Az egész azzal kezdődött, hogy amikor még fejlesztő voltam egy cégnél, eladtunk egy "készlet" programot. Még DOS alatt futott, Clipperben íródott. És a mai napig használták egy építőipari cégnél DOS emulátorban.
Ezer éve kiléptem a cégtől, de évről évre maszekban engem hívtak, hogy csináljak nekik évzárást a programból, és nyissam meg nekik a következő évet. Ilyenkor kicsit kellett toszogatni dBase-ben az adatbázisokat, tisztítani belőlük, ilyesmi.
Aztán szólt a főkönyvelő, hogy ő most őszintén megmondja, kellene nekik ez a program Windows alá is, és bevallja, hogy pont ilyet hiába keresett a neten, nem talált.
Ugyanis ez nem egy egyszerű raktárnyilvántartás, hanem főkönyvi szemléletű készletnyilvántartás, amiben anyagokat, egyéb anyagokat (munkaruhákat, szerszámokat, stb.) lehet nyilvántartani, és a raktári mozgást könyveli főkönyvi tartozik-követel számlapárokra, meg a dolgozón, munkahelyen, munkaszámon nyilvántartja, hogy egy-egy munkahelyen mennyi homokot, téglát, faszom tudja mit építettek be, meg a melóson mennyi harapófogó van, stb.
Na, elég az hozzá, hogy ilyet nem talált a főkönyvelő, és megbízott, hogy ugyan már, írjam már meg nekik Windows alá ezt a programot.
Mondtam neki egy félszemmel látható összeget, és azt mondta rá, hogy oké. (Ha tudtam volna, hogy mennyit fogok vele szopni, két szemmel látható összeget mondtam volna, na, de már mindegy.) Kész lett.
Mivel az eredeti program Clipperben íródott, ami DBF állományokat kezelt, gondoltam, hogy nem teszem én ezt át adatbáziskezelőbe, használjuk tovább az állományokat, leprogramozom én ezt így, hát mi a szar ez nekem?
Na, fogtam a C++-t, és komplettem leprogramoztam a dBase adatbáziskezelő minden funkcióját egy osztályba. Rekord felvétele, módosítása, törlése, Pack, Zap, lock, unlock, indexállomány kezelés, szóval programoztam egy komplett adatbáziskezelőt.
Szoptam vele rendesen, de gyors lett, az biztos, mint a picsa. Egy alsókategóriás gépen ötezer rekordból álló index újraépítésnél rányomok a gombra, hogy kezdje, és abban a pillanatban pittyen, hogy kész. Gyakorlatilag egy másodperc alatt, amire a Clipperben vártam fél percet.
Aztán programoztam hozzá saját EDIT-ablakkezelő osztályt, ami paramétertől függően kezeli, hogy milyen adat adható meg benne, dátum, idő, betű, szám (x tizedessel) és milyen hosszban fogadjon el karaktereket.
Aztán programoztam hozzá egy állománykezelő osztályt, így nem kell minden törzsállománynak megírni a saját ablakkezelőjét, hanem ez a felparaméterezés után mindent megcsinál az állománnyal kapcsolatban, bekéri az adatokat, módosítja, törli, bármelyik mező szerint rendezi, keres az állományban, nyomtat belőle, és az állományok együttműködve más állományokkal (ha nyitva van az ablakuk), adatokat adhatnak át egymásnak.
Aztán programoztam egy saját nyomtatás osztályt, ami mindent elvégez, ami nyomtatás, nyomtatandó kezdő-végző lap megadása, intervallumok közötti nyomtatás, kiválaszthatod, hogy nyomtatóra, képernyőre, fájlba nyomtasson, az állomány melyik mezői kerüljenek nyomtatásra, legyen-e összegsor, stb, szóval tud mindent, ami állománynyomtatás.
De baszki, ezt így megírni munka mellett, hogy csak néha hétvégén meg meló után tudtam csinálni egy évembe telt.
Sok volt.
Szopás volt.
Kész lett.
És mivel C-C++ az egész, a komplett adatbáziskezelővel együtt egy EXE-be fordítva 296 KB.
Na, egy kibaszott évem ráment.
És gyakorlatilag ez most azt jelenti, hogy az osztályok megvannak, és minden paraméterezhető, most már bármilyen nyilvántartó programot meg tudnék írni kb. egy hét alatt, ha kell.
Most pukkantok egy pezsgőt.
Nem nyomaszt ez többé, tudok mást csinálni helyette.
Baszki, hát ez kibaszott jó!
"Tegyük fel, hogy az 5. században élsz és van egy kedvenc csontfésűd 🪮, ami sajnos eltörött... Meg akarod tartani mert kedves a szívednek. Hogyan javítanád meg? 🤔" - tettük fel a kérdést. És ím, itt a válasz, melyet egy röntgen felvétel adott meg számunkra. Akik valamilyen ragasztóra voksoltak, azoknak van egy rossz hírünk.... 🤭
Nyári éjszakákon derengő sávot szerintem sokan látjuk, ha derült az ég és nincs Holdfény. A Tejút talán a nyári esték velejárója. Falusi embernek régen hozzátartozott az életéhez. Mostanában viszont lassacskán elnyeli a fényszennyezés, bár a falvakból még mindig lehet látni, de városokból már esélytelen vagy csak nagyon tiszta időben, nagyon ritkán.
Nyári esténként galaxisunk centrumát is láthatjuk déli irányban. Aki szereti fotózni a csillagos eget, biztos, hogy lefotózta jópárszor már a Tejutat, akár a központi magvidékét.
S vannak olyanok, akik “halomba fotózzák”, nem is csoda, hisz igen látványos az az ezüstös derengés odafenn.
Ha a déli féltekéről nézi az ember egy olyan helyről, ahol nincs fényszennyezés, ott nem holmi derengés, hanem tényleg szinte ottvan a Tejút. A központi magvidék ragyog. A ködösségek könnyedén felismerhetők. Tényleg úgy érzi az ember, hogy egy galaxisban van.
A 2018 óta készült felvétel egy olyan fajta mozaikfotó, mely a déli és az északi féltekén látható Tejút nagyrészét kombinálja úgy, hogy középen a centrum van.
Eme felvétel 14 panelből áll, mely külön külön 22 x 300 sec expót tartalmaz. Feldolgozás közben a légkör képromboló hatását győztem legyalulni. A Tejút látványa így olyan, mintha egy másik galaxisnak a síkjában látnánk rá.
Noha a déli része a Tejútnak korábban kész volt, de az északit egyszerűen nem sikerült összegyűjteni, nyilván a magyarországi időjárás miatt.
Csak a déli féltekéről készült felvétel korábban már szerepelt Astrobin-en nap képeként.
Egy nyers felvétel így néz ki alább:
Mivel a déli féltekén kiváló volt az ég, ezért nem sokat kellett dolgozni a fotón. Nem volt se fényszennyezés, se pára. Esetleg légkörfény okozhatott problémát.
A déli félteke Tejútja fényesebb, látványosabb mint az északi. A Szeneszsák középen könnyedén felismerhető volt elsőre ... még sötétetített ablaküvegen keresztül az autóból is.
Galaxisunk centrumában egy hatalmas szupermasszív fekete lyuk foglal helyet, melyet igazából elrejtenek a porködök és a többi csillag. Míg szabad szemmel láthatatlan, addig különböző hullámhosszon vizsgáló távcsövek átlátnak ezeken a porfelhőkön.
Eme felvétel Hónap Asztrofotója lett a Magyar Asztrofotósok Egyesületének galériájában. Hasonlóan az előző felvételekhez, itt is egy Canon EOS1100D gyűjtötte a fényt. Bár működne ez hagyományos fényképezőgéppel is, de itt el lett távolítva az IR/UV blokkszűrő.
A teljes tejútmozaik egy 24mm-es Samyang objektívvel készült, mely f/4-re lett rekeszelve a lehető legtökéletesebb csillagmező elérése érdekében. Egy objektívről hamar kiderül, hogy nem tökéletes. Elég a csillagos égboltra irányítani és a képszéleket megnézni.
Az utolsó felvétel egy Canon EOS6D-vel készült, plusz egy 50mm-es objektívvel szintén f/4-re rekeszelve. Alul az elmosódott táj mutatja, hogy körülbelül ennyi látszódik Magyarországról a Tejút centrumából. Mivel a horizont felett van átfotózva, ezért a légkör mégjobban torzít, még sűrűbb a légkörfény, és minden más, pld. fényszennyezés.
Az elmosódott horizont az óraműves állványnak köszönhető, hiszen ezeket a felvételeket nem lehetne anélkül elkészíteni ilyen minőségben.
Beolvasó - Ezért nem működünk együtt a Szuverenitásvédelmi Hivatallal
🥊 A hivatalnak küldött válaszunkban jogi érvekkel cáfoltuk, hogy válaszadási kötelezettségünk lenne a feltett kérdésekre.
🎙️ Cikkünket Miklusicsák Aliz olvassa fel.
🎧 Hallgass Átlátszót! Cikkeinket audio formában is eléred podcast-csatornáinkon. Ha feliratkozol az Átlátszó Spotify- vagy YouTube-csatornájára, automatikusan értesítést kapsz új tartalmainkról. Így kikerülheted az algoritmusokat is.
A felvétel a Szabad Média pályázat keretében, az Ökotárs Alapítvány (https://okotars.hu) és a Mérték Médiaelemző Műhely (https://mertek.eu) támogatásával készült. Az itt megjelenő vélemények nem tükrözik a támogatók álláspontját.
Az Erzsébet híd építése, pesti hídfő, hordógurítás a szerkezetkész állapot ünneplésekor. A felvétel 1964. július 15-én készült. (fortepan.hu, Nagy Gyula, 50569)
A Putyin-Orbán találkozóról - nagyon nem egyenlő viszony
A Kreml közzétett egy rövid videót Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor mostani megbeszéléséről. A felvétel finoman szólva sem előnyös a magyar miniszterelnök számára. Valamilyen, számomra ismeretlen okból Orbán folyamatosan, idegesen izeg-mozog, láthatóan képtelen egy helyben maradni. Összességében eléggé aggasztó, ahogyan viselkedik.
Semmi sem kényszerítette az orosz vezetést, hogy pont ezt a felvételt közöljék. Mégis ezt választották, látványosan megalázva ezzel a magyar miniszterelnököt.
Adja magát a kérdés, hogy vajon miért. Szerintem elsősorban azért, mert mutatni akarták mind a hazai közönség, mind a külvilág számára, hogy ebben a viszonyban bizony Moszkva a domináns fél, míg a magyar miniszterelnök egyértelműen alárendelt szerepben van.
(Mindenkinek lehet rosszabb napja, a politikusoknak is - de egymást becsülő partnerek nem hozzák nyilvánosságra az ilyesmit a másikról.)
A máskor kifejezetten harcos, hangoskodó, a konfliktusokat örömmel (esetenként szükségtelenül is) felvállaló magyar diplomácia ezúttal hallgat.
„A Magyar Honvédség a vármegyei kéréseknek megfelelően segítséget nyújt az árvízi veszélyhelyzet kezelésében, a magyar katonákra lehet számítani” (Szalay-Bobrovniczky Kristóf)
Eredetije: Csenger - a felvétel az 1970. tavaszi árvíz idején készült. Fortepan / Bojár Sándor
Elég érdekes, én mindig úgy tudtam, hogy van, aki hősi módon beugrik a lövöldöző és a célszemély közé és a testével védi, itt semmi ilyen nincs, kapkodnak, mint szent Bernát a ménkűhöz.