#halálpálcák

[varosilany]

én úgy szeretlek.

cigarettafüstös mulatságok alatt rád gondolok,

mint egy emlékre, amely csak az enyém.

udvariaskodásra semmi szükség,

túl messze vagy innen és nem akarlak látni,

mert nem tudnám elviselni, hogy megint elváljak tőled,

még akkor se, ha egymáséi sosem voltunk.

nem látni akarlak, csak rádióközvetítésben hallani,

amint valaki felolvassa a gondolataidat,

hogy ne kelljen hallanom a hangod, ó, a hangod!

hogy tudjak mindent, hiszen téged akarlak,

de nem egészen téged, mert te távoli vagy,

és inkább maradj is ott, ha nem jöhetsz közelebb.

[varosilany]

nem kívánom, hogy ne hiányozz,

inkább gyere és kísérts!

rád gondolok, és rád vágyom,

nem is kérem, hogy megérts.

minden vonat nélküled megy el,

én némán utazom, kínos a zaj.

és nem kérem azt, hogy megérts,

ne kelj fel. befogad a tengermoraj.

ennél magányosabb csak

egy tömegben lehetnék,

éjszaka az utcán, vagy bárhol máshol.

mert rád gondolok, rád vágyom,

és nem kérek megértést mástól.

[varosilany]

ez a füstfelleg más. nem tetteti

magát édesnek, mert nincs rá

szüksége. a hársfák és az én ép elmém

alatt telepszik meg, benyúl az álmaimba.

[varosilany]

halálpálcák, halálpálcák,

dohánnyal, füsttel járják a táncát

a tűzbe fúló szikrának,

emlékére elfogynának

[varosilany]

ilyenkor csak távolról nézem,

halálpálcám a szám szélén lóg,

hamu esik feslett cipőmre.

az ősz alkonyán sem a tél ég bennem,

hisz nekem bármire képesnek kéne lennem.

[varosilany]

jön egy könny, egykönyen elönt,

engem már nem várnak odafönt