#elszenvedők

[csacskamacskamocska]

Csak halmozódnak a megválaszolatlan kérdések

Még mindig vannak logikai gubancok, amik rettenetesen zavarnak. Ezért nem tudom letenni a témát. A legtöbb pszichológus, aki a narcisztikus és pszichopata témával foglalkozik, az elmond egy saját verziót, ami klisékben hasonlít, de részleteiben tök más, és végül úgy tűnik, hogy bárki lehet az, nem lehet pontosan megmondani, csak egy terápiában, hogy valaki narcisztikus. Amúgymeg csak szenvedünk tőle – HA KÖZEL VAN. Távolról nem annyira borzasztóak ők, hiszen akkor csak a hamis szelf látszik, ami akár megnyerő is lehet, vagy esendő, szegény én is, imponálóan határozott, vagy intelligensen éleslátó. Vagyis mi mindannyian egy rakás narcisztikust dédelgetünk, például a tumblin, akitől más vagy mások meg szenvednek, mert a barátjuk, családtagjuk, kollégájuk. Ez jó szarul hangzik. De nem tudjuk kik ők. Mert valójában kaméleon. És vadászik. A lelke mélyén lenéz mindenkit, azokat leginkább akikre hatni tud. De közben szüksége van rájuk, rátok, ránk. Ezért aztán helyezkedik, alkalmazkodik, alakítja a külvilág felé mutatott arcát. Seggfej ő vagy narcisztikus?, mikor passzív-agresszív valaki?, mikor bánt tudatosan?, mi ami a saját felelősségünk és mi a másiké?, verbális, lelki, érzelmi bántalmazásban nem áldozat, hanem inkább elszenvedő az ember, ugyanaz másnak meg se kottyan vajon?, és tudják-e ők hogy bántanak?, és hogyan boldoguljon el az ember azzal, hogy a kívülállók számára a narcisztikus normálisnak tűnik, miközben bántalmazó?. Önigazolás a saját hibáinkra a másik ember hibáinak keresése vagy az önvallomás és a tisztánlátás része?

5 biztos pont, hogy megállapítsd, hogy valaki narcisztikus-e. 8 pont, 11 pont, ezt kérdezd, hogy megtudd, ha ezt látod menekülj! És mondják, mondják, de nem érzem a tisztánlátást. Nem szakemberek csak azok foglalkoznak a témával, akik érintettek. És tanítanak, oktatnak, olyan emberek, akik egy valaki könyvét elolvasták, és az alapján úgy gondolják, hogy tudnak segíteni másoknak. Sokszor valóban tudnak, mert sokszor csak egy kéz kell, ami vezeti az áldozatot. És az elméjét, hogy megértse és újrarajzolja a rendszert. Miközben olvasom, hallgatom ezeket az anyagokat, sokszor ellágyulok, annyira megsajnálom a másik embert. A kurva narcisztikust. A szenvedése miatt, aminek már nincs is tudatában, még a szenvedését is elrejtette, eltagadja önmaga elől vagy felhasználja a céljaira. Szóval, hogy ne sajnáljam őt, és gyógyítsam magamat, elkezdtem írni egy folyamatosan bővülő listát, azokról a mondatokról meg helyzetekről amik megsebeztek. Ezekben nincsenek benne azok a dolgok, amik be nem teljesült vágyak vagy sima udvariatlanságok. Azok kerültek bele, amit ha elmesélek másnak, akkor az a fejét fogja, atyaég, ez micsoda tiszteletlen és szeretetlen dolog. Micsoda geciség!

Hogy a sok személyes nyavalygás mellett adjak valami új infót is: Többnyire tudja, hogy mit csinál, de nem bírja nem csinálni. Éretlen, elakadt ember. Nehéz beleképzelni magunkat, hogy abban a lelkiállapotban van, amire mindannyian emlékszünk gyerekkorunkból. Ne vakard le a vart! És nem tudod nem levakarni. Ne piszkáld az orrod! És nem tudod nem kibányászni a zavaró beszáradt taknyot. Öntudatlanul piszkálod a sebed, az orrod. Tudod mit csinálsz, hiszen a te kezed csinálja, tudod azt is, hogy nem kéne, de nem bírsz ellenállni a belső késztetésnek. Ami nyilván kielégít valami öntudatlan belső igényt. És emlékszel rá, hogy ez valami fura állapot. Nézel magad elé, nem is vagy jelen, a kezed meg csinálja. Képzeld el, hogy egy narcisztikus számára ez hasonló. Nem tudja nem csinálni. Annyira mélyről jön. Sémakémia – most ez foglalkoztat leginkább, mint a továbblépés fontos része. Hogy többet ne kapcsolódjak narcisztikus férfira.

[zeroz2ro]

"A Mandiner felvette a kapcsolatot Varga Judit egyik neve elhallgatását kérő volt kollégájával (=Rogán Antallal :-)))), aki közvetlenül a miniszter mellett dolgozott. "Pétert úgy írták le nekem, hogyha meghalna egy barátja, csak azért menne el a temetésére, hogy a sír felett ugráljon, és válogatott szidalmakkal becsmérelje az elhunytat, amiért idő előtt halt meg és nem járta ki neki, amit kért” - fogalmazott a forrás (=Rogán Antal :-))). "Mindenki tudta, hogy Magyar nem egy könnyen kezelhető illető, hirtelen csattan, mindenkit kiszekíroz maga körül, és úgy képzeli, mindenkinél mindent jobban tud”- tette hozzá (=Rogán Antal :-))).

Széles körben tudható volt, hogy az ellenzék új felfedezettje és Varga Judit házassága viharos volt. Szavai szerint egyértelmű, hogy ezért elsősorban a gyenge mentális állapotú Péter felel. Ez forrásunk számára két héttel munkába állását követően vált teljesen egyértelművé, mikor az egyik reggel Varga Judit beérve az irodába lelkileg érzékelhetően magán viselte a családi történeseket. "Látszott, hogy feldúltan, otthoni heves veszekedésből érkezik, és egyből elkezdte sorolni, hogy a férje milyen válogatott szidalmakkal próbálta ismét megalázni” – mondta a forrás (=Rogán Antal :-))). „Péterben mindig volt egy erős adag frusztráltság, a tekintetben, hogy miért nem ő lett a miniszter, éppen ezért próbálta Varga Judit miniszterségét úgy értelmezni, mintha ez kicsit rá is vonatkozna. Ez Juditnak is nagy küzdelem volt” – tette hozzá.

Kiemelte, nem véletlen osztotta meg minden volt kollégája Varga Judit emlékezetes, családon belüli erőszakkal kapcsolatos videóját, mert bár ezt senki nem kérte, de az évek során azt látták a miniszteren, hogy a mindennapjai hasonló körülmények között telnek, és így közvetetten az övéik is. Állítása szerint számtalan olyan eset is volt, hogy a szolgálati autóban, telefonálás közben is, a telefonból kihallatszódva Magyar finoman sem helyénvaló módon beszélt Varga Judittal, becsmérelte, szekírozta. Informátoruk közölte azt is, hogy Magyar folyamatosan a miniszter önbecsülését próbálta tönkretenni – csak a miniszter lelkierején múlott, hogy ez nem sikerült.

"Ez az, amit mi is megéltünk Varga Judittal együtt” - mondta (=Rogán Antal :-))). A korábbi igazságügyi miniszternek a volt munkatárs szavai szerint nem véletlenül volt az áldozatsegítés a szívügye. Mikor 2019-ben átvette a tárca vezetését, három áldozatsegítő központ létezett hazánkban, ahova tudtak fordulni a családon belüli erőszakot elszenvedők. Varga Judit miniszterségének végére lett ezekből 17. A volt munkatárs arról is beszélt, hogy szintén a miniszter lelkierejét mutatja, hogy az olyan egyeztetéseket is profin tudta megcsinálni, amikor a szakértők a lelki párkapcsolati erőszakról beszélve nagyon hasonló eseteket említenek ahhoz, ahogy Magyar Péter viselkedett vele. "Péternek van egy kifejezetten terhes, konfliktusos személyisége, sokszor járt be a minisztériumba és ez mindenki számára kifejezetten idegesítő, feszélyező volt” – jelezte (=Rogán Antal :-)))." Csodálatos cikk, egy igazi műalkotás! Varga Judit, a kemény miniszterasszony, aki a minisztériumban dolgozóknak sírja el az otthoni bajokat! Szalay Bobóhoz is odaülnek a büfében kávézás közben, hogy Miniszter úr, minden rendben otthon? Szandinak nem lesz sok ez a kampány? A szex is rendben megy, Szandi ügyeskedik még az ágyban?" Vagy Pintér Sándorhoz odasündörög egy beosztottja, hogy "Sanyikám, gondterheltnek tűnsz, otthon minden rendben? Akarsz róla beszélni?" Rogán a Legnagyobb Művész!

[tuntetesinfo]

2023. AUGUSZTUS 2., SZERDA, 15:00–16:00

PHARRAJIMOS, A Roma Holokauszt Emléknapja

Cipők a Duna-parton

A világ demokratikus, romákkal szolidáris közösségei augusztus 2-án emlékeznek a Holocaust Roma Áldozataira. 1944-ben ezen a napon közel háromezer romát-cigányt égetett el a fasizmus.

2023. augusztus 2-án, du. 15:00-ra e gondolat jegyében hívunk mindenkit a nyilas terror Dunába lőtt áldozatainak emlékhelyére, a „Duna-parti cipők”-höz. Hívjuk azokat, akik a mai fasizmus áldozatának tekintik magukat, és azokat is, akik velük szolidaritást vállalnak.

Álljunk ki a munkájuktól, lakásaiktól megfosztottakért, a cigány szegregátumokba száműzött százezrekért! Emlékeztessük az államot azokra, akik a mai gettókban, a „cigány koncentrációs táborokban” összezsúfolva, éhezve, fázva, betegségektől gyötörve, magukra hagyva szenvednek! Álljunk ki azokért, akik a szélsőséges ideológiájú politikusok vagy paramilitáris különítményeik áldozatai! Álljunk ki a közmunka-szolgálatra kényszerítettekért, a túlélésért egymást taposó megalázottakért!

Álljunk ki az etnikai alapon elkülönített iskolákba járó vagy még onnan is elüldözött gyermekeinkért, az őket is megillető tudás megszerezhetőségéért!

Lépjünk föl a fasiszta polgármesterek, jegyzők hatalmi önkényét elszenvedők jogaiért!

Emeljünk szót elhallgattatott kultúránkért, művészeinkért, a munkanélküliségre vagy politikai szolgaságra ítélt értelmiségünkért!

Álljunk ki a „Duna-parti cipők”-höz az állampolgári jogaitól, hazájától és méltóságától megfosztott romákért és minden emberért!

…és vegyük le a cipőt!

A szervezők nevében:

Roma Parlament Egységes Diákfront Civil Bázis

Várunk minden jóakaratú roma ��s nemroma demokratát!

[rosszulorzott]

Részletek itt:

fb

(a szerdai fb-bejegyzés)

máshogy látom a hangsúlyokat az ellenzék és mp vonatkozásában, miközben ő nyilván jobban tájékozódik ellenzéki berkeken belül, tudja, mit próbált meg sikertelenül és miről-kiről pattant vissza (én is tudok ilyeneket, amik inkább engem támasztanak alá, de az másodkézből van)

de sztem az ellenzék kudarcainak kevésbé oka a kollaboráció (nyilván az is van és az is hat), és inkább a diktatorikus viszonyok. full demokráciában sem annyira magától értetődő, hogy mindenki jól és azonosan értelmezi a helyzetet, a problémákat, a prioritásokat, vagy az, hogy képes jól megkülönböztetni azokat az eseteket, amikor az együttműködés a legüdvösebb meg amikor a különutasság (jó ellenpélda erre maga hadházy, aki előtt le a kalappal, hogy nem állt be a rendszert konszolidálók sorába 2022-ben, mert ez az az ügy, ami miatt érdemes akár külön is kiállni). sződd még eköré a diktatúra módszereit és erejét, a helyzet látható kétértelműségét a politikusok és a választók számára is, és azt a káoszt kapod, amiben nem kell jellemhiba ahhoz, hogy tévelyegj - és csak újabb tévedésekhez vezet, ha a diktatúra hatalmának a szándékos felhasználását és következményeit az azokat elszenvedők számlájára írjuk

hogy ezzel szemben mp az ő szemében tényleg a hiteles új szereplő vagy csak a követői tömegnek szánt lip service, hogy ne vegyék a fejét, azt nemtom

[nemhiszlekelvilag]

GECI

amúgy ez elég nagy baj, hogy jucus, ha úgy volt, ahogy most megénekli, ha nem, egy életre szétkúrja itthon a családon belüli erőszakot elszenvedők helyzetét ezzel, hogy utólag, amikor a ner érdeke, akkor jön elő vele

köszi igazságügyminiszter asszony, nagy segítség ez magyar családoknak

magyar péter a kanapén miután megverte jucust (colorized)

[zorcs7]

Kedves elszenvedők, avagy mindenki! A magyar iskola mételyként települ meg bennünk és okoz kárt életünk során újra, és újra. Hogy kik az elszenvedői? Nem csak a diákok, hanem szülők, sőt az élhetően tanítani akaró pedagógusok is. Az iskolarendszert nem csak diákéveink során szenvedjük el, szülőként is nagyban megnehezíti életünket. De mielőtt ostromolni kezdenénk, hadd vázoljam fel a szerintem XXI. századra nevelő oktatási intézményt. Az iskola alapvetően a tudásvágy fenntartására, a tanulási- és szociális képességek fejlesztésére való. Ez a módszer a XX. század módszere kellene, hogy legyen. Hogyan alkalmazkodik az oktatás a XXI. századhoz? Ha fejleszti a kreativitást, problémamegoldó képességet, rugalmasságra, kritikus gondolkodásra, autonómiára nevel. A modern pedagógus differenciál, azaz minden gyermeket saját képességeihez mérten fejleszti. Hogy miért XIX. századi az iskolarendszerünk? Magolásra nevel. Felesleges információ áradattal tömi diákjai fejét, ami pontosan akkor volt szükséges, amikor ez a rengeteg tudás nem volt elérhető. Ma már – a technikának köszönhetően – bármelyik pillanatban megnézhetem mikor volt a második pun háború, vagy mi a fotoszintézis egyenlete. A magyar oktatás alapműveltség fedőnéven próbálja a fejünkbe tömni az információt, és nem véletlen teszi. Oktatásunk funkcionálisan elmaradott. Az önálló gondolatoktól, kreativitástól mentes embert/szavazót könnyebb irányítani is. Iskolánk nem állampolgárokat, hanem alattvalókat képez. Tananyagunk hálátlan. Soha az életben nem fogjuk hasznát venni a logaritmusnak, Arany János iskoláinak listáját sem kérik sehol, sőt mi több a kovalens kötés definícióját sem. Matematika óráinkon kamatos kamat helyett megoldóképletet, történelem óráinkon társadalmi, szociológiai összefüggések, következtetések helyett évszámokat tanulunk. Térjünk át XX. századról a XXI. századra. Mitől lesz naprakész a diák? Hogyan lehet kreatív, érzelmileg intelligens felnőttet nevelni, ,,tanult, faragatlan tuskók" helyett? Elsősorban az általános iskolák alsó tagozatában lényegesebben kevesebb órát kellene tartani és többet kellene mozogni, és itt nem a testnevelés órákra gondolok. A fáramászás, fogócskázás, különböző játékok pszichológiailag is egészségesebb gyerekeket eredményeznek, ellentétben a testnevelés órák legtöbbször katonai módszereivel. Következő lépés az érzelmileg intelligens emberhez a művészetek művészetként való oktatása. A művészetoktatás legfájóbb sebe, hogy a magyar iskolarendszer reál tantárgyként kezeli azt. Gondolok itt az órára bemagolt versekre, művészek életrajzának pontról pontra való megtanulására. Legfőbb célja az lenne, hogy világképet, érzékenységet adjon gyermekeinknek. Ehelyett megutált művészeti alkotásokat ad. Továbbá a robotéletre való nevelés miatt, még ha meg is történik, tegyük fel egy vers közösen való megfejtése, a tanárok kínosan a csendet hallgatva ülik végig azt, mert a magyar diáknak nincs önálló gondolata… Ahogy a felvezetésben írtam a modern pedagógus differenciál. Mindannyian különbözőek vagyunk, így csak elfojtáshoz, erőltetéshez vezet, hogy mindenkit egy módon kezelnek. Nagy probléma ezek mellett a tanár és diák közötti hierarchikus szakadék. A ,,befogod és figyelsz" autoriter mentalitás eredményezi vitakultúránk csaknem teljes hiányát. Így lesz végül a magyar oktatás végterméke egy lelkileg megtört, szorongó proletár birka, aki készségesen araszol a szakadékba nyája után. Tisztában vagyok azzal, hogy nem fogom megváltani egyedül az egész országot, de már sikert érek el, ha csak pár ember fejében elindul valami. Ha megosztod a posztot, köszönöm! Bagaméri Ádám

[korkep-blog]

A felhasználók túlnyomó többsége nem érzi biztonságban személyes adatait a közösségi oldalakon

Sokan vannak, akiknek már visszaéltek adataival

A felhasználók túlnyomó többsége nem érzi biztonságban személyes adatát a közösségi oldalakon a Groupama Biztosító Zrt. megbízásából készült országos reprezentatív kutatás szerint.

  A közösségi médiát legaktívabban használó 18-45 év közötti korosztály 81 százalékát aggasztja személyes adatainak biztonsága a kutatás szerint. A válaszadók 31 százaléka “egyértelműen nem”, 50 százaléka pedig “inkább nem” érzi biztonságban személyes adatait.

  A válaszadók ötödének visszaéltek már adatával, ráadásul köztük sokan vannak – a válaszadók 6 százaléka -, akikkel ez többször is előfordult a január 28-i nemzetközi adatvédelmi világnapra készített kutatás szerint.

  A Groupama megbízásából készített felmérésből az is kiderült, hogy a személyes adataikkal visszaélést elszenvedők negyede már törölte is profilját valamelyik közösségi média felületről, további 20 százalékuk pedig tervezi azt. A válaszadók 43 százaléka úgy nyilatkozott, hogy megfordult már a fejében, hogy elhagy egy-egy közösségi média felületet.

  A megkérdezettek legnagyobb hányada, 37 százaléka, az ügyintézéshez szükséges, például banki vagy ügyfélkapus jelszavait félti. Minden ötödik felhasználó számára a személyes adatok biztonsága a legfontosabb, de érdekes, hogy fotóikat, videóikat csak fele annyian (7 százalék) féltik, mint a levelezésüket, üzenetüket (14 százalék).

  A felmérés szerint a 18-45 évesek 79 százaléka úgy gondolja, hogy ismeri a közösségi oldalak adatvédelmi beállításait, és a válaszadók 68 százaléka az elmúlt egy év során végre is hajtott valamilyen adatvédelmi módosítást. A profil beállításait a szakértő szerint kéthavonta ellenőrizni szükséges.

  MTI

[catleen9]

Trónok harca sztárja lesz a Mandalorink

Trónok harca sztárja lesz a Mandalorink

Az ew.com szerint Pedro Pascal lesz a főszereplő. A színész nem cáfolta, tárgyalásban van a Disney-vel. Pascal színészi játékát már megszerethettük a Trónok harcában (bár itt csúnya halált lelt a karaktere), valamint a Narcosban, de A Nagy Fal című filmet elszenvedők is ismerhetik.

(more…)

[csacskamacskamocska]

Szórakozni valaki elméjével

Ez egy teljesen újszerű gondolat. Azt mondja: Ha elfoglalt vagy, mondd meg! Ha nem akarsz beszélgetni, mondd meg! Ha végeztél velem, mondd meg! Ha ezt nem teszed, csak figyelmen kívül hagyod, szellemként kezeled a másikat, akkor valójában szórakozol az elméjével és tévképzetek halmazát generálod. Kommunikálj! Csak ennyi.

Azért érdekes ez mert egyrészt úgy kezeli az elménket, mint egy ismert működésű gépet, amire ráláthatunk. Így is van. Bár annyi tudattalan programunk fut, hogy az néha rémisztő, mintha nem is lenne öntudatunk, csak gépek lennénk, akik azt hiszik magukról, hogy irányítják az életüket, annyira nem ismerjük a minket befolyásoló programokat. És minél kevésbé ismeri valaki tudattalan programjait, annál biztosabb benne, hogy ismeri önmagát és ő tök tudatos. Vicces. Másrészt megosztja a felelősséget, ami egy nehezen megfogható dolog, pedig ebben a formában teljesen elfogadható. Nem kell olyasmit csinálni amire nincs időd, amihez nincs kedved, csak annyit kell tenni, hogy vállalod, kimondod, tiszteled a másik ember életét. (mert tudod, hogy benne is számtalan tudattalan program fut).

Nem szereti az ember azt gondolni, hogy van bármiféle felelőssége mások felé. A minek ment oda pontosan kifejezi ezt a gondolatot. Szabadságod van, ha benne vagy valami szarban, ha nem mész el, ha nem változtatsz, nem mondasz nemet, stb, stb, akkor jogosan ér minden rossz – gondolják sokan. Ahogy azt is, hogy szemétség szórakozni mással, rabolni az idejét, élvezni a fizikai és/vagy érzelmi kényelmet, kihasználni a szeretetét vagy rajongását. Vagyis, hogy van felelősségünk egy egyenlőtlenség kialakulásában.

Nehéz igazságot tenni, mert a tudattalan programok futnak és meghatároznak minket.

Azért is nehéz, mert az elménk mindig tálal egy magyarázatot az igazunkra, akármelyik oldalon is vagyunk. Akár az elszenvedők, akár a kihasználók oldalán, lesz egy nyomós érv, hogy miért van igazunk.

Az jutott eszembe, hogy a szeretteimmel mindig úgy bántam, hogy voltak mondatok, amiket dühömben sem mondtam ki. Őszintén szólva, ez nem volt könnyű. Az pedig, hogy hideg fejjel, csupán oktatásból mondjak nekik olyasmit, amiről tudom, hogy fájni fog nekik, az biztos, hogy nem történhetett meg. Az ember még így is okoz fájdalmat, hiszen a másik embert nem ismerhetjük annyira, hogy biztosan ne bántsuk meg semmivel. (De amúgy esélyes. Szóval van olyan élet, hogy legalább azokat nem bántjuk, akikkel szoros kapcsolatban vagyunk) Mi kellett ehhez? Kibaszott nagy kontroll az ösztönös cselekedetek felett. A felett, hogy az elménk állandóan mérlegel, kritizál, minősít másokat (hogy megvédjen, felkészítsen, megerősítsen), de az ember látja magát kívülről és nem akar az lenni, aki öntudatlanul, erőből ontja magából a szart a másik emberre.

A gyerekeimmel mindig úgy voltam, hogy érezzék azt, hogy a szeretetem töretlen, bármi is történjen, első a szeretet, a megnyugtatás, a problémamegoldás, aztán majd, ha már minden rendben van, akkor majd levonjuk a megfelelő következtetéseket. Szuperül működött. Most sem tartogatják a bajt, nem félnek. Ezt csak azért mesélem, hogy van tapasztalatom abban, hogy milyen érzés fegyelmezni magunkat valaki más érdekében.

Az önzés lényege az, hogy megtehetem, mert nekem jár az, hogy nem kell tekintettel lennem. Az önzés abban is megnyilvánul, hogy adott esetben segítek vagy elnéző vagyok, de hatalmas teher az önfegyelem, nem érzésből teszek valamit, hanem észből. Adott helyzetben nincs más jó út – de rühellem, hogy nem mondhatok nemet vagy nem mondhatom ki a minősítést. Az ebből adódó feszültség ki is jön, amikor úgy érzi valaki, hogy engednie kellett, annyira megterhelő nem győztesnek érezni magát. Persze, az is feszkós, amikor megpróbálsz az elméd komfortzónáján kívül tenni bármit is. Eh, bonyolult ez. Tessék, leírtam ennyi betűt, de csak ugyanazt tudom mondani, mint amire mindig jutok: Vagy azt az utat járod, ahol csak a te elméd van jelen és ahhoz igazítasz mindent, és akkor van egy szép, kényelmes sétányod, vagy azt, ahol megkérdőjelezed magad, de akkor elvesztesz minden biztonságot, és mások is bolondnak tartanak. Sok idő után talán bölcs bolondnak, de bolondnak. Harmadik utat nem látok. Bolondok, írjatok!

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Napi gyűlölet-fejadag - "A Facebook felér a Ku Klux Klan kámzsájával"

New Post has been published on https://zarojel.hu/a-facebook-feler-a-ku-klux-klan-kamzsajaval/

Napi gyűlölet-fejadag - "A Facebook felér a Ku Klux Klan kámzsájával"

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Lincs a hangulat. A felelőtlen kormánypropaganda elérte, hogy az ország jelentős része kiéhezett a gyűlöletre. Szinte mindegy kit és miért, csak meglegyen a napi fejadag![/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”148968″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1508489892778background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_column_text]

Coming out-ok kora

Mint a Sárosdi Lilla bejelentésének közzétételekor a Zárójel megírta, teljes mértékben elítéljük azt a fajta aljasságot, amiről beszélt és minden lehetőségünket felhasználva küzdünk azért, hogy a nyilvánosság ereje elejét vegye a hasonlóknak.

Ám a történtek bebizonyították, hogy a magyar társadalom gondolkodás nélkül válik rögtönítélő bírósággá és a védekezés jogát megvonva feszítene keresztre bárkit, csak kellő kormányzati előkészítés, sulykolás kell, és az mostanság megvan.

„Az utóbbi időben nagyon sok ember állt ki mellettem, és adott erőt, mesélte el a hasonlóan szörnyű történetét. Úgy érzem, hogy tartozom nekik azzal, hogy fölvállalom és kimondom ezt a nevet. Az illető Marton László, a Vígszínház egykori igazgatója, rendező és egyetemi tanár”

Nem tudjuk, hogy mi és hogyan történt 15-20 évvel ezelőtt, minden bizonnyal megestek ocsmányságok, amik az elszenvedők életét hosszú időre tönkretehették. Nem felmentés okán, de vegyük figyelembe, hogy az volt a szexuális forradalom ideje, amikor nem kizárólag a művész-világban, hanem minden szegmensben felütötték fejüket a hasonló helyzetű kislányokat kihasználó hímek.

A megnevezett Marton László előtt két lehetőség vetődhetett fel: tagad,

„Sárosdi Lilla állítása minden valóságalapot nélkülöz. Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére”.

vagy mea culpával beismer. Mindkét esetben lőttek a további megbecsültségének, ámbár az utóbbi választás szimpatikusabb. De, hát egyszer meg kell fizetni mindenért. Neki erre most jött el az idő.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Lincs-hangulat

Lengyel Anna dramaturg közösségi oldalán közzétett bejegyzéséből való az alább idézet:

Egészen félelmetes az a lincshangulat, ami néhány óra alatt a közösségi médiában ellene kialakult. Kattannak a lájkok, mennek a megosztások, a rendező “szexuális zaklatási ügyéről” beszélnek, felfüggesztését követelik, s hogy bizonyítsa ártatlanságát. Jogállamban szeretnénk élni, nem? Sokszor felemeljük érte a szavunkat. Márpedig jogállamban egyik legalapvetőbb emberi jogunk az ártatlanság vélelme. Nem az ártatlanságot kell bizonyítani, hanem a bűnösséget. 

Nekem szemernyi kétségem sincs afelől, hogy Lilla igazat mond. Csakhogy én elfogult vagyok: igen jól ismerem, szeretem őt, barátom is talán. Naná, hogy nem én döntenék az ügyben, hanem 12 olyan ember, aki nem ismeri a feleket, vagy – más jogrendszerekben – a független, a felekkel szemben szintén elfogulatlan bíróság. De csak azután, hogy személyesen meghallgattatott a másik fél, az esetleges tanúk, a szakértők, a felek jelleméért szavatoló ismerősök, az ügyész és az ügyvéd.

Érett demokráciában pedig már rég arról szólna minden második komment a színműs felfüggesztési követelés alatt, hogy emberek, az ügy már régesrég elévült! Milyen kivizsgálásról beszéltek? 

Én Marton László helyében ki nem merném tenni a lábamat az utcára, olyan mértékben fordult ellene a közhangulat néhány óra alatt. Mint a feketék ellen a Lángoló Mississippiben vagy Szögi Lajos ellen Olaszliszkán. Lincselés volt mindkettő. Ha rosszul használjuk, a Facebook felér a Ku Klux Klan kámzsájával, sőt: lakásunk zárt ajtaja és a klántestvéreinktől való félvárosnyi távolság még jobban eltakar, hiába használjuk saját néven ezt az életveszélyes fegyvert. Nemcsak Sárosdi Lilla ember, hanem Marton László is. Ne úgy védjük meg az egyik méltóságát, hogy bokáig gázolunk a másikéban. Próbáljuk meg józanul végiggondolni az ügyet minden fordulatával. Akkor valóban tanulhatunk belőle. Akkor valóban elejét vehetjük az ilyen eseteknek. De ne üljünk fel a hullámvasútra. Ne kezdjünk gyújtogatni. Ne lógassunk lámpavasra. Legyünk inkább észnél.

Mivel a világ ma sem sokban különbözik és a ma “befolyásos emberei” sem lettek erkölcsileg, morálisan jobbak, mint elődeik, kíváncsian várjuk, hogy ki lesz az első bátor, aki a politikai élet fenegyerekeiről kezd kitálalni! Mivel az uram-bátyám stílus 2010-óta meghatározó, kicsit hihető csupán, hogy nem fordul elő tömegével hasonló csúfság.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjc4NjkzOTM4ODQlMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[nemzetinet]

Polgári Szilvia: Bálám szamara se érti

„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” – Mahatma Gandhi

Miért veszett ki belőlünk az alázat, sokunkból még az élettel szemben is? A szélsőséges liberalizáció egyetemes emberi jogokat követel, de minél hangosabb teszi ezt, annál kevésbé ismeri el az élet értékét, az csupán egyetemes értelemben kap hangsúlyt, de egyénekre lebontva, megszemélyesítve már aligha – Je suis akárki, aztán megyünk tovább. Ha pedig egy ember élete alig ér valamit, hogyan tekintsünk egy állatéra? Pedig a kultúrkörünk nem erre szerződött. A vízözön után Isten szövetséget kötött az emberrel, ám ha figyelmesen olvassuk a Szentírás szövegét, láthatjuk, hogy e szövetség nem csupán az emberrel, hanem az állatokkal és minden élőlénnyel köttetett, de megjelenik az ember és az állatok közvetlen és elszakíthatatlan kapcsolatában is. Tokovics Tamással, a Kecskeméti Vadaskert igazgatójával beszélgettünk tiszteletről, felelősségről, a tetteink következményéről, s arról, mikor értjük meg végre Gandhi fent idézett szavait.

Mióta igazgatja a Kecskeméti Vadaskertet?

Már több mint három éve menedzselem a parkot, mérnök-közgazdász vagyok, de a gondolkodásmódom része a „folyamatos tanulás”, így részt vállalok akár az állatokkal kapcsolatos feladatokban is. Ezt megelőzően három évig vezettem az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot, ott például megtanultam lovagolni és íjászkodni, hogy tisztában legyek azzal, amiről beszélek. Itt szintén ugyanez a helyzet – amikor kijön az állatorvos, hetente akár több alkalommal is végigkísérem, és folyamatosan tanulok tőle.

Zavarba ejtő, ha arról olvasok hosszú eszmefuttatásokat, hogy aki megöl egy poloskát, vagy elfogyaszt egy rántott szeletet, az ne akadjon fenn egy kutya, macska, egy gólya, vagy épp egy ló megkínzásán? Különbséget tehetünk haszonállat, hobbiállat, vadállat, és kártevő között?

Ha haszonállatokról beszélünk, ők kifejezetten azzal a céllal kerültek tenyésztésre, hogy elfogyasszuk őket, azaz nélkülünk meg sem születtek volna. De nem mindegy, hogy egy állat elpusztítása élelmezési – kártevők esetében védelmi – céllal történik-e, vagy passzióból, szórakozásból, akár felelőtlenségből, de ami a legfontosabb, hogy szükségtelenül ölünk. A Biblia azt írja, hogy „gondoskodva uralkodj”, és ez így helyes. Az állatkertek különösen nagy problémája, hogy az emberek többsége még mindig úgy gondolkodik, ahogy száz évvel ezelőtt volt szokás, s egyfajta cirkuszi mutatványokat elvárva tekint az itt élő állatokra. Sokan még ma sem tudják, milyen komoly munkát végeznek az állatkertek, a vadasparkok; fajmegmentő programokat viszünk, fokozottan védett madarakat fogadunk be, gyógyítunk, repatriálunk, de erről vajmi keveset tud a laikus szemlélő. Az emberek jelentős része úgy gondolja, hogy szegény, szerencsétlen állatok kint a természetben sokkal nagyobb helyen, sokkal jobb körülmények között élhetnének, de ez nem feltétlenül igaz. Természetesen itt is a valamit valamiért elv érvényesül, de ha egy leopárdot hozok példaként, akkor elmondható, hogy míg ez a nagymacska a szabadban 6-7 évig él, úgy nálunk akár 23-25 éves koráig is elélhet.

„Íme, én szövetséget kötök veletek és magzataitokkal, akik utánatok (jönnek), valamint minden élőlénnyel, akik veletek vannak, a madarakkal, a barmokkal és a föld minden állatával, akik veletek vannak, mindegyikkel, aki a bárkából kijött, a föld minden élőlényével.” A bibliai kijelentés látszólag bőbeszédű, holott alapszabály a Szentírásban, hogy nincs és nem is lehet fölösleges szó a szövegben. Az ismétlés itt azonban indokolt: arra utal, hogy még a bárkán kívül maradt élőlények – például a halak – is fontos partnerei az Istennel kötött szövetségnek.

„Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek meg a földet, és hódítsátok meg azt. S uralkodjatok a tenger halállományán, az ég madarán és mindenféle állaton, amely a földön mozog.” De tudjuk-e, mit is jelent pontosan az „uralkodjatok” rajtuk bibliai kifejezése? A Szentírás eredeti héber szövege összesen négy igét használ, amelyek az uralkodásra vonatkoznak, s ezek közül az idézett bibliai versben található rode (gondoskodva uralkodni) igéje az, amely az ember feladatát jelölte ki az állatvilággal szemben. Vajon nyugodt lelkiismerettel kimondhatjuk-e, hogy teljesítettük az ősi parancsot, amely az első emberhez szólt?

Önöket az elhíresült szurikáta-üggyel kapcsolatban az a vád is érte, hogy a kifutó nem megfelelően, nem elég biztonságosan van megépítve, bár jóval természetközelibb élményt nyújt a látogatóknak, mint egy sűrű vasrácsból felépített ketrec. Nem mintha azon ne tudná bedugni az ujját bárki, aki akarja.

A természetközeli élményt hangsúlyoztam én is. A kifutók sajnos épp a varázsukat veszítenék el, ha körbeépítenénk. Egyébként a szurikáták mellett ott a tigriskifutó, amely négy méter, a kiugrásgátlóval öt méter magas, de ha valaki át akar rajta mászni, akkor „képes” átmászni. A szurikáta kifutója egyébként a rendelet szerinti előírásoknak teljes mértékben megfelel, sőt a villanypásztor nem kötelező előírás, azt plusz védelemként építettük bele. A szándékos károkozással, a szabályok extrém módon történő megszegésével szemben az állatkertek szinte tehetetlenek, de legalábbis nagyon nehéz helyzetben vannak.

A Kecskeméti Vadaskert szurikátáknak épített kifutója / Forrás: EchoTv

Nem minden irónia nélkül kérdezem, de nem lehet, hogy kívülre is villanypásztort kellene felszerelni?

Sok esetben szerintem még az sem lenne visszatartó erő, és ez sajnos nem vicc. A múltkor hallgattam egy rádióműsort, amelyben egy hölgy, aki harmincas diplomás, amellett még értelmesnek is tartja magát, elmesélte, hogy amikor a Budapesti Állatkertben járt a kisoroszlánok bemutatóján, akiket három hónap után a nagyközönség is megláthatott, csak állt és várt, majd amikor félóra után sem jött ki a főhős, úgy gondolta, jó ötlet bemászni hozzá. Egy felelős, diplomás, értelmes hölgy. Ő sem tudta megmondani egyébként, mi kattant be nála, de abba nyilvánvalóan nem gondolt bele, hogy a kisoroszlán mellett esetleg akadhat egy nagyoroszlán is. És ez azt jelenti, hogy bármit tehetünk, ha vannak olyan emberek, akik abszolút nem „gondolkodnak”, akik azt hiszik, a jegyért cserébe mindent lehet. Velük sajnos nem tudunk mit kezdeni.

Mik a tapasztalatok, százalékos arányban mennyi a problémás látogató? Egyébként be van kamerázva a terület?

Egy része igen, de az egész vadaskert nincs teljesen bekamerázva, ennek anyagi okai vannak. Azt gondolom, hogyha az összlétszámot vesszük figyelembe, akkor szerencsére nem jelentős a szélsőséges esetek száma, viszont sajnos elmondható, hogy egyre növekszik. És valóban horrortörténeteket tudok mesélni arról, hogy akár felnőtt emberek is mennyire felelőtlenek tudnak lenni, minden figyelmeztetés ellenére.

Például?

Például apuka, amikor ki van írva, hogy ne etessük az állatokat, sült krumplival kínálja a vidrát, és ha figyelmeztetem, hogy elnézést, de tilos etetni, sült krumplival pláne, akkor nem érti, miért tilos, ha egyszer ő is azt eszi? Aztán egy fiatal, huszonéves pár a gyűrűsfarkú makit etette chipsszel. Rájuk szóltam, hogy ne tegyék, mivel a majmok eleve érzékenyek a herpesz vírusra, belepusztulnak a fertőzésbe, de ahogy odébb léptem, máris folytatták az etetést egy másik majommal. Úgy gondolták, hogy látótéren kívül kerültek, és ugyanazt megcsinálták, amiről egy perccel előtte jeleztem, hogy tilos, mivel az állat életébe kerülhet. 25-30 éves fiatalemberekről beszélünk, akik már nem gyerekek. Elképesztő felelőtlen látogatók is akadnak és sajnos hiába a figyelmeztetés, fütyülnek rá.

15-20 olyan eset van évente, ahol börtönbüntetést szabnak ki állatkínzásért, igaz, ezeket jórészt felfüggesztik, mégis elmondható, hogy a kimeneti oldalhoz, ha nem is működik megfelelően a gyakorlatban, törvényi szinten hozzányúltak már. De mi a helyzet a bemeneti oldallal, az edukációval? Mert sok esetben valóban a tudatlanságból, a tájékozatlanságból keletkeznek a problémák. Nem volna illő végre bevezetni, legalább fakultatív szinten az általános iskolákban az állattartási kultúra tárgyát?

Jó kérdés. Mi is elkezdtünk ebbe az irányba tevékenykedni, nyári táboraink vannak, ahol az oktatásra helyezzük a hangsúlyt, idén pedig elindítottunk egy iskolalátogatási programot, amely során kimegyünk a helyszínre és rendhagyó órák keretében a természetről, az állattartásról és az állatkertek szerepéről beszélünk a gyerekeknek. És hát mindezt karitatív módon, ellenszolgáltatás nélkül tesszük.

Civilek sokat tesznek az ügyért, de a mindenkori kormányzat – pártállástól függetlenül – a mai napig adós az állami szinten történő, megnyugtató rendezéssel.

2014-es adatok szerint a hazai háztartásokban nagyjából 1,8 millió kutya és 2,2 millió macska él – ez borzasztóan magas szám, amivel európai viszonylatban állattartás vonatkozásban Magyarország a negyedik helyen áll. A hazai állattartás egyik legelkeserítőbb pontja kétségkívül az ivartalanítás kérdése. Magyarországon az állatok mindössze 5-10 százaléka ivartalanított, ami rendkívül alacsony szám, már ha csak azt nézzük, hogy egy szuka és egy kan, valamint leszármazottaik hat év alatt összesen 67 ezer állat születését eredményezhetik. A nem ivartalanított állatok utódai a legtöbb esetben az utcán végzik, ahol gyakran el is pusztulnak. Az unióban felméréseket is készítettek arról, hogy mennyi állat került ki a különböző európai országokból más fogadó országokba. Vannak az úgynevezett problémát csináló országok, ahonnan illegálisan kikerülnek ezek az állatok, és vannak a problémát elszenvedők. Magyarország sajnos a problémacsináló országok közé tartozik.

Nagyon nehéz megtalálni azt a határt, amely elválasztja a hasznosat a haszontalantól. Nemrég jártunk több ízben is a Földművelésügyi Minisztériumban, ahol most ért törvényalkotási szintre az invazív állatok ügye. Inváziós faj alatt értjük például az ékszerteknőst, amely ha kikerül a természetbe, sokkal agresszívabban szaporodik, így elveszi a mocsári teknős életterét. De ilyen a mosómedve, az ormányos medve és különböző rovarok is. Most az várják tőlünk, hogy jogharmonizáció legyen az Európai Unión belül, ám az uniós törvény olyan szigorú, hogy egyértelműen kimondja az inváziós fajok azonnali kiirtását, megsemmisítését. Mi erre nemet mondtunk, a jogharmonizáció egy enyhébb formáját választva, így azok az egyedek, amelyek már élnek, bemutatásra kerülhetnek, de nem lehet őket szaporítani.

Tehát az unió nem korlátoz, hanem kiirt?

Igen, de csak azokat a fajokat, amelyek nem honosak, azaz inváziós fajok. Az uniós jogszabálynak az a lényege, hogy egy inváziós faj ne pusztíthasson ki egy őshonos fajt. De nyilván mi sem gondoljuk úgy, hogy egy mosómedvét, vagy egy ormányos medvét ki kellene irtani Magyarországon. Őket adott keretek között kell tartani, nem szaporítani és persze semmiképp sem kerülhetnek ki a természetbe. De ebben az a legnehezebb, hogyha a törvény azt mondja, aki inváziós állatot tart, az törvénysértést követ el, ő pedig ezért le kívánja nálunk adni az egyedet, akkor büntetést kap, mivel tilosban járt, amikor tartotta. Épp ezért nem biztos, hogy be fogja hozni, hanem inkább szabadon engedi. Olyan ez, mint a 22-es csapdája. Nagyon fontos tehát, hogy a megszületendő törvény mindenkinek jó legyen, az állatoknak és az embernek is.

A mostani törvény külön kezeli a vadállatok, haszonállatok és a hobbiállatok tartását, igaz?

Persze. 2016 januárjában lépett hatályba a veszélyes állatokról szóló törvény, amely többek között tiltja a simogatásukat. Egyes állatkertek viszont abból éltek, hogy kisoroszlánokat és kistigriseket lehetett simogatni, ezért amikor megszületett ez a törvény, sokan azt mondták, hogy az új szabályozás megfosztotta az embereket a kölykök simogatásának élményétől, mi azonban tudjuk – a laikusok sajnos kevésbé –, hogy két-háromhetes kor után tiltakozik az idegen kezek ellen, hónapos kor után pedig egyemberessé válik egy oroszlán és még akkor is határeset, hogy később veszélyessé képes-e válni vagy sem. Ha viszont mindenki simogatni akarja, az csak úgy kivitelezhető, ha az állatok nyugtatókat kapnak, ennek viszont az a következménye, hogy fél év után nagyon sok esetben elpusztulnak. Soha, senki sem kérdezte még, hogy a kisoroszlánok, amelyeket simogatnak, hová lesznek? Nos, elpusztulnak. Az emberek ezt nem tudják, nem tudták, csak mi, a szakmai berkeken belül; ezért is üdvözöltük a döntést. Az állatkerteknek nem az a céljuk, hogy a látogatók oroszlánt simogathassanak, hiszen erre vannak az állatsimogatók, ahol kiskecskéket, meg nyuszikat lehet babusgatni.

Mégiscsak az edukáció volna itt a kulcs, és nyilván nem a 60-70-es korosztály szemléletmódjának változását kell célul kitűzni, hanem a következő generációkét. Most, hogy kissé megnyugodtak a kedélyek, talán részletesebben is beszélhetünk a szurikáta sajnálatos esetéről. Mi történt pontosan? Az Ön eddigi nyilatkozataiból – bár nem mondta ki nyíltan –, arra lehetett következtetni, hogy az állat nem a kifutóban pusztult el, azaz valamilyen módon kikerült onnan, a fiú kivette, vagy kirántotta. Ha valaki leráz a kezéről egy ilyen súlyú testet, attól az állat elpusztulhat, megrepedhet az aortája?

Az biztos, hogy ott nagy erőt kellett kifejteni. Hogy a fejlemények milyen kronológiai sorrendben történtek, nem tudni, de láttunk letört ágakat, letépett levélhalmot. A kisfiú nem mondott semmit, bezárkózott, az osztálytársaitól tudtuk meg, valójában mi történt.

Hány felnőtt volt és hány gyerek?

Egy tanár volt, két, vagy három szülő és nagyjából húsz gyerek. Ahogy megtörtént az esemény, a fiú bement a mosdóba és az osztálytársai jöttek szólni, hogy megharapta őt a szurikáta, illetve hogy az állat kint van, két-három méterre fekszik a kifutón kívül. A kolléganőnk ment oda és hívta ki a mosdóból a fiút, hogy leápolja, és ekkor jelezte nekem is, mi történt, és hogy a szurikáta kint fekszik. Én rögtön elindultam, Zarát alélt állapotban találtam, de akkor még nem volt egyértelmű, hogy el is pusztul, ezért szívmasszázzsal próbálkoztam… aztán amikor láttam, hogy orrán-száján folyik a vér, nyilvánvalóvá vált, hogy menthetetlen. Ezt követően mentünk vissza a fiúhoz, hogy megtudjuk, mi történt és hogyan. Kiderült, hogy bottal piszkálta, azt meg csak valószínűsítem, hogy ráharaphatott, először talán a botra, aztán benyúlt… Nyilván az állat a territóriumát és a kicsinyeit védve, védekező reakcióból harapott, mivel vemhesként eleve megváltozik a viselkedése.

Ez egy kézhez szoktatott állat volt? Ha jól tudom, Ön nevelte az irodájában és az otthonában, amikor átkerült Budapestről, igaz?

Így van, és az elmúlt évben, de idén is, onnan tudtuk, hogy most már biztosan vemhes, amikor engem is megharapott. Ekkor tettünk ki plusz táblákat és kiírásokat, egyértelmű tiltó rajzos táblákat, piktogramot is a külföldi vendégek és a gyerekek miatt, hogy semmiképp se nyúljanak be hozzá. Mi tehát megtettük a szükséges óvintézkedéseket.

Milyen sérülést okoz a harapása?

Tűfogai vannak, nyilván fájdalmas, de persze én felnőttként tudtam kezelni, amikor harapott. Természetesen kell önuralom hozzá, hogy az ember levegye magáról és visszategye a helyére, egy gyerek ezt valószínűleg nem tudja fölmérni, sem kezelni. De pici, egy-két hónapos korában, amikor az ölemből véletlenül leesett – ami nagyjából az a magasság, mint amikor a kézről lelóg –, semmi baja nem történt, tehát az biztos, hogy nem a saját súlyánál fogva, hanem erőkifejtés hatására csapódott úgy a földre, hogy az ütés következtében elpusztult.

A felnőtt kísérők mit mondtak ott a helyszínen?

Nem voltak ott.

Hol voltak?

Nem tudjuk, mi kerestük meg a pedagógust – megjegyzem hosszú percekbe telt, mire megtaláltuk a felnőtt kísérőket –, mivel abban az időpontban öt-hat iskoláscsoport is látogatta a vadaskertet, úgyhogy kerestünk egy tanárnőt és megkérdeztük, hogy Önökhöz tartozik-e ez a gyerek? Akkor mondták, hogy igen. Nyilván bennem is fölment a pumpa, elsősorban azért, mert az egyik kísérő szülő, nem a fiú apukája, hanem egy másik gyereké, akinek mondtam, hogy ne haragudjon, de ami történt, az szabálytalanság, eszmei kár, de anyagi kár is, hiszen egy vemhes szurikáta ára félmillió forint fölötti, azt válaszolta, hogy a szülők majd megtérítik a kárt, mert nekik ez nem jelent problémát. Úgy hiszem, ez a szemlélet meghatározhatja egy gyerek viselkedését, úgy gondolhatja, ő megteheti, mivel a szülei majd úgyis rendezik.

Állatkínzás miatt évente 200-250 eljárás indul a bíróságokon, és átlagosan tíz vádlott kap letöltendő börtönbüntetést ilyen bűncselekményért. Bár a törvényi keretek megvannak, ennek ellenére a tényleges büntetések száma igen alacsony. A nemzetközi bűnügyi statisztikák szerint az állatkínzást elkövetők jelentős hányada követ el később bűncselekményt gyerekek vagy nők ellen. Majsai László pszichopedagógus szerint a legfőbb probléma az lehet, hogy ezekben a gyermekekben nem alakult ki, nem alakították ki azt az értékrendet, amely szerint tisztelnünk kell mindent, ami élő, embert, állatot, növényt egyaránt. Nem értették meg és fogadtatták el velük a tényt, hogy életet adni vagy teremteni komoly felelősség, kioltani pedig visszafordíthatatlan bűn, nem egy számítógépes játékban élnek, ahol a game over után egy gombnyomásra újraindul az élet.

Kért bocsánatot valaki?

Másnap kaptunk egy levelet arról a településről, egyébként mindvégig kiemelten figyeltem arra, hogy se a gyerek, se a település neve ne kerüljön nyilvánosságra, tehát onnan érkezett egy levél, amelyben egy fiatalember azt írta, hogy ő kér elnézést az egész település nevében, szégyelli, hogy ez megtörtént, de ne várjunk a szülőktől és az iskolától se kommentárt, hiszen ők egy következmények nélküli közösség. Mi megtettük azt a gesztust az iskola felé, hogy érdeklődtünk a gyerek hogyléte felől, azt mondták, hogy a fizikai sérülése csekély, és azt sem látják, hogy lelkileg különösebben megviselték volna a történtek. Szintén másnap a Facebookra felkerült az apukának egy levele, nem nekem címezte, de bennünket tett meg a történtek felelősének, erre pedig én egy privát üzenetben leírtam azt, ami valójában történt. Ezt követően ő elnézést kért, és levette az eredeti posztját. Az első megszólalásában egyébként tipikus, laikus megjegyzések szerepeltek, például, hogyha vemhes volt az állat, miért nem zártuk el a többitől, és így tovább. Nos, azért, mert épp Zara volt a vezér, de kevesen tudják, hogy a szurikáták matriarchális társadalomban élnek. Tehát ő nem csak anyaként és társként volt jelen, de vezérként is dominálta a többieket.

Nem hiszen, hogy magyarázatra szorul, hiszen az állat nem szabadult ki a kifutóból és támadott meg egy látogatót, normális esetben pedig egy állatkertben akkor sem nyúlunk be a ketrecbe, kifutóba, villanypásztor mögé, ha egyetlen tábla sem hívja fel erre a figyelmet.

Öt táblát helyeztünk ki összesen, nagyjából hat-hét méteren belül.

A Kecskeméti Vadaskert szurikátáknak épített kifutója / Forrás: EchoTv

Sajnos a média egy része jócskán félrevitte az ügyet, mivel nem értették meg a lényeget, így fiú versus szurikáta választásra degradálták. Pedig itt a kultúránkról van szó, a felelős magatartásról, arról, hogy minden tettünknek következménye van, és hogy mire neveljük a gyerekeinket, mit üzenünk nekik a saját viselkedésünkkel, véleményünkkel – ezért is fontos az ügy utóélete. Mi lett a levelezés vége?

Végül is az apuka a válaszlevelében már elnézést kért a család és a fiú nevében, az eredeti elmarasztaló posztját pedig, mint említettem, levette. De azóta senki sem jelentkezett, senki sem jelezte, hogy az anyagi kárt meg kívánja téríteni, vagy egyáltalán, hogy szeretne valamiben segíteni. A levelemet én úgy zártam, hogy szeretettel meghívom őt, és az egész családját a vadaskertbe, azért, hogy lássa, mivel foglalkozunk, miért küzdünk nap mint nap.

Mit gondol, miért váltott ki ekkora indulatokat Zara esete? De gondolok itt minden olyan ügyre, amelyben állatokat kínoznak, vagy vernek agyon, különösen, ha ezt még videóra is veszik és megosztják a nagyközönséggel.

Azt gondolom, ezek az esetek tökéletes társadalmi tükörként funkcionálnak. És valóban, a médiának is komoly szerepe, nagy felelőssége van abban, hogy mi a végső üzenet. Épp a múlt héten futottunk bele egy olyan munkavédelmi szakértőbe, aki azt nyilatkozta az egyik internetes portálnak, hogy a teljes felelősség a Kecskeméti Vadaskertet terheli. Természetesen megkerestem ezt a szakembert és megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e a vadaskert szabályzatát, vagy az állatvédelmi törvényt? Vagy történetesen járt-e már egyszer is Kecskeméten, a vadaskertben? A válasz természetesen nemleges volt. Egyszerűen a gyárakban kialakított munkavédelmi szabályokat húzta rá a parkra. Visszatérve az eredeti kérdésre, gondolom maga a szurikáta is kiválthatta ezt a hullámot, a cukiság faktor és a televíziós ismertsége révén.

Valószínűleg, ha egy varangyos békát vág földhöz egy látogató, hiába védett akár, nem kapott volna ekkora figyelmet.

Ez biztos. Az pedig, hogy Zara vemhes is volt, csak még rátett egy lapáttal, mivel nem egy, hanem három szurikáta pusztult el egyszerre. De azt is mutatja az eset, micsoda feszültség van az emberekben, és most név nélkül kiírhatták magukból ezt, minden kontroll nélkül.

Sokan névvel is. Amely kommenteket én olvastam, azokból az derült ki, hogy a többség nagyjából helyén kezelte a történteket, csak a két szélsőség esett egymásnak, egyfelől akik a fiú vérét követelték, másfelől meg akik azt mondták, kit érdekel, ez csak egy szurikáta volt.

A vadaskerttel kapcsolatos szomorú népszerűséget egyszer már megéltem, három éve, amikor idekerültem. Az előző igazgató ellen bírósági eljárás indult, amelyben az állatkínzástól kezdve a hulladéktörvény megsértéséig sok minden felmerült, így morálisan abszolút mélyponton volt a vadaskert, de gazdaságilag is, amikor felkértek, hogy jöjjek és tegyek rendet. És bizony értek olyan vádak, hogy én túrtam ki az előző igazgatót, holott valójában a tulajdonos váltotta le a tevékenysége miatt, ezért aztán horrorisztikus megjegyzéseket is kaptam. Ezekre vagy nem reagáltam, vagy azt mondtam, hogy mindenkit szeretettel várok, és egy kávé után, a vadaskertet körbesétálva szívesen elmesélem, mi történt. Mondanom sem kell, senki nem jelentkezett.

Ez is egy tükör. Mára viszont látványos eredményeket értek el a kollégáival közösen.

Igen, persze eleinte – a Budakeszi Vadasparkhoz hasonlóan – mi is csak az őshonos kárpát-medencei fajokat tartottuk, s csak később szélesítettük a palettát, és ma már büszkélkedhetünk azzal, hogy Magyarországon biztosan, de talán Európában is, a legszebb tigrispár a miénk, illetve a legszebb hímoroszlán is. És vannak olyan állatfajok, amelyek csak nálunk láthatóak, például a mandrill, vagy a petymeg. Az a koncepciónk, hogy egyfajta gyöngyszemmé alakítsuk a Kecskeméti Vadaskertet, kihasználva a kicsiség előnyeit. A különböző médiumok kifejezetten szeretnek hozzánk járni, mivel minden testközelben van, ellentétben a több tíz hektáron elhelyezkedő nagyobb állatkertekkel. Mi a kisgyerekes családok számára is kellemes élményt nyújtunk, mert egyrészt kiépített utak vannak, másrészt a vadaskertet végigsétálni épp annyi időt vesz igénybe, amennyi még egy gyerek figyelmét is maximálisan leköti. Egyébként visszatérve még a szurikátára – az eset hétfői napon történt, de még azon a héten, pénteken bejött egy apuka a három-négyéves kisfiával, és fölültette a kifutó szélére a gyereket úgy, hogy belógott a lába, az apát pedig még az sem izgatta, hogy a villanypásztor esetleg kellemetlen fájdalmat okozhat a hároméves kisgyermekének. Aztán amikor szólt a kolléga, hogy ne haragudjon, ki is van táblázva, hogy az állat haraphat, akkor fogta a gyereket és berakta a kifutóba, az állatok közé, ironikusan megjegyezve, hogy „az nincs kiírva, hogy nem teheti be, csak az, hogy nem nyúlhat be, mert az állat harap”.

Nem tudok mit mondani.

Erre én sem tudtam.

Ha feljelentették volna kiskorú veszélyeztetéséért, eljárás indult volna ellene?

Természetesen.

Mi a konklúzió? Zara kapcsán, de minden olyan eset kapcsán is, amelyben értelmetlenül elpusztul egy állat?

Mindenkinek kicsit el kellene gondolkodni azon, hogy az adott esetben milyen felelősség terheli. A szülőknek, a pedagógusoknak, de az állatvédőknek is. Mert az állatvédelem ne csak arról szóljon, hogy fotelforradalmárként írogatunk, hanem ki kellene menni a fényre, lehetne workshopokat rendezni, elbeszélgetni a gyerekekkel a természetről, az állatokról – ilyen tevékenységekre kellene jóval nagyobb hangsúlyt fektetni. A politika részéről pedig mindez kapjon méltó támogatást. Találja meg végre mindenki a maga feladatát, szerepét ebben a kérdésben, és közösen építsünk egy olyan társadalmat, amelyben a minimálisra tudjuk redukálni az állatok és a természet rovására felelőtlenségből, vagy tudatlanságból elkövetett károkat. De ehhez arra van szükség, hogy indulatainkat, energiáinkat olyan tevékenységekre fordítsuk, amelyek segítenek megelőzni ezeket a szomorú eseteket, és induljunk el pozitív irányba, nem csak a cselekedeteinkkel, a kommunikációnkkal, hanem a gondolkodásmódunkkal is.

„Csak akkor igazán erkölcsös az ember, ha engedelmeskedik annak a belső kényszernek, hogy minden hozzáférhető életnek segítségére legyen, s fél attól, hogy bármely élőnek ártson”. Albert Schweitzer amikor ezt írta, az élet tiszteletéről beszélt. Mert az életet tisztelnünk kell, nyugodjék ez keleti vagy nyugati, vallási vagy filozófiai alapon. Schweitzer szerint legyen hasonlatos, vagy azonos szellemi „léteredője” minden élőlénynek. Higgyük, vagy ne, hogy van lelkük a halaknak, de tisztelnünk kell bennük is a létezés egyedi csodáját! Mert ettől lehetünk igazán emberiek.

„A felnövekvő generáció hogyan tanulná meg bárminek is a tiszteletét, ha maga körül csak emberkéz alkotta környezetet talál, ami sokszor még talmi és visszataszító is?” – teszi föl félve, ám jogosan a kérdést Konrad Lorenz. Mert ha nem tiszteljük a létezést, mi is elpusztulunk az összes élőlénnyel együtt.

Életképek a Kecskeméti Vadaskertből:

Kattints ide a diavetítéshez.

A szövegbuborékok forrásai:

Botás Enikő: Nem háziállatoknak való vidék – Magyarország

Botás Enikő: Aki állatot öl, annak az ember lesz a következő?

Lorenz, Konrad: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne (Cartaphilus kiadó, 2001)

Mózes I. könyve, 1. fejezet 28. vers

Mózes I. könyve, 9. fejezet 9-10. vers

Olty Márta: „Az állatok nyomorúsága” / Bevezető: Állatvédelem a Bibliában

Schweitzer, Albert: Az élet tiszteletének etikája. In. A.S.: Az élet tisztelete (Ursus, Budapest, 1999)

      The post Polgári Szilvia: Bálám szamara se érti appeared first on PolgárPortál.

Polgári Szilvia: Bálám szamara se érti a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

A fasizmus iskolájában

1956 – A megtorlás „joga”, avagy a halál gyakorlata a levert forradalom után (1.)

Még folytak a „Vihar” hadművelet elkeseredett harcai, amikor Kádár munkás-paraszt (ellen-) kormánya minden rendelkezésre álló erejével hozzákezdett – Gosztonyi Péter szavaival – Magyarország legnagyobb politikai megtorlásának végrehajtásához.

Első lépésben végiglövetik és -verik az országot, második lépésben megalkotják a megtorlás „jogát”, és megindulnak több tízezres nagyságrendben a büntetőeljárások, amelyek során a vádlottak teljes kiszolgáltatottságukban néztek szembe a megtorló hatalom bírónak álcázott hóhéraival. Szólni kell tehát – röviden – arról a normarendszerről, amelyet a restaurált hatalom hozott létre, s amely aligha tekinthető jognak. A megtorlást elszenvedők – életük, működésük és haláluk – története maga a forradalom sokszínű története. Voltak közöttük, akik nagyon messziről érkeztek, s lettek a forradalom katonái. Másokat a diktatúra „nevelt” forradalmárrá, s voltak – ők, a „rendpárti forradalmárok” (M. Kiss Sándor) –, akik az erkölcs és a jog védte igazság s nem a fegyverek erejével akarták visszazökkenteni a magyar történelmet arra a vágányra, amelyről a szovjet megszállás fegyveres erejére támaszkodva a „kommunisták akarata” (Rákosi Mátyás) letaszította.

Az ÁVH ismét főszerepben

Mielőtt megvizsgálnánk, és választ adnánk arra a kérdésre: betartotta-e a hatalom a saját maga által deklarált jogot, s hogy a büntetés kiszabásánál milyen szempontok érvényesültek a gyakorlatban, szólnunk kell röviden a jogon kívüli megtorlásról. Elsősorban azért, mert ennek áldozatai sokkal kevésbé ismertek az utókor előtt, mint az ítélettel meggyilkoltak, másrészt, mert az ő sorsuk is üzenetértékű. November 4-e után napokon belül világossá vált, hogy a szovjet világbirodalom hadserege ellen fegyveres győzelmet nem lehet elérni. A jogi kereteken kívüli megtorlás már november 4-én megkezdődött. Ide kell sorolnunk ugyanis a karhatalom megszervezését. A Kádár János kívánságának megfelelően létrehozott „forradalmi ezredekben” újból döntő szerepet kaptak a volt ÁVH tisztjei.

Bírósági tárgyalása bizonyítási eljárásakor a megbilincselt Erdész Jenővel eljátszatják, miként lőtt le egy ÁVH-s tisztet, 1957 Fotó: MTI

A forradalom november 4. utáni újabb szakaszáról indokolt beszélni. Ennek az új szakasznak a főszereplői a munkások által életre hívott munkástanácsok voltak. Munkástanácsokat nem csak a gyárakban választottak. November 8. és 12. között Budapesten több kerületben kerületi munkástanácsok alakultak, és megalakult a Nagy-budapesti Központi Munkástanács (november 14-e, Egyesült Izzó). Képviselői két nap múlva tárgyalásokat kezdtek a Kádár-kormánnyal mint a hatalom de facto birtokosával. Kádár – aki a proletárhatalom képviselőjének hirdette magát – nyomban nem léphetett fel a munkásönkormányzat demokratikusan választott testületei ellen.

Az Országos Munkástanács megalakulását – amelyben Kádár egy kormány lehetséges létrejöttét látta – azonban fegyveres erő bevetésével akadályozta meg november 21-én. Az az eddig sosem volt helyzet állt elő, hogy a munkástanácsok lettek a nemzeti ellenállás vezetői a lakosság döntő többségének támogatásával. Ezt a helyzetet mind Kádár, mind Nagy Imre úgy értékelte, hogy az országban „kettős hatalom jött létre”. A nyugati szocialisták is hasonlóan látták a munkástanácsok szerepét. Bill Lomax a munkástanácsokban „a forradalom motorját és irányítóit” tiszteli.

A munkástanácsokkal Kádár nem is tudott, nem is akart kompromisszumot kötni. December elejére azután Kádár rendelkezésére állt az a „saját erő”, amellyel hozzákezdhetett – vérrel és vassal – a kizárólagos hatalom megragadásához.

Az akciósorozat előtt, 1956. december 4-én a Katonai Tanács ülést tartott. Itt Uszta Gyula végül kiadta a parancsot: „Gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük.” Ezzel megindult az a gyilkosságsorozat, amely elsősorban a sortüzek – nemzetközi jogot megcsúfoló – lövetésével kezdődött.

A sortüzek halálos áldozatainak pontos számát ma még nem tudjuk meghatározni. A sortüzek helyszínein ma már – több helyen – neveket is felsoroló emlékmű áll. A karhatalom bevetése, a decemberi sortüzek lövetése – túl a kizárólagos hatalom megszerzésén – a megtorlás jogon kívüli, a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaiba ütköző, emberiesség elleni bűntettet megvalósító cselekedetek voltak. Az utolsó nagy sortűz Csepelen 1957. január 11-én dördült el.

A karhatalom fellépése – ugyancsak a nemzetközi jogban tilalmazott – kínzásokat és gyilkosságokat valósított meg az ország minden területén, és félelmet, a teljes kiszolgáltatottság, védtelenség érzését váltotta ki a polgári lakosság körében. Így a balatonkenesei honvédüdülőben Árvai Mihály őrnagy parancsnoksága alatt működő – önmagát „halálbrigádnak” nevező – karhatalmisták, a tatabányai Beer János csoportja éppúgy a megtorlás jogon kívüli eszközei voltak, mint a szolnoki kegyetlenkedések.

Félelem nélküli élet?

Varga Gusztáv ajkai főmérnököt Lestyánszky Mihály százados és Orosz János főhadnagy néhány társuk segítségével gumikábelekkel verte agyon. Radó Gábort az egri rendőrkapitányság bekerített udvarán Feliszig Imre karhatalmista agyonlőtte 1956. december 15-én. Gál János 42 éves sértettet letartóztatásakor agyonverték, a tököli internálótáborban 1957. április 22-én meghalt. Szegedi József 23 éves technikust 1957. november első napjaiban tartóztatták le, és vallatás közben agyonverték. Kovács Ferenc 53 éves hosszúhetényi lakost Zengő Zoltán nyomozó verte meg. A sértett 1957. október 26-án belehalt sérüléseibe. Shwáb György 28 éves asztalost 1956. november 9-én Pécsett, a Pipacs utcában géppisztolysorozattal lelőtték. Id. Nagy Károly MÁV-főkalauzt Tar községben 1956. február 21-én Tóth László tari lakos karhatalmista agyonlőtte. Nebehály Ignác sértettet Kesztölc határában 1957. július 5-én Tatai János karhatalmista agyonlőtte. Horváth Lajos csanádapácai lakost – a forradalmi bizottság volt elnökét – Molnár László főhadnagy, Bálint Lajos alhadnagy és még öt társuk halálra verték 1957. február 21-én. Gál Lajos nagyrábéi lakost Pócsi Imre alhadnagy és egysége 1957. február 5-én verte halálra. Hadady Rudolf és Hargitay Lajos salgótarjáni forradalmárokat a karhatalmisták megkínozták, majd az Ipolyba lőtték. Holttestüket 1956. december 10-én az Ipolyból fogták ki. Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébános – miután tiltakozó levelet írt Kádárnak – meggyilkolását 1957. február 28-án héttagú csoport hajtotta végre. Brenner János rábakethelyi római katolikus segédlelkészt – mert nem tett eleget az Állami Egyházügyi Hivatal rendelkezéseinek – 1957. december 14-én több mint harminc késszúrással meggyilkoltatta a politikai rendőrség. Szekuli Pál ösküi segédlelkészt – volt politikai elítéltet – 1957. december 7-én meggyilkolta a politikai rendőrség.

A névsor nem zárt, még számos név felbukkanása várható.

A karhatalom brutalitását a Legfőbb Ügyészség ügyészei is kifogásolták. Münnich Ferenc ezt a – nem is vitatott – tényt sajátos cinizmussal kezelte: „A karhatalom ellen sok panasz fut be; szeretnénk az ügyészségről is ilyen híreket hallani […]. Nem vagyunk hívei a hatalmi szervek kilengéseinek, de jobb, ha ilyen kemény, mint ha lelkesedik érte az ellenforradalom, mert semmit nem csinál.” A munkástanácsok hatalmát a decemberi sortüzek ténylegesen megszüntették (jogilag a munkástanácsokat csak az 1957. november 17-én kelt 1957. évi 63. tvr. szüntette meg).

Kádár János talán legtöbbet idézett kijelentése arra vonatkozik, hogy nem lesz megtorlás a forradalomban való részvétel miatt, hiszen cél „a testvérharc megszüntetése, a rend és a belső béke helyreállítása. A kormány nem tűri, hogy a dolgozókat bármi ürügy alapján üldözzék azért, mert a legutóbbi idők cselekményeiben részt vettek.”

A novemberi rádió beszédeiben ugyancsak a „félelem nélküli élet”-ről beszélt, megerősítve a november 4-én meghirdetett program 3. pontját: „ismételten félreérthetetlenül kijelentem azt is: kormányunk november 4-i felhívásában tett ünnepélyes ígéretet, mely szerint egyetlen dolgozónak sem lehet bántódása amiatt, mert október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett, betartjuk és mindenkivel betartatjuk”.

A proletárhatalom szolgálata

Kádár azt is hangoztatta, hogy nem lesz semmilyen bosszú vagy megtorlás: „el vagyunk tökélve a múlt hibáinak gyökeres felszámolására, nem vezet közöttünk senkit a bosszúállás szelleme, s ezt nem tűrjük meg semmiféle helyi szervnél, beosztottnál sem. Ellenkezőleg tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bizalmát bírva lehet csak vezetni és kormányozni hazánkat.”

Ehhez képest a kádári restauráció egyik sarkköve a kivégzések sokasága volt! Ezt szolgálta a jogrendszer átalakítása: – A rögtönbíráskodás (statárium) bevezetése 1956. december 11-én. A katonai bíróságok statáriális tanácsai 1956. december 15-én kezdték meg az ítélkezést, és 1957. november 3-ig folytatták.

– A gyorsított eljárás bevezetését Kádár az 1956. december 28-i kb-ülésen sürgette. A megalkotott 1957. évi 4. tvr. pedig bevezette a gyakorlatba. Anélkül, hogy részleteznénk a szabályokat, fel kell hívni a figyelmet arra a barbár intézkedésre, amely lehetővé tette a 16 év feletti fiatalkorú halálbüntetésének alkalmazását. Így lett áldozata Mansfeld Péter Vágó Tibor embertelenségének.

– A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának létrehozását Kádár az 1957. április 5-i ikb-ülésen terjesztette elő. Szükség volt ugyanis egy olyan fórumra, amelyen a hatalom kívánsága szerint bármilyen ítélet meghozható volt. Az öttagú ítélőtanácsban egy szakbíró és négy népbíró ítélkezett. Utóbbiakat a legfelsőbb politikai vezetés jelölte ki – nemegyszer súlyosan elfogult emberekből.

– A népbírósági tanácsok országos rendszerének kiépítése már 1956 novemberétől érlelődött. Az MSZMP IKB 1957. április 5-én hagyta jóvá a koncepciót, és június 17-én kihirdették az 1957. évi 34. tvr.-t a tanácsok felállításáról.

Az eljárásokban nem érvényesült az úgynevezett súlyosítási tilalom. 48 olyan halálos ítélet született, amikor csak védelmi fellebbezés volt bejelentve a vádlott javára!

Magyarországon a forradalom leverése után nem volt olyan független bíróság, amely előtt a súlyos vádak pártatlanul elbírálhatók lettek volna. A Kádár nevével fémjelzett hatalom tagadta a bírói függetlenséget. Tipikus megfogalmazást adott erről Borbély Lajos a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség közös pártszervezetének ülésén: „Az igazi bírói függetlenség egyet jelent azzal, hogy a bírák semmilyen körülmények között sem befolyásolhatók a munkásosztály érdekei ellen, és mindig a proletárhatalmat szolgálják.” Ez rímel a Marosán György által a február 4-i ügyészi értekezleten mondottakra, amelyben egyenesen tagadta a bírói függetlenség létezésének lehetőségét is. A Legfelsőbb Bíróságon 1957. március 22-én tartott kollégiumi ülésen az ítélkezést mint az osztályharc eszközét értelmezte Lee Tibor kollégiumvezetőtől Radó Zoltán tanácselnökig a Legfelsőbb Bíróság egész kollégiuma.

Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke pedig nem kevesebbet követelt 1957. március 28-i beszédében, mint hogy „tanuljunk egy kis osztályharcot a fasizmus igazságszolgáltatásától. […] a Magyar Népköztársaság bírái vagyunk, a proletárdiktatúra bírái, akiknek kötelessége, hogy a proletariátus államát erősítsék, és annak minden ellenségét, akik a proletárforradalomra kezet emel, kíméletlenül megsemmisítsék.”

Kahler Frigyes

Folytatjuk

A fasizmus iskolájában a Nemzeti.net-en jelent meg,