusi éjszaka

Késő volt, mentem haza, lelkem az elmult nappal küszködött, mentem, mogorván, kimerülve, a kertek és villák között, nem is én mentem, csak a lábam vitt a fekete fák alatt, két lábam, két hű állatom, mely magától tudja az utat. S egyszerre a májusi éjben valami hullám megcsapott: illatok szálltak láthatatlan, sűrű és nehéz illatok, a lélegző, édes sötétben szinte párolgott a világ és tengerként áradt felém az orgona, jázmin és akác. Láthatatlan kertek mélyéből tengerként áradtak felém, nagy, puha szárnyuk alig lebbent és letelepedtek körém, a meglepetés örömével lengették tele utamat s minden gondot kifújt fejemből ez a szép, könnyű pillanat. S mintha élt volna, minden illat külön megszólalt és mesélt, ittam a virágok beszédét, a test nélkül szerelmes éjt; a rácson kísértetfehéren áthajolt hozzám egy bokor s úgy töltött csordultig a lelke, mint szomjú palackot a bor. És részegen és imbolyogva indultam nagylassan tovább, s új tenger dőlt a szomszéd kertből új bokor az új rácson át, s az illattól már illatos lett tüdőm és szívem és agyam, egész testem elnehezült s azt érezte, hogy szárnya van. Hogy értem haza, nem tudom már. - A gondom ma se kevesebb. De azóta egy kicsit újra megszerettem az életet, s munka és baj közt mindig várom, hogy jön, hogy majd csak újra jön valami fáradt pillanatból valami váratlan öröm.

[versinator]

Beteljék imbolyogva

Megcsókoltuk higany jelképezi elhányt Eregetnek köszöntek mutass horgonyt Egetkivánó hamujok bőrtáska édesítő Feltépem kupámba kedveskék háztető Vidámszivű ellep ezüstlő kinemvárható Nyakkendőjükön hancúzó tekén! fejfájasztó

Sunyihalvány törődünk komédiás advesz Bódé szatíra életüknek belevész Aggkor nyugattól alkotá föleszmél Tintakék kegyekért hunyóba bűnnél Világit dombos felebb visító Vérjelébe letörölte lámpavas magyarbucsúztató

Fejedelmek szentet szorítgatom botrányt Áldanám hallható sisakkal utcalányt Árvábban tüzespiros fodrozom tettető Fellobbanok összezendíti kárörvendőn pénzevesztő Porlepte fellegen padlásunk virasztó Telefonhívásra nyomjuk kelsz iszonytató

Zörömbölök zaja! rosszvégű robogsz Tébolya? gigásza pipámba tízhúsz Rögeszmén legényke ibolyát istennél Szilfagarabóban fojtogatják sápadoz szültél? Dáridózzatok? vágyakra járkálunk üvegajtó Nektár karoktól szemfedéllel gyertyatartó

Szórakozottan kulcslyukon önmagammal aranyt Háló? multkor misecsengő kötőgomolyt Részvétre támolyogsz foszoljatok szénégető Szóltok locsoghat erük kisértő Veré vemhes huszéves továbbhajítható Hozzája bekukucskáltam harangmoraja pirító

Kötelével csepürágó régirégi nősz Grapefruitot kitűnőség költeményfüzér rágsz Jeltűz áruházak ajtainkat sineknél Kénes légháború létbe értél Vízfestmény megtébolyul bujakór rikitó Ökrendezés valónk dermedő tapintható

[brathiasrex]

A Pannon Tenger Kalózai

Tüzesen süt le a nap az azúrkéken fodrozódó vízre. A levegőt a tenger sós illata lengi be, a távolban vitorlázó madarak feketéllenek. Eközben egy ütött-kopott hajó szeli a végtelen tengert, duzzadó vitorláival imbolyogva,ám biztosan halad előre. Az oldalán befoltozott lykukak tucatjai, az egyik ablakon pedig időnként ki-ki öntenek egy vödör vizet. A fedélzetről énekszó és gitár hallatszik, Farkas Kapitány és nem-annyira legendás legénysége mindenféle módon próbálja elütni az időt. A vitorla fölé magasodó kilátóban egy vékony, patkány képű szerzet forog körbe-körbe, földet és hajókat kémlelve. - Kapitóny! Kapitóny! Főd! - kiáltott magasról Farkas kapitány hosszú sötétkék köpenyébe burkolózva kormányozta a Tengeri Bornyút. A híreket hallva megvakarta borostás állát. - Gyerekek készülni, partra szállunk! - érkezett a parancs a kapitánytól, miközben tekergette a kormányt.

A parancs hatására nyüzsögni kezdett az eddig kihalt fedélzet, szablyák élesedtek, puskák töltődtek, és rumos üvegek kerültek a zsebekbe. Egy alacsony, sötét bőrű tengerész fülig érő mosollyal állt a fedélzet közepén. - Spártaiak! Alakzatba! - kiabált

- Dik, mik azok a spártaiak? - jött a kérdés a szakállas, kövér társától

A törpe méretű szerzet még mindig mosolygott.- Faszom tudja

- Hát hajjál' mán' meg! - kiáltozott a Denevér nevű kalóz, kopasz fején még csillogott pár szál szőke haj - Dugulj mán' el. -  mondta neki magas, abnormálisan fehérbőrű és nagyfejű társa.

Mindketten ugyanazt a szürke kalapot markolták, oda-vissza húzva azt. Ám a régi világból származó ruhadarabok nem olyan strapabítóak mint anno, így nemsokára kétfelé repültek ahogy a kalap varrásai elengedtek.

A Tengeri Bornyú két oldaláról csónakok repültek a vízbe, amiket a legénység követett. Rég volt részük bármilyen kalandban, így mindenki izgatottan várta, hogy partot érjenek. A sziget partján elmeszesedett csontok feküdtek a sárga homokban, egyféle elriasztó jelként világítva, de ez mit sem érdekelte a rezidens faszfejeinket. Izzadság gyöngyözött a Kövér kalóz homlokán, fekete szakállába folyva.

- Na jóvan engem hagyjatok békén - fújtatott, majd elfeküdt

A többi csónak már partot ért, utasaik bátran ugráltak ki a néhányuk meglepetésére forró homokra.

- Geci Geci Geci - ugráltak páran, talpukat fogva

- Na elég a játékból, vár a kincs fiúk! - mondta a kapitány, megigazítva kalapját

- Mit parancsolgat ez a bongyor geci, hát kicsapom... - morgott a sápadt nagyfejű.

- Mit mondtál? - fordult felé a kapitány.

Mielőtt válasz érkezehett volna, az előttük fekvő erdőből zörgés hallatszott. - Nagydarabok előre, sorvadtak hátra! Úgy látszik harcolunk - jött a parancs az első tiszttől - Na jóvan te is eldugulhatnál - szólt be neki is a nagyfejű.

Ahogy a veszekedés tovább folytatódott az erdőből mohával benőtt, bezöldült csontvázak baktattak elő, kezeikben szétrozsdált kard-maradványokkal. A legénység számára megszokott volt a látvány, szó nélkül kardott rántottak, és a csontvázakra rontottak. A kövér tengerész puszta kézzel aprította őket, közben mindenféle átkokat szórva.

A nap már narancssárgára festette az ég alját, mire szerencsétlenjeink elérték a sziget közepét. Az erdőben már hűvős volt, többen magukat ölelve, dideregve követték a többieket. - Gyajj de kemény a bimbajam - mondta az egyik, mellbimbóját tapogatva Csak ennyi kellett a legénység legutáltabb tagjának, a görbe hátúnak, odaugrott, és megcsavarta az áldozat mellbimbóját. Az arcán hatalmas vigyor ült, mindaddig, amíg rá nem eszmélt, hogy bizony a mellbimbó a kezében maradt. Az árcáról lefagyott a kaján vigyor és szaladni kezdett. - Ne haragudj - morogta miközben a körülötte lévő ágakon muskéta lövedékek csattogtak.

Mire a sziget közepén elterülő tisztásra értek a hold már magasan járt. A mező közepén egy kőböl faragott szarkofág feküdt.

Embereink azon nyomban odaléptek, és megpróbálták leemelni a tetejét. Ahogy a súlyos kőlap lecsúszott a halvány holdfény felfedte a tartalmát.

Egy csontváz, a kezében pedig egy cetlit szorongatott. Már mindenki a kőkoporsó köré gyűlt, amikor a benne heverő maradványok tetején fekvő koponya szemeiben zöld tűz gyúlt. Szerte a mezőn feltört a föld, csontos karok tucatjai meredtek az ég felé.

- Nem kaptatok még eleget, geci?! - kiáltott az alacsony, fekete tengerész, majd kardot rántva a csontvázak felé szaladt, társai pedig kiabálva követték példáját.

Egy sovány tengerész a koporsó mellett maradt. A kabátja a régi világból való volt, szegecseiről visszaverődött a halvány holdfény. Lehajolt, és kitépte a csont-kézből a kis cetlit. Ahogy leporolta vette lészre, hogy egy apró cérna volt rákötve. Nagynehezen letörölte a papírt, így felfedte az évszázadokkal ezelőtt eltemetett ember rejtélyét. Mielőtt elolvashatta volna, egy csengőszó zavarta meg a háttérben folyó harc zajait.

CSING

Egy hatalmas robbanás rázta meg a földet, messzire hajintva a sorvadt kalózt. A cetli a földre hullott, a rajta lévő ősi rúna, a nevetés jele, a hold felé nézett. A papíron csupán ennyi állt: "xd"

[rimgyar]

Ughy Szabina: Aluljárás

A pályaudvaron elmész mellettem, és már csak a hátadat látom. Attól, hogy szétmentünk, útjaink még lehetnek közösek? Lábamból kiszalad a vér, szétomlik bennem a remegés, mint teában a kockacukor. A járás, igen. Te vagy. Hajad vagy tíz centit nőtt. Azóta. Imbolyogva talpad nyomán, mint sorok között, aki írni tanul, követlek, nem tudom miért. Az aluljáróban aztán szétlopkodják tekintetem a hazamenekülő bábarcok, hamutenyerek. Beléjük mosódom: fuga a járólapok közt.

[frankiewolf]

Dreaming of Symbiosis: The Drifting Spores © 2017 Frankie Wolf

In the Nancy Washington Collection.

12″ x 12″ x 1-13/16″ (gallery wrapped)

Mixed Media

Part of the Shadowbox Anomalous: Beauty in the Strange Series.

Inspired by Dream (Twelfth Symphony) from Síppal, Dobbal, Nádihegedűvel by György Ligeti (on poems by Sándor Weöres). Displayed at the January 26th, 2018 Southern Exposure New Music Series with a performance by Rachel Calloway of Duo Cortona and USC Percussion Studio.

Text in Hungarian:

V. Alma Alma (Tizenkettedik Szimfonia) alma agon alma ring az agon alma ring a lombos agon ring a ring a barna agon ringva ringa-ringatozva inga hinta palinta alma alma elme alma alma almodj alszol? mozdulatlan lengedezve hus szelben arnyban alom agon agak alma ringva ringa-ringatozva ingadozva imbolyogva itt egyhelyben elhajozik indiaba afrikaba holdvilagba almodj alma alszol? Translation: V. Dream (Twelfth Symphony) An apple on the branch an apple swings on the branch an apple swings on the leafy branch swings-swings on the brown branch swinging rocking pendulum swing (hinta) palinta a dream of an apple the mind's dream an apple dream dream? motionlessly swinging in the cool wind in the shadows dream on the branch dream of the branches swinging rocking swaying staying in this spot it casts off to India to Africa to the moonlight dream -apple, are you sleeping? Artist's Statement: 'Alma Alma' has a somnolent quality which fits well with the lyrics about a  swaying, sleepy apple. But I knew I didn't want to illustrate this piece in a literal way using representations of actual apples. Instead,I started with memories from my childhood when many of my daylight hours were spent entertaining myself alone in the woods. I recalled how much of that time was organized around quietly and deeply looking at the details around me. One memory I have is of being fascinated by red-orange spheres that would seem to grow on tree trunks I often visited. I had no idea what they were called, but because of this memory I did some research and learned that it was sometimes called Wolf's Milk. It turned out to be a type of slime mold. That became the centerpiece for the work.

[pitkinofficial]

A pap védelmében elmondanám apám nagy tanítását.

Kamaszkorom bulizós időszakát éltem éppen, egyszer késő este értem haza, már sötét volt a ház, tán éjfél is elmúlt. A konyhából zajokat hallottam, ezért arra mentem, és felkapcsoltam a villanyt. Apám imbolyogva állt ocsortány részegen a gáztűzhelyen hagyott mosófazék fölé hajolva, és merőkanállal zabálta a disznóknak előre főzött rossz csírázó krumplit. A pofáján csorgott a lé, mikor felém fotdult, zavaros szemeivel próbált befogni, és csámcsogva, összeakadó nyelvvel, kásás hangon közölte velem:

-Egyet tanujjá meg fiam! BASZNI MUSZÁJ!

Miután e szókat intézte hozzám, a szobámba távoztam, pihenőre tértem, és igyekeztem a tanítás súlyához mérten komolyan elmélkedni ezen.

Sok év alatt rájöttem, hogy alapvetöen igaza volt a faternak.

Várom már nagyon, hogy a fiamnak tovább adhassam az Igét. A lényegen nem nagyon módosítok, a tanítás körülményeit viszont a saját szájam íze szerint fogom alakítani.

Nem nagyon szeretem a krumplit.

Nap nyilatkozata:

Először azt hittük, hogy bútorokat raknak össze

Túl hangosan szexelt a dunaszerdahelyi pap, amivel az őrületbe kergette a szomszédait | 24.hu

[kampeszino]

Baudelaire: Esti Harmónia

Közelg a perc, mikor lágy szárán imbolyogva ontja minden virág a szent tömjénszagot; járják az est legét a hangok s illatok; valcer bús dallama, epedés kába sodra! Ontja minden virág a szent tömjénszagot; felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna; valcer bús dallama, epedés kába sodra! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt. Felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot, gyűjti a csillogó múlt romjait halomba! Alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Emléked mint arany szentségtartó ragyog.

[vivike4444]

Szerintem az a szerelem, amikor még idősen is azért fogjuk meg a másik kezét, mert érezni akarjuk a bőrének melegét, nem csak azért, mert már imbolyogva járunk és kapaszkodunk belé.

[kiberszmog]

Édes istenem! Hát ez bolond!

járókelők, akik szemtanúi voltak, ahogy apuka a nyakában ülő kislánnyal (aki súlyosbító körülményként még egy hozzá mérten óriási rongyszőnyeget is próbált valahogy megtartani) közeledik egy kerékpáron imbolyogva az útkereszteződéshez, majd pedig ugyanebben a konstrukcióban át is haladnak rajta

[bolyongo-gondolatok8]

2018/11/15

A.

Két napja nem láttalak,nem láttuk egymást. S most, felbukkantunk ma, egymás terében. A megszokott ajtó felől mentem be, Te pedig ismét ott voltál ugyanazon a helyen,és ácsorogva társalogtál mindeközben. Irányt váltott a tekinted,felém,viszont én már rég sziluettedre meredtem. Imbolyogva járt arcod lágy hajlata, köztem és közted,majd egy ezred másodperce megállapodott szemüregünkben tapadt lencsénkben az a bizonyos fajata érzelem. Pár nap még is csak etelt,kitudja mi játszódhatott le benned,hisz soha sem volt semmi ebben.

[versinator]

Piarcon szobámnak

Szivart éreke? megnézni shakespearei Üvegesszekrénynek halálverejték késztő ezrei Vésővel pincékbe harcait felvesszük Multkor emberélet fillérnyi kérdjük Ispánházak esőjét dühvel békülés Robogsz részegség keresztet! lihegés

Mozdonyvezető világszép trombitáján szivarom Sárgálló szívükbe fájdalmával látszom Éred vágyvillámos alkonyat! lámpatenger Golyói megkoppintom agyarnak tűztenger Napsugárba égőfiatalt rúnát pálinkamérés Etetsz anyátok felzokogva halálüvöltés

Halódva tépjük elsápadni bölcsei Szörnyüképp sohajjal keletiek mártírtestvérei Gugyit fagy! cicázó diszítgetjük Elégedettek illatokat harsonától leeresztjük Árnyékán törökbazár icarus csöngetés? Bolton tüzénél koldusának kávés

Brilliántot bérházba elveszítem kapaszkodom Telefonszám haragban labdával árnyékbarátom Főtök jégharmatu futtatáson varázsszer Régvolt temetős melegítsen hiénaember Puskaszó süveget bölcsők rejtveélés Enmagamhoz tettető asszonyokat csöndeskés

Helyük utazgat bújósdit szellemei Üvegajtó kérdezik leheli kísértetei Kitartja úszkál másolja öleljük Boruk gubbasztok hisztérika árnyékkezük Mellényben vizével tüzespiros regés Hullajtva hadonáz régenrégen ismétlés

Ékszeres imbolyogva bűvöletbe telefonom Sürögtek szálllebeg valóe dalolom Tetőtöltalpig ugrottak lámpagyújtó vadember Kavicsos ráhajtva esemény? rabember Lélekzeni lepkéktől halálthozó reszketés Hordókban kiáltozván ködülte nyögés

[mileszvelunk]

Mikor nincs cigid, nincs piád és egyedül vagy a szakadó esőben és akkora fájdalmat érzel, hogy már olyan erős fizikai erőtlenséget okoz, hogy imbolyogva mész. De így is túl éled az estét. Na akkor már tudsz valamit. Viszont teljesen véged lesz rövid időn belül.

[klubtrocadero]

Szociális egészen pofásra reanimálta a bájgúnár háréját hozzáadott zselatin nélkül. De bármennyire is sokat dolgozott tuki csőrével a piperkőc hajkölteményen, Tukán Hernandez lélekben már az isteni találkozásra készült. Elősz��r guggolásokat végzett távolba révedő tekintettel, majd fújtatva helyben kocogott kopogós mokaszinjében (ékszerei ezalatt ütemesen ringatóztak slanki testén), végül pedig valamiféle slágert motyogva négyütemű fekvőtámaszokat kezdett nyomni. A zord támaszpont hangulatát a bájgúnár ténykedésének köszönhetően belengte a spontán áhítat, ami az újonnan érkezőket is magával ragadta. Szociális békésen pulzáló szemgolyókkal egy transzformátorszekrényt kezdett karibi ritmusban kopogtatni, míg Robertó közepesen fos ritmusérzékkel egy konyakosmeggy dobozt zörgetett hozzá. A zajra Jupiter Hombár is lassan ébredezni kezdett embrió álmából - először csak denevérfüleit hegyezte, majd imbolyogva négy lábra emelkedett. De ahelyett, hogy derék agresszorhoz méltóan nekitámadt volna vendégeinek, inkább odalépett egy CASIO típusú zsebszintetizátorhoz és szakavatottan üzembe helyezte. Ekkor a támaszpont günnyedt fényei automatikusan halványulni kezdtek és kellemetes hangulatvilágítás lett úrrá a téren. Jupiter kiválasztotta a billentyűzet legpumpálóbb hangszínét és szintipop pütymögésbe kezdett, amit időnként egy talkbox szájgitárba leadott vakkantással dúsított fel. Legendás hangulat volt kibontakozóban. Ezt mind a négyen érezték. Tukán egyre aktívabban nyomta a négyüteműeket, majd egy kellően emelkedett pillanatban hipnotikus sáskatáncra váltott. Ez nagyon-nagyon tetszett Robikának. Eldöntötte, hogy ő is megpróbálkozik ezzel a sosem látott mozgáskultúrával. Satnyadék végtagjait teleszkópikusan emelgette az ég felé, közben pedig furcsán hajlongott ezzel ellentétes irányba. Ettől kicsit úgy festett, mint egy hátára fordított, döglődő szentjánosbogár. De boldog volt. Most érezte először életében, hogy részese valaminek.

Szociális Bagoly odafészkelte magát a CASIO szintetizátor szélére és a büszkeségtől pár könnycseppet elmorzsolva figyelte, ahogy a burgonyka-szerű gyógyegér átszellemülten denszel bronzos bájgúnárunk mellett az agresszor elektroműszerkedésére. Az ütemterv első pontját teljesítették. Jupiter Hombárka jó forradalmárhoz méltóan kirobbantotta a bulit. De a szockózás nagymestere tudta, hogy ez még csak a kezdet. Hiszen kelleni fog valaki, aki képes felfűti hozzá a berobbantott hangulatot. Szóval Szociális nagyszerű helyzetfelismerő készségét felhasználva egyszerűen odarepült az elosztószekrényhez, tuki csőrével lecsapta a biztosítékot majd ünnepélyes megszólalt: A párti most véget ért. Megyünk a gőzfürdőbe és megnézzük Herr Tukán istenét! Hophophop, igyekezzünk kedves kis népségek! A bagoly meggyőző erejét bizonyította, hogy mindenki szótlanul kezdett el készülődni az indulásra. Egyedül Hombár volt kissé zaklatott (amit azzal mutatott ki, hogy hörcsögve át akarta harapni a madárka torkát), de Szociális pillanatok alatt elcsitította néhány ropogós kockacukorra. Robika megtömte a zsákját és zsebeit citromos nápolyikkal, az agresszort egy felcsatolható kenguruban Tukán mellkasára rögzítette, majd együtt elindultak a felszín irányába a tekergő folyosókon.

A napra érve rövid intermezzo következett - a bájgúnárt olyannyira boldoggá tette a természetes fény, hogy négy lábra rogyott és hálálkodva az ég felé mutogatott, mialatt Hombár habzó szájjal ugatta az égitestet. Robika és Szociális pár percig unottan figyelték a két fajzat ténykedését,  a madárka újra üzembe helyezte magát. Odalépet az imádkozó bájgúnárhoz és a fülébe súgta: Herr Tukán, hölgyek is bemehetnek abba a gőzfürdőbe? Tukán azonnal abbahagyta a hajlongást és a legnagyobb lelkesedéssel válaszolt: Natürlich tisztelt Vogel! Gyünnek oda kellemetes lédik nagymértékben, meg ugye van is ottan egy wunderschön asszonyka folyton a ruhatárban. Hát akkor mire várunk? Tessen már mutatni az utat most azonnal! – tett pontot Szociális a beszélgetés végére. A rádió zupasztár peckesen kihúzta magát és sietős léptekkel, mellkasán az agresszorral elindult a szürke panelépületek alkotta betondzsungel felé. Robika és Szociális pedig sietve követték őt. Az út alatt rövid Tukán rövid tárlatvezetést tartott a lakótelep nevezetességeiről – megmutatta a modern lebensmittelt, a csaliboltot, a videótékát, a fodrászatot, ahol haját fiatalosra festik és divatosra vágják (természetesen szolárium is van az üzletben), és bálásruha boltját egy tízemeletes tövében, ami előtt pityeregve ácsorgott úgy 15 percig. Lássák csak, milyen szép markec ez? – kérdezte szipogva az egybegyűlteket. Itten találkoztam először azzal a magasságossal is, a PUPU JAWAMBO-val! Jetz meg ugye hozzája igyekezünk a gőzfürdőbe. Tukán Hernandez érzelmi tornádója lassan csitulni látszott, így a fürdő felé menet belefogott megismerkedésük sztorijába. Történt ugyanis egy szorgos munkanapon, hogy a bájgúnár kétkazettás magnójában épp legújabb rádióslágerét bömböltette az üres üzletben (merthogy épp ezzel a marketingfogással csalogatta be a lakótelepi lédiket), mikor a fájentos dánszmuzikon felül egy furcsán vacogó hangra lett figyelmes. Körbetotyogott a ruhaállványok között, benézett a testépítő poszterekkel teleragasztott raktárba, de sehol sem találta a hang forrását. Már épp feladta a keresést és indult vissza az üzlet elé pózolni, mikor mégis rájött, honnan érkezik a didergés – rozoga próbafülkéjének megsárgult függönye mögül. A függönyt elhúzva mennyei látvány tárult Tukán szeme elé –kókuszillat és sárga fénycsóvák csaptak ki a próbafülkéből, majd a felfelé terjengő gőzből vacogva előlépett teljes életnagyságban a fülledtség istene. Átfagyott testét mindössze egy tóga-szerű lepel, sok-sok egzotikus ékszer, valamint egy kifejezetten divatos napszemüveg borította, lábán pedig valódi bőrből készült vietnámi papucsot viselt. Szenvedve rápillantott a bolt tulajdonosára, majd hibátlan ugandai akcentussal, dörmögő bariton hanggal megszólt: BUNDA TO DA PUPU MAN! Tukán Hernandez nagyvilági ember lévén kifejezetten jól beszélt idegen nyelveken, így azonnal tudta, hogy mi a dolga – leakasztotta a legprémiumabb női nercbundát a ruhasorról, majd előzékenyen felsegítette a fázó istenség elgémberedett testére. (Zárójelben érdemes persze megemlíteni, hogy a Tukán üzletében ekkor nagyjából 32 Celsius fok volt. A bájgúnár ugyanis mindig ügyelt arra, hogy a hölgyeknek kedvezzen felsőteste látványával, amit mindössze dzsogger mellényével fedett el.) PUPU vacogó arca lassan kisimult a luxus szőrme ölelésében. Hálája jeléül kezét Herr Tukán homlokára tette, majd mennyei orgánummal ennyit mondott neki: Coca-Cola Jet Blue Inspire Humanité! Utána visszalépett a próbafülkébe és eltűnt a kókuszködben.

A találkozástól fogva Tukán Hernandez őszinte híve lett a fülledtség istenének. A központi fűtés mellett hősugárzókat helyezett el a boltban és naphosszat bömböltette kétkazettás magnóját, hogy újra előcsalogassa az égi jövevényt a próbafülképből, de sajnos nem járt sikerrel. És hiába kérdezgetett minden lédit nagy előszeretettel róla, a lakótelepi népek értetlenül rázták a fejüket PUPU név hallatán. Egyik nap azonban betévedt egy asszonyka a bálásruhaboltba, aki feltűnően jól értett a fogasok rendezéséhez. A bájgúnár természetesen azonnal bedobta magát, és kellemetes stílusban kezdte kínálgatni prémium portékáit a nőnek, de ő csak egy 45-ös tangapapucsot, egy divatos szőrmekucsmát és egy pánsípot szeretett volna vásárolni. A kasszánál fizetés után tenyerét a tulajdonos homlokára tette és annyit mondott: Coca-Cola Jet Blue Inspire Humanité! Ez volt a jel Herr Tukánnak! Tudta, hogy eljött hozzá a személy, aki elvezeti őt a magasságoshoz. Markecát azonnal bezárta és mokaszinéban szótlanul totyogva követte az asszonykát, akinek útja a rozsdásodó, öreg gőzfürdőhöz vezetett, ami egy csirkefeldolgozó üzem és a helyi temető között helyezkedett el. A rozoga uszodába érve Hernandezt a nő a sárga linóleummal burkolt, és lambériával övezett folyosókon keresztül az öltözőbe vezette. Itt delfines képeslapokkal teleaggatott kis szeparéjában átvette tarka otthonkáját, gyorsan kávét szervírozott gázrezsóján, majd belekezdett a történetbe, ami a bájgúnár próbafülkés jelenetét, és az isteni ragaszkodást hivatott megmagyarázni. Az elmondottakból kiderült, hogy a fülledtség isten, azaz PUPU JAWAMBO a tűzforró afrikai kontinens belsejéből származik, ahonnan a neonfények és nagyvilági pártik csábították ebbe a városba. De itt a cudar időjárás miatt néhány nap elteltével inkább a gőzfürdő rozsdás csőrendszerében vert tanyát. Azonban PUPU-nak nem csak hőmérsékletre, hanem emelkedett hangulatra is szüksége volt ahhoz, hogy hívőinek testet öltsön. Viszont ha egyszer már sikerült őt megidézni, onnantól biztosan tűzforróra fűtötte a partik hangulatát. Tukán Hernandez a hallottak után azonnal érezte, hogy tennie kell valamit annak érdekében, hogy közelebb kerülhessen istenéhez. Ezért részmunkaidős fűtő és úszómester munkakörre jelentkezett az intézménybe (természetesen az úszómesterség csak azért kellett, hogy a lédik közelébe kerülhessen bálásruhás munkaóráin felül is), amire példás előéletének köszönhetően fel is vették. Ezzel kezdődött a bájgúnár és a ruhatárosnő vallási szövetsége, amivel folyamatosan próbálták megjelenésre bírni a magasságost. A forró hangulat elsősegítése érdekében együtt sáskatánc tanfolyamra és pánsíp oktatásra jártak, valamint egzotikus kegytárgyak bevetésével próbálták megidézni istenüket. De ezidáig sajnos nem jártak sikerrel...

Lássák csak Kinderek, kölleni fog a zuperextra wärme nekünk, hogy egyszer végre bedurrantsuk a PUPU JAWAMBO pártit – zárta történetét gondterhelten sóhajtozva Tukán Hernandez a gőzfürdő bejárata előtt. De a nyomasztó hallgatás helyett Robika ekkor odalépett hozzá, kezét megnyugtatóan a bájgúnár homlokára helyezte és mélyen a szemébe nézve megszólalt: Coca-Cola Jet Blue Inspire Humanité!

[paranoidonkontroll]

Szabó Lőrinc: Májusi éjszaka

Késő volt, mentem haza, lelkem az elmult nappal küszködött, mentem, mogorván, kimerülve, a kertek és villák között, nem is én mentem, csak a lábam vitt a fekete fák alatt, két lábam, két hű állatom, mely magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben valami hullám megcsapott: illatok szálltak láthatatlan, sűrű és nehéz illatok, a lélegző, édes sötétben szinte párolgott a világ és tengerként áradt felém az orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből tengerként áradtak felém, nagy, puha szárnyuk alig lebbent és letelepedtek körém, a meglepetés örömével lengették tele utamat s minden gondot kifújt fejemből ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat külön megszólalt és mesélt, ittam a virágok beszédét, a test nélkül szerelmes éjt; a rácson kísértetfehéren áthajolt hozzám egy bokor s úgy töltött csordultig a lelke, mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva indultam nagylassan tovább, s új tenger dőlt a szomszéd kertből új bokor az új rácson át, s az illattól már illatos lett tüdőm és szívem és agyam, egész testem elnehezült s azt érezte, hogy szárnya van.

Hogy értem haza, nem tudom már. - A gondom ma se kevesebb. De azóta egy kicsit újra megszerettem az életet, s munka és baj közt mindig várom, hogy jön, hogy majd csak újra jön valami fáradt pillanatból valami váratlan öröm.

Forrás: https://www.facebook.com/tanarnokerem/

[versinator]

Irma lepte

Körhintát orcád! forgiarini csillag! Topogok egymagán meghallotta! hivólag Álmodon fellegek! vesz! üdvözöljük Hajnalhasadás bíbort aida vetésük Batárok tündökleni sírjába sűrűjébe Igékkel fuvalóm lusztrumod agyvelőmbe

Sírbolt gyászolt jázminág famulus Beethoven kívánunk! rózsálló nazarénus Hirdettem gyilkoltál olvadok hazaballag Szeged! temetést táncos? bágyatag Forradalommá szellem! roptam selyembe Letörsz földgolyó kertekre semmiölbe

Belesiketült! juttasd imbolyogva álomcsillag Kassban vizének legényhez dúsgazdag Tavaszból szender fölréved öntöttük Harmatát! spanyolfal pilises megünnepeljük Révület nyiltan ideszakadó ezüstbe Kivitt naszály nevezd örvényekbe

Szivárványba hamupipőke okádva cerberus Zsákutcákba ifjúsága életsudarát anonymus Máglyaként hittak gyűrűzik bársonyszalag Túléli ófalak attilája rámkacag Várva! csóktalanok lovagoltak tükrébe Testemről sejtettem sikátor füledbe!

Vártam! komiszáros lökte rámkacag Gyászba tűzvarázsa márványok zuhatag Benneteket! selejtes lócán selymük Kocsmaasztal cigányt szürkeségek közébük Idegén legénység halovány? emlékszebe Halálunk! izenet mélyet mérlegbe

Elázik pusztuló oroszlánsarja misztrikus Fuvalmat koboz bölcsőkké marcus Táncdal bánatokat piroslón álomcsillag Rettenetnek lepkeszámyon? színrül avatag Ráébredek márkik poétám éjbe! Hallgatom! jószaga tiszavirág enyészetbe