#felleg

[hihoace]

Humans drink poison?

(here is part 3. I hope you will enjoy it.)

Helle laughed out loud watching the scene. Which reminded Ga'al that he's not alone with Fe'ek, so he let his friend live another day.

She was curious as to what does Ga'al still do to make him fall asleep but it seemed she'll have to wait to learn that.

"So yes... We all had our ways to stay calm... You'll be fine." Ga'al tried to save whatever left of his dignity after the previous scene.

"Sweet!" she smiled than she heard the metallic noice that ment it is soon time to sleep on this side of the ship. "Oh, that's the first nightcall, think we should eat dinner, right?"

"Oh, you are so right... Humans are not exclusively herbivorus, right?" Fe'ek asked. When Helle shook her head he nodded. "Perfect. That means I don't have to cook separatly!"

He started to pack out his cooking tools. He knew he could just use one of the fast food packages but no matter how long he stayed on the ship he couldn't get used to them. They tased like plastic to him. Ga'al was perfectly fine with them, but still preferred "real" food so he also agreed to get a few cooking tools and make a kitchen in their quarters. It took months till they got the green light to build it, but they both agreed, it worth the effort.

While Fe'ek made dinner, Ga'al and Helle started to have a conversation. They talked about their homes. Helle was amazed that on Ga'al home world, the cities were builed on trees. He talked about how Felleg, the biggest city there was taking up half of the planted and still it could not be seen from above.

And Helle told stories about Gaia's culture and how it is still devided into small local regions and all of them have different laws and a lot of the time, even different languages. Fe'ek was listening to them from the kitchen.

"So what do your species eat? Do you also like fish?"

"Yes I personally like it, but some of us hates the taste or the texture. Humans can eat almost everything. I even like coffee in the morning."

Ga'al stopped mid movement. "What?"

"Coffee!" Helle repeated.

"Oh I thought you said coffein... The poison."

"Coffee has coffein in it." Fe'ek peeked out from the kitchen. "I've been working with poisons before and learned that humans are somewhat immune to them. 400 milligrams of coffein daily is completly manageable for them."

"And we can drink more from time to time, but if we go above that every day it can cause some heart problems." Helle added.

"You mean to tell me, that the worst poison that is still legal is barely causing an inconvenience to you?" Ga'al was buffeled.

"That's the main reason it's still legal. Some scientists even suggest that it is beneficial to drink it every day, though it's still debated." Helle shrugged.

"And wait, I know something even better!" said Fe'ek as he came out from the kitchen. "Humans can digest alcohol."

Ga'al stared at Helle. "Is that true?"

The girl just nodded. "Though I hate the taste of it."

Up untill this point Ga'al has looked at Helle as someone who has a very similar physiology to him and is otherwise harmless. Now he was was looking at her with a bit more respect. Helle tilted her head to the side.

"Are you okay?" she asked.

He nodded.

"Dinner is ready by the way!" Fe'ek's hand landed on Ga'al's shoulder. "Could you two set the table, please?"

Ga'al nodded again.

He was silent troughout the dinner while Helle and Fe'ek exchanges a few gossips from the ship. Helle seemed to know a lot about what happened lately in sector no. 12 and 13 and Fe'ek knew all the local gossips in 25 and 26 where they worked.

After eating they cleaned up the table and the kitchen. Everything was done when they heard the nightcall again. It was time to sleep. The lights of sector no. 24 went out with the lights in theor room.

"Oh well... I think we should sleep..." Fe'ek yawned.

Helle started looking for her nightlight. She turned it up as soon as she found it.

Ga'al offered his bed to her, but she declined the offer, saying she's fine with sleeping on the couch and she doesn't want to be any more of an inconvenience.

After that everyone went to sleep. Helle fell asleep almost immidietly. Fe'ek noted that she probably had a long day. Ga'al agreed.

Before falling asleep Fe'ek taught Ga'al some things about humans he knew. He reassured him that even though humans are fine with alcohol and coffein they are not immune to botulinum for example. Ga'al fell asleep after a while so he could go to sleep too finally.

[kezenani]

felleges

[teknoctarkamacska]

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

[tartsdmegazaprot]

Szabó Magda: JANUÁR

A tó beállt, a tó türelmes,

bólint, ha a tél szól neki,

ám a patak nem engedelmes,

az fut, ha a fagy kergeti,

s mikor fehér inát harapják

a jég fogai, felkiált;

visszarengik ringó haragját

az aranyszemű vadlibák.

A hegy alját levágta a

köd fodros szélű kése: csak

a csúcs beszédes vonala,

a vár falai látszanak,

a pára tartja tenyerén,

a semmin űl a csúcs, a rom,

egy felleg kusza szövetén,

laza pára-boltozaton.

Minden fehér, csakhogy törékeny,

kemény fehér ez, nem puha.

Karját lóbálja a fenyéren

egy állig üveg körtefa.

A fia is, egy csepp bokor,

színjátszó, szűk üvegzekében,

ott cseng, nevetgél, ott guggol,

és térdét öleli a szélben.

[stegal]

Gerjedő felleg..

[eltortaszilvafa]

BÁJOLÓ

Rebbenő szemmel

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen,

ugrik a fény is,

gyűlik a felleg,

surran a villám,

s már feleselget

fenn a magasban

dörgedelem

vad dörgedelemmel,

kékje lehervad

lenn a tavaknak,

s tükre megárad,

jöjj be a házba,

vesd le ruhádat,

már esik is kint,

vesd le az inged,

mossa az eső

össze szívünket.

1942. február 1.

[05deaaaa]

My aformentioned ttrpg character, Felleg, the elven thief

Their name means "cloud" or "cloudy" in Hungarian, also they're the only queer character in our party full of dilf dwarves, neurodivergent insecure paladins and not-masculine-enough knights with cute little puppies cut half in every single battle

I really love our party

[dideki]

na mindegy. nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg

[versinator]

Tudósaink velek

Hóh szükségekkel cár istenítő Cicerói indították esztendejével szentségre Királyáért csinálnunk hesperus megelégítő Várán hijába patkolni dicsőségre

Vettenek hazádat közszeretet kifeszítő Zsugori ambróziával jóhiszemben gyönyörűségre Velejével ajánlólevelet vázsony megfrissítő Felejthetem lengyelország temetitek térségre

Megennélek lapu vénségéig rettentőbb Rettegnek trombitával berkébe szegénységed Ledűltek pártosok hazára éltetőbb

Csendességet rejtegetni ezeké nemességed Használja lássál szolgáltak elsőbb Gyönyörűségbe lappangó tekintsen felleged

[mmamt]

[tartsdmegazaprot]

Szabó Magda: ŐSZ

Ilyenkor már csak a felleg kövér

meg az eső, mely bő kontyát kibontja,

ám apad a víz a rakpart kövén,

s a hegyek és fák sorvadnak naponta.

Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt,

sovány a város, olyan egyszerű lett:

nyurgább a kémény, horpaszak a házak,

hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.

A tömör levegő is lefogyott,

keskeny, hasít, és hajlik, mint a penge,

a szenvedély nem tombol, csak morog,

vackot keres, megbúvik a szívekbe.

A vidék is sovány. Diója csörren,

a mustja csorran, mégis ösztövér.

Benned nézem magam már, mint tükörben,

s oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.

Köd birkózik az ideges szelekkel;

meddő az írás. Mégse voltam meddő.

Csörög a vers. A termésem kinek kell?

Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő.

Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?

Kopár a hegy, vetkőzik a faág.

A visszhang sem volt sosem ismerős,

mért volna ismerős a némaság?

[meseld-el-kerlek]

II.

Átlagos nap a mai. A parkban, egy padon ücsörögve, azon gondolkodom, hol ronthattam el.

Mikor kerültem a csúcsról a mélybe?

Az életem, melyik döntése volt visszafordíthatatlanul rossz?

-kérdezem magamtól.

- Nem érkezik válasz. -

Ekkor egy piros, szívalakú lufit pillantok meg az égen, ahogy egyre messzebb és messzebb száll.

Kicsit még játszadozik vele a pajkos szél, mielőtt végleg eltűnik a fellegek között.

Tudni akarom kihez tartozott és miért engedte útjára.

Nem sokkal arrébb, egy hangosan zokogó kislány áll a járda szélén, az eget bámulva.

Hatalmas kék szemeiből, úgy hullnak a könnyek a forró aszfaltra, mint a nyári zápor utolsó cseppjei, melyeket csak néhány másodpercig látunk.

Az anyukája annyira belemerül a telefonálásba, hogy észre sem veszi, hiába szólongatja. Bizony összetört gyermeke pillanatnyi boldogsága.

A kislány sír, a szél süvít, reszketnek a levelek, a lufi pedig messze jár.

Talán ez lehet a válasz az én kérdésemre is. Talán túl korán kellett elengednem, azt az apró boldogságot, amit a kezembe adtál.

Talán nem fogtam elég erősen.

Most pedig kilométerekre van tőlem a piros, szívalakú lufim.

Talán vele szállt a szívem egy apró darabja is.

Talán ezt már sosem tudom meg.

[eltortaszilvafa]

AZ ÉN MAGYARSÁGOM

Az én magyarságom Mindennél keserűbb, Mindennél igazabb.

Az én magyarságom Véres és fekete, Véres és szomorú.

Az én magyarságom Büszke felleg-orom, Büszke, nagy sirató.

Az én magyarságom: Nincs ilyen átkozott, Nincs ilyen igazi.

[05deaaaa]

our ttrpg party :0

we play MAGUS (its an old school Hungarian ttrpg) and my character is the elf

their name is Felleg, which is an old hungarian word for "cloud" or "cloudy"

[budapestism]

felleg

[versinator]

Torkukból álldogáltunk

Kráterébe megrendelésre rajzolás rabságunk Elvihetett agancsa segítenem mesélik Koszorúzott felleges csúszkál rajunk

Hispánia házfalakról riszálnak felhallik Főtárgyalás összekapta koronái dugták Fordították peregni vadászmezők elporlik

Élhetsz süvölti kockacukorral óvták Pusztitandó varázsolok lecsúszom megtiszteltetést Csónakok csipkésen elérjem megharapták

Vendégségre megöregedtél hősködő fenyegetést Szavainkat gőzölnek szégyenében ácsorogtunk Bozótjai hátrább méhrajként szerződést