#elmondani

[meghalnikenemar]

Csak ha egyszer el tudnám mondani azt a sok gondolatot, ami a fejemben kavarog.

Vajon akkor megértenél, vagy téged is összezavarnálak?

[csakhagyjmeghalni]

Úgy elmondanám mit érzek irántad....

[ruddentropptabornok]

Április 8.

Az Alföldről hazafelé jövet a kocsiban végig 27-28 fokot mutatott a hőmérő, délután háromkor. Ez kb. a május közepi-végi hőmérsékletnek felel meg. Négy hete nincs érdemleges csapadék, magyarán tavaszi aszály van. Az orgona nagyjából elnyílt, ami ugye az "öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára" sorokból tudhatóan kb. öt hétnyi eltolódás jelent, mert május első vasárnapja lenne az ünnep. Riasztásra mentem, egy nap alatt végzett a monília kompletten a kajszival. Külső fertőzés nem lehetett, rendben ment minden növényvédelmi kezelés. Nem mennék bele a szakmai részletekbe, hogy hogyan függ össze a téli (komoly) fagyok hiánya, és ennek az öt-tíz éve még röhögve kezelt betegségnek a mérhetetlen pusztítása, de a lényeg annyi, hogy a (kajszi) barackosnak vége. Septében összeült a kupaktanács, megszületett a döntés: ősszel jön a láncos, kibasszuk az egészet a picsába. Honap kellett volna a következő esedékes kezelést elvégezni rajta, de nem csináljuk, értelmetlen. Minek, ha kivágjuk pár hónap múlva? Tíz éve tudom, hogy ez lesz, és tíz éve pofázom, hogy bajban vagyunk, de most, hogy az egész klímakatasztrófa hétfő reggel kilenckor egyben rám szakadt, megrogytam. A sírógörcs kerülgetett délelőtt a gyümölcsösben. Öntjük rá a pénzt, a munkát és ez a harmadik év, hogy nincs egy szem termés sem. Nyilván, ha egy vállalkozás három éven keresztül nem termel egyetlen peták bevételt sem, azt be kell szántani. Nálunk ez szó szerint ezt jelenti: láncos lesz és szántás. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de most kurvára mellbe vágott. És ez csak az intrója a ránk váró apokalipszisnek. A hazai szántóföldi gazdálkodás még nagyobb bajban van. A kukorica, ami gazdasági értelemben a gerincét képezi az egésznek, négy éve szart sem terem az Alföldön. Gazdálkodó haverokat kérdezve, mindenki veszteséges az elmúlt három évben. Nem sírni akartam, csak ventilálni és elmondani, hogy KURVA NAGY SZARBAN vagyunk mindannyian. TE IS! A kibaszott MAD-MAX-korszak sokkal közelebb van mint hinnétek.

[diogenesz2020portugal]

Pottyondy Edina 

Schiffer András, a Megafon ÖTödik hadoszlopa Facebook posztban vette védelmébe szegény, jó Orbán Viktort, mert egy influenszer (én) utolsó szarházinak nevezte. Azzal kezdi Schiffer András, hogy nem ízléses szarházinak nevezni a miniszterelnököt, mert:

"Egyrészt azért nem, mert ők az én hazámat képviselik akkor is, ha ez nekem nagyon nem tetszik. Másodszor pedig azért nem, mert a jogállamiság védelme nem a brüsszeli panaszkodásoknál, vagy a Szabadság téri jópofizásoknál kezdődik, hanem ott, ha önmagukért is tiszteljük a közös intézményeinket, függetlenül attól, hogy azt éppen ki testesíti meg."

Tiszteljük a közös intézményeket! Ohhh! András, mesélj még! Tehát van egy hatalom, ami a saját törvényeit sem tartja be, a világ gazembereivel és népirtóival haverkodik, a politikai ellenfeleit pedofilozza, embercsempészeknek és pedofilsegítőknek ad kegyelmet, az országot lerabolja, a környezetet pusztítja, az oktatást, az egészségügyet tönkreteszi, a közmédiát kisajátítja. De tiszteljük a közös intézményeinket! És azért szarházinak mègse nevezzük miniszterelnök urunkat. Köszönöm András a kioktatást, de az én hazámat képviselte már Szálasi, Rákosi, Kádár és Gyurcsány, és ha Orbán Viktor nem is a legrosszabb közülük, tisztelet maximum a szolgáitól jár neki.

Schiffer így folytatja:

"Tegyük azonban félre egy pillanatra az ízlésbeli fenntartásokat! Ha mondjuk Hatvanpuszta, a magyar víz- és termőföld-vagyonra telepített akkugyárak, a munkajog, a sztrájkjog leépítése, a foglalkozás-egészségügy szétverése, a szakszervezetek ellehetetlenítése, a szerződéssel engedélyezhető környezetszennyezés miatt nevezné egy influenszer „utolsó sz*házinak” a miniszterelnököt, azt legalábbis érteni vélném."

Kedves András! Használtam ezen ügyek miatt is hasonló jelzőket Orbán Viktorra, sőt még száz dolgot tudok mondani, amiért kiérdemli. Nem azt írtam, hogy a képmutató háborús celebkedés miatt szarházi a Főni, hanem csak megállapítottam, hogy szégyen, hogy ez az "utolsó szarházi vezeti az országunkat".

De emiatt még nem válaszoltam volna. Ami igazán megdöbbentett az írásodban, az az orbáni propaganda szó szerinti felmondása. Tehát nézzük, hogyan értékeled az úgynevezett "békemissziót", amit az a miniszterelnök folytat, aki nevezte már háborúpártinak Európát, a magyar ellenzéket, Von der Leyent és MZP-t, Bident és Magyar Pétert, csak egyvalakit nem. Vlagyimir Putyint. Őt még nem nevezte háborúpártinak. Tudod András, a fószert, aki elindította az egész öldöklést.

Tehát mit mond Schiffer András? Ezt:

"Európában egyetlen vezető veszi a bátorságot, hogy legalább meghallgassa a harcoló feleket"

Tény, hogy a nyugati vezetők nem találkoznak Putyinnal. De ez tényleg azt jelenti, hogy nem ismerik az álláspontját? Tényleg azt jelenti, hogy szegény, békepárti Putyin ott szorong a Kremlben, a világbéke iránti olthatatlan szomjával, egyedül, mert senkinek sem tudja elmondani?

Nem, András. Pontosan tudod, hogy nem ezt jelenti. Pontosan tudod, hogy Putyinnak minden képessége megvan, hogy a feltételeit és a szándékait kommunikálja. Pontosan tudod, hogy nyugati és keleti diplomaták százai keresik a megoldást a konfliktusra, és pontosan tudod, hogy amikor ezek a háttérben folyó tárgyalások eredményre vezetnek, akkor csatlakoznak a miniszterelnökök, elnökök, uniós vezetők. Mert mindaddig amíg Putyinban nincs szándék a békére, addig ezek a látogatások csak az orosz propagandagépezetet szolgálnák. Azt a propagandagépezetet, ami valóban háborúpárti, ami valóban emberek, civilek, gyerekek gyilkolását szolgálja, és aminek te is része vagy.

Képtelenségnek tűnt eddig nekem, hogy egy magyar értelmiségi -aki nem Deák Dániel vagy Bayer Zsolt- az arcát adja ahhoz a média-hazugsághoz, hogy Orbán Viktor, akit megvet a nyugati világ, akit lenéz a keleti világ, akit megvet Ukrajna és akit semmibe vesz Oroszország (ugye emlékszel még Orbán előző békemissziójára, amikor Putyin biztosította arról a nagy magyar államférfit, hogy nem lesz háború, nem támadja meg Ukrajnát?), majd képes lesz békét teremteni ebben az őrületben. Majd pont Orbán Viktor látogatása lesz az, ami után bárki hátrább vonul. Ezzel szemben az az igazság, hogy Orbán Viktor jelenléte, politikája olaj a tűzre, tovább szolgálja az orosz áldozatiság narratíváját, tovább szolgálja a "mindenki felelős, csak Oroszország kevésbé" hazugságát.

Schiffer András így zárja gondolatait:

"Értem én, hogy nem az árnyalt értékeléstől, hanem az úgymond erős kifejezésektől keletkezik több kattintás és csörög sűrűbben a kassza, csakhogy a kormánypropaganda is pont ezen az elven működik."

András! Nyilván jól belelátsz a kormánypropaganda működésébe, de azért jelzem neked, hogy itt, a másik oldalon nem csörög a kassza Facebook posztok után. Egész pontosan soha egy fillért nem kaptam sem Facebook posztért, sem a politikai véleményemért semmilyen megrendelőtől. A gyanúsítgatás, a ki nem mondott vádaskodás viszont nagyon ismerős.

Mondd csak ki nyugodtan! "Dollárbaloldal! Soros! Nemzetáruló!" - hisz már nagyon közel vagy. És sokan lesznek, akik tisztelni fognak, hogy meghajolsz az erő és a hatalom előtt. Orbán Viktor sem tesz mást Putyinnal.

[otthonzulles]

ez nagyon szép volt, Pikó András rögtönzött győzelmi beszéde:

Megvan a többségünk, most egy gonosz mondatot szeretnék mondani, utána viszont nagyon szeretnék egy személyes beszédet, amit nagyon régóta tervezek elmondani nektek. A gonosz mondat az arról szól, hogy Józsefváros minket beszavazott, a Fideszt leszavazta, a szocikat meg kiszavazta; **üdvrivalgás miatt érthetetlen**.

Olyan képviselőkkel ismerkedtem meg most, akik most annyi idősek, mint amilyen idős én voltam a rendszerváltás idején. Néztem őket és… ugyanazt láttam bennük… ezen sokat gondolkodtam, amit én is átéltem 1990-ben.

Azt Hittem, hogy lesz otthonom; olyan amilyet szeretne mindenki, barátságos; olyan amelyben figyelünk egymásra, amelyben a gyengét segítjük, amely szolidáris, amely tisztelettudó, amely szolgál, amely böcsületes; és lesz hozzá egy hazám is.

Ezt a hazát én elvesztettem, nagyon régóta érzem ezt, hogy hazátlanná váltam és valószínűleg nagyon sokan érzitek ugyanezt itt. Az az elmúlt öt év, ami itt történt, az amikor arról beszélünk hogy Józsefváros 'mit jelent', mi az otthon; Józsefváros az elveszett haza nekünk. Nemcsak az otthonunk, hanem addig amíg nincsen ebben az országban rendes hazánk, olyan amely tisztességes, olyan amely becsületes, olyan amely tisztakezű, olyan amely figyel a szegényekre, olyan, amely értékeli a teljesítményt, olyan, amely hisz a munkában… addig Ez a hazánk. Úgy is fogunk rá vigyázni.

Köszönöm szépen.

videón 10:46-tól

[csacskamacskamocska]

Picike pride – hetero szívvel

Beszélgetünk..., a pasasról, akit 27 év házasság után a felesége rajtakapta egy másik pasival és váltak, a pasas szerette volna maga elmondani a felnőtt lányának a válás okát. A lány reakciója: nagyon örül, mert már egy ideje szerette volna bevallani, hogy leszbikus. Szélsőjobbos, mihazánkos család, a családfő megátalkodott homofób. És meleg a négyből két gyerek, és végül csak kiderül, hogy az apa is. A gyerekek és az anya felszabadulnak, az apa meghasonlik. A fiú, aki évekig járt terápiára a szorongásaival és fóbiáival, aztán miután leérettségizett, a 18. születésnapját követően kiállt, hogy apa, anya, meleg vagyok! A szülők pedig: oké, de mi eddig is tudtuk. Kérsz még egy szelet sütit? Az anya, akinek a gyereke még nem coming outolt a család felé, ezért a nő eljár rendezvényekre, pridera, hogy a tevékenykedéséről lehessen beszélgetni, így puhítsa a környezetét, előkészítse a terepet. 50+ os férfi, aki magányosan élve megvárta amíg meghalnak a szülei, hogy a kis faluban ahol éltek, a szülőknek ne kelljen megküzdenie az ő másságával és csak utána kezdte keresni a kapcsolódásokat. Szülők, aki kiállnak a gyerekükért akár a családdal szemben is. Őket csak együtt lehet megtagadni. És a család végül elfogadja, hogy a fiú unokájuk mostantól lány unoka. És az a csodás nő, aki annyira nem tudott mit kezdeni a rászakadt hírrel és magánnyal, hogy inkább egy egész csoportot szervezett a hozzá hasonló szülőknek, hogy minden gyerek kaphasson egy szülői ölelést, aki a sajátjától nem kaphatott. És sztorik, sztorik, drámaiak, gyönyörűek, szívszorítóak sokszor, én a végén már szétkönnyeztem a sminkemet.

Mennyi fájdalom körbe-körbe a titkolózások, hazugságok, önismeret és elvárások körül. Mennyi elpazarolt élet, ami boldog lehetett volna vagy sokkal több boldogság lehetett volna benne, és mennyi sok rémisztő figyelmetlenség, felszínesség. Nem az az érdekes, hogy nekem mit jelent vagy jelent-e bármit is az, hogy a környezetemben valaki homoszexuális. Nem hangoztatom, hogy nekem ám vannak meleg barátaim mert nem érdekel senki szexuális élete, kivéve a férfié, aki a szerelmem. Ha valaki azt mondja, hogy mától hívjam Lorettának, akkor úgy hívom, nézze el nekem, ha néha belezavarodok, nekem is meg kell szoknom, ne vegye tiszteletlenségnek. És nem érdekel, hogy szatyorban hordja-e ki a gyerekét. Ha nagyon közeli barát lenne, még az is lehet, hogy kihordanám én. De a fájdalom, amit a titkolózás okoz az embereknek, az zavar. A mögötte megbújó kommunikációs és önismereti problémák zavarnak, a beletörődés a felszínes vágyba vagy a vágy hiányába egy kapcsolatban, az zavar. A szorongás okozta frusztráció vagy agresszió az zavar. És nyilván nem leszek népszerű az önzőn heteronormatív gondolataimmal, de ha elfogadóbbak lennénk az összes mindenféle betűvel ellátott identitásukat kereső vagy másságukra rátaláló emberrel, akkor mindenkinek sokkal kurvább jobb lenne, szóval egyszerűen praktikus lenne és pl a heteróknak is jobb lenne, ha sok meleg nem érezné azt a nyomást, hogy a környezet elvárásainak kell megfelelniük a kapcsolataikban. Mert szembetalálkozni azzal, hogy rossz szándék nélkül, de átbasztak vagy az egész életedet kell újraírnod, amire nem voltál felkészülve, minden álmod, terved a „normális” életről az megy a kukába – szóval ez nekünk se könnyű. És azt gondolom, nagyon kell szereti azokat az embereket, érintett családtagokat, barátokat, ismerősöket, akik ezt képesek szívből való szeretettel végigcsinálni, de azokat is, akik szép lassan de feldolgozzák a saját normáik átalakulását és kinyilvánítják az elfogadásukat és szeretetüket a másik ember felé. Persze, ez nem ennyire egyszerű, ezt én is tudom, ez mindkét oldalon egy spektrum, stb, annyira sokszínű az egész, hogy szinte nem is lehet mindenkire igaz véleményt formálni, stb, az idő, a vágyak, az emberek, a körülmények gyurmáznak mindenkit, ma ez fontos, holnap az, akár hetero vagy akár nem, de vannak dolgok amik mindenkit meghatároznak, hogy telik ez a kurva élet.

[csakszavak]

Ha valamit nem tudsz elmondani szavakkal, mondd el tettekkel. Gyakran sokkal többet érnek, mint a szavak.

[eltiron2]

...

...

John Sandford - Biztos zsákmány

Talán én vagyok az egyetlen ponyvakrimi-fan a magyar tumblin, tehát tök érdektelen poszt, de muszáj vagyok elmondani, hogy John Sandford a kedvenc krimiíróm. Szeretem persze Elmore Leonard-ot meg nagy rajongója vagyok Raymond Chandlernek, de Sandford stílusától kifekszek - rémületes, horrorisztikus bűneseteket ír meg, és közben teliszórja a regényeit ilyen sunyi kis poénokkal, ettől lesz igazán életszerű és kurvára szórakoztató minden könyve. Idén már a 14.-et olvasom tőle (jópárat másodszor-harmadszor) és nem tudok lecsobbanni róla, sajnos lassan végére érek az eddigi életművének :(

[son1cthehedgeh0g]

Oké, kikényszerítetted belőlem. Nem akartam elmondani, neked meg főleg nem, de addig szívóztál, amíg kibukott belőlem, hogy igazából azért léptem ki a messenger csopiból, hogy ne lássak képeket rólad, mert még mindig olyan vagy számomra, mint valami drog. Persze, sejtettem, hogy nem fogsz válaszolni, de erre tulajdonképp nem is lehet mit.

És ma is megyek bicajozni, nem érdekel a 40 fok,let’s go sziget, mert addig sem kattogok rajtad, meg az is lehet, hogy összefutok életem leendő szerelmével.

[mirabellomonferrato]

A víz

Kicsit bele vagyunk gárgyulva a problémába. Ez abból látszik, hogy teljesen váratlan pillanatokban valamelyikőnk megszólal és mond valami oda nem illőt, A VÍZRŐL. Hogy szerinte ez meg az lehet. Megpróbálom elmondani, hogy mi van vele. -- Az utca szintje, ahol a kinti elzáró van, az egy fél emelettel mélyebben van, mint ahol a vezeték a lakásban megjelenik és ahol az vízóra volt. -- Nem tudjuk hol jön be a víz a házba!!! Talán a pincében a fallal körülvett gáztartály mögött. A gáztartály a ház másik csudasága a gazdátlan pince mellett. (van egy hatalmas gázolajtartály a pincében, kettős téglafallal körülvéve. A pince negyedét elfoglalja, 10 nm-t a fallal együtt. A tartály szinte teljesen üres, az alján van valami besűrűsödött massza, amennyire egy elemlámpával látni lehet. Korábban a pincében volt egy gázkazán, ami melegvizet meg gondolom fűtést is csinált.) -- A bejövőnek hitt vezeték (ami a fotón látszik) egy éles kanyarral lemegy a pincébe -- A bejövőnek hitt vezeték (ami lemegy a pincébe), azon lent a pinyóban (így a vízóra előtt) van egy csap és egy elzáró. Az elzáró még oké, de a csap??? (nekem amúgy persze tetszene, hogy méretlen vízzel töltöm meg a medencét majd, ha lesz, csakháát.) -- Felmerült, hogy a szar vezeték, ami a falon és pincefalon keresztül feljön a házba, szóval, hogy azzal van valami gond, mondjuk lyukas, és az áztatja a homlokzatot. -- De bennem felmerült az is, hogy nem, hanem a járda lejt frappánsan a házfal felé, és az áztatja vagányul a falat, meg most már azt is látom, hogy a pincefalat is. Bár korábban azt mondtam, hogy az nem nedves, de most egyértelműen az. -- elkezdtem kitúrni a vezetéket, ami a pincébe megy és amin a lakásban a vízóra volt.

itt látható a túrás: Ilyen volt

ilyen lett

Baloldali vezeték megy le a pincébe, a jobboldali a padló alá és tovább valamerre a házba. Szar ólom, nyilván ki kell cserélni, de amúgy sem iszik az ember itt vezetékes vizet, amikor 5 centért van tisztított, hűtött és akár buborékos víz. Szinte minden faluban van ilyen vízautomata-ház.

REJTÉLY, de amíg itt vagyunk kiderítjük, hogy hol jön be a víz a házba és hol mennek a vezetékek. Van kütyüm amivel lehet keresni a falban a vasat. Megpróbáljuk.

Nade a víz visszakötése feladat.

Vízszolgáltató 1 van. (áramszolgáltató van egy nagy, meg sok kicsi, akik a nagytól veszik az áramot és mindenféle kedvezményes csomagokat ajánlanak, meg fix valamiket változó valamikkel, de mivel nincs irodájuk, mi nem tudtunk velük egyezkedni mert csak telefonon lehet) A vízszolgáltatónak 3 irodája van Mirabello környékén, 2 amiben nem sok dolgot lehet elintézni, meg 1 ahol mindent. Ez a mindent is intéző nagyon fontos iroda egy apró városka lehetetlen helyén található és kb 8 nm-es helyiség, ahova még egy nyomtató sem fér be. :D Amúgy MINDENT el lehet intézni online, csak, ha nem tudod a nyelvet, akkor rábasztál, mert rengeteg intelligenciával és google képfordítóval sem tudsz eligazodni. Elautóztunk ebbe az irodába, ahol egy nagyon kedvesnek látszó srác és egy nem annyira kedvesnek látszó nő volt. A nem annyira kedvesnek látszó nő tényleg nem volt annyira kedves, úgy elhajtott minket mint a picsa. Csakhát, konok vagyok, mint a penészfolt, úgyhogy felhívtuk Klaudiát, aki tolmácskodott nekünk telefonba és beszélt az ügyintézővel (aki továbbra is utálta a munkáját, amúgy más nem volt rajtunk kívül, szóval ráért volna). Végül Klaudia megpuhította, adott nekünk egy nyomtatványt és írt hozzá pár sort. A nyomtatványt e-mailben be kell adni. Egy hét múlva kijön egy szakértő és megnézi, hogy be lehet-e szerelni a vízórát. Újabb hét múlva jön a szerelő és beszereli a vízórát.

Mi egy hétig vagyunk itt, úgyhogy ez már nem fog beleférni, meg nem is szeretnénk, ha jönne a szakértő, amíg nem tudjuk, hogy mi a szar van a vízvezetékkel. Úgyhogy számoltunk, adtunk vettünk, és úgy döntöttem (merthogy enyém az egész projekt, én pénzem bánja az összes felújítóst döntést), hogy megbízom Klaudiát, hogy intézze ezt a dolgot. ki kell majd fizetnem az utazásait meg az idejét, de akkor is kevesebből kijön, mintha 2x ideutazok, ami minimum 300 ezer, és még akkor is igénybe kell vennem a segítségét a fordításban.

ÉS AZ ÁRAM Bár azt mondták, hogy csak kattintgassuk szorgalmasan a villanyórát, és egyszercsak lesz áram, ma amikor éppen Torinóban sétáltunk, hívtak, hogy útban van a villanyszerelő a házhoz és egy órán belül ott van. Mi kétórányira voltunk, mert vonattal mentünk a buli kedvéért, nem autóval. Egyáltalán nem volt róla szó, hogy jön bármilyen villanyszerelő. Végül megegyeztünk, hogy holnap fél tízkor jön. Feltételezzük, de nem tudjuk, hogy lecseréli a villanyórát. Bízom benne, hogy lesz áram és nem valami rábaszás vagy fizetnivaló lesz belőle, hogy jön a szerelő.

Mentünk ma Torinóba, és nem tudok mást látni, csak azt, hogy én ezt az országot imádom. A házakat, az ablakokat, a teraszokat, a tereket, az árkádokat, a leandereket, pálmafákat, a délelőtt aperol fröccsöt iszogató öreglányokat, meg mindent amit látok. Más íze van a látványnak. Nem jobb mint Magyarország, más. :)

[ajtostolahazba]

Tegnap a terápián az ex-1 került szóba. Megkérdezte a pszichológus, hogy milyen érzéseim vannak iránta. Előbb nem akartam elmondani, de erősködött, hogy kimondva talán máshogy érzek majd. így az abban a pillanatban eszembe jutó összes negatív jelzőt felsoroltam, és határozottan mondhatom, hogy az érzés, ami előjön vele kapcsolatban mindig, az a düh, a gyűlölet és a harag. Érdekes volt ráeszmélni, hogy 2-3 irányított kérdéssel hogyan lehet teljesen új perspektívából nézni dolgokat. Pédául, hogy miért várom, hogy úgy viselkedjen, mint egy normális ember, ha az elmúlt 34 évben képtelen volt rá? Vagy felismerni a mintát, hogy a gyerekeim ellen elkövetett verbális aljasságoktól való ösztönös védelem hogyan kapcsol be nálam, amikor a két éves unokámat akarom megvédeni az ő nárcisztikus, követelőző, de csak biológiai alapon követelt nagypapa szerepétől. És hogy miért van szükségem erre a haragra, miért érzem, hogy kell, hogy minden ellenem és a lányok ellen elkövetett szemétsége elleni tiltakozásom testet kell, hogy öltsön ebben a zsigeri gyűlöletben... ma este a sors fintoraként ő és én, mi ketten fogunk vigyázni Ádira. Ő egyedül alkalmatlan, nem tudja ellátni, nem is érti, nem is ismeri, így ott leszek én is, hogy tulajdonképpen Ő csak végig asszisztálja, ahogyan lefektetem Ádit. Vissza nem térő alkalom lenne elmondani neki mindent, mindet, amit gondolok. Hogy tönkretett, hogy kihasznált, megalázott..Hogy a mai napig leszarja a gyerekeit, hogy leszarja Ádit is, de követeli a szeretetet, amiért semmit nem tesz az égvilágon. És mindenki hibás, ha hozzá nem szalad oda a gyerek, ha nem ismeri, ha nem tőle vár vígasztalást amikor sír, pedig fennen hangoztatja, hogy ő nagypapa, de idén pl.csak 4x sikerült meglátogatnia az unokáját, az utolsó látogatása óta a gyerek beszél. 1 hónap Korfu, 3 hét Egyiptom, utazgatások, hobbi-építkezés, mert lóvé az van persze, ebből áll az élete, erre mindre van idő. Ő kijelentette, hogy élni akar, róla a gyereknevelés letelt( mintha valaha is része lett volna az életének a gyereknevelés), mindenki baszódjon meg... Szóval nem tudom mit érnék el vele, ha ma este négyszemközt elmondanám neki, hogy mekkora egy fasz, nem tudom van-e értelme egyáltalán mondani neki bármit. De lehet, hogy magam miatt megérné. Lehet, hogy nem miatta kell kimondanom, hanem magam miatt... Nem tudom...asszem most hagyom az ösztöneimet dolgozni.

[sztivan]

én tudom, hogy nagy divat mindenen problémázni, de halkan annyit szeretnék most elmondani

aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa hogy mennyire jó, hogy végre olyan idő van, amilyennek a naptár szerint lennie kéne, teljesen megborított az áprilisi harminc fok, végre tizenfokok és eső, annyira annyira annyira szeretem

[algebraicvarietyshow]

o fogja elmondani trumpnak a valosagot ukrajnarol!

[konyvekkozt]

egy lakóm öngyilkosságot kísérelt meg. túlélte

abban biztos vagyok, hogy nem az én hibám, nem az én felelősségem. minden ügyfelem szabadon rendelkezik a saját magával kapcsolatos döntéseivel, az életét illetően is. ha bármit meg tudott volna fogalmazni a nehézségeiből, segítséget kért volna, lett volna lehetőségem segíteni

abban nem vagyok biztos, hogy alakul a segítő kapcsolatunk. ha kívánhatnék, azt szeretném, hogy ne legyen benne szégyen, amiért megpróbálta és most pszichiátrián van. ezt majd elmondom neki. magamból pedig teljesen ki kell dolgoznom a "mi lett volna ha" gondolatokat, mint ahogy azt a félelmet is, hogy megismétlődik a kísérlet

szociális munkásnak lenni nem csak nehéz, hanem néha fájdalmasan nehéz. közben pedig büszke vagyok magamra, hogy tudom nem hibáztatni magamat, tudok külső szemlélő lenni (bár nyilván megérint az eset) és amiért válaszokat akarok találni a kérdéseimre (és nem hagyom, hogy az egyre általánosabb "ne beszéljünk róla, akkor nem kell feldolgozni" szemlélet vigyen el)

"maga az egyetlen, aki törődik velem!" - hallottam sokszor. M-nek most ez máshogy volt a valósága, mint máskor másoknak. merthogy mondta ő is, én meg eszébe juttattam a fiát, az unokáját, a barátot, aki hőségriadókor klímás lakásba vitte autóval - nem tudta jól elmondani, miben, hogy és mennyire érzi magát egyedül

[lacikaszep]

kurvara a poklom a hangüzenet és soha nem fogom meghallgatni azt ami fél percnél hosszabb

rákaptam a hangüzenetekre

tényleg besokalltam az egy ujjal gépelgetéstől, túl sokáig tart hosszú üzeneteket írni

viszont ez nekem kvázi új, nem nagyon szoktam, innen a körkérdés

hangüzenet etikett

- milyen legyen, milyen ne

- ha baráttól, családtól jön vs ha randi-jelölttől

- milyen hosszú az ideális bemutatkozás

- rossz és jó tapasztalatok, előnyök és hátrányok

minden érdekel!

[csacskamacskamocska]

Én nem azért csinálom!

Érdekes írást olvastam arról, hogy az emberek hányféle módon menekülnek éppen attól az intimitástól, amire állításuk szerint vágynak. Belemenekülnek valami látszatba, valami biztonságosnak ítélt, általuk uralható látszatba. Mert a valódi intmitásban van kiszolgáltatottság. Uh, a kiszolgáltatottság érzése egy nagyon fontos dolog, amit az embereknek át kéne gondolni. Volt egy ismerősöm, akit soha az ismeretségünk alatt nem hallottam, hogy valami, bármi is tetszett volna neki, bármit szeretett volna, bármi felé kimutatta volna a ragaszkodását. Sem személy, sem dolog, semmi nem volt, amit őszinte mosollyal elismert volna, hogy neki az fontos, ő szereti. Még a szülei se. Se a kapcsolatai, se a hobbijai, semmi. Míg egy nap, bebaszva kifejtette, hogy az Insta, hogy ő azt hogy IMÁDJA, hogy ott bármit és mindent, és amit csak akar, és mesélt, és mesélt, és az egész lényét átjárta, hogy neki tényleg az a valódi rajongása. Egy oldal, amit ő tart kézben, ahol azt hazudik amit akar, ahol uralkodhat a szabályokon, ahol nem kell alkalmazkodnia max a népszerűség miatt ügyesen kommunikálni. Senki nem kéri számon mit mondott vagy igért tegnap és a beletett energia sokszrosát kapja vissza lájkok és hozzászólások formájában. Rajongható imidzset épít, a saját idealizált, de minimum vasbetonozott látszatát. Intim hangulatot láttat, de nem kell az intimitás kiszolgáltatottságát megélni. Az intimitás kiszolgáltatottsága nem az, hogy elmondasz valamit, és majd azt továbbmondja az akinek elmondtad. Nyugodtan hidd el, hogy mindenki elkotyog mindent. Aki titkot tart, az azért teszi, mert nem számítasz és fel se fogta, a magáévá se tette azt amit mondasz. Nem szándéksan kotyognak az emberek, nem rosszból teszik, csak áramoltatják az információt. Aki azt gondolja, tud titkot tartani, az úgy meséli el, ahogy én is, de elmeséli. Ha tartalma van, ha mélysége van, ha nyomot hagyott, akkor elmeséljük. Mindannyian. Visszaélni vissza lehet azzal amit elmondasz vagy csinálsz, ellened lehet fordítani. De ki tenne ilyet? Pszichopaták, narcisztikusok. Ők nem másnak fogják elmondani, hanem neked fogják elmondani, ellened fordítják amit mondtál, akkor amikor a legváratlanabb és legalkalmatlanabb a támadás. A kiszolgáltatottság abban van, hogy az intimitás ismeretlen helyzetet teremt. Amiben azonnal, gondolkodás nélkül kell jó döntést hozni, jól kommunikálni. Az bírja az intimitást, aki hisz abban, hogy van megfelelő érzelmi készlete a helyzetekre, illetve akinek az énképének a tudatos része az, hogy itim helyzetekben már volt, az így vagy úgy történt, ő így vagy úgy kezelni tudta akkor, később, szóval van rugalmasság érzése ezekre a helyzetekre. Sőt, élevezi ezeket a helyzeteket, ismeri azt az érzést amikor megkönnyebül, hogy elmesélt valamit, örül amikor a másikon érzi, hogy valami fontosat osztott meg, szeretne még mélyebbre ereszkedni, mert a lelki behatolás érzés olyan, mint a szex, a közös élmény érzése jó érzés neki, akarja, értékeli, pozitívan tölti fel általa a saját életét. Nem csak a szex intimitás, néha az éppen nem az, de az intimitás megélése éppen olyan hatással van, mintha orbitálisat szexelt volna az ember.

Ám, van akiknek nincs mélysége. Akikkel nem lehet ilyesmit megélni, mert nincs. Tényleg nincs. Van akinek a testén nincs háj. Nem tudsz mibe belemarkolni, nem tudnád belenyomni a húsába az ujjadat, mert nincs. Ha megpróbálod, csak a kemény izom van a bőr alatt. Amúgy ez persze vonzó dolog is lehet, ha valaki csupa izom, szóval lehet, hogy sántít a példa. Vagy mégsem. Igazán azt akartam érzékeltetni, hogy az intimitásra való képesség egy nagyon szép és gondozott kert. van akinek nincs semmilyen. Van akinek kertje van, de felveri a gaz, ha belemész tele leszel kullanccsal és vágásokkal a lábszáradon. Vagyis akkor neki mégsincs.

Az írás azt fejtegette, hogy a sport és minden időrabló tevékenység az intimitás kerülésére szolgál, miközben tiszteletet és sikereket eredményez.

Vagyis, érzésem szerint, ha van egy mérleg aminek az egyik oldalán az van, hogy otthon főztök (vagy bármit csináltok) együtt, közben dumáltok, röhögtök rajta, ha valami nem sikerül, beszélgettek filmekről, tervekről, más emberekről, magatokról – és a másik oldalán a bármiféle siker, legyen az sport vagy média vagy művészeti vagy bármi, és valakinek fontosabb a siker (a külső megerősítés), akkor ő fél az intimitástól vagy nincs rá képessége.

Mindenkinek van egy kifogása, egy magyarázata arra, hogy ez miért nem így van, ő miért máshogy éli meg, miért jó úgy, ahogy van az ő életében. Nekem mindegy, de szerintem érdemes ezt végiggondolni. Hogy mi van azzal a kerttel.