#de akkor is vicces

[chimie]

A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit. 10/10-es értékelést kaptak:

10/10

Children of the Street

Egy 20 éves dokumentumfilm mexikóvárosi szipus utcagyerekekről - aki bírja az ilyesmit, az jó eséllyel egész életében emlékezni fog egy-egy jelenetre. Semmi truváj nincs benne, "csak" elképesztő sorsok.

Anora

A film, amit egy pláza mozi közönsége is élvezhet és közben Arany Pálmát is nyer. Tele vicces és tökéletesen eltalált szereplőkkel, apró kulturális finomságokkal, például amikor az orosz gengszter mirelit pelmenyivel hűti a sebét.

9.5/10

Poor Things

Egy őrült, csodálatos világ és akkor még nem beszéltem Emma Stone alakításáról.

The Seed of the Sacred Fig

Remélem egyszer a Fideszes Apparatcsik karakterét is sikerül majd ilyen aprólélokosan bemutatni, mint iráni kollégáját ebben a filmben. Lassan indul, de aztán thrillerként is tökéletesen működik.

9/10-es értékelést kaptak:

The Boy and the Heron Kis keleti bölcsesség, szépség, egzotikum és melankólia - Miyazaki "utolsó" filmje tökre hozza a nagy klasszikusok (Chihiro szellemországban, Szomszédom Totoro) szintjét.

Perfect Days

Mosolyogva WC-t pucolni < mosolyogva WC pucoló embert mosolyogva nézni, avagy a zen film remeke.

Past Lives Az Anorához hasonlóan ez is egy olyan film, amiről egy plázában sem szivárog ki a közönség, közben viszont van benne egy fasza keleti filozófikus szál. Az Anorával szemben tényleg merném romantikusnak nevezni.

The Zone of Interest

Azt olvastam róla, hogy direkt unalmas, de engem teljesen lekötött - azt mondanám, hogy minél többet tud az ember a Holocaustról, annál érdekesebb, mert sok apró utalás van benne.

American Fiction

Fontos téma, és még szórakoztó is. Kicsit izgultam, hogy nem amerikaiként kevésbé lesz érdekes, de szerencsére nem.

Society of Snow

Egy valamilyen szinten mindenki által ismert sztori - szépen végigmesélve, őrült meglepetések nélkül, "csak" nagyon-nagyon jó minőségben.

Femme

Akár egy egyszerű bosszűtörténet is lehetne, de sokkal több minden van benne - a tettes valamennyire áldozat is, az áldozat pedig nem tűnik közömbösnek a macsó támadó iránt.

Pelikan Blue / Kék Pelikán

Rajzfilm-doku tök sok apró geggel és király rajzokkal. Kicsit a sztori végét hiányoltam.

Kix

Két csávó 12 éven keresztül követte a klasszikus belvárosi bajkeverő Sanyika életét, és nagyon sok hihetetlen videót pakolt össze ebben a dokumentumfilmben. Kicsit kurtán-furán van vége - igen, Sanyika tényleg felnőtt és már nem működött a filmesekkel ugyanaz a felállás, mint korábban, de ettől még nézőként van egy kis hiányérzet.

As Far As I Know / Legjobb Tudomásom Szerint

Ez egy 2020-as film, de akkor nem hallottam róla, most viszont belebotlottam. Egy megerőszakolással kapcsolatos történet, amiről sokat lehet beszélni-gondolkodni, és minden és mindenki annyira életszerű benne, hogy az ember nem tud nem arra gondolni, h tuti megtörtént valamelyik íróval vagy közeli ismerősével. Tök érdekelne női nézők véleménye, hogy ők is a falat kaparták-e néha Nóra (Hámori Gabi) viselkedése miatt vagy ez ilyen férfinézői dolog.

8.5/10-es értékelés:

About Dry Grasses

Lassú, hosszú, de ez is nagyon valószerű és jó hangulata van. Olyan mint egy jó kamaradarab. komoly mondanivalóval. És plusz egy kis utazás Törökország szélére.

There Is Still Tomorrow

Talán túlzás azt mondani, hogy a Barbie művészfilmes párja, de itt is tulajdonképpen a patriarchátus az egyik főszereplő. Az egyik kulcsjelenete annyira erős, hogy amikor érdekességként meg akartam mutatni pár embernek valami házibuliban (mert amúgy képileg is tök érdekes), egyszerűen le kellett állítani a jelenetet, mert a felvezető részek nélkül a haverok nem voltak hajlandóak egy percnél tovább nézni.

Black Dog

Kevés nyomasztóbb hely van a világon egy rohadó ex-kommunista iparvárosnál, a Fekete Kutyában ehhez még hozzájön egy kis góbi-sivatagi hatás. És mindehhez még kapunk egy lassú, de szépen besszippantós sztorit is.

The Substance

Tökre szeretem a horrorrt, csak kevés az eredeti sztori, de ez abszolút az, és még van benne valamiféle üzenet / társadalomkritika is. Abba bele sem merek gondolni, hogy Demi Moore-nak milyen trip lehetett játszani az öregedő modell szerepét.

How to Make Millions Before Grandma Dies

Egy hangyányit gyengébb csak a már megénekelt Előző Életeknél - a végkifejlet pl eléggé kiszámítható - de így is tök jó kis távol-keleti feel good utazás fura szokásokkal és bölcsességekkel.

Strange Darling

Sem több, sem kevesebb: egy tökéletes thriller komoly csavarokkal. Csak nézel, mint a moziban.

Speak No Evil

Talán thrillerként kevésbé üt, mint az előző, viszont kurva jó dumák vannak benne, és tényleg zseniális, ahogy az egyik pár mindig a még épp normális határán egyensúlyozva viszi be a másikat a málnásba.

Blind Willow, Sleeping Woman

Kellőképp elvetemült Murakami novella(novellák?) alapján készült LSD-anime-szerűség beszéló óriásbékával meg hasonlókkal. Például Tokióban játszódik, de a feliratok mindenütt francia nyelvűek.

[mirabellomonferrato]

Megvan a víz, ezzel pedig az első "hűbazmeg!" is.

De legelőször elmesélem, hogy a pincében találtam egy nagy doboz régi újságot. Rögtön a tetején az első egy 1980-as újság a Superman film Olaszországi bemutatójáról.

Ma már így nézett ki a kert. Amúgy a vízaknát kerestük, közben kiszedtük a gazt. A vízakna nem lett meg.

Felmértem a házat, megcsináltam a méretezett alaprajzhoz az összes adatot, közben persze belém ivódott minden centi, minden repedés, folt, kiszögelés, behorpadás, az egész ház. De a vízóra helye nem lett meg. Vízóra helye úgy néz ki, hogy jön egy cső, majd kb 20 cm hiány, majd folytatódik a cső. Legalább az egyik csőrészen van egy elzáró a másik meg le van dugózva. Szóval egy ilyen nem létező 20 centis szakaszt kerestünk. Nem találtuk. Kitaláltunk persze rengeteg egyéb dolgot, mérlegeltük a feladatokat, kerestük a megoldásokat. Kb három mondatonként hangzott el, a "persze nem ez a legfontosabb". De, nagyon fontos. Nekem minden kérdés és minden válasz nagyon fontos. Mert éjjel felébredek, hogy hogy az istenbe oldjuk meg azt, hogy... és nekem akkor kell egy válasz. ha van válasz, fel se ébredek.

Jó hogy vettem falnedvesség mérőt. Az emeleten, ahol lepotyogott két helyen a vakolat, tégláig lekapargáltam a falat. Száraz. uh, megnyugtató. A homlokzaton a vakolat száraz, ja, már elvált a faltól, de alatta a tégla... attól kiakadt a mérő. :( Minden kétes ponton végignéztem. Van egy überbrutál kedvenc szerszámom. Mindenre azt használom, szerintem univerzális darab. A lakásfelújítás Algopirinje. Az enyém jobb, de valami ilyen:

Két napon keresztül ezzel mindent megoldottam az öreg zárcserétől az aknabontásig. :D

Szóval végeztünk a felméréssel, lefotóztam minden részt, megbeszéltük mit hogyan csinálunk, mocskosak lettünk a végtelenségig meg piszok fáradtak, de én B-t már legalább 10 éve nem láttam ilyen aktívnak és vidámnak és bár ismerjük egymást kamaszkorunktól kezdve, most így vén fejjel elkezdett engem becenéven hívni. Ahogy apám is nevezett. Megható volt. Furcsa, de kedves. Nagyon-nagyon kevesen hívnak ezen a néven. Szintet léptünk.

Imádom ezt a házat. És még a várost, a környéket nem is ismerem. A templomharang napközben csendes. Vasárnap délben rondán harangozik, de amúgy kussol. Jóban leszünk. :D

Szóval befejeztünk mindent, persze mindent 80x nyitottunk, zártunk, még visszamentünk, még eszünkbe jutott valami, még megnéztük... az elég stresszes B halálos higgadtsággal kezelte a dolgot, persze most nézzük meg, nem rohanunk, inkább nézzük meg, semmi se gond. De tényleg mindennel készen voltunk, csak a víz nem volt meg. Összecsomagoltunk, összesöpörtem, kicuccoltunk. Ránézek a telómra, az ingatlanos elküldte a választ, hogy hol van a vízóra helye! B: ő addig innen el nem megy, amíg nem látta, úgyhogy nézzük meg! Vissza a kecóba, hát ott biztosan nincs. Kocogtatom, kalapálom, kicsit kong. Na, nekiálltunk bontani a szuperszerszámommal, meg egy közepes kalapáccsal, meg egy rozsdás ácskapoccsal, amit a pincében találtunk. Annyira röhögtem, de annyira, de bontottuk. Nem hiszitek el! Megtaláltuk! Valami fasz betömte a lyukat, majd bevakolta az egészet. Amúgy sosem kerestem volna ott. Pedig mondták, a két szoba között...

És sajnos nem csak a vízóra helye lett meg, hanem az is, hogy innen vizesedik az egész homlokzat. Úgyhogy lementünk a pincébe, megvizsgáltuk ott is a lemenő vezetéket. ha az az, amit gondolok, akkor az egy vicc. :( Elég sírnivaló vicc, de vicc. :( Kicuccoltunk újra. Aztán ültünk a lépcsőn a ház kapujában és arról beszélgettünk, hogy hogy a fenében fogjuk kibontani a korrodált csövet, mert ezer százalék, hogy ott a baj gyökere. De pláne, hogy szerzek egy olasz-magyar-angol vízszerelőt Magyarországról Olaszországba. Váááá, kihívás!!! :D Mondtam, hogy rengeteg pénzért milyen jó sok megoldandó problémát vettem magamnak! És röhögtünk, aztán hazajöttünk a szállásra, megfürödtem, közben megsült a pizza amit akciósan vettem és akciósan vett mindenféléket raktam még rá, és elkezdtem írni a blogot, és fáradt vagyok és boldog, és csak azt érzem, hogy EZ AZ ÉLET amit szeretek.

Mennyi szépséges rozsda! :D B valami miatt egyre több dologra mondja, hogy ő azt meg akarja csinálni, bevállalja, csináljuk meg. Lehet, hogy jó hatással van rá egy másfajta kihívás az unalmas verkli helyett. Amúgy egy csomó Olasz felújítós videót néz meg követ felújítós blogokat. Csak azoknak van pénze. :D Én meg mit tehetek? Bizakodom! Nekem abból van sok. :) Holnap meg indulunk haza.

[nitta86]

Amikor kicsik voltunk a húgommal, a szüleinknek volt egy olyan elképzelése, hogy értelmiségévé fognak minket nevelni ezért tilos volt TV-t néznünk, mert olyat csak a buta emberek néznek szerintük. Egyik mellékhatás nyilván az volt hogy ez megnehezítette a kortársainkhoz kapcsolódást, mert ők néztek TV-t. Igazából egész mázlink volt, mert nekem elmesélték a barátnőim, hogy mi volt az aktuális menő sorozatban és akkor már én is tudtam, húgom meg annak az ürügyén hogy átmegy játszani szintén a barátnőivel közösen próbált felzárkózni mások TV-je előtt.

Szóval nem igazán jött be a TV mentesség, de ott volt még az a probléma, hogy akkor mégis mit csináljunk egész nap. Persze a szülői válasz az volt hogy első a tanulás utána a házimunka és a sport és ha marad időnk akkor olvashatunk regényeket.

Utóbbival nem is lett volna gond, kicsiként is könyvmoly voltam, de az értelmiségivé nevelésünkből kifelejtették azt a részt, hogy mégis milyen tartalmakat fogyasszunk ha nem a TV-t. Kiolvastuk a gyerekkönyveket amik voltak otthon, aztán beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba. Ezzel kezdődtek a gondok, mert kb. bármit akartunk kikölcsönözni Anyu hisztériás rohamot kapott hogy olyat ne olvassanak a lányai, az erőszakos, abban a cowboyok és indiánok ölik egymást, esetleg abban a pöttyös könyvben halvány utalás van a szexre, menten elkobozza tőlünk. Szóval nagyon sok visszajelzést kaptunk arra mit nem olvashatunk és nullát arra mit igen. Ráadásul mivel sokat voltunk otthon egyedül már alsósként is, akkor mindent kiolvastunk kb. amit otthon találtunk a könyvespolcon és azoknak egy része tényleg túl korai volt.

Egyébként én ezzel az egész értelmiségivé neveléssel nem feltétlenül értek egyet felnőttként se, szerintem borzasztó elitizmus, de ha valaki mégis megpróbálja akkor nem árt ha tud útmutatást nyújtani a gyerekeinek, hogy mégis milyen könyveket filmeket, zenéket tart értékesnek. Na most anyám csak és kizárólag kétbites mondanivalójú ifjúsági könyveket és romantikus regényeket olvas, filmben meg nem néz mást mint kosztümös romantikus filmeket. Szóval ő nem igazán tudott nekünk ebben segíteni. Apám jóval műveltebb, de ő ilyen részletekbe menően nem törődött a nevelésünkkel, ő inkább azt tartotta a feladatának, hogy terrorizálja az egész családot és ezt apai tekintélynek nevezte. Ő egyébként olvasott szépirodalmat, de nem beszélt velünk róla sokat. Volt, hogy miután valamit kiolvasott én is elkezdtem és jobban tetszettek, mint anyám romantikus izéi, de ilyenkor is az volt köztünk a max kommunikáció, hogy annyit mondott, hogy talán kicsit korai nekem de olvassam nyugodtan, mert jó könyv.

A TV tilalom egyébként fel lett oldva kamaszkorunkban, vicces módon orvosi javaslatra, mert a pszichiáterem mondta anyunak, mikor 13 voltam, hogy jobb lenne ha nézhetnénk kamaszoknak való műsorokat, mert segítene beilleszkednem és valószínűleg a húgomra is jó hatással lenne. Szóval ebből az időből már vannak televíziós emlékeim mert hirtelen lett Buffy, Sabrina a tini boszorkány meg Xena és Star Trek. Filmekből még ekkoriban is kb. csak gyerekfilmet nézhettünk. Az a fura, hogy pár évvel később viszont már nagy művészfilm rajongó voltam, ami előtt az egész családom értetlenül állt, anyám különösen kétségbeesett, hogy végül még bölcsész lesz belőlem, nem rendes reálértelmiségi. Senki se ajánlott filmeket nekem, egyszerűen mikor nem voltak itthon tudtam művészfilmeket is nézni a királyi TV-n, amin akkoriban nem csak propaganda ment. Szóval fura módon mégis sikerült a céljuk, csak nem tudtak mit kezdeni az eredménnyel.

[brgzmpff]

tegnap mondta egy vendég, hogy el akart vinni az egyik szomszéd intézménybe egy jeles street art művész megnyitójára a héten. és kénytelen voltam elmondani neki, hogy egyrészt becsülöm és tisztelem a szomszédokat, de még az autisztikus személyiségjegyeimen keresztül is átjön, hogy a közös eseményeken soha nem jönnek oda hozzám köszönni, és az első találkozásnál velem szemben definiálták a helyüket és olyan gőggel és lenézéssel beszéltek rólam és a terveimről, hogy arra jutottam, hogy teljes nélkülük is az életem.

másrészt a street art nekem egy icipicit többet jelent egy divatnál. nagy levegő és vállalom leírva is. nekem a street art a művészet demokratizálódását is jelenti, abban az értelemben, hogy nem kell white boxban idegenként feszengeni azért, hogy művészettel találkozz. a street art helyspecifikus műalkotás, ami reflektál a környezetére. és a legjobb munkáknak, _szerintem_, van önmagán túlmutató mondanivalója. ezek miatt erős legalábbis a Banksy életmű. Már az elejétől kezdve az volt a bajom a magyar street arttal, hogy az első pontnál leragadtak. 99% nem helyspecifikus, és mondanivalója talán Miss KK-nak volt és azóta még Szárnyas Doboznak lett, néha. Gergő még a párt alapítása előtt csinált pár olyan munkát, ami mindhárom szempontnak megfelelt, de azt is inkább Gergőéknek illene mondani, amennyire Suzy és Tibi össze voltak nőve anno. De így kb a még művész csoport mkkp volt az egyetlen, aki igazán értette a műfajt.

kurva szarul fog hangzani, de nagylevegő és akkor ezt is leírom, hogy amikor én foglalkoztam street arttal, a munkáim igazándiból helyspecifikus és társadalomkritikus munkák voltak. mutattam is pár dolgot a tegnapi vendégnek, hogy művészként én miket csináltam, és azt is kimondtam, hogy a jeles művész munkásságát nem tartom többnek vagy kevesebbnek az internetes mémeknél, és a jelentőségüket sem látom sem többnek sem kevesebbnek egy utcákon publikált mémgyárnál.

szigorúbb napokon azt szoktam mondani, hogy a magyar street art sajna leragadt annál, hogy tehetséges grafikusok önmagukat reklámozzák a matricákkal és pasteupokkal. sokan a street art portfolioval jutottak reklamugynoksegbe, vagy futtattak fel termekcsaladokat, a gerillamarketing rengeteg tehetseges embert segitett jobb korulmenyek koze. de nagyon kevesen tudtak maradando nyomot hagyni street artosként. (az, hogy pl én mit látok a munkáim után, hogy mi maradt utanam ott, ahol volt kint cuccom, az egy masik mise. csak egy szal, hogy miert nem street artolok. hogy utánam elkezdtek ellenzeki partok hasznalni a nyugati feluljarot, es egyszercsak leszedtek az uvegeket rola asszem a tarlós alatt, es igy kb alkalmatlan lett molinozni a hely, mert kurvapara volt már akkor is, amikor voltak üvegek.)

szóval az egy nagyon különleges pillanat volt az én életemben, amikor ebben a tegnapi beszélgetésben a műfajról megmutattam a munkáimat a vendégnek és elkezdett röhögni, hogy ja hogy így kurvára értem, hogy nem egy szinten gondolkodom a jeles művésszel a műfajról, és ez egy kicsit jólesett a 10+ éves sértettségemnek, amiről nagyon ritkán beszélek.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/4: A legbaszhatatlanabb szakmák

Előző részben tűzoltó Zoli végre bevallotta Orsinak, hogy van egy gyereke.

A nő megnyugtatja, hogy ez nem kizáró ok, de ettől függetlenül ő igényelni fogja, hogy sokat foglalkozzon vele.

Másnap Orsi már kicsit jobban érzi magát, de azt mondja még el kell beszélgetnie a faszival.

Reni és Brumi már túl van a nászéjszakán és bár szex nem volt, de végig együtt aludtak, annak ellenére, hogy Peti horkolt.

A férfi szerint ez szerelem. A nő azt mondja túl fáradt volt, hogy bárhova menjen.

Kapcsoljuk a stúdiót, ahol a szakértőink újabb párokat válogatnak össze. Elsőként a 42 éves Maricát húzzák elő a kalapból, aki elég hot, de sajnos jogász, ami az egyik legbaszhatatlanabb szakma.

Azt mondja az eddigi csávói mind megpróbálták leépíteni az önbizalmát. Sikeresen. Nem mer az érzéseiről beszélni, mert fél, hogy visszaélnek vele. Minden nap a szüleinél lóg, mert magányos. A szakértők szerint még nem tudott leszakadni az ősökről. András, a kókler megkérdezi, hogy nem lehetne-e kicsit hanyagolni mutterékat, amikor párkapcsolata van?

A nő kiakad ezen, mert szerinte örülni kéne, hogy ilyen jó kapcsolata van a felmenőivel. Azt mondja ők azok az emberek az életében, akikre mindig számíthatott. Nézzünk viszont szembe a tényekkel: ha az embert szeretik a szülei, akkor nem hagyják, hogy jogász legyen.

A megfelelő partner mellé a szakik szerint, Zoli, a fogorvos. Kétszer volt már házas és három gyereke van. Eddigi feleségei dominánsak voltak és mindig átvették az irányítást. Ezt a mintát otthonról hozta, mert az anyja is mindig megmondta mit csináljon. Nagyon jó kapcsolata volt a gyerekeivel, de nem rég a volt felesége kiköltözött Németországba és azóta nem látja őket annyit, amit nagyon rosszul él meg.

Elsőként Marica jelenti be a nagy hírt a családnak. Nyilván neki egyszerűbb, mert minden nap a szüleinél lébecol. Nagyon örülnek, amikor megtudják, hogy a lányuk végre férjhez megy, annak már kevésbé, hogy milyen körülmények között, de azért támogatóak.

Zolinak sincs nehéz dolga összecsődíteni a családot, mert a zsarnok anyja, mint egy kísértet mindig megjelenik a házában. Döbbenettel hallják, hogy harmadjára is megházasodik. Amikor a fogorvos részletezi a körülményeket, anyu hamar összerakja, hogy a Házasság első látásra című műsorról van szó. Nocsak, egy műkedvelő!

Kiderül azonban, hogy nem örül annak, hogy a fia már megint házasodik, mert úgy érezte, hogy az előző két felesége sem tisztelte. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy átvették tőle az irányítást a fia felett.

Marica közben már az esküvői ruhákat válogatja. Ruhapróba közben kiderül, hogy munkamániás is. Red flag, red flag hátán.

Zoli gondban van, mert az anyja nem tartott vele a kedvenc butikunkba és most nem tudja mit válasszon, de szerencsére az eladó rutinosan rásózza a legdrágább öltönyét.

A ceremónia előtt, barátai jó tanácsokkal látják el a férfit: ne legyen papucs. Ő is megfogadja a kamerának, hogy nem lesz többé konfliktuskerülő. Hehe.

Hirtelen betoppan a fogorvoshoz Petra, aki már tavaly elvileg szerepelt a műsorban. Azért jött, hogy jó tanácsokkal lássa el a férfit. Pl. hogy ne legyen olyan, mint a volt férje és hogy legrosszabb esetben hat hét alatt el tud válni.

Maricát közben már sminkelik és bevallja nekünk, hogy kicsit tart attól, hogy nem fog tetszeni a leendő férjének. Ha a faszi csak fele annyira vonzódik a mid, középkorú nőkhöz, mint én, akkor nincs mitől félnie. Aggodalmát megosztja a családdal is, akik szólnak neki, hogy ne sírjon, mert lefolyik a sminkje.

A vendégek már a helyszínen. Marica mamája szól a közjegyzőnek, hogy ez a házasság komoly legyen, ne vicc. Oké, nyanya - nyugtatja meg a férfi. Megérkezik Petra és helyet foglal Zoli egy másik exe mellett, akit valamiért szintén meghívtak ide. Nagy az öröm, mert Marica anyjának nagy kedvence volt Petra tavalyi évadból. A nagyi szerint viszont rossz ómen.

Petra amúgy a legjobb wingman, mert egy vagon jó dolgot mond a fasziról a menyasszony családjának. Kicsit túl is tolja Zoli anyja szerint, de hát kit érdekel a vén szipirtyó.

Apropó, vén szipirtyó. Ahogy megjelenik a fia máris a vérét szívja az öreglány. Mindenesetre Marica családjának tetszik a faszi. Helyes úriember. Megérkezik a menyasszony is és Petra már össze is súg Zoli exével. Szerintük nem ilyen nő való a fogorvosnak, mert neki a szőkék jönnek be. A férfi anyjának viszont külsőre megfelel. Zolinak is, mert simán igent mond, ahogy Marica is.

Úton a fotózásra Zoli elárulja, hogy nagyon örül, amiért diplomás a nő. Nekünk még hozzáteszi, hogy nem teljesen az ideálja Marica, mert nem elég dagadt. Mindenesetre azt mondja, hogy a boldogság, amit a nő arcán lát nagyon tetszik neki.

A tűzoltó Zolival ellentétben, ő egyből közli új feleségével, hogy volt már házas és három gyereke van. Mindeközben Petra és az ex arról beszélnek, hogy vajon, hogy fogja fogadni Marica, hogy Zoli nemcsak hogy nem akar több gyereket, de már elköttette magát.

Folytatódik a válogatás. Következő versenyzőnk Renáta és ma már beszélgettünk baszhatatlan szakmákról, szóval hadd prezentáljak még egyet: a könyvelőt.

A nő ráadásul Pusztaszabolcson lakik, mint a rokonságom rosszabbik fele. Azt mondja szereti a munkáját, mert sokat kell nyomoznia és ez a párkapcsolataiban is hasznos volt, mert ott is mindig nyomozott a faszijai után. Többször megcsalták, ahogy az apja is tette az anyjával. Legfájdalmasabb emléke, amikor az anyukájának öngyilkos gondolatai voltak apu hűtlensége miatt.

A kókler megkérdezi, hogy hagyja-e magát irányítani egy párkapcsolatban? Nem. A szakik szerint a nő olyan faszikat keres magának, akik dominánsak, hogy aztán küzdjön velük. A megfelelő pár ezért Gergő.

A férfinek nagyon fontosak a külsőségek, ezért rendszeresen edz, amit a leendő párjától is elvár. Úgy érzi sokan nem veszik komolyan a megjelenése miatt, pedig ő egy intelligens, érző férfi. Hehe.

A családnak és a legközelebbi barátainak jelenti be először, hogy megházasodik, akik a szokásos döbbenettel fogadják. Anyu megjegyzi, hogy bár nem szokványosak a körülmények, de a fia sem az.

Renáta bejelentésének felvételei elkallódhattak, mert ő a következő snittben már ruhát próbálgat. Az eladó rá akarta sózni a függönyt, de a lánynak határozott elképzelései vannak.

Olyan ruhát szeretne, amiben látszik a hátán az a két pöttynyi tetkó és amiben jól látszódnak a mellei, mert elmondása szerint nem akar zsábkamacskát eladni a leendő férjének. A végén még megjegyzi, hogy ha nem tetszik a vőlegénynek a ruci, akkor nyugodtan ölje meg magát.

Geri egyedül próbál ruhát és ő az első faszi, akire a butikos nő hajt rá és nem fordítva. Bár lehet sértésnek szánta, amikor Conor McGregorhoz hasonlította a faszit.

Renáta sminkelés közben elárulja nekünk, hogy ő hisz a sírig tartó szerelemben és szerinte van esélye egy ilyen műsorban megtalálnia az igazit. Hehe.

Közben megérkeznek a barátnői is egy gyors reality checkkel. Megkérdezik, hogy biztos átgondolta-e ezt? Hát persze. Azt mondja Renáta, hogy legalább nem kell könyörögnie senkinek, hogy megkérje a kezét.

Úton a ceremóniára Renáta lő egy selfiet, ami wishes Vincent Cavanagh pszichológus úr szerint azért készült, hogy bosszút álljon vele az exén.

Geri meghívott vendégei között van egy híresség is, Miló Viktória, bokszoló. Elvileg szokta edzeni a vőlegényt. Emlegetni kellett és már érkezik is a férfi. Hajóval.

Renáta családja szerint csini a fiú, de úgy érzik, hogy nem fog tetszeni a lánynak, mert ő a sötét hajú, barna szemű csávókat szereti. A vőlegény üdvözöl minden kedves egybegyűltet és bemutatkozik a családnak, aztán elkéri a jövendőbelije kezét a szülőktől, akik áldásukat adják rá. Vannak hagyományok, amiknek ki kéne pusztulniuk.

Megérkezik a menyasszony és Geri megkönnyebbülten sóhajt egyet. Nem ronda. Renáta barátnői viszont egyből kiszúrják, hogy valami nem oké: a lány nem mutat ki semmilyen érzelmet. Velünk megosztja a menyasszony, hogy nem szereti a vörhenyeseket, mert nincs lelkük.

Geri pár alapkérdéssel próbálja oldani a feszültséget. Megosztják egymással a lakhelyüket és a foglalkozásukat. Eljött a választás ideje. A férfi természetesen igent mond és végül kínosan hosszú gondolkodás után Renáta is. A nő elmondja a kamerának, hogy kurvára nem jön be neki a csávó, de azért ad a dolognak egy esélyt.

Melinda, a pszichológus szerint nem arról van szó, hogy nem kúrná le a faszit, csak mindenben a legrosszabbat keresi, a korábbi traumái miatt.

A vendégeknek is feltűnik, hogy valami nem oké. Gerin látják, hogy boldog, de a menyasszonyon érzik, hogy távolságtartó.

Meglátjuk mi sül ki ebből, de csak a következő epizódban...

[riariahistoria]

A történelem azért vicces hobbi

mert ha a 80 évvel ezelőtti össze-vissza baszásokról olvasol egy dr. történész által jegyzett könyvből akkor máris művelt vagy, nem pedig pletykára éhes.

pl. James Maurice Gavin, a Tom Hardy hasonmásverseny harmadik helyezettje volt Marlene Dietrich frontszeretője. aztán a majdani, harmadik Mrs. Hemingway is alaposan megvolt neki (igen, persze hogy házas volt közben). természetesen az embereivel ugró, hősies tábornoknak volt karrierje is, később pedig amerikai nagykövet is lett Franciaországban de hát kit érdekel :)

[csacskamacskamocska]

Szexi göncök

Ez ma ilyen vicces bejegyzés lesz, legalábbis engem megmosolyogtatnak ezek az emlékek.

Valamikor egyszer késztetést éreztem, hogy én akarok vásárolni ilyen necces-csipkés baszós kezeslábast, temuról 2000 Ft darabja, biztos annyit is ér. Megnéztem jó alaposan, hogy milyen csipke hol milyen szövésű, mert nem akarnék úgy kinézni benne mint másfél kiló sertéscomb a necc cekkerben, meg oké, hogy alul nyitott, de 16 éves kor felett az alul már egyre jobban kidomborodik a környezetéből, és lehet, hogy őrült szexi, de a képzeletemben röhejesen nézett ki. Aztán ott volt még, egy haverom sztorija, hogy vettek ilyen necc hacukát, de valahogy leginkább egy zsák krumplira emlékeztette őt a dolog, nem az lett, ami a fantáziájában élt, szóval röhögtek, leszedték és a továbbiakban boldogan basztak nélküle. Aztán a vásárlás elúszott azon, hogy nincs is ki megnézzen, megkívánjon benne, szóval hagyjuk, elköltöm a 3x2000-et másra. Mert persze nem egyet néztem ki, hanem rögtön hármat. Mintha viharos szexuális életem lenne, amiben hamar elhasználódik az efféle. :D Úgy mellesleg egy rakás ilyesmi lapul az egyik fiókomban, míder, harisnyatartó, izgalmas, de amúgy használhatatlan melltartó. Rákívánok, megveszem, mintha életben tartaná a titkos szexuális életemet. Amikor volt pasi és volt szex, szóba se került ilyesmi. Kb a "Mi? Volt rajtad bugyi?" szinten folyt a dolog, ha nagyanyám bundabugyijában lettem volna, akkor is megkúr. (De nekem ez nem volt elég, nekem a kimagasló intellektus illúziója kellett!) Mégsem sírom vissza azt az időt, ez érdekes.

Egyik pasimnak se kellett se a játék, se a szexi gönc. Igaz, egyik kapcsolat se jutott el az unalomig, hogy azon gondolkodjunk mivel dobjuk fel. Nem hiszem, hogy egy elhidegült kapcsolatot megmenti a necc vagy a csipke vagy a szöges nyakörv. Amikor már idegenkedés van, akkor már biztosan nem. Persze, akarok tetszeni, de leginkább azt adja hozzá a dologhoz ahogyan én érzem magam ebben. A míderben, a harisnyatartóban, a necc cuccban. Ahogyan én érzem magam, az adja meg a hangulatot. Ha a másik eleve úgy nézi az embert, mint egy érdektelen húshalmot, akkor a neccben is érdektelen húshalom lesz és semmi nem hidalja át a fantázia és a valóság közti eltérést. Szóval nem a pasi kedvéért kell, hanem az én kedvemért, de csúnyán tönkre lehet tenni a dolgot, ha a másik nem partner.

Neeem, nincs leírva a necc cucc, nem olyan fából faragtak. :)

[ultramegatroutman]

TLDR

Még a múlt héten lőttem a piacon.

Szeciben nálunk inkább a francia, osztrák vonal ment, a magyaros szecesszió népi motívumokat felhasználó stílusjegyei a korabeli épületeken aránylag gyakran (Lechner és követői, ugye), bútorokon nem annyira gyakran (Thoroczkay-Wiegand, Komor Marcell, a gödöllőiek) tárgyakon viszont egészen ritkán bukkannak fel. Szóval sem stílusában, sem minőségében nem mindennapos darab, érdemes utánamenni. Jelzés nyilván nulla, úgyhogy először is íróasztali készleteket, meg levélbontókat nézeget az ember, semmi. (Illetve az egyik ilyen adokveszek oldalon megtaláltam a párját, azt gyorsan meg is vettem, meg felbukkant egy magyar gyártó neve). Akkor nézegessünk népiszeci épületeket. Aránylag sok van. Akkor nézegessünk tervezőket fejből (bútor nyilván, mert az gyakoribb). Thoroczkay-Wiegandnak mindjárt meg is örültem, hát biztos ő volt!

Hát nyilván nem ő volt, mivel ez nem úgy működött, hogy aki ilyesmit akart tervezni, az lement az alföldre és nekiállt szűrmintákat másolni, hanem előszedte Huszka József (aki ezt a melót már megcsinálta) Magyar díszítő styl c. munkáját, és abból inspirálódott. De így kb. az összes építész, meg Zsolnayék, meg mindenki, úgyhogy jelentős stílusbeli átfedések vannak. Szopó. Amúgy pár tervező után feladja az ember, és jön a szorgos aprómunka: Magyar Iparművészet, az első számtól, egyesével, laponként. Mondjuk ez aránylag kurva unalmas, úgyhogy közben az ember rákeres dolgokra, próbál más irányba is tapógatózni, és a végén nyitva van már ötven oldal. Mindegy. Magyaros szecesszió, akkor az ember előbb utóbb eljut az Országházig. Igaz hogy neogót, de belül van szeci bőven (szerintem addig basztatták Steindlt, hogy nem elég magyaros meg modernes, hogy belement, mert ha végül mégsem lesz menő ez az új stíl, a díszítőfestést át lehet meszelni, stukkókat leverni, bútorokat kivinni). Van ez az országházi séták (vagy mi) könyvsorozat, aminek az utolsó része pont ezt a témát vesézi, pár oldal fent is van belőle, és pont szerepelteti a miniszterelnöki dolgozószoba néhány bútorát.

Már előzőleg is felbukkant Steindl egyik asszisztense, Foerk Ernő építész neve (a fenti Zsolnay csempéket is ő tervezte), akire aránylag sok belsőépítészeti munkát rábíztak, de kb. huszonhat helyről összefésülve az adatokat kiderült, hogy elvileg ő tervezte a és miniszterelnöki és miniszteri szobák berendezését, bútorokkal, csillárokkal, és a bronz íróasztali készletekkel együtt. (Illetve egy készletet emlegetnek mindenhol, a miniszterelnök számára készült szettet, de nem egy készült). Itt még hozzájön az a bizonyos cég, amelynek a neve már az elején megvolt, és számos fémmunkát készített az Országház számára.

Milyen kurvajó lenne, ha lenne egy korabeli fotó egy ilyen készletről!

Következő lépés: Csányi - Birchbauer: Az új Országház, 1902.

Tádáám. A probléma csak annyi, hogy a könyvben bármiről is legyen szó, a gyártót megemlítik, meg még azt is, aki felkalapálta az ónlemezt a tetőre, de tervezőt, azt nem. Meg hogy a készletből összesen ez a két darab van reprodukálva. :S

Szerencsére találtam egy 1905-ös, szar minőségű, szénné retusált fotót a miniszterelnöki iróasztalról az inkriminált írószettel, és a fenti két fotó megerősíti, hogy ez az eredetileg ide tervezett készlet. Most már megvan a tervezőnk, megvan a készletünk, csak éppen lófasz sem látszik belőle, meg a megérzésen kívül semmi bizonyíték rá, hogy az általam birtokolt basznak bármi köze lenne hozzá.

Korabeli fotó, ahol felbukkan a cucc, nincstöbb. Még csak ilyen 10-12 órát toltam a dologba, de még egyáltalán nem untam szinte nagyon (vicc, nem unalmas), hogy megyorsítsam a dolgot tudományos metódust dolgoztam ki: hol van a készlet? A Zországházban. Akkor nézegessünk a hírarchívumban régi parlamenti MTI-fotókat. Piff, 10 perc alatt meg is volt:

Hát ott a készlet, meg ott a kés!!! És itt jött a következő probléma. Kés. Fekszik, hülye szögben nyilván, ha kinagyítod szétesik. Mondjuk formára-méretre olyan, de csak százszázalékos azonosság elfogadható, kevesebb nem. A készlet többi része aránylag kivehető, a mintázat alapján elvileg a kés is azonosítható lenne, viszont itt a másik baj: a készlet stílusban van tartva, de minden egyes darab más mintával készült (az egyetlen egyezés a kalamáris a fenti gyertyatartó talapzata közt van). Nézegessünk tovább képeket.

Ezeken kívül körülbelül csillió fotón ott van, normálisan persze sehol sem látszik, de egyszercsak:

Hát végre látszik szinte! Isten áldja a Lubomír Strougalt és a Csehszlovák küldöttséget! Meg a fotóst. Darab azonosítva, hátra lehet dőlni. Nyilván csak másnapig, mert még csak magamat győztem meg, de nem 100% match. Mindegy, még fél óra keresés után:

Problem solved. Hősöm: Rozmann Antal teremőr.

Bronz lapozó, az Országház számára készült íróasztali készlet része. Terv: Foerk Ernő (1868-1934), 1898. Kivitelező: Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt., 1900k.

(Amennyire visszakövethető, valószínűleg minden miniszteri szobába készült belőle, a miniszterelnöki valamivel májerebb volt a gyertyatartóval, lámpával, valamint a több fotón is felbukkanó tálkával. Eredeti helyükről hamar kikerültek (a nem is tudom melyik miniszter pl. már 1908-ban lecserélte a teljes dolgozószoba-berendezést, a kiegészítőkkel együtt, mik vannak), de egész 1989-ig felbukkannak protokolláris eseményeken. Hasonló, meghatározott helyre készült darabok kereskedelmi forgalomba nem nagyon kerülhettek, meg azokat általában a gyártó jelezte is. Bár valószínűtlen, de lehetséges, hogy a készítőnél maradt pótlás, vagy mintadarab, de valószínűbb, hogy leköszönő honatya lopta kapta ajándékba, vagy ilyesmi.)

[ajtostolahazba]

Jövőre Veled, ugyanitt...

Tegnap találkoztunk. 28 éve szerettünk egymásba, hittük, hogy majd egyszer mi együtt leszünk, mert ennek így kell lennie, mert két ilyen egyforma ember egymásnak van rendelve. aztán egy véget nem érő saga után mindketten jártuk a magunk útját, elváltunk az épp aktuális felségünktől/férjünktől, rosszul időzítettünk, elköltöztünk egymástól távol..de valahogy mindig ott volt bennünk a gyermeki hit, hogy eljön a mi időnk, sokszor vicceltük el, hogy egy koedukált idősotthonban fogjuk majd egymás kezét és beszélünk arról, milyen jó is volt a szex, amikor még tudtunk mozogni...:)) Fotók oda-vissza, gyerekek, unokák, örömök, gyász, egy-egy részeg éjszakán titkos telefonok, amikor ugyanazzal az érzéssel tudtuk mondani a másiknak, hogy szeretlek, mint régen. És el is hittük. 6 éve találkoztunk, akkor töltöttünk együtt pár órát, de a rendszeres beszélgetések megmaradtak. És eljött a tegnap... Megöregedtünk, de senkit nem érdekeltek a hason azóta keletkezett hurkák, a megőszült szakáll, mely alól ugyanaz a mosoly villant ki, a gondokban elmélyült ráncok, a rövidlátás vicces tünetei... Így volt ez mindig: félszavakból is tudtuk mire gondol a másik, ültek a poénok, a régiek is, amiket csak mi tudtunk, be se fejeztük a mondatot, a másik már tudta mi lesz a vége. És nevettünk rengeteget. Boldognak és elégedettnek kéne lennem, hogy tudom, valahol valaki szeret, tényleg, aki keresztül autózza a fél országot pár együtt töltött óra kedvéért, ami most hajnalig tartó beszélgetést jelentett, hol mélyen, hol viccelődve, keveset rágódva múlton és jövőn, de nem feszengve, csak úgy, mint régen... de volt ott valami, amit azelőtt sosem láttam: csak kétszer-háromszor vettem észre, valami idegen... szomorúság? Sosem éreztem ilyen erősen az idő múlását, sosem rémített meg ennyire még, hogy tudom nincs már előttem annyi, mint mögöttem. Büszke vagyok arra, aki lettem. Még ha el is tűnt a számból az az émelyítően édes íz: a reményé, tudom, hogy az út, amit választottam, még ha magányos is, szabadabb, mint bármi! Önkéntelenül is hátrébb léptem, sokkal bölcsebben néztem pár pillanatig ezt a két embert, akik ma már tudják, hogy elszalasztották életük nagy lehetőségét. És így már el tudom engedni. Dolgunk volt egymással, van is, lesz is. Mindig szeretni fogom, de ez a börtön az ő élete, az ő választása. Én a helyemen vagyok. Szabadon.

[mitchellb25]

Megkóstoltuk a bejglit. Ízlett neki is. Aztán néztünk valami vicces filmet, meg szép tájakat és nevettünk azon, hogy holnap még pálinkázni is fogunk, mert buli lesz. Meg viccelődtünk, hogy megyünk szánkózni, ha nincs hó akkor a sárban is lehet-van mosógép!

Aztán meg vacsoráztattam, gyümiteát is kért, majd mosdó és fürdés. A pizsamát felvenni nem kellett segítség, de az alvós zokninál igen. Kért egy pohár vizet az ágya mellé, kicsit sírdogált (én is). Remélem átalussza az éjszakát.

Most takargattam be másodjára.

A 83 éves anyukám.

#merrikrisztmöszhogyneszakadjonmegaszívem

[brgzmpff]

a vonal projekt

hangosan gondolkodom, vázlat még, csiszolni.

a vonal ami összeköt

a 9x1,5 méteres fura anyagra festett, gigantikus, a Konyhában installált, boldogságszínek kompozíció c. képemet közösségi képpé alakítani

20x20 centis kockákra bontani, kockákat leosztani a célösszeggel, és lehet részeket hirdetni. amint befut a célösszeg. felrajzolni a négyzeteket a vászonra és utána a titkos szupercuki vegán gigantikus szőke ecsetemmel felhúzni a képre egy darab vonalból álló rajzot, úgy, hogy a vszeg több mint 9 méteres vonal, jó eséllyel akár 30 méteres is lehet, minden eladott kockát érintsen. ha nagyon sokan vesznek kockákat, akkor ez egy kurvahosszú vonal is lehet. pl 7 sor, 45 oszlop, az akár 63 méteres vonal is lehet basszus, hát jó risky, egy idő után vagy nagyon nyomni kell az ecsetet, vagy nagyon híg nagyon sok festékkel kell nagyon nagyon gyorsan végigfutni ezt a vonalat, ráadásul helyet is kell keríteni a sztorihoz. de az is verzió lehet, hogy nincs kockaméret, hanem a területet elosztani a résztvevők száma és a felajánlás arányait figyelembe véve. de a kocka jobban tetszik.

és csinálni egy estét, ahol felvágjuk együtt. megismerhetitek egymást. a hasonló érdeklődés adott. innen könnyebb elindulni.

segítség lenne egy lista a hozzám társított értékekről, de én is el szoktam tudni mondani, hogy nekem mik a fontos dolgok az életben, mi hajt, merre szeretnék haladni a világ dolgaival, mit tudok tenni azért, hogy legalább egy kis buboréknyi területen egy kicsit jobb legyen mindenkinek, aki benéz. (külön ölelés azoknak, akik csak akkor tudják elfogadni a nálam lógást, ha feladat van vagy képet jönnek átvenni :) nem véletlen a galéria mottója :) valahol el kell kezdeni :) nagyon szépen köszönöm a segítségeket, támogatásokat :) ) jó lenne tudni, hogy mi is a közös bennünk. a vendégekben és bennem. pláne a visszajárókban, vagy azokban, akik akár évek óta tervezik, hogy benéznek :) meg akik messziről szurkolnak. mi köt össze minket. igazándiból úgy lenne igazán közösségi, ha a résztvevőkkel adnánk hozzá tulajdonságokat. ami tud nagyon neccesen is elsülni, elég egy majomság a listára, hogy mehh legyen, de az is lehet, hogy a végén csak a leggyakrabban említett értékeket társítjuk hozzá, ha valakinek meg annyira fontos, hogy hülyeség legyen a végeredmény, hogy kattingassa a tízezreseket, hát az is egy tükör.

mindig elfelejtem, hogy a személyiségfejlődési ugrásaimat hol melankólia, hol letargia előzi meg. jó nehéz néha kilátni magamból.

lehetne a szilveszter a felvágás, vagy a galéria szülinapja a jövőhéten, hogy nyugodtabban tudjam kezdeni az új évet. ha szülinapig összejönne, akkor lehet akár kariaji is egy kocka, és nem tortát, hanem képet vágunk együtt.

ha a felújítással nem lennék minuszban, kisebb lenne a gyomorideg.

az cc 3m, cc 315 kocka, cc 10000 ft egy kocka. ennyien be se férünk. vicces lenne összetetriszezni a 315 kockát a 9 méterre.

és még csak befotózni sem tudom a vásznat.

csinálhatok alu mopnyélből töltőtollat a szőke pemzlihez. alul, felül légmentesen dugózva, oldalán kicsi luk, a pemzlit a lenti likhoz rögzíteni, ha fent elengedem a lukat, ent kimegy a tinta,.így kb bármit lehet rajzolni bármit. nem szabad rálépni zoknival a vonalakra. the floor is lava :)

fejben festek.

ahelyett, hogy a hiányzó képeket töltögetném a webshopokba. de nagyon sok helyet foglal a 9 méteres vászon feltekerve is.

amúgy lehet, hogy hosszabb a vászon, ki is kéne tudni tekerni valahol és lemérni. dolgokdolgokdolgok.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VII/20: Finálé

Minden jónak vége szakad egyszer. Meg ennek a szarnak is.

Máté gazdáék hazaérkeztek SZLOVÁKIÁBÓL. Felhívják Anikót, hogy elmeséljék mi volt az álomrandin. Azt mondják minden fasza volt csak az idő volt szar.

A műsorvezető megkérdezi sikerült-e beszélgetniük és ha igen, mennyire sikerült mélyre menniük. Ezen a fiatalok felnevetnek, mert dugtak és az nagyon vicces.

Máté elmondja, hogy a következő lépés, hogy bemutassa Millát a családnak. Anikó örül, hogy végre egy gazdának összejött valami és sok sikert kíván a fiataloknak.

Szerelmesek vagyunk - mondja nekünk búcsúzásként Máté.

Zsófia és Tomi már úton vannak AUSZTRIÁBA. A férfinek el kell intéznie pár telefont az úton, ami gecire nem tetszik a nőnek.

Utána próbálnak ismerkedni, de sajnos nem sikerül megtalálni a közös hangot. Tomi megkérdezi mit érez felé a nő? Passzív langyos. Szerinte nem elég határozott.

Tamás azt mondja, hogy csak próbál nem sok lenni, mivel az már más versenyzők vesztét okozta itt. A gazda szerint nem kéne visszafognia magát, csak legyen önmaga, aztán kiderül mi lesz köztük. A férfi szerint a nő ellentmondó jeleket küld és ezért nem tudja, hogyan közeledjen. Zsófia nem érti miről beszél. Szerinte a férfi túl sokat magyarázkodik.

AUSZTRIÁBA érve, Bécs belvárosában lovaskocsiznak. A gazda felkérdezi a faszit, amiért nem kérdez tőle semmit. Tomi azt hazudja folyamatosan gondolatai vannak. Aztán végül felteszi azt az elméleti kérdést, hogy ha Velencébe mentek volna az már vajon túl romantikus program lett volna a nőnek? Zsófia azt mondja, azzal az lett volna a baj, hogy nem szeret víz közelében lenni, mert fél tőle. Ezért nem fürdik.

Ezután fagyiznak egyet AUSZTRIÁBAN. Tomi megkérdezi a gazdát hogy érzi magát? Elvagyok. Kínos csend. Aztán azt mondja a férfi, hogy sok ember van itt, de finom a fagyi. Kínos csend.

A fagyizás után már suhannak is haza. A gazda megkérdezi a férfit, hogy érezte magát? Jól - hazudja Tomi. Zsófia viszont kurvára nem elégedett ezzel a kirándulással. Azt mondja azt várta, hogy a férfi majd beindul az utazástól. Viszont, ahogy azt már az előző részben is jeleztem, hogy ha egy faszit csak a szomszédos országba viszel, akkor NINCS SZEX.

Tomi is közli vele, hogy ő többre tartja magát, mint hogy ennyiért ágyba bújjon vele és javasolja a nőnek, hogy legközelebb jobban nyíljon ki a pénztárcája, ha komolyak a szándékai. Zsófia viszont nem engedhet meg magának egy ilyen kaliberű férfit, szóval szomorúan hazaküldi.

Megérkezik Anikó és elmeséli neki a gazda, hogy nincs már Tamás. A gazda elismeri, hogy az ő hibája, de aztán azt hazudja, hogy nem az volt a gond, hogy nem tudta biztosítani neki a megfelelő anyagi körülményeket, hanem hogy a faszi még éretlen volt.

Anikó megkérdezi, hogy szerinte Krisztián jobb választás lett volna? A nő azt mondja, hogy valszeg olcsóbb érettebb lett volna, de őt nem dugta volna, mert túl öreg.

Búcsúzásként Zsófia elmondja nekünk, hogy tudja, hogy vannak rossz tulajdonságai, de ne aggódjunk: nem tanult semmit az egészből és nem változtat semmin. József gazda és Erika csobbanni készülnek.

A nő viszont otthon felejtette a bikini alsóját, szóval bugyiban fog a vízbe menni. A férfi természetesen nem bánja.

Úszkálnak, ölelkeznek aztán isznak egyet. Erikának alkohol kell a mai naphoz, de Józsinak elég egy narancslé is. Sajnos a szívószálat nem tudja használni.

Egyre jobban összemelegednek a randipartnerek. Erika nem gondolta, hogy ilyen gyorsan fognak haladni a gazdával. Azt mondja Isten személyiségét látja benne és ez nagyon vonzó. Így így. Nem is szereted az Urat, ha nem dugnád!

Eljött az ebéd ideje. A nő egy kis meglepetéssel készült, amit egy filmből lesett el. Sushit hozott a nagy hűtőtáskában és róla kell megennie a férfinek.

Józsi nagyon lelkes egészen addig, ameddig a szájába nem kerül az étel. Sajnos nincs elájulva a japán fogástól. Jobban örülne egy kis pacal- vagy körömpörköltnek. Azért becsülettel leeszi az összeset Erika testéről.

Beesteledik és tovább iszogatnak. Józsi a saját eperlikőrjével kínálja a nőt. Szar, de legalább alkohol. A gazda felteszi a nagy kérdést: miért válassza őt? Mert nő. Erika azt mondja árad a férfiből a szeretet és alig várja, hogy együtt aludjanak és belécsatornázza ezt az energiát.

Miután eleget ittak hangolódtak, megrohamozzák a lakosztályukat. Eljött a teljesítés ideje. Józsi elmondja nekünk, hogy ebbe bele kell adnia a testét és a lelkét is. Fú... - szuszogja a férfi mielőtt teljesen elsötétül a kép.

Másnap reggel Józsi azt se tudja hol van, úgy kifacsarta a nő. Olyat dugtak, hogy a gazda elsírja magát. Könnyeivel küzdve azt mondja Erikának, hogy ennyi volt. Ő győzött. A nő nagyon örül a hírnek és elfogadja a nyereményét. Most jön viszont a neheze. Józsinak el kell küldenie a többieket.

Végre van egy kis macskakontent is. A férfi összecsődíti a veszteseket és elmeséli nekik, hogy mennyire vibe-oltak tegnap Erikával, ráadásul olyat dugtak, hogy már a gondolatától elsírja magát.

Diuska csak mosolyog és bólogat, mert nem tudja értelmezni az összetett mondatokat, de Brigi láthatóan ideges.

A gazdának nem, de nekünk előadja mi nyomja a lelkét: én tudok főzni, én áldoztam ezért. Reggel hétkor fölkeltem, megfőztem a vegán bolognait, az, hogy egy faszszopó geci kurva vett egy doboz sushit engem nem érdekel. 260 kilométert utaztam ezért, hát nehogy már olyan nyerjen bazdmeg aki nem tud főzni.

A gazda átérzi a fájdalmukat, ezért ad egy-egy csokor virágot vigaszdíjul. Csodálatos áldás az Úrtól legyen rajtatok! Búcsúzik ezzel a lányoktól és megköszöni Jézusnak, hogy ideküldte őket.

Aztán már szalad is vissza Erikához még egy körre. Klassz csaj vagy - búgja a nőnek Józsi. Te meg klassz férfi vagy - válaszol Erika. Dicsőség Istennek - zárja a gazda.

Megérkezik hozzájuk is Anikó. Józsi elmeséli neki, hogy Erika olyan volt, mint egy atombomba, csak csendes. Taktikusan utoljára vitte randira a nőt, mert érezte, hogy ha meglovagolja, akkor nem fog már időt szánni a többiekre. Anikó zavartan nevetgélni kezd, amikor rájön, hogy ezek már dugtak is.

Gratulál az ifjú párnak és reméli kitartanak egymás mellett és ezzel magukra is hagyja őket.

Ezután a Jurassic Park zenéjére vadul smárolnak Józsiék a naplementében.

Ennyi volt az idei Házasodna a gazda. Talán ez volt az eddigi leggyengébb évad. Ráadásul egy gazda, Lajos, nem is került be végül a műsorba. Pedig a promón még ott virít a feje.

Na mindegy. Remélem most pár év pihenőre megy a műsor, mert érezhetően elfáradt.

Mindenesetre köszönöm, hogy itt voltatok. Külön köszönöm @tidaviminek, hogy újra rendberázta a szövegeimet.

Írjatok, ha láttok valami jót a TV-ben, hátha érdekel. Részemről én most a 200 első randit nézem újra ❤️Gáspár Katával❤️, aztán megy tovább a Barátok közt Balogh Nórával, a waifummal, aki meglepően keveset van a sorozatban :(((

[kepeslajoska]

Halló főnök!

Jó reggelt, mi újság?

Semmi különös, tudja, mi építjük ezt az M85-öst.

Tudom hát. Bebizonyítjuk, hogy mi mást sem csinálunk, mint építkezünk, mert meg tudjuk csinálni!

Csakhogy van egy kis gond.

Nocsak. És mi az?

Az a helyzet miniszterelnök úr, hogy ez a pénz, amit erre szántunk így mindannyian, kicsit sok lesz és ebbe majd belekötnek a rosszakaróink.

Mondjátok, hogy ez kiemelt kormányzati beruházás, vagy 2x4 sávos út lesz és annyi!

De még igy is háromszor annyi, mint más országokban és mi nem szoktunk túlárazni.

Ha-ha, de vicces vagy! Van egy ötletem.

Hallgatom főnök.

Ha építetek egy alagutat is az útra, az jó magyarázat, nem?

Valóban, csakhogy ott nincs hegy, amin keresztülmenne az alagút!

Ugyan már, ezen akadsz fel? Akkor hordjatok oda egy hegyet is!

Az nem olcsó ám, akkor nem marad a csókosoknak! Ebből az összegből maximum egy dombocska jön össze.

Elég a kifogásokból! Csináld, amit mondtam, majd elnevezzük Dombi Alagútnak, ez lesz következő hungarikum.

Hiába no, zseni vagy vezérem.

Na, csak semmi hízelgés! Mimagyarok sohasem hátrálok meg, tudhatnád!

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

[newlifeprojects]

Meséljél nekünk Leopoldiról! Sokat! Légyszi

igyekszem!

a szobatisztasag alakul, de nem ugy, ahogy gondolnam: tovabbra sem jelzi, ha ki akar menni (de mar a kormei kopogasabol es az iparkodasabol sejtem, ha valamire keszul), de mar nem megall es pisil, hanem menet kozben huzza maga utan a pisicsikot! fun, right? :D valahol azt olvastam, hogy az uriteshez is lehet utasitast kotni, ugyhogy lelkesen shussogtam, amikor .odakint. pisilt, hogy aztan majd reflexbol tudja, hogy a pssshh azt jelenti, uritsen holyagot. a kaksi nehezebb ugy, de ott is probalom szepen megnyomni az R-t, hogy beegjen neki az, hogy szaRRRR egyenlo kaksizas! :D

a fekszik tanitasanal vmit elbasztam, mert nagy konyorgesek aran (es csak ugy, ha lehajolok hozza - qrva beagle, ugye) ugyan lefekszik, de fel is pattan, ahogy megmozdulok... es egyre jobban tapad az orra a nyomokra, erre is ki kell vmit talalnom, hogy amikor eü. kiskort setalunk, ne a mindenfele nyomokat kovesse szorgalmasan, hanem .figyeljen.ram.! a reten faszan mukodik a sippal valo behivas (meeg...), egyetlen kivetellel: ha szart zabal, akkor nincs isten, nincs semmi, ami elrobbantana onnan :/

joreggelt!

ps: most, hogy mar nagyobb (ehhhehehhehehe, jo vicc... :/), tobbszor hivom leopoldnak, mint poldinak, de sokat megy a pölder, pittipaldi, poldimoldi is. meg a Fuj, Nem, Gyeremár, Köpdki,A Kurvaanyád! is, sajnos... a szemfoga meeg a szajaban, remelem elkapom, mielott lenyeli/elhagyja.

ps2: a bal pofajan minden bajusz feher, kiveve egyetlen fekete szalat!

bonusz kep:

[troger]

(énblog, kéretik nem elolvasni)

látszólag nem jövök ki a főnökeimmel, munkaadói oldalról nézve biztos én vagyok a problémás eset, pláne hogy nem csak a főnökökkel, hanem rendre egy-egy kollégával is konfliktusba keveredek

az én oldalamról pedig csak nehezen viselek olyan dolgokat, mint a kiabálás, egyenrangúaktól a parancsolgatás, főnököktől is, ha a hangnem tiszteletlen, manipulációs kísérletek, ld. gaslighting, ígéretek nem betartása, főnökök esetében a mondanivalóm teljes figyelmen kívül hagyása

illetve egy pontig elviselem őket, csak kifelé nyuhodtan reagálom le őket, aztán egyszercsak túlcsordul nálam a pohár (nép., vulg.: "tele lesz a tököm az egésszel"), megmondom, hogy a fent felsoroltakat nem tűröm tovább (kerülve a személyeskedést, a történésekre koncentrálva, úm. "ez a viselkedés számomra mindenképp, de szerintem bármely munkahelyen elfogadhatatlan"), amire kirúgnak

február végén lejár a próbaidőm: kirúgnak, vagy új munkaszerződést kapok és maradok fixen a nagybani piacon - ahogy eddig ígérték

ma a would-be főnököm, aki eddig naponta nyalt és szopott, hogy milyen szuperül csinálom a dolgom, és köszöno, és hát wow, mennyire örül, hogy (õnszántamból! lelkesen) itt vagyok megharagudott rám (szerencsére csak elköszönt és gyorsan lerakta a telefont), amiért eleve nem voltam hajlandó egy második szombatot is dolgozni (amire a jelenlegi szerződésem nem kényszerít, szemben a fix kollégákkal; "de hát megbeszéltük! de hát én már akkor is nemet mondtam, csak nem vetted komolyan)"; kivételesen, csak ezt az egy szívességet tedd meg légyszi, nincs, aki megcsinálja helyetted, stb amire az alattvalójának már szerdán nemet mondtam, ami ezek szerint egyszerűen süket fülekre talált, mert ma

hiába mentem betegen dolgozni (torok- és fejfájás, izzadás, hidegrázás, köhögés-tüsdzögés), amikor minden normális ember beteget jelent, orvoshoz megy, kiíratja magát, aztán jól otthon marad, a fónöknek egész nap máshol volt dolga, végül be se jött, ahogy egy fix kolléga szintén nem, úgyhogy a jelenlevőkre több munka maradt egy rohadt szeles napon, amikor a szemét mindenfelé száll, és kergetni kell...

nem volt egy vicces nap

szóval amikor a nap végén telefonon elmondtam a főnöknek, hogy egyébként is más terveim voltak szombatra (a többieknek eddig minden második szombaton kellett bejönni, ez most borulni látszik, mert múlt pénteken ketten kiléptek, és én vagyok az egyetlen új ember), de most még beteg is lettem, úgyhogy nem is tudok holnap bemenni, mert az ugye azért nem elvárás senkivel szemben, hogy betegen dolgozzon

na erre köszönt el azzal, hogy akkor menj orvoshoz, szia, és rakta le hirtelen

előtte elhangzott még, hogy "légyszi csak most az egyszer, kivételesen tedd már meg ezt a szívességet", illetve "nem tudom, mennyire lehetsz beteg, ha ma dolgozol"

hétfőn (ha meggyógyultam) megbeszéljük a továbbiakat

az alattvaló, aki szerda óta úgy csinál, mintha viccelnék, és a végén mégis bejövök majd szombaton, legalább nem mulasztott el jobbulást kívánni, de olyan gyorsat, hogy holnapra már kutya bajom se legyen, mert szükség van rám 🤷

amúgy mindezt minimálbérért

szerintem itt sajnos a főnök stratégiája ütött vissza, ami szerint húzogatja előttem a mézesmadzagot, ígérgeti, hogy fel fog venni, szopja fszomat, hogy milyen jól dolgozom, de ezt nem pihenéssel jutalmazza, hanem még több munkával és manipulatív kommunikációval,miközben engem minél tovább limbóban tart

én meg kiállok az igazamért, és nem felejtem el, hogy még nem főnököm, és ha így folytatja, nem is lesz

***"

a másik sztori, amiről a személyes lehetőség elmaradása miatt sajnos hosszú emailt kell neki, mint esetleg leendő feljebbvalómnak írnom még a hétvégén, egy kollégáról szól, aki már három alkalommal problémásan viselkedett velem szemben, ami egyrészt a zaklatás irányába halad, másrészt nyilvánvalóan van valami baja velem, amit fel kéne oldani valahogy

plusz erre jön még rá, hogy

(dobpergés 🥁)

ezt a csókát helyettesítem már 3 hete, amíg szabin volt, és ő még nem tudja, hogy én maradok a gépen, őt pedig lefokozzák gyalogosnak, aki majd helyettesíthet, ha beteg vagyok, no meg minden 2. szombatot is megkapja a volán mögött, de alapvetően gyaloggalopp a buli

ugyanis azt még nem sikerült tudomására hozni, hogy szarul dolgozik (nem az én szavaim), és ki akarják rúgni, mert gyalog sem dolgozik jobban (szintén így hallottam az egykori helyettestől)

nekem ez is csapatvezetői inkompetenciáról árulkodik, fair elbánásnak nem nevezném

robbanékony a srác, ennyi nekem már kiderült, valamint nem szeret dolgozni, csak másokat irányítana legszívesebben

szóval kész a pukaporos hordó, kezemben egy öngyújtó

***

és most jön a lényegi kérdés:

ha hétfőn jobban vagyok,

a) orvoshoz menjek és írassam ki magam még egy pár napra (ma csak 2-ig voltak, f5-ig dolgoztam), és gyógyuljak tovább itthon

b) dolgozni menjek, nemcsak az ego kielégítése, hanem professzionális céljaim bebiztosítása miatt is, ti. hogy vegyenek fel fixre