#cskp

[sigloverofwords]

Callsign: KINGPIECE//Chapter One

I watched Top Gun: Maverick at the height of my Marvel hyperfixation and I'm about to make it everyone's problem

Tags/Read First on Ao3

There are few things as peaceful as light snowfall deep in the Siberian forest. Even the birds were nestled away, leaving nothing to break the perfect quiet.

Except you.

Your Stark-Saab White Hawk screamed through the sky just above the treeline, blasting snow and trees back like water.

Strapped securely into your seat, you grinned against your oxygen mask. Pushing forward, you poured on the speed, your afterburners roaring behind you. The whole aircraft shook as you pushed for the next Mach marker. In your ear, above the rattling of the airplane and jarring of your teeth, your radio crackled.

“Kingpiece, this is Command, come in.”

You blew past a lake, sending a spray of icy water dozens of feet into the air behind you.

“Command, this is King,” you replied.

“We have the data we need, return to base.”

“Copy, returning to base.”

Easing up on the stick, you reined in the speed of your jet and climbed into the sky as you brought it into a lazy turn. You weren’t in a rush to get back to base, so you maintained a respectable supersonic speed on your return trip. In your F-39 helmet, you could see video feeds from underneath and behind the plane, covering all your blindspots. If you let yourself believe, for a few seconds, it was like you were flying alone, with no aircraft or command crew or base to return to. Just you and the open sky and absolute, total freedom. A couple of minutes later a much less official voice came through your headset.

“You really gonna make me wait, girlie?”

You gasped in excitement.

“Flyboy! Or, should I say, Captain America. That you?”

A warm chuckle sounded in your ear.

“Sure is, and I got someone here who wants to meet you.”

Another voice murmured in the background, with your friend turning away from the mic to tell them off before returning.

“Now, you gonna drag your ass or you gonna put that super jet to work?”

You laughed, eyes sparkling as you glanced over the HUD in your helmet before priming the afterburners.

“Just you wait and see,” you replied, flipping a few switches and feeling the rumble of the airplane pitch up beneath you. In a matter of minutes, the snowy forest fell away, sheer cliffs disappearing beneath you as you raced out over open water. Massive ice caps floated by on choppy ocean waves. Checking your navigation readings, you adjusted course slightly. Despite seeing nothing but the deadly Arctic Ocean around you, you lowered the landing gear and began to slow, dropping close enough to the water to scare a seal off its floating ice pad. A tap of a button opened your comm line to your Landing Signal Officer.

“Kingpiece one and only, White Hawk, Ball on instruments, state three point five,” you rattled off, informing the LSO that you were coming in for a landing. 

“Roger, ball,” the LSO responded, “Deck is steady.”

You fell silent as your focus sharpened.

Trying to land on the sixth-gen aircraft carrier you called home made your stomach drop every time, without fail. You had to rely on your instruments, with nothing but an icy ocean ahead of you as you prepared to land. You had only a split second to roll into the groove on your approach, but you managed it every time, even if it still made you want to throw up.

One second you were flying across a lonely vista of nothing, and the next your view shimmered and a massive aircraft carrier appeared before you. Quickly lining up the optical landing system, keeping the amber-colored ball light lined up with the green datum lights, you adjusted your angle of attack, rolling into the groove with practiced perfection. Although you had slowed down, you were still going around 150 miles per hour, and every single movement was imperative at this speed. The amber light guiding you in began to shine red, so you increased your jet’s power a little, bringing yourself up just enough to skate past the first arresting wire. Your tailhook caught the second wire, which snapped and shook behind you as you were jerked around in your seat. The straps dug hard into your shoulders, your body protesting the change from over 13 feet a second to a full stop in under three seconds.

You unsnapped your oxygen mask, already unbuckling yourself as your canopy raised. By the time you jumped from the cockpit, legs a little shaky as they adjusted to being used again, you had your helmet off and tucked under your arm as you scanned the busy deck for your friend.

The loudspeakers around the deck crackled to life.

“The hell was that, Kingpiece?” a furious voice blasted over you. “Second wire?”

You grinned and shook your head, breaking into a jog across the flight deck towards the Ready Room, where you figured Sam would be waiting. Sure enough, you stepped into the spartan Ready Room and there he was, smiling so hard you couldn’t help but return it.

“Hey sailor,” he said with a nod. “Tough landing?”

“Birdbrain,” you replied cheekily, tilting your head in greeting to the man hidden partially behind Sam before turning to the other side of the room.

As there were no other scheduled landings for a while, your LSO was there, bouncing his leg from the desk where he was perched, little brown notebook in hand.

“Paddles, how’d I do?” you asked, the nickname imbued with more deference and respect than one might expect. He simply sighed, standing and flipping open his notebook. Every page was covered in a series of scrawled letters almost unintelligible to anyone other than him.

“You were acceptable, Kingpiece,” he said after a moment. “Came in a little low, pulled up but you were too fast and you hit the number two wire.”

You nodded, filing this information away. It was a perfectly good landing for anyone else, but you weren’t good.

You were the best .

“King, too fast?” Sam asked, striding over and slinging an arm around your shoulders. “This girl? No way.”

Laughing, you pushed him off of you.

“Shut up, Wilson, I’m debriefing.”

Your LSO just shook his head, pinching the bridge of his nose.

“You’re dismissed.”

“ Yes !” you exclaimed under your breath, turning to give Sam a high five as Paddles made his escape. 

“Did you see my Hawk?” you asked as soon as the door shut, excitement all over your face. Sam let out an appreciative whistle.

“Did I? That thing is heavenly beauty bottled in an aircraft. How long have you been testing it?”

“Just two weeks, I swear, I’m in love.”

A low cough broke through your nerd-out haze and you suddenly remembered there was someone else in the room with you. Quickly, you straightened and turned to greet Sam’s friend properly.

“Lieutenant Anthea Evans,” you said, holding out a hand and sweeping your gaze up and down the man before you. Right away, you could tell he was ex-military. His stance, the way he kept his back to the wall, and the controlled power in his grip as he shook your hand told you he had combat experience. His non-regulation hair and stubble told you he was not currently enlisted.

“Seargent James Barnes,” he replied automatically, then corrected himself. “Or, just Bucky.”

“Pleasure to meet you, Bucky,” you said. He seemed nervous, angling his body so his left side was away from you, shoulders tense beneath a loose leather jacket.

“What brings you around these parts?” you asked both men, stepping back to lean on the currently-unoccupied desk. “I’m not exactly in the neighborhood.”

“Not quite,” Sam chuckled. “We wanted to come see you.”

You raised an eyebrow.

“Sam,” you said. “We’re currently standing on a top-secret extra-governmental aircraft carrier running test flights of a cutting edge jet over territory that is not our own. None of us should even be here, so despite my stunning personality, I don’t think you’re risking ex-communication from the US government and possible capture and execution by a hostile world power just to drop in for a visit.”

Bucky cut in.

“Have you been watching the news?”

“Honestly?” you replied. “Not really. I spend most of my time with my bird or my crew. Shore leave isn’t really a thing for us, so I prefer to focus on what I can control over fretting about whatever the Five-Sided Puzzle Palace is doing.”

Bucky shot a confused look at Sam.

“The Pentagon,” Sam explained, before continuing. “Well, there’s been some pretty serious stuff going on.”

“When isn’t there?” you joked.

“Anthea, listen. This is serious.”

You sobered at Sam’s tone. Of course, you knew it was. Why else would Sam just show up on your super secure base out of the blue? 

“I’m listening,” you said, crossing your arms across your chest. 

Sam paced across the room for a moment before speaking again.

“Six months ago, half the world population came back.”

“I know,” you gave him a wry smile. “I was one of the people holding everything down until y’all came back.”

He shot you a longsuffering glare, but there wasn’t any heat behind it.

“ Obviously ,” he continued pointedly, “there’s been a spike in international incidents since then. Crime is through the roof, there are hundreds of thousands of displaced people—”

“Sam,” you cut him off gently. “I know this. Get to the point.”

Straightening, he stood before you, almost nervous despite his confident stance.

“I’m putting together a team,” he said. “The Avengers don’t exist anymore, but that doesn’t mean the reason they assembled is gone. Even with S.W.O.R.D. and S.H.I.E.L.D. operating again, the threats against regular people keep growing. We can protect people from the interdimensional alien baddies, but that means jack to the regular guy on the ground if he’s getting extorted for protection money by gangs of enhanced individuals.”

You tilted your head, eyebrows drawing together a little.

“Not that I don’t agree, Sam,” you said. “But why are you telling me this? You know my deal.”

A twinkle entered Sam’s eye.

“You know, being Captain America doesn’t just come with a fancy suit and shield.”

Your jaw dropped.

“You’re kidding.”

Sam grinned widely.

“I’m not.”

Jumping to your feet, you grabbed Sam’s shoulders.

“You’re kidding.”

He laughed at your energetic antics.

“I’m not. We need a pilot, and you know you’re the best. Job’s yours if you want it, you just have to stay out of trouble.”

You let out a decidedly un-military squeal, smiling so wide your cheeks hurt.

“Sam!”

Words failing you, you threw your arms around him, hugging him tightly. He returned the embrace, chuckling.

“I thought you might like to get off this boat and start flying some real missions again,” he said once you had calmed down to a containable level of enthusiasm.

“Would I ever,” you gushed. “Don’t get me wrong, I love my White Hawk, and I’m going to miss it like crazy, but there’s only so many mach flight tests a pilot can do before you start feeling like it’s Groundhog Day all over again.”

“The good news just keeps coming, then,” Sam declared. “Because part of your transfer orders is to return the White Hawk to Stark Industries for further testing and experimentation.”

“Hand her over to another pilot?” you asked, almost offended at the idea of another pair of hands on the controls of the fastest, most agile aircraft you’d ever had the pleasure of flying.

Sam smiled.

“I didn’t say that.”

It took a moment for the news to sink in, but a moment later you were whooping and dancing around the tiny Ready Room, pulling Sam into a spin before you let go and bump into his silent companion, Bucky.

Bucky flinched back at your touch, but his scowl down at you slid right off your back.

“You hear that sergeant?” you ask him. “I get to leave AND I’m takin’ the White Hawk with me!”

You let out another cheer, ignoring Bucky’s lack of response and narrowed eyes directed towards Sam.

After letting you celebrate for another minute, Sam caught your arm, laughing.

“Alright there, squid, bring it down.”

You settle down pretty easily, just happy to have a reason to be happy.

“You won’t believe how glad I am to get off these four acres of sovereign US soil,” you said. “Been cooped up here far too long.”

“Maybe it finally taught you something about responsibility,” Sam sighed lightly, but his tone told you he wasn’t holding out much hope. You just scoffed in reply.

“When are we shipping out?”

“As soon as you can get your bags. You’re the reason we’re here, we got you, so we can get going on your ready.”

You were already heading for the door.

“See you in five, boys,” you declare, throwing them a wink and a smile. “You better let me fly us out of here.”

“Wouldn’t dream of doing otherwise,” Sam replied, and you shut the door behind you, leaving them in the sparsely furnished, grey room.

“So,” Sam said, turning to Bucky, who had a rigid spine and unreadable mask firmly fixed on his face. “What d'ya think?”

Bucky slowly raised an eyebrow.

“It’s like being trapped in a room with an overexcited puppy,” he grumbled. “How old’s this kid?”

“Old enough to know what the hell she’s doing,” Sam answered, respect and admiration tinging his words. “She trained under the greatest pilot of the last hundred years. He taught her everything he knew, then she added some tricks of her own.”

Sensitive conversation over, the pair exited the ready room and began walking back towards the deck. 

“Why do they call her King?” Bucky asked, hair ruffling in the icy wind as they stepped away from the shelter of the hall and onto the tarmac.

“That’s her callsign, Kingpiece.”

At Bucky’s confused glance, Sam elaborated.

“You know how in chess you have a king?”

“Yeah, but you also have a queen. Wouldn’t that make more sense?”

“What happens if you lose the queen?”

“You’re down a huge advantage, she’s the most tactically agile piece on the board.”

“And what happens if you lose the king?”

Bucky hesitated.

“You can’t. If you lose the king then the game’s over.”

Sam shielded his eyes from the weak northern sun as he spotted you striding across the tarmac towards them, two duffle bags slung across your chest and a third in hand.

“If you lose the king the game is over,” he repeated. “But as long as you have the king piece the game is still in play. Until it falls, neither loss nor victory is certain, but you know you have a chance.”

Notes & Fun facts: King's White Hawk is based off of a cutting-edge jet prototype, the Boeing-Saab T-7 Red Hawk

"Kingpiece one and only, White Hawk, Ball on instruments, state three point five" I took some license with this. Still, basically, it's a "ball call" that translates to Kingpiece (pilot callsign) flying alone in a White Hawk (airplane identifier) can see the Ball (which is used to guide pilots into landing on the carrier) with 3,500 pounds of fuel. Obviously, King couldn't see the ball at this time due to the cloaking tech on the carrier, so I added "on instruments". A ball call is the pilot's radio call to the Landing Signal Officer (LSO)

The voice King hears on the loudspeaker yelling at her for catching the second wire (as opposed to the ideal third wire) is the air boss, the commander in charge of the flight deck and flight patterns on air carriers.

Paddles is the common nickname for Landing Security Officers, who are known for their little notebooks filled with acronyms from which they grade every landing on the carrier.

I hope you enjoyed this silly little thing! I have some ideas of where I want it to go, and I enjoy researching lingo/slang/reading LSO handbooks at 5am because I can't sleep and this is where my life has led me.

[aroma305]

Check it out now…Link in the bio. #aromantic #aromatherapy #essentialoils #yoga #yogapractice #spa #diffuser #ac #realestate #building #miami #propertymanagement #lavender (at Miami, Florida) https://www.instagram.com/p/CSkp-tnHJ4k/?utm_medium=tumblr

[kancelariaarmknecht]

Z orzecznictwa sądu Najwyższego: charakter prawny klauzuli gwarancyjnej

Z orzecznictwa sądu Najwyższego: charakter prawny klauzuli gwarancyjnej

charakter prawny klauzuli gwarancyjnej             W dniu 12 marca 2021 r. Sąd Najwyższy rozpoznając sprawę o sygn. akt V CSKP 14/21 (publ. SIP Lex nr 3147680) wydał wyrok w którym określił charakter prawny umowy kaucji gwarancyjnej oraz zobowiązania inwestora do odbioru obiektu będącego przedmiotem umowy o roboty budowlane.             Sąd Najwyższy słusznie wskazał, że kaucją gwarancyjną nie…

[intellectualviolence]

#blacktherapists #letyourselfbegreat #blacktherapist #blackcounselors #therapyforblackmen #blackmaletherapist #melantedtherapist #melanatedsocialwork #blackpipeology #bigsexyistheillest #healblackman #blackcounselorsrock #melantedmindfulness #healblackmanheal #begreatonpurpose 👑  #BlackMaletherapist #mentalhealthmatters #MindoVaMaterial ##FaithovaFear #kingsraisingkings #howmuchshitareyouwillingtoeat #brokenness https://www.instagram.com/p/CSkp-9nsUs7/?utm_medium=tumblr

[reddmartian]

S/Os to @geekypeeples...got some things on the horizon....more on this later. #freecomicbookday #fortressofsolitidecomics (at Fortress of Solitude) https://www.instagram.com/p/CSkP-y4lTq4/?utm_medium=tumblr

[lesdupont]

View this post on Instagram

A post shared by Les Dupont (@lesdupontband)

Dark rain videoart #darktechno #darktechnomusic #darktechnobeats https://www.instagram.com/p/CSKp-fEgSyQ/?utm_medium=tumblr

[cacauscorpioni]

Nosso #CaféDaTarde com a #princesa👸🏻, rainha mãe e Monsieur @josenilton.dias.165 @maraluciadeoliveira @lizzybennettscorpioni (em Praia dos Ingleses, Florianópolis, Santa Catarina) https://www.instagram.com/p/CSKp-THrYuo/?utm_medium=tumblr

[cmatain]

«Por el ansia» “… a Él en todas amando y a todas en Él…” (San Ignacio) Suspiré por Ti solo en tantas cosas Que arrancaban por ellas mi suspiro, Que ya en Ti todo, en cada una miro Sólo un dolor, que me las hace hermosas. Todas duras en mí y en s�� piadosas, Son en Ti lo que son y a lo que aspiro: Sueño de esta razón con que deliro Y al fin verdad en ansias mentirosas. Dolor de no volver, dicha en volviendo Siempre a Ti en ellas y en Ti a mí, vencido Por ganarme, callado en el estruendo De este nacer sin fin de que ha nacido Mi ver que al cabo en todas te estoy viendo Y a ninguna te encuentro parecido. (Ángel Martínez Baigorri, SJ, _Sonetos irreparables_, México, D. F., A. Finisterre Editor, 1964, p. 96) #50AMB2021 #ÁngelMartínezBaigorri #SonetosIrreparables #Lodosa #Navarra #Nicaragua #Literatura #Poesía #PoesíaEspañola #PoesíaHispanoamericana #PoesíaNicaragüense #EscritoresNavarros #HistoriaLiterariadeNavarra #HILINA #CompañíadeJesús #SJ #EscritoresJesuitas https://www.instagram.com/p/CSKp-TesRx2/?utm_medium=tumblr

[taranbrat]

Looking for bluer skies and good omens, whatever that means lol. https://www.instagram.com/p/CSKp-KblSFA/?utm_medium=tumblr

[kancelariaarmknecht]

Z orzecznictwa Sądu Najwyższego: wynagrodzenie ryczałtowe

Z orzecznictwa Sądu Najwyższego: wynagrodzenie ryczałtowe

            W dniu 19 lutego 2021 r. Sąd Najwyższy rozpoznając sprawę o sygn. akt III CSKP 9/21 (publ. SIP Lex nr 3122743) wydał wyrok w którym dokonał charakterystyki wynagrodzenia ryczałtowego.             W przypadku umowy o roboty budowlane strony mogą umówić się na wynagrodzenie ryczałtowe lub kosztorysowe. Dla wykonawcy korzystniejsze jest zazwyczaj wynagrodzenie kosztorysowe, natomiast…

[korkep-blog]

29 éve kezdődött el a "bársonyos forradalom"

A kormány kinevezése után lemondott Gustáv Husák köztársasági elnök, aki 1975 óta töltötte be a posztot. A bejelentéseket 200 ezer ember ünnepelte Prágában, az ellenzéki szervezetek pedig lefújták a másnapra tervezett általános sztrájkot. Csehszlovákiában vérontás nélkül győzött a “bársonyos forradalom”.

Az 1968-as “prágai tavasz” leverését követő visszarendeződés során Csehszlovákiában a diktatúra minden egyéni megnyilvánulást, kezdeményezést gyanakodva figyelt, zaklatással, olykor börtönnel “jutalmazott”, az első szervezett ellenzéki csoport, a Charta ’77 pedig nem jutott el a szélesebb nyilvánossághoz.

  November 17-én a nemzetközi diáknap alkalmából rendezett, engedélyezett megmozdulás hatalmas, békés tüntetéssé vált, amelynek résztvevői gyökeres politikai változásokat, új kormányt, szabad választásokat, a vezetők távozását követelték, válaszként gumibotot kaptak és kutyákat engedtek rájuk.

  Ez volt a fordulópont, a rohamrendőrök beavatkozása az egész országban és világszerte óriási felháborodást váltott ki. Egymást követték a tüntetések, amelyeken immár többpártrendszert, szabad választásokat, társadalmi párbeszédet követeltek és az erőszak felelőseinek megbüntetését. Még november 17-én Prágában Havel vezetésével megalakult a Polgári Fórum (OF), éjszaka Vágsellyén létrejött a Független Magyar Kezdeményezés, 20-án pedig egy újabb diáktüntetés után Pozsonyban a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) polgári kezdeményezés.

  November 21-én párbeszéd kezdődött a hatalom és az ellenzék között, ami 26-án kerekasztal-tanácskozással folytatódott. A tüntetések hatására november 24-én lemondott a CSKP vezetősége, az új vezetés pedig elhatárolta magát az 1968-as intervenciótól és a sztálini modelltől. 26-án a Polgári Fórum felhívására 750 ezres tömeg demonstrált a Vencel téren, 27-én kétórás országos általános sztrájkot tartottak, a tüntetéseken a tömeg “Késő, késő” kiáltással nem hagyta a kormány képviselőit szóhoz jutni.

  A szövetségi parlament november 29-én törölte az alkotmányból a párt vezető szerepére vonatkozó cikkelyt. December 6-án lefegyverezték a munkásőrséget, 7-én lemondott Ladislav Adamec kormányfő, és a CSKP KB Elnöksége kizárta a pártból a posztjáról két héttel korábban lemondott Miloš Jakeš főtitkárt. December 10-én megalakult a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikusa, Marián Čalfa által vezetett új kormánya, 1948 óta az első, amelyben kisebbségben voltak a kommunisták. A kormány kinevezése után lemondott Gustáv Husák köztársasági elnök, aki 1975 óta töltötte be a posztot. A bejelentéseket 200 ezer ember ünnepelte Prágában, az ellenzéki szervezetek pedig lefújták a másnapra tervezett általános sztrájkot. Csehszlovákiában vérontás nélkül győzött a “bársonyos forradalom”.

  A pozsonyi Hviezdoslav téren több ezer fiatal gyűlt össze november 21-én, hogy kifejezzék támogatásukat a prágai főiskolásoknak, forrás: aktuality.sk

  Főiskolások a Komensky Egyetem aulájában Pozsonyban november 21-én – így fejezték ki támogatásukat a prágai főiskolások felé, forrás: aktuality.sk

  Emberek tízezrei Besztercebányán november 27-én az általános sztrájk támogatására, forrás: aktuality.sk

  Pozsonyiak tízezrei mozdultak meg november 24-én a Szlovák Nemzeti Felkelés terén, forrás: aktuality.sk

  A felvonuló pozsonyiak szimbolikus kinyilatkoztatása a Szlovák Nemzeti Felkelés téren november 25-én, aktuality.sk

  Diákok tiltakozó lánca a Kormányhivatal épülete előtt december 7-én, forrás: aktuality.sk

  Általános sztrájk a Szlovák Nemzeti Felkelés téren november 27-én, forrás: aktuality.sk

  1989. december 11-én a kora reggeli órákban a határőrök elkezdik felszámolni a Devín melletti műszaki akadályokat, forrás: aktuality.sk

  Pozsonyiak tízezreinek megmozdulása november 27-én a Szlovák Nemzeti Felkelés terén, forrás: aktuality.sk

  Aktuality.sk, Mult-kor.hu

Nyitókép: aktuality.sk

[nemzetinet]

GALÉRIA: Tiszacsernyő 1968–2018

Ötven év telt el a Dubček–Brezsnyev találkozó, és a szovjet hadsereg azt követő, 1968. augusztus 21-i bevonulása óta.

ʼ68 a gazdaság, a párt és az állam demokratizálására, az „emberarcú szocializmus” kialakítására tett kísérlet volt. Miután 1968 januárjában a reformer Alexander Dubček került a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) főtitkári posztjára, hozzákezdett a párt és a politikai rendszer átalakításához. Véget akart vetni az igazságtalan pereknek, szabadlábra helyezték a politikai elítélteket, eltörölték a sajtó cenzúráját, és az utazási korlátozásokon is enyhítettek. Noha Dubček továbbra is jó viszonyra törekedett Moszkvával, nem számolt a reformfolyamat következményeivel, amelyek a többi szocialista országra is kihatással voltak, veszélyeztetve az egész szocialista tábor stabilitását. A csehszlovák reformmozgalom vezetői nem tudtak szót érteni a Szovjetunió vezetőivel – élükön Leonyid Brezsnyevvel – a reformtörekvésekről. A moszkvai pártvezetők nehezen viselték el, hogy a kezdeményezés a szovjet kommunisták nélkül született, ezért a prágai tavasz vívmányait azok a szovjet vezetők is elutasították, akik eleinte rokonszenveztek a mérsékelt reformokkal. A környező országok kommunista vezetői a csehszlovák reformmozgalmat a szocializmus szovjet modellje – és egyben saját pozícióik – elleni támadásként élték meg, ezért a szovjet vezetés a katonai beavatkozás mellett döntött. A dubčeki pártvezetés és a szovjet politbüró a prágai tavaszt lezáró augusztusi bevonulásig számos találkozón egyeztetett a helyzet lehetséges politikai megoldásairól. A szovjet és a csehszlovák pártvezetők közötti csúcstalálkozóra július 29. és augusztus 1. között a szovjet határ melletti Tiszacsernyő vasútállomásán, egy vasúti kocsiban került sor.

Tiszacsernyő városát egy 1947-ben született kormánydöntés után hozták létre az újonnan meghúzott, akkoriban még csehszlovák–szovjet határon. Mivel a II. világháború utáni politikai helyzet miatt ezen a határon is szárazföldi átrakóállomásra volt szükség, a település születését a vasúti komplexum létrehozásával egy időre datálják. A vasút és a város fokozatos fejlődésével egyre több munkás özönlött ide, rövid időn belül pedig már több ezren dolgoztak a térségben, és szinte minden környékbeli család legalább egy tagja ennek a komplexumnak a munkatársa volt.

A kisváros eddigi történelmének legnevezetesebb napjai 1968. július 29. és augusztus 1. között voltak, amikor itt, Tiszacsernyő szívében kerítettek sort Alexander Dubček, és Leonyid Brezsnyev találkozójára. Ezzel az eseménnyel a város örökre beírta magát a világtörténelem nagykönyvébe. A település legmeghatározóbb épülete és legismertebb tájékozódási pontja máig is a vasútállomás és a hozzá tartozó váróterem, amely állapotát, berendezését és dekorációját tekintve valódi időutazásban lehet része az ide látogatónak. Az épületet részben többször is felújították, de a Barátság kőolajvezetéket és a felszabadító szovjet hadsereg harckocsizóit ábrázoló óriási festményeknek köszönhetően a szocialista köztársaság és a hős Szovjetunió dicsőséges időszakában érezheti magát, aki ebben a vasúti váróteremben vár a vonatára.

GALÉRIA: Tiszacsernyő 1968–2018 a Nemzeti.net-en jelent meg,

[kancelariaarmknecht]

Z orzecznictwa Sądu Najwyższego: solidarna odpowiedzialność (inwestora i wykonawcy) za wynagrodzenie podwykonawcy.

Z orzecznictwa Sądu Najwyższego: solidarna odpowiedzialność (inwestora i wykonawcy) za wynagrodzenie podwykonawcy.

W dniu 5 marca 2021 r. Sąd Najwyższy rozpoznając sprawę o sygn. akt III CSKP 76/21 (publ. SIP Lex nr 3149352) wydał wyrok w którym wskazał jakie informacje musi posiadać inwestor aby zaistniała jego solidarna odpowiedzialność za wynagrodzenie podwykonawcy.             Zgodnie z art. 6471 §1 i 2 k.c. inwestor odpowiada solidarnie z wykonawcą (generalnym wykonawcą) za zapłatę wynagrodzenia…

[kancelariaarmknecht]

Z orzecznictwa Sądu Najwyższego: minimalna treść klauzuli kary umownej

Z orzecznictwa Sądu Najwyższego: minimalna treść klauzuli kary umownej

Z orzecznictwa Sądu Najwyższego: minimalna treść klauzuli kary umownej W dniu 20 maja 2021 r. Sąd Najwyższy rozpoznając sprawę o sygn. akt IV CSKP 58/21 (publ. SIP Lex nr 3208506) wydał wyrok w którym określił minimalną treść klauzuli umownej kreującej obowiązek zapłaty kary umownej.             Kara umowna jest to zastrzeżenie umowne kreujące obowiązek naprawienia szkody wynikłej z…

[korkep-blog]

Hrubík Béla: Nyugodj békében Rezső bátyám

Számomra az a tisztesség jutott, hogy a Csemadok Életmű Díj átadásakor néhány évvel ezelőtt Szabó Rezső engem kért fel, hogy laudáljam a tevékenységét. Akkori laudációmat most közzé teszem.

Számomra az a tisztesség jutott, hogy a Csemadok Életmű Díj átadásakor néhány évvel ezelőtt Szabó Rezső engem kért fel, hogy laudáljam a tevékenységét. Akkori laudációmat most közzé teszem. Nyugodj békében Rezső bátyám. Valami nagy szakadhatott ki az égben, hogy mindenki menni akar mostanság. Megtiszteltetés volt, számomra, hogy ismerhettelek

  Szabó Rezső méltatása

  Szabó Rezső 1929 május 10-én született Kolozsnémán.Apja földműves, édesanyja tanár. 1940-ben, a háború alatt a pápai református kollégiumban kezdte középiskolai tanulmányait,majd 1944-ben a komáromi bencés gimnáziumban tanult. Itt is érettségizett 1948-ban. Jogi tanulmányait 1948 és 1951 között a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen kezdte, majd a pozsonyi Komenský Egyetemen fejezte be (1952-ben). 1951–1954-ben a Csemadok KB szakelőadója, 1954–1956-ban a Csemadok KB titkára, 1958–1969-ben a Csemadok KB főtitkára, közben 1959–1961-ben a Csemadok KB lapjának a Hétnek főszerkesztője.

  Olyan időszakban volt meghatározó személyisége a Csemadoknak, amikor ember kellett a gátra.A Csemadok 1963 és 1968 között négy olyan reformtervezetet dolgozott ki, amely a szlovákiai kisebbségek ügyének átfogó szabályozását célozta. 1968-ban egyike volt a szlovákiai magyarság követeléseit tételesen megfogalmazó értelmiségieknek. Ebben a folyamatban a jogilag és elméletileg is egyaránt kiválóan képzett és felkészült Szabó Rezső , mint a Csemadok akkori vezető titkára vállalt igen nagy szerepet. Ezek között szerepelt az 1968-as 144-es számú nemzetiségi törvény kidolgozása, mely mind a mai napig megállná a helyét a jogos követeléseink között.

  Ha visszapergetjük az időt, mintha a mai kor problémáit, küzdelmeit, helyzetét látnánk. Önkormányzatiság, kulturális és oktatási autonómia, társadalmi helyzetünk megváltoztatása, Dél-tiroli és finnországi kisebbségpolitikai hasonlatok. Akkor is, és most 40 évvel később is ha valami jogot követeltünk, azonnali támadásnak voltunk kitéve. Józan, de következetes politikája Szabó Rezsőt korának , a Csemadoknak, és a szlovákiai magyarságnak valódi vezető alakjává emelte.

  A Csemadok 1969 március 17-18-án megtartott X. rendkívüli Közgyűlése előtt kimondta:

  ,,Eddig minket csak mint egyedeket ismertek, most megvan a lehetőség, hogy minket mint népcsoportot is elismerjenek”

  Kimondta, hogy:,, Magyar Nemzeti Tanácsra, tudományos életre és a társadalmi élet összpontosítására van szükség” s még az utcai demonstrációk lehetőségétől sem zárkóztak el, ami akkoriban igen nagy bátorságra vallott.Ezen a kongresszuson változtatták meg a Csemadok nevét Csehszlovákaiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségére.Későbbi írásaiban és beszélgetések során Szabó Rezső találóan jellemezte azt a kort, ami szerinte akkor olvadt össze először a felülről létrehozott hivatalos Csemadok az alulról szerveződő valós Csemadokkal, melynek célja mindig is ez volt: megmaradni embernek, magyarnak a szülőföldön.”

  A Csemadokot reformelképzelései miatt 1969-ben kizárták a Nemzeti Frontból, majd később azt a Szabó Rezsőt is a CsKP-ból és a Csemadokból, aki még1969–1970-ben a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke volt.1971–1974-ben fizikai munkásként kereste kenyerét, hasonlóan a többi kegyvesztett sorstársával együtt, majd néhány évvel később, a konszolidálódni látszó időkben 1975–1981-ben egy vállalat szakelőadója, 1982–1990-ben pedig jogásza. 1989-ben társaival, köztük Dobos Lászlóval egyetemben a Csemadok kongresszusán rehabilitálták.

  Felejthetetlen képként maradt meg mindenkiben ,aki ott volt 1989 december 6-án, amikor a Csemadok nagytermében néhány kérdést intézett az elnökségi asztalnál ülőkhöz majd nemes egyszerűséggel,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne fogott egy karszéket, felállt rá és leakasztotta Gustáv Husák ,akkori köztársasági elnök fényképét a falról. 1990-ben egyik alapítója az Együttélés PM-nek, 1990–1992-ben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője.1993 és 1997 között a Csemadok országos alelnöke.

  Számtalan törvénytervezet , felhívás , jogi szakvélemény megalkotója, 2004-ben a Kaligramm Kiadónál jelent meg könyve :A Csemadok és a Prágai Tavasz címmel, melyben életének meghatározó korszakáról vall őszintén, a történelmi hűség szem��vegén keresztül.Amikor róla mint emberről beszélünk, életművét értékeljük, sorsának kikerülhetetlen részeként jelenik meg a Csemadok, melynek minden , a megalakulásától megírt korszakát átfogja, sőt nevével fémjelzi.Ott volt a megalakulás korszakában 1949-59 között, meghatározó személyiségként vett részt a reformkorszak 1960-1969 közötti éveiben.

  Nem távolodott le a szövetségtől kizárását átölelő két évtizedben sem, majd a rendszerváltást követő évtizedekben is hol tevékenyen,hol érdeklődve vett részt annak életében.Mindig is vallotta, hogy a Csemadok egy olyan hely,, mely nélkül az ember legjobb elvárásai sem valósulhatnak meg, közösség, amely az értelmes célokért képes az áldozatvállalásra is.Ennyire egyszerű az egész-ott kell lenni.Amikor a 80. születésnapján a Csemadok központ elnöki irodájában szűk baráti körben köszöntöttük, nem titkolta jól esett neki, hogy nem feledkeztünk meg róla. A gratulációkat és a méltatásokat fogadva szerényen csak annyit mondott:,, amit tudtam, megtettem”.

  Nem tudhatjuk, hogy az élet hogyan rendezi nemzeti létünk, megmaradásunk filmjét, de érezzük, minden sorsfordító, emberpróbáló időben talál embereket, mint amilyen szabó Rezső is volt,akik fölülemelkedve mindenen a nemzet sorsát saját sorsuk fölé helyezik. Tudatosítanunk kell, hogy sorsunk ugyan nálunk nagyobb hatalmak kezében van, de a jellemünk mindig a magunkéban. Személyes mindnyájunk szerepe és felelőssége.

Számomra, mint a Csemadok elnökének számára külön megtiszteltetés, hogy a bölcsőtől egyre távolodó korában még kezet foghatok vele, és meghajthatom a fejem tisztességes,minden emberi tartást vállaló életútja előtt. Pilinszky János embert és lelket emelő verssoraival zárom köszöntésemet és fejezem ki hálámat szövetségünk minden egyes tagja nevében munkásságáért:

  Ki nyitja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt? Lapozza fel hajnaltól-hajnalig emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni ki merészel köz��lünk? S ki merészel a csukott könyv leveles sürüjében, ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne, midőn szemét az Isten is lehúnyja, és leborúlnak minden angyalok, és elsötétűl minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk, egyedül ő, a bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

  Köszönjük Rezső bátyánk.!

  Hrubík Béla: Facebook