#hugimals | Explore Tumblr Posts and Blogs

keszszerena · 7 years ago

Text

Szeretnem ha tudnad milyen erzes volt Vasarnap talalkozni veled azok utan...

kezdem az elejen.

Rengeteget szoktam rad gondolni. Aznap is egesznap te rad gondoltam,elotte is es mindig. Sose foglak elfelejteni. Tulsagosan fontos vagy nekem Martin.

Szoval a buszon is rad gondoltam mikozben kifele bamultam az ablakon. Elkepzeltem sok dolgot es lefutattamagamnak ujra es ujra azt a hetveget amit egyutt toltottunk. Nekem az olyan erzes volt amikor ultunk a hinta agyon es neztem az eget, hogy legszivesebben le elnem veled az egesz eletemet.Nem tudom le irni mennyire erosenk az erzelmeim irantad, ahogy azt sem tudom hogy valtod ezt ki belolem.

Szoval az jart a fejembe a buszon hogy barcsak az enyem lennel orokke. Olyan tokeletes volt minden. A gondolataimat viszont mas torte meg ahogy a nepliget fele haladtam a buszon.

Le szalltam es ujra csak rad gondoltam. Regi emlekek ugrottak be elem. Az amikor az elso talalkozast terveztuk volna de ugye nem jott ossze. Eszembe jutott a kep ahogy ott varsz engem a padon ulve.

Aztan mivel a hugomek jottek elem probaltalak kicsit eldugni az elmem egyik kisebb reszere hogy ne legyen feltuno hogy rad gondolok. Megjelent elottem az a pubi. Megoleltem de kozben azt akartam barcsak te lennel az. Elindultunk le a metrohoz de vegig csak martam ot. Aztan megkerdezte beszeltem e veled. Mondtam neki igen es ha minden igaz akkor talizunk kicsit a hetvegen. Kerdezte mit csinalunk. Mondtam hogy beszelgetunk... Es beszelgetuNk. Mire o azt mondta azt csinaltok amit akartok. Persze rogton masra is elkezdtem gondolni es bele remegtem a gondolataimba es hirtelen ereztelek magamban. Hatalmas boldogsag fogott el es vigyorogva ugrandoztam. Mondtam a pubinak szavadon foglak.

Aztan kussba maradt, lattam rajta nem esik neki jol. Mondtam neki nem csalnalak meg... Elotte szakitanek. Nem leszek kurva. Bar igy is annak tartaNak :)

A metron ulve oldalba loktem es megkerdeztem mit csinalna ha megeroszakolna martin.

valasz: szet rugnam a segget.

erre en: na majd en a tiedet ha egy ujjal is hozza mersz erni eltorom a karodat es a seggedbe dugom.

kisebb csend lett.

kerdezem ujra: es ha en eroszakolnam meg ot?

hugim: elvezne szoval nem lenne az.

jot nevettunk.

Egyszercsak David azt mondja.

- te az ott nem Martin?

a szivem azonnal 140 fele futott es vagy 300 szor vert pillanatonkent. A szememmel azonnal elkezdtelek keresni. egy ket ulo helyel arrebb voltal. Eloszor alig ismertelek fel de aztan amikor a hugomek oda mentek koszonni en is felpattantam. Nem erdekelt a pubim. Pont leszartam igazabol. Daviddal lekezeltel a hugomat megolelted ha felkezzel is de megolelted. Nekem meg csak intettel es ram se neztel. Azt hittem hogy ott helyben darabokra hullok. Meglepodtem. Ugy ereztem rossz helyen vagyok. Nem ereztem magam oda illonek. Azt gondtam hogy biztos rossz kedved van es barcsak eszre se vettelek volna. Ha egyedul lettem volna nem biztos hogy felismerlek es az se biztos hogy leszolitalak.

feleslegesnek ereztem magam. Egy nagy nullanak. Le ultem a helyemre. Szedultem. A lattvanyodtol. Nem akartam elhinni hogy itt vagy es megis igy bunkozol velem. Ugy ereztem utalsz es ez a gondolat elinditotta a konmyeimet. Sirtam. A pubi at akart olelni de el loktem magamtol. Nem akartam hogy hozzam erjen akarcsak egy ujjal is.Meghogy bemocskolja az erintesediet... Duhos lettem. Merhetettlen. Le szalltunk es azonnal utanad iramodtam, hogy a szemedbe mondjam hogy legalabb egy sziat vagy egy baszodj meget oda dobhattal volna. De elore siettel. Megragadtam az alkarod amit kirantottal a kezembol es a pulcsidat is elhuztad tolem es kettesevel szedve a lepcso fokokat ott hagytal. Ott hagytal. Minden le lassult. Ujra darabokra hullottam. Szedulni kezdtem es a taska lassan lecsuszott a vallamrol. A barataim elfutottak mellettem igy amikor eltuntel te is es ok is elindultam felfele. Aztan meglattalak.Ram se neztel. Aztan a hugom szolt hogy menjem oda mert hajlando vagy beszelni velem. Ujra duhos voltam es elegem volt. Hogy mindig ilyen fasszagok tortennek velem. Hogy en mindig elbaszok mindent. Eldobtam a taskamat es kibalva hogy mar engem nem erdekel elotort belolem a zokogas es az oszlopnak dolve zokogtam es ereztem hogy a remeges atakarja venni az uralmat a testem fellett. A hugom vegul oda kuldott hozzad. Telefonaltal szoval le toroltem a konnyeimet es probaltam lehiggadni. El nem tudod kepzelni mennyire felbasszott az egesz helyzet. De amikor le teted es ram neztel azokkal a csokibarna szemeiddel a szivem ujra ki akart ugrani a helyerol. Ujbol foldbe gyokereztem ez nem mertem mozdulni egy pillanatig mert feltem hogy csak almodom es szerte foszlasz.

De aztan lezajlott a beszelgetes koztunk az a rovid par mondat. Teljesen felkavart az hogy ujra lattlak. Hirtelen csak a te hangod hallottam csak a te arcod lattam es csak rad birtam ujra gondolni. Ures volt a fejem. A szivem egyre jobban dobogott hogy azt hittem kiszakad a helyerol vagy esetleg le all. Amikor megoleltelek ujra eluralkodott rajtam a sirhatnek. De tartottam magam. Tartott hogy ne latszodjak gyengenek. Nem tudom erezted-e amikor megmarkoltam a felsod es hogy melyet szippantottam az illatodbol. Nem akartalak elengedni. Soha nem akartalak es nem is foglak. Szeretlek legyen barmilyen meglepo vagy essen eppen szarul vagy ne erdekeljen. Szeretlek es szerelmes vagyok beled. Zokogtam miutan elmentel. Ujra uresseget hagyva magad utan.

Ezutan szakitottam a pubival.

Muszaj volt. Tulsagosan szeretlek ahhoz hogy elfelejtselek. Nem birlak elfelejteni...

A Legjobban pedig attol felek hogy teged mar nem erdekellek...

0 notes

szallakakukk-blog · 8 years ago

Text

Huszadik hét

Április 17-23. A hét amit egy isteni reggelivel indítottam, majd két nap munka után hazavonatoztam túlélőtáborozni a legnagyobb hóban, fagyban. Játszottam végre, idén először egy jó Bang-et, megismerkedtem a Bodrog-ártér hihetetlen élővilágával (egész jó arcok, adtak pálinkát), de az őshonos fauna is elbűvölő. Majd a hetet a mama-hotelban zártam.

04.17. Hétfő

Megint gigászi vegetálás. Calzone kétsajtos omlett, sonkával, paradicsommal, hagymával. Hja, nyilván nem én főztem ilyen kúlságot reggelire, én csak a trancsőr voltam, az előszeletelő. A hét második fele evezős túra, így a mai napra meló a terv, ami végül du. 1-től indult.

Este esős 7 fokos idő volt. Elsőre nagyon zavart, majd ráébredtem a helyzetben kínálkozó lehetőségre. Ilyen időt jövendölnek a túrára, így ideális teszt környezet ruházat kalibrálására. Felvettem az összes jégeralsómat meg harisnyámat, esőkabáttal, és leszaladtam 20 percet sétálni. Van rá remény, hogy nem fogok belefagyni a Bodrogba! :)

Nem sikerült haladni rendesen a munkával, és nyócmillió elmaradásom van, hajnali 4-től forgolódtam az ágyban, és csak a stresszelés ment, de abból világversenyen a legjobb nyolc közé jutottam volna. Kell ezzel valamit kezdeni, nem lesz ez így jó, ha ebből rendszer lesz.

04.18. Kedd

7-kor kidobott az ágy, a takarítást meg már második hétvége volt, hogy elkummantottam, ideje bepótolni. 8-ig csak csendben, konyhában rendrakás, portörlés, aztán 8-kor beröffentettem a porszívót. Cseréltem egy bicajbelsőt is, mert a múlt pénteki üvegszilánkos kalandom óta még nem volt érkezésem rá.

Bicóval gyorsan el a szervizbe meló előtt. Mobilszámom nem tudom még fejből, így megadtam az e-mailemet helyette. Meló. Nem jött értesítés a gépsárkány elkészültéről, felhívtam őket, kiderült már epedve vár a drága, küldtek soha meg nem érkező levelet is. Átszaladtam érte, majd sikerült defekt nélkül44!4 visszaérni, beraktam a céghez a “nem-éjszakai” parkolóba, hogy amíg nem vagyok, addig a pénteki Üetlizéshez használja aki marja. Nap közben gyönyörködhettünk a várost ostromló hóviharban, sokadjára fordult meg már a fejemben ekkor, esetleg maradhatnék a seggemen, nem kell nekem ez a vízitúra.

Folytattam a melót, majd kb. egy órával vonat indulás előtt szaladás haza. Lakótársam 10 napig otthon húsvétolt, most futottunk össze először, nagy lelkesen nekiálltunk dumálni, közben gyors fürdőszoba kör, csomagok utolsó csekkolása (egy db 30L-es duffel bag a full pakk, okosan kell pakkolni), majd a dumálás közepén konstatálom, hogy rá kéne kapcsolni, idő van hoppanálni. Úgy nekiálltunk traccsolni, mint két társalkodónő, akik ezer éve nem látták már egymást, de erre most nincs idő. Pánikszerű rohanás a pályaudvarra, 10 perccel indulás előtt már ott is vagyok.

A fülkében 4-en vagyunk, a felső ágyat megint nem sikerült eltalálni a lakójának, nem értem miért olyan nehéz oda feküdni, ahova a jegye szól. Ha meg a menetirány gyötri a gyomrát, meg lehet mondani, nem harapok, nem érdekel, a buta naíva „nem láttam” szőkéktől viszont megőszülök. Emelet rögtön úgy köszön be: “Szia, itt vagy a kabinban? Ugye nincs sok csomagod?”, ugyanis két 150L-es bőröndje volt, és további 150L-nyi szajré táskák, szatyrok, meg még kitudja mi formájában. Az én tárolómat is telepakolta, a kis cingár 30-as táskám végül a lábam mellett hevert az ágyon, mert már más értelmes hely nem nagyon volt. De hát ő ugye imád öltözködni, és megőrül ha nincs vele a 10 pár cipője. Szívem csücske. Rögtön nekiállt puhítani, hogy jajj segítsek már majd lecipelni, mert ő azt nem bírja el. Jóindulat-pióca csúcsrajáratva. Nagyon nem volt szimpi a stílus, haraptam. Erre előrántotta a tündi-bündi stílust, ezzel majd jól kenyérre ken – gondolhatta –, de ettől az agyérgörcs kerülgetett, morogtam. Majd kicsit utáltam magam, hogy ilyen negatív fasz vagyok, végül beadtam a derekam, hogy letoszom a földszintre a bőröndjét, de többet ne várjon, cipelgetni nem fogom neki a peronon, sietés van. Ebben maradtunk. A földszinten kellemesebb volt a tagság, alattam egy német hölgyemény, a másik oldalon egy korombeli lányka, valahogy nem az esetem, és mégis, tele élettel, játékos szemekkel, és a mosolyával a legzordabb szívet is meglágyítaná. Missz pi-csipa az emeleten ilyen szempontból egy áldás volt, imádat volt összekacsintani ezzel a szépséggel, amikor amaz megint kinyilatkoztatott valami napkeleti bölcseletet. Jók ezek a pillanatnyi élet- és lélekközösségek.

Egy adag nyomozás még hátra volt, a közelgő túrához kell nekem kempingcucc meg gumicsizma. Előbbi anyumnál, utóbbi a lakásomba, ahol unokatesóm lakik, és hugomnál van hozzá extra kulcs. Anyumnál nincs kulcs, uncsitesóm a Daubner környékén lesz holnap reggel, hugim nem elérhető. Legrosszabb esetben a Mester utcai munkavédelmi boltból csizmát, a Mountex-ből meg a kanálgépet beszerzem, anyummal a randit már leszerveztem, a sátor-hálózsák nem kérdés, meglesz. Végül csak sikerült kontaktolni tesával, és leszervezni a játék ezen részét, nála találkozunk. Eljött az idő, szunya.

04.19. Szerda

A végső döntés tehát, hogy Kelenföld. Útközben szép kellemes hófödte tájakon száguldunk át a vonattal, hiába, ilyenkor való túrázni, vízen. Izgultunk a csapattal, hogy ne legyen eső a túra alatt, lehet bejött a dolog, megússzuk hóval \o/. Megérkezünk Kelenföldre. Leszállok, megyek az automatához, bízom benne, hogy ezúttal nincs technikus aki épp belezi. Közben szakadatlan ömlik a dézsából a cucc. Automata full üresen, odalépek, nyomogatom, semmi. Kb. tizedikre valamit reagál, aztán megint semmi, valószínű a félpercre duzzogás nevű lefagyitisze lehet. Elegem lesz, veszem később a napijegyet, megyek a 103-ashoz, az pont elindul az orrom előtt, elfojtani nem jó, így üvöltök egy isteneset, azúristenmegbasszaaztabüdöskurvavilágotaztbasszameg, 103-as a helyén marad. Jó, 5 percre rá megy a következő, nagy ügy. Ütközés hugomékkal. 1-es vilivel megyünk tovább, a megállóban persze nincs automata, sebaj, majd veszek később jegyet... Fodrász 11:30-ra vár, 10:15-kor érünk a lakásomba, idő mint a tenger. Kutatás, kutakodás, gumicsizma megvan, a rég elveszettnek hitt Zebra márkájú acél bögrém, amivel még 2003-ban bejártam fél Európát, megvan. A még 3-4 éve vásárolt Nike csukám megvan. Ezt eredetileg nem akartam vinni sehova, de kellene már csere a monstani Vans-em helyére, ez meg annyira de annyira jól néz ki. Anyumtól kaptam névnapomra. Illetve, az úgy volt, hogy rám szólt, hogy van ott egy csomag a sarokban, bontsam ki. Kibontom, tök tuti csuka, öröm van, anyaölelés. Ő egy kicsit zavarodottan néz, majd finoman beadja a mattot: “Fiam ne fárassz, fél éve nézem azt a csomagot mióta leraktad oda, aztán azóta ott porosodik.”. Ba dum tss. Valóban, jobban utánagondolva, nagybátyámmal voltam vásárolni, megláttam, megszerettem, hazavittem, mindeltettem, soha gondom vele nem vót többet. Life hack #2432, vegyél magadnak dolgokat és feledkezz meg róla. Ha egyszer megtalálod, a legjobb, legszemélyhez szólóbb ajándék lesz evör.

No, az idő is valahogy ekképpen szaladt el, 11:15 volt egyszer csak hirtelen, a fodrász meg ennél azért messzebb van. Nekiindultam heves léptekkel, majd 500 méter távlatából esett le, hogy a pulóverem ott hagytam hugimmal, márpedig az éjszakákra diagnosztizált fagy árnyékában elég nagy luxus mínusz egy pulcsival belevágni a mibe. Vissza az extra rétegért, közben próbálok egy taxit keríteni. Lassan de megjött, huhh, dejó, nem fogunk annyit késni. No, ha nem ma lett volna az út közepén parkolászó autóbuszok világnapja, talán még időben odaérek, így viszont annyit ácsorogtunk a rakparton, hogy mire beestem a Miszter Szabóhoz, addigra csak annyit tudott közölni, hogy 5 perc múlva itt a következő ember, annyi idő alatt meg nem végez velem, 45 perc múlva vár. Az is kiderült közben, hogy nem este, hanem 14:30-kor van indulás a túrára a délitől. Egy meggondolatlanságból elkövetett pulóver ottfelejtés, és már romba is dőlt a napom. Fodrász után anyummal terveztem csillelni, majd a Mountex-ben beszerezni a túrához hiányzó olyan eszközöket, mint: thermo zokni, kanálgép, kesztyű. A B terv anyám álma lett, az üstökösként nyargaló trónökör fia, fodrász előtt gyorsan bevásároltam hartai kolbászból meg parenyica sajtból, kenyérből a csarnokban, anyámnál ledobtam, egy adag húsvéti sonka+torma+tojás+kalács kombót vettem a testemhez a mamabüfében, majd rohanás vissza a fodrászhoz. Onnan rohanás anyuhoz csapó kettő, ezúttal őszibarack kompót, rizs, tartár, csontozott-rántott-csirkecomb. A hetek óta ott állomásozó polifoam+hálózsák+sátor kombót integráltam a pakkomba, könnyes búcsú, és rohanás a metróba, hogy bevegyem a Délit. Mármint azután, hogy végigszántottam a túrabolt talaját, hogy a kirakós hiányzó darabjait kipótoljam. Útban a Corvin-negyed felé bekészítettem marokba a bankkártyát, majd megálltam a jegyautomatánál, benyomtam végre 5 óra késéssel A napijegyet. Vehettem volna már egy darab vonaljegyet, de így vannak rendjén a dolgok. Kivettem a cetlit, és szánkáztam le a mozgólépcsőn a tüzelő metrókocsik odvába. Egész jól jött az átszállás, 5 perc késéssel megérkeztem, meglett a Mazda dzsip is. Összekonfiguráltuk magunkat a csapattal, és belevágtunk a lecsóba, amit szerda délutáni csúcs néven ismer csak a pesti polgár. A mobilom sajnos ekkor kilőttem, pedig utóbb kiderült, kerestek a UPC-től, hogy üzleti ajánlattal álljanak elő. Felettébb nagy élvezettel hallgattam volna végig szegény ügyintézőt a lehetőségeimről, mielőtt feltettem volna a belülről hetek óta maró kérésemet: lemondanám az előfizetésemet.

Utunk sima volt, akár egy vízicsúszda, néhol az útszélén 20cm-es hó, néhol átláthatatlan, az éppen előzés alatt álló autó által korbácsolt vízfüggöny. Igazi kalandpark ez az M3 télvíz idején.

6 körül végül odaértünk az étteremhez, az óperencián innen, a csapatunk másik fele már egy ideje ott butult. Sör-pálinka-sör-pálinka-sorozat hátán vettük az irányt egyenesen bele a hétvégébe. Eddig annyit tudtam, hogy 8-an megyünk, semmi többet. Közben kiderült, hogy van akinek ez már legalább a tizedik túrája, és a társaság ezúttal 16 fős lesz. Szépen j��ttek újabb emberek, mint valami hatalmas családi ünnepségre, egymást ezer éve nem látott barátok, én pedig bár sose láttuk egymást, ennek a családnak a szerves része vagyok. Túrázni dejó. A vacsink egyszerű rakottzöldbab volt, de nagyon ízletes, miután bepusziltuk átgurultunk Bercelre, és elbujtunk a hideg elől a szállásra. Ekkora aztán azt is megbeszéltük, hogy a ratyi időre, és leginkább a szélre való tekintettel egy napot lecsípünk a túrából, ergyulunk egyet másnap.

04. 20. Csütörtök

Avagy a csillezés világnapja. A rossz időre való tekintettel csak lazultunk egész nap. Ipari mennyiségű pálinkával, tepertővel, sörrel borral vigadozással. Nap közben kimentünk a helyi boltba, tálca sörért, illetve paprikáért-paradicsomért, hogy valami zöldségem is legyen a túrára. Előbbi szinte akciós volt, 150 Ft/darab. Kis termetű TV paprikáról beszélünk, emellett még a svájci árak is elbújhatnak. Kimaxoltuk a világpolgár szintet, csoda, hogy a kártyaterminál nem tiltott le minket. 5 fős delegációnkból 3-an angliai, ír és svájci bankkártyával fizettünk. A végére valahol tuti felcsendült valami sziréna, az egyik bank mélyén, hogy itt valami kártyás pénzlopás folyik. Este a társasozáshoz is megjött a kedv, először 8-an estünk neki a Solo-nak, majd miután 5-en maradtunk, előkerült végre egy kis Bang is. Anno vagy 10 éve szinte minden hétvégén ezt játszottuk a Szalag utcai srácokkal, mostanában csak fél évente jön össze. Az nem kifejezés, hogy ki vagyok éhezve rá.

04. 21. Péntek

Reggel 7-kor keltünk, 9-re ott volt értünk a transzport. A kempelős része a szajrénak utánfutóra ment, a hajóba csak pár ruha, az aznapi kaja, kocka sör, pálinka. Az öltözéssel mindenki megtette egyben a tétjét is az aznapi időjárással szemben. Két jégeralsó, hosszúnadrág, és egy bicajos esőnadrág, gumicsizmával megfejelve. ez volt az én licitem. Jó óra buszozás után megérkeztünk Felsőbereckibe. Az egy nap levágással a Szlovák-Magyar határon való átevezés élményétől fosztottuk meg magunkat, de a nap így is a Bodrogon való hajókázással telt. 1-1.5 óra evezés után pisi szünet, egy a parton elmajszolt röpke ebéd, és irány tovább. Estére Bodrogolasziban szálltunk meg, a komp melletti kertben sátraztunk. Miután akklimatizálódtunk, túravezetőnk nekiállt összeszerelni a csilis babot egy bográcsban. Került bele étcsoki is, jó mexikói módra. Ellenben fahéj is, ezt egy kicsit sajnáltam, nem való. Este még a tábortűznél melegedés, sztorizgatás, a régi időkről, amikor Vereses barátomék 60-70 fős gimis táborral járták a Bodrog túrát, aztán arról ahogy ez a gyönyörű szokás szépen lassan feledésbe merült, ahogy a szervező tanártól nem vette át senki sem a stafétát, és nem volt ki beoltsa az új generációkat a eme hagyomány szépségével.

04. 22. Szombat

Reggel 4 körül megébredtem, forgolódtam. Két dolog foglalkoztatott, vizet juttatni a szervezetembe, illetve az elhasznált víztől megszabadulni. Vizezés, vizelés, vízlelés. Ha lehet úgy, hogy a hálózsák adta meleg rejtekébe húzom meg magam mindeközben. 5:58-ig tartott az a vívódás, ami végül a zsákom, majd sátram cipzárjának gyors ficcenésében teljesedett ki. Én még, végül is, saját akaratomból keltem fel, nem úgy mint a táborlakók maradék része, mikor két perc múlva a szomszédos templom rá nem kezdett reggeli csapongására. Csuklani csuklott, de a csatát elvesztette, 9-ig még aztán visszaszunnyadtunk.

Reggel a szokásos rutin, amolyan fesztiválos tempóban. Ébredés úgy, mikor már a nap tűzi a sátrat. Tápolás, sátorbontás, hajóra fel. Egy gyors kajolásra megálltunk még egy EU-s pénzből gründolt páratlan műalkotás mellett. A folyón, olaszi alatt, van valahol egy víziszínpad. A téli zajlás az egyik légtartályát kicsinálhatta, így 45 fokban megdőlve, amolyan bodrogparti-akvapark jelleggel, akár csúszdának is bevethető.

Hajóba vissza, majd a következő etapban elértük a Bodrog árteret, ahogy ráfordultunk egy szűk csatornára. A szűk, az 1-2-3 sávos forgalmi út szűkösségét jelenti itt, mikor épp mennyire. A vízen gallyak, néhol kidőlt fák. Körülöttünk természet mindenhol, alattunk a komótosan csordogáló patak. Nyugalom, és fejtörők. Kitalálni, hogy a hajó hol fér el, hogy fér el. Van ahol limbózni kell, van ahol lendületből át lehet a hajót „ugratni” / játszani a víz szintjében fekvő fatörzsön. Megint máskor a fatörzs olyan vastag, hogy ki lehet rá állni, és ki is kell, mert csak így lehet áthúzni a kenut rajta. A kenut, amiben 4-en ülünk, így egész sok figyelmet és koordinációt igényel egy ilyen gyakorlat, hogy megmaradjon az egyensúly, és senki se legyen vizes. Ha minden kötél szakad, és a mederben egy összefüggő hódvár kaliberű laokón fainstallációt pakolt össze a természet, akkor irány a part, csizma bele a nutellába, hajó a vállra, és le kell gyalogolni odáig, ahol már újra hajóbarát a víz. Néhány helyen gátak, vagy épp egy süllyesztett híd miatt vannak átemelések. A legaljasabb akadályok viszont a vízben lapulnak. Ártéri túrákat csak az év elején lehet csinálni, mivel a vízinövények nekiindulnak a növésnek, és nyárra már nem lehet rendesen evezni, akkorára nőnek. Még a korai indulásunkkal is bele futottunk olyan részekbe, ahol a lendületünket teljesen megette a növényzet, és csak apró húzásokkal tudtuk magunkat előre küzdeni. Minden akadályok legaljasabbika pedig az a fa, ami épp hogy kiáll a vízből, és nem úszik, hanem fixen áll. Na erre nem jó ötlet rászaladni a hajóval, mert instant a borulás.

Az ebéd utáni távot tovább színesítette az ég alján pöffeszkedő lilaság, a jellegzetes, esőre utaló aláfestéssel. A kavirnyálás közben úgy tűnt, ez egyre inkább közeledik felénk, bár lehet megússzuk a szélével, csak csíp minket, talán ki is kerül. Időközben megérkeztünk Zalkod mellé, a mai nap táborhelyéhez. A felhők egyre fölénk tornyosultak, a fele sem volt tréfa. 5 perc alatt állt az összes sátor, még 5 perc, és rákezdett az eső. Sebaj, vízállóak vagyunk, baj már nem lehet. No, igazából tudtam én már, hogy a laza esőkabát a testemen, vállban egy kicsit már alulimpregnált, de ezzel nem sokat törődtem. Az eső végül elállt, én meg csodák csodája, jól beáztam. Nagy máker vagyok ám, mert sejtettem én a hibát, „persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem” és készültem egy tartalék réteggel, korabeli, hentesek ruháját megszégyenítő szabásmintájú szürke Nylon™ köpönyeggel. Megpakoltuk a tüzet, felkerült a bogrács, valami tárkonyos pörköltféle lett a vacsi. Belaktunk, nekiláttunk az este azon már jól bevált részéhez, amikor a tűz mellett históriázgatunk, viszont a természet nem tartotta ezt akkora ötletnek, fél órán belül jött a következő monszun. Ezúttal tartósabb volt, a csapat nagyja elpakolta magát a sátrába, hárman maradtunk csak a tűznél. Mattot végül akkor kaptunk, amikor elállt megint, de csak azért, hogy 20 perc múlva újra rákezdjen. Ekkor úgy 11:30-at írhatott a történelem, mi pedig levontuk a konzekvenciát.

04. 23. Vasárnap

Olyan madár zsivajra ébredtünk, hogy én olyat még nem hallottam. Ennyire lehet még nem is szabadultam sosem bele a természetbe. Megint a szokásos komótos tempó, napsütés, így a tegnapi viharban eláztatott felsőimet kitettem a kenuk hátára száradni. Ez az utsó nap, a táv nem túl veszélyes, nem kapkodtuk. A pont az indulás előtt érkező zivatart udvariasan elengedtük, majd csattantunk a csónakokba. Óbudai kis barátom itt csapna le sokadjára, hogy kenu a neve a jószágnak! Az ártér második napja kevesebb átemeléssel zajlott, viszont annál több lavírozással, már-már a vidámparkos csónakázás hangulatát idézte. Az utolsó gátnál a kormányosok egyedül vitték át a hajót, így a merülés is kicsi volt, meg az esély is kisebb a borulásra. A parton elköltöttünk egy ebédet, majd megint elengedtünk egy vehemensebb vihart. Innen már szoros emberfogással mentünk egymás mögött, 10 percen belül kint voltunk megint a Bodrogon. Újabb 10 perc, és megérkeztünk a végstéghez. Sorban kikötés, a hajók gyors sártalanítása.

Vannak azok a helyzetek, amikor az ember valamit először csinál, és szükségképpen ügyetlenül csinál. Most már tudom, hogy a sarat fel kell locsolni, a saras vizet szivaccsal kitunkolni, majd a végén, amikor már csak a kevéske nedves sár van a kenu gyomrában, azt szépen kitörölni. Ekkor azonban még nem tudtam, igy egészen más módszerrel próbálkoztam, amit az is nehezített, hogy a szivacs öblítés nélkül azért némiképp saras maradt, így az “enni lehet róla” tisztaságot elég nehéz volt produkálni. Szóval ott küzdöttem az elemekkel, amikor aztán odalépett Csillagocskám, egy nyüffenéssel kivette a kezemből a szivacsot, majd nekiállt takarítani. Ez egy kicsit belém tette az ütőt, végül is ugyan megmutatta, hogy hogyan kell ezt csinálni, de ezt kedvesen két szóban is le lehet rajzolni, a kitépem a kezéből tempó egy kicsit ott akkor nekem gyors volt. De túléltük. Innen aztán 1 óra kocsikázás vissza a szállásunkra. Úton gurultunk, autóval, én pedig arról álmodoztam, hogy most milyen jó érzés lenne vezetni, hajóból át egy autóba. Megérkeztünk, majd 5 nap után bepattantam a tus alá. Tiszta ruha, mámor. Eredetileg egy halazás volt tervben lezáró akkordként, de míg az O sole mio-t nyomattam, a többiek összematekozták, hogy az a kocsi amivel én jöttem, az siet, így mi egyenesen megyünk vissza Bp-re, a másik társaság burkol helyettünk is. A másik társaságban viszont volt egy lány, akiről kiderült, hogy nem eszik halat. Ekkor némi vajúdás után, fondorlattal elcsaltam a többiektől, hogy feltegyem a kérdést, mi lenne ha autót cserélnénk. Ő még valójában sietne is, derült ki, így nem elég, hogy én jól járnék, de még ő is. Amikor azt gondolnád, hogy mérsékelten de kurvára pofátlan kéréssel állsz elő, s a végén kiderül, hogy még szívességet is teszel a másiknak. Életke, én így szeretlek. A sietős autó ellépett, majd 10 perc múlva az út szélén láttuk viszont őket. A jobb hátsó laprugó egyik lapja eltört, kifordult, és folyamatosan ütögette a kereket. Mire megálltak, már enyhe gumiszag volt. Az álmos könyvek szerint pályán csapatni, 130-as tempóval, felejthetetlen emlékekkel gazdagíthat ilyen helyzetben. Szerencsére nem így lett, jó volt a fülük. Visszanyomni nem sikerült a lázadó tagot, segíteni nem tudtunk mit, hát elgurultunk halazni. Közben ától a zsé tervig mindent kipörgettünk, telefonálás, volán, máv menetrendek, telekocsi, autómentő. Találtunk pár Nyiregy-Bp kocsit, és egy vonatot Tokajból. Ekkor már teljesen világosan látszott, ha én a vasárnap esti vonatra bazíroztam volna, akkor azt most kellene gyötrő kínok között elengedni.

Miközben a B csapat forró kakaót szürcsölgetetett (értsd: betolta a keszeget meg süllőt az arcába), a terepjárós banda egy kúton emelőre tette a szárnyaszegett gépet, sikerült visszanyomniuk a dolgokat a helyükre, s végül rézkábellel áttekerve rögzíteni, Pestig jó lesz. Jó lett.

Óbudán landoltunk, majd onnan eldobtak anyumhoz. Vele egy jó órát dumáltunk még, majd utolért az elmúlt pár nap pörgése, és ahogy ilyenkor lenni szokott, 10 perc leforgása alatt beszédképtelen zombivá váltam. Legfőbb ideje is volt végre az alvásnak, utolsó erőmből kiteregettem még a sátrat, hogy száradjon, majd töltőre tettem a telefon után magamat is.

0 notes