#félsziget

[katacha]

A trinity buoy wharf egy elég izgalmas projekt, a sok éve elhagyott félsziget tömegközlekedéshez közeli feléhez lakóingatlanokat húztak fel, a félsziget másik felén meghagyták az eredeti épületeket, művészeti központot, megfizethető stúdiókat, iskolát alakítottak ki.

Ennél izgalmasabb az up the O2 túra volt, biztosítással felsétáltam az O2 aréna tetejére. Azt hittem, via ferrata lesz, akasztgatni kell, de a mindent túlbiztosító angolok ennél hülyebiztosabbra mentek, akasztani nem kellett, egy extra vastag ördöglakatra hasonlító karabinert kellett végighúzni a drótkötélen. Az O2 teteje gumimatrachoz hasonló anyagból van, ezen kellett felsétálni, bizonyos részei 30 fokos meredekségűek. Pont az aréna tetején kapott el egy nagyobb eső, a lefelé menet picit viccesebb lett.

A heti Ottolenghi se maradhatott ki, egy deli étteremben ettem, a fodroskeles joghurtos saláta zseniális volt. Futottam a kanális parton, nyilván ekkor is esett.

Este a Yayoi Kusama kiállításra mentünk, utolsó hetek vannak a kiállításból, elég erős életútja van Kusamának. A hatvanas években alig akarta valaki megnézni az alkotásait, most meg 3 éve teltházas a kiállítása.

[bukovskikaroly]

Szülői vol.3. (filler*)

(ez egy ilyen Tarantínós bejegyzés folyam, melyben az időrend kurvára nem lineáris. lásd: Pulp Fiction, pl.)

A Kiss János altábornagy utca a Városmajorból két (2) útvonalon közelíthető meg leggyorsabban a Google Maps szerint. (Persze mehettem volna a Kamcsatka félsziget felöl is, ahol többnyire csak vulkánok és lazacok vannak.)

Mintegy két órával a jelzett kezdési időpont előtt indultam, mert terveim szerint emlékeket akartam idézni a Tik-Tak presszóban (Böszörményi u.), illetve kellő montivációt (khmm) szándékoztam gyűjteni a várt megpróbáltatások előtt.

A helyszinre érkezve (kezdésig 10 perc) a portás figura tájékoztatott, hogy itt nem lesz szülői máma. A bétóvenbe (Beethoven) lesz. Hát mégis van isten, gondoltam, ez nyilván a VI. kerületben van, úgyse érek oda.

Balra az első sarok, második épület, jobb oldalon. - tájékoztatott.

Baszdmeg, tájékoztattam a világot válaszul.

*Filler: Az olyan különálló, általában lezárt történetszálakkal végződő epizódokra használt kifejezés, melyek nem szükségesek az évad vagy a sorozat fővonalának megértéséhez.

[megtudommagyarazni]

Navigare necesse est

Szerettem hajózni. Rengeteget hajóztam, néha többet is, mint szerettem volna. 8 évet Skandináviában húztam le (ez már a kétezres évek eleje),

ugrálok itt összevissza az időben, majd szorulok ezért

ott pedig sokat kell tengeren menni. Az összes északi hajót, kompot megismertem, akkor olyan cégnél voltam, amely fő csapásiránya Franciao. volt, Bretagne, Normandia, néha Párizs, Lyon, Nantes.

Jókat lehetett kajálni, a nagy részüknél a cargo-jegyben benne volt az ingyenes kabin+étkezés. Volt, ahol külön kamionos étkezde volt, máshol a turistákkal együtt, csak 8-10 asztalra kitették a táblát: Reserved/Cargo. Többnyire svédasztalos rendszer, egy-két társaságnál a cargo-jegyre is fizetni kellett, de csak jelképes összeget, mittudomén 2 €, vagy a Stena Line-on Calais-Dover közt 2 £, ott például délelőtt full english breakfast volt, déltől steak, meg cottage pie.

A leghoszabb Kielből (D) Bergenbe (N) volt, majdnem 2 nap. Dögunalom, ettem, a kabinban tévéztem, ettem, tévéztem, aztán ettem. Még szauna sem volt, azt hiszem ColorLine volt. A legtöbbet Scandlines-al mentem, Travemünde-Malmö, este indult, reggel érkezett, vacsora-reggeli, meg a Superspeed ferry-vel, Hirtshals-Larvik közt. Náluk volt olyan svédasztal, mint egy ötcsillagos hotel éttermében, cargo-jeggyel ingyen. A legrövidebb Villa San Giovanni-Messina Szicíliába (tudod, Scylla és Charybdis közt), ott látni lehetett a túloldalt.

Na de ne maradjunk sztori, kaland nélkül ma sem.

A Fehmarn-félsziget (D) csücskéről, Puttgardenből ment a kis komp Rødbyhavnba (DK), a legdélibb dán szigetre. Scandlines, Schleswig-Holstein a hajó neve. Most látom, hogy azóta alagút lett. Rohadt viharos téli idő volt, a kikötő felé vezető úton volt még egy magas híd (Fehmarnsundbrücke), azt a polizei le is zárta a 10 t alatti rakományú kamionok előtt, nekik kiépített parkolók voltak. Nekem volt 23 tonnám, engedtek. Azért meleg volt, 15-tel sunnyogtam át, egyszer még így is megemelte a hármas tengely baloldalát egy szélroham tíz centire. A kb 40 nm-es oldalponyva fogta a szelet becsülettel. A kikötőben becsekkoltam, ahogy beálltam a megadott sávba, már jött is a hajó. Félóra múlva fent voltam az alsó cargo decken. Az egész út 40-50 perc volt, az időjárás, szél, tenger f��ggvényében. Mozgott, dülöngélt a komp, ilyenkor a büfé is néptelen, minek együnk, ha mindjárt kijön?

Kikötés előtt pár perccel indultunk le az alsó deckre. Beülök, indítok. Az önindító azt mondta, hogy: krrrr, krrrr, nyehehe, nyehehe. Közben mindenki kiállt, jöttek a beszállók, a zsilip csukódik. Hé, még itt vagyok!

A komp indult vissza Puttgardenba. Nem húzom, mindent megpróbáltam, bekúsztam hanyatt a kocsi alá a fülkeemelő vassal, próbáltam szépen, majd csúnyán hatni a starterre, mindhiába. Közben még egyet fordultunk. A harmadik kanyarnál felhívott a kapitány a hídra, telefonáljak valakinek. Kinek, baszod?

A traktor ZH rendszámú volt, Ziar nad Hronom, leánykori nevén Garamszentkereszt, észak-Szlovákiában, ahová dedikálva voltam, az meg a svéd Jönköping, és már este volt. A kapitän a tettek hímes mezejére lépett, és felhívta egy ismerősét, aki a Lellandon volt földművelő, csupa végtelen szántóföldek, farmok, gazdaságok.

A következő kikötésnél ott is állt egy akkora Fendt traktor, mint két dieselmozdony. Rámtolatott, drótkötél, én már tudtam, hogy ebből semmi jó nem sül ki. A levegőm mind elment, hat tengelyen, 12 keréken tövig volt a légfék, 23 tonna motyó meg nyomta le. Ha meg is bír mozdítani a hajó acélpadlóján, mi lesz, ha kiérünk a betonra? Azért az első drótkötél elpattanásáig próbálkozott. Mikor a hetedik kikötésnél megláttam a Falck 600-as kamionmentő Scaniáját, már nem lehetett túl egészséges színem. A kétméteres, 140 kilós békés viking rámtolt, csatlakoztatta a levegőtöltőt, vonórudat vett elő, addig a hajó állt, se ki, se be senki. Mikor bekapcsolta a kék! lámpákat, és megmozdult a szerelvény, üdvrivalgásba törtek ki a nézők, matrózok, sofőrök.

Hét menet, bazmeg, hét, azon a viharos, háborgó északi-balti tengeren!!4

A Falck, miután a pótot letalpaltam a vám előtt, elhúzott 30-40 km-re egy műhelyhez. Ott aludtam, reggel nekiálltak, délután mehettem vissza a póthoz. Gyönyörű, enyhe, csendes napsütéses idő volt.

[extraordinarymreast]

Ez egy jó interjú, ha az orosz helyzetet akarod érteni.

Nincs flikk-flakk, nincs Gurjev féle felhájpolt spindiktatúrázás, csak cold hard facts.

És Jeffrey Sachs-et is helyre teszi. (Aki érthetetlen módon nem fogja be, pedig a jelenlegi helyzet min. 25%-ban az ő áldásos tevékenyégéhez köthető a 90-es évek elejéről.)

[ndav1d42]

Izland 4. nap /3.

a nap vége felé beugrottunk Höfnbe bevásárolni, megálltunk egy larti pihenőnél nézelődni kicsit (meg örülni a napfénynek!), és haladtunk tovább a Vestrahorn hegy alá, ki a félsziget végére a Viking café mellé letáborozni. az utolsó pár km murvás út volt, de nem para. a hegyről lefolyó felhők rettentő jó látvány voltak!

a viking ízé egy nyílt területen van a hegy lábánál, hát kurvanagy szél fújt egész este meg éjjel! ahogy ettem a levesem a "konyha" melletti nyílt asztalnál, szó szerint kifújta a kanálból. ha nem széllel szemben parkolok, nyitásnál letépte volna az ajtót is sztem... de így is úgy kellett erővel nyomni a kiszállásnál is. nem is aludtunk túl jól, meg reggel óta piszok hideg volt, de azért sikerült kipihenni magunkat.

[ajtostolahazba]

sajnos végérvényesen megfertőződtem az utazás vírusával, így októberben befigyel egy 4 napos Plitvicei tavak+ Isztriai félsziget, mert nem tudok megülni a seggemen és mert nem dohányzom és megjutalmazom magam...És tavasszal meg Milánó, mert ma hajnalban azt álmodtam meg, hogy látni akarom... Fogalmam sincs mibű meg hogy, de lefoglaltam most, aztán majd kitalálom, behajtom a kintlévőségeket, amik vannak, mindegy is...mennem kell, ez a biztos.

Tanácsok, tippek? Mire figyeljek, mit nézzek meg mindenképp? (egyelőre az októberi útra fókuszálok..)

[kampeszino]

Rimbaud: Részeg hajó

Hogy jöttem lefelé egykedvü, vén vizeknek

folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:

lármás rézbőrű raj közt céltáblául sziszegtek bepingált póznasorhoz nyilazva meztelen.

De, hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez, s hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol - alighogy véget ért a parti furcsa hecc, vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.

És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket csend hallgatott tunyán, mint a gyerekagyakban, felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget, nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!

Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve tíz éjen át lebegtem vidám parafaként a mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője, s nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?

Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt, mint almák hűvös húsa csúszik a gyermektorkon, s hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt letisztult rólam és levált a kormány s horgony.

Azóta egyre fürdök a roppant tengerek költészetében, melyre csillag csorog és béke s nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,

mert kékes színüket átfesti drága mámor s ringatja enyhe rengés a rézszín nap alatt, s nincs alkohol, csitítóbb, s dal, mely ily puhán forr, a rőt s rosszízű vágyak ettől megalszanak.

S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt, s a mélységek hintáit s kanyargó áramát láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt, s olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.

Láttam süllyedt napot, vad titkokkal befolyva, míg olvadt messziségek violája ragyog, s hallottam, mintha antik tragédiát dalolna: messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hócsucsokról álmodtam zöldszin éjen, míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt az óceánok csókja: izes áram a mélyben s mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt,

és át sok hónapon, mint ha dagály robog a sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda, rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.

S találtam tengeren túl s alúl a horizonton párduc-szem fényü és virágos szigetek kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón a pőre nép fölött szivárvány libegett.

Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyü hálón a sás közé akadt Rém poklos teste reng, és vizeket rohadni örök szélcsendben állón s örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak, hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás s enyhülni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék halat, minőt találtam, aranyból, s énekelt, s züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték s olykor hizelkedőmül édes szél lengve kelt.

S olykor a minden tájak únottja, pólusok bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón, beszórt árnyék-virággal, mely kénszájjal susog s térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek szőkeszemű sirályok, csetepatés család, ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg, majd elhagyott süllyedve, aludni még alább...

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros, kit elvitt a vihar élőtlen éterig, s zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.

Im bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékül, utam kaput az ég izzó falába fúrt, s zsákmányul téptem onnan, finom poéta-étkül ízes nap-cafatot s nyálas, nyulós azúrt!

Bitang deszkám belepte a villamos medúza, s nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva a reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.

Óh én, ki immár ötven mérföldnek távolából hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt, s kit újra s újra vár a kék és merev távol: megvetlek, Európa! únt gátú, ócska föld!

Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget, hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva, s hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg alvó madárseregként a boldog Jövők titka!

De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte! S kegyetlen volt a hold és keserű a nap, már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe, bár megszakadna már s benyelné már a hab!

Óh, ha van Európában öböl még, melyre halkan vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg, hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban s papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg...

Mert kit megfürdetett már minden vizeknek búja, nem szállhat révbe többé kalmárhajók után, s jelzászlók és tüzek hivalgó gőgjét únja, s hogy hidak vad szeme bámúljon rá bután...

TÓTH ÁRPÁD FORDÍTÁSA

[otthonzulles]

Boldog egy éves évfordulót mindenkinek.

*és az egy éves évforduló is a nyugat oda nem figyelése, ld. 2014, "kis zöld emberek", donbassz, luhanszk, krím félsziget...

Nekem megváltoztatta az életemet, persze sehol sincs egy valahol nyugatra menekült mariupoli, herszoni stb. stb. kisgyerekes család sorsához, de meg.

Emlékszem amikor reggel ránéztem a telefonomra és láttam, elkezdődött, rettenetes volt. Hetekig le se jöttem a hírcsatornákról.

Ma már örömmel nézem a kiterített wagner zsoldosok hulláit. Ezt tette velem a háború. És örüljek, hogy fekete bárányként de NATO tagok vagyunk, mert ahogy Eric Idle mondta I'm not a pacifist, I'm a coward.

Rád volt hatással a háború?

[kaici]

Giovanni szigete

Úgy érzem, írnom kell kicsit egy újonnan látott 2014-es animefilmről, melynek címe Giovanni no Sima (ジョバンニの島, Giovanni szigete). Úgy találtam rá, hogy a Golden Kamuy anime 3. évadán fellelkesülve Szahalinon játszódó rajzfilmek után kutattam, és egy fórumon olvasott ajánlás alapján felkeltette az érdeklődésemet. Noha a történet kicsi, de fontos mozzanata játszódik csak Szahalinon, a fő helyszín egy még érdekesebb térség, az orosz-japán kapcsolatokat beárnyékoló Kuril-szigetlánc egy (orosz szempontból déli, japán szemszögből északi) szelete.

Tipikusan olyan rajzfilm ez, ami élen szerepelhetne a "Milyen animét nézetnél meg először a szüleiddel?" kérdésre adott válaszok listáján. Időbeli hátterét a második világháborút lezáró japán fegyverletétel adja, térben azonban az atombombáktól és a Tokiói-öbölben aláírt feltétel nélküli kapitulációtól messze járunk. Az anime kezdőhelyszíne ugyanis a déli Kuril szigetcsoport, egészen pontosan Sikotan szigete.

Kuril vagy mégsem?

Már a bevezetőben kitérnék a Kuril-szigetek helyzetére, mert az azokat övező vita mind a mai napig érzékeny és a II. világháború óta (!) lezáratlan pontja a japán-orosz kapcsolatoknak. Maga a Kuril-szigetek egy 1300 km hosszú szigetlánc a japán Hokkaidó és az orosz Kamcsatka-félsziget között. A vitatott terület ennek csupán töredéke, a szigetlánc négy legdélebbi, stratégiailag fontos szigete: Kunasir, Iturup, Habomai és Sikotan.

Egy jóval hosszabb bejegyzésben tudnám csak leírni a Kuril-szigetek történetét, de igyekszem most a film miatt fontos információkra törekedni. A Kuril-szigetek jelentős része a II. világháború óta orosz terület, a négy legdélebbi szigetet viszont Japán magáénak tudja, Hoppó rjódonak (北方領土), vagyis Északi Tartománynak nevezi őket. Japán úgy értelmezi, hogy bár a világháborút lezáró jaltai megállapodás szerint a Kuril-szigetek szovjet fennhatóság alá kerültek, azonban a Kuril-szigetek soha nem foglalták magukban a kérdéses négy szigetet, mivel azok nem képezik a szigetlánc részét. (Ezt némiképp alátámasztja a két ország által aláírt első egyezség, az 1855-ös simodai megállapodás, melyben a két állam ideeső határvonalát hasonlóképp jelölték ki.) Oroszország azonban a mai napig másként értelmezi a jaltai megállapodást, és kivétel nélkül igényt tart az összes szigetre egészen Hokkaidóig.

Geológiailag is elképzelhető, hogy a vita tárgyát képező négy sziget Hokkaidóhoz tartozik, a Nagy Medve azonban nem engedi át a területet, jelenleg is orosz ellenőrzés alatt áll a térség.

Annyit hozzátennék még, hogy ne felejtsük el az ainukat, akik a térség őslakosai voltak (ezt jól mutatják a szigetek nevei is!), de a nagyhatalmak közti szenvedő félként méltatlanul felőrlődtek a Kuril-szigeteken (és Szahalinon egyaránt).

Kicsoda Giovanni?

Az animefilmben egy fiatal fiú testvérpárral ismerkedünk meg, akik szerény körülményeik ellenére élvezik az egyszerű falusi életet. Édesanyjuk elhunyt, édesapjuk pedig a sziget védelmi erőinek parancsnoka. Iskola után sziklát másznak, úsznak, madártojást gyűjtenek, vonatosat játszanak, olvasgatnak. Szeretett könyvük néhai édesanyjuk kedvenc olvasmánya, Mijazava Kendzsi 1927 körül írt és 1934-ben posztumusz kiadott Ginga Tecudó no Joru (銀河鉄道の夜, Egy éjszaka a Galaktikus Vasúton) c. fantasztikus novellája.

A mű ismerete választ ad a testvérpár nevére is. Az idősebb gyermek, Dzsunpei a novellában szereplő Giovanniról kapta a keresztnevét, fiatalabb testvére, Kanta nevét pedig a másik főszereplő, Campanella mintájára választották.

Giovanni szigete tehát Dzsunpei otthonát, Sikotant jelenti, ahol első meghatározó gyerekkori élményei születtek, s ahonnan a világpolitikai helyzet kiszakítja őt.

Mijazava Kendzsi műve egyébként évtizedekkel később is sok embert megihletett: manga, anime, színházi darab is készült belőle, de több modern előadó is merít a történetéből vagy a szövegéből. Kiemelném Utada Hikaru Heart Station c. albumának Take 5 c. számát, amit újra felfedeztem én is, remekül visszaadja a Giovanni no sima és a novella hangulatát is, amivel épp ismerkedek.

A filmben a gyermek Dzsunpeit és Kantát is magával ragadja a történet, miután apjukkal közösen számtalanszor elolvasták már a könyvet. Hol mozdonyvezetőnek, hol utasoknak képzelik magukat, de hogy hova is tart a galaktikus szerelvény, az csak a rajzfilm végén fog kiderülni.

Sikotan megszállása

1945. augusztus 15-én a helybéliek az egyetlen készüléken döbbenten hallgatják azt a rádióadást, melyben a császár személyesen jelenti be, hogy a Japán Birodalom vesztes félként teszi le a fegyvert a második világháborúban.

A fordulat az életükben akkor következik be, mikor a kapituláció után két héttel szovjet katonák jelennek meg a szigeten és fegyveres erőikkel megszállják a területet. Együttélésre kényszerítik a japánokat, sőt, a katonai tisztek családjukat is magukkal hozzák, a falubeliek így élelmüket és házaikat kénytelenek megosztani velük. A főszereplő fiúk házába is beköltözik egy parancsnok a családjával, ezért ők a melléképületben, lovuk társaságában folytatják tovább életüket.

Megfelezik az iskolát is: egyik fél a japánoké, másik az oroszoké. Az elválasztó falon túl eleinte dacosan próbálják túlénekelni egymást az énekórán, így egyszerre szól a torkokból az Akatonbo és a Katyusa, de idővel a semlegesség megszűnik a gyerekek közt, és önfeledt közös fogócskázásra is sort kerítenek. Elgondolkodtató az együttélésre kényszerített japán és orosz gyermekek látványa, akik mindenféle ellenségeskedés nélkül fogadják a másik társaságát. Akaratlanul is elsajátítják például egymás dalait, így előfordul, hogy az iskola falain belül oroszok éneklik az Akatonbot és japánok a Katyusát. Erős barátság (talán még annál is több) szövődik a főszereplő Dzsunpei és egy kék szemű orosz lány, Tanya között.

Karafuto, most már Szahalin

Tanya és Dzsunpei barátságának vége szakad, mikor két évvel később, 1947-ben a szovjetek Sikotan sziget (plusz ugye a vita tárgyát képező másik három sziget) lakosainak kitelepítésébe kezdenek. Dzsunpei és Kanta tanárnőjükkel és nagybátyjukkal együtt viszontagságos tengeri hánykolódás után egy szál hátizsákkal érkeznek meg a kitelepítés első állomására, Szahalinra. Maoka városában kötnek ki, azonban legnagyobb megdöbbenésükre mindenfele orosz feliratot látnak, a kikötők raktárépületein is a megszállók cirill betűi sorakoznak. Maoka (真岡) városát a szovjetek a többi elfoglalt szahalini településhez hasonlóan átnevezték, azóta Holmszk (Холмск) néven szerepel a térképen.

Itt kicsit kitérnék Szahalin történelmére, mely nem hagy nyitott kérdéseket, mint a Kuril-szigeteké. Az orosz-japán háború győztese, a Japán Birodalom 1905-ben tette rá kezét Dél-Szahalinra, és a háborút lezáró portsmouth-i békeszerződés kettéosztotta a szigetet az 50. szélességi fok mentén. Ez az állapot szolgáltat hátteret kedvenc anime sorozatomhoz, a Golden Kamuy-hoz. A japánok ekkor Karafuto (樺太) néven ismerték a területet, a japán vezetés pedig külön közigazgatási egységként, ún. prefektúraként csatolta azt a birodalomhoz. Hogy a Szovjetunió hogyan szerezte vissza a területet, már a Giovanni no Sima idősíkjába tartozik. 1945-ben ugyanis a jaltai megállapodás azt is kimondta, hogy a Kuril-szigetek mellett Szahalin déli része is a nyertes szovjetek fennhatósága alá kerül. Így lettek a végül kitoloncolt japánok nemkívánatos személyek a legészakibb szigeteken, amelyeket eddig magukénak tudtak.

Szahalin nemcsak az animében szereplő fiúk, Dzsunpei és Kanta életének egyik állomása, hanem a novellában szereplő gyerekek, Giovanni és Campanella úgymond szülőhelye is. A novella írója, Mijazava Kendzsi ugyanis szeretett húga 1922-es halála után tett egy vonatos kirándulást Szahalinra, és ez a hely adott neki ihletet ahhoz, hogy fájdalmát a már említett Egy éjszaka a Galaktikus Vasúton c. művébe öntse. Megható az anime és a novella összefonódása.

El az anyaországba

Vissza a történethez. A kitelepített japánok fűtetlen épületben kapnak tömegszállást. Itt kell várakozniuk, amíg értük nem jön egy újabb hajó, mely már ténylegesen a japán anyaországba viszi őket. Dzsunpei és Kanta azonban megtudja, hogy édesapjukat egy közeli munkatáborban helyezték el, és elhatározzák, hogy megkeresik őt.

Az éj leple alatt kilopóznak és felkapaszkodnak az éjszakai tehervonatra. Bár képzeletükben már számtalanszor felszálltak Giovanni és Campanella galaktikus járatára, a valóságban most először utaznak vonaton. Merész tervüket siker koronázza, a testvérpár a szovjet védelmet kijátszva elér édesapjukhoz egy rövid, de annál érzelmesebb találkozóra. Egy napra rá a fiúk elérik azt a kitelepítetteket szállító hajót, mely tanárnőjükkel és nagybátyjukkal együtt visszaviszi őket a Japán Birodalom határain belülre, az anyaországba. Míg szállnak fel a hajóra, Dzsunpei a Mijazava Kendzsi által megálmodott galaktikus kaland sorait meséli fejből öccsének, s az ég napsugarakkal fogadja őket a fedélzeten. De valami más is rejtőzik még ott a napfényben.

[sztupy]

2021 és 2022 között a wikipedia hol van IKEA térképén a Krìm félsziget Ukrajnából Oroszországra váltott

[suti09]

Portugália

Portugália, az Ibériai-félsziget gyöngyszeme, egyre népszerűbb célpont a nyaralók körében. Gyönyörű strandjai, történelmi városai és vendégszerető lakosai minden látogatót elbűvölnek. Nézzük meg, milyen üdülőhelyeket érdemes felkeresni és mire számíthatunk az időjárás terén! Algarve, Portugália déli részén, a turisták egyik legkedveltebb üdülőhelye. Hosszú, homokos strandjai és kristálytiszta…

[itspetraveler]

Gibraltár, Sevilla, Càdiz

A hét közepén megszakítottam az andalúz napokat és átbuszoztam Gibraltárra, ami nem Spanyolországhoz tartozik, hanem az Egyesült Királysághoz.

Gibraltárra úgy jutottam el, hogy busszal elutaztam a legközelebbi spanyol városba, La línea de la Concepción-ba, majd innen elsétáltam a spanyol-angol határhoz, ahol szerencsére nem volt szükség útlevélre, személyi igazolvánnyal át tudtam jutni a határon. Gibraltár városa gyalogosan a Gibraltári repülőtéren keresztül közelíthető meg. A kifutópálya - ha csak nincs felszállás - nyitva áll az átsétálók, átrollerezők, átbiciklizők számára.

A repülőtéri látogatás után az út bevisz a városka központjába, ami tulajdonképpen egy utcás és innen nyílnak a keresztutcák melyeken keresztül fel lehet sétálni a 425 méter magas Gibraltár sziklára. Én most inkább a felvonót választottam, ami 8 perc alatt a szikla legmagasabb pontjára repített fel.

Az idő gyönyörű volt, de tényleg! Annyira tiszta volt az ég, és a tengeren szinte csillogott a napfény.

A skywalk-nál ahol a felvonó megáll találkoztam rég nem látott, Bali-ról ismert barátaimmal a majmokkal. A napszemüvegemet és azzal együtt minden kis értékemet jól elpakoltam, sőt az embereket is figyelmeztettem, hogy a majmok éhesek a napszemüvegekre. Ennek ellenére szerencsére a gibraltári majmok nem napszemüveget esznek, hanem:

A hegycsúcs/hegyoldal/sziklafal felfedezéséhez vásároltam egy Gibraltar Nature Reserve nevű kombinált jegyet, amivel szinte mindent meg lehet nézni ami Gibraltáron található. (Nemcsak a hegy tetején, hanem a tengerszinten is.)

A hegyen tettem egy 2-3 órás sétát, ami alatt először a Saint Michael barlangot érintettem. A barlang Gibraltár egyik ikonikus természeti látványossága, amely a Gibraltár-szikla belső részén található. Nevét Szent Mihály arkangyalról kapta, aki a legenda szerint a barlangban jelent meg Gibraltár védelmezőjeként. A barlang kialakulása több millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a tenger fokozatosan megmarta a mészkősziklát. A sziklában kialakult repedések és lyukak eredményeként alakultak ki ezek az impresszív barlangok.

A barlang után haladtam tovább a természetben sétálva, csodáltam a kilátást, a tengert, a repülőteret kicsiben, a hajókat, az épületeket és a tiszta időnek hála még Afrika partjaira is át lehetett látni. Több kilátópont után megérkeztem a Windsor hídhoz, ami egy függőhíd. A híd emlékeztet II. Erzsébet 1954-ben tett Gibraltári látogatására.

Még kicsit időztem a hegy tetején, majd felvonóval visszajutottam az óvárosba, ahol megjutalmaztam magam egy kávéval és a kedvenc brit csokimmal a Cadbury-vel. Az óváros utcácskáján sétálva betértem még a gibraltári templomba is többek között, majd ismét a csúcs felé vettem az irányt és a félsziget északi része/csúcsa volt a cél, a Mór vár. Gibraltár stratégiai fontossága miatt a második világháború alatt kiemelt szerepet játszott a háborús eseményekben. Itt összpontosultak az Egyesült Királyság és szövetségesei erői, hogy megvédjék a Földközi-tenger nyugati részét és az Atlanti-óceán bejáratát. Gibraltár második világháború alatt épített alagútjai az egyik legfontosabb stratégiai védelmi intézkedést képezték a szigeten. Az alagutak több célból is épültek. Egyrészt szolgáltak logisztikai központként, amelyekben fegyvereket, lőszereket és más katonai felszereléseket tároltak. Másrészt biztonságos menedéket biztosítottak a légi és tengeri bombázások során. Emellett a szikla alatt húzódó alagúthálózat lehetővé tette a katonai mozgást és kommunikációt a szikla különböző részei között anélkül, hogy kitettek volna magukat az ellenség tüzeinek. Az alagút rendszer ma megtekinthető, így betekintést lehet nyerni a II. világháború eseményeibe.

A látogatásom végéhez közeledve még volt időm kicsit pihentetőbben sétálni és majd a repülőtérhez érve volt szerencsém látni felszállni egy British airways gépet. A biztonsági előírásoknak megfelelően a felszállás után megnyílt újra a gyalogosok előtt a kifutópálya és lehetett visszasétálni Spanyolországba.

A hét többi részét Sevilla-ban töltöttem, ahová szintén busszal jutottam el a többi naphoz hasonlóan. A város egyik legfontosabb látnivalója a Plaza de Espana, ami egy hatalmas tér, mely lenyűgöző építészeti stílusban készült 1929-ben a világkiállítás részeként. Itt sétálva fel lehet fedezni Spanyolország tartományainak mozaikfalait és csodálatos kis hidjait. Érdemes megnézni nappal és esti fényekben is. A város jellegzetessége, hogy lovaskocsis mini utakra lehet befizetni szerelmeseknek, barátokban, családnak, így megcsodálva a város nevezetességeit. A lovaskocsis túra első vagy utolsó állomása biztosan a Plaza de Espana lesz. Kicsit olyan érzés mintha a középkorba csöppenne vissza az ember. A téren álló főépület előtt lévő kis patakon lehet csónakázni is, nagyon kis idilli környezetet teremtve az arra sétálóknak.

A város másik fontos nevezetessége a székesegyház, ami Európa legnagyobb gótikus katedrálisa, melyet egykor mecsetként használtak. A katedrálisban található Columbus Kristóf síremléke is, bár vitatott, hogy Columbus maradványai valóban itt vannak-e, mégis ez a hely számos látogatót vonz. A Giralda torony - a katedrális részeként -, ami egykor az iszlám művészet remekműve volt, ma Sevilla egyik ikonikus jelképe. Kombinált jeggyel megnéztem a templomot és a toronyba is felsétáltam. A toronyba csigalépcső (inkább csiga alagút) vezet fel, ahonnan szép a kilátás a városra és az Alcázar palotára.

Az Alcázar palota egy arab stílusú palota impozáns kertekkel és művészeti látnivalókkal. Azonban a palota helyett a Casa de Pilatos-t (Pilátus háza) látogattam meg. A palota/ház az 1500-as években épült, és a reneszánsz és mór stílusok keveredése jellemzi. A palota nevét annak legendája alapján kapta, mely szerint egyik tulajdonosa úgy döntött, hogy utánozza Pilátus helytartó palotáját Jeruzsálemben. A palota kertjei - ahogyan utánaolvastam - hasonlóan gazdagok, pihentetőek és díszesek, mint az Alcázar palota falain belül.

Sevilla városának további nevezetessége még a Torre del Oro, ami egy aranytornyú középkori építmény a Guadalquivir folyó partján. A toronyhoz közel fekszik a bikaviadal aréna, ahonnan könnyen meg lehet közelíteni a Barrio Santa Cruz városnegyedet, amit szűk utcácskák jellemeznek kávézókkal és éttermekkel tarkítva.

Az utolsó teljes napot arra szántam, hogy még elutaztam Cádiz-ba is. Igen, tudom, lehet ez túl sok látnivaló egy hétre és eléggé el is fáradtam, de kicsit az is volt a cél, hogy minél több mindent lássak és minél jobban elfoglalja a gondolataimat az utazás szervezése és a napi tervezések. Továbbá még szerettem volna látni a tengert mielőtt hazautazok és kicsit nyugisan, nem látnivalók után rohanva, a buszról nézelődve és kis szűk utcácskákban sétálva akartam eltölteni ezt a napot. A város Sevilla-ból busszal 1,5 óra alatt elérhető, és ha rákeresel a térképen, akkor látod, hogy ez a város egy kis (fél)sziget tulajdonképpen. Három út vezet be a kb. 111 ezer népességszámú városkába.

Mikor megérkeztem és leszálltam a buszról, az volt a tervem, hogy lesétálok a tenger(óceán)part-ra és úgy sétálok be az óvárosba. Kicsit esős-szomorú-ködös volt az ég, de voltak, akik már a szörfözéssel próbálkoztak. Én csak sétáltam és próbáltam nem érezni az arcomon lévő esőcseppeket.

Az óváros a Pópulo negyedben terül áll, macskaköves sikátorok és ahogy szerettem volna szűk utcácskák jellemzik, melyekben az a közös, hogy mindegyik kis utca természetesen a székesegyházhoz vezet.

A blog elején említett könyv utolsó fejezetei épp Cádíz-ban játszódnak, így ez is segített kicsit közelebb kerülni a város hangulatához.

A tenger hangja és látványa ahogyan összeér az éggel szinte mindig megnyugtat a nehéz helyzetekben is, így Cádíz városa egy jó lezárása volt az egy hetes Andalúz látogatásomnak.

[diogenesz2020portugal]

Ibériai félsziget csak 2,7%

This is the second part of the World Census. The first, more general part, is here.

Please, tag / comment your country and reblog for a bigger sample size! 🌍

[kgyst]

Elég érdekes, hogy a Penopolészosz-félsziget tovább volt "római", mint az Appenini. (Nyilván mert az Bizánchoz is hozzátartozott).

This map shows the number of years each region was part of the Roman Empire.

via Roman Empire

[csajokamotoron]

A Metzeler gumiabroncsot választotta a BMW az új R 1300 GS számára

Az eredeti felszereltségű Tourance Next 2 abroncsokat elsősorban közúti használatra tervezték, míg az opcionális felszereltségű Karoo 4 abroncsok a terepezőknek szólnak. A Metzeler szállítja az eredeti gumiabroncsokat a nemrégiben a nagyközönségnek is bemutatott új BMW R 1300 GS-hez. A 120/70 R19-es első és 170/60 R17-es hátsó méretű Metzeler Tourance Next 2 abroncsokat az R 1300 GS valamennyi változatához, az alapmodell mellett a Trophy, a Triple Black és az Option 719 Tramuntana változatokhoz is eredeti felszerelésként választották, míg a Metzeler Karoo 4 abroncsok opcionális felszerelésként, kérésre kerülnek forgalomba. A Metzeler Tourance Next 2 és Karoo 4 gumiabroncsokkal felszerelt új BMW R 1300 GS-t már sikeresen tesztelték a Metzeler Tourance Next 2 és Karoo 4 abroncsokkal az októberben Malagában (ahol a Metzeler műszaki partnerként vett részt) tartott nemzetközi sajtóbemutatóra meghívott újságírók mind terepen, mind pedig terepen. Az Ibériai-félsziget déli részén tartott tesztelésen túl a bemutató a világ minden tájáról érkező BMW Motorrad kereskedők előtt zajlik, akik viszont a BMW új motorkerékpárja és a Metzeler gumiabroncsok kiváló kombinációját értékelhetik. A BMW döntése, hogy ismét a Metzeler abroncsokat használja eredeti felszerelésként az új R 1300 GS motorhoz, megerősíti a két márka közötti szilárd és hosszú távú kapcsolatot, és bizonyítja, hogy a gumiabroncsok kiválasztása mennyire fontos a motorkerékpár viselkedésének befolyásolásában. https://csajokamotoron.hu/az-uj-bmw-r-1300-gs-uj-ruhaja/ A kifejezetten az új BMW R 1300 GS-hez tervezett, B specifikációjú Tourance Next 2 eredeti felszerelésű gumiabroncsok új teljesítményszintet garantálnak a kaland kategóriában, és minden olyan motoros számára készültek, aki hosszú utakra vagy hétvégi kirándulásokra használja a motorkerékpárt, egyedül vagy utassal, és aki kényelemmel és kiszámítható viselkedéssel kombinált csúcsteljesítményt igényel. A Tourance Next 2 valójában könnyű kezelhetőséget és minden kanyarban az irányíthatóság érzését nyújtja, köszönhetően a 0°-os acélövvel ellátott radiálszerkezet által garantált semleges viselkedésnek, a nedves útfelületen, még alacsony hőmérsékleten is azonnali fékezési reakciónak, a gumiabroncs teljes élettartama alatt magas és hosszú élettartamú teljesítménynek, valamint a legmagasabb szintű kényelemnek és biztonságnak utassal vagy csomaggal, illetve anélkül. Lapozd végig a gelériát is! Azok számára, akik a BMW R 1300 GS-sel még tovább feszegetnék a kalandozás határait terepen, a Karoo 4 abroncsok opcionális felszerelésként kaphatók. Ezek a többcélú abroncsok még a legmélyebb sárban is példás terepjáró tapadást biztosítanak, miközben kiválóan ellenállnak a kopásnak, vágásoknak és szakadásoknak. Ezenfelül nagyszerű kezelhetőséggel büszkélkedhetnek az úton, terheléstől függetlenül, és nagyon jó vizes teljesítményt nyújtanak, köszönhetően annak is, hogy nagyon jól együttműködnek a vezetéstámogató rendszerekkel. Az új R 1300 GS mellett a Metzeler szállítja az abroncsokat az új F 900 GS és F 900 GS Adventure modellekhez is, opcionális felszerelésként Tourance Next 2 vagy Karoo 4 felszereléssel. A BMW további modelljei, amelyek már Metzeler abroncsokkal szereltek, az R 1250 GS (Karoo 3-mal), a G 310 GS (Tourance-val), az R 1250 RT (Roadtec Z8 M/C-vel), az R 1250 R és RS (Roadtec 01-gyel), az R 18 Roctane (ME 888 Marathon Ultra-val) és a K 1600 B, Grand America, GT és GTL (mind Roadtec 01-gyel). Read the full article

[otthonzulles]

Vlad Vexlerről folyik egy nagyobb diskurzus a redditen, hogy akkor most hiteles személyiség-e; szerintem jó mesélő, csavaros-kiművelt észjárású ürge

a videóban: mit jelent a világratörő orosz idea mondavilágában a krím félsziget?