#ha rólad beszéltem

[pitypangosgitar]

“Függetlenül a történtektől. Ha lemondtam volna rólad nem beszéltem volna hozzád másfél órát úgy, hogy régen megfagytam már. “

[darknessnight]

Kezdjük az elején .

Sosem felejtem mikor először írtál mikor először mosolyogtam az üzeneteiden mikor először éreztem azt hogy a hiányod jobban fáj bárminél . Elhamarkodottnak találtuk de hamar meg is léptünk mindent amit talán nem kellett volna . Sosem voltam annyira boldog mint amikor együtt léptünk az új évbe a tűzijáték alatt csókolózva , talán soha eddigi életembe nem voltam meg annyira boldog . Féltem mi lesz ha bemutatsz a családodnak vajon mit fognak rólam mondani . Hat szerettek Enis szerettem őket .. jobban szerettem őket mint a saját családom. Egyre többet aludtam ott te egyre többet tudattad velem hogy mennyire fontos vagyok így oda költöztem . Soha de soha nem éreztem úgy mint akkor azt hittem minden tökéletes . Talán a gyerekkori traumaim miatt de sosem tudtam elhinni 200%-ban hogy szeretsz és tényleg csak engem akarsz emiatt sajnos nagyon sok volt köztünk a vita rengeteget hisztiztem amit hidd el ha lehetne vissza fordítanek de sajnos nem lehet . Bár ha tudtál volna kezelni és megertetted volna amit szerettem volna veled közölni nem lett volna belőle baj sosem . Nem akartam mást csak teged . Mindenkit eldobtam magam mellől hogy 110%-ban a tied tudjak lenni . Szinte meg fel sem fogtam hogy tényleg együtt vagyunk már csak az járt a fejembe mit adhatnek neked minek orulnel mitől lennel boldogabb . Sosem érdekelt te mit fogsz adni nekem sosem érdekelt neked mid van . Sosem felejtem mikor egyszer belazasodtal és egész éjjel fent voltam vizesruhaztam a fejed és mikor anyukad csak annyit mondott ne sírj jobban lesz . Jobban feltettelek az eletemnel jobban szerettelek bárkinél .

Aztan elkezdődtek közöttünk a veszekedések talán nem tett jót hogy sokan voltak körülöttünk általában sosem voltunk kettesbe csak mikor aludtunk azt sem mindig . Sokszor elmentel el sem mondtad hova csak eltuntel aztán én voltam a hibás ha túl reagáltam bár lehet ebben hibáztam . Mindig le tudtad annyival hogy “ha a haverjaimmal vagyok nem fogok irosgalni” igazából nem is vártam el én néha néha egy minden Okes, vagy rendben vagyok ,nemsokara megyek , szeretlek, xy al vagyok itt és ott majd érkezem üzenetre vágytam csak. Akármit mondtam sosem akartam veled veszekedni . Csak szerettem volna hogy megérts . Talán itt kezdődtek közöttünk a problémák hogy ebben sosem egyeztünk .

Életem legnagyobb hibáját elkövetve olyan embernek beszéltem ŐSZINTÉN az érzéseimrol és higy szerintem sokat változtal aki teljesen félreértett engem és óriási nagy veszekedés történt . Nem hazudtam mégis alig hittel nekem . Megértem . Aznap este mikor kitört a balhé és éjszaka oda jöttél kocsival sírva konyorogtem hogy HIGYJ nekem talán hittel is . Aztán azt hittem minden rendbe jön bár nem engedtek többet a szüleid hogy ott legyek mert ok nem hittek nekem . Pár napot harcoltunk és akkor éreztem igazán mikor egymás karjaiban zokogtunk hogy sosem veszítelek el istenem veled akarom leélni az életem . Aztán talán már azért is mert éreztem hogy szerintem frladtad egyre kevesebbet írtál én pedig egyre többet zaklattalak mert nem értettem mi történik . Aztán egy nap csak kaptam egy üzenetet hogy sajnálod de neked ez így nem megy akármennyire szeretsz el kell engedj . Sosem szerettél úgy ahogy én teged hiszen sosem engedtem volna el . Én sem tettem volna soha . Ezer alkalmam lett volna hogy azt mondjam vége néha nagyon undorító dolgokat vagtal hozzam de én mégis maradtam . Előtérbe helyeztelek mindenki elé . Na tudod ez az igaz szeretet . Mindenem neked adtam sosem nyíltam meg meg úgy ahogy neked . Szakítottal szépen lassan toroltel tiltottal mindenhonnan . Azt hittem sosem elem túl bántottam magam meg akartam halni és el is követtem mindent h megtörténjen . Tudtam rólad mindent hiszen néha azért teis rossz emberekbe bízol meg . Minden este sírva feküdtem le remélve hogy talán rájössz hogy nem megy neked nélkülem . Aztán a haverod szólt h lett neked más .. tudtam kikkel kavarsz azt is kinek mit írsz amit elmondtal a haverodnak én tudtam és jobban gyilkoltam magam ..talán 3-4 hét telt el a szakításunk után és olyat tudtál mondani hogy “szerelmes vagy” én a mai napig nem tudok másra nezni pedig már 4honap telt eel 😊 szerintem sosem szerettél úgy ahigy én .

4honap hosszú idő mióta vége de ma már talán haragga vált az a sok sírás önpusztítás amit miattad tettem . Néha meg szembe jutsz sott de mar nem sírok minden este nem te vagy az első gondolatom és már az utolsó se nap végén .Kezdtem idővel megérteni hogy sosem kellettem neked úgy ahogy te nekem . Sose felejts el hogy én voltam melletted akármi rossz dolog történt veled minden pénzem neked adtam volna és adtam is akármi volt . Idővel kezdtem rájönni hogy sosem becsültél meg . Amikor nem sikerült a jogsi én melletted voltam míg az egész családod lenézett emlékszel ? Emlékszel hogy cdak annyit mondtam nem baj ügyes voltál majd legközelebb sikerül ? Emlékszel hogy míg nem volt jogsid a hóviharban az esőben a szélben bárhova el sétáltam veled ? Emlékszel ki volt melletted ki mondta azt hogy ha elkapnak mert jogsi nélkül mész majd én elviszem a balhét ? Emlékszel ezekre a dolgokra ? Emlékszel hogy bármit megvettem neked sosem vártam hogy te is vegyél valamit? Emlékszel amikor úgy beszéltél velem mint egy kutyával és azt mondtad higy “már értem miért vert meg az előző csavod “ emlékszel hogy akkor id MARADTAM és nem hagytalak egyedül? Emlékszel hogy hányszor alaztam meg saját magam hogy ne veszekedjunk ? Emlékszel hogy sirtunk és hogy oleltel mikor utoljára találkoztunk? Emlékszel hogy nem birtuk egymást elengedni? Hat ha te nem is én emlékszem . Hibáztam nagyon sokat hazudnek ha azt mondanám hogy nem . De mindennél jobban szerettelek és bármit megtettem volna érted ? Kezd bennem minden haragga válni és kezdek rájönni ki is vagy te valójában egy nagy gyerek aki meg nagyon sokat fog nozni mire rájön hogy volt aki szerette igazán .de az a baj senki nem ismeri azt az oldalad amit én . De sosem fogom megbocsajtani amit tettel sosem fogom elfelejteni mi lett velem utannad . Reggelig tudnám a sorokat írni de lezárom annyival hogy remelem tudod szebbet jobbat találhatsz és találtál is de aki ennyi mindent megtett volna érted soha nem fogsz . Szar ember vagy és sosem érdemeltel meg igazán remelem idővel be látod .

M🤏🏾

[valamiegyedikene]

A zikkurat hatásai

A tökéletességre való törekvés egyenes út a halálba

Felmászni a fehér hegyre, hogy a fekete metró alá zuhanj

A napba nézni, hogy megvakulj,

Mosni, hogy te magad válj mocsokká,

Takarítani, hogy szemét legyél

Ha a lelked már fekete a lemondástól;

A csillagok is kinevetnek

A zikkuratban sétáltam nemrég

Ott voltál velem, a régi barátnőd is: képzeletben

Az a barátnőd talán egy távoli haverom lehetne

És én Rólad mondtam épp a séta előtt le

Ettől lett a lelkem 

Mint az ég is

Fekete

A zikkurat fényei világítottak: könnyre, felismerésre,

Hogy Te kellesz, és nem valami Hozzád

Hasonló

A parki lámpák pedig arra emlékeztettek;

Önmagát gyilkoló

Voldemort vagyok

Nem is néztem sokáig beléjük:

Még a végén félvér kviblivé váltam volna;

A mardekár leggyávább 

Főgondnokává

Kinyírtam a lelkemet, mert én akkor épp azelőtt csak: I Wish You Love

Megkésellek? -  Féltél?

Vagy: “Hazáig követnél”?

Ezért direkt be se mentem

Ez férfias gyávaság volt?

Láttalak egyszer futni

Nem képzeletben

Mosolyogva, felszabadultan

És utána féltem; belül a legrosszabbul nevetsz

Rajtam, az 

Idegen?

(félőrült)

Töketlen?

Pneumátlan szerencsétlenen

Pedig sejthettem volna és sejtettem is

Én beszéltem be magamnak azt a valamit később

(bizonyíték nincs, (talán soha nem is lesz) de ez úgyis csak egy vers)

(annál azért több; talán úgy, mint egy jó vers)

De a lényeg, hogy valami nagyon elbaszódott

És tudom, hogy hibáztam

Még akkor is, ha:

Az egészet

Csak kitaláltam

Bár a felelősségvállalás nem az erősségem

De nagyon hidegen köszönted meg

Viszont tényleg kiskutya voltam

Bár gondolkoztam: hülye vagyok

Így visszafordultam

“Vizsgakövetelmények”

Gyáva fasz

Hát ez valami geci vicces

De hogy tragédia lehet

Nem gondoltam

Bár éreztem a tétet

Folyamatosan?

És nem bírtam már tovább: így lett: I Wish You Love

A kezdet lehet nagyon stresszes

Így lehetsz: Őrülten szerelmes

Rehab lesz, vagy folytatás?

Később: Valódi diszkóban táncolás?

Tinder? Bepótlás? A 38-as hajó?

Ki vagyok én egyáltalán?

Egy szórt iskola koptató?

Kiraktam a lapjaim

Ide is és oda is

Kétélű a játék

És ha kudarc: Nyári rehab

Rendbe hozhat még

És a Petri udvarlása

Ő benyomja a pneumát

Rég olvastam 

Megijedtem

És nem vágom a franciát

A sanzon is csak érzés volt

Szétszórt angol fordítás

Még angolul se tudok jól

Ez az egész egy vallomás

Amit a zikkurat a fényeivel

Nem tegnapról

Bennem hagyott

[aranysziv]

(én soha nem felejteném el a tiédet. mert azzal a késsel nem a tortát vágták fel, hanem a mellkasomat.)

mindenben téged kereslek, és pechemre, meg is talállak. nem túl fair. mármint egyik este nagyon sírtam. hosszú, mozgalmas és egyben igazán produktív napokat tudhattam a hátam mögött, és lekapcsoltam a lámpát, hogy most már alszok, nagyon kimerült voltam, és abban a nagy csöndben rám tört. mindig ez van. nem tudom, hogy ebbe az apró testbe hogy fér meg ennyi szorongás. néha úgy elnyomom, hogy szinte meg is feledkezek róla, hogy van. de néha meg annyira leterít, és a semmiből, váratlanul, és nem tudok vele mit kezdeni. van olyan is, amikor dolgozok vele, és akkor ilyen keserédes. de aznap vigasztalhatatlan voltam, azt a tényleg keserves sírást képzeld el, amikor az emberek nagyon csúnyák közben. a plafont néztem - már amennyire láttam a sötétben és a könnyeimtől -, és akkor elkezdtem vitatkozni az Istennel. mindig ezt csinálom. nyilván, bolond vagyok, ez nem is vitás. de tényleg harcba szálltam vele. hát kivel mással? nem nevezném imádságnak, de beszéltem hozzá, oda fel, és folyton csak azt ismételgettem, hogy ez nem igazság. de azt, hogy mi nem az, azt magam sem tudtam megmondani.

ma kedvem lett volna felhívni, lógni veled, csak úgy, sétálni a régi helyeken, beszélgetni, meginni egy kávét, erre vágytam és úgy tenni, mintha nem számítana a holnap. elképzeltem. de valójában nagyon is számít. mert én számítok. a szívem számít. a jövőm számít. és már nem ott vagyok, én nem abban vagyok. nem veled vagyok. csak néha belül úgy érzem, hogy mégis. egy részem ott maradt veled, és nem is tudom igazán, hogy te hiányzol, vagy az a darab belőlem. mert őt sem kaphatom vissza, azt az időt nem kaphatom vissza, és ez mostanában sokszor jobban fáj, mint te. annyi mindent éreztem. sokat. mélyen. és ott most olyan üres. semmi sincs ott, bennem, ahol te voltál, csak levegő, és mégis meg lehet benne fulladni. csupa kátrány, és fekete és vérzik. és muszáj írnom róla, mert olyankor mindig egy kicsit könnyebb. pedig sokszor nem akarok emlékezni. nem akarom, hogy fájjon, és nem akarok vitába szállni az Istennel sem.

én már tudom, amit tudok. és láttam, amit láttam. és azt is megtanultam, amit meg kellett tanulnom. alkalmazom is, ha hiszed, ha nem, de nap mint nap. csak tudod, néha, még ha az ember esze tud is mindent, a szívének kell idő, hogy megértse, hogy elfogadja. ezt nem lehet siettetni. én sokat dolgozok ezen folyamatosan, és kapok hozzá segítséget is, kompetens embertől is, de támogatást is mástól, akitől szükségem van rá. és még ha vannak is ilyenek, ilyen napok, vagy akár csak pillanatok, attól még erős vagyok. és bátor is. feltettem az i-re a pontot annak idején, és nem gondoltam meg magam, nem futamodtam meg, még akkor sem, amikor tényleg nehéz volt. annyi minden megváltozott azóta, én is megváltoztam azóta, és ilyenkor nem az a nehéz, hogy már nem vagy, hanem az, hogy azt hittem, hogy leszel.

mindig azt mondtam rólad, hogy te más vagy. nem definiáltam ezt különösebben, és nem is igazán tudtam volna valószínűleg, csak azt tudtam, hogy más. nem olyan, mint a többi, mert az az ember, aki a lelkem ilyen mély zegzugaiba nemcsak betekintést, de dedikált helyet kapott, az igazán különleges, bárki megmondja. én nem ismertelek téged, és most sem ismerlek, de abban biztos vagyok, hogy nagyon szerettelek. bárki is voltál, bárki is lehettél, volt egy ember, aki nagyon szeretett, és borzasztóan nehezen engedett el téged. te voltál a mindene túlzás nélkül, az az egy, aki mellett nem számított az összes többi együttvéve. és úgy alakult aztán, ahogy, és most itt vagyunk, és már mások vagyunk, és azok az idők elmúltak. neked nem is számít, tudom. de én néha eljátszok a gondolattal, hogy milyen lenne visszamenni, akkor, oda, a Múzeum sarkához, és újra rád mosolyogni először. újra megérinteni először. újra átélni mindent először. vagy talán bele sem kezdeni az egészbe. gondolkozok rajta, de sose jutok dűlőre. mert akárhogy is nézem, lassan egy éve lesz a hatból, és már bennem is minden megkopott.

halvány az alakod a fejemben, az arcod homályos. ahogy hozzám érsz az álmaimban, én is csak elmosódok, mint amikor a grafitot elkenjük a kezünkkel és maszatos lesz a papír. nem emlékszem úgy a hangodra, csak az anyajegyeidre, az álladon a szakállad alatt volt a kedvencem, amiről csak én tudtam a gyerekkori fotó miatt. de a hátadon a világűrbe kapaszkodni is jó volt, sosem féltem, hogy elejtesz. nagyobb biztonságban éreztem magam a karjaidban, mint bárhol máshol otthon. és mára mi maradt ebből? sokszor az emléked vesz el belőlem a legtöbbet. sokszor meg csak az tartja bennem a lelket. és annyi mindent írnék, írhatnék, és tudom, hogy még fogok is, mert kell, mert szükségem van rá. de igazából nem is a szavakról van szó. írhatok bármennyi sort, akármennyit, amennyit csak akarok. de úgysem az számít, nem igaz? nem a betűk rejtik a vallomást, hanem éppen az, amit nem tudok elmondani, amit hiába próbálok, nem tudok megfogalmazni. de bár tudnám.

talán ez a küszködés. ez maga az ars poeticám.

[ertednyilt-viragok]

mindig csak rólad beszéltem a nap 24 órájában,

ha kellett másnak, vagy magamban

[fuckinflegmaqueen]

Nem tudom téged mi motivált arra, hogy elhagyj.. itthagyj.. tudtad hogy baj van, mindig is volt. És ezek után lesz is.. már 6 hónapja nem beszéltünk. Fáj hogy sosem volt rám 10 másodperced. Nekem lett volna akár 10 nap is egyhuzamban.. de nem írtam, mert nem tudtam mi van most.. szép lassan eltávolodtunk.. iszonyatos fájdalom jár át minden nap. Meguntad azt hogy próbáltalak bevonni abba hogy én mit, hogy gondolok.. meguntad, pedig mondtad, hogy sosem fogod.. elhagytál, pedig mondtad hogy sosem fogsz. Ezt hasonlóképpen mondtam én is, de én ha kellenék.. még itt lennék.. a magány már nem kifejezés arra amit érzek, sokkal rosszabb.. tudjuk mi az....

Elgondolkodok néha veled mi lehet, de azt kell látnom, hogy teljesen jól megvagy.. mióta úgy alakultak a dolgok hogy egyedül vagyok.. senkinek nem tudok semmiről beszélni, valamiért elzárkózottabb lettem mint valaha..

Hiányzik, hogy önfeledten beszéljünk. Hiányzik, hogy csak úgy elmenjünk sétálni a vár körül..

Anyunak rólad utoljára 4 hónapja beszéltem.. úgy tudja már nem érdekel.. néha így is van, de az esetek legnagyobb felében nagyon is hiányzol.. 11 olvasatlan üzenetem van.. olyan emberektől akikkel nem akarok beszélni, akik közül egyikük sem vagy te..

Hiányzik, hogy a közös óráink előtt leülj mellém..

Nehéz beismerni, de te voltál.. a legjobb barátnőm. Köszönök mindent..

[leaf-in-the-storm]

Miért ő?

Miért ő kell, ha ott voltam én is? Mindig. Mindegy egyes percben ott voltam melletted. Ha sírtál én töröltem le a könnyeidet, ha dühös voltál a céltábláddá váltam. Ha boldog voltál, együtt örültem veled. Sírtam érted, küzdöttem érted, megértettelek. Én, voltam az akivel hajnalig beszélgettél a semmiről! Nem ő. S neked ez soha nem volt elég. Nem láttál, mikor rólad beszéltem, nem láttad ahogy már megint sírok miattad, és darabokra hullok, de még akkor is, ott is örökké téged védtelek. Nem tudtalak soha elengedni, mert nekem szükségem van rád. Átvettem minden tüskédet, hogy boldog lehess. Sikerült életet és reményt lehelni beléd. És utána többé nem értem kiáltottál ha fájt. Eldobtál, már az első alkalommal amikor hibáztam. Soha nem éreztem magam annyira csalódottnak. Nem haragszom rád, rá meg főként nem. Csak csalódtam, és iszonyatosan fáj. Képtelen vagyok leírni azt amit valójában érzek irántad. Szeretlek, mindig is szerettelek. Az első perctől fogva. Sajnálom, hogy nem lehetek többé az, aki mindent rendbe hoz számodra. De te soha nem néztél rám így, és ezt én tudom.

[dudlimur]

I.17

Jól éreztem magamat az elmúlt 2 napban. Dolgoztam és szórakoztam is kicsit a barátaimmal. Még ittam is, és egyszer sem akartam neked üzenetet írni. Azért… amikor a mosdóba mentem mindig eszembe jutottál. Akkor lett megint csend körülöttem. Beszéltem ám rólad. Halkan jegyezték meg a többiek, hogyha eldobtál, akkor már nem fogsz visszajönni.

Flörtöltek velem.

Amint meglátott a fiú éreztem, hogy nagyon az esete vagyok. Megpróbált közeledni, de valami annyira megváltozott bennem miattad, hogy nem ment. Kedves volt, és figyelt rám. Megakart csókolni, de nem hagytam. Igazából jól is tettem, mivel reggel nagyhangon mesélte a többi srácnak, hogy megvoltam neki. Pedig nem.

A barátnőmmel, és a kutyájukkal aludtam. Azt mondták, sosem szokott idegenek mellett aludni, de valamiért engem megkedvelt. Jó közelbújt hozzám és hangos szuszogása engem is elaltatott. Talán 1 órát aludhattam, majd felébredtem. Stoki kutya ugyanabban a pozícióban szunnyadt mellettem, majd érezte mozgolódásomat és belenyalt a tenyerembe. Elmosolyodtam.

Hányszor eszembe jut, hogy veled milyen volt aludni. Mindig átkaroltál vagy valamilyen módon hozzámértél. Ha éjszaka felkeltél, vagy csak megfordultál mindig megpusziltad vagy a hátamat vagy az arcomat. Szerettem bújni hozzád, szerettem az illatodat és szerettem reggelente melletted ébredni.

Egyik éjszaka borzalmas rémálmod lehetett, mert zihálva ültél fel az ágyba. Én is azonnal felkeltem és nyugtatóan visszahúztalak magamhoz és megpuszilgattalak. Mikor reggel megkérdeztem, hogy mit álmodtál először nem akartad elmondani.

-          Azt álmodtam, hogy már nem akartál engem. Hogy van valaki más. És ez volt a legborzalmasabb álmom…

Ha ez volt a legborzalmasabb álmod. Akkor velem miért tetted meg ezt? Mire volt jó ez az egész?

[suprisemood]

Hiányzik az,hogy minden nap rólad beszéljek,hiszen te adtad a jellemem a kedvem,hogy soha ne adjam fel. Olyan sok mindenen mentél velem keresztül,nem hagytad,hogy egyenest ugorjak a fájdalomba,mindig megmondtad,ha hülye voltam. Hozzád bármikor rohanhattam,egyszerűen csak szaladtam és nem féltem,ha figyelmetlenül megbotlok a lábamba,mert te itt vagy és majd felsegítesz,aztán lebaszol,mert nem figyeltem. Gyerekes voltam melletted,sosem gondoltam végig,hogy mennyire fog téged fárasztani a mondatom,csak önfeledten beszéltem,mert tudtam bármit teszek,te nem hagysz cserben. Mindig tanítottál valami újat,amit egy másik társaságban elmondtam,akkor úgy éreztem jobb vagyok,mint a többiek,ezt is neked köszönhettem,mert nem néztem magam egy senkinek. Ha balesetem volt,vagy kikészített a család,vagy úgy éreztem nem érek semmit,te ott voltál és segítettél. Próbáltam mindig viszonozni a kedvességed,azt hogy te törődsz velem. Mikor elmondtad néha,hogy valami bánt,annyira örültem,mert tudtam ezt nem sűrűn osztod meg bárkivel,pont ezért én hegyeket mozgattam volna meg,ha azzal segítek. Mindig,ha megyek valahova és te ott vagy,elengednek,mert annyit hallottak már rólad,hogy benned megbíznak,szinte már jobban,mint bennem. A tudat,hogy nekem van egy ilyen barátom,mint te,az egy olyan dologgal ér fel,ami nekem talán egy világot jelent. Tudtam,ha baj van,akkor te képes leszel egy emojival vagy egy szóval is megnyugtatni,hogy nincs vége,még nem dőlt össze minden. Csak,most már alig beszélünk, tudom az okát,nem szeretnélek terhelni még a saját dolgaimmal. Igazából régen két órát nem birtam ki, most meg ha igen akkor is csak pár mondat,de semmi különös. Talán mélyen ez fáj a legjobban,a legjobb barátom hiánya. Nagyon hiányzol,és csak bőgök,mert mesélni szeretnék,újra “nyafogni”, mint rég. De,most,hogy egyedül kellet megoldanom a gondjaim,ami természetes lenne,de ezt is elszeretném mesélni,hogy képes voltam rá,mert emlékeztem a szavaidra,amik belém égtek. Azokra a szavakra,hogy jobban kell legyek. Tudom,nem támaszkodhatok rád örökre,de képes voltam a bajból legalább feltérdelni,ha állni még nem. Csak kérlek,légy rám büszke és ölelj át,ahogy szoktál,mint egy igaz barát,aki minden fájdalmamat képes megszüntetni. Olyan szorosan,hogy féljek eltöröd a gerincem,igen talán rád van szükségem. Szerintem elég egy tipikus mondat tőled és egy időre megint rendbe leszek. Vagy nem is kell,hogy meséljek,inkább te,hogy tudjam mi van veled és olts be közbe,hogy nevessünk egyet. Csak remélem tudod,hogy még mindig nagyon fontos vagy függetlenül,hogy keveset beszélünk. Persze,hogy tudod,velem ellentétben,te ezerszer jobban kezeled a helyzeteket.

Csak..csak hiányzik a legjobb barátom. -

[takemetochurch13]

Ha rólad beszéltem mindig csillogott a szemem. Vagy a boldogságtól vagy a könnyektől

[kinlodok]

egész nap rólad beszéltem. nem tudom felfogni, hogy ezt tetted velem. még mindig nem tudom felfogni. újra előjött az alvászavarom (halkan megjegyzem, nagyon durván), ami miatt napok óta hajnalig fent vagyok (5-6-ig), és délben ébredek... vagy egykor... vagy kettőkor xd de amúgy mostanság nem megy az alvás sem, délben már fent szoktam lenni. én nem értem, hogy mégis hogyan voltál képes erre. ilyet tenni velem. összetörted a szívem. bele sem gondoltál, hogy milyen jó páros lettünk volna mi ketten. sajnos, sok dolgot nem tudtál rólam, mégis léptél. leléptél. magamra hagytál. ne aggódj, ki foglak heverni (2 év múlva biztosan), de nem tud megnyugodni a kis lelkem, mert minden éjjel azon kattogok, hogy mi lett volna, ha... sajnálom, őszintén sajnálom, hogy nem meséltem el pár dolgot magamról. ha tudnád, talán máshogy döntöttél volna. de tudod, sok mindenre rájöttem az utóbbi napokban. új dolgokat tudtam meg magamról, és geci jó érzés felfedezni magam. :D de tényleg. légy kibaszott boldog amúgy.

[deadprincess333]

Írj már rám hogy kíváncsi vagy rám, és hogy az a 6 év amit velem töltöttél milyen jó volt. Mond el azt is, hogy hányszor nem tudtál aludni miattam, mert míg kicsi voltam sírtam, és hányszor kiabáltál velem, mert rossz voltam. Azt is írd meg, hogy mennyire szeretsz, hogy érezzem hogy törődsz velem, és hogy hiányzok neked, mer hidd el, annál jobban mint ahogy te hiányzol nekem, senki más nem hiányzik. Nagyon szeretlek és tudd hogy soha semmilyen rosszat nem akartam neked csinálni. Sajnálom hogy amíg kicsi voltam annyit idegeskedtél miattam és sajnálom azt is, hogy miattam bíróságra kerültél. De hidd el nekem, nem én tehetek arrol amiért bíróságon vagyunk, bár te ezt hiszed. Hiányzik az, hogy kiabálj velem, hogy miért csináltam rosszat és miért nem hallgattam rád. Ha tudnád hányszor sírtam miattad és hányszor feküdtem úgy le, hogy reggel te fogsz várni a másik szobába , hogy beszeljünk.

Ha tudnád hányszor voltam beteg és sírtam hogy nem vagy mellettem és semmiről sem tudsz. El se tudod képzelni mennyire fáj nekem hogy elhagytál és hogy azt mondod hogy eldobtalak. Esküszöm neked hogy nekem semmi bajom nincs se a feleségeddel , se a másik lányoddal , sőt mindketten nagyon nagyon hiányoznak, el se tudod képzelni mennyire, de hidd el ha egyedül laknál sokkal többet keresnél és nem bántottál volna ennyiszer. Tudd,hogy egy-két szavad annyira bántott, hogy napokig sírtam miatta és senkivel nem beszéltem. Senki nem tudja mit éltem át miattad. Senki nem tudja és el se tudja képzelni mennyit sírtam miattad.

Neked olyan tökéletes életed van. Van egy szerető feleséged, aki mindig gondoskodik rólad. Van egy lányod, aki a szemedbe az egyedüli és annyira vár haza, mint még soha. Hidd el, én mai napig is várlak és remenykedek abba, hogy lesz még egy két jó beszélgetésünk, és nem ilyen tanácsadó meg ilyenek, hanem mikor az érzéseimről kérdezel. Vagy hogy hogy érzem magam mikor rám írsz, vagy ilyenek. Mert nekem nem arra van szükségem hogy az életről beszélj, mert amit te átéltél gyerekként biztos rossz, de hidd el nekem arra van szükségem hogy rólam beszeljünk és az én életemről.

Nem arról hogy mi lesz ha nagy leszek, meg hogy lesz-e hol lakjak vagy kiriába maradok, igen ez is fontos. De nekem az kell, hogy mellettem legyél és minden problémámat meghallgasd. Mert nagyon sokszor kérdezted hogy vagyok, de mindig az volt a válaszom, hogy "jol". Nem volt kicsit feltűnő?

Vagy egyáltalán csak így elengeded, hogy oké, akkor jól vagy, szia?

Ez nagyon bánt, hogy soha nem tudunk kettesbe találkozni. És biztos sírnék meg minden, de hidd el hiányzik egy apa-lánya beszélgetés, mivel szükségem van rá.

És nekem nem a blokkra meg a pénzedre van szükségem, hanem arra hogy törődj velem.

Mert el sem tudod képzelni hányszor ültem egyedül a blokk előtt és vártam hogy odaparkolj a kocsiddal a megszokott helyre, ugy mint régen. Nagyon vágyom arra, hogy támogass engem, és tudd hogy miattad lettem 3.-ik tanuló, mert arra gondoltam mindig hogy nem akarom hogy csalódj bennem. Annyi kislányt láttam az apukájával játszani a parkba és annyiszor álltam meg egy-egy blokk h��tánál sírni emiatt, hogy te el se tudod képzelni.

Sajnálom ha csalódtál bennem, és hogy nem hallgattam rád mikor kellett volna.

Tudom hogy egy senki vagyok, ahogy te is mondtad, és nem, nem szégyellek téged egyáltalán mint ahogy te mondtad nekem ezelott 4 évvel mikor nem akartam táncolni veled. Annyiszor vártam, hogy megjelenj a blokk elott, en meg az oledbe ugorhassak , mint kiskoromba...Mindenre emlékszek, és sajnálom azt a sok éjszakát mikor kiskoromba a sírásom miatt nem tudtál aludni, és hogy miattam voltál másnap fáradt. Ha vissza lehetne vinni az időt mindent megtennék hogy mellettem maradj és hogy ne legyek utolsó a listádon akit keresnél ha baj lenne. Sajnálok mindent. Remélem azért egyszer velem is megosztod majd a gondjaidat. Szeretlek apa.

[szeretlekbabam]

Ha rólad beszéltem mindig csillogott a szemem. Vagy a boldogságtól vagy a könnyektől.

[szottesfolditanyak]

Görög Ibolya: Az Európai viselkedéskultúra alapjai   / 2017.03.30 / 1:24:45

Ez az egész előadás egy tankönyvi példa arra, mi lesz, ha egy eléggé érzékeny nő ebben a férfivilágban, a férfihegemóniát elfogadva nő fel. Olyan, mintha lenne egy nagy kőhalom, áthatolhatatlanul, (az a férfi), és jön a víz és nem mozdíthatja meg a köveket, viszont át tud folyni közöttük. Megtalálja a maga útját, de zavaros, vagy inkább töredezett lesz.

Máshonnét hozok példát. Egy ismerős lányt látogattam meg a leköltözött-falusi házukban, pont akkor, amikor ott volt az anyja is, messziről, egyhetes látogatásra. Nem találkoztunk még addig. Megérkeztem, bemutatkoztam, volt köztünk fél másodperc szemkontaktus, utána a nő a házban tett-vett, és egy órányit hol kettesben vele, hol hármasban dumáltunk. Furcsálltam kissé a helyzetet, mert soha nem nézett rám, se amikor kérdezett valamit, se amikor válaszoltam vagy magamtól beszéltem hozzá. Még csak felém se fordult. Másnap, amikor a lánnyal kettesben váltottunk pár szót, említettem neki ezt. Ó, pontosan lecsekkolt, nyugodt lehetsz felőle, válaszolta. Mindent tud rólad. Ennyiben maradtunk. Oké. Abban nem kételkedek, hogy szem sarkából vetett, el-elkapott pillantásokból is ki lehet alakítani egy teljes profilt bárkiről. Bár szerintem csak egy már készen álló skatulyarendszer címkéi szerint lehet bedugni valamelyik emeletre, és ilyenformán nem sokat ér. Lelke rajta. De ez így nem partneri kommunikáció. Ő direkt lent tartja magát. (És persze megítél, biztos tudással. Nö de a perspektivikus torzítás...) Ez olyan sunnyogás. Mint a kutya, aki szétrágta a szőnyeget, és amikor hazaér a gazdi, mindenhová néz, csak rá nem. A ‘sunnyogás’ is a dicsőséges magyar néphadsereg szava, a háttérben dúsan burjánzó tisztázatlan viszonyulások tömegével.

Miért tesz így? Miért nem kommunikálunk szemtől szembe? Gondolom, mert férfitársadalomban nőtt fel és az anyukája így tanította neki, talán, hogy így a leghatékonyabb. 

Saccra Görög Ibolya is úgy nőtt fel, hogy az anyukája tökéletesen megtanította a férfit kiszolgálva viselkedni, de azért a mafla férfi által nem ellenőrzött utacskákat mind ismerni és kihasználni. Aztán időközben kicsit fordult a világ, és Ibolyának már könnyebb. Mindegy, nem az én dolgom, és bántani se akarom, csak hát én is próbálom megérteni, miért vannak úgy a dolgok, ahogy. Igazából már az komoly eredmény, ha valaki rájön, hogy azért olyan a viselkedése, mert úgy nevelték, és hol van még ettől a pontos felderítés, majd a kapott minták lecserélése.

Nem is nagyon emelek ki a videóból semmit, majd minden percre jut valami a fentiekből. Két dolog mégis.

Visszatérő fordulat, mert megalázni nem hagyom magam. Ez kontextusban hangzik el természetesen, egy adott helyzetben lévő valakinek adott tanácsait idézi. Illetve hát kíváncsiak a véleményemre, hát meg vagyok véve [elérzékenyülve].  De ugye ezek nem véletlenek, hogy pont ezek a csomópontok. Mindenki magából indul ki.

Meg azok a (már itt is régebben tárgyalt) indirekt utasítások. 48:02 ... előadásra jött be egy fiú és lány, kézenfogva, ilyen szerelemfátyol, és ahogy leültek, a lány oda is bújt a fiúhoz, a fiú átfogta a vállát, ... mondom [magamban], előadás alatt ezt nem kéne, hát mi közöm nekem ehhez... de hogy szóljak én rájuk, hogy nehogy azt higgyék, hogy én vagyok az irigy öregasszony.. mondom: öhm, fáziik a kislá��ny? .. és úgy szétrebbentek!..  Ő azt mondja hogy ezt azért csinálja így, hogy lekerekítse a helyzetek éleit. De hát ezek nem elegánsak. Ezek nyanyásak. De a fenti keretbe pont beillenek, azaz hogy egy nő a férfivilágban nem mond semmit direkt, az a férfinek van fenntartva, és ő pedig lent van. Hát így kommunikál. Ezzel persze lent is tartja magát, sunnyog tovább. És persze ez senkinek nem jó.

[idunlilithohlin]

VII. rész I am a mortal but am I human? (Halandó vagyok, de ember-e?)

A csókja meleg és érzékien nedves volt. Mialatt csókolt, megsimogattam a haját, majd kezem a nyaka felé vette az irányt.

Kis idő múlva megkérdezte:

-Jonnal mi van?

Nem értettem, hogy jön ide Jon, miért érdeklődik iránta? Azt hiszi, hogy Ő és én mégisegyütt járunk, csak titkolom előle? Nem, ez kizárt.

-Nem tudom - válaszoltam.

-Euronymous és ő eléggé jó barátok. Sokat járnak együtt, meg Emil is velük tart. Régebben gyújtogattak is valahol, ezt Euronymous mesélte. Meg még egy Varg Vikernes nevű egyénnel is gyújtogatott Euro.

-Ezeket mind ő mondta el?

-Tudja, hogy nekem mindent elmondhat, de tényleg csak neked adom tovább. Annak ellenére, hogy nem igazán  kedvel, megbízik bennem.

-Én tudom, miért nem kedvel.

-Miért?

-Benne nincs meg az a kifinomultság, mint benned. Nagyon bírom őt, bár néha kissé idegesítő tud lenni, de ez nagyon hiányzik belőle.

-Ezt nagyon nagy bóknak vettem. Kifinomultság...

Újra közel kerültem Hozzá és újra megcsókolt.

-Tudod, ez még csak a kezdete valaminek.

Dead hajlamos volt néha rejtélyekben kifejezni magát.

-Kettőnk között?

-Pontosan. Tudom, hogy Euronymous akar téged, rólad álmodik, néha látok dolgokat, amiket most szégyellek elmondani. Nem izgatnak fel, inkább taszítanak. Nem szívesen beszélnék erről, de ugyanakkor magamban sem tudom tartani.

-Közelített feléd?

-Neeem, szó se róla, csak... amikor veled van álmában, hát...

Pelle rákvörös lett.

-Tudom – mentettem meg a helyzetet. - Ez normális dolog.

-Egyszer rajtakapott. - Ezt már súgta, annak ellenére, hogy nem volt bent senki. - Egyik reggel történt... Tudod, amikor olyan álmom volt... veled. Csak rámvigyorgott. Mondta, hogy most akkor biztos benne, hogy nem vagyok impotens meg ne zavarjon ha ő ott van, csak folytassam. Hozzávágtam a párnámat és kizavartam. Néha iszonyú perverz tud lenni.

-Több álmod is volt?

-Sok volt. Mind olyan szép, olyan... izgató.

-Több nővel is álmodsz?

-Van olyan, hogy más is megjelenik. A test miatt van ez, de benned a szellemed is megfog. Nem mindegy, hogy valakivel csak lefekszel vagy szerelmes is vagy belé, szereted őt és nem csak a látható részét akarod magadénak tudni. Én többet akarok a szexnél. Viszont az elsődleges nálam a Halál és a Sötétség, szóval nem éppen emberi, legalábbis nem normális embereknek való dolgok.

Pelle szeme olyan lett, mint egy kiéhezett ragadozóé, de az Ő esetében ez nem volt negatívum.

-Vágysz rám? -kérdezte és már vetette is le a pólóját.

-Csak rád, Pelle.

Megsimítottam hófehér bőrét. Olyan világos volt, olyan sebzett mindene. Egy az egyben csodálatos volt a maga nemében.

-Engedni akarok a vágyamnak – zihálta. Magamhoz öleltem.

-Te egy végtelenül csodálatos lény vagy. Olyan különlegessé tett ez a halálközeli élmény.

Hagytam, hogy levesse az én pólómat is. Nem sokkal ezután a nadrágja cipzárját kezdte megoldani.

-Ez útban van – mosolygott.

Elfeküdt az ágyon és lehúztam róla a nadrágját.

-Látod, milyen vékony vagyok? - jegyezte meg.

-De erős is egyben.

-Most nem. Azt akarom, hogy elsodorjon a vágyam és veled legyek. Nem akarok ellenállni.

-Én sem.

-Szeretlek.

-Én is, nagyon-nagyon.

Újra és újra összeforrt az ajkunk, öleltük és csókoltuk egymást, és nemsokára azt vettem észre, hogy teljesen összeforrtam Vele... Pelle és én egyek lettünk, örökre. Érezni Őt magamban egyenlő volt a végtelenség érzésével és ízelítőt kaphattam abból, milyen is, amikor a végtelen örök Káoszt befogadja az ember... Minden csókja, ölelése és simogatása olyan volt, mintha maga a Káosz tenné: örökké tartott.

Nemsokára hangot hallottunk. Tudtuk, hogy Euronymous jött haza, de nem sokat zavart minket. Hadd lássa, nem érdekelte egyikőnket sem. Úgy tettem, mint aki nem hallott semmit és tovább simogattam, csókoltam Pelle immár vágytól reszkető testét. Mindent megsimogattam rajta, az arcát, a nyakát, a mellkasát, a karjait, a combját, a fenekét, mindent, amit csak tudtam.

Arra számítottunk, hogy Euronymous bejön, de nem tette. Távolodó lépéseit hallva tovább beszéltem Deadhez.

-Most megtörtént a Deathcrush.

-Meg ám – kacsintott. - Csak nehogy Øystein is akarjon egy Deathcrusht veled. Elég gyengéd érzelmeket táplál irántad, ahogy észrevettem.

-Féltékeny vagy?

-Nem. Tudom, hogy ÉN kellek neked, nem ő. ÉN vagyok a No.1 az életedben. A FÉRFI.

-Igen, te vagy a Blonde No.1.

Ez valóban így volt. Ő lett és maradt A FÉRFI örökre.

Valószínű, Euronymous is tudatában volt ennek.

-Mi lenne, ha elköltöznénk tőle? - kérdezte Pelle.

-Nem akarsz itt lakni?

-Én már nem. Túl feszült a légkör kettőnk között. Nem kér sokat az ittlakásért, de már nehéz. Én csak veled akarok élni. Őt ki akarom zárni az életünkből, amennyire csak lehet. Meg különben is, van barátnője.

Euronymoussal csak másnap találkoztunk. Ennyire letörtnek még sosem láttuk őt. Ült az asztalnál és egy croissantot majszolgatott, de úgy ette, mintha a háta közepébe menne.

-Hvordan har du det? - kérdezte tőle Pelle norvégul. Amíg Norvégiában voltunk, Pelle sokat megtanult Fausttól és  Øysteintől. Annyit jelentett ez a kérdés: Hogy vagy?

-Skitliv – válaszolta vissza svédül Euronymous. Annyit jelentett: szaros élet

-Hva vildet si? - (Mit jelent ez?)

-Jeg er kvalm. - (Rosszul vagyok)

-Varför? - (Miért?)

Ezután magyarul beszélgettek tovább.

-Elhagyott a barátnőm...

Meghűlt bennem a vér.

-Vikernesért – folytatta kis szünet után Euronymous. Láttam rajta, hogy teljesen össze van törve. - Én nem fogok neki könyörögni. Bassza meg! Ha neki jobb Vikernes fasza, akkor... - - Euro nem folytatta.

-Találsz jobbat – mondta Pelle. - Mindig van jobb, ha ilyen helyzet adódik. Hidd el, lesz, aki értékeli a személyedet és a sikereidet. Nem egy lúzer vagy,  Øystein. Norvégia vezető bandája vagyunk, sorra adjuk a koncerteket, rajonganak érted, mert te vagy a legjobb black metal gitáros az egész világon.

-Az a vicc ebben, hogy pont múltkor adtam ki az Aske albumot.

Az Aske a Burzum nevű egyszemélyes formáció új albuma volt. Euronymous rajongott érte, de pont az az ember zenélt benne, aki elvette Euronymous barátnőjét: Vikernes.

-Hatalmas siker lett, folyton újra és újra ki kell adni, mert volt 10000 album, pillanatok alatt elfogyott az üzletekből. Tehát még sikere is volt és a nőm is az övé lett.

Nem gondoltam volna, hogy ez a csapás Euronymoust annyira megváltoztatja, hogy előbb utóbb ennek súlyosabb következményei is lehetnek rám nézve. Dead – ahogy írtam – korábban úgy döntött, hogy mégis el kellene költözni és Euronymous majd elboldogul egyedül is, lesz másik nő az életében és majd minden rendbejön. Lassan ennek is itt volt az ideje. Önálló életünk lett, visszaköltöztünk hozzám.

A következő napokban sorban jöttek a próbák és Pelle nem volt sokat velem. Tudtam, hogy kicsit fáradt és ezért hagytam neki egy kis mozgásteret, nem zaklattam folyton. Ő is megbízott bennem és én is benne.

Egyik nap el kellett mennie valahová Anderssel, az öccsével és mondta, hogy valószínű, csak este jön haza. Mikor elbúcsúzott, megcsókolt, én szintén. Már egy pár voltunk és úgy tűnt, hogy azok is maradunk örökre.

Euronymousnak természetesen még mindig nem sikerült barátnőt találnia és az egyik próbán azt vettük észre, hogy nem éppen józan. Még Hellhammer is megjegyezte, hogy Euronymous nem szokott így viselkedni. Necro, mivel nem tudott beszélni, csak leírta egy papírra, hogy: „Euronymous is drunk” - Euronymous részeg. Viszont annak ellenére, hogy ittas volt, még mindig rettentő jól irányította a gitárját, mindössze egyetlen egyszer tévedett csak, de azt senki nem akarta észrevenni. A vita elkerülése végett gyorsan elsüllyesztettem a papírdarabot.

Visszatérve a jelenbe, ott hagytam abba, hogy Pellének el kellett mennie valahová Anderssel és így magamra maradtam. Volt elég megrendelésem, így dolgozni kezdtem a projekteken. Már eléggé bele voltam merülve a munkába, mikor csengetést hallotam. Gondoltam, hogy Euronymous lehet, de mivel – naivan – megbíztam benne, így kinyitottam. Most sokkal józanabb volt, a szemei egyáltalán nem zavarosak. Sokkal inkább végtelen szomorúságot tükröztek és mintha sötétebbek lettek volna a megszokottnál.

-Nem zavarok? - kérdezte bánatos hangon.

-Te sosem. Gyere be, Euro.

Beinvitáltam és megkérdeztem tőle:

-Kaffe och te?

-Te med socker – válaszolta.

-Ett socker?

-Ett.

Sem a norvég, sem a svéd nyelvtudásom nem volt tökéletes, de néhanapján, hogy meglepjem őket, megszólaltam a nyelvükön. Ha valamit hibáztam, kijavítottak. Tudtam, hogy anno Pelle annyira érdeklődött a Közép-Kelet Európai régió iránt, hogy megtanult magyarul és Euronymous követte a példáját. Annyira imádtam az akcentusukat!

-Azt hittem, Dead is itthon van.

-Nincs. El kellett mennie Anderssel.

-Akkor egyedül vagy.

Szeme ravaszul megcsillant, de akkor nem igazán vettem észre, csak az elveszettséget és a reménytelenséget.

-Igen, egyedül.

-Te mindig olyan jól öltözöl, Lilith. Jól áll neked ez a kis fekete ruha. Ha festenék, modellt ülhetnél.

-Köszönöm.

-Tudod, azért jöttem, mert kellene valaki, aki beszélgetne velem. Igazán sajnálom, hogy elmentetek.

-Dead akarta. Nem volt jó viszonyotok és eléggé feszült volt köztetek a légkör.

-Ő is eléggé uralkodó személyiség.

-Én nem vettem észre ezt.

-Pedig az. Dead olyan követelőző tud lenni néha és ha nem kapja meg, amit akar...

-Ő nem olyan.

-Majd meglátod. Akarsz velem beszélgetni?

-Akarok.

Øystein elmosolyodott.

-Nem Deadről, hanem másról.

-Necro, Hellhammer?

-Nem. Jonról. Baj van. Azt hiszem, megint börtönbe fog kerülni. Jon verekedett valami ellenlábas bandával, azt hiszem, a basszusgitárosukat verte meg. Volt valami összetűzés egy-két napja és én szemtanú vagyok, de nem akarok Jon ellen tanúskodni. Tudod, most mivel itt Norvégiában tartózkodik és ő ugye svéd állampolgár, így rá sajnos még jobban ráhúznák a vizes lepedőt. Mit csináljak, Lilith? Nem mondhatom, hogy nem láttam semmit, ha beidéznek, mert ott voltam.

Annyira sajnáltam Euronymoust, olyan kétségbeesett volt.

-Képzeld el, hogy Jont támadták meg. Add be a rendőrségnek ezt a sztorit. Itt eléggé buták és el fogják hinni. Jon meg nem drogozik, így az ő kezében lesz a nyerő kártya. Kit vert meg?

-A Svart Helheim basszusgitárosa volt.

Nem mondott nekem semmit ennek a bandának a neve.

-Ha jól tudom, őt is Kristiannak hívták. Kristian Espedal.

-Megverte Gaahlt???

Most már rögtön beugrott, hogy kit takar a név.

-Gaahl volt, nem más. Kicsit kapatosabb volt a kelleténél és ajánlatot tett Jonnak, az a hír járja. Jon erre felindult, mert tudod, hosszú évekkel ezelőtt volt az a gyilkossági ügye és ez nem éppen jó pont az ügyben, nem előnyös neki.

-Jont még ki is utasíthatják végleg – hűlt meg bennem a vér.

-Beszélj Gahllal, kérlek, beszélj vele, hogy felejtse el, ne tegyen feljelentést, vagy ha megtörtént, akkor vonja vissza.

-Tudod Gahhl email címét?

-Tudom.

Euronymous megadta a címet én meg írtam neki.

-Vagy válaszol vagy nem.

Øystein tűkön ült, ahogy én is.

-Mi lesz, ha kiutasítják Jont örökre?

Szerettem Jont, a legjobb barátom volt, nem akartam, hogy ilyen hülyeség miatt elbukjon az egész jövője.

Ott ültem a gépnél Euronymoussal és vártam, csak vártam, hogy érkezzen valami, de nem jött.

Øystein közelebb jött. Úgy látszott, hogy bármelyik pillanatban elsírja magát. Láttam rajta, hogy valóban ideges, nem csak megjátssza, még a kezei is remegtek.

-Mi lesz, ha nem válaszol? Mi lesz, ha Jon már börtönben van, esetleg kitoloncolták?

-Az hosszadalmasabb ügy.

Euro egyre közelebb jött, már-már zavaró közelségbe. Úgy tűnt, valahol nagyon előnyére is vált ez a helyzet.

-Hadd öleljelek át.

Nem volt szívem visszautasítani. Átkarolta a vállamat.

-A gép majd úgyis jelez, ha jött valami, szerintem felesleges annyit aggódnunk. Attól még nem jutunk előbbre.

Magamon éreztem a kezét, ahogy végigsimít a hátamon és célba veszi a combjaimat. Újra belenéztem bánatos szemeibe, de most már nem csak azt láttam bennük.

-Euronymous, ne, kérlek.

-Nem akarlak bántani.

Hangja olyan szelíd volt, annyira olvadozó, de akkor rettentő márcosnak éreztem.

-Tudom, de nem...

-Én meg tudom, hogy titokban akarod ezt.

-Pellével élek, csak vele szexelek, kérlek,  Øystein. - Én se fogtam vissza magam, tudtam, hogy Euronymous tud  erről is. (De miről nem?)

-Majd széttép a vágy, érzem rajtad. Nedves vagy, ilyenkor egy nő mindig nedves alul...

-A félelemtől is az lehetek.

-Félelem? Inkább a vágy. Miért öltöztél így ki?

-Pellének.

-De ő elment Anderssel. Feljöhetnél hozzám, megnézhetnénk egy jó pornófilmet.

-Deaddel néztem egy-kettőt.

-Mindig van mit tanulni, ugye?

Øystein kék szeme hirtelen kiéhezett lett.

-Kérlek, Euro, barátok vagyunk...

-Tudom, hogy vágysz rám - suttogta és belecsókolt a nyakamba. Magamon éreztem nedves, forró nyelvét.

-Kérlek, Øystein...

Szinte már könyörögtem neki, hogy hagyja abba. Iszonyúan megijesztett a bizalmas közelsége.

-Nem ezt akarod, Lilith, nem ezt, amit most mondasz, hanem azt akarod, hogy én is megtegyem veled.

Ezután már kicsit keményebb lett.

-Azt akarod, hogy benned legyek én is. Ismerem a vágyaidat. Sőt Jonra sem úgy gondolsz, mint egy barátra... érzem rajtad, őt is akarod. Holott tudod, hogy van valakije, de mégis vágysz rá. Titokban róla is álmodsz.

-Øystein... Légy szíves, ne tedd.

-Lilith, folyton becsapod magad. Soha nem volt férfi az életedben Pellén kívül, ugye?

Ez már túl bizalmas volt ahhoz, hogy válaszoljak.

-Hadd ne mondjam el.

-Ahogy akarod. Ha odaadtad magad neki, a te dolgod.

Kezét alámcsúsztatta és hirtelen ott termett a keze, ahol nagyon nem kellett volna.

-Minek rajtad ez a bugyi? Á, érzek valamit – vigyorodott el. - Megmondtam!

-Nekem kell és légy szíves hagyd rajtam.

-Nekem útban van. Érzem a forróságodat.

Reszkettem és sírtam. Tudtam, hogy Euronymous meg fog erőszakolni. Hiba volt beengedni őt, nagyon nagy hiba.

-Mi lesz a levéllel? - Ez volt az utolsó adu ász a kezemben.

-Nehogy azt hidd, hogy eltereled a figyelmemet magadról. Nem hagyom.

-Legalább van óvszered??? - sikítottam fel. Egyáltalán nem akartam, hogy teherbe ejtsen.

-Van. Nálam mindig van – vigyorodott el. - Különben sem akarnék egy kis Øysteint vagy Lilithet. Nekem lett volna egy gyerekem, de ezt soha senkinek nem mondtam el. Addig zsaroltam a volt ribimet, amíg el nem vettette. Egy igazi kis kurva volt, azt hitte, hogy majd magához láncol egy kurva gyerekkel. Hát nem! Soha nem akartam apa lenni, nem volt szükségem az éjjeli ordítását hallgatni, meg a többi szörnyűség, ami egy gyerekkel jár. Tudom, te sem akarsz, így gondoskodtam róla, hogy ne történjen meg. Tudod, utálom a gyerekkori fotóimat is. De már rég nem voltam nővel, Lilith, meg kell értened. Pelle is meg fogja.

-Jóképű vagy, miért nem találtál még nőt?

-Látod, elismered, hogy nem vagyok csúnya. Tudod, mind a pénzemre meg a hírnevemre utazik.

-De mi nem illünk össze...

-Az nem olyan biztos. Lehetne egy édeshármas köztünk néhanapján.

-Te és...

-Egyszerre ketten kényeztetnénk. Nem lenne dugás, csak megujjaznánk, te meg üvöltenél a gyönyörtől. Persze az édes kis kacsóid minket is kielégítenének. Vagy egy keményebb verzió. Tudod, a mimózalelked miatt nem mondom ki, mire gondoltam, de te tudod, hiszen okos is vagy, édesem. Vaaagy... kimondjam?

Øystein már egészen rámtelepedett. Vad volt és lüktetett a vágytól, férfiassága egyre keményebb lett.

-Látod, már nem bírom.

Szemeim megteltek könnyel.

-Mi lenne, ha azt mondanám, Pelle beleegyezne? - kérdezte ravaszul. - Meg az édeshármasba?

-Nem tenné.

-De igen. Megtenné, mert szeret téged és ismeri a vágyaidat. Még ezt is megtenné érted, annyira imád. Tudod, az nem felszarvazás lenne, hiszen tudna róla, ott lenne ő is.

-Nem szabadna ezt éreznem, Euro...

-Ne félj. Tudom, hogy kiéheztél rám, de ez természetes.

-Pelle gyere haza... - sírtam.

-Tudja, hogy itt vagyok nálad.

-Felhívtad?

-Fel. Mondtam neki, hogy átjövök hozzád.

-Pelle megbízik bennünk, nem szabadna átverni...

-Ez nem átverés.

-Csak nem azt akarod mondani, hogy Pelle tud erről?

-Gondolhatja, hogy nem sakkozni fogunk.

-Lehet csak próbára teszi a hűségemet... Ennyire nem bízik meg bennem, mégsem???

-Vagy csak nem érdekli, hogy mit teszek veled.

-Az nem lehet, Øystein!

-Mindketten iszonyú naivak vagytok. Itt a biztonság hibája. Rés van a pajzsotokon, egy óriási nagy rés!

-Pelle nem emberi lény, tudom róla.

-Ő már máshogy gondolkozik. Azt veszi el, amit akar, azt a nőt erőszakolja meg, akit akar. Tudod, a halála nem csak a halál, hanem a szex iránti mániákusságát is kihozta belőle. Tudtad, hogy azóta veri ki magának? Egyszer sikerült rajtakapnom, amint egy jót rejszol. Mondtam neki, nyugodtan folytassa, engem nem zavar, de hozzámvágta a párnáját és kizavart. Tudod, egy őrült szerelmi háromszögbe kerültél, édes Lilith.

Øystein levetette rólam a ruhát.

-Gyönyörű vagy, nekem igazán gyönyörű.

-Szégyellem magam Pelle miatt.

-Meg fogja érteni, hidd el. Ő már nem ember. A szex számára nem olyan prűd dolog, mint az átlagembernek. Egyszer azt mondfta, hogy ha meghal, akkor jókat fog kefélni a túlvilágon, mert az annyira cool. De ha itt lesz módja, akkor itt is megteszi.

-Pelle nem akar mást rajtam kívül én meg rajta kívül.

-Ez nem igaz. Te Jont is akarod, meg engem is. Mi vagyunk a három legnagyszerűbb élmény az életedben. Ha akarod, Jont is idehívhatom és akkor már hárman kényeztetnénk, nem lenne jó??

-Szeretem őt, imádom Pellét.

-Akkor miért nem védekezel, miért nem kergetsz el?

-Mert nincs erőm megütni téged... - sírtam. Tudtam, hogy Øystein nem puszta aljasságból teszi, amit tesz, akart engem, de a vágyai olyan vadak voltak, hogy felülkerekedtek rajta. Képtelen volt uralni őket.

-Tegyük meg, Lilith.

-Nem akarom – nyögtem elfúlva, de Euronymous már meg is ragadott és ledobott az ágyra.

-Nem foglak megütni, bántani, csak add meg nekem, kérlek és békén hagylak. Esküszöm.

-Nem fogsz békén hagyni, ismerlek.

-Látom a szemedben az éhséget. Nimfomán vagy, egy vadász. Egy imádnivaló vadász. Holnap Jon – ha minden jól alakul – eljön hozzád és ő is megteszi ezt.

-Ő sose tenne ilyet.

-Sose tudhatod.

-A magad perverzióit vetíted ki másra.

-Mi mindannyian vágyunk rád. Még Emilt is be kéne venni a bandába, az lenne az izgalmas. Egy négyesfogat. Nekem nem csak egy kaland vagy, Lilith, hanem egy részem. Most itt fekszel előttem bugyiban, melltartóban és semmi más. De rajtam túl sok a ruha.

Levette a pólóját.

-Fogytál, Øystein?

-Kicsit. Miért, zavar?

-Nem eszel rendesen?

-Sok a stressz.

-Tudod, én Pellét imádom. Ő a legfontosabb az életemben. Más nem igazán ilyen téren.

Euronymous figyelmen kívül hagyta a megjegyzésemet.

-Rendszeresen szexeltek?

-Valamikor többször is egy nap, amikor sok időnk van.

-Ma megtette?

-Nem, de este meg fogja.

-Ha fáradt lesz, akkor is?

-Akkor is hozzám bújik és magától jön, aminek jönnie kell.

-Szerelem? - vigyorgott Euro.

-Szerelem. Szerelmes vagyok Deadbe és Ő is belém.

-A vágy is hasonló, de közel sem olyan erős. Amíg a szerelem a lelket is kielégíti, a vágy beteljesítése csak a testet, de az is több a semminél.

-Érdekes hallani ezt tőled. Azt hittem, erről teljesen máshogy vélekedsz.

-Nem, Lilith. A te szerelmed valami egészen különleges. Ahogy érzel iránta...

Egy pillanatra megbabonázott, ahogy újra belém fúrta átható tekintetét.

-Muszáj megtennünk?  Øystein kérlek!!!

Euronymous megragadta a csuklómat. A nadrágja és az alsónadrágja is lekerült róla, majd felhúzta az óvszert.

-Ha már idáig eljutottunk, egyszerűen meg fogsz zavarodni, ha nem kapod meg ezután, amit akarsz. Tudod, zenészeknél így megy. Nem szégyellősködünk. Dead is csak ártatlan szűznek mutatta magát, de belül majd szétvetette irántad a vágy. Miután elbúcsúztunk, nemsokára kiverte magának, pedig akkor látott először. Elképzelem, miket álmodhatott rólad. De szerintem mind a négyünk.

Euronymous kezei már türelmetlenül markolták minden porcikámat.

-Vágyom rád és kívánlak, Lilith! Hidd el, csak te számítasz és nem érdekel, hogy volt barátnőm. Tudod, ő csak a múlt. Már nincs, elmúlt. És te most itt vagy... te meg a jelen vagy, tagadhatatlanul.

-De én csak...

-Csend, ki ne mondd!! Ezt az egyetlen szót nem akarom meghallani, mert tőrdöfés a szívembe, érted?

-Értem, de légy szíves... beszéljük ezt meg Deaddel! Ha tényleg nem lesz ellenére...

Próbáltam húzni az időt, de hiába. Euronymous már annyira szorított, hogy azt hittem, megfojt.

-Az édes jelen, édesebb mindennél. Soha többé nem eszek édességet, ha megízleltem veled a gyönyört, mert nem fog kelleni már. Rajtad kívül semmi sem kell majd. Csak a te finomságod, az édes véred és húsod. Fel foglak falni, IdunLilith! Felfallak és megiszom a véredet! - beszéde már-már hörgéssé torzult. Hatalmasat villant a szeme is. - Szegény kis Lilith...

Ezután, akár egy vadállat, rámvetette magát és irdatlan gyorsasággal a magáévá tett. Hihetetlenül vad volt, majdnem goromba és rettentően lángolt. Még a keze nyoma is rajtam maradt. Mást nem tudtam tenni, csak a tehetetlenségtől elfúló hangon nyöszörögni, majd később újra jöttek a könnyek...

Folytatása következik.

Címe: Out from the Dark

[alegrovidebborokke]

Egy padon ültünk a legjobb barátommal.

- Soha nem lesz az enyém igaz? - néztem rá könnyes szemekkel.

- Ne sírj kérlek. Bolond, ha képes téged elengedni. - ölelte át a vállam én pedig a vállára hajtottam a fejem és mégjobban sírni kezdtem. - Nem érdemli meg, hogy miatta sírj. - szólaltál meg egy idő után dühös hangon és vigasztalón simogatni kezdted a vállam és a hátam.

- De, mert ő jó ember. Tökéletes. Szereti a gyerekeket és az állatokat. Szereti a gépes játékokat. Dolgozik. Gyönyörű szeme és mosolya van. A hangjától elolvadok. Két szava és máris mosolygok. Egysze...

- Kérlek ne fojtasd tovább. - könnyes szemeimmel fel néztem az arcára és a fájdalom apró jeleit láttam, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment.

- Mi a baj? Rosszat mondtam? - kérdeztem aggódva. Milyen önző tudok lenni néha.

- Nem. Te. Nem tettél semmi rosszat. Csak. Tudod. Én. Mindegy csak ne sírj.

- Kérlek mond el mi a baj! Tudod, hogy bármit elmo...

- Az a baj, hogy szeretlek! - mondtad majd rátapadtál ajkaimra. Egy kicsit beleszédültem az érzésbe és visszacsókoltam, de aztán elhúzódtam.

- Te. Engem? Mióta? Mikor? Miért?

- Te és az őrült kérdéseid. - mosolyodtál el szomorúan. - Legalább egy apró csókot kaphattam tőled. Remélem meg tudsz bocsátani.

- Dehát nem tettél semmi rosszat. Én hisztizek neked már mióta és te végig így éreztél. Miért nem mondtad el?

- Mert mióta az eszemet tudom őt szereted. Még csak be sem mutattál neki soha. A nevét se tudom.

- Mert végig rólad beszéltem. Mindig is rólad volt szó.