#egyetemi alapítványok

[1mondatban]

“fideszesek, tehát hazudnak.”

[tuntetesinfo]

hirtelen, holnap

A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és az Akadémiai Dolgozók Fóruma tiltakozik az MTA-tól elcsatolt kutatóhálózat újabb átalakításának terve ellen.

A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatot a kormány és a HUN-REN Központ tervei alapján gyakorlatilag az egyetemi „modellváltás”-ból ismert közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) mintájára privatizálnák. A törvénytervezet szerint a jelenlegi kutatóintézeteket megszüntetnék, és a kutatóhálózatot ma még ismeretlen formában alakítanák át. Az új rendszer nem tartalmaz garanciákat a munkavállalók számára, és privatizálná a Magyar Tudományos Akadémia közvagyonát.

A magyar kormány és a kutatóhálózatot felügyelő HUN-REN Központ azt állítja, hogy a kutatóhelyek vezetőivel és a kutatóhálózati dolgozókkal egyetértésben történik az átalakítás. Az igazság viszont az, hogy sem a dolgozókkal, sem az őket képviselő szakszervezettel nem volt érdemi tárgyalás. A kutatóközpontok főigazgatói november 14-én, csütörtökön 14:30 órakor a HUN-REN Központnál arról fognak tárgyalni, hogy elfogadják-e az előzetesen megküldött javaslatot.

Fejezzük ki együtt a véleményünket: a kutatóhálózat szétverését célzó törvénytervezetet ne nyújtsák be az Országgyűlésnek.

Tedd magad szabaddá, szólj a kollégáknak, legyünk minél többen!

Helyszín: 1053 Budapest, Károlyi utca 9. (Károlyi és Irányi utca sarka)

Ha nem tudsz ott lenni, támogasd aláírásoddal a petíciónkat: https://szabad.ahang.hu/.../nemet-mondunk-a-zsarolasra...

A törvénytervezet részleteiről tájékozódj az ADF közleményéből: https://adf2019.com/.../privatizacio-fenyegeti-a.../

Kérjük, hogy a Budapesten kívüli intézetek, kutatóközpontok közös fotóval, piros lapot mutatva, rövid üzenettel fejezzék ki tiltakozásukat és csatlakozásukat. A képeket az info@tddsz.hu email címre várjuk, és a TDDSZ Facebook-oldalán közöljük a demonstráció napján.

[diogenesz2020portugal]

Gábor György

TLDR

Ad notam: A logika a helyes következtetés tudománya. Egy következtetés akkor és csak akkor helyes, ha lehetetlen, hogy premisszái igazak, konklúziója viszont hamis legyen.

Premisszák:

A tankötelezettséget 16 éves korra csökkentette.

Egy totálisan inkompetens rendőrt nevezett ki a köznevelés és a közoktatás élére.

Rá sem hederít arra, hogy az egész közoktatás darabokra esik szét: sokszorosan megalázott, kifosztott, semmibe vett tanárok, a jövőjüket az általános és a középiskolákban elveszítő diákok, már az induláskor sorstalanná tett esélytelenek.

A múlt évszázadban feledkezett gondolkodásával és habitusával, s a jövő hazai cselédtársadalmának víziójával, bent bandukolva a XXI. században, azt mondja, hogy a hazai oktatás legfőbb baja a hittan és a testnevelés hiánya, mintegy ezek pótlásában és kiterjesztésében jelölve meg a közoktatás hazai programját.

Szó nélkül hagyja, hogy a szakmai tárgyalásokat óhajtó és az ellehetetlenített helyzetük miatt, továbbá a diákok jövője érdekében tiltakozó tanárokat a rendőrminiszter rendőrrohammal intézi el, s teszi ki az utcára, egyszerre növelve a pedagógushiányt, s egyszerre ellehetetlenítve a tanulókat, legfőképp az érettségire készülő, s tanáraikat elveszítő diákokat.

Egy szava sincs, amikor a közoktatás és a köznevelés ügyével megbízott rendőrminiszter azt mondja, hogy „én nem értek az oktatáshoz.”

Az egyetemek vagyonát alapítványi formába tereli és teszi lenyúlhatóvá, s inkompetens pártállami komisszárokat ültet élethossziglan az alapítványokba: saját minisztereit, államtitkárait, pártbéli polgármestereket, kormánybiztosokat, pártjának képviselőit, pártjának és családjának üzletfeleit, csókosait, barátait és barátnőit.

Az egyetemi autonómia elvéről mit sem tudva, s arról hallani sem kívánva nem teszi lehetővé, hogy az egyetemek a legminimálisabb hozzászólási vagy véleményezési jogkörrel rendelkezhessenek saját jelenük és jövőjük tekintetében.

Az alapítványok pártállami összetételében látja a garanciát arra, hogy a tudományosság általa megnevezett legfőbb kritériuma, a „nemzeti” eszme megerősítése és az „internacionalista-globalista” szemlélet száműzése a hazai oktatás és tudományosság dicsőségére realizálódjék.

A káderlerakatokká egypártrendszeresített +egyetemi" alapítványok átláthatatlanságát maga szorgalmazza, pártállami reflexeiből fakadóan természetesnek tekinti az intézményes garanciák teljes hiányát, s pártállami káderein keresztül őrzi az átláthatatlanság megszokott ködét és homályát.

Nem érdekli, hogy a közoktatásban részt vevő diákok nemzetközi felmérésekben is kimutatott eredményei mekkora mértékben esnek vissza, s még csak el sem gondolkodik annak okán, vajon miért választja egyre több diák a külföldi felsőfokú képzést a hazai helyett, továbbá ezekből hány marad kint véglegesen, a méltányosabb és biztonságosabb anyagi és egzisztenciális feltételeket, s az összehasonlíthatatlanul jobb tudományos-kutatási körülményeket választva.

Konklúzió:

„Akinek van gyermeke, az azért azt mondja, hogy miféle emberek ezek? Lehet, hogy van egy vita Magyarország meg Brüsszel között, meg nem értünk egyet. Micsoda ember az, aki bosszút áll más ember gyerekén vagy a fiatal nemzedéken? Micsoda dolog ez? Hát, ilyen emberek vannak Brüsszelben. Képzelje ezt el! Egy politikai vitát úgy akarnak lerendezni, hogy bosszút állnak a magyar fiatalokon.”

(A gátlástalanság, a manipulációs szándék, a tényleges felelősség hárításának gyávasága és a cinizmus csimborasszója.)

[zeroz2ro]

2022-től 2026-ig összesen 1630 milliárd forint jut a 22 alapítványhoz. Magyarul: kormányváltás ide vagy oda, a következő választási ciklus VÉGÉIG 22 fideszpártkatona kuratórium dönt 1630 milliárd elköltéséről. Abból azért lehet finanszírozni a Pártot és a holdudvart. Egy kis tanácsadás, ügyvédi költségek, informatikai fejlesztés, takarítás, építés-fejlesztés stb.

[pszeudoertelmisegi]

Polyák Gábor, a PTE Komm. Tanszék docense, tökéletesen összefoglalta, hogy mi a probléma az egyetemi modellváltással.

“A kollégák és a diákok körében is az látszik, hogy nagyon keveset tudnak erről az egyetemi "modellváltásról". A legtöbben racionalizálnak, és abban bíznak, hogy a hétköznapokban majd szokás szerint okosba' megoldanak mindent, azaz semmi nem változik. Ahogy én látom:

1. Azt mondani, hogy "magánegyetemek" jönnek létre, teljes félreértés. Az egyetemek továbbra is közpénzből működnek, ún. "közérdekű vagyonkezelő alapítványok" formájában. Kizárólag a Corvinus kapott valódi vagyont, MOL- és Richter-részvényeket, amelyek osztalékai elvileg fedezik a működési költségeket. Még ebből sem várható nagyobb működési bevétel, mint a korábbi állami támogatásból, és éppen a tavalyi év mutatta meg, mennyire kockázatos a modell: ha a MOL nem fizet osztalékot, akkor legfeljebb a tartalékokból lehet élni. De ez a többi egyetem szempontjából lényegtelen, mert ilyen vagyonelemeket nem kapnak. Egyáltalán nem látszik, milyen mutatók és folyamatok határozzák majd meg az állami támogatást. Az alapítványok továbbra is kijárásos rendszerben kuncsorognak majd a következő évi fedezetért. És mivel közpénzt költenek, a közbeszerzési szabályok  továbbra is alkalmazandók. 

2. Önálló bevételi forrásai továbbra is korlátozottan lesznek az egyetemeknek. A magyar diákok fizetőképessége igencsak véges, a nemzetköziesítés pedig egy baromi nagy lufi, közpénzből felfújva. Addig vannak külföldi diákok a magyar egyetemeken (az orvosképzés kivételével), amíg a magyar állam bőkezűen támogatja őket a Stipendium Hungaricum ösztöndíjjal. A magyar felsőoktatás nem képes valódi nemzetközi tényezővé válni, ehhez nincsenek meg a személyi, az anyagi és a szervezeti feltételek. Önmagában az alapítványi átalakítás nem javít a helyzeten.

3. Az egyetlen vagyon, amit az egyetemek megkapnak, az általuk használt infrastruktúra. Ennek sok esetben van előnye is, mert úgy tűnik, az eddig bérelt épületeket az egyetemek tulajdonába kerül. Ugyanakkor az SZFE példája azt is nagyon gyorsan megmutatta, hogy a kuratóriumot nem fékezi semmi az ingatlanvagyon elherdálásában. Az értékes ingatlanok átjátszása erre méltó barátoknak és üzletfeleknek borítékolható.

4. Decemberben éppen az ilyen vagyonkezelő (köz)alapítványoknak a szabályozását kötötte kétharmados többséghez a Fidesz. Ez önmagában is jól jelzi, hogy hosszú távú politikai térfoglalás zajlik. Az egyetemek uralása a kultúrharcnak is fontos eszköze, az elfoglal egyetemek nagyon fontos hatalmi és gazdasági központok akár egy nem fideszes önkormányzattal, akár egy nem fideszes kormánnyal szemben, és természetesen az európai K+F pénzek kicsatornázását is biztosítja.

5. Nincs semmilyen garancia arra, hogy a hagyományos egyetemi döntéshozók, mint a rektor és a szenátus bármilyen kérdésben érdemi jogköröket kapnak. Már a kancellári rendszer is durván megnyirbálta ezeknek a döntési mozgásterét, de az alapítványi modell akár teljesen kiszolgáltatottá teheti őket a kuratóriumnak. Elvileg az egyetemek törvényi szabályozása ezt a jövőben is megakadályozhatja, de egyrészt nyilvánvalóan nem stratégia, hanem ad hoc döntések vezérlik a folyamatot - a járvány idején nem lesznek tüntetések -, másrészt a kancellár eddig is hűséges helytartója volt a kormánynak, tehát ennél többet akar most a Fidesz, még erőteljesebb politikai jelenlétet. Ha a kuratórium erősebb a szenátusnál, akkor a kinevezések és a szakindítások is tőle függenek. Ezzel nemcsak az önigazgatás veszik el végleg, hanem a szakmai autonómia is.

6. A mézesmadzag az egyszeri jelentős plusztámogatás lesz, amiből biztosan jut béremelésre is. Vajon alapítványok nélkül ugyanez a pénz miért nem ért az egyetemekre? És főleg: mi a garancia arra, hogy az ad hoc támogatásból megemelt bérköltségekre a jövőben is lesz fedezet? Biztos vagyok benne, hogy gyorsan megindul a "racionalizálás", ami persze részben indokolt is, de ebben a formában végleg nem szakmai döntések születnek majd a szükséges szakokról és tanszékekről, hanem kívülről kikényszerített politikai döntések.

7. Az alapítványi forma semmit nem segít a magyar egyetemek versenyképességén. A megalázó oktatói bérek jelentős emelése nélkül nem r��gunk labdába a globális tudományos versenyben; ezen 5-10 százalék semmit nem segít. Ráadásul ugyanúgy végig kell majd bukdácsolni minden jelenlegi adminisztratív akadályon ey szakindításhoz és egy tanári pályázathoz. Az eddigi bürokratikus rendszer megmarad, erre épül rá a politikai irányító testület.

8. Az átalakulás folyamata nem átlátható. Az oktatók és a diákok nemhogy nem szólhatnak bele, de még tájékoztatást is csak utólag kapnak. Mintha nem lennénk nagykorúak. Az átalakulásban nincs semmi önkéntes. Amikor az egyetemek azt mondják, hogy önként tárgyalni szeretnének, akkor a legfontosabb kérdés már eldőlt: politikusokkal teletömött kuratóriumok jönnek.

Én így látom. Remélem, tévedek. “

[matekonkol]

Szeptember 11-én elhunyt Rajk László.

Úristen...

Nagyon tiszteltem, fölnéztem rá, hálás vagyok, hogy dolgozhattam vele...

Egy csoda volt mellette sétálni Budapesten és hallgatni minden épület történetét.

(Neki köszönhetem azt is, hogy a 2016-os kurzushéten az Filmművészetin tanársegédje lehettem, 3D storyboardozásról beszélve látványtervező tanítványainak. Tanulni sosem voltam az egyetemen.)

Dávid Anna, a Magvető igazgatója búcsúzik tőle:

Nyár közepe óta éreztük mindannyian a szerkesztőségben, hogy az egyik legfontosabb könyvünk készül. Hogy igen, megvan, sikerült. Hogy valójában ezért indítottuk újra a Tények és Tanúk sorozatot: szeretnénk megtudni azoktól, akik még velünk vannak, hogy mi történt a 60-as, 70-es, 80-as években, és hogyan érkezett el 1989. Rajk László és Mink András könyve pedig ezt ígérte. Hol naponta, hol hetente kaptuk és olvastuk az elkészült fejezeteket, és minden alkalommal túl hamar értünk a végére, épp csak az nem szerepelt az utolsó mondatok után: Folytatása következik. Néhány hete viszont minden megváltozott. Azóta az volt a cél, hogy sikerüljön befejezni, sikerüljön kinyomtatni, hogy Rajk László még a kezébe foghassa a kész kötetet. És persze ettől megváltozott bennünk a szöveg is. A kiadó nevében ezzel a rövid, ám számunkra nagyon fontos részlettel búcsúzunk tőle:

"Közel fél évszázados ellenállói múlt után miben látod a kiutat a jelenlegi helyzetből?

Először is, ma úgy látszik, hogy a liberalizmustól mindenki visszaretten, mint örd��g a szenteltvíztől. De ez váratlanul gyorsan változhat. Emlékezz vissza az 56-osok keserű tapasztalatára. Amikor 1963-ban kijöttek a börtönből, a legtöbb korábbi ismerősük átment az utca túlsó oldalára, ha véletlenül meglátta őket. Ám alig telt el fél évtized, 1968 után ez az attitűd szélsebesen változni kezdett. De alapvetően most is a régi mániámat tudom mondani: a kultúra. A kultúra változása fogja elhozni a politikai változást. A politikai és morális ellenzékiségnek a kultúra fogja megadni azt a lökést, amely egyszer majd áttöréshez vezet. A legnagyobb kihívás ma a művészvilág és az értelmiség számára újra a kollaboráció kérdése. Meddig tart az együttműködés, a legitimálás, és hol kezdődik az értékmentés, és a hatalom számára nem látható vagy nem nyilvánvaló új utak, csatornák keresése. A nyolcvanas évek Amerikája nagyon hasonló helyzetben volt, amikor a neokonzervativizmus sült hülyeségek garmadájával indult hadba a megelőző évtizedek kulturális és politikai progresszója ellen. Ekkor lett New York gyűlölt város, Amerika igazi szellemétől idegen test. A különbség, összehasonlítva a mai magyar helyzettel, az, hogy ez a neokonzervatív hullám kezdettől iszonyatosan kemény ellenállásba ütközött. Ekkor jelenik meg New Yorkban a graffiti, amely teljesen átalakítja az utcaképet, a metrót, és nyilvávalóan szembefordul a reagani kultúrpolitikai ideálokkal. De nem a múltat idézi meg, nem Andy Warholt emeli újra a magasba, hanem új utakat, kifejezési formákat talál magának, egyszerűen átlép a hatvanas-hetvenes évek progresszív, neoavantgárd törekvésein. Ennek ma Magyarországon egyelőre kevés jele van, de ami késik, nem múlik.

Korábban azt mondtad, hogy a hetvenes években áthidalhatatlan kulturális különbségek osztották meg a magyar művészeti-értelmiségi világot. Az akkori avantgárd minden értéke és teljesítménye ellenére kisebbségben volt, izolált maradt, a tágabb közeg nem is értette, miről akart szólni. Említetted, hogy az építészetben még a rendszerváltás után sem tudott áttörni az új, korszerű szemlélet. Sőt, azt is hozzátetted, hogy többek között ezért nem láttál már a nyolcvanas évek elején sem szemernyi esélyt arra, hogy az a két, egymástól elkülönült világ, amely később az MDF és az SZDSZ képében politikai színre lépett, valaha is közös nevezőre jusson, közös nyelvet találjon. Mitől lenne ez most másképp?

A döntő különbség a nyitottság. Mi akkor egy zárt világban, egy lezárt dunsztosüvegben éltünk, ott volt a vasfüggöny, áll a berlini fal. Ma Orbánék nemlétező démonaikkal hadakozva határainkon megépítik a gyodát, a „gyorstelepítésű drótakadályt”, és közben nem veszik észre, hogy a világ kitárult, gyakorlatilag nincsenek többé határok. A demokratikus ellenzék nagy leleménye Közép-Kelet-Európában az volt a hetvenes évek végén, hogy kezdettől nemzetközi együttműködésben, nemzetközi léptékben politizált. Ennek az életemet meghatározó fantasztikus körnek az ereje – hidd el, nem egy hetvenéves szamizdatveterán nosztalgiája mondatja ezt – épp ebben volt, hogy bár más nyelveket beszéltünk, más kulturális örökségbe születtünk bele, bizonyos hangsúlyok máshová estek a földalatti létben, de erős, határokon átívelő szolidaritást és morális támaszt tudhattunk magunk mögött. Ha valakit Budapesten jogsérelem ért, tudhatta, hogy Varsó is megmozdul. Így jött létre a Charta ’77, és aztán a többi, nemzetközi szamizdatos akció. Ez ma hatványozottan adott lehetőség. Ma semmilyen módon, semmilyen erővel nem lehet újraépíteni a kulturális vasfüggönyt, gátat szabni a határokon túlnyúló együttműködésnek. Ma egy filmes vagy művészeti projekt is úgy szerveződik, hogy a partnerek az interneten találják meg egymást. Nem állandó csapatok dolgoznak, hanem arra az adott vállalkozásra keresik és találják meg egymást az emberek, függetlenül attól, hogy éppen melyik kontinensen vannak. A mai fiatal generáció számára ez mindennapos. A bibói „szabadság kis körei” mai megfelelői, a civil szervezetek most ugyan bántva vannak, törvényekkel, megszorításokkal, vádakkal, és megpróbálják lehetetlenné tenni őket, de még megvannak, és éppen ezzel a hálózatépítéssel válhatnak nagyon erőssé. Még vannak független színházaink, közösségi tereink, kulturális alapítványok és egyesületek, Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, Három Holló, FUGA, Jurányi, OSA, Írók Boltja, Cirkogejzír, ArtPool, kis magángalériák, egyetemi szakmai körök, doktoriskolák, könyvkiadók és hozzájuk kapcsolódó klubok, olvasókörök, kávéházak, szakmai szervezetek, akikben ott az erő. Gondolj arra, hogyan épül napról napra a Fortepan elképesztő archívuma. Ráadásul a nyilvánosság előtt, és megosztva kincsét a nyilvánossággal. Továbbra is azt mondom, kultúra. Ha lesz változás, szerintem megint innen fog elkezdődni."

Fotó: Szilágyi Lenke

[nemzetinet]

Elbukta Soros pénzét az Amnesty

Megbüntették a szervezetet, mert beavatkozott a ír belpolitikába.

Soros György az ír Amnesty Internatio­nalt (AI) használta fel arra, hogy nyomást gyakoroljon a dublini kormányra: a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) tavaly 137 ezer eurót, azaz nagyjából 43 millió forintot adott a szervezet életellenes kampányára – derült ki szigetország civil szervezeteinek állítólagos ellehetetlenítése miatt aggodalmaskodó társaság közleményéből. A milliárdos által finanszírozott akció célja az abortuszszabályozás liberalizációjának kikényszerítése volt. Az illetékes államigazgatási szerve, a Standards in Public Office Commission (SIPOC) megvizsgálta az ügyet, és arra jutott, hogy az AI tilalmas politikai tevékenységet folytatott. Márpedig az ír választási törvény a nemzeti érdekek védelmében, illetve a külföldi befolyásszerzés megakadályozásának szándékával tiltja a 100 eurónál nagyobb összegű, politikai akciókra szánt külföldi támogatások elfogadását a civil szervezeteknek.

A Soros-hálózat támogatását élvező Amnestynek így most vissza kell fizetnie a támogatás összegét. Mindebből az AI azt a következtetést vonta le, hogy Írországban is veszélybe kerültek a civilek. Más megközelítésben a fent leírtak azt bizonyítják, az OSF támogatásai közvetve vagy közvetlenül politikai célokat szolgálnak – nemcsak Izrael és az Orbán-kormány, hanem Írország szerint is.

A Soros-hálózat támogatását élvező Amnestynek így most vissza kell fizetnie a támogatás összegét. Mindebből az AI azt a következtetést vonta le, hogy Írországban is veszélybe kerültek a civilek. Más megközelítésben a fent leírtak azt bizonyítják, az OSF támogatásai közvetve vagy közvetlenül politikai célokat szolgálnak – nemcsak Izrael és az Orbán-kormány, hanem Írország szerint is.

Az AI tevékenységében gyakran tetten érhető a külföldi befolyásszerzés Fotó: Reuters

Eközben Soros György ismét a magyar kormányt bírálta, a korábbi hetek gyakorlatával ellentétben viszont nem videóinterjú, hanem egy, a Népszavában közzétett írás formájában. Ebben újra felhánytorgatta, hogy a 80-as és 90-es években számtalan jótékonysági akciót szervezett a magyarországi Soros Alapítvánnyal, például ingyentejet osztottak az iskolásoknak. Méltatta a CEU-t, amelyet a világ egyik legjobb egyetemének tart – bár a valóságban sok egyetemi rangsorra fel sem fért, vagy ha mégis, nem tartozik a magyar felsőoktatási intézmények élcsapatába. A cikkben letagadta azt is, hogy a határok megnyitását szorgalmazná, holott korábban az írta: „A mi tervünk a menekültek védelmét célozza, és a nemzeti határokban látja ennek akadályát.” A kormány nemzeti konzultációját és a hozzá kapcsolódó plakátkampányt pedig antiszemita propagandának minősítette, amely szerinte hazugságokra és az általa mondottak elferdítésére épül, továbbá a migrációs válság kezelésére nemzetek feletti, közös európai megoldást sürgetett.

A Fidesz szóvivője szerint Soros György cikkével egyértelművé tette, hogy teljes erővel beszállt a magyar választási kampányba. Puskás Imre budapesti sajtótájékoztatóján kijelentette: a spekuláns nyilatkozatának az az üzenete, hogy a magyar kormány és a magyar nép áll leginkább útjában a Soros-terv végrehajtásának. – Soros György odáig ment, hogy a magyar emberek véleményét, a nemzeti konzultáció eredményét is semmibe vette – fogalmazott a szóvivő. Puskás Imre úgy vélte, hogy a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció és annak eredménye minden eddiginél veszélyesebb számára, hiszen az akció rekordmagas részvétellel zajlott. Ez pedig azt jelenti: a magyar emberek nem fogják szó nélkül hagyni a Soros-terv végrehajtását, nem fogják szó nélkül hagyni, hogy migránsok árasszák el Európát – mondta.

Soros szerint a plakátkampány antiszemita Fotó: MTI/Európai Parlament

Puskás Imre az MTI tudósítása szerint kitért arra is, hogy az elmúlt időszak történései azt igazolják: az Európai Parlament többsége és az Európai Bizottság felsorakozott Soros terve mögé. Ismert, hogy a milliárdos hálózata által pénzelt magyarországi szervezetek 2015 óta támogatják a migránsok befogadását, a Helsinki Bizottság pedig bírósági úton támadta meg a nemzeti konzultációt. A személyiségi jogi perben, amelyet a konzultáció egyik meghamisított mondatára alapozva indítottak, jövő szerdán tartják az első tárgyalási napot. A keresetlevélhez mellékelt ideiglenes intézkedési kérelem ügyében pedig most született jogerős döntés: e szerint a konzultációs honlapon az ügy eldöntéséig nem szerepelhet a Helsinki Bizottság neve. A döntés nem meglepő annak ismeretében, hogy a bírói kar tagjai közül többeket a Soros György által támogatott szervezetek „érzékenyítettek”, illetve képviseltek, amikor egy jogszabályváltozás miatt nyugdíjazták őket.

Botrányosnak tartjuk, hogy a Helsinki Bizottság meg akarja akadályozni, hogy a magyarok elmondják véleményüket a bevándorlási tervekről. Mindez politikai nyomásgyakorlásnak, amelynek célja, hogy hazánk adja fel eddig képviselt álláspontját a migráció ügyé­ben – közölte a Kormányzati Tájékoztatási Központ. Mint írták, a kormány továbbra is fellép a betelepítések ellen, és ragaszkodik ahhoz, hogy magyarok is elmondhassák erről a véleményüket, mivel soha nem látott számban éltek ezzel a lehetőséggel, amikor több mint 2,3 millióan vettek részt a konzultációban.

Elbukta Soros pénzét az Amnesty a Nemzeti.net-en jelent meg,

[ellenzekimti-blog]

Szemereyné szégyelli Matolcsy Györgyöt?

Szemereyné Pataki Klaudia kecskeméti polgármester törli Facebook-oldalán az olyan hozzászólásokat, amiben csak megemlítik rokonát, Matolcsy Györgyöt. Egy kecskeméti hölgy tett fel egy ártatlan, egyáltalán nem rosszalló vagy gyalázkodó kérdést hozzászólásként Szemereyné oldalán, de azt szinte azonnal törölték. Nem szép dolog ez Matolcsy Györggyel szemben, hiszen a polgármester és családja igen sokat köszönhet a befolyásos rokonnak. Nem véletlen, hogy Szemereyné Pataki Klaudia kecskeméti polgármester mostanában gyakran büszkélkedik a Pallas Athéné Egyetemmel. Ha máshonnan nem, hát az egyetem nevéből is látható, hogy milyen családi kötelékek fűzik ehhez az intézményhez, s az sem mellékes, hogy a Kecskeméti Duális Oktatás Zrt. (KEDO) révén, férje is érdekelt a milliárdos költségvetésű intézményben. Szemereyné Pataki Klaudia büszkélkedő posztja a Pallas Athéné Egyetemről. Azt még kevesen tudják − de el fogom mondani arról is −, hogy milyen károsan fogja érinteni ez az egyetemi urizálás a kecskeméti fiatalokat. De azt minden kecskeméti tudja már most is, hogy ez az egyetem ugyanabból a 260 milliárd forint állami pénzből van, amit a polgármester rokona, Matolcsy György közpénzből magánpénzé akarta változtatni, s melynek egy részével ma sem tudnak elszámolni a Pallas-alapítványok. Ma sem tudják megindokolni, miért vándorolt a pénz egy jó része rokonokhoz, barátokhoz, barátnőkhöz stb. Azt sem kell a kecskemétieknek ismét elmondanom, mert mindenki tudja, hogy a Pallas Athéné Egyetem révén Szemereyné Pataki Klaudia ugyanolyan állami pénzekkel büszkélkedik, melyekből a férje által vezetett KEDO Zrt. is csillagászati béreket fizet. Szemereyné Pataki Klaudia ezekre a visszás családi ügyekre már nem is olyan büszke, hiszen egyikre sem tudott kézzelfogható magyarázatot adni a nyilvánosság előtt. De ami ennél is meglepőbb, hogy hiába kap a polgármester férje és a család sok-sok milliót a rokonuktól, Matolcsy Györgytől, Szemereyné Pataki Klaudia mégis minden egyes nyomot eltüntet a közösségi oldalán, ami összefüggésbe hozhatná őt Matolcsy Györggyel. Egy ártatlan, semmiféle gyalázkodást nem tartalmazó hozzászólás Matolcsy György nevével. Tegnap kaptam egy levelet egy kecskeméti hölgytől, amiben arra panaszkodott, hogy Szemereyné Pataki Klaudia törölte hozzászólását a Facebookon, amiben megemlíti Matolcsy Györgyöt. A polgármester asszony éppen egy Pallas Athéné Egyetemmel büszkélkedő posztot tett közzé az oldalán, amihez az érdeklődő hölgy is hozzászólt: Ott Volt Matolcsy úr is? Hiányoljuk őt! A hozzászólásban nincs semmiféle gyalázkodás, rosszallás vagy rosszakaró megjegyzés. A Pallas-alapítványok és a Pallas Athéné Egyetem kapcsán joggal vetődik fel Matolcsy György neve, s az érdeklődő pusztán a polgármester-rokon jegybankelnök hiányáról ír; érthető lett volna, ha Matolcsy György megjelenik a rendezvényen. Ehhez képest Szemereyné Pataki Klaudia, nem válaszolt rá, nem hagyta egyszerűen csak figyelmen kívül, hanem rövid időn belül törölte. Itt már eltüntették a hozzászólást. Vajon miért? Ha Matolcsy György tiszta, ha Matolcsy Györgynek és a polgármester rokonságának annyira sokat köszönhet a város, mint ahogyan azt Szemereyné Pataki Klaudia állítja, miért törölt egy ártatlan megjegyzést, amiben csak meg van említve Matolcsy György neve? Vagy mégiscsak van mit takargatnia, szégyellnie Szemereyné Pataki Klaudiának? Nem szép dolog ez egy olyan segítőkész rokonnal szemben, mint Matolcsy György, akinek annyit köszönhet a polgármester: talán neki köszönhetően lett országgyűlési képviselő, és talán neki  köszönheti a polgármesterséget is. Ráadásul, már csak azért is hálátlan dolog Matolcsy György megtagadása, mert a jegybankelnök visszás ügyeivel összefüggésbe hozható pénzszórásaiból a polgármester és családja is részesülhetett.

Hugyecz Zoltán kecskeméti politikus

[nemzetinet]

Kézzelfogható bizonyítékot mutatunk be Soros migránstervére - kíváncsian várjuk, mit lép a kormány

A Kuruc.info itt és most atombombát dob George Sorosra.

Szerkesztőségünk birtokába jutott egy 2016. május 12-i keltezésű dokumentum. Ez nem bizonyít kevesebbet, mint két dolgot:

1. Soros Nyílt Társadalom Alapítványai befolyást akarnak és tudnak gyakorolni a migrációval kapcsolatos nemzeti es nemzetközi dönteshozókra az NGO-k anyagi támogatása révén, valamint

2. a Nyílt Társadalom Alapítványok politikai célra hasznalják fel a budapesti CEU-t, azaz a Soros-egyetemet.

A dokumentumot a DC Leaks oldalakon találtuk.

A kormányt most komoly dilemma elé állítottuk.

Vagy, mivel a Kuruc.info fedezte fel, gyáván úgy tesz, mintha nem is venné észre, vagy a saját érdekében lecsap rá, mert ilyen bizonyítékot eddigi állításai sziklaszilárd alátámasztására még egyet nem fog találni.

Nézzük tehát!

A dokumentum címoldalán ez olvasható:

NYÍLT TÁRSADALOM ALAPÍTVÁNYOK – NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓS KEZDEMÉNYEZÉS

Portfólióáttekintés

Készítette: Anna Crowley és Kate Rosin

2016. május 12.

Nyílt Társadalom Alapítványok

A dokumentum első oldala a bevezetés, amely arról ír, hogy az IMI (Nemzetközi Migrációs Kezdeményezés – International Migration Intitiative) 2010 óta fokozatosan építette ki a portfólióit a migrációs folyosók körül, kezdve Ázsiával/Közel-Kelettel és Közép-Amerikával/Mexikóval, mielőtt hozzáadta volna Oroszországot/Közép-Ázsiát 2013 közepén.

Ugyanakkor az IMI több támogatást nyújtott globális működésű projekteknek vagy szervezeteknek.

Az áttekintési időszak (2014-2016) idején az IMI 40 adományt adott 22 szervezetnek.

A szöveg pontosan részletezi az összegeket, amelyek meghaladják a 7 millió dollárt.

A következő alfejezet címe: Törekvéseink.

Az első bekezdés:

Az IMI 2014-2017-es kormányzati stratégiájának célja, hogy erősítse a normamegszabást regionális és nemzetközi szinteken, hogy hatékonyabban lehessen védeni a migránsok jogait. Támogatásunk célja: (1) erősíteni a civil társadalom beavatkozását a nemzetközi politikai vitákba, és (2) kiépíteni a politikacsinálók azon képességét, hogy jobban intézzék a migráció kihívásait.

Második bekezdés:

A végrehajtás tekintetében célunk az, hogy megakadályozzuk a migránsok jogainak megsértését úgy, hogy minimumra lehessen csökkenteni a határellenőrzéseket, a fogvatartás és deportálás széleskörű használatát.

Ezután ennek a részleteinek ismertetése következik, majd a politikai befolyásolás módjai.

Majd ismerteti a következő, 2016-2019-es stratégiát, amely keretében bemutatja a kapcsolatot a végrehajtás és kormányzás között.

A következő alfejezet címe: Helyünk.

A 2014-2017-es stratégiát illetően a szöveg panaszkodik arról, hogy kevés kormány van, amely előmozdítja a migránsok jogait regionális és globális szinteken.

Az ezutáni fejezet („Munkánk”) azt ismerteti, hogy miként támogatnak és támogattak vezetőket, agytrösztöket, politikai központokat, civil társadalmi hálózatokat azért, hogy a migrációs politikákat alakítsák és befolyásolják azon regionális és globális folyamatokat, amelyek befolyásolják a migráció irányítását és végrehajtását.

A részletes kifejtésben olyan csemegéket is találunk, mint a Columbia Globális Politika Kezdeményezés (CGPI), amelynek résztvevője az ENSZ nemzetközi migrációjáért felelős külön képviselője. Aminek olvastán természetesen megértjük, hogy a világszervezet miért pécézte ki jó párszor hazánkat, amely entitást – Magyarországot – Soros közismerten szereti.

A szöveg egyébként teljesen nyíltan írja, hogy a CGPI elit-szintű munkája háttérben zajlik, a nyilvánosságtól elzárva.

És most egy bekezdés, amely egyet jelent a Nagaszakira dobott atombombával:

Kormányzati munkánk része az, hogy elkötelezettségünket fenntartottuk amellett is, hogy növeljük a politikacsinálók képességét, támogatva a Közép-európai Egyetem Közpolitikai Iskoláját (School of Public Policy – SPP), hogy képzést lehessen kialakítani és biztosítani migrációs politika területén, európai szövegösszefüggésben.

A projektet az áttekintés sikeresnek tekinti, mivel segített hidat építeni az egyetemi, kormányzati és pártfogó közösségek között.

Az SPP-t pedig „horgonyhelyként” használták a migrációs politikához és a migrációs válsághoz kapcsolódó számos más tevékenység esetében is.

A szöveg hozzáteszi, hogy az onnan kikerülők politikaalakítókként valósítják meg az ott tanultakat.

Majd pedig ismerteti, mely szervezetek kaptak pénzt migránsügyben, és hogy ezek több mint 70 országban tevékenykednek.

Annyi biztos: aki elejétől végig elolvassa az „áttekintést”, tökéletesen megérti, hogy a hazánkban üzemelő Soros-féle szervezetek és persze a Soros-egyetem ebből a kottából játszik, legyen az a magyar-szerb határon történő „internálás” miatt történő feljelentések nemzetközi szervezeteknél, illetve bíróságoknál, vagy a budapesti Nádor utca szerepe mindebben.

Az is biztos: ha ezt a szöveget a kormány két nap alatt nem fordíttatja magyarra, és azt nem teszi elérhetővé a teljes magyar nyilvánosságnak, az Orbán-kormánynak csak a szája jár, és e téren is éppen olyan sunyin fog visszatáncolni, mint tette azt a halálbüntetéstől kezdve a Heineken-féle vörös csillagig eddig oly sok területen.

Szalonna János

Kézzelfogható bizonyítékot mutatunk be Soros migránstervére – kíváncsian várjuk, mit lép a kormány a Nemzeti.net-en jelent meg,