#cukik

[oldmacykerenew]

Pocakot valaki klonozta es kirakta a teraszra… :D

Viccet felreteve, akartam szegenynek adni vizet, de fel, ugyhogy elment… :( Pedig olyan kis cuki😍 Pocak be lett sozva egybol tole, igy leste az ablakbol😅

[inkydoc]

Margaret Atwood's MaddAddam trilogy is quickly consuming my free time in a way i hadn't expected

i love reading but for the longest time i hadn't been able to be so immersed in books as i used to be, but this is different, very reminiscent of those old days :3

the passage about the Martha Graham Academy was very interesting as an artist and former BA student, but the whole thing is just very good and the translation is stellar even though i mourn the loss of the raccoon part of rakunks :D

[pajjorimre]

Elég cukik.

[dorka]

Kedvenc pillanataim a szuloi ertekezletrol

sok gyereknek olvashatatlan a kezirasa. egy papirt hagytak a szuloknek, hogy az elso (osztalyfonoki) terem utan mi lesz a menetrend, pl: 201-es terem - angol, utana 210-es terem francia stb stb, ahol a megfelelo tanar megtartja a 10 perces prezentaciojat stb. sok szulonek nem sikerult elolvasni a papirt - mentek ossze vissza vagy osztalyfonoki segitsegre volt szukseguk a papir elolvasasahoz. az enyem teljes pedagogiai siker, nemcsak a sorrend volt eltalalva, hanem meg olvashato is volt.

harom mondatban be kellett mutatkozni az osztalyfonoki oran (12 gyerek van az osztalyban, szoval ez harom perc volt) - de a szulok fele annyit sem beszelt angolul, hogy ezt meglepje. az egyik a google translate beiros-kimondja verziojat hasznalta.

kedvencem a csilliardos kinai anyukak, full gucciban, miumiuban jelentek meg, az a fashionable trashbag pizsama, ami tizezer dollarnal kezdodik. mintha halokopenyre szerelt futocipoben leptek volna egy estelyi ruhaba, ami haloingkent is funkcional, de szabadidoruhakent viselkedik

orult mennyisegu "project" lesz iden. keszitsen sajat periodusos rendszert, ami szigoruan NEM tartalmazhatja a kemiai elemeket - lasd a peldakat elozo evrol: starbucks italok periodusos rendszere, meglatogathato szigetek periodusos rendszere, kedvenc ruhaim periodusos rendszere stb. jo sok ido megy el ra, baromi ertelmetlen

Honapokig dolgoznak rajta project: muveszi reprezentacio egy tortenelmi pillanatrol: noi emancipacio, rabszolgafelszabaditas, japan internalotaborok - keszits vazat, kinyithato zenelo ciposdobozt. total ertelmetlen, megint 20 ora fabrikalas megy el vele. a kisero essze, ami ezzel jar olyan formatumban megy, mint a szakdolgozat: valassz tanacsado tanart, ket honapig dolgozzatok egyutt az essszen, labjegyzet, irodalmi jegyzek termeszetesen az otodik ota gyakorolt MLA citing stb stb portfolio, leadas utan ket perccel megy a kukaba.

megint egesz evben facing history and ourselves project (FHAO), amit minden tanar ugy ejt: FAIL, eloszor nem tudtam mirol beszel aztan ramutatott a tablan. kerdezem a gyerekem, hogy minek ez egesz evben. "mom, i think they just don't want us to be racist" - mkay. you are not, can we stop with the intense projects this makes 0 sense.

termeszetvedelem kemia ora helyett: you must invent and MAKE something. Valamit, ami eco-friendly ES segiti a kornyezetet. tavalyi peldak: vedomelleny almaleves dobozokbol osszevarva, magneses hinta, hulladekbol osszeeskabalt lofasz, ekkor mar kicsit ki voltam akadva, mert megint 30-40 ora munka, megy a kukaba leadas utan ket perccel. tudom, nagyon sokat tanul a kornyezetvedelemrol, social emotional learning, this is better than facts. kemiat sajnos egy percig fognak tanulni, ami annybol all: atomok vannak. end of story.

drama ora: hat itt oran csak az alapok tortennek, itt a naptar azokrol a hetekrol, amit a gyerek iskola utan itt fog tolteni este hetig. eloadas pentek-szombaton utana. harom hetig felejtsunk el minden delutani foglalkozast, idopontot, orvost, sport vagy mas tevekenyseget, a szinhazban fog elni. remek. blokkolom ki a naptarat a francba. ja kozben azert temazarok meg mittudomen milyen project leadasok lesznek - azokat este tiz utan fogjuk csinalni.

matektanar - cuki, toritanar - cuki, franciatanar - cuki, angoltanar - cuki, drama- cukik, kemiatanar-ok. minden szereti, iden tenyleg szuper tanarai vannak, meg rosszat nem mondott roluk egyaltalan. matekon osszesen tizen vannak az osztalyban, francian csak lanyok (hogy jott ez ki).

puszi-puszi regen lattalak mi van veletek hogyteltanyar, tenyleg hogy megnottek, egyetemre ment iden a novere, nahat, hallottam igen elkoltoztek, mi meg itt vagyunk, alig vartam az iskolakezdest, mar az augusztus nagyon nehez volt.

Szeptemberig harom konyvet olvastak (ket kotelezo nyarrol+az elso trimeszter kotelezoje - the absolutely true diary of a part time indian, sztem tok jo). Minden konyv lepcso a college essay-hez!

College high school college college college high school

Finals. They introduce finals so they get used to cramming, intense learning and exams. Yeay!

belog a kepbe - kutyak periodusos rendszere. Eredetileg az internetes kereses szomoru helyzetet akartam megorokiteni

[diogenesz2020portugal]

Az abúzusról

Furcsa dolog az emlékezet.

Mint nemrégiben írtam, egy asszony meghalt a munkahelyemen. Miközben a feje az ölemben pihent, a kollégám a kezét fogva próbálta megnyugtatni őt. A kollégám valóban egy angyal.

A vezetőség úgy döntött, hogy biztosít számunkra egy pszichológust, hogy sikerüljön feldolgoznunk a történteket. Pár alkalom után a pszichológus rákérdezett, miért foglalkozom hajléktalanokkal. Messziről induló történet ez. Arra tisztán emlékszem, hogy már 7 évesen, második osztályos koromban is az osztályunkba járó állami gondozott (mi otthonosoknak hívtuk őket) cigánylányok védelmére keltem, ha valaki bántotta őket. Én, az osztály legcsenevészebb, legalacsonyabb fiúja. Nem, nem voltam hős, csak nem bírtam nézni, ha valaki egy nála vélhetően gyengébbet bánt. Ez azután sem változott, egész életemben így viselkedtem. Akkor sem voltam bátor, legfeljebb érthetetlen módon vakmerő. Vagy hülye. Volt, hogy felső tagozatos koromban is változatos útvonalakon kellett hazamennem a suliból, hogy az erősebb fiúk meg ne verjenek. Azt hiszem, gyáva voltam vállalni a verés következményeit. Egészen katonakoromig féltem a fizikai fájdalomtól.

A pszichológusommal megpróbáltunk a mélyére ásni a szociális túlérzékenységemnek (ahogyan a barátaim szoktak néha jellemezni).

Az első teljesen tiszta emlékem az ötödik születésnapom előttről származik, amikor az óvodába indulás előtt visszaszaladva megszámoltam a falinaptáron, mennyit kell még aludni a jeles napig (3 nap volt hátra). Ezelőttről semmire nem emlékeztem. Eddig.

Lassan oszlik a homály. Néhány nappal a születésnapom előtt apám egyik - vagy talán a legjobb - barátja (nagy reményű atomfizikus volt akkoriban), elvitt engem és az unokatestvéremet nyuszinézőbe az egyik rokonához. Ma is emlékszem, milyen cukik voltak ezek a kis jószágok, ki lehetett venni őket a ketrecből, hogy megsimogassuk, megpuszilgathassuk őket. Ártatlanok és védtelenek voltak, mint én.

Kis idő múltán Ernő bácsi elküldte az unokatestvéremet, Andit a házba. Mi ott maradtunk kettesben a félhomályban, amikor magához ölelt. Nyár lévén nagyon meleg volt, javasolta, hogy vegyük le a ruhánkat. Hogy ezután pontosan mi történt, azt 55 éven keresztül én is a legmélyebbre, senki által meg nem közelíthető, még számomra sem felfedezhető helyre ástam el magamban. 55 éve ott van bennem, és csak most ömlött ki, és még most sem tudok róla részletesebben beszélni.

Apám és Ernő bácsi barátságának hamarosan végeszakadt. Talán meséltem otthon valamit? Nem tudom. Évekkel később hallottam arról, hogy Ernő bácsi börtönben van.

Most ott tombol bennem egy ketrecbe zárt ötéves gyerek, aki a rácsait rázva ordítva sírna, de hatvanéves énem, aki bármilyen érzelmes dolgon elbőgi magát, nem engedi neki.

Még nem engedi.

Így csak csendben, egy koszos, félhomályos pince padlóján ülve csendesen zokog.

Tegnap még arra kértem Andrást, hogy ne beszéljen erről senkinek. Talán szégyent éreztem a történtek miatt. Mára sikerült eljutnom addig, hogy ami történt, nem az én szégyenem. Ahogy Karinthy tanár úr írta:

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.

[mirabellomonferrato]

Várunk és várunk és várunk

A közjegyzőtől árajánlatot kell kérni az elküldött előszerződéssel, hogy ez lenne az ügy. Aztán az árajánlatot elfogadni és időpontot egyeztetni. Jelenleg egy hete az árajánlatra váruk. Ma megsürgettem.

Néztünk áramszolgáltatókat. Ezzel most elvagyuk, mert teljesen más mint nálunk. Nagyon sok szolgáltató van, nagyon sokféle kedvezménnyel és sokféle fizetési megoldással. Nem könnyű megtalálni, hogy nekünk mi a leggazdaságosabb. Van ilyen gyűjtőoldal, mint az árgép: https://tariffe.segugio.it/costo-energia-elettrica/confronto-tariffe-energia-elettrica.aspx

Ugyanez az internet és mobilszolgáltatókkal. A magyar állami hivatalok átflottázták magukat a Vodához, és ezzel a lendülettel megvontak tőlünk egy rakás „kedvezményt”. Országon kívül nincs net és fizeti kell a telefonhívást, már az ilyen kis csicskáknak, mint én is vagyok. Úgyhogy erre is meg kell találni a legjobb megoldást, ha hosszabb időt töltünk kint, és a szerződésírási pár napra is.

Közben minden, de minden döntésem felett ott lebeg a szörnyű vélelem, hogy a forint még szarabb és még szarabb lesz, és ezt is bele kell kalkulálni a dologba.

Szeretném, ha augusztus elején meglenne az adásvétel és szeptember közepétől október közepéig meg elmennék egy hónapra, megcsinálni az elsőkörös legfontosabb felújításokat. Aztán tavasszal-nyár elején 3 hónapra. Május-június-július. valahogy így. Na, oda majd lehet jönni kalákázni! :) :)

Akkor már villany és vakolás, meg kert, ezek lesznek a nagyobb falat.

Hát, csak ennyi most röviden. Amúgy nagyon bátor vagyok, épp most készülök írni a Mirabelloi önkormányzatnak, hogy bemutatkozzam és megkérdezzek egy csomó mindent. 2000 ember él a településen, szerintem az ügyintézők névről ismernek mindenkit. :) Beszéltem valakivel, aki 20 évet élt kint. Azt mondta, az olaszok addig cukik, amíg meg nem tanulom rendesen a nyelvet és nem tudok olvasni a sorok között. Mert amúgy utálnak mindenkit. Szomorú meggyőződésem, hogy minden nép ilyen és csak egyes emberek kivételek. Hát, nem az összessel kell barátkozni. :) :)

Csoda ez is, hogy a szomszéd kertje nem lomos, hanem rendben van tartva! :)

[samott]

Vegyetek tarsasjatekot gamewizektol. Jo aron adjak, gyorsak es cukik. 🥰

@standardhiba robbanocicast viszem jovohet penteken.

[oldmacykerenew]

Elkeszultek az edzomnek a Husveti kosarkak 😀😀😀❤️ Fiuknak barna, lanyoknak rozsaszin fulecskekkel 😍 Szenvedtem a fulekkel boven, de szerintem cukik lettek 🫣Remelem a leendo kis tulajdonosoknak is tetszik majd, bar nekik a csokik tuti jobban bejonnek majd 😅

Mar ilyeneket (sem) tudok vallalni Husvetig, de jovore horgolok ilyet, ha barki szeretne ❤️

[csacskamacskamocska]

Senki sem várt

Egy kissé önsajnálós este volt a tegnapi, hagytam is leülepedni. (A házvásárlós konklúziós a következő poszt lesz majd) Azzal nincs semmi baj, hogy senki sem várt itthon. Elég rég óta élek egyedül, hogy kitörlődjön már a lelkemből az automatizmus, hogy köszönök vagy valaki rámörül amikor megjöttem, vagy kiveszi a kezemből a cuccot. A kutyáknak szoktam köszönni, de amúgy ezzel a kutya dologgal úgy van, hogy bár imádom őket, de nem helyettesítik az embereket. Kutyák. Cukik. De nem hoztam nekik ajándékot. Még a kocsiban sírtam egy kis visszafogottat miután felhívtam a lányomat, hogy majd hazaérünk segítsen felcuccolni, mert rengeteg a táskám. Azt nem mondtam neki, hogy az ajándékcsomagok miatt lett ilyen sok, mert az milyen már. Hát, ő nincs otthon, elment az öccséhez és nem is jön haza csak majd napok múlva. Jóóó. Nyomorultul éreztem magam és rájöttem, hogy attól érzem magam nyomorultul, hogy a lányom egy nappal korábban megkérdezte, hogy mikor jövök haza. Mondtam neki, hogy későn, 10-11 között. És én azt hittem, hogy azért kérdezi, mert vár, akarja tudni, hogy meddig kell fennmaradnia, vagy mikorra kelle hazajönnie, mert hiányzom, szeretne már beszélni velem, meghallgatni, hogy mi van a házakkal. Persze nem gondoltam én ezt olyan drámaian hatalmas nagy hiányzásnak, csak olyan kicsi, dejóhogymáritthonelérhetővagy hiányzásra gondoltam. Mert nekem az egész háznézős nyaralás alatt csak 4 ember járt a fejemben. Hogy velük mi van, nekik mi tetszene, mit vigyek ajándékba, szülinapra. Ha mondta volna, hogy azért kérdezi, hogy mikor érek haza mert elmenne, akkor semmi baj sincs. A kutyák miatt igyekszünk összehangolni az életünket, hogy ne legyenek sokat egyedül. De nem mondta. És így bennem lett egy gondolat, hogy miattam kérdezi. Aztán a kocsiban azért bőgtem, mert ráébredtem, hogy bennem mindig van egy ilyen kis reményteljes gondolat, hogy miattam kérdezik, hogy valami hogy legyen. De nem. Ez a 4 ember sosem miattam kérdezi. A számomra legfontosabb 4 ember sosem miattam kérdezi.

Próbáltam túljutni az önsajnálaton, ráadásul várt egy teli mosogató, szóval azért csak vártak. Az is a baj, hogy ilyenkor, ha magamra nézek, akkor szánalmasnak látom magam. Azt ahogy tele van a lelkem velük és amennyire ők velem nem törődnek. Gondolom, nem rosszból. Nem azért mert nem szeretnek egyáltalán, hanem faszom tudja. Persze, van egy olyan dolog, hogy ők érezhetik úgy, hogy dehát így is körülöttem forog a világ, pusztán az aktív létezés miatt. Mert csinálgatom a dolgaimat, vannak terveim, azt elmondom másoknak, mert vannak hatások ami alól nem tudják kivonni magukat akkor sem, ha nem kérek segítséget, ha nincs dolguk az én dolgaimmal. De valójában..., a valóság az, hogy küzdelem volt ez az egy hét is és jó lett volna a családba megérkezni vagy, ha Logan megkérdezi, hogy na, biztonságban hazaértetek? Az elvárások Logan azt mondta nemrégiben, hogy amikor elmondom, hogy mire vágyom, akkor az elvárásaimmal lelkiismeretfurdalást keltek a másikban. Akkor mit kell csinálni? Várni amíg milliárdból az egy rámtalál, aki magától is adja?

Szóval jöttem az ajándékokkal, csupa olyan ami elfogy, eltűnik, továbbajándékozható (nem nyomasztanék senkit olyasmivel amit aztán teszeget és bosszankodik rajta) és lette egy olyan kurvaszar érzésem, hogy mennyire nincs senkim valójában. Hogy csak azt hiszem, hogy van. De csak egy illúzió. Ez a gyanú, hogy csak illúzióim vannak dolgokról, ez sajnos máskor is nyomaszt. Aztán írt az egyik haverom, aztán egy barátnőm, hogy majd beszéljünk mindenképpen... Szóval itt állok és fogalmam sincs róla, hogy jogosan vagyok-e szomorú. Meg persze már nem vagyok, mert van több évtizednyi gyakorlatom benne, hogy eltemessem a szomorúságaimat és belekapaszkodjak bármibe. Egy gondolatba, reménybe, amivel átverem magam, aztán folytatódik a végtelen ciklus.

[katacha]

Piczinke Póniudvar

Bandival ez a hely már kimaradt, babalány meg még retteg az állatoktól, de cukik voltak.

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Cagliari FAV - food

IMPASTO - ez abszolút a legszimpibb hely, nagy vágyunk volt itt enni, szerencsére utolsó nap ebédidőben lett is végül asztalunk a teraszon (Piazzetta Savoya) És sikerült vennünk IMPASTO social clubos pólót is, amit egy pizzásdobozba csomagoltak, mennyire jófejek már!(meg eleve az instajuk alapján is)

https://www.instagram.com/impasto_pastapizzapane?igsh=ZWFuNXRlM2VzYzQ0

Cerere - itt muszáj foglalni előre, mert csak 5asztal van (via Ospedale 33b), mi személyesen mentünk oda első este, először el is küldtek, de nem adtam fel két nappal későbbre beírtak a naptárba! Egy házaspár csinálja, irtó kedvesek és cukik, de full profik is, a bácsi külön kijött az asztalhoz üdvözölni és elmondani a napi extra pizzákat, hibátlan volt, +életem legjobb Panna cottája

[zoeeozzoeeoz]

Szlovénia folytatás 2:

4. Nap

Betervezve Bled tó körbe sétálása, a Szigetre behajózás, Temlom nézés, és a Vintgar-szurdok volt, és a Bledi Vár, na és a haza út. Na ebből , mivel egy nappal hamarabb kellett elhagyni a szállásunkat, meg haza is kellett jönni, ami több óra vezetést/ utazast jelentett, eléggé sok minden kimaradt. A Szigetre való behajózást, a 99 db lépcsőfok, a Temlomba való belépő ára, és a hajózás ára miatt végűl elvetettük. Nem kicsit drágáltuk, és nem éreztük a megfelelő ár- érték arányt. A Szurdokhoz későn vettük észre, hogy nem akkor lehet menni, amikor mi oda érünk valamikor, hanem elővételben kell jegyeket foglalni, és vagy reggel 7- re van, vagy délben volt még szabad hely, ami nekünk nem volt jó, a többi meg már foglalt volt. Uh ez is kimaradt. Ezt monjuk nagyon sajnaltam/ tuk. Ezt nagyon akartam/ tuk . De majd legközelebb! Mert lesz legközelebb!!!. Szóval maradt a Bledi Vár:

És a Várból a gyönyörű kilátás:

A lépcsők , az ellenségeim! De legalább árnyékos, erdei uton. Fent vettük észre, hogy autóval is fel lehet menni. De legalább lefele is lepcsőzhettünk, és lent, a sétányon is élvezhettük a gyönyörű látványt. Meg amúgy is gyalog akartunk felmenni.

Ezután már csak ebédelni szerettünk volna beülni valahova, de előjött mindenkiből a smucing éne, és végül vettünk péksütiket az utra, és elindúltunk haza.

Nagyon jó volt ez a pár nap Szlovéniában. Nagyon élveztem. Vissza fogok/unk menni, mert nagyon sok mindent megakarok/unk még nézni/ tapasztalni. Ki kell pihenni ezt a pár napot 😃 A combjaimban izomláz, a lábaimat feltörte a túra cipőm, de megérte! Imádtam minden percét! Szlovénia hegyvidéke, szerpentines utjai, hegyvidéki falvai, és amit láttam belőle, elvarázsolt! ❤️

Még a kecskék is ilyen cukik ott. 😃

[nagyenka]

Az egész melóban nem az volt a rossz, hogy hajnal ötre mentem, és most èrtem haza, a szavazók is teljesen rendben voltak, a többi szszb tag is csak néha beszélt hülyesèget, és igazság szerint többnyire cukik voltak és a lehetőségekhez képest jól szórakoztunk. A legrosszabb az, hogy amikor mindent kötegelve és aláírva beviszünk az önkormányzathoz és várunk arra, hogy formailag leellenőrizzenek mindent és ha lemaradt, akkor még ott pótoljuk az aláírásokat meg ilyenek, akkor a kulturális teremben kell várakozni, ahol üvöltve megy a köztévé és nem tudsz elkapcsolni...

[sztivan]

a nyavalyám (vagy a gyógyszereim, nem tudom) egészen váratlan mellékhatása még az, hogy teljesen random dolgokon hatódok meg és kezdek el könnyezni a boldogságtól

jó, amikor azért sírtam, mert annyira fájt megmozdítani a bal lábamat, az nem ide tartozik

de olyan dolgok például, hogy

mennyire kedves és csodálatos a feleségem, amiért aggódva néz rám (spoiler: az aggódó tekintetnél sokkal több figyelmet is kaptam tőle, de valahogy ez hozta ki belőlem a meghatódást)

milyen cukik a gyerekeink, ahogy megérkezik a futár és ők mindketten fognak maguktól egy-egy zacskót és elkezdik felvinni a tetőtérre, nagyon komoly arccal csinálják a közös családi feladatot

mennyire jófejek távolabbi ismerősök is, hogy amikor meghallják, mi van velem, ajánlanak gyógytornászt

nem is a konkrét példák az annyira fontosak, hanem az, hogy emberek, miért neveltek több generációnyi fiút úgy, hogy ezt nem szabad csinálni, mert lányos, hát mennyire csodálatos érzés már, ááá

[supermauswithagun]

FIGYELEM

NUTRIÁK

A MOLDVÁBAN!!!

Hesszelnek a stégen! Cukik! Ha szerencséd van, etetheted őket répával (nekem ez eddig nem jött össze)!

Csak mondom.

[msspica]

Pötyi 17, demens mint a kvaèlet. Semmilyen eü problemaja sincs. Atomkraftwerk

Gaia 13 -rossz a szive, köhög mint egy sàrkànygyik. Bàrmikor meghalhat

Pazar dolog a hospice es a Demenz Pflege igy egyben

#dehat mennyire cukik màr