#csecsemő

[sztivan]

Móka ma este meghalt.

Gyors lefolyású volt a dolog, reggel jelezte először, hogy nem érzi jól magát, déltájban mondta az állatorvos, hogy nem lehet mit tenni, és aztán az este. Sok életét elhasználta már pici macska korában, itt volt a vége a kilencediknek.

Azt hiszem, szépen töltötte az utolsó délutánját, elhalmoztuk szeretettel, csomót dorombolt @txypy mellett, amíg még volt hozzá ereje, szépen búcsúzott el. Aztán már nem maradt ereje semmihez.

Eszünkbe fog majd jutni valamikor, hogy mennyire szép élete volt, milyen sok boldogsággal teli, mi minden történt vele azóta, hogy @nyuzrum otthont adott neki csecsemő korában kimentve, mekkorát küzdött, hogy pár hetesen életben maradjon, és hogy aztán mennyire boldog volt ott is, majd nálunk is, amikor hozzánk került, és hogy lehetett igazán teljes szép élete. Majd egyszer eszünkbe fog jutni ez is, de nem ma, ma csak végtelenül szomorúak vagyunk

[diogenesz2020portugal]

Az utóbbi három hónap adatai alapján országosan 280-300 elhagyott újszülött rekedt kórházban, míg tavaly 50-100 csecsemő várt hónapokig nevelőszülőkre, írja a Népszava.  Az egri kórházban két éve tapasztalható, hogy többen mondanak le babájukról, és a gyerekek általában „három hét és tizenkét hónap” közötti időt töltenek az egészségügyi intézményben.

Lehet, hogy én tévedek, de ezeknek a babáknak nem nevelőszülőkre van szükségük, hanem örökbefogadókra.

[hazasodnaatumbasz]

Házasodna a Tumbász - Love is in the Air

@drakvuf eltökélt hogyvoltjai és @tenykozleseim nagysikerű szavazásai arra sarkallanak, hogy megcsinálhatnánk ezt a krindzsfesztivált mi is magunknak, ha megfelelő érdeklődés mutatkozik.

Ha Hozzámennél @hofstatterbela -hoz és közösen nevelnél vele csodaprémeket, ha elvennéd feleségül @pajjorimre -t a nagyszerű kilátások miatt, ha szeretnél egy csecsemő nikolászkédzset @akurvaanyadatbuttersofficial -től, ha utazgatnál @otthonzulles -sel, hogy @sztupy -val együtt legyél messze minden Kossuth utcától, vagy csak szeretnéd, hogy @mikropenisz eljuttasson a csúcsra, nosza!

Jelöld magad vagy bárki mást, barátot vagy ellenséget, és a legnépszerűbbeknek megtartjuk a kiválasztást!

Ezen a poszton lehet reblogban vagy kommentben jelölni, kit szánsz a gazdák, és kit a gidák csapatába.

Addig is, Love is in the Air, és Béke!

[couleurlocale]

jó buli lesz ez azért, ugye írtam, hogy Hollandiában is mi van, ahol az ultraortodox reformátusokhoz csatlakoztak most már az anti vaxxerek is, és már 4 csecsemő meghalt szamárköhögésben, így, 2024-ben

[csacskamacskamocska]

Szerelem és arcmaszk

Feltettem egy arcpakolást amiből végül ilyen lehúzható maszk lesz és szerintem az a része tesz legjobbat a bőrnek amikor lehúzom, és csípi -húzza a bőrömet. Nade amíg ez van, addig nincs szemüveg, addig meg nem látok. Viszont ráérek. Vakon. Már reggel fogmosás közben is foglalkoztatott ez a dolog, hogy SÉMAKÉMIA Nagyon röviden, ragaszkodunk ahhoz, hogy azzal legyünk, akivel megvan a kölcsönös vonzódás, a „kémia”, szokták mondani, ami alatt azt a megmagyarázhatatlan csodálatos dolgot értjük, hogy.... én nem tudom, hogy KELL? Hogy akarom őt? Megbasznám? Sőt életem végéig vinném neki ágyba a kávét (és megbasznám) vagy akarom nézni, baszki csak legyen itt velem és bámulhassam, néha beszéljen hozzám, legyünk együtt, egymásban, testileg lelkileg. De lehet, csak egy könnyed dolog, egy „hoppá, ő az!” gondolat. Nade a lényeg, hogy tudod, tudom milyen amikor megvan a kölcsönös vonzás. Imádjuk ezt az érzést, akarjuk, nem adjuk alább, szerelem nélkül nem érdemes csinálni az egészet! Erre most azt mondják nekem, hogy e mögött nem a hormonok állnak, hanem a hormonomat befolyásoló gyerekkori vágyképek és traumák, azok a beidegződések, sablonok amiket egymásnak tudattalanul mutatunk és amire minden észérv ellenére cuppanunk rá mint csecsemő a csecsre? Komolyan? Lehangoló :( Azt hisszük, hogy valami szépet meg különlegeset keresünk, de kiderül, hogy tényleg fuss, ha szerelmes leszel, mert a szart habosítod magad körül? Azért volt megrázó ez a sémakémia téma, mert amíg Popper és Müller és Csernus, Orvos, Pál Feri és és a többiek arról beszélnek, hogy hogyan enyhítsd a problémákat a kapcsolaton belül, hogyan legyél jobb partner, kommunikálj asszertíven, ismerd meg a kapcsolat dinamikáját, a változásokat, addig a sémakémia azt mondja: ami szar az azért az, mert volt valami szar a gyerekkorodban. A választásod, a szerelmeid abban gyökereznek. Kész, nincs itt semmi látnivaló, lehet hazamenni! nem a faszod áll fel, hanem az agyadban a kis hóbort, hogy jujj, ez pont olyan geci, mint anyám amikor dolgozott és le se szart, amikor kihasznált, ugráltatott, és már be is indulnak a hormonok, áááááá, anyaaaaaaaaaa!!!! szerelem. Nem kell az odaadás, az elérhetetlen elfogadás indítja be a kémiát. Passzol ez persze a freudi elgondolásokhoz mg sok minden máshoz is, de látom magam előtt, ahogy a pszichológus hallgatja a nyűglődéseinket, magában meg azt mondja, na, ez is a sémakémia áldozata, kurva unalmas az egész, de úgy se értené, valahogy rá kéne vezetni. Mennyi idő az? 6 hónap, 6 év? Egy jó kapcsolatban talán el lehet mondani, hogy nézd, látom ahogy változol, ahogy változtál az évek során. Nem gondolod, hogy ez ezért meg azért van? A társunk nem a pszichológusunk. De a társunk szeret, jószándékkal van, pozitív előítéletekkel irántunk és végtelen sok ideig ingyen hajlandó a beszélgetésre, így sokkal értékesebb, mint egy pszichológus. És naiv vagyok, persze. Alig-alig látok ilyen kapcsolatot. Vagyis... amikor látok két embert, aki harmóniában vannak még akkor is, amikor bevásárolni mennek az autóval, nem a feszkót öntik egymásra, az feltételezi, hogy ilyesféle beszélgetések vannak az életükben. Mert ezek a szigetek biztosítják, hogy még egy lélekvesztővel is elevickél a kapcsolat szigetről szigetre. Fasz se akar egy állandó terápiában élni! De olyanban sem, ahol sosem hallgatják meg az érzéseit vagy a gondolatait magáról meg a másikról.

Szóval simán lehet, hogy a szerelemnek rozsdás szar meg veszélyes, időzített bombákkal teli rakott mozgatórugói vannak amikről fogalmunk nincs, csak vonzódunk az ilyenhez olyanhoz, ezt már tudjuk, aztán rábaszunk. Ezen sokkal kevésbé tudunk változtatni, mint azon ahogy A MÁSIK EMBERT kezeljük. Mégcsak nem is magunkat. Szeretlek. Lehet, hogy nem jól, nem tökéletesen, de szeretlek téged és azt akarom, hogy jól érezd magad az életedben. DE szeretném magam jól érezni a saját életemben és a tiédben is.

Na, leszedem ezt a maszkot, mert már kényelmetlen. Szebb nem leszek tőle, de megvan az érzés, hogy tettem valamit értem.

[otthonzulles]

hatmilliárd arra, hogy ez a kis nyomoronc verhesse a petyhüdt kis faszát a tükörben, mint szuverenitás-hajjakend

300 elhagyott csecsemő van kórházakban, mert ki van semmizve a gyermekvédelem, nem tudnak a csóró nevelőszülők gyermeket vállalni.

aki még ezekre szavaz az szellemi fogyatékos

[zeroz2ro]

Ez annyira szomorú ... miközben az első hónapok és az első év kritikus időszak, hogy meglegyen a baba és anyukája között a kapcsolat. És ott fekszenek szegény csecsemők a kórházakban hónapokig, ami ezek szerint jogszabályellenes. Magyar állam és a híres fideszes gyerekvédelem ....

[csakcsiga]

Nem tudom mi ez a hét most nálam de egész héten rengeteget eszem és alszom... Mint egy csecsemő. Kaja-munka-edzés-alvás.

8-9 óránál kevesebbet egyik nap se aludtam és közel 3000 kalóriát simán bevágok egy nap. A legfurább, hogy a súlyom nem nagyon mozog. Nem is érzem levernek magam* egyszerűen csak erre van igény. Azért remélem ez nem marad így mert egy kicsit jó lenne "élni" is.

*ha depresszívebb szakaszba vagyok simán át tudok aludni hétvégéket. Én az alvásba szoktam menekülni.

[diogenesz2020portugal]

Bruck András

Két történet

Magyarországon két egyaránt végzetes történet fut párhuzamosan egymás mellett. Az egyik leginkább egy komplex bűnügyi történethez hasonlítható. Legújabb fejezete, hogy a káprázatos Turai Kastély, a Tokaj-hegyaljai Andrássy Rezidencia Wine & Spa és számtalan más értékes ingatlan után néhány hete az ikonikus Gellért Szálló is Tiborcz István cége tulajdonába került. Orbán Ráhel és a férje lassan több közpénzből felújított kastélyt, ötcsillagosra átépített szállodát birtokol, mint a brit királyi család… Minden társadalomnak vannak vesztesei és nyertesei, az igazságosság mint kormányzó elv egyikben sem valósul meg maradéktalanul. Földi paradicsom nincs, de az olyan Frankenstein szülemény sem túl gyakori, mint amivé egy évtized alatt Magyarország vált.

Aki egy koncentrációs tábor vezetője lesz, az azt vállalja, hogy embereket fog gyilkolni. Aki meg egy liberális demokráciáé, az azt, hogy a közjó érdekében fog kormányozni. Antall Józseftől Bajnai Gordonig valóban valamennyi miniszterelnökünk tisztában volt vele, hogy az ország bevételei és vagyontárgyai nem az ő saját tulajdonuk és nem rendelkezhetnek velük szabadon. Orbán Viktor viszont ezt másképp gondolta, így a közjó hűséges, elkötelezett szolgálata helyett az államháztartásból privát használatú feketekasszát csinált, elsősorban közvetlenül maga és a családtagjai hasznára, közvetve pedig mindazoknak, akiket ő „új nemzeti tőkésosztálynak” nevez. A közpénzekből királyi módon élők pedig mint valami mitológiai szörny elnyelnek mindent: az ország legértékesebb ingó és ingatlan vagyontárgyai már az övék, köztük a Balaton és vidéke, plázák, töménytelen budai és Városliget környéki villa, Andrássy úti paloták, történelmi épületek a budai Várban. A Párizst elfoglaló nácik vették így birtokba a francia főváros legpompásabb épületeit. Mivel a rezsimnek sok elégedett és lojális szolgára van szüksége, az új tulajdonosoknak általában még az ajándékba kapott épületek átépítése, felújítása sem kerül egy fillérükbe sem, minden az adófizetők zsebéből megy. Se szavakkal, se számokkal nem kifejezhető az a vesztes��g, amit egy ilyen bűnszervezet-szerűen irányított ország szenved el. A magyar társadalom ma védtelenebb, mint egy erdőben sorsára hagyott csecsemő.

Vajon létezik olyan naiv, együgyű lélek, aki elhiszi, hogy mondjuk Matolcsy György fia a nemzet számára értékteremtő munkával maga kereste meg azt a 14 milliárd forintot, amennyiért egy 350 m2-es apartmant vásárolt New Yorkban, a fotón látható épületben, az 5. sugárút és az 57. utca sarkán? Oknyomozó írásokból tudni, hogy ő és a baráti köre nagyjából úgy él, fogyaszt, utazik, vásárol, mint egy amerikai popsztár, Messi vagy Ronaldo, éppen csak a mi oligarcháink közpénzből fedezik saját luxusigényeiket. Hogy ez miképp lehetséges? Kifogyhatatlan az a találékonyság, amivel Orbán korrupciós gépezete eltünteti a költségvetési és az EU-pénzeket. A rögtön szállóigévé vált „elvesztette közpénz jellegét” beismerés, netán elszólás? is ezermilliárdnyi, NER-közeli vállalkozó luxuséletére fordítható közvagyont takar. E vállalkozókban egyvalami biztosan közös: az, hogy ők nem a saját bőrüket és pénzüket viszik vásárra, hanem a mienket. Az ő meggazdagodásukat nem vizsgálja a NAV, a rendőrség, az ügyészség, nekik nincsenek versenytársaik, ők nem piaci viszonyok között gyarapodnak. Orbán Viktor nem csak gazdaggá tette őket, hanem a bűntársaivá is, így a boldogulásuk vagy bukásuk is egyedül rajta múlik. Ki ne emlékezne Simicska Lajos sorsára?

Amikor Orbán 2014-ben Tusnádfürdőn bejelentette, hogy a magyarok jövője ettől kezdve az illiberalizmus lesz, ezzel azt hozta ország-világ tudomására, hogy a továbbiakban nem ismer el semmilyen fölötte álló erőt és akaratot, és a jog uralma helyébe az ő kontroll nélküli, egyszemélyi uralma lép. Nem történt meglepetés, ez felelt meg jellemének, személyiségének. Addigra az őt is kontrolláló demokratikus intézmények egy részét már kiiktatta, a maradékkal pedig gyorsan végzett: a hatalma totálissá vált. Ez egy lezárult sztori, amivel már semmi dolga Orbánnak, elég alkalmanként némi finomhangolás. Azonban a nemzeti vagyon szisztematikus felélésének és elherdálásának ebben a pillanatban is zajló bűnügyi története hátteréből mind inkább kibontakozik egy másik történet is, és az sem kevésbé rémálomszerű: egy bosszútörténetnek is a tanúi és elszenvedői vagyunk.

Végtelen hosszúságú az irodalmi és a szimpla, hétköznapi emberi bosszúk sora és oka: bosszút állhatsz meggyilkolt apádért a Hamletben, elveszített szerelmedért az Üvöltő szelekben, egy bálna fogai közt hagyott lábadért a Moby Dickben, a Tarantino-filmek alapeleme a bosszú, a Biblia istene így szól: … „bosszút állok ellenfeleimen és megfizetek gyűlölőimnek”… ezzel szemben a politikusi bosszú motivációi többnyire homályban maradnak, különösen, ha az nem egyvalaki, hanem egy egész nemzet ellen irányul. Ez a bosszú pedig oda csap le, ahol a legjobban fáj, magára az emberre. Az egészségére, a jóllétére, a gyerekei jövőbeli boldogulására.

Nagyon sok éve és nagyon sok pénze volt Orbánnak arra, hogy a kormánya érzékelhetően javítson az egészségügy katasztrofális helyzetén és a magyarok hasonlóképp katasztrofális egészségi állapotán. Hogy ne mi álljunk szinte valamennyi betegséggel összefüggő halálozási lista élén: szív, keringés, cukor, stroke, rák… ő azonban pont az ellenkezőjét teszi: a magyar állam teljesen kivonult a szociális ellátásból, az idősgondozásból, a lassan elvérző hazai egészségügy meggyógyítása helyett pedig Orbánnak épp most építenek atlétika stadiont 200 milliárdért és egy újabb focipályát Felcsúton. Lehet-e nem szándékos a prioritások ilyen égbekiáltó fejtetőre állítása? Én ellopok mindent, te viszont élj, ahogy tudsz, és ha belehalsz, hát úgy jártál. Míg az autokráciáját racionális intézkedésekkel szilárdította meg, pontosan követte a diktátorok kézikönyvét, addig hagyni az embereket szükségtelenül meghalni még egy autokráciában is irracionálisnak számít. Ez bosszú, s bár nem börtönnel, golyóval, ez is az ember megsemmisítésének szándéka, éppen csak büntetőjogi felelősségre vonhatóság nélkül.

Nem tudom, mi bosszúvágya mozgatója, és talán ő maga sem tudja. A bosszúnak nincsenek szabályai és az többnyire önmagáért való, előzetes költség-hasznosság elemzés nélkül. De bosszú a nemzetek késhegyre menő oktatási versenyében, azaz a jövőért folytatott globális versenyben a magyar oktatáspolitika szemhatárát nem minél magasabbra, hanem egyre alacsonyabbra helyezni, a pedagógustársadalmat pedig nem partnerré, hanem ellenséggé tenni. Mindezeken felül az ember egészségét és szellemét egy rendőrminiszter kezébe adni mi más lenne, mint szintén bosszú.

„A bosszú nem mindig édes, mert ha beteljesül, a bosszúálló gyakran alacsonyabb rendűnek érzi magát az áldozatánál”, mondja Emil Cioran, román filozófus. Akkor pedig muszáj újra és újra bosszút állnia. Nem búvárkodnék a bosszú pszichológiájában, de Orbán irracionálisabbnál irracionálisabb cselekedetei nekem nem igen adnak más magyarázatot. Magyarország számára mitől előnyös az Euro-atlanti egység és tágabb hazánk, az Európai Unió állandó bomlasztása? Mitől nemzeti érdek az EU-val való abnormális viszony és helyette szoros barátság a brutális agresszor Oroszországgal? Kínával. Nekünk, népnek, mi hasznunk van abból, hogy Orbán szinte csak diktatúrákkal és sötét zsákutca-országokkal tart szívélyes kapcsolatot? Miért mérgezi meg viszonyunkat a szomszédainkkal? Egyszóval, miért tapossa lábbal jövőbeli esélyeinket, lehetőségeinket? Na és miért van jobb dolga Debrecennek, mint Budapestnek, a fideszes önkormányzatoknak, mint az ellenzékieknek? Ott nem magyarok élnek?

„Az utolsókig birkózom veled; a pokol szívéből is feléd döfök; gyűlöletből utolsó leheletemet is rád köpöm, te átkozott bálna” - így kiált a Moby Dickben az esztelen bosszúvágytól hajtott Ahab kapitány, aztán elnyeli őt is és hajóját is a tenger.

[katacha]

Én nagyon nem akartam magánkórházban szülni, a Szent Imre lett volna a körzetes, ami jó kórháznak számít, de ott felmondott novemberben elég sok szülésznő, azóta több orvos is, megszűnt a szabad szülésznő választás lehetősége, a gyermekágyas osztály felében nincs meleg víz, a kórház kommunikációja az egésszel kapcsolatban siralmas, cenzúra megy a Fb oldalon és csoportban is. A szülésfelkészítést már korábban elkezdtem egy szülésznővel, akiben 100%-ban megbíztam, elmondtam az igényeimet, amíg a baba és én is jól vagyunk, addig szeretnék szabad pózválasztást, vízben vajúdást, gátvédelmet, minél kevesebb orvosi beavatkozást. Na és akkor októberben ő is felmondott, az online szülésfelkészítőn mikor ezt bejelentette, egyszerre sírt 20 terhes nő, el lehetett képzelni a hangulatot, sokan már nem tudtak kórházat váltani. Egyszerűen hihetetlen, hogy egyik napról a másikra megtiltják a szabad szülésznő választást, full lutri, kit kapsz ki, ha már nincs orvosválasztás, legyen egy ember, akivel találkozol szülés előtt, ismeri az igényeidet, te is tudd, hogy mire képes (sok szülésznő nem vállal vízben vajúdást, mert nem tanulta, nem ismeri). A szülésznőm a Duna Medical Centerbe igazolt, így követtük oda, a korábbi, Szent Imrés orvosom is támogatta a döntést (azóta ő is felmondott a pletykák szerint), ajánlott orvost a DMC-ben. Ő szintén szimpatikus volt, de pont szabadságon volt, mikor szültem, így maradt az ügyeletes, szintén normális volt, nem akart szerepelni szülés közben, ült egy széken a sarokban.

A szülés is elképesztő más volt, mint Bandival, a szabad pózválasztás sokat segített, de inkább a szülést követő három nap nagyon durva, mennyire jobb volt (őt a SOTE 2-n szültem, elvileg azóta valamivel jobbak a körülmények).

Pizsamán és tisztálkodási szereken kívül nem kellett vinni semmit, naponta cserélték a törölközőt, három fajta felnőtt pelenkát/betétet adtak, takarították a szobát, jöttek segíteni a csecsemős nővérek, szoptatási tanácsadó, aki császárral szült, ahhoz gyógytornász járt. Összehasonlításul az államiba többek között evőeszközt, domestosos kendőt WC tisztításhoz, WC papírt, 1 karton vizet kell vinni. Ha összevéreztem volna a lepedőt, valószínűleg kicserélik, nem kinevetve azt mondják, takarjam le valamivel.

A másik, ami nekem nagyon pozitív volt és végül sokat számított a döntésben, hogy a férjem végig bent lehetett velünk, egy szobában aludtunk, megfoghatta, megismerhette a kislányát, nem egy üvegablakon keresztül nézhette 3 napig. Bandi is jöhetett látogatóba, nem érezte, hogy kimarad a testvére születéséből.

Saját mosdó, zuhanyzó, elektromosan állítható ágy, finom, beazonosítható ételek, ezek voltak a szokatlan tárgyi feltételek. A kommunikáció, személyzet hozzáállása is teljesen más volt, ha aludtunk, szoptattam, nem zavartak, nem kaptam semmi megalázó beszólást, egyszer sem sírtam el magam (Bandival párszor zokogtam tehetetlenségtől és a nővérek kommunikációjától).

Elképesztő szomorú, hogy ennyit ki kell fizetni ma Magyarországon azért, hogy normális ellátást kapjon a gyerekem és én is, biztonságban, nem megalázva érezzem magam.

(Anon, ha érdekel, a DMC Fb csoportban vannak leírások, beszámolók orvos-szülésznő párosokról, akik ezt a bábai szemléletet képviselik.)

[angelofghetto]

"ámbra" riadó

Vannak dolgok, amiket csak az ért, aki bizonyos időben él, és/vagy éppen adott időben van adott helyen.

Az Újonc sorozat 3. évfolyamának 9. részében egy 5 napos csecsemő elrablása és kutatása körül bonyolódik a cselekmény, többször elhangzik hogy "ÁMBRA" riasztás, de erről a fordítónak nyilvánvalóan nincs ismerete, hogy mi van mögötte.

Jó 20-25 éve volt a tévében egy elég megrázó amcsi dokumentum film. Minden pontos részletére már nem emlékszem, de a lényeg az volt, hogy eltűnt egy kislány, de a rendőrség több mint 24 órán át nem foglalkozott vele komolyan, próbálta megnyugtatni a szinte hisztérikusan aggódó szülőket. Mire végre elkezdték komolyan venni az ügyet, és megkeresni, már csak holtan találtak rá.

A szülők létesítettek egy alapítványt, és kiépítettek egy nyilvános riadólánc rendszert arra, hogy hasonló esetek mással többé ne történhessenek, és gyakorlatilag azonnal mozgósít mindenkit (civilek, gyermekintézmények, hatóságok, ��letmentők, stb.), és kiterjedten keresni kezdik az épp eltűnt gyereket. A kislányuk emlékére nevezték el Amber (Émbör) riasztásnak. Az Amber egyébként borostyánt is jelent.

[kgyst]

Ez egészen elképesztő

[csacskamacskamocska]

Mindenkivel baj van?

Van a dianetika, aminek ugye az a lényege, hogy visszavezetve téged az életvonaladon, feloldják az összes traumát. (iszonyatosan leegyszerűsítve) és innentől csak gondoznod kell magad, hogy időnként megtisztítsd a lelked (és a tested) az újabb traumától. Azért a tested is, mert ha jól emlékszem Hubbard (a szcientológia atyja) már korábban azt írta, hogy a traumáknak vannak sejtszintű lenyomatai, aztán később a kutatók rájöttek, hogy a traumák DNS szinten képesek megváltoztatni dolgokat, a traumaöröklés egy valós dolog. Helló háborúk, helló holokauszt! És most ide szúrjuk be, hogy nem vagyok szcientológus. Ezek csak infók. Keresztbe-kasul beigazolódik, hogy tarumák által változunk, fejlődünk, mutálódunk és adaptálódnak dolgok. Őrült izgalmas az egész, ha korábban tudtam volna, kutató lettem volna valahol a pszichológia területén. Mindenkivel baj van és mégsincs mindenkivel baj. Mindenki ugyanúgy traumákon keresztül fejlődik. A tiltások, a megvilágosodások traumák. Csak nem emlékszünk rájuk, ha nem követi utána szenvedés. Felsimerjük, hogy van halál. Aztán rádöbbenünk, hogy az anyánk meg fog halni. Majd mindezt elfelejtjük kb ötvenéves korunkig, amikor viszont valódi trauma, hogy anyánk meghal és valódi szorongást okoz, hogy mi is meg fogunk halni. És a legtöbb embert a szülei halála megváltoztatja. Pedig volt halálfélelme gyerekkorában is. Az mégis pukk, elmúlt. Aztán meg biológiai folyamatokkal együtt valósággá vált. Ez egy piszokegyszerű példa volt a taruma aktiválódásra. De mondhatom azt is, hogy valójában trauma, hogy kisded korodban nem éred el a játékodat és e miatt kezdesz el mászni. Aztán a tested uralmának gyönyöre még össze is kapcsolódik a megszerzés örömével. Elérted, megcsináltad. De egy csecsemő is dühöng, ha valamit nem bírt megcsinálni. A csecsemőkori elhagyatottság vagy testi-lelki elhanyagolás súlyos traumákat okoz. Aztán lépegetünk tovább és trauma trauma hátán, folyton bántanak, folyton megfélemlítenek, folyton becsapnak, elhagynak, elutasítanak, stresszhelyzetbehoznak. Hát még egy nyüves kislabdadobás is lehet streszhelyzet! Ma már kiröhögném a tanárt és mélységesen átérezném, hogy ki nem szarja le a nyominger méréseit. Mi van, ha szarul dobok? Kirúgnak az iskolából? Pótvizsgáznom kell kislabdadobásból? Hahahaha! És pont ez az a változás, hogy dolgok egyszercsak más polcra, más értékelés alá esnek. Vagyis a dolgok nem valóságosak, hanem relatíve léteznek csak. Azok a dolgok is, amiben most vagyunk. Így aztán, vannak emberek, akik többé-kevésbé elfogadhatóan feldolgozták a traumáikat. Vagy akár a traumáik számukra előnyös helyen hatnak. (hogy ez teljesen egészséges dolog-e? A pszichológia szerint, igen). Vagy a megküzdési stratégiájuk, akkor is, ha nem egészséges, de hasznot hoz a közösségnek. A társadalom egyre több pszichés betegséget képes tolerálni, magábaolvasztani. Nyilván azért mert egyre több pszichésen terhelt ember szaladgál. „Régen” a furcsa emberek, az idegbetegek, nehezen találtak párt, jobban kiszorultak a közösségekből. Ám a pszichés zavarok újratelmelik magukat, szóval muszáj elfogadónak lenni. nade vissza. Ha a problémáid nem különösebben terhelik meg a környezetedet, akkor te normális, rendbenlevő embernek számítasz. Ha bármilyen problémádat (mondjuk egy blogon) górcső alá vesszük, akkor a rendszerből (az életedből) kiemelve, tuti problémásnak fogsz tűnni. Kurva ideálok amikhez viszonyítunk.

Néha nézegetek ilyen mitteszer meg kelésnyomogatós videókat. Egyszerre vonz és borzaszt. Többnyire két kérdés foglalkoztat: hogy lehet, hogy valaki ennyire elhanyagolja magát, hogy úgy megy kezelésre, hogy már ilyen iszonyatos állapotban van a bőre/kelése. Miért nem orvos kezeli, hogy meri ilyen láthatóan féltudású emberekre bízni ezt a látható betegséget – akik kesztyű nélkül meg erőszakosan nyomkodják a bajait. na, ez pl pontosan leírja a blogomat. :D Neeeem, ez csak vicc volt. Amit szakember tudott tenni, azt megtette. Úgy engedett el, hogy jól vagyok. És tényleg jól vagyok. Volt amikor nagyon szarul voltam. Tudtam is magamról, hogy nagyon szarul vagyok. Kértem is segítséget. De nem lehet az ember függő egy pszichológustól! Amikről mesélek, azok vizsgálódások. Ez már az én feladatom, hogy feldolgozzak dolgokat vagy helyére tegyek vagy éppen elsmerjem, hogy tévedtem, vagy meglássam a saját felelősségemet. És benne van az is, hogy feloldozzam magam a kötelékekből, ne csak az eszemmel értsem, hogy szabad, hogy jogom van dolgokhoz. És ebben nagyon sokat ad nekem ez a blog. A fél életem elment azzal, hogy nem szabad beszélni a bajokról, mindig mosolyogni kell (a mosolyodba majd beleszeret valaki), nem teregetjük ki a szennyest, és főleg, MI BAJOD LEHET NEKED? Hiszen... és itt jöttek a jó dolgok, amit adott az élet. Innentől az ember rohadtul szégyenli, ha nem érzi jól magát. Pedig van amikor nem. És ez tök normális. Normális, hogy nem vagyunk tökéletesek. Normális, hogy nem vagyunk ideálisak. Normális, hogy vannak bajaink. Még az is normális, hogy nem találjuk a megoldást. Nem jó, de tök normális. :) :) :)

[sronti]

Szerény javaslat

Ennek az egész Gáza dolognak az lesz a vége, hogy meghal x ezer palesztin, akiknek legalább a fele civil lesz, a civileknek több mint fele gyerek, meg elfognak/lelőnek/lebombáznak néhány HAMASZ vezetőt.

A kérdés, amit szerintem érdemes feltenni, hogy hány gyerek életét éri meg egy hamaszos harcos, hányat egy szakaszvezető, mennyit ér egy bombagyáros és mikor lesz egálban a HAMASZ vezetőjének élete a civil áldozatokkal. Ebben jelenleg rendetlenség van, amin sokat segítene egy jól átgondolt rendszer. Sokáig nem tudtam dönteni, hogy a felnőtt civilek életét is bevegyem-e ebbe, de azok úgyis HAMASZ szimpatizánsok, akik ezt megszavazták, tehát ők nem számítanak.

Szóval legyen az, hogy egy hamaszos harcos nem ér többet három tíz év feletti gyerekénél, de egy bombagyáros semmissé teszi, ha lebombáznak egy csecsemőosztályt a kórházban (hozzávetőlegesen tíz csecsemő, de ha kilenc, akkor a tizedik a másik osztályról már a következő bombagyároshoz tartozik.)

Aztán ott van a hadi infrastruktúra. Azt mégse lehet emberéletben számolni, ott a súlyos sérülést és végtagvesztést javaslom. Egy láb térdből legyen egy harci jármű (szakadt toyota amiben fegyvereket visznek, ha épp nem árut a piacra) kilövése és ehhez mérten konvertálható a többi.

Sokat gondolkoztam ezen és ha a HAMASZ egyik vezetőjét elfogják, az megbocsáthatóvá tesz háromszázötven gyerek megölését kiszáradás útján, egy kisgoréé hetvenötöt (nyolcvanat, ha van videó a kínhaláláról.)

Ha véletlen ennél több gyerek hal meg az ostromban, akkor elvárom, hogy az ENSZ szigorú levelet intézzen a felelős izraeli kormánytagokhoz, hátha valamelyiket elviszi egy csúnyább röhögőgörcs.

Aztán eljön valahol az a pont is, ahol elég palesztint ölnek meg, hogy az visszahozza a terrortámadásban megölt izraelieket is és elhozza a békét és megbékítse a palesztinokat, de itt jött el az a pont, ahol nem tudok tovább szatírában maradni és abba kell ezt hagynom.

[brgzmpff]

ez egy pozitív anon, mert megérdemled, ahogy én is a hideg kézműves sört amivel egy futás után végignézhetten a vásznakat a rakparton a hídról látható képekről amik eddig a fejemben léteztek és most miattad már képeken is amik kicsit olyanok mint a szélütött fiala éjszakai rádióműsora ahol átkísérte a hídon éjfélkor átgyaloglókat egy riport erejéig, köszönöm!

Eljenek soka a korankelok es akik ra tudjak venni magukat a futasra!:)

Azt hiszem ez a kritika egesz kozel van az elso kiallitasomrol irt velemenyhez :))) Schmuck Andor danolászása ehhez képest mikróban grillezett csecsemő.

Viszont meghallgatnek egy ilyen Fiala musort, ha valaki tudna ebben segiteni, azt megkoszonnem :)

[lilcantina]

Amikor három napja költöztél be a lakásodba, de elrohansz Pécs mellé segíteni egy barátnődnek a tánctáborral, csecsemő felvigyázással és huszonöt emberre főzéssel, aztán visszarohansz Pécsre hogy esőben önkénteskedj a Prideon, aztán hazarohansz (közben van fél órád enni egy pho levest - végre) otthon végignyomod a napot takarítással, függöny felrakással, bútorszereléssel, nagybevásárlással, mert pénteken vendégek jönnek és itt is maradnak vasárnapig, akkor ne csodálkozz, ha a szervezeted felébreszt hajnali négykor, hogy Héj, megint nem bírsz öt percet megülni a kispicsádon, akkor TESSÉK itt van neked mandulagyulladás! Fuck.