#hibáztunk

[szamomra-te-vagy-az-utolso-rozsa]

Az élet újjabb és újjabb esélyeket ad nekem mindig amikor hibázok, ezért elgondolkodtató, hogy ha az élet mindig egy új esélyt ad minden hiba után, egy tiszta lapot, akkor én másnak, miért ne adnám meg az újrakezdés és a tiszta lap lehetőségét velem, hogy az elejéről kezdjük, amit elbasztunk?!

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál…

[erosnekszulettem]

Minden vitánk minden veszekedés és feszültség ellenére nekem mindig egy cél lebegett a szemem előtt te és én és az hogy szeretlek bármit is vágtál a fejemhez bárhogyan is küldtél el a picsába... úgy tekintettem rá mint egy rossz időszakra ami egyszer jön és máskor meg megy... sosem szűnt meg az hogy szeresselek... akkor sem és talán még azóta sem mióta másképp látom a dolgokat talán ott és akkor hibáztam a legnagyobbat hogy ilyenkor nem azzal indítottam a beszélgetést hogy mennyire szeretlek és hogy mennyire fontos vagy nekem...

Idővel talán majd 1x te is látni fogod mindezt... sosem akartam azt hogy a vitáink legyőzzenek minket sosem akartam hogy úgy összetörj közben... mikor még a hangom sem emeltem fel soha sem... nem értettem mivel bántalak még is akkor ennyire már tudom hogy azzal hogy nem mondtam el elégszer akkor előtte mielőtt egymásnak ugrottunk hogy mindennel jobban szeretlek ezen a földön az álmaimnál is jobban annyira hogy kétségbeesetten küzdöttem értünk mert azt gondoltam ha keményebben dolgozom majd az ami azzal jár kárpótol minket mindenért de közben elveszitettük egymást és mindent amiért annyira küzdöttünk...

Szeretném azt hinni hogy egyszer még az életben találkozunk és mindent meg fogunk tudni oldani úgy ahogyan kellett volna akkor... hibáztunk mind a ketten mert mondtunk dolgokat amiket nem kellett volna... vágtunk dolgokat egymás fejéhez ki ebben ki abban hibázott... de talán a legnagyobb hiba az volt hogy az egyikünk szeretete nem volt képes legyőzni ezeket... remélem egyszer felnövünk ahhoz hogy ezeken a hibákon túl is lássuk egymást és azt hogy mennyire is fontos a másik... hibáztam mert nem mondtam nem tudtam úgy kimutatni mindazt ami bennem van és hibáztál talán te is mert mindent úgy éltél meg mintha szándékosan akarnék veszekedni mintha csak arról szólt volna az életünk és én nem értettem miért történik mindez mikor nem akartam mást csak megbeszélni mindazt ami történt... hibáztunk...

[csacskamacskamocska]

Nem menti fel

Néztem valami ötperces videót – egész érdekes dolgok vannak, bár az életvezetési bullshit mennyisége egészen elképesztő – na, az egyik ilyenben volt, hogy miket kell mindenképpen megtudnod egy ismerkedés elején a másikról. Pl, hogy túl van-e már az exén. Pffff! Milyen tekintetben? Hogy szerelmes-e még az exébe? Az tényleg gáz. haragszik-e még, be van-e kötve valami módon? Az is érdekes meg fontos. De mit kezdesz vele, ha letagadja azt az érzelmet ami valójában irányítja. Aztán majd hónapok múlva amikor megvan már a bizalmi légkör, kibukik, hogy volt egy lány... volt egy pasi... nem kapcsolat, szerelem, most is mozgat, most is fáj és ott állsz átbaszva, miközben a másik ember semmi rosszat nem tett, csak most érkezett meg oda, hogy a fájdalmaival őszinte tud lenni. Az nagyon ritka, hogy valakinek nincs semmi és senki a szívében merthogy érzelmi lények vagyunk. Nade nem is ez fogott meg, ezt csak bevezetőnek írtam :D Kérdések, kérdések, az előző párkapcsolatairól, hát komolyan, mint egy pszichológiai kihallgatás, én biztos falnak mennék az ilyentől. MIT TANULT AZ ELŐZŐ KAPCSOLATÁBÓL? Ezt így hogy kérdezed meg? Amúgy, ez a kérdés azért fontos, és valóban fontos lenne tudni, hogy láthatóvá váljon, vállalja-e a felelősséget a saját cselekedeteiért, azért a tényért, hogy egy kapcsolat megromlása két emberen múlik. Az előző kapcsolatom egy őrült volt, egy pszichopata, egy szélsőséges valaki, ezért engem nem terhel felelősség, csak őt – ez remek védekezés, de az esetek nagy részében nem igaz, viszont, ha igaz, akkor is kell benne felelősségrészt pontosabban tanulságot vállalni. ( nem tudtam megvédeni magam, nem tudtam nemet mondani, nem volt önbizalmam, határozottságom, ez volt velem, az volt velem – amiért meg lehetett velem tenni azt, ami a másik sara)

Azon gondolkodtam, hogy ha az ember törekszik arra, hogy igazságos legyen, és elmondja azt, hogy neki milyen szerepe volt a kapcsolat megromlásában, miben hibázott, mit látott vagy kezelt rosszul, az azért nagyon nehéz, mert a megromlott kapcsolatban a másik embertől ezt nem fogjuk hallani. Például mert együtt sem vagyunk már, mire az ember eljut eddig a mérlegelésig. És legfőképpen, mert ez lenne a kapcsolat megmentésének a kulcsa. Ha mindkét ember el tudná mondani, hogy miben volt fasz, és ha ez után még találnának magukban szeretetet a másik iránt. Ez akkor nem egy felbomló, hanem egy fejlődő kapcsolat lenne, de többnyire valamelyik hagyja a picsába az egészet. Hogy miért, annak sok oka lehet, de talán a legfőbb, hogy már jóideje nem éri meg neki munkát rakni a kapcsolatba, pláne ennyit. Ha tudná mit vállalunk fel, felmentve érezné magát a saját szarai alól. Hiszen látható, hogy kinek a hibája volt!

Az egonk rettenetesen sérülékeny. Sérülékeny és hazug, és merev, és sablonos és közben nagyon nagyon kreatív abban, hogy hogyan védjen meg minket önmagunkkal és az élettel való szembenézéstől.

Az egonk csak akkor vállalja be, hogy hibáztunk, ha már nem érhet minket e miatt baj (ezért is a szakítás után) vagy, ha ebből hasznot remél. (elismerés, siker, erősebb ego) Ezért gondolom azt, hogy ezeknek a beismeréseknek nem szabad megállnia a felszínen. Szerettem volna dolgokat, amik még magamnak sem voltak nyíltan elfogadhatóak, és ezért olyasmiket csináltam, ami káros volt a kapcsolatra, téged bántott vagy korlátozott. Nem volt bennem empátia mert... Ezek talán mélyebben vannak. Kurva nagy kihívás, de nagy utazás is. És mi az értelme? Talán egy jobb kapcsolat, de mindenképpen egy rendezettebb, nyugodtabb belső világ.

Megidézem @lampasch-t, aki most épp az ego hatalmával foglalkozik. Hogy látod te ezt? :)

[tobbpenztazembereknek]

HIBÁZTUNK! :DDD

PONTATLANUL NEVEZTÜK BOJKOTTNAK! :DDDDDDDDDD

Jómagam ugyan mindenirányú és mindennemű propagandistát rühellek, mint a szart, és különös megvetéssel tekintek a sajtómunkások tízezreire, akik (((MEGÉLHETÉSI CÉLLAL))) - Kornis Mihály szép szavával szólva - állnak be elvtelen pszichopata gazemberek szolgálatába, miközben elmehetnének mondjuk kőművesnek havi kétszer annyiért, vagy Londonba buszsofőrnek háromszor annyiért, de ezeknél a Minden Rendszerben Progresszív Propagandistáknál & Előre Mutató És Haladó Gondolkodású Seggnyalóknál nincsenek viccesebb és egyúttal szánalmasabb propagandisták.

HIBÁZTUNK!

A CÍMBEN! :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

[gondolataim-1]

Az ágy közös még, de az agy már nem,

ha jobbra mennék, te arra nem.

Már más érdekel, már mást néznék,

már máshogy érzek, már másképp, rég,

Pedig nem hibáztunk, csak valahogy elmúlt,

egymás mellett, valami elmúlt.

[blackrose012]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már

Az évek alatt berozsdásodott a sínpár

Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak

Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak

Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én

Tudom, hogy milyen jó volt annak idején

A képek alatt lassan beporosodik a fal

Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal?

Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell

Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el?

Én tettem valamit, vagy mind a ketten?

Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem

Őrlődöm, keresselek újra vagy ne

De már az emlékek is nehézkesen ugranak be

Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál

Mikor még a barátom voltál

Children of Distance

[orokke-a-tied0201]

nagyot hibáztunk mindketten....

de minden hiba ellenére én ugyanúgy szeretlek!

[angelika995]

Talán egyszer összefuthatnánk

szavak nélkül, csak visszagondolnánk

válaszok nélkül értenénk egymást,

emlékek hangjai, mesélnének tán

emlékeznénk, hogy mit hibáztunk el

sebeket fájdalom nélkül tépnénk fel

[soulborder]

Búcsú

Amikor a halál szélén lebegek

Vesd rám tekinteted

Te vezess át az utamon

Ahonnan már nincs visszaút tudom

Fogd a kezem az utolsó pillanatban

Segíts át kérlek ne hagyj magamra.

Nem tudom még merre van az utam

De szívem szerint mennék utánad

Hiszen ott van az otthon

Ahol te vagy.

Nekem ez a szó nem egy ház, nem egy lakás

Csak egy hely, ahol összes boldog pillanat helyet talál.

Nekem az otthon ott van, ahol te is vagy

Ahol szívedben hely nekem is van

Es ha kilépek a lakás védelméből már

Tudom visszatalálok, hisz szíved hazavár.

A legutolsó pillantás a tiéd legyen

Amit láthatok még

Ha az úton átmegyek

Csak te kísérj.

Nem tudom érzed-e a boldogság ízét

Milyen volt amikor még belém szerettél

Hidd el, nem hibáztunk, újrakezdhetjük még

Együtt küzdhetünk, jöhet akármilyen jég.

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál

[vezerkee]

B��rcsak egyszer átbeszélnénk mindent, hogy mit hibáztunk. És rájönnénk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. Kár, hogy ez csak rajta múlik.

[szeretlektitokban]

Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak

Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak

Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én

Tudom, hogy milyen jó volt annak idején

A képek alatt lassan beporosodik a fal

Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal?

Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell

Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el?

Én tettem valamit, vagy mind a ketten?

Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem

Őrlődöm, keresselek újra vagy ne

De már az emlékek is nehézkesen ugranak be

Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál

Mikor még a barátom voltál

[fromdtod]

Mindannyian hibáztunk.

DPD amikor a házunk előtti packet shopba lerakja az egyik csomagot amit vártunk

A MÁSIKAT PEDIG 40 PERCNYIRE INNEN

[gondolataim-1]

Az az igazság hogy már teljesen elengedtem ezt az egészet. Nem emlékszem már rengeteg dologra..egyszerűen homály fedi az egészet. De legalább a jó emlékek megmaradtak nekem.

Próbálom megfejteni mi is történt pontosan, hol hibáztunk ekkorát..de mintha kitörlödőtt volna minden.

Talán nem véletlen..?

[pkbg]

Mindketten hibák voltunk egymás életében. A kérdés már csak az, ki hibázott nagyobbat? Kinek az élete ment jobban tönkre a másik miatt?