#elesn

[hicapacity]

A múltkor írtam arról, hogy milyen rossz lelki állapotban vannak azok a segítők, akik a szerhasználóknak próbálnak segíteni. Szociális munkások, pszichológusok, orvosok: mind kiégésről, kilátástalanságról panaszkodnak. Úgy érzik, legfeljebb kis tüzeket olthatnak el egy tűzvihar közepén. Tehetetlenek azzal kapcsolatban, hogy a klienseik reménytelenül sodródnak egyre kijjebb, a centrum felől a perifériára.

Nemrég olvastam egy cikket, ami nevet is adott ennek a jelenségnek: morális sérülés. Ilyenre akkor kerül sor, amikor egy ember ki van téve embertársai szenvedésének, de mégsem tud az alapértékeinek megfelelően cselekedni, esetleg éppen azokkal szemben cselekszik. Mert egy olyan rendszer részeként tevékenykedik, ami újratermeli a szenvedést és nem hagy kiutakat. És ez rajta hagyja a nyomát az emberen pszichésen, szociálisan és spirituálisan is.

A morális sérülés tipikus elszenvedői katonák, akik parancsra tesznek rossz dolgokat, bántanak másokat. De morális sérülést szenvedhetnek el olyan segítő munkát végzők is, akik túl gyakran szembesülnek azzal, hogy a rendszer cserben hagyja vagy bedarálja azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne támogatásra. És akik nem képesek megadni azt, amire igazán szükségük lenne. Akik túl gyakran kell, hogy széttárják a kezüket: nem tudok segíteni, meg van kötve a kezem, nem az én kompetenciám, nincsen meg hozzá a megfelelő intézményes háttér, szakember, pénzforrás.

És ebben a helyzetben nem csak a kliens sérül - aki csalódik a rendszerben, csalódik a segítőben és csalódik saját magában, a saját elhatározásában, a saját reményében is, hogy lehet másként élni. De sérül a segítő is, aki a sejtjeiben érzi, tudja: igazságtalanság történt. És persze elmehet szupervízióra, megróbálhatja leválasztani magáról az egészet: "én megtettem, amit tudtam". De azért ott bent mégis sérül ő is. Emészti belülről a tehetetlenség és a szégyen. Erodálodik benne az elhivatottság, csökken az együttérzés. És persze ezt tovább súlyosbítja az is, hogy a saját egzisztenciális helyzete is bizonytalan. Sem erkölcsi, sem megélhetési szempontból nem érzi, hogy megbecsülik - hogy őt megfogná valaki, ha elesne.

Tényleg szörnyű látni, hogy amióta ezen a területen dolgozom, tehát az elmúlt húsz évben, mennyi kitűnő szakember morzsolódott le, hullott ki, lépett le, mert kiégett, mert elege lett. Vagy megmaradt ugyan, de kiábrándult cinikus lett belőle, aki lemondott minden álmáról, és már csak arra összpontosít, hogy túléljen. Marakodva, tolakodva a szűkös forrásokért a sorstársaival. Egy ilyen közegben, ahol mindenki a túlélésre van berendezkedve, fejlesztésről még beszélni sem lehet - ahogy szolidaritásról sem. És ezért nem egyes (szak)emberek felelősek - hanem az a rendszer, ami a hétköznapok részévé tette, normalizálta a morális sérüléseket. A hazugságot, az álszentséget, a pökhendiséget és főleg a közönyt.

[angelofghetto]

mi hiányzik még

Nem akartam belepancsolni a jó kis felsorolásba, inkább nyitottam egy új bejegyzést. mert lenne itt még valami fontos és értékes, ami nagyon jó volt, nagyon hiányzik, és igazán ráférne (újból) a világra.

Egy cikkben olvastam egy magyar zenészről, akit a ‘60-as években annyira megihlettek Leonard Bernstein fiataloknak szóló koncert matinéi a mindazegy királyi tévében (vasárnapi ebéd előtt ment a sorozat), hogy ötven év távlatából is rengeteg pillanatára emlékszik, gyakorlatilag ezért lett zenész.

Osztom a véleményét. Bernstein a maga laza stílusában tanított meg a klasszikus megértésére, szeretetére, ő tanított meg rá, hogyan LÁSSUK a zenét. Akárhányszor szeretném átadni az élményt, rá kell döbbennem, hogy SZÉGYEN, mennyire kevés nyoma van a szokásos megosztó oldalakon.

Mai napig emlékszem Muszorszkij: Egy kiállítás képei elemzésére, milyen eszközöket alkalmazott a zeneszerző Baba-Jaga boszorkány ábrázolására: sötét, disszonáns hangokat... a Gnóm bicebócaságának érzékeltetésére csetlő-botló szabálytalan ütemet, mintha folyton elesne... a Kijevi nagykapu lefestésére monumentálisan áradó dallamiságot, mély hangokat, a csibék táncára pedig valóban csipogó, játékos futamokat. Ezeket a promenád kötötte össze, ami egy visszatérő alaptéma, de mindig kicsit más, az egyik festménytől másikig vezető séta motívuma. Ezt a zeneművet dolgozta át később az Emerson, Lake és Palmer csapat, ami nem volt csekély teljesítmény a maga idejében.

Aztán ott volt Vivaldi: Négy évszak remekműve. Megtanultuk felismerni a zenéből a tavaszi rügypattanást, meghallani a kismadarakat, az éltető esőt, az utána újra előbukkanó, mindent felszárító napfényt, a hőségben szinte álló levegőt, a dörgéssel, villámlással közeledő záport, a bő termés ajándékát, a szüret mozgalmasságát, a lehulló faleveleket, a lehulló hópelyheket, a hótakarón és jégkristályokon megcsillanó napsugarakat, a csípős szelet.

Bernstein imádta Gershwint, akit igazi amerikai zeneszerzőnek nevezett, és egész részt szentelt az amerikai zene jellegzetességeinek, laza ütemeinek, szemben az európai stílus kimértségével.

A suliban a Kodály módszer szerint tanulhattam, járhattam a Zeneakadémia ifjúsági matinéira, ahol híres magyar zenepedagógusok énekeltettek meg bennünket (hisz mind zeneiskolások voltunk) olyan csodás közösségi élményekkel megajándékozva bennünket, ami felejthetetlen. És ott voltak a vasárnaponkénti találkozások Bernstein sorozatával, amit semmi pénzért ki nem hagytam volna.

Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy mindennek részese lehettem, és igazából  nem kicsit sajnálom a mai generációkat, akik kénytelenek olyan kínálatból választani, hogy értelmetlen, agyament rajzfilmeket néznek, vagy hogy celebek takonyban csúszkálnak.

Végül még ideteszek egy részt, ami ugyan nem a legizgalmasabb a sorozatból, de legalább fent van a neten... csak hogy láthassuk belőle, hogyan tudja Bernstein felkelteni a figyelmünket a zene iránt.

[ezmarkabare]

Körbeugrált egy tízen pár éves kis srác. Úgy érzem örökre tönkretettem neki valamit amikor a mit csinálnék, ha elesne kérdésre azt válaszoltam, ha elesik az őt fogja zavarni nem engem.

[porce-lany]

"Nem nyerni (...) olyan, mintha valaki feljutna a Holdra, de ott megbotlana egy sziklában, és elesne. Na és? Attól még a Holdon van."

[tumblitech]

Az Apple megalkotta a nagyszülők első okosóráját

Az Apple ma esti bemutatóját a Watch 4. generációjával kezdte, melynél gyorsan ugorjuk is át a dizájnt érintő csodás dicséreteket és kezdjük a fizikai paraméterekkel: 30 százalékkal lett nagyobb a kijelző, miközben a méret 2 és 4 milliméterrel növekedett, azaz az idei széria 40 és 44 mm-es variációkat kínál. 

Az oldalél tekerhető koronája ezúttal már rezgő visszajelzést, azaz haptic feedbacket is kapott, ami egyébként már az iPhone 7 óta bevett szokás az Apple telefonjaiban és pont olyan érzete van, mintha egy kattogó óraszerkezet lenne a kezünkben - szóval ha ugyanaz a technológia, akkor tökéletesen passzol majd az órákhoz is.

A beépített hangszórók 50 százalékkal hangosabbak lettek a korábbiaknál, azaz ha még mindig jó ötletnek tűnik a karórával telefonálás, akkor az idei modellekben ez már élvezhetőbb is lesz. Ugyanezen területen szándékszik segíteni a jobb vételt biztosító kerámia és zafírüveg borítású hátlap is. Teljesítményben dupláz az új Watch, azaz az elődhöz képest az új, 64 bites, kétmagos, S4 névre hallgató processzor kétszeres feldolgozási sebességet kínál és rengeteg, az eszköz szenzorai által begyűjtött adatot kezel gyorsabban, az elődökhöz képest.

Ennél a pontnál érezte úgy az Apple, hogy két felügyeleti funkciót is beépítsen: Az első az elektrokardiogram képesség, ismertebb nevén az EKG, ami komplett szívritmus vizsgálatot tathat mindössze úgy, hogy a ehhez csak rá kell tennünk a kezünket a fentebb említett koronára. Az Apple egy biztonságos rendszerben tárolja ezeket az adatokat, amiket azután később meg is tudunk osztani orvosainkkal illetve kérhetünk elemzést és értesítést, ha valamilyen kezdeti szívproblémára utaló jelet érzékelne a szoftver. 

Mondhatni tehát, hogy az Apple eddig is kifinomult egészség központú gondolkodása a Watch kapcsán egy új szintre lépett, és akkor még nem is beszéltünk az esés érzékelésről. 

Merthogy az Aple Watch 4 bizony azt is képes beépített giroszkópja és az S4-es chip magas számítási teljesítménye által érzékelni, ha épp elesne vagy zuhanna viselője, ami egyfajta távfelügyeletet is biztosíthat idősebb családtagoknak. Az óra ugyanis ilyenkor programozott módon képes reagálni ezekre az esetekre és akár automatikusan tárcsázhat vészhelyzetben hívandó telefonszámokat.

Röviden tömören itt az új Apple Watch 4, nagyobb kijelzővel, új, eddig csak ritkán látott egészségfigyelő funkciókal és egyébként nagyjából változatlan üzemidővel, a bemutatón ugyanis 18 órás használatot emlegettek, számadatok viszont az akkumulátor kapacitásáról ezúttal sem hangzottak el. Nem úgy, mint az árról, a 399 dolláros kezdőárat egy eSIM képességgel lehet megfejelni, aminek hála 499 dollárról is indulhat az árcimke. Az Apple Watch 4 szeptember 21-től válik elérhetővé nálunk is.

[mauriciopiva]

Procuradores da Lava Jato são vítimas de Fake News da extrema imprensa sobre uso de sistema espião Depois de mexer com as estruturas da política brasileira e prender cacíques da política nacional, o Ministério Público Federal passou a sofrer ataques dos mais baixos níveis. A invenção da vez divulgada pelo UOL foi que os procuradores que integraram a força-tarefa do caso Lava Jato no Paraná teriam se apropriado de um sistema espião de telefones celulares. #operacaolavajato #patriabrasileira #brasil #patriaamadabrasil #policiafebrasil #lavajato #lulaladrao #ptnuncamais #MudaBrasil #sergiomoro #politica #eleicoes2022 #brasilia #noticias #terceiravia #corrup #moroorgulhonacional #moropresidente2022 #moro2022 #moropresidente #elesn #direita https://lnkd.in/djEqiWi https://www.instagram.com/p/CRzS25dgxs0/?utm_medium=tumblr

[elvesztettem0az0eszem]

A szerelem

“A szerelem vers tétova oda A szerelem egyház, templom, zsinagóga A szerelem óra mindig delet mutat város ahol sosem jártál mégis tudod az utat … …ez nem olyan mint egy nadrág amit az élet majd rád igazít…” #Konyha

Érdekes elgondolni honnan-hova jutott ez a szám bennem. Értelmezni nem tudtam, ahogy sok más romantikus, szerelm ködbe íródott dalt, verset, filmet. Ő mutatta meg mindez mit is jelenthet egy embernek. Mondjuk szerintem pont a szeretet ami többé tesz egy embert, nem a tudomány vagy a technika vagy az a fizikai tudás amit értékesnek vélünk. Hanem hogy megtaláljuk a rózsánkat akiért meghalnánk. Vagy ahogy itt fogalmaz, a nadrágot azt a nadrágot ami többé és szebbé teszi az életed és addig észre sem veszed míg le nem hull rólad. Egyedül maradsz egy szinten mindig, próbálod foltozni és betölteni de a szíveden az űrt csak Ő tölti be. Érzed nem vagy egyedül és tudod hogy szeretnek de önző vagyok ha azt mondom ez nekem nem elég?! Önző leszek ha azt mondom én Őt akarom, vele akarok reggel kelni és bármi baj van vele kiállni és ha kell vígasztalni. Hisz mindig erősebb volt a lelke az enyémnél és csak próbáltam annyit átvenni hogy tudja itt vagyok és tudjam hogy kellek hogy én vagyok a bástya ha elesne. Óvjam és védjem a világtól mint egy törékeny kis rózsát, legyen bármi legyek én a védvár. Lehessek az ki a szemébe néz és megnyugtatja, egy öleléssel elringatja és örökre ott legyünk egymásnak mint a törött csillag mely összeill s összeáll pár rövid szóra “Örökké szeretni foglak”

[suttogo]

Gondoltam egy világot, S benne sok szép virágot. Sok gond, bú és bánat nélkül, Hol a lélek megbékül. Gondoltam én sok embert, Novembert, meg decembert. Fehér télbe egy kicsi lányt, Ki hóba veti angyalát. Ezen gondtalan világban, A leánynak sincs bánata. Csak felszabadult nyugalom S a virágok illata. Ám e hely sem tökéletes, S a kislyány mégsem aggódik. Hiszen biztos lehet benne, Úgyis minden megoldódik. Ha megbotlik és elesne, Mindig van, ki visszarántja. Hogyha egyedül is sétál, Ha kell, ott van egy barátja. Gondoltam egy világot, És egy csinos lányt bele. Hajába szép virágot, Mit fúj a boldogság szele...

ez a vers ma azért kerül ide, mert a költészet napján a kedvenc költőm előtt így tisztelgek. sajnálom, elfogult vagyok.