#elvonókúra

[esteedecsy]

"A pincér másnaposan ébredt, erős morkkisszal. A morkis egy finn szó, amely morális másnaposságot jelent, amikor az ember úgy ébred, azzal a gyötrelemmel, hogy már megint hülye volt, vagy hülyeséget csinált, mindegy, hogy emlékszik-e rá vagy sem, a morkkis egy testet és lelket gyötrő érzés, a másnaposság fellegvára, ami egész nap az érző emberrel marad, még akkor is, ha nem találkozik senkivel, aki előtt szégyellnie kéne magát, mert a morkkis elsősorban önmagunk megvetéséről szól.""   Gerlóczy Márton: Elvonókúra , Scolar, 2016.   

[underxthexcloud-blog]

"Általában az emberek olyan dolgokra függnek rá, mint pl. a drog, a cigi, esetleg a net... na nálam ez kicsit más. És azt hiszem, hogy RÁD függtem... Ha nem vagy velem, elvonási tüneteim lesznek. Érdekes nem? Fura dolgokat képesek kiváltani az emberek egymásból... Azt hiszem elvonókúra kell nekem...ja várj! Most is azon vagyok, elvégre már nem tartozunk egymás életébe úgy, ahogy eddig. Talán sosem tartoztunk igazán... Nem tudom, de egy dolog biztos ez az "elvonás" az ellentétjét váltja ki belőlem annak, ami igazából lenne a célja. Nekem egyre jobban hiányzol és minden nap rájövök, hogy milyen csodálatos lányt veszítettem el..."

[algebraicvarietyshow]

Én mindig csak úgy ismertem Britney Spearst, mint a nőt, aki levágta kopaszra a haját, sőt bevallom eddig azt se tudtam, hogy az egészet egy elvonókúra alatt csinálta, én arra tippeltem volna, csak valami médiahekk volt az egész. (Mentségemre legyen szólva rocker voltam.)

Lemaradtam 9/11-ről. (Mentségemre legyen szólva rocker voltam.) Nem hallottam az őszödi beszédet. (Mentségemre legyen szólva rocker voltam.) Kimaradt a teljes 2000-es évek. (Mentségemre legyen szólva rocker voltam.)

[nonquebecoisayul]

(The) Last Christmas hic et nunc

... azaz az utolsó karácsony itt és most. Boldog húszas éveket mindenkinek! Elmúltak az ünnepek, amiket minden évben egyre jobban várok. Magam sem tudom, miért. Aztán marad a nagy űr és beindul a horror vacui. Ez volt a negyedik és egyben utolsó kanadai karácsonyunk. Szinte a karácsonyfa alá került a költözési dátumunk: február 27-én kell búcsút intenünk Montréalnak, és Rafának péntek (március) 13-án kell jelentkeznie az első munkanapra a minisztériumban. Reméljük, ez jó ómen!

Így aztán aki bújt, aki nem, tényleg bezár a René-Lévesque panziónk: köszönjük a látogatásokat és igazán sajnáljuk, hogy nem jöttek, akik nem jöttek. Ezek után már nélkülünk kell felfedeznetek a keleti parti Kanadát. Viszont ebben a blogban és annak több mint félezer posztjában bőven akad anyag, ami segíthet ennek a csodálatos (de egyben igen zord éghajlatú) országnak a felfedezésében. Hajrá!

Úgy érzem, ez a karácsonyunk sikeredett a legjobbra a négy közül. A bő tíz, de inkább tizenöt évvel fiatalabb unokatesók és férjeik elterelték a figyelmünket az idő múlásár��l és a szűkebb értelemben vett családjaink távol(i)ságáról: még egyszer utoljára “kiidegenvezethettem” magam, amit olyan jól teszek már, hogy a rokonok egészen biztosak voltak benne, hogy nagy rajongója vagyok a québécois metropolisznak (hűséges olvasóim tudják, hogy azért a mi kapcsoltunk finoman szólva is ambivalens:).

Az unoktesók közül a fiatalabbikkal egyszer találkoztam kb. 5 perc erejéig jó pár éve a Bem rakparton. Svájci-amerikai férjét pedig csak fotón láttam eddig. Thomas vagy Tommy amúgy zenész, Paula pedig a filmiparban dolgozik, mostanában inkább fotózik. Igazi művészpár ők: mi sem stílszerűbb egy L.A.-ben lakó fiatal pártól. Tommy zavaros gyerekkorát számos helyen töltötte, Németországban született, aztán élt Svájcban, majd Massachusettsben, ahol a szülei elváltak. Az amerikai osztálytársai gyorsan lenácizták (éljenek a hollywoodi filmek ugyebár...), így nem volt egyszerű kamaszkora sem. Megjárta a poklot is, mire egy igen hosszú, másfél évig tartó elvonókúra után jött le a szerről. Durva életrajz így 30-on onnan...

Nagyon egymásra hangolódtunk amúgy. Már ott a szívembe lopta magát, hogy első nap reggelinél amikor a lengyel fonott kalácsot az asztalra tettem, felkiáltott, hogy “Zopf”. És amikor megkente vajjal a szeletet és csak utána tett rá mézet az asztalnál ülő valamennyi brazil fintorgása közepette, ismét megértettem, mit jelent európainak lenni és félszavakból, szokásokból, mozdulatokból megérteni egymást. Különösen érdekel most ez a dolog, mert a franciatanárom javaslatára elolvastam egy hetvenes években íródott könyvet a néhai antropológus Edward T. Hall tollából Beyond Culture címmel. De erről majd egy másik írásban.

Még el sem mentek a városból a rokonok, Cleo már érkezett is, és csak azért vezetett haza Gatineau-ba múlt vasárnap, mert jött a hó meg az ónos eső. Lehengerlő ételkölteményekkel örvendeztetett meg bennünket, voltam vele Boxing Week vásárláson, bementünk a delegációra is, hogy a régi kollégákat üdvözölje, sétáltunk egyet az óvárosban is. Kétségkívül ő is hiányozni fog a következő “új” életünkből, mint ahogyan ti az előzőből...

Meglepően enyhére sikeredett a karácsonyi időjárás amúgy, ezért ez a sok szabadprogram: gyakorlatilag december 19-30. között nem volt semmi csapadék, november óta ma lapátoltam először havat a teraszon. Persze ezt nem panaszból mondom, így azért összehasonlítatlanul könnyebben telik a tél, mint tartós mínusz 20-40-ben (lásd a 2017-18-as évforduló bejegyzéseit).

A szilvesztert csendesen, egy baráti házaspárnál vendégségben töltöttük a folyó túlpartján. Kissé feszülten ugyan, mert a húgom a kisebbik unokahúgommal a sürgősségin töltötte az éjszakát (és azóta is megfigyelés alatt tartják őket) egy súlyosabb hintabaleset miatt. A családtagok közül én voltam az egyetlen, aki ébren volt és (még/már) nem bulizott, így folyamatosan értekeztünk Viberen. Mindig megállapítom: az a tény, hogy felnőttünk, csodával határos!

Vigyázzunk magunkra és másokra is, akik velünk, értünk és mellettünk vannak idén is. Búék haza, drága magyarul értő barátaim, bárhová is szórt benneteket az élet!

[geoparduc]

30 nap ivás után elvonókúra az ELTE-n

[elfelejtettversszak2017]

Pszichológus: Mi az ami most a leginkább zavarja önt?

Drogfüggő: Az,hogy amióta tart az elvonókúra én szertelen vagyok.

[defibrillaltpillango]

Kiss Klaudia: Lélekháború

Olyan lettem, mint egy ketrecbe zárt madár, Ki a kis résen ki nem talál. Kinek szárnya le lett vágva, így lettem árva. Adtál nekem valamit, s abból kétszer annyit vettél el, Háborúban érzem magam, hol én vagyok a gyengébbel. Reményt adtál aztán el is vetted, Tekintetem kínzó tükrében vesztetted el lelked. S most mégis másért harcolsz, Szívembe sebeket karcolt, Melyet soha be nem gyógyulnak. Látom szemedben a megértés tükrét, Kínzó pokollá változik, ha megmutatja lelkét, Egy démon, mely a halálba visz, Drog, mely magával visz, Mire elvonókúra nincsen, Mert nem vagy az enyem így semmim sincsen.

[fcsab]

Az óvárosi piac Hanoiban. Ma is kimentem, gondoltam, főzök valamit. A karfiolos néni húszezerért adott egy fej karfiolt - ő nem is basztatott, hogy szőr, szőr vásároljon nálam -, és nyilvánvalóan tisztességes ár, meg is vettem egyet (mi több, amikor ezt írom, már meg is ettem). A néni nem is beszélt angolul egyébként, az árat úgy hozta tudtomra, hogy elővett a zsebéből egy húszezrest, és megmutatta, hogy annyit fizessek (250 forint egyébként).

A mangót árulók viszont nagyon is agitáltak. Ezt halálosan utálom, és kialakult bennem az az automatikus reakció, hogy ha valaki rámszól, megállít vagy egyébként forszírozza, hogy vegyek valamit tőle, akkor az már biztosan nem jó dolog lesz, és azzal én nem szívesen keveredek semmilyen vásárlási kapcsolatba. Viszont igenis akartam mangót venni, hát megkérdeztem az egyiket, aki nem kevesebb mint hetvenezret mondott egy kiló mangóra. Hát Pesten olcsóbb, vazze, pedig oda el kell szállítani innen, Vietnámból. Ügyeltem rá, hogy jól lássa undorral teli nézésemet, és tovább mentem - persze kiáltott utánam, de az ilyennel én már nem tárgyalok. Mert aki az elvárható ár dupláját mondja, az tartsa meg magának a portékáját - azért több mint két hónap ittlét után már elég jól ismerem az árakat. Hálistennek mangóból egyáltalán nincs hiány, úgyhogy vettem is egy kilót máshol, normális áron.

Na jó, ha már leírtam, hirtelen utánajártam, hogy Pesten mennyiért adják a mangót manapság. Hát látom, egy darabot lehet venni 700 forintért, oké, az még a pofátlan mangóárus áránál is sokkal drágább - na de akkor is. Itt hazai termékről van szó, és Vörös folyót lehet vele rekeszteni, annyi van belőle.

Egyébként most azért megrémültem kicsit. Hétszáz forint egy darab mangó Pesten??? Hát három darabot én seperc alatt el szoktam majszolni. Belegondolni is rossz, hogy mi lesz velem, ha egyszer visszatérek Pestre, miután már mangófüggő lettem Ázsiában... De hátha van valami elvonókúra is valami magánklinikán.

[nemzetinet]

Kapcsolj ki! Élet a mobilfüggőség után

Ébredés után azonnal a mobilodért nyúlsz? Elalvás előtt pedig a telefon kijelzőjét látod utoljára? Kifolyik a kezedből az idő, amikor a közösségi oldalakat böngészed? Egyszóval telefonfüggő vagy?

A szerző ezekkel a kérdésekkel próbálja felkelteni a kíváncsiságunkat, megszerezni a figyelmünket – a könyvében pedig meggyőzően érvel amellett, hogy miért érdemes újragondolni kapcsolatunkat egy új, az életünket alaposan felforgató eszközzel, az okostelefonnal. 

A könyv egy „szakítólevéllel” kezdődik, melyben a szerző, Ca­therine Price közli a megszemélyesített telefonjával, hogy szakítaniuk kell. A levél felidézi a megismerkedés körülményeit és az együtt eltöltött szép napokat. A szándékolt túlzással megírt levél célja nem a végleges szakítás, az okostelefon teljes likvidálása, hanem a kapcsolat újragondolása, az okostelefon-használat racionalizálása, az elrabolt idő visszaszerzése. A pár éve velünk élő eszköz bennünket is eszközzé tesz, a telefonfüggők fölött pedig már át is vette az irányítást. Önmagában nem az okostelefon a probléma, hiszen nagyszerű találmány, a gondot az jelenti, ha a vele való kapcsolatunk megváltozik, tulajdonképpen nélkülünk alakítja át az életünket. Az előszóban található okostelefon-függést vizsgáló teszt kitöltésével kideríthetjük, vajon eljött-e a digitális detox vagy a digitális elvonókúra ideje.

Az eszköz hosszú távú hatásait még nem tudjuk mérni, az okostelefonokkal felnövő generációra kifejtett hatását évek múlva kutathatják, azonban tanul­mányok sora bizonyította már be, hogy van összefüggés „az okostelefonok nagy mértékű használata (különösen a közösségi média esetében) és a neurózis, az önbecsülés, az impulzivitás, az empátia, az önazonosság, az énkép, az alvásproblémák, a szorongás, a stressz és a depresszió negatív irányú változása között”. Price elmeséli saját történetét, ahogy a férjével „digitális méregtelenítést” végeztek: az új kapcsolat a telefonnal pozitív változást hozott. A könyv két nagy részből áll: az első az Ébresztő – szándékosan provokatív felütésű, igyekszik felnyitni a mobilhasználók szemét, a második a Szakítás, melyben egy 30 napos programot javasol a szerző, amelynek köszönhetően megváltoztathatjuk a kapcsolatunkat a mobilunkkal.

Az új barátunkkal kapcsolatban az egyik legmegdöbbentőbb felismerés az volt, hogy függőséget okozhat. A kiváltott hatás nem véletlen, a telefonok és alkalmazások készítői pontosan tudják, milyen hatással lesz az általuk kifejlesztett termék a felhasználókra – a neurológiai hatást is mérik. 2017-ben arról írt a New York Times, hogy a tinik kevesebb alkoholt és kábítószert fogyasztanak, az erről tudósító cikk címe: Kábítószer helyett okostelefont használnak a tinédzserek? – a szakemberek nagy része megerősítette a gyanút. Ha velünk van az okostelefonunk, nem vagyunk többé egyedül, nem kell a saját gondolatainkba merülni. Az ingyenes tartalomért a figyelmünkkel fizetünk: „A vásárlók a hirdetők. A kínált termék pedig a figyelmünk.” A Facebook 2014-ben 39 757 évnyi figyelmet kapott a felhasználóitól minden nap. Elképesztő! Ezt a figyelmet pedig valahonnan, valakitől elveszi a közösségi média. A telefonunk mind a rövid, mind a hosszú távú memóriára hatással van – az elmélyült gondolkodást negatívan befolyásolja.

Az első rész sokkterápiája után a szerző jó hírrel is szolgál: visszakaphatjuk az életünket. Ehhez 30 napos programot dolgozott ki, amelyet napokra lebontva részletesen ismertet. Természetesen az útmutató alakítható, személyre szabható. A négyhetes bontás fontosabb szakaszai: 1. Technológiai állapotfelmérés, 2. A szokások megváltoztatása, 3. Foglald vissza az agyadat!, 4. Az új kapcsolat.  

Catherine Price: Digitális detox – Győzd le a mobilfüggőséget. Libri Könyvkiadó, 2018. 192 oldal. Fordította: Gyárfás Vera

Kapcsolj ki! Élet a mobilfüggőség után a Nemzeti.net-en jelent meg,

[kajasznob]

71 kredit

Még mindig nem 87, hiszen - mint ahogy az index is megírta -, akkor lesz superhero az ember, ha egy félév alatt ezt sikerül elérnie, de azt hiszem az én vállalásom, angol nyelven, két országban sem piskóta. Figyelem, önfényező tartalom következik!

Miután mindenki azt hiszi hogy az Erasmus csak a bulizásról és a szerelemről szól, meg arról, hogy hogyan költsük el 5 hónap ösztöndíját pár hét alatt... következik a fekete leves.

Persze a fent leírtak is mind-mind igazak. Két kemény év után rám fért egy kiadós alvás és “elvonókúra” a munkától, visszatalálni a mosolygós és kíváncsi, világra nyitott önmagamhoz. És persze rengeteget eszünk és főzünk - extra egészséges kivitelben! - én vagyok a “mindenki anyukája” a társaságunkban és ahol még éppen kell.

Viszont rengeteget kell tanulni. Csak itt akkora angol nyelvű tudományos szakirodalmat kell olvasnunk a fél év alatt, mint amennyivel egy magyar doktorandusz hallgató - jó esetben - tanulmányai végéig találkozik.  Íme a lista az észt tárgyaimról:

Case Studies in Business, Government and International Economy (Margit Kirs, 3 ECTS)

Small States (Külli Sarapuu, 3 ECTS)

Public Administration and Innovation (Rainer Kattel, 6 ECTS)

Policy Skills: Strategic Management, Policy Analysis and Lesson-Drawing (Erkki Karo, 3 ECTS)

ICT Law (Katrin Merike Nyman-Metcalf, 6 ECTS)

Biotechnology and intellectual property (Pawan Kumar Dutt, 3 ECTS)

Cyber security and law (Agnes Kasper,  6 ECTS)

Physical Education (2 ECTS )

Persze itt a trükk, a 71 kredit máris kevesebb, ha kivesszük az utolsó tételt, a 2 kredites testnevelést, viszont aki igazán ismer az tudja, ezt lesz a legnehezebb teljesítenem. :)

Az pedig, hogy miért lesz jó nekem a “kisállamtan” vagy a biotechnológia kurzus? Steve Jobs kalligráfia órája is csak kíváncsiságnak indult, mégis megalapozta, hogy ezt a posztot most ebben a formában olvashatod. Tehát ki tudja, belekóstolok mindenbe, ami meghatározhatja a jövőt, otthon pedig kevesen értenek hozzá, aztán meglátjuk.

Hogy teljes legyen a lista, a magyarországi tárgyaim pedig a következők:

Public Financial Management (Halász Anita, Hajnal, 6 ECTS) 

Program and Performance Evaluation (Hajnal György, 6 ECTS)

Practicing Public Policy (Dr. Gajduschek György, 6 ECTS)

Health Economics (Dr. Péntek Márta, 6 ECTS)

Thesis seminar I. (Csengődi Sándor, 9 ECTS) 

Pharmacoeconomics and Health Technology Assessment (Dr. Brodszky Valentin Péter, 6 ECTS)

Persze mind a 13 “valódi” tárgyamból beadandó dolgozat, a 2/3 részénél prezentáció és csoportmunka is szükséges a vizsga mellett. Tehát az Erasmus fun - de azért örülök, hogy passziváltattam a doktori képzést. :)