#feledes

[egyszer-ugyis-beledoglok]

Miért jönnek és mennek az emberek az életünkben? Miért nem maradnak végleg?

[versinator]

Feleded szomjuhozókét!

Kézitáskáját csillaggá lepkét neszező Összeharapta permetegén szakajtott tünedező Szárukra fehérszakállú garcía! mondschein Tömöttre probléma csikarja ujjain Savanyodott tejízü körülkerítik ádria Szivükre szálldosó mozgósítási mária!

Ösmerte vöröset panaszszó tévedne Rémülettől szomorúujjú mögé! várjone Gyárat dévajos kotyogó takarítgat Kedvesedé évgyűrüit fázkódva szárítgat Kazánok vacogása vétkeztünk szerbia Gomolyból cserjén elsimítja hispánia

Bátyjához csillagot! fölemelé postabélyegző Szorítlak földbetettek másnapos temetkező Eduárdnak hófaru vonulj térein Háboruk mütyürke barnuló dombjain Töltelék aranyburok élesül szállnia Végekről fölkacag! laudetur garcia

Pogány? pislantok álomhegyeim lengene Madárhad érettük tenyered sorbonne Ráncolja világitotta sikongás hasogat Kerékbetörettek gombokhoz fujtak kijártat Poharunkba felszólításra röppenő! hispánia! Európát fekvésre szétfutott flandria

Levágták növelték felfedezte fürkésző Útontúli hagyhatom fer lélekző Embertársait párisról nemesívű fodrain Hűvöset közösségnek fecskefű! lépcsőin Sorhoz hosszulábú kisértek palinódia Emberforma elémdöntötted úriember medália

Csókjaik megkeményedett takarodnak megvane Meghódított szorítgatom lecseppen domine! Év? jődögél legyezni mutogat Miákol bogár! ólábu orromat Mélyvízi szérumodat hugocskára Ízü készülődtem játszani!

[ujra-hittem-neked]

Feledlek

Kiléptél az ajtón és azt mondtad majd beszélünk,

Itt cseng a fülemben, de mégis mint aki megrémült,

Nem írtál többet

Te is szépen elmúltál és csak becsuktad a könyvet,

Tudod amiről beszéltem, hogy nyiss egy újat nekem és ne azt olvasgasd amit már más rég tönkre tett

Szóval nem írtál és nem is hívtál többet, azt hiszem itt csalódtam egy pöppet

Bár nem várom már, hogy csörrenjen a telefon vagy, hogy téged lássalak haza fele utamon,

És már nem várlak a közös helyünkön sem,

Bár tegnap voltam arra és túl nagy volt a csend

Olyan volt mint ami bennem van,

Elnémult már minden hang, de jó ez így mert hiába nem hívsz és nem is írsz már nekem

Egy biztos, hogy sosem feleded a nevem.

[kampeszino]

Radnóti: Első ecloga

Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem, tam multae scelerum facies;... Vergilius

  PÁSZTOR: Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ: Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már! PÁSZTOR: Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát, most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, - már elfagytak egészen amott a kicsiny tulip��nok. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ: Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak. PÁSZTOR: Hallom, igaz, hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt, s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan; asszonyi had, gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott, hogy nincs aki eltakarítsa. Azt hiszem, ismerted Federícót,* elmenekült, mondd? KÖLTŐ: Nem menekült. Két éve megölték már Granadában. PÁSZTOR: Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ: Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. PÁSZTOR: Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla* se, csak nemet intett folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? KÖLTŐ: Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt? Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt. Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre, s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé, mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek, alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.

[eltortaszilvafa]

ELSŐ ECLOGA

Quippe ubi fas versum atque nefas: tot

bella per orbem,

tam multae scelerum facies;...

Vergilius

PÁSZTOR

Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre?

KÖLTŐ

Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már!

PÁSZTOR

Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát,

most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét

rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, -

már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok.

Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre?

KÖLTŐ

Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot

annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak.

PÁSZTOR

Hallom, igaz, hogy a vad Pirenéusok ormain izzó

ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt,

s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan;

asszonyi had, gyerek és öreg összekötött batyuval fut

s földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál és

annyi halott hever ott, hogy nincs aki eltakarítsa.

Azt hiszem, ismerted Federícót,* elmenekült, mondd?

KÖLTŐ

Nem menekült. Két éve megölték már Granadában.

PÁSZTOR

Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még!

Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő

így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa?

KÖLTŐ

Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva

tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának.

Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.

PÁSZTOR

Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő?

Nem menekült el a drága Atilla* se, csak nemet intett

folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így

belepusztult?

Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?

KÖLTŐ

Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt?

Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint

ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik

bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap

már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt.

Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre,

s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé,

mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad.

Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek,

alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.

1938

[fintorafelesekben]

Egyszer vegul kopog a gondnok…

De nem ma, nem holnap es meg nem is ket het mulva ugye? Honapok, akar evek. Mondjuk, belegondolva kinek is jo az?

Tudom, hogy nem hallod ha ott vagyok, se nem latsz…sot lehet nem is emlekszel mar se a nevemre se az arcomra, de en meg emlekszem mit beszeltunk legutobb. Bizony, fogunk mi meg konyakozni, rumozni es froccsozni…a kedvencedbol, abbol a feledes badacsonyi olaszrizlingbol. Veszek es felreteszek egy uveggel…hell, no, minimum kettovel. Hideg lesz es extra szensavas. Olyan retro poharbol isszuk majd mint regen Angyali-szigeten!

Mit er a demencia, az oregseg es a gyengeseg ellen a ket diploma, egy egesz eleten at tarto tanulas, a tobb szaz, ki tudja, lehet, hogy tobb ezernyi kitoltott keresztrejtveny, a haz, az auto es a nyaralo amiert megdolgoztal, ha amikor a foldon koppan a zar, nem is emlekszel minderre. Hol fair ez az egesz?

Kerdezem en, lehet hogy kerdezned te is…tudom, hogy meg tudnank vitatni es ahogy regen, most is kedvesseggel magyaraznad meg a sok miertet. Lenne ra kontrad. Mindig volt. 2-3 poharka utan is

De ne aggodj, lesz jegkocka is, gyongyozo pohar es melle, tudod mi? A tuz amit a hatso kertbe raktunk Angyali-szigeten, tudod amit mindig ketten csinaltunk, ha kesz hozzuk a szalonnat, majd megnezzuk nyer-e a fradi.

Jo lesz!

[vizmozdulas]

A legszomorúbb verset tudnám ma éjjel írni.

Például, teszem azt, hogy “Oly csillagos az éjjel,

fönt kéken dideregnek a messzi csillagok. “

Keringve énekel az éji szél az égen.

A legszomorúbb verset tudnám ma éjjel írni.

Szerettem őt, és olykor tán ő is szeretett.

Hány ilyen éjszakán át tartottam karjaim közt.

Csókjainkkal bejártuk a végtelen eget.

Ő szeretett, és olykor talán én is szerettem.

Hogyne imádtam volna a vad, nagy szemeket.

A legszomorúbb verset tudnám ma éjjel írni.

Érezve: nem enyém már. Tudva, hogy elveszett.

Hallgatva a nagy éjt, mely nélküle még nagyobb lett.

A vers megeszi lelkem, mint harmat a füvet.

Mit számít, hogy szerelmem nem tudta megőrizni.

Oly csillagos az éjjel, s ő nincs itt – hol lehet?

Ez minden. Arra messze dalol valaki. Messze.

Lelkem nem hiszi el, hogy örökre elveszett.

Mintha csak meglelhetném, szemem kutatja egyre.

Szívem kutatja egyre, s ő nincs itt – hol lehet?

Az éj is az a régi, a holdsütötte fák is.

Csak mi, mi nem vagyunk már azok a régiek.

Persze, nem szeretem már, de akkor! hogy szerettem.

Hogy meghallhassa hangom, fürkésztem a szelet.

Másoké. Másoké lesz. Mint csókjaim előtt volt.

Hangja, tündéri teste. A végtelen szemek.

Persze, nem szeretem már, de hátha szeretem még.

Rövid a szerelem, s oly hosszú, míg feleded.

Mert annyi éjszakán át tartottam karjaim közt

lelkem nem hiszi el, hogy örökre elveszett.

Habár ez az utolsó bánat, mit érte érzek,

és most intézem hozzá utolsó versemet.”

[kilatastalan-az-elet]

Amugy amikor majd meghalok a tumblim itt marad es itt lesz minden fájdalmam amit senki nem vett észre es senki nem is fogja megtudni csak itt fog allni üresen tele erzelmekkel

Vajon megtalalja majd valaki? Vajon szamitani fog barkinek is? Az a baj,hogy tudom,hogy nem..

[azocca]

Senkinek

És azon a nyári napon eldöntöttem, hogy soha többet nem keresem fel Őt, és senkinek nem beszélek többet róla. Elengedem, hagyom hogy véget érjen.

[legboldogabb-pesszimista]

Nem akarom elfelejteni a hangodat.

[fogadjelvagytakarodj]

Szerelmes vagyok beléd! Akkor is ha pusztába kiáltott szó, ha a feledés törvényszerű. Ha a sorsunk meg van pecsételve, és akkor is ha egyszer porrá lesz minden, amit valaha akartunk... És akkor is ha a Nap elnyeli az egyetlen földi világot amit valaha birtokoltunk... Akkor is szerelmes vagyok beléd.

- Csillagainkban a hiba💫 (Augustus Waters)

[badgirlfeelings]

Mindenki annyira baromi kedves,amig el nem erik,hogy ongyilkos legyel.

13 okom volt

[versinator]

Gyujts vétkeztünk

Tovalebben motozni fogódzva kisiklatják Krisztusai korpa fedezéke emberektől Bimbóban vonalakkal fürdőd lebocsátják

Babrálom verstől amikorra hírektől Ezüstpapírt feleded csillagrendszerét szinéről Tükrösen másnapos összegyűlvén verstől

Szavaidban divány lépcsőjén amelyikről Miséken fujd hasas esőket Megijeszthette vadászmezők tartottad négerről

Angyalaink jelszót tetőire székeket Szégyenlősen átesem agancsa látogatják Napilapból kacsok lefagynak lepkéket

[sugarsunshine-05]

Nem tudlak elengedni, nem megy

-@sugarsunshine5

[idonteatdonuts]

Féltem lezárni azt ami kettőnk között volt. Talán azért mert egy kis részem még mindig azt hitte, hogy a történetnek itt nincs vége. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ezzel csak saját magamnak hazudok.

Most pedig itt van ő, teljesen más, azt hiszem szeretem..

[teliholdfeny]

Egy nap jönni fog majd valaki, aki feledteti veled mindezt