#felesleges ember

[diogenesz2020portugal]

Nem írok többet az Olimpia megnyitójáról, mert aki utálta, annak felesleges, aki meg értette, annak természetes.

De ideteszek egy francia csoportban talált szöveget: "Egykoron a magyar Párizsba ment tanulni. Bizony. Nem volt igazán művelt ember az, aki nem beszélt franciául, legalább picit, s nem ismerte nem csak a magyar, a francia, de a világ történelmét is, na meg a művészeteket. Pest és Buda volt a kis Párizs, s a magyar költők, írók, értelmiségiek nagy része büszke francia ismerő volt. Amúgy ez ma is így van. Legnagyobb íróink bizony beszélnek franciául, valamennyit mindenképp, s ismerik a francia irodalmat, kultúrát.

A francia művészet, kultúra, gasztronómia, nyelv benne van a legtöbb európai országéban. Magyarországéban is. Franciák nélkül nem lenne címerünk képzeljétek, merthogy ezt a gyönyörű szót az ófrancia nyelvből kaptuk: ‘ le cimier’. Kilincsünk - az egyik szeretett magyar szavam sem lenne; mert a ‘la clinche’ szülte. De blúz, bizsu, brutális, desszert, dekoltázs, gavallér, embléma, káosz, lavór és lámpa sem lenne (némi fény), múzsa sem nagyon és lazsálás sem igen. Na meg papír, poén, poéta sem létezne ilyen szavakkal ( Karinthy belehalt volna) a plafon meg csak mennyezetként szakadhatna az álszentekre, de a menny túl nehéz, ott mindent a szeretet ural, nem bírnák el. Lakat sem lenne, reváns, majonéz, garzon, sansz, randevú, rúzs, szekrény, toalett, trükk, és franciák nélkül nem jelentenénk ki, hogy ‘a stílus maga az ember’. Csak néhány jövevényszót említettem, ami eszembe jutott, meg egy kifejezést, hogy vázoljam mennyire ostoba kijelentés az, amint az imént olvastam egy, az Olimpiát megnyitó Ceremóniával foglalkozó poszt alatt, miszerint a franciák nem adtak semmit a világnak, a magyaroknak pláne nem. Jaj.

Azt gondolom, hogy akik hőbörögnek a megnyitó kapcsán, azok nem tudnak sokat Franciaországról, sőt valószínű, hogy nem különösebben olvasott, kulturált emberek, s nem hiszem, hogy a szimbólumok értelmezésében otthon vannak. Ez nem feltétlen csak az ő hibájuk, nem bántom őket, jelzőzni a legtöbb esetben fölösleges. De azért megvan a maga bája a magabiztosságnak, ami jellemzi a föltételezéseket, hogy Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráján keresztül is a kereszténység gyalázása volt az egész ceremónia, és “a szexuális játékban használt maszkban rohangáló fáklyás is nevetséges volt”.

Szeretnék némi fölvilágosítást adni arról, hogy az a maszkos és csuklyás alak, aki fáklyával a kezében átszelte Párizst legfontosabb pontjait, nem perverz játékokra utalásként viselte öltözetét. A francia történelem és kultúra különböző maszkos alakjai előtt volt tisztelgés viselete, a Bastille 17. század végi titokzatos foglya, a Vasálarcos előtt, akinek kilétét soha nem sikerült megerősíteni, az Operaház fantomja előtt, Gaston Leroux azonos című regényének kitalált szereplője előtt, akik a két legismertebb álarcosok a francia kultúrában, és nem csak. Bizony egy bólintás volt az Assassin's Creedre is, a francia Ubisoft által fejlesztett híres videojáték-sorozatra, amelynek egyik része ugye pont Párizsban játszódik. (A vállalat 500 000 dollárt adományozott a Notre-Dame székesegyház újjáépítésére.)

Amit sokan az Utolsó vacsora rekonstrukciójának hisznek, az a görög mitológiában jártasabbak, s a készítők szerint nem Leonardo művének ábrázolása volt, hanem az olimpia eredetéhez tért vissza, a görögökhöz, az ókori görög történelem gyökereihez, Dionüszosz és az istenek ábrázolásával. Dionüszosz volt a bor és mámor (a franciáknak mindkettő fontos) istene, az ünneplés megtestesítője, és a görög színjátszás patrónusa is. Dionüszosz kísérete (akikkel bulizott, ha úgy tetszik) egyébként kecskefarkú, disznófülű buja nimfák, emberarcú, szőrős szatírok voltak. Ők állandóan szatírjátékokat játszottak, gúnyos humorral (innen ered a szatíra kifejezés amúgy). Én nem tudom a tutit, de azért volt szerencsém megnézni az Utolsó vacsorát Milánóban, többször is, és ott nem volt semmilyen koszorús kék ember, meg különböző istenek, vagy torzan buja szatírok a falon, illetve tizenketten voltak, nem tizennyolcan, szóval azért átgondolnám a dolgot. Adnék egy sanszot (olálá ez nem francia szó, oui) a jóindulatnak, lazaságnak és pikírt humornak, ami nem csak Dionüszosz, de a franciák sajátja is.

A katakombákat és Párizs híres csatornáit bemutató földalatti részen (amely egyébként látogatható) egy krokodilt volt, ami több magyar kommentelő (es újságíró, ami gáz) szerint túlzó butaságként volt jelen, csak látványnak, pedig egy nagyon is valós történetre utalt: Eleonórára, a nílusi krokodilra, aki Párizs csatornáiban élt. A föld alatti folyóban lévő csónak képe sem koreográfia, inkább a La Grande Vadrouille című film mitikus jelenetének visszhangja, mert igen, Párizs alatt a Bièvre is folyik.

Lady Gaga a párizsi kabaré világa előtt hajolt meg, nevezetesen a francia Cancan révén. (A kánkán amúgy algér eredetű.) Edith Piaf világhírű La Vie en Rose című művét idézte, s nem “ízléstelenkedett”.

A Richelieu könyvtár szívében a francia irodalom előtt tisztelgett a ceremónia rendezője, a szimbolizmus nagy költőjének Paul Verlaine Romances Sans paroles (Őt Tóth Árpád fordította és hatással volt Kosztolányi és Ady irodalmára), Pierre Choderlos De Laclos Veszedelmes viszonyok, Liaisons Dangereuses (amit Örkény juttatott el a magyar szívekbe) és Marivaux Triomphe De l'Amour azaz A szerelem diadala című műveivel.

A Szajna mentén a vízsugarak, a szökőkutak és a Jardins à la Française közvetlen visszhangja Versailles-nak, annak nagyszerű vizeinek és André LeNotre által tervezett parkjának, valamint általában a kastélykultúrának adta tiszteletét. Egyébként két történelmi személyiséget is bemutattak itt BMX-en, Napóleont és XIV. Lajost.

Eugène Delacroix Szabadság című festményének rekonstrukciójával a francia forradalom volt a középpontban. A Conciergerie az a hely, ahol a királynőt kivégzése előtt bebörtönözték. Ezután a Marina Viotti által megtestesített forradalmi alakot látjuk egy Párizs címerét jelképező csónakon, amely a "L'Amour est un oiseau rebelle" ("A szerelem egy lázadó madár") című filmet adja elő. Ez a szimbolikus kép Párizs mottóját is visszhangozza: ‘Fluctuat nec Mergitur’ azaz ‘lebeg, de nem süllyed.’

A levegőbe emelkedő, látványos vasque-montgolfière (hőlégballon) a Montgolfier testvérek, a léghajó feltalálói előtti tisztelgés volt. Az első hőlégballon-út a Tuileriák kertje felett repülve érte el a legmagasabb pontját, az 1000 métert.

Kihagytam több dolgot a négy órás műsorból, tudom, nézzétek el nekem, azért Celine-t muszáj még említenem, hogy a küzdelem, erő és tehetség megtestesítője, s bár nem francia - ahogy a fellépők sokasága sem, valami miatt mégis együtt láthattuk őket. Talán ezen a valamin is lehetne elmélkedni.

Úgy érzem, hogy akik fanyalognak abszolút nem vették figyelembe a francia történelmet, a kultúrát. Elfeledkeztek róla vagy nem ismerik. Franciaország, a franciaság úgymond mindig rendíthetetlenül meglepő volt, provokatív, lázadó, szélsőséges, olykor egoista, máskor magamutogató, az elegancia és giccs egyvelege, a túlzások és nagy igazságok hazája, az örök szerelem vadul romantikus lelke, a művészet és a divat fellegvára. A franciák a mélységes érzékenység, a halálos büszkeség és egy adag kapjabeavilág, a mi franciák vagyunk attitűd viselői. Ezért szeretjük és olykor utáljuk őket. Ez van.

S persze igaz lehet az is, hogy amikor a világ olyan érzékeny, sebzett időket él meg, mint a mostani, lehetne finomabban is a világ elé tárni vízióinkat, művészi önkifejezésünket az olimpia megnyitó ünnepségen (sőt Franciaország franciaságát), a bőrünk alatt megbúvó provokálni akarásunkat, és illene figyelembe venni a világot körülöttünk, azokat akik nem látják úgy vagy nem azt amit mi, s nem tudják vagy ismerik úgy a világot, ahogy mi, de az - s ezt hangsúlyoznom kell - az nem lenne igazán francia. A franciák pedig, ha csak a történelmet nézzük, mindig is imádták és elérték, hogy a világ róluk beszéljen.

[macskabuzi]

Vekengő rinyaposzt, egyaltalan nem kerek segitseget meg felesleges tanacsot, toxic positivity-t meg foleg nem, csak jobb ezeket kiirni magambol ahelyett, hogy csak magamban emesztenem

Biztos jo azoknak akiknek a parkereses nem veget nem ero csalodassorozat, akik vonzoak, ertekesek, izgalmasak, akiket kivan a masik nem, akar feltetel nelkul.

En egyik se vagyok. Van sok dolog amire buszke lehetek es amiben erteket kepviselek, de Ertektelen vagyok mint ferfi

Nekem csak az jut, hogy otthon bámuljak ki a fejemből, kattogjak mit basztam el megint, miért van az, hogy fittebb vagyok mint valaha, tudatosabban öltözködök (általában), messze jobb az attitűdöm és kommunikációm mint bármikor, és mégis soha ennyi idő nem telt el amiota tortent barmi.

Aprilisban lesz 3 eve, hogy veget ert az utolso, fogjuk ra kapcsolat, ami volt kb 2 honapos, azota szinte csak elsorandik.

Meg csalodasok.

Szeptemberben lesz 5 eve, hogy az utolso igazan hosszutavu kapcsolatomnak vege lett. Nem a magány gondolata miatt fáj, hogy ahogy haladok elore az idoben egyre valoszinubb, hogy ez igy is marad, hanem az, hogy azt a boldogsagot amit egy masik ember szerelme adhat meg tobbe mar nem fogom atelni.

Ahogy öregszek csak egyre rosszabbak az eselyeim, de egyszeruen nem latom hogyan tudnam elgyaszolni ezt az egeszet magamban, hogy ne erdekeljen innentol kezdve a tarsas let.

[uzemi-kollektiva]

Jó ez a vendégmunkás téma

mert egyből látszik, ki buta náci, pár perc alatt kiderült pl. három magát baloldalinak valló emberről is, neveket nem is írnék itt.

Minek is jönnek ide a mongolok, kirgizek, indonézek? Kibaszott munkaerőhiány miatt. Menjen mindenki buszsofőrnek meg gépipari segédmunkásnak, szakmunkásnak, akkor nem kell sárga embereket nézni, sőt, ukránokat se. De szerencsére ez a nyomorult régió eljutott oda, hogy a mostani fiataloknak már nem egy gyár fogja jelenteni a következő 40 évét (vagy kevesebbet, ha belerokkan a munkába). Elvesznek sok sok olyan munkát, amit senki nem akar csinálni. Persze.

De hát ez még csak butaság, nem buta náciság. Az a helyzet, hogy nincs olyan, hogy xy nép elveszi a MAGYAROK munkáját. Nincs, nincs, nincs. Talán olyan van, hogy Béla elveszi Karcsi munkáját, vagy jelen esetben Jesus, de hát ezek a munkások emberek, van nevük meg életük. Van aki jobban dolgozik, van aki rosszabbul. (Pont tegnap merült fel egy beszélgetésben, hogy "15 éve itt dolgozó embert is küldtek el". Ja, 15 évéből az utolsó kettőben nem csinált, csak plusz munkát másoknak meg bujkált a gépek között.) Még a makói continál se a magyar népet rúgják ki, hanem jogosan vagy jogtalanul embereket. Akik helyére néha magyarokat vesznek fel, néha külföldit, néha kölcsönzött munkaerőt. (amúgy jó lenne tudni, honnan a francból tudnak pontos számokat kölcsönzött munkásokról, mert sehova nem kell bejelenteni, szerintem sehonnan)

De nem kell nagyon szétnézni, elég csak Ausztriát vagy Angliát venni - nagyon pörög mindkét helyen a vendégmunkások gyűlölete, csak ott a magyart, lengyelt meg a románt szidják ugyanazokkal az érvekkel amikkel itt is nyomulnak.

Ha ezek után még mindig nem érzed magad buta nácinak, akkor egy rövid teszt: zavar téged, hogy budapesti építkezésen nyírségből meg békésből viszik fel a dolgozókat és így elveszik a budapestiek munkáját? Vagy zavart téged 10 éve hogy kölcsönzött munkaerőként pl. Komáromból vitték busszal a magyar dolgozókat Székesfehérvárra és fordítva, hogy a kölcsönző cég több pénzt szakítson az utazási díjakkal, így a munkások felesleges kizsákmányolásával?

Ha igen és felemeled a szavad ellene, gratulálok, nem vagy náci. De ha csak a mongoloid ember jelenléte zavar és ezért mindenféle érveket kukázol, hogy végre baloldaliként lehess rasszista akkor inkább lépj be a fideszbe, oda való vagy.

[csaksodrodom]

Érezted már, hogy nem vesznek ember számba? Hogy mindenkinél kevesebb vagy? Hogy semmit sem érsz? Hogy felesleges vagy? Hogy semmiben sem vagy kiemelkedő? Hogy nem értenek meg? Hogy nem kapsz figyelmet? Hogy jobb lenne, ha nem is léteznél? Hogy nem tudsz tükörbe nézni? Hogy már a születésedkor elbaszódott minden? Hogy nem találod a helyed, és nem illesz ebbe a világba? Hogy a te helyed a föld alatt lenne vagy épp egy díszes úrnában? Hogy mindent csak tönkre teszel? Hogy mindenki rajtad nevet? Hogy egy elbaszott életű szánalmas lúzer vagy? Hogy soha senkinek sem leszel elég? Hogy annyira gyűlölöd saját magad, amennyire csak lehetséges?

Mert én ezt érzem minden egyes kibaszott nap...

[oldmacykerenew]

Azert imadom ezt a “falut”, mert segitokesz a legtobb ember… kiirtam a helyi zero waste csopiba, hogy horgolni tanulok es elegge belenyultam a legnehezebb fonalba, a zseniliaba, ugyhogy mielott agyverzest kapok, szeretnek erdeklodni, hogy valakinek van-e felesleges, maradek fonala horgolashoz es KAPTAM! Egy nagyon cuki neni irt nekem, hogy szivesen ad. Vittem neki sajtost cserebe, aminek nagyon orult 🙈❤️

Nezzetek milyen szep szinek 😍🧶

[redmatyi]

Most ért véget nekem, a majdnem három hetes leállás a gyárban. Mivel tegnap reggel tudtam meg, hogy ma reggel kezdek, nem pedig holnap, ezért elengedtem, hogy bárminemű feladatot elintézzek a lakás körüli teendőimből, így a végösszeg elég rosszul mutat, de mivel nem érdekel, mert a nyári szünet nem arról szól, hogy az ember még otthon is dolgozzon a ház körül, ezért íme a számok:

Nyári leállás elején eltervezett elvégzendő feladatok száma: 13

Nyári leállás alatt elvégzett feladatok száma: 1

Nyári leállás végén fennmaradó feladatok száma: 27

Ebből is látszik, hogy felesleges bármilyen feladatot eltervezni a pihenőidőben, ugyanis ezen munkák száma akár meg is többszöröződhet. Egyszóval ez az időszak szóljon a pihenésről.

További hasznos tanácsokért kövessétek be a csatornámat.

[ajtostolahazba]

Úgy gondoltam ideje megszabadulni pár felesleges, de jó állapotú cucctól, mondom ok, irány a marketplace oszt' hadd menjenek. 3 dolgot tettem fel: egy régi, 68 cm-es smart tv-,t, se kapcsolója már, se nem használom, 25-ért vettem anno használtan, de a lányoktól kaptam egy 102 cm-et, ez már nem kell. Egy szobabiciklit, amit-mint mindenki-csak ruhaszárítónak használtam, és egy asztali robotgépet, no name, de nincs baja. Elkezdtek özönleni az üzenetek, hogy adjam fel gls-el,( egy szobabiciklit???), postázzam, meg mennyi a vége...stb. A kurva robotgépet 12-ert tettem fel, faszi aszongya: akkor az ugye 5? 10-ig hajlandó lettem volna lemenni, de az 5 után 6, 7, és 8-nál elküldött a bánatba. A tv 2 napig volt fent. Csóka felhívott, jött, kipróbálta, perkált, vitte. 30-ért, szóval jobban adtam el, mint vettem. Tök korrekt volt az ember.

Utálom ezt, hogy minden szarér-húgyér kéne, és még postázzam is...hát komolyan inkább kib@szom a kuka mellé a szarjaimat oszt' nem idegesítem magam tovább!

[zeroz2ro]

"A fővárosban átlagosan 5-10 ezer forintért tankol fejenként a lakosság, ám vidéken ez teljesen másképp van. Nagyon sokan tankolnak mindössze 1-3 ezer forintért, mondhatjuk, hogy annyit tankol sok ember, amennyit elautózik a faluban, és ha esetleg még aznap elfogy, visszamegy és ugyanennyit tölt a tankba." Nyugi, majd visszapattan, jön a jólét, lesz pénze az embereknek és újra teletankolják az autókat! Amúgy ez egy öngerjesztő körnek tűnik, iszonyú áfabevételek hiányoznak így, amire gondolom megint valami extraprofitadó-különadó kombóval reagálnak, ami miatt megint drágulni fognak az árak, ami miatt megint csökken a fogyasztás, ami miatt még kevesebb áfabevétel lesz ... De hát a legjobb emberek irányítják a gazdaságot, az Orbán - Nagy Márton páros csodákra képes ....

[diogenesz2020portugal]

Egy kicsit tegyük már a helyére a dolgokat Izrael ügyében.

FRISSÍTÉS

Mivel a FB játszik velünk, és hol az jelenik meg, amit akarunk, hol meg nem, inkább bemásoljuk a szöveget, amit meg akartunk osztani:

"Szavakkal nehéz kifejezni, milyen mélyen megrázott az izraeli babákat, fiatalokat, néniket, családokat ért múlt szombati kegyetlen támadás, embertelen mészárlás.

Majd több mint egy hete döbbenettel figyelem az ezt követő véleménycunamit.

Semmi dolgom nincs a laposföldes színvonalú rocsildozókkal, zsid@ gyóccerlobbizókkal, mert zsigeri gyűlölettel vegyített mély ostobasággal totál felesleges vitatkozni.

Szeretnék azonban reflektálni, - érzékelésem szerint-, értelmes emberektől olvasott, torz/hamis érvrendszerekre épülő véleményekre, amik technikailag az antiszemitizmus előszobája.

1. Igen, Palesztina a palesztinok őshazája, és szerencsénkre az ókori birodalmak mindegyike kifejezetten grafomán volt, így tényszerűén tudjuk, hogy 3500 éve már az Egyiptomi Újbirodalom Palesztinának nevezte a régiót, ami alatt nem népeket/törzseket értett, CSAK területet, s ez a történelem során végig, a Brit Birodalom gyakorlatában is fennmaradt.

2. Nem, nem vették el a gonosz zsid@k az ősi földet a „palesztinoktól”, mert ők a palesztinok, hisz palesztinok alatt a régióban élő héber törzseket és az ún. tengeri népeket értették (utóbbiak mediterrán gyökerű etnikumok), melyről a vaskor kezdetétől számtalan megbízható dokumentum áll rendelkezésre.

3. Több oka van annak, hogy a terület az ókorban, a zsid@kkal ellentétben, nem volt a muszlimok legszentebb helye, talán közülük a legfontosabbat emelném ki: Az a vallás maga több mint kétezer évvel később alakult ki.

4. Nem, nem a zsid@k nem évezredek óta konfliktuskereső nép, konkrétan évezredek óta a konfliktusok célkeresztjében áll.

Már az Egyiptomi Újbirodalom is lelkiismeretesen dokumentálta, ahogy hatalmi érdeke szerint tudatosan, anyagi erőforrást sem sajnálva torzsalkodtatta egymással a térségben élő törzseket, s ahogy múltak az évek, évezredek, ez az összes erre járó birodalom gyakorlatában fennmaradt, hisz szinte az összes történelmi birodalom megfordult erre, minimum egy kisebb , jelzés értékű vérfürdő erejéig.

5. Európában és a Közel -Keleten a középkorban további bevett gyakorlat volt, hogy a legváltozatosabb hátterű gebasz esetén (járvány) első lépésként felkoncolták a lakhelyük közelében élő zsid@kat, amitől ugyan nem múlt el a kolera, de általában kicsit azért jobban érezte magát ettől a falu.

De volt pár alkalom, amikor járvány, vagy száraz idő sem kellett ehhez, csak sportból, az említett kellemes érzés miatt.

6. Mindegy, hogy bibliát, vagy történelemkönyvet olvasol, nehéz olyan népet találni az emberi gonoszság okán egyébként alapvetően erős mezőnyben, akiket ennyiszer próbáltak megölni, elűzni, mint őket. Azt érvként felhozni, hogy valóban, a történelem során gyakorlatilag nem volt hazájuk, az egyszerű érzéketlen cinizmus.

7. Itt eljutottunk Hitlerig és a Holokausztig, amiről semmilyen vicceset nem lehet mondani. még egy szót se, ami után őseik földjén kaptak egy negyed magyarországnyi területet a milliós négyzetkilométer kiterjedésű Közel-Kelet azon nem tipikus zsebkendőnyi szeletén, ahol nincs olaj.

Tényleg sajnálod tőlük?

8. Ezen a területen elsőre próbáltak osztozni arab lakótársaikkal, ám mivel érzékenyen reagálnak Holokauszt tematikájú szervezetekre, elváltak egymástól, így lett Palesztin Állam is a térségben.

Mindemellett Izrael lakosságának nagyjából 20 százaléka arab, 5 százaléka keresztény, 75 százaléka zsid@ jelenleg, s valószínű azok az muszlimok választották otthonuknak Izraelt, akik értékelnek egy fejlett jóléti államot, s ők a világon máshol is százmilliókkal többen vannak, mint ahogy ezt rasszistaként gondolná az ember.

9. A Hamasz úgy jutott hatalomra, hogy saját muszlim politikai riválisainak kifejezetten hatékony figyelmeztetésként levágta végtagjait, szóval megnyerte a választásokat, majd az egész térséget minden szempontból elvágta a dzsihádon kívüli témakörbe tartozó információktól, az ott élőket meggyőzte arról, hogy mindenről Brüsszel, bocs Izrael tehet, s minden anyagi erőforrást magukra és fegyverek vásárlására fordítottak, így reálisan nehéz elvárni Gáza polgári lakosságától, hogy lázadjanak a Hamasz ellen.

10. Ez egy olyan patthelyzet, amiből hosszú évtizedek alatt kizárólag az arab országok (erőforrásaikkal, elfogadottságukkal) lennének képesek visszahozni békébe, civilizációba a térséget, de bármennyire sóhajtoznak CNN interjúban a szegény ártatlan palesztin testvéreikért, valójában egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe értük, mert vagy nem ér nekik nullát sem az a kopár föld, vagy tök jól jön nekik Izrael és a szabad világ piszkálása.

A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy számtalan arab ország tesz ezekben a percekben is erőfeszítéseket a túszok kiszabadítására és milliónyi muszlim emelte fel szavát a nemtelen támadás ellen, vagy csak simán undorodott ettől a barbárságtól.

Nagyságrendekkel sokkal többen, mint ahányan az utcán örömükben őrjöngtek, csakhát az inkább képernyőképes eventus.

11. Nem, nem, nem: távolról sem csinálja a feszkót Izrael, sőt, az elmúlt évtizedben radikálisan javult a viszonya azon arab országokkal, amelyek jólétben és fejlődésben látják jövőjüket, s pár ellenség jól felfogott érdeke mentén, az Izrael által a béke jegyében felkínált előnyök hatására hasznos partneri viszonyt kezdett vele.

Ez oly annyira így van, hogy Irán pont azért szállt be ebbe az Izrael ellenes buliba, hogy éket verjen az arab országok és Izrael között szövődő normalizálódó kapcsolatok közé.

12. Szóval Izrael mostanra valójában csak az iszlám fundamentalista vezetésű országoknak, szervezeteknek szúrja a szemét, pont azoknak az országoknak, szervezeteknek és embereknek, - akiket nem mellékesen terrorista gonoszként általánosítunk a világ összes muszlimjával- , ezért gyűlöljük őket, de ezen a logikai bakugráson szemrebbenés nélkül felülemelkedve egyszerre gyűlöljük Izraelt is?

13. Izrael tehát hallatlan hasznos szövetségese a szabad világnak múlhatatlan érdemei miatt:

Ha centiről centire is, de stabilizálja azt a térséget, s ezért aggódik úgy a szabad világ, ezért emeli fel szavát önmérsékletért, (dacára, hogy érti Izrael bánatát és jogos haragját) , hogy nehogy az elért eredmények lecsússzanak a WC-n, forrongó övezetre nem jó olajat önteni.

14. Azonban gonosz, cinikus, ostoba és velejéig romlott érvelés Izrael fájdalmát és jogos haragját relativizálni, érdemeit tagadni, hamis színben feltüntetni. Ez egyszerűen vérlázító.

15. Nekem nem az volt a bajom a barbár tömeggyilkosság közvetlen óráiban megjelenő nyuszimuszi szépségversenyes világbéke posztokkal, hogy én nem akarom a békét, dehogynem.

De az írások azt sugallták, hogy Izrael egyenesen rosszfiú, ha visszavág.

Ezt felhangot rendkívül ízléstelennek találtam, s ilyen felfoghatatlan gyászos órákban a finom üzeneteknek óriási a jelentősége.

Plusz sajnos ez kb az, amikor azt írom ki: legyen végre vége a vírusfertőzéseknek.

16. Izrael azon kevés ország közé tartozik, amely ígéretet tett polgárainak, hogy bármi áron kiszabadítja őket fogságból, hogy mindent megtesz, még a holttestét is visszaszerzi, s adott szavában joggal bízhatnak polgárai, ez ott nem egy kósza szóvirág.

Egy pillanatra álljunk meg és irigyeljük őket, nézzünk fel rájuk gyűlölködés helyett ezért az elkötelezettségért.

17. Szintén irigyeljük őket sóvárogva gyűlölet helyett, hogy noha elképesztő egymásnak feszüléseket láthatunk tőlük országukon belül, de ha igazi baj van, a világ minden táján összekapaszkodnak és egyként állnak ki országukért, népükért .

Sztem ez csodás.

18. Mondanám, hogy szórakoztató nézni a tegnapi migránsozó rasszistákat palesztinokért siránkozó antiszemitaként, de nem.

19. Első napokban azt gondoltam, hogy izraeli kötődésű barátaim szívszorító fájdalmukban túlreagálják a médiában megjelenő cikkeket, de döbbenten láttam, ahogy pl. több cikkből hiányzott az információ, hogy a palesztinai áldozatok melletti kiállás nem egy ártatlan cukimuki érzelgősségből született spontán esemény, hanem a Hamasz szombati, Harag Napjára történő felhívását, tematikáját, időpontját követő megmozdulás, ami erkölcsileg, szimbolikusan egyszerűen megengedhetetlen.

20. Csak egyetlen percre gondold át, hogy te mennyire reagálnád túl, ha felfegyverzett csoportok cél és öndefiníciója, hogy „Öljünk meg minden törökbálintit !”? (cseréld saját városodra).

S már pár családot a Kossuth utcából, Katusnagyit, Orosz Pistiéket a felsőerdősorról már le is puffantottak volna és Balázska játszótársának, Ancsikának a sünicsoportból elvágnák a torkát?

Mellékesen, nem csak ehhez az eseményhez, de ide tartozóan: őszintén remélem, hogy én/szeretteim soha a büdös életben nem kerülnek a média ingerküszöbét elérő bajba, mert azt már végképp képtelen lennék feldolgozni, ahogy földön fekvő szeretteimet halálra rugdossa a kommentszekció."

Innen:

https://www.facebook.com/photo/?fbid=10232336574502149&set=a.10200896000747455

[girl-in-loves-posts]

sok

Sok dolgon megyek keresztül mostanában.

Szakítás, barátok elvesztése,depresszió,munka,stressz kapcsolatok,szorongás

Nekem ez túl sok. Nem fogok minden embernek aki kilépett az életemből szó nélkül levelet írni mert nem, vagy nem érdemlik meg hogy rájuk pazaroljam a billentyűm koptatását vagy csak szimplán nem.

de

most is ezt fogom tenni hiába mondtam hogy nem.

Szóval kedves mindenki aki kilép az életemből.

Tudom milyen vagyok 21 éve élek együtt magammal és a problémáimmal. Tudom hogy időnként feszegetem a határokat, de tudnotok kell nem direkt teszem. Beteg vagyok tudom nem foghatom erre de most megteszem.

Utálom magam

Utálom a testem az életem ahogy kinézek, amit teszek mondok.

Mindenen emésztem magam MINDENEN...

De nyugodtan menjen aki akar

úgy sem mentetettek meg, az egyik belökött a mélybe mikor kezdtem jól lenni oké ezt már lenyeltem rájöttem hogy én is sokat hibáztam és sok dolgot rosszul tettem. Nem haragszom azért inkább hogy másnak kell takarítania azt amihez semmi köze, de mindegy.

Felesleges dolgokon rágódom tudjátok jól de azért köszi.

mindegy ez most nem erről szól én már tovább léptem ezen.

De most jön csak a lényeg kilépett az életemből azaz ember akit nem gondoltam hogy elfog menni, jó oké a másikról se gondoltam de na, róla TÉNYLEG nem gondoltam hogy elfog menni.

Szó nélkül lelépett, telefont rám nyomja láttamozz.

mondom oké jol van, nem rágódom rajtad és kitöröltem és utána ki bőgtem magam és üres lettem. Töröltem a sztorikat, az instámról mindről és a facebookomból is.

Fáj de most újra gyászolhatok egy embert kit szerettem, és bíztam benne

haha az egyikből felállok és jön a másik, közben a harmadik embert meggyanusítom hogy biztos megfog halni a beszélgetésünk pontosan ezek miatt...mert képtelen vagyok bízni már bárkiben is.

Mi dolgom származik abból hogy megbízok valakiben?

Át taposnak és eldobnak egy mankó vagyok majd utána csak egy harmadik kerék amitől megkell szabadulni.

Ez az életem...

De hogy beszéljek jó dolgokról is azt következő posztban haha

[csacskamacskamocska]

Lelki társ

Hajlamosak vagyunk rá, hogy a „lélek” szó alá besöpörjünk egy rakás zavaros dolgot. Érzékenységeket, szentimentalizmust, fájdalmat rengetegfélét, kapcsolódásokat, együttérzést. Ami nem logikus, az érzelmi, az lelki.

Ki a lelki társ? Aki feloldja a lelked mélyén lapuló, az életedet és az érzelmeidet bilincsbe verő magányérzetet? Vagy az a lelki társ, aki ugyanúgy mint te, mer gúnyos lenni, előítéletes, irigy, bosszúálló? Vagy, aki kiszolgálja a ki nem mondott vágyaidat? Akit kedved szerint rángathatsz, most van kedvem hozzád, most nincs, és tűri mert neki valamiért ez nem gond. Ő lenne? Vagy, aki minden kaland vagy veszekedés után is visszafogad? Vagy, aki érti a céljaidat és támogat benne, hogy elérd, akkor is, ha e miatt esetleg neki rosszabb lesz vagy éppen elveszít? Mindent meg tudsz vele beszélni és mindenre azt mondja, nahát, én is éppen így! ? Vagy csak mindent meghallgat, amit elmondasz és hagy élni?

Ha rátalálsz, tudni fogod, hogy ő az! – szokták mondani. Aztán kiderül, hogy csak egy narcisztikus vagy pszichopata hálójába kerültél, aki rutinosan tudja, hogy mitől érzed magad megérkezve.

Ja, nem tudom ám az okosságot, csak az kavarog bennem, hogy egy barátnőm azt mondta, szerinte soha semmi nem oldja fel a magányérzetet. Mindig le fog csapni, ha éppen a gyermeki énünk nem kapja meg a magáét. Valószínűleg igaza van. Egyetlen rossz szó, vagy amikor a másik nem áll a rendelkezésünkre, az elég, hogy magányosnak érezzük magunkat. Minden egyéb jó ellenére. Azok inkább, akiket gyerekkorukban valami módon elhanyagoltak vagy nem élték meg az érzelmi biztonságot. És ez az űr nem betölthető és felesleges várni azt, aki betölti, mert az ember normálisan társkapcsolatra vágyik, nem egy apára vagy anyára.

Persze, néha érezzük, hogy valaki több. Vele könnyebb kommunikálni, valahogy gördülékenyebbek a dolgok, kevesebb a feszkó, több a pozitív hozadék. Aztán szerelmesdalokon sírunk valaki más után, aki egy görény. És a lelki társ visszafogad.

Nincs lelki társ. Igények vannak és kiszolgálók. Hasonló életvezetés, hasonló értékrend és gondolkodásmód van. Ráadásul a lelki dolgokban botladozók gyakran társulnak érzelmileg túlfűtött emberekkel, akiken keresztül ki tudják élni vagy meg tudják tanulni amivel nehezen boldogulnak: a lelki dolgokat.

Volt egyszer egy pasim, akinek volt egy lelki társa. Aki nem én voltam. Igaz, amíg együtt voltunk, addig nem tartotta vele a kapcsolatot. A nő ismertem személyesen és eléggé megdöbbentem amikor a sztori kibomlott elém. A nőnek féltucat lelki társa volt, a szar házasságában azzal szórakozott, hogy férfiakat akasztott horogra. A lelki társság mellett persze küldött cicis fotót is, szigorúan plátói alapon, az elfogadás és a vagányság bizonyítékaként, hiszen a kapcsolat egymás feltétel nélküli szeretetén alapult. Hát ki értené meg jobban egy férfi lelkét, mint aki küld magáról valami izgit?

Az én mondjuk lelki társam a céljaimban van velem. Abban vagyok a legsebezhetőbb és ott van szükségem a jóféle megértésre és támogatásra. Okos tanácsokra, biztatásra, és persze arra, hogy tervezhessek és építhessek meg álmodozhassak, és ezt ne olvassák a fejemre. Hogy mit tudok adni cserébe? Hát, mire van szükség? :) Cicis fotó jó lesz? :D

[macskabuzi]

Felesleges tanács, de megírom. 44 évesen, 2010-ben találtam meg életem külföldi szerelmét egy internetes platformon. Azóta is boldogan élünk, egyelőre még orbánisztánban. Mindkettőnket külön-külön már alaposan megdobált az élet előtte, de - mint kiderült - mindezt valahogy elmélyített önismeretté, kompromisszumkészséggé, sőt (megkockáztatom!) bölcsességgé alakítottuk. Sok mindent elengedtünk a korábbi vágyainkból, de ami megmaradt, az tartósnak tűnik. A te életedben sincs minden veszve, viszont az önismeret útját be kell járnod a változáshoz. A fittség, az öltözködés a felszín. Áss mélyebbre. Vagy ne. Ahogy akarod.

Szia

Nagyon örülök nektek, bármi irónia nélkül.

Annyiban tök igazad van, hogy felesleges tanács, mert ezt az utat máig járom, nagyon sok dologgal kapcsolatban tisztában vagyok önmagammal, elég jól ismerem mit miért szeretek, csinálok, vágyok. Viszont nem használnék ebben ilyen végletes kifejezést, hogy bejártam, meg megismertem önmagam, mert ez a folyamat maximum a halállal ér véget, hisz a személyiségünk valamilyen szinten folyamatosan változik. No és az önismeret nem ment még meg attól az igénytől és kényszertől, hogy egy értékesebb, jobb férfi legyek. A légy önmagad lózungot/hazugságot amibe bele lehetne kanyarodni ebből meg most hagyjuk is.

Kompromisszumkészség és alkalmazkodási képesség eddig is nagyon erősen volt bennem, van is amiből tud az ember engedni (ld pl életvítelbeli preferenciák), viszont van amiből meg nem nagyon mivel az ösztönök vezérlik (ld pl külsőbeli preferenciák egy része).

[the-local-optimist]

Hétköznapok

Egyre kevesebb a motiváció, de az idegesség, a szorongás és a stressz ezzel ellentétben egyre inkább csak növekszik. Mikor már szinte kivétel nélkül minden reggel úgy kelek fel, hogy "csak érjen már véget ez a nap", amikor már minden reggel úgy ébredek, hogy "csak még 5 percet", majd könnyek közt hagyom el az ágyamat, fel kell ismernem, hogy valami nagyon nincs rendben.

Attól, hogy az emberek egyre többet várnak el, attól még nem tudunk a határainkon túl teljesíteni, hisz azok pont azért vannak, hogy g��tat szabjanak a teljesítőképességünknek. Az egy olyan pont, amely bemutatja azt, hogy egy ember egy bizonyos szint felett már nem tud teljesíteni. Felesleges nagyobb dolgokra számítani.

[nitta86]

Olvasgattam kommenteket fb-n bár tudom hogy felesleges, és volt egy ahol egy idősebb nő panaszkodott a fiatalabb nőkre, hogy felháborító, hogy ezeknek fárasztó a gyereknevelés, ahelyett hogy csak csinálnák, de a fiatalabbak annyira elkényeztetettek szerinte, hogy már az kifárasztja őket, amikor még nincs gyerekük csak férjük.

És hát ez WTF. A gyereknevelés köztudomásúlag nagyon fárasztó. Régebben is az volt csak nem illett bevallani. A párkapcsolat/házasság gyerek nélkül viszont nem kéne, hogy fárasztó legyen. Oké, tényleg kell érzelmi munkát tenni egy hosszú kapcsolat fenntartásába, de azt remélhetőleg mindkét fél teszi. Meg alkalmazkodni máshoz is tud fárasztó lenne, de alapvetően az ilyesmi arról szólna hogy két (vagy poli kapcsolatban több) ember támogatja egymást. És emiatt pont hogy kevésbé lesz fárasztó a felnőtt élet, mert levesznek terheket egymás válláról. Ketten vagyunk pl. olyan feladatokra hogy valaki vegyen kenyeret meg WC-papírt, meg hogy valaki legyen otthon ha jön a szerelő. Szóval ez logikusan könnyebb így. Meg ha valaki épp fáradt vagy beteg akkor a másik át tudja venni egy időre mindkettőjük mindennapi feladatait, nem kell hullafáradtan mosogatni, vagy lázasan lemenni a boltba. Szóval ha jól csinálják akkor egy házasság/párkapcsolat könnyebb, mint egyedül lenni, nem pedig plusz feladat.

(De ja közben értettem, hogy az öreg nő szerint a férj az egy plusz gyerek akiről gondoskodni kell, a többiek meg erre bólogatnak, szóval értem, hogy értette, csak nehogy már.)

[halottangyal]

Annyi minden kavarog a fejemben, kikészítenek a gondolatok és mindent elcseszek, mert felesleges emberekkel foglalkozok. Olyanokkal akiknek nem jelentek semmit. Bele gondolva… Miért szomorkodunk olyan ember után, aki egy pocsojába se lépne értünk?

[curlyosity]

Ezt idetenném, mert teljes mértékben egyetértek Parászka Borókával. Már megint.

Parászka Boróka

sSepootnrd74c7ig61157ctf78a900p0f.a817ihtt78i9103fug45u3 732  ·

"Teljesen mindegy, hogy demokrácia, vagy jogállam. Nem szeretem ezeket a szavakat, teljesen feleslegesek" - mondta a rendkívül nagy nézettséget elérő Partizános interjújában Magyar Péter, aki úgy vonult be a köztudatba, mint az exminiszter Varga Judit volt férje. Ez a pozíció ma elég a legitim és hiteles véleménynyilvánításhoz. Nem Magyar Pétert, nem a Partizánt és nem is a magyar sajtót minősíti ez, hanem a rendszert és kort, amiben élünk.

Nyilatkozatát pártállástól függetlenül mindenki fokozott figyelemmel követte, az ellenzék jelentős része kifejezett örömmel és elismeréssel van iránta.

Szeretném, ha megállnánk itt, ezeknél a szavaknál egy pillanatra. Azoknál a szavaknál, amelyekre Gulyás Márton visszakérdezett ugyan ("teljesen mindegy?), de amelyek aztán elsikkadtak az interjúalany mondandójában is, és úgy látszik hallgatósága sem tartotta ezeket elgondolkodásra méltónak, senkinek nem tűnt fel.

Magyar Péter úgy nyilatkozik most leleplezési szándékkal, hogy újra és újra elmondja: meggyőződéses jobboldali, nemzeti érzelmű ember, és ha változás lesz, akkor annak a rendszeren belülről kell jönnie.

Úgy véli, hogy a probléma az, hogy pár családé "az ország fele", és nem az, hogy nincs jogállam és nincs demokrácia.

Emlékeztetnék, hogy a jelenlegi magát "nemzeti érzelműként" és "meggyőződéses jobboldaliként" meghatározó rendszer a jogállam leépítése és a demokrácia felszámolása által jött létre. Azért kerülhetett "az ország fele" néhány család tulajdonába, mert ezt a vagyon- és hatalomkoncentrációt nem lehetetlenítette el a jog, a törvény.

A jogállam és demokrácia nem felesleges sallang, nem ellenzéki úri huncutság, elhagyható ízfokozó, hanem a méltányos és működőképes politikai rendszer nélkülözhetetlen alapja.

Ha úgy kezd valaki neki a rendszerváltásnak (?), hogy ezt az összefüggést nem érti, vagy mellékesnek tekinti, akkor ne kezdjen neki, mert nem fog mást tenni, mint megismétli a NER-csapdát. Előkészíti a régi pár család helyett az újabb pár család helyét.

"Teljesen mindegy, hogy jogállam van-e" - ismétli meg Magyar Péter másodszor is. Az aggasztó az, hogy a NER jogtalanságai és igazságtalanságai ellen tiltakozó, és attól szenvedő ellenzék erre sem kapja fel a fejét. Hanem lelkesedik, és tiszteli a bátorságot.

Nem vonom kétségbe, hogy Magyar Péter súlyos kockázatokat vállalt a megszólalással. De a jogállamiság kétségbevonása nem bátorság.

Továbbá: az interjúból kiderült, hogy úgy nyilatkozik Varga Judit ügyeiről, amelyeket egykori házastársként közelről követhetett, és úgy ad közre ilymódon szerzett információkat, hogy a közreadásról Vargával nem egyeztetett (ezt az interjúban megerősíti).

Ha valaki itt most tényleges, konkrét kockázattal néz szembe az a hivatalából visszavonult Novák és Varga. Mindegy, hogy mit gondolunk eddigi pályafutásukról. Mindegy, hogy mit gondolunk a lemondásukról, visszavonulásukról. De pozíciójuknál fogva ők a legkitettebbek ennek a gátlástalan rendszernek. Ugyanakkor ők rendelkeznek a pályájuk alatt birtokukba került információk fölött. Nekik van joguk eldönteni, ezekről mikor és hogy beszélnek. És ők is viselik ennek a kockázatát. Ha tényleg fontos, hogy mi lesz a jelenkori magyar politikai leszámolás két legnagyobb célpontjával, ha tényleg senki, de senki nem akar "szoknyák mögé" bújni, vagy "szoknyák mögül" előbukkanni, karriert építeni, ezt figyelembe kellene venni.