#csak mint érdekesség :D

[otthonzulles]

250-ért majolika tányérgyűjtemény gazdáját keresi

[csacskamacskamocska]

Barátságos arcú szörnyek

Ítélkezni nagyon nagyon könnyű. Kézenfekvő, mi több felszabadító. Ha a másik rosszat tett, ha más vagy mások nem elég hálásak nekünk, akkor sikerül magunkat olyan jónak látnunk, hogy az elfedjen minden mást. Minél rosszabb a másik, annál jobbak vagyunk mi – sebzett angyalok. Volt egy barátom, aki mindig azt mondta: a jó emberek végül megbékélnek. Nem volt senki, aki ne békélt volna meg, akármit is csinált ő, hiszen ki akar a rossz emberek közé tartozni? Senki. Van valaki, aki látja ennek a mondatnak a fonákságát? Tehetek bármit, viselkedhetek bárhogy, majd mások, a jó emberek elnézik nekem. Az igazán jók akkor is szeretni fognak. Nagyon szerettem őt azokban a pillanatokban amikor el tudtam magammal hitetni, hogy őszintén kedves vagy figyelmes, hogy érdek nélkül segítőkész. De valamiért mindig és következetesen devalvált mindent amit tett. Egy szájrándítással, egy gúnyos megjegyzéssel, vagy akár hosszasan kifejtve, hogy miért nem kell örülni.

Nagyon keserű dolog amikor végül felvállalod, hogy a rosszak közé fogsz tartozni, azok közé, akik hálátlanok és nem bocsátanak meg. Mert valójában mint a pók hálójába ragadsz bele az ellentmondásokba, a SAJÁT és a másik ember ön és élethazugságaiba, az amúgy megbocsátható képmutatásba. Rossznak lenni rossz érzés. Nem ítélkezni meg nagyon nehéz.

Volt egy pillanat amikor átfutott rajtam, hogy dehát, mennyi mindent tettem érte. Aztán elszégyelltem magam. Merthát ki ne tudná nálam jobban, hogy azért tettem, hogy szeressen. Volt vele célom. Jóóóó, össze is találkoztak érdekek meg érdeklődések, de valójában üzlet volt, szerettem volna megvásárolni vele a figyelmét meg a szeretetét. Pfff. Nincs mit számonkérnem. Hogy megalázva érzem magam és kisemmizve, hát bocs... szar üzletet kötöttem, nagy árat fizettem a semmiért, kockáztattam, nem jött be. Ezért nem a másik ember a hibás. Nem mondom, hogy nem lenne könnyebb, ha sikerülne rávernem, mert könnyebbb lenne, de akárhogy próbálom, nem megy le a torkomon.

Nyer-e a másik ember azon, ha nem akarjuk világgá kiabálni, hogy milyen szörnyűségeket követett el és nem próbáljuk a magunk oldalára álítani a "közvéleményt". Nyilván, nyer. Nyilván övé lesz a makulátlan palást, amiben végigsétál az életen.

Azt akarom látni, hogy a lelke mélyén ő jó ember. Tévelyeg, de jó ember. Hiszen úgy látni, nekem lenne sokkal könnyebb. Inkább mentsek fel egy gonoszt, mint elítéljek egy jót, csak azért mert nem vagyok képes a tisztánlátásra. Ha nem jó, mások is látni foják egyszer. Ha jó, én megmondtam...

Az élet nem igazságos. Nem is dolga, hogy az legyen. Az élet csak döntések, cselekvések hosszú-hosszú fonala, amit mindenféle érzelmekkel színesítünk. Aztán hol a cselekvéseket, hol az érzelmeket tartjuk fontosabbnak, a döntéseinket meg nem akarjuk látni. :) A szeretetnek nem szabad(na) üzletnek lennie. Csak valami olyasminek, amit emberek éreznek, és ami emberek között gerjeszti magát egyre nagyobbra.

Más, de tegnap hallottam egy tréningen és érdekes volt. Tényleg szükségünk van a visszajelzésekre, mert a nélkül nem tudunk változni, nem tudunk jobbítani magunkon. Felnőttként már ezt inkább csak a közeli családtól kapjuk meg. Akinek nincs ilyen... hm... hm... az lehet, hogy semmilyen visszajelzést nem kap. A legértékesebb visszajelzések, amiket biztonságos, szeretetteljes környezetben kapunk. Ahol tudjuk, hogy szeretve vagyunk annak ellenére, hogy... és ami elég fontos számunkra, hogy változunk azért, hogy elismertebbek legyünk. Azon gondolkodtam, hogy a hozzám hasonló magányosan élő emberek feltehetőleg hajlamosabbak azt gondolni, hogy ők rendben vannak. Hiszen nem ütköznem soha bele valaki szeretetteljes véleményébe maximum ellenségeskedésbe, amit mindenki igyekszik magáról lesöpörni. A másik érdekesség az volt, hogy mennyire meglátszott a tréningen, hogy kik voltak a csapatban, akik komolyan foglalkoztak önismereti dolgokkal. Most azon dolgozom, hogy az öntelt kis egomat visszatuszmákoljam a helyére. :D

[plexi-personal]

Slovenian mountain trail - 3

Az esti alig tartanak meg a lábaim után reggelre elég jól összeszedtem magam és sikerült lendületesen megindulni. Szinte csak lefele kellett jönni.

Félúton lefele eléggé elkezdtek fájni a lábujjaim és a tövük. Nem is nagyon értettem. Egészen míg haza nem értem.

Sajnos csak 2 pár van a kedvenc zoknimból. Mára már csak egy régebbi túrazokni jutott. Úgy néztek ki a lábaim miután levettem őket, mint ha egész nap a medencében áztattam volna őket. Az előző két nap nem voltak ilyenek, amikor 10 órán keresztül át volt ázva a bakancsom, zoknim.

Ez egy fontos tanulság a végére. Kell még 2 pár jó zokni, mert anélkül kb rémálom az egész.

Túl sok érdekesség nem jutott mára.

12.3 km volt maga a lejövet, 181 m felfele, 989 m lefele. Plusz 6.1 km be a városba, és 4.4 km még itthon hazáig. 166 632 lépésem lett a héten. Most pár napig szerintem csak pihenek. :D

[ms-mau]

ömlengés fog most következni, de egyszerűen ANNYIRA BOLDOG vagyok, és olyan sok szempontból, hogy muszáj megosztanom ezt a túláradó örömöt! :D

teljesen beleszerettem ebbe a képbe, ahogy nézem, egyre jobban tetszik!! egy több új dolgot látok meg benne, örülök, hogy a szobámban van :D de mindemellett azt hiszem egy olyan áttörés történt meg benne, amire régóta vágyom!!! és fejben/lélekben mindig is bennem volt, vagyis mindig így mondogattam, hogy valami olyat szeretnék majd, amiben az absztrakt és a figurális egyesül, csak tudtam, hogy az egy út lesz, amíg oda eltalálok – és nem hittem volna, hogy ez tegnap törétnik meg, hogy a végtelen megoldásokból egyre rátalálok! :D :D már mutatkoztak jelei néhol az elmémben, de mégis ma nagyon meg vagyok lepve :D mondjuk arra sem számítottam, hogy festeni fogok, mert ugye napok óta abban vagyok, hogy élvezem, hogy _semmi_ kifejezett dolgom nincs, és a pillanatnyi kedvemnek megfelelően cselekszem, ezek a cselekedetek pedig ezidáig kimerültek abban, hogy fekszem és zenét hallgatok és táncolok, sétálok vagy könyvekkel babrálok – ezt nem tudom megunni soha :D meg csak így random nevetgélek magamban, annyira ideális minden!

aztán tegnap egy tánc közben kedvem támadt festeni, annyi volt előttem, hogy legyen valami egyszerű alap, visszafogott pasztellesebb színekkel, aztán meglátjuk – ez nem jött össze :D mert jó ideje ahogy festék kerül az ecsetre, mindig annyira sok érdekesség történik, amik felülírják az esetleges elképzeléseimet/elvárásaimat, mint például egy egyöntetű felületet, mert óó itt de szép az a folt, jajj meg az a másik iiis, jeee, itt vizesebben milyen király, stb stb. szóval csak így pacsmagolgattam, abszolút felszabadultság, 0 kontroll, és nagyon élveztem, ahogy a kép megfesti magát! sajnos a fotón nem látszanak részletek, de tényleg, el lehet veszni a végtelen részletekben, mint egy fraktálban. közben meg még találtam figurákat, akikre nagyon ráflesseltem, hogy a tudatalattim hogyan vetül ki, miket lát bele, és ha elfordítom? ha a fény másszögből esik rá? – szóval nagyon izgalmas!!!! :D ezt élvezem a legjobban, amikor hagyom, hogy csak úgy valami erő fessen helyettem, tegyem félre az irányítást, és csak szinte egy eszköz legyek – utána pedig megfejthetem azt, ami létrejött, és mindig annyira meg vagyok lepve, de annyira, hogy mik vannak benne, és az az érzés, hogy mintha nem is én csináltam volna, mintha felhőket nézegetnék – i-má-dom! de az az újdonság ebben, mert ezt a fajta felszabadultságot figurákkal nem tudtam megélni!!

NA! de ez az egész azért _ennyire_ fontos, mert így alkotni nekem, hogy végig egy örömteli folyamat, hogy nem szorongok állandóan közben, nincs egy leküzdhetetlen szégyenérzet rajtam, hogy béna vagyok és minden vonal, minden!! amit csinálok egy szar…, nincs ez a borzasztó önkínzás, nincs ítélőbíróság, hogy ez így jó vagy rossz, hanem csak így megengedem, hogy a kép olyan legyen, amilyen akar lenni, nekem mindegy, nem ítélkezem, csak jó érzés csinálni – ez a legjobb dolog a világon számomra!!! és ez a mentalitás életem többi területére is kigyűrűzik egyre inkább, szerencsére! ez a felszabadulás! annyira csodálatos! amennyire nehéz is volt ebbe a tudatállapotba megérkezni (meg nem megy még folytonosan benne maradni), sok munka, küzdelem meg fájdalom, csak bíztam benne, hogy sikerül, meg sokszor kb feladtam, de nyaaaaaaahhhh megérte! :)

[piirtopoyta]

Rajzolj mint a profik: XP-Pen Artist 15.6 Pro Digitalizáló tábla képernyő táblamonitor Teszt

Szeretnék egy kis sorozatot indítani a (többek között) manga rajzolásról, ennek keretében mennék bele a digitális rajz témában való tanácsadásra.

Ha valaki elhatározza, hogy hamarosan beszerez magának egy digitális rajztáblát, nem árt, ha tudja, milyen kínálatból is válogathat. Nem mindegy az sem, mekkora összeget kíván befektetni az eszközébe, vagy hogy tulajdonképpen mire is szeretné azt használni. Már az elején leszögezném, a továbbiakban a Wacom digitalizáló rajztábláit ajánlom. Hallottam már olyat is, hogy valaki évek óta használja a XP-Pen , vagy Trust eszközét, és nincs rá panasza.

Milyen árkategóriás eszközt válasszunk?

Fiatalok és kezdők nyugodtan választhatnak olcsóbbnak számító táblákat. A minőséget itt is figyelembe kell venni, nem mindenképpen a legolcsóbbat ajánlom, ami a piacon megtalálható. A legtöbben így kezdik, az első táblájuk kisméretű, alap funkciókkal ellátott. Tökéletesen megfelel arra a célra, hogy az ember elsajátítsa az alapokat és eldöntse, akar-e ilyesmivel bíbelődni a jövőben is. Az én tapasztalataim szerint, az, hogy az eszköz olcsóbb, nem a minőségében nyilvánul meg a használat során, hanem a funkciók hiányában. Az olcsóbb táblák kevésbé pontosak, mint drágább, professzionális társaik. A vezérlést segítő gombok száma is kevesebb, a menü pedig jóval primitívebb. Egy kezdő rajzolónak tökéletesen megfelel. Aki nem ismeri a gyorsgombok áldásos lehetőségeit, az nem szenvedi hiányát.

Azoknak, akik naponta több órát nyúzni fogják a táblájukat, mindenképpen magasabb árkategóriás terméket javaslok. A már említett plusz funkciók felgyorsítják a munkát, a gyorsgombok variálhatók és személyre szabhatóak egy drágább eszköz esetében. Rajzoláskor a toll pontosabb, az összkép minőségibb lehet, ha a tulajdonos ki tudja használni a professzionális tulajdonságokat. Nem végső soron az olcsóbb kategóriás táblák közt akad olyan is, amelyik felülete nem biztos, hogy évekig bírni fogja a naponta többórás karistolást és kaparászást. A mostani Wacom kínálatból a „ Intuos Pro” (XP-Pen Deco kínálatból ) szócskával ellátott modelleket sorolnám ebbe a kategóriába. Ezek ára már húzósabb, de pontosságuk és funkcióik azonban szemmel láthatón minőségibb alkotások elkészítéséhez segítik hozzá használójukat.

A harmadik kategória már elég combos összeget rángat ki a vásárló zsebéből, de egész más élményt ad hozzá az alkotáshoz. A Wacom Cintiq modellek nem is egyszerű rajztáblák, hanem interaktív monitorok. Ez leginkább azokat az eszközöket jelöli, amelyek képernyőjén láthatjuk azt, amit rárajzolunk. Az érzés sokkal hasonlatosabb egy hagyományos, papírra történő alkotáshoz, a digitális technikák fantasztikus lehetőségeinek hozzátoldásával. Nincs az a furcsa zavaró érzés a használata kezdetén, hogy nem a kezünket nézzük rajzolás közben. Ez a sokaknak szokatlan és kényelmetlen dolog egy ilyen monitor esetén nem létezik. Aki teheti, mindenképpen próbáljon ki egy ilyen eszközt. Nem hinném, hogy ezek használata előtt kötelező lenne megtanulni a hagyományos rajzpadok profi kezelését.

Teszt Táblamonitor XP-Pen Artist 15.6 Pro (wacom cintiq alternatíva)

kétségtelenül a Wacom termékei a legjobbak a piacon. Az magas ár miatt viszont kevesen engedhetnek meg maguknak egy Cintiq modellt. A leleményes emberiség azonban mindenre talál olcsóbb alternatívát, így tökéletes választás lehet egy XP-Pen Artist 15.6 Pro is, amely szintén ezt a képernyőre rajzolást teszi lehetővé.

a Artist15.6 Pro professzionális rajzolási élményt és teljesítményt biztosít. Használhatjuk elsődleges és másodlagos monitorként egyaránt !

A Artist15.6 Pro egy nagy teljesítményű, ugyanakkor egy könnyű és vékony tábla-monitor. Egy interaktív eszköz, mely egy 15,6 hüvelykes HD felületet biztosít a kreatív ötletek megvalósításához. Az 1920x1080-as felbontású HD kijelző 16,7 millió színt képes megjeleníteni, Ez 178 fokos betekintési szöggel büszkélkedhet, maximális fényereje pedig 250 cd/m². A gyártó 88% NTSC (120% sRGB) fedést igér, ami igen impozáns.

A Artist15.6 Pro rendelkezik nyolc személyre szabható Buttonnal . egy érintőgyűrűvel együtt, amit egytől egyig testre is lehet szabni.

A XPPen-féle P05R Pen 8192 szintű nyomásérzékenységgel bír és dőlésérzékeny , és úgy alakították ki, hogy a használata lehető legkényelmesebb és legtermészetesebb legyen.

A Artist15.6 Pro telepítése egyszerűbb, mint valaha, az új 3 az 1-ben kábel segítségével gond nélkül csatlakoztathatjuk bármilyen Mac-hez vagy PC-hez.

A Artist 15.6 Pro jó választás lesz azok számára, akik szeretnék például a rajzaikat digitális formában megőrizni, esetleg olyan célokat dédelgetnek, hogy animációkat hoznak össze a XP-Pen táblagépének felületére vetett grafikákból, vagy szerkeszteni szeretnének meglévő képet.

A XP-Pen Artist 15.6 Pro kicsomagolása

Széles, lapos doboz, masszív kartonból. A kicsomagolás után egy üdvözlőkártyán akad meg a szem, ez kedves gesztus, csak kissé kitakarja a táblát, ami igazán pazarul néz ki a teljes felületét beborító, karcálló selyembevonattal. A dobozból aztán előkerül még a standard 3-az-1 kábel a csatlakozáshoz, a digitalizáló toll, a hozzá tartozó spéci töltő, és a penna tartója, aminek a testében 8 darab cserehegyet és egy kiszedőt is elrejtettek.

Technikai Specifikációja:

Kijelző típusa: a-SI Active Matrix TFT LCD (H-IPS) Aktív felület a toll részére (W x D): 479 mm x 271 mm Monitor fizikai méretei (W x D x H): 650 mm x 400 mm 55 mm Képernyő átmérő:15,6 hüvelyk Színek száma:16,7 millió Felbontás: Full HD (1,920 x 1,080 Pixel) Fényerő: 250 cd/m² Kontrasztarány: 1000:1 Képarány: 16:9 Felbontása: 5080 LPI (vonal per inch) Toll dőlésérzékenysége: ± 60° Nyomásérzékenység: 8192 Válaszadási idő: 24 ms A toll maximális érzékelési magassága a monitor felett: 10 mm gyorsgombok száma: 8 gombok és 1 többfunkciós kerék Dönthetőség: 20°, állvánnyal Kompatibilitás: Windows és Mac Artist 15.6 Pro hivatalos oldala: https://www.xp-pen.com/product/65.html

Teljesen laminált kijelző

A XP-Pen Artist 15.6 Pro full HD felbontású 15.6 collos LCD kijelzővel rendelkezik. A készülék üvegfelülete pont a kellő ellenállást tanúsítja a tollal szemben, így olyan érzetet ad, mintha valódi tollal dolgoznánk valódi papíron.

A 120%-os sRGB színtér lefedettséggel a monitor igazán széleskörű színválasztékot és grafikát biztosít. A gyárilag kalibrált monitor elképesztően valósághű színeket ad vissza.

A 16:9-es munkafelülettel az Artist 15.6 Pro lehetővé teszi az egész munkafelület optimális kihasználását kétmonitoros környezetben és a széles képernyőjű LCD-monitorok használatánál. Ezzel kiküszöbölhetők a képi torzulások.

Hogy közvetlenül a monitoron tud rajzolni. Ezért a Artist 15.6 Pro használatát nem kell úgy megszokni, mint egy hagyományos Wacom Intuos / XP-Pen Deco tábláét. A használatba vétel teljesen természetes élmény.

Engem egy dolog riaszt vissza az új airnèl,a teljesen laminàlt kijelző.A javulás jelentős része abból fakad, hogy a Artist 15.6 Pro teljesen laminált kijelzővel rendelkezik . A korábbi verziókban a képernyő három külön részből állt, ezzel csökkentve a rétegek közötti hézagokat, amelyek segítik a belső tükröződés csökkenését.

Az Artist 15.6 monitorhoz képest számomra meglepően jól kezelte a parallaxist, mely az érintőfelület és monitor közti távolságból adódik hasonló eszközökön. Tehát akármerre is vándorolt a toll a monitoron, kalibrálás után végig megvolt az az érzet, hogy a kurzor a toll hegyénél van.

Nyomásérzékeny és dőlésérzékeny P05R tollát

Nyomásérzékenység : A toll is kellően pontos, a 8192 szintű nyomásérzékenységnek szinte nincs párja a piacon. A 8192 fokozatú nyomásérzékenység toll-, ecset- és radírvonások.

Radírozás : Nem kell ezután több mozdulattal visszalépegetnie a programban, ha valamit véletlenül elhibáz. Csak fordítsa meg a tollat, és egyszerűen radírozza ki a tévedését!

Vezeték és elem nélkül : Valamennyi beviteli eszköz vezeték és elem nélkül működik. A Artist 15.6 Pro tábla-monitor tökéletesen ellátja őket a szükséges energiával.

A dőlésérzékenység pedig azt jelenti, hogy ha a ceruzát a tipikus szögtől eltérően tartod a táblán, akkor alapból az ecset formája változik. De ez is beállítható szinte bármire a komolyabb programokban. (átlátszóság, forgás, még méret is) .

És ha már a tollról esett szó. Ami nagyon tetszik, az a tolltartó. Egy klassz kis csúszásmentes talppal ellátott tolltartó eszközt mellékelt a XP-Pen az Artist 15.6 Pro rajztáblához. Praktikus, kézre álló megoldás. Maga a toll 2db gombbal az oldalán alkalmas kiváltani az egér jobb klikk és dupla katt funkcióját – ez igencsak megkönnyíti az életet a rajztáblával.

Driverek helyes telepítése

Amit hiányolok, hogy nincsen magyar nyelvű használati útmutató a készülékhez. A telepítés nem nagy ügy , Leírom lépésről-lépésre, hogyan Artist 15.6 Pro szakszerűen működésre bírni.

1. letöltöd a XP-Pen oldaláról a drivert.

2. feltelepíted a drivert mielött csatlakoztatod a táblát. Fontos a sorrend mert a winfos bekavar.

3. Újraindítod a gépet és mikor felállt a rendszer akkor csatlakoztatod a táblát. Ha jól csináltad az egér/bill/toll alatt kell hogy felismerje a tábla tipusával az eszközt.

4. Bemész a XP-Pen tablet/prop.ba és beállítod amiket szeretnél (gyorsgomb/nyomásérzékenység), majd lemented egy külső fájlba.

A rajztáblát a számítógéphez csatlakoztatva rögtön működőképes. Az első, amin kapásból meglepődök: olyan finom és érzékeny, mint az álom.

Állítható többfunkciós kerék és gombok

Az 8 gombok az Artist 15.6 Pro interaktív monitor aktív felületének oldalán helyezkednek el. Ezekhez a gombokhoz szabadon hozzárendelheti kedvenc macróját vagy bármilyen billentyűkombinációt. A billentyűzetet pedig felejtse el!

Pl. scrollozás, zoomolás, vagy a képszerkesztő programokban oly hasznos elforgatás, rajzolásnál az ecset mérete, stb… Külön érdekesség, hogy a tábla beállításai egy gombnyomással a monitoron is ellenőrizhetők és végrehajthatók.

A többfunkciós kerék segítségével pedig akár nagyítani, kicsinyíteni, forgatni tudja munkáját, vagy beállíthatja a virtuális tollhegy méretét a szoftverében az ujjai segítségével. Segítségével az ujjával közvetlenül adhat ki parancsokat a táblának. Nagyítsa fel vagy kicsinyítse le a képeket az Adobe Photoshop-ban egy ujjmozdulattal!

De természetesen - bármi másra is ráprogramozhatja, hiszen ezt is szoftverenként beállíthatja.

A XP-Pen Artist 15.6 Pro használat közben

Januárban újítottam be egy sima Artist 15.6 Pro , nagyon elégedett vagyok vele. FullHD, nincs touch , A P05R pen óriási előrelépés . Hiába nekem fontos, hogy megbízható, pontos és strapabíró legyen . Sokat fejlődtek a kínai táblák és igen elfogult vagyok a XP-Pen felé .

A toll nyomásérzékenységét tág határok között lehet állítani, a selymes bevonaton pedig jól mozog a hegy, kényelmes vele a munka. Az érzékelési szenzor már 1 centire a tábla felszínétől bekapcsolja a tollat, ami szuper, de kissé kevés, mert ha kicsit is távolabb gesztikulálsz, használat közben egyszer csak azt veszed észre, hogy nem megy odébb a kurzor.

A nyomás érzékeny rajztábla jól kihasználható a professzionális rajzoló és képszerkesztő programokban, mint pl. az Adobe Illustrator vagy Adobe Photoshop.

Konklúzió

A XP-Pen 2005 óta készíti a digitalizáló táblákat , ennek megfelelően a választék is minden igényt kielégít. A paletta legracionálisabb tagja pedig a Új Artist 15.6 Pro . Amit imádtam, az a legyőzhetetlen ár és az érte kapott tengernyi funkció, az akadásmentes működés és a penge design.

Összességében véve az Artist 15.6 Pro egy valóban professzionális rajztábla, aminek sok funkcióját és szeretnivaló tulajdonságát talán egy ilyen rövidke teszt alkalmával fel sem lehet fedezni. De úgy érzem, ez egy olyan precíz és kiválóan működő eszköz, amit meg tudnék szokni és a mindennapi munka részévé tenni.

Azóta grafikus, és animációs munkákra használom. Mivel egyébként is gyorsan dolgozom, ezért nagy meglepetésként ért, hogy ez az eszköz megduplázta a munkám sebessségét.

A XP-Pen Artist 15.6 Pro egy fantasztikus eszköz digitális vázlatok, illusztrációk készítéséhez valamint műszaki rajzoláshoz. melyek a kreativitást természetesebbé és hatékonyabbá teszik.

Természetes és intuitív, felgyorsítja a munkavégzést, valamint lehetővé teszi a közvetlen együttműködést. Tökéletes megoldás illusztrációhoz, grafikus tervezéshez, fotó retusáláshoz és webdesign tervezéshez.

illusztrátorok, fotósok , művészeknek és grafikusok legjobb barátja, de megállja a helyét szinte mindenki keze ügyében, és az ára a legnagyobb fegyvere, mert ennyi jóságért 126.000 Ft ajándék.

vásárlás hivatalos online áruházban : https://www.storexppen.com/buy/artist-15_6pro.html

[avicdsgn1]

Erről jutott eszembe. Ja igen nemrég hőbörgött valami gyogyó észlény milyen szar város Liverpool. Meg hogy egy putri. Hirtelenjében ezt talátlam. Érdemes végignézni vagy végig pörgetni. Szerintem nem az...nekem bejön. Szép hely. És jófej emberek. Viszonylag tiszta. Nem mocskos, koszos, szemetes retek. Nincs szar meg húgy meg piásüvegek mindenhol. Az utak/utcák jók nincs tele kráterekkel meg mocsokkal. És van egy csomó jó hely meg érdekesség. A kráterekről meg a mocsokról... Baszki emberünk az ablakon dobja ki a szemetet...kajamaradékot....mindent....a ház környéke úgy néz ki, mint egy illegális szemétlerakó...minden tele csikkekkel.....piásüvegekkel....kosszal mocsokkal....a lift mellé kiírva, hogy ebben a hónapban 10x dugította el valamelyik retek geci(lakó..én csak így hívtam őket :D) és nem kéne, mert az önök pénzéből megy a javítás. Anyám meséli az egyik bajnok egy egész ágymatracot próbált beleerőltetni és meglepődött, hogy nem ment le. Hogy lehet valaki ennyire sötét, primitív nyomi? :DD Már rögtön az elején az életkedvem is elment. Korán reggel ott állnak sorba a Nömzöthy Tráfik előtt az alkesz zombik. Tiszta retek minden..... Térdig gázolni a cigicsikkben. Tesóm férjének új kocsiját megtörte valaki és persze elhajtott azzal a lendülettel szóval az volt az ötlet, hogy kap karácsonyra egy szenzoros fedélzeti kamerát. Beszereltük és ki akartuk próbálni....lenyomom a kuplungot megnyomom a gombot elindulunk és valami iszonyat rázkódás.....wft??? rögtön mögötte már egy bokáig érő kráterrel indult az ÚT(nak nevezett trágyadomb), de komolyan egy méternyi rendes út nem volt.....végig rázkódott az egész verda és a műszerfal. Fel nem foghatom, hogy lehet ezen közlekedni. És így élni. Értelmet nyerhet a trendy “városi terepjáró” fogalom, de ezen az is szétbaszódna. Nem tudom miből csinálták, de a lámpáknál konkrétán olyan hullámok vannak az útban amin szörfözhetnék is. Brutális.

Nekem Manchester az ami nem jött be....ott túl sok tahó van...tipikus chav gyűjtőhely város. Maga a hely nem egy lepratelep. Nem mondanám reteknek csak tényleg láthatóan nagyon sok a suttyó.

[viragosbicikliwroclawban]

Ezen kívül az első héten felfedeztük a várost, ami gyönyörű, és rengeteg jó hely van, ahova be lehet/ ki lehet ülni – kb. magyarországi, vagy kicsit magasabb árakon.

Az utolsó napon a régi önkéntesek meséltek a tapasztalataikról, adtak tanácsokat. Ez is nagyon hasznos volt. Aztán összeírtuk a félelmeinket, és igyekeztek megoldásokkal reagálni.

Péntek este pedig bele láthattunk az éjszakai életbe. Ez csak azért érdekes nekem, mert ugyanazt a „húspiac jelenséget” tapasztaltam, mint pl. Magyarországon a szórakozóhelyeken. Vicces volt mert az önkéntes korosztály 18 és 30 év között van, és mi egy kb. 90-es-2000-es évek retro partijába érkeztünk. Érdekesség hogy Lengyelországban nagyon szeretik a saját diszkó számaikat, a fél este ilyen számokkal van tele – mi egyébként nagyon élveztük. Máig emlékszem arra, hogy az egyik számnál mennyire örültünk, hogy együtt tudtuk énekelni a lengyelekkel, hogy „San Francisco”. :D

Hétvégén még két szép helyet néztünk meg az egyik a Japán kert, a másik pedig Európa legnagyobb szökőkútja. Nagyon jól ki van alakítva, pedig a Margitsziget se rossz, de ez…

[nemmondommegannacska]

03.12-14

Nagy változások nincsenek. 

Még mindig röhögő görcsöt kapunk, ha meglátunk egy tehenet, ahogy becaplat a képbe, vagy mászik a lépcsőn. 

A Gangesz időnként változtatja a színét: pár esős, mennydörgős nap után iszapos, sárgás-barna lett a korábbi méregzöld víz. 

A majmokkal még mindig hadilábon állunk.

Kellemes koncertekkel szórakoztatnak minket. 

A jóga órák kemények, de én azt szeretem! Napköszöntés, fejen állás, hátrahajlások (teve), csípő nyitás mindenféle verzióban, hasizom, csavarások, eke póz, halasana....Még nem volt túl sok kartámasz, várom a kézenállást. Segédeszközökkel, taradícionális vonalon. Hibajavítás, páros gyakorlatok. Kevés az egy hónap mindenre.

Már vagy 5 mantrát el tudok játszani szitáron és egy raga-val is próbálkozunk, ami jó nehéz. Kezdem érteni ezt a raga dolgot, de csak, mert Gábor, a szolfézs-mester elmagyarázta, amikor befeszültem, hogy én ezt nem értem és soha nem is fogom és amúgy is csúúúúnyaaa ez a skáááálaaaaa! Tanuljunk már valami máááást! (jövő héten már más nóta lesz)

Jól le lehet mérni a hullámzó hangulatomat azon, hogy milyennek érzek egy órát. Tegnap pl tök jól ment a szitár és imádtam, hogy ilyen nehéz dalt tanulunk, tiszta eufória volt, full koncentráció, ma viszont nem volt agyam, nem tudtam a tempót tartani, nem találtam a hangokat, szenvedtem. Bénán ment ugyanaz a feladat, ami tegnap még simán. Frusztrált lettem és legszívesebben földhöz vágtam volna a hangszert, látta a kissrác is, hogy torzul a fejem, de amúgy nagyon béna tanár, csak berakták, hogy kezdjen velünk valamit - Buwan a szitár király, ő meg az unokaöccse, aki láthatóan még életében nem tanított, mert nem nagyon tud vezetni minket, nem instruál, káosz van. Időnként Buwan tartja az órát és akkor megtanulunk fontos szabályokat, amikről mindaddig szó se esett. 

Meditáción is ma totál feszült voltam: azon meditáltam, hogy mi a faszért kell egy fallal szemben ülve aum-oznom 45 percen keresztül, miközben küzdök azzal, hogy ne azt érezzem, amit érzek és ne arra gondoljak, amikre folyamatosan gondolok. Megjegyzem, a tegnapi (első) meditáció óra sokkal jobb volt, folyamatosan mozogtunk, táncoltunk, inkább volt ötritmus vagy transztánc jellege, mint meditáció. 

A mai viszont nehezebbnek bizonyult, mint bármelyik eddigi óra. Egész energikus voltam felkelés után, és - sajnálatomra - a medi óra az asana helyett volt, és nem utána. Ahogy tegnap a kundalini meditáción átjárt a tánc öröme, a szeretet, az eufória, éreztem mindenféle energiákat mozogni, kapcsolódást, csakrákat, (és a többiek is, ez kiderült), na hát ez a passzív meditáció felért egy kínzással. Semmit nem éreztem, csak ellenállást. Van hova fejlődni, de hát mondták is, hogy ez a jóga csúcsa, nem az ászanázás. Számomra az a legnagyobb feladat és kihívás, hogy ne csináljak semmit. Értelmezhetetlen már leírva is :D

Kiültünk a kávézóba a Ganga partra. Normális, olasz kávét adnak, nem neszkávét, az orrunk előtt őrlik meg a  kávé szemeket és mindent lehet kérni kókusztejes variációban - ha épp nem fogytak ki a kókusztejből -  kókuszvirág cukorral, a habba virágot rajzolnak, ritka kincs és nagyon közel van, nyammmmiiii. 

Az indiai emberek itt aranyosak és van egy olyan szokásuk, hogy szeretnek fehérekkel fotózkodni. Sokszor előfordult velünk és az osztálytársainkkal is, hogy egy csapat indiai, vagy egy család köré gyűlt egy szelfi erejéig. 

Ezen mi eléggé elcsodálkoztunk, hogy vajon miért ekkora érdekesség - vagy szerencsét hozunk? - aztán arra jutottunk, hogy valszeg nem nagyon látnak fehér embert. 

Valaki még otthon azt mondta, hogy Rishikesh olyan, mint Siófok. Most már értem, hogy mire gondohatott - sok a belföldi és a külföldi turista is. Namármost képzeljük el, hogy a Zala megyei kis faluban lakó család ellátogat a tanyáról Siófokra, ahol fekákkal találkoznak - valami ilyesmi lehet ez is. Eddig csak a filmekben, meg a neten látták. 

Pont a vírusparán járt az agyam, amikor egy ilyen csapat a mellettünk ülő szőke turistalányt betalálta. A lány annyira közvetlen volt, hogy az indiai kisfiúnak puszit is adott, teljesen közel mentek egymáshoz, aztán minket is invitáltak, összeálltunk egy kép erejéig, puszi részünkről nem volt, de kézfogás igen - elköszönés és megköszönésképp - nem lehetett nem elfogadni és viszonozni. Nesze neked korona, hát itt pont ennyire megy a stresszelés a helyiek részéről. Van nálunk trutyi - fő a biztonság alapon nyomunk egy kis fertőtlenítőt és megkínálom a szöszit is.

Visszafele megint röhögőgrcs - tehénke jön le a lépcsőn, imádom! 

Kicsit szomorú vagyok, tegnap Magdalenával nagyon jót jammeltünk, impróztunk - én fuvolán, Gábor harmóniumon játszott, Magdaléna, kis sámán csajszim! énekelt. Csoda ez a lány! Holnap haza megy. 

Tegnap gyors és nehéz döntést kellett hoznia: mielőtt ellehetetlenedik a haza jutása lelép, félbehagyva a kurzust - rengeteg járatot töröltek Finnországba, Dánia is zárta a határt, az Ukránok is. Teljesen megértem: ott náluk az egyik legjobb az egészségügy, ritkán lakott és pár nappal a haza útja után lesz egy workshopja, amire már eladta a jegyeket - nem ragadhat kint, nem ragadhat karanténban, neki nagyobb kockázat maradni, mint menni. 

Ja, és egyedül van. Itt rajtunk kívül mindenki maga van, senki nem jött a párjával, a testvérével, a barátnőjével, a kiskutyájával. Irigyelnek is sokan minket, Maura mondta, hogy annyira cukik vagyunk, ahogy bújunk meg szeretjük egymást, hogy nagyon elkezdett hiányozni a pasija. 

Amikor mondjuk jóga után ölelkezünk meg bújunk, sokszor néznek minket és olvadoznak, mint ha édes kölyök kutyákat látnának, úgy örülnek nekünk: you are sooooo cuuuute felkiáltással. 

Ha Gábor nem lenne itt, lehet, hogy én is menekülőre fognám - noha otthon jelenleg rosszabb a helyzet, mint itt. 

Bár ebben egyáltalán nem lehetünk biztosak - teljesen irreális számokat mutat India a korona fertőzöttek számára vonatkozóan - 1 milliárd fős lakosságra van durván 70  eset és 2 halálos áldozat. Hiszi a piszi. Oroszország meg Afrika is szerintem  detto - a népességhez és / vagy a területhez képest nagyon kevés az eset. Vagy nem is tesztelnek, vagy leszarják az eseteket és nincs karantén, vagy nem regisztrálják, vagy nem jelentik le. De ne legyen igazam. Mert ha igazam van és pl Delhiben felütötte már rég a fejét, az elég kellemetlen.  

Az a tervünk, ha itt beütne a crach, hogy felmegyünk a hegyekbe - Zsófi pasija Bhatwarit  javasolta, a nepáli határ irányában. Én simán el tudom képzelni, hogy ott vészeljük át az őrülett valami cuki ashramban, ahol van kaja meg szállás meg net. Meg természet, hegyek, vízesések, patakok. Kevés ember. 

Apu is azt mondta, hogy jelen állás szerint talán jobb, ha kint maradunk. 

Mivel otthon semmi munka, a seggünkön ülni és parázni itt is tudunk. Csak legyen mit enni, meg legyen wc papír :D

Na de tovább, mi is a helyzet itt.....

Ez a shatkarma téma nekem nagyon bejön! Már mindenféle módon ki tudom magamat pucolni egy kis langyos sós vízzel: 

 - egyik orrlyukból a másikba - megy, mint az ágybaszarás

- szájba vett vizet az orron át kinyomni - elég trükkös, de már simán megy

- orron be, szájon ki - ez könnyű

Csodálatosan kipucol! Minden reggel megcsináljuk, baromi hangulatos, ahogy együtt öklendezik, fújtat, szörcsög, turházik meg köpköd az egész csapat a jóga terem előtti tornácon, miközben a majmok ölik egymást a fákon hintázva :D :D 

De a hatása! Szerintem gyerekkorom óta küzdök az eldugult járatokkal - valójában nem is tudtam eddig, hogy milyen, amikor teljesen tiszta és átjárható az orrom. Julit is megtanítom esküszöm, talán leszokik az orrcsepp baromságról!

Utána kapalbhati, uddiyana bandha, nauli - a has behúzása és a hasizmok jobbra - balra mozgatása is nagyon jó gyakorlat, ma ráéreztem! Masszírozza a beleket, támogatja az emésztést, a vérkeringést és az izmokat - de még migrén ellen is jó. 

Egyébként sok mindennel úgy vagyok, hogy “na, már ezért megérte ide jönni” - sok olyasmit tapasztalok, ami fontos tanulás, hasznos technika, igazi tartalom, amit haza tudok vinni a tarsolyomban. 

A nagy teszt persze az lesz, hogy mit tudunk majd beépíteni a hétköznapi életünkbe. - Pl a heti egy Pongrác közösségi házas ászana óra mellett fogunk-e otthon gyakorolni. Kérdés, hogy visszaáll-e a hétköznapi életünk, mert most ha haza mennénk, akkor se ugyanaz az életforma várna, mint amit otthagytam. 

Pont mondtam is Fekának, hogy figyelni kell itt, hogy mit kíván az ember - azt mondtam, hogy elegem van a shopból meg ebből a folyamatos munka mániából  - tessék, nincs semmi munka. Nyavalyogtam a légszennyezés miatt - két hét alatt fellélegzett a bolygó, Peking időtlen idők óta nem volt ennyire szmogmentes. Azt kívántam, hogy ne az az élet menjen tovább, ami akkor volt, amikor kimentem - hát nem lesz olyan, szinte biztos - de még az se biztos, hogy haza jutunk az eredeti terv szerint. Utazni akartam - noha úgy volt, hogy ez csak belső utazás lesz, nem látunk sokat Indiából - nagyon úgy néz ki, hogy tovább utazunk és megnézhetem a hegyeket, a Himalája lábát.. Azt kívántam, bárcsak a zene valahogy visszagyűrűzne az életembe - noha nincs semmi időm zenélni, sűrűbb időszakban hajat mosni se - tessék nekem fuvola, szitár, ének!  :) Azt kívántam, hogy találjam meg a társamat és tessék, mindehhez itt van nekem Gábor, szuper társ, szuper pasi, imádat van!

Egyelőre optimista vagyok, igyekszünk minden helyzetből kihozni a legjobbat, menni az áramlattal és nem aggódni :) 

[csacskamacskamocska]

Nem szabad vélemény

Sok kép, festmény, fotó, szobor, film és mi tartozik még a vizuális alkotások közé, szóval sok tetszik, sok meg nem, amelyik nem tetszik az NEM MŰVÉSZET! – sajna nem ez a definíciója annak, hogy mi művészet, bár igazán nincs definíciója, inkább csak hosszú, szubjektíven okoskodó magyarázatai :D :D Nem is ez a része foglalkoztatott, én leszarom, hogy ki mit fest – ha tetszik belájkolom, reblogolom, ha nem, továbblépek – hanem annak az érdekessége, hogy amit múzeumban látunk azt eleve művészi alkotásnak gondoljuk, művészi értéket kötünk hozzá. Pedig, lehet, hogy csak jobb vakolat tartotta a falon, mint a nála sokkal jobbat, ami nem maradt fenn. Illetve rengeteg mű fennmaradt, ami egy adott kor ismert festője készített, de mint festő nem valami jó. De az adott kor ismert festője. Bemész a múzeumba, és azt gondolod, hogy hűűűű, pedig nem hű egy kicsit sem. Kordokumentum, nem jóféle művészet. Meg azon gondolkodtam, hogy most kik jutnak állami megrendeléshez? Akik benyalták magukat. Ők maradnak majd fent, az ő alkotásaik élnek túl mindent is, aztán ők vagy jó művészek vagy nem. Kicsit olyan ez, mint a tévhit, hogy ami nyomtatásban megjelenik, az igaz. Ott van például Csontváry, akit mi nagy művésznek tartunk (én szeretem néhány festményét), de volt egyszer egy érdekes cikk róla, hogy felajánlották valami cserekiállításra, és a másik országbeli kurátor csak nézett, hogy ez egy tök érdektelen festő, mit akarunk vele, szerinte semmi különös. Néztem egy videót, Picassó fest egy női arc-hasú békegalambot. Heh, már akkor is készültek ilyen festős videók? A videó egyetlen értéke, hogy rajta van Picasso, aki elég jó csávó. A galamb meg galamb. Velőtrázóan közhelyes, és halmozza a közhely ingereket. Vagyis nem művészet, hanem giccs. Lenne, ha nem Picasso békegalambjának millió sokszorosítás tette volna mostanra közhelyessé.

De ezzel nem mondtam semmi okosat, csak ideöntöttem a gondolataimat. Néha persze felbasz egy agyonsztárolt kétes értékű valami, de volt egy érdekes élményem. Egy ismerősöm idős korában elkezdett festegetni. Járt valami iskolába is, ahol másolgattak képeket, próbálgattak technikákat. Picit irritáló amikor összeszalad 150 ismerős, hogy Icukadegyönyörűez, te meg látod, hogy nem gyönyörű, még csak nem is ügyes, max mint egy ötödikes. De belájkolod, mert kedveled az illetőt és egy simogatást megér, hogy talált valami örömteli elfoglaltságot. Ő meg festegetett rendületlenül, csinálta a feladatokat, baszkódott a technikákkal, és így két-három év alatt... szóval, mostanra tényleg jókat csinál. Már nem másol, lett érzéke a témaválasztáshoz, a kompozícióhoz, ügyesen kezeli az eszközeit. Már nem azon bosszankodom, hogy érdemtelenül dicsérik, hanem azon, hogy sokkal többeknek kéne tudnia, hogy ilyen ez. Melózni kell, rengeteget, és kialakul, megtanulható, elleshető. Hogy a gondolatokból, a személyiségből, egy hangulatból mennyi megy át egy alkotásba, talán az, ami tehetség kérdése, de nála például látom a lelkét a munkáiban. És az jó. Jó érzést okoz. A lényeg, hogy tényleg hagyni kell az embereket az örömeikkel, de akár a nyomorult manírjaikkal is. Néha persze nem könnyű, mert az ember belelátja valami saját küzdelmét vagy kudarcát és mocsok irigyek tudunk lenni, ha valakinek sikerül, ami nekünk nem. Ilyen kis szánalmas az ember. Akinek hiánya van az elismerésben, az kevésbé tudja szeretni más sikerét vagy örömét. Ami engem leginkább lenyűgöz, amikor valaki valami teljesen hétköznapi témát fest meg. Egy lebbenő függönyt, egy előszobaajtót, egy szalmakalap mintáit valaki arcán, egy félbehagyott reggelit egy teraszon. Ülök és bámulok, hogy miért és hogyan és hogy volt képes megteremteni, hogy ott vagyok, és látom amit ő látott? Hogyan csinálja? Hogy csinálja, hogy érzem az egész házat, a forróságot vagy a szelet, égeti a bőrömet a nap, elszorítja a szívemet valaki hiánya. Szóval nekem ez az élmény, amit sóvárogva keresek. Amikor a képen túl is van valami. de, ha vicces, a legbénább mém is kap egy lájkot :)

[prologusblog]

A héten A királyok harca című fantasy regény megjelenését ünnepeljük itt a Prológus háza táján! Fantasy, sárkányok, kaland, igazán van itt minden, amire a könyvmoly vágyik, és miután a sztori ennyire megragadta a fantáziánkat, úgy döntöttünk, utána nézünk egy kicsit az írójának és kiszemezgetjük nektek a legérdekesebb tudnivalókat róla. Psszt, hamarosan exkluzív interjút is láthattok majd vele, úgyhogy maradjatok velünk a héten!

Íme tehát 5 fun fact Jenny Lyonsról:

1. Nem csak író, de gamer is!

Saját bevallása szerint, a fantasy világok és különösen a világépítés iránti szeretete a D&D (Dungeons & Dragons) játék inspirálta. Ráadásul videojáték producerként is dolgozik.

2. 42 ügynök “ajtaján” (email postaládáján?) kopogtatott mire valaki felkarolta a kéziratát.

Nem csak Rowling néninek volt nehéz a kezdet.

3. Amikor még csak kiadót kerestek a kéziratnak az ügynökével, Jenny arról álmodozott, hogy a Királyok veszte szerkesztője Devi Pillai lesz a Tor kiadótól. Ez az álom azóta valóra vált!

Devi Pillai többek között olyan nevekkel dolgozott, mint Gail Carriger és N. K. Jemisin.

4. Jennynek 3 cicája van

5. Mielőtt az írás/videojáték bizniszbe vetette volna magát, grafikusként is dolgozott.

5 érdekesség Jenny Lyonsról A héten A királyok harca című fantasy regény megjelenését ünnepeljük itt a Prológus háza táján! Fantasy, sárkányok, kaland, igazán van itt minden, amire a könyvmoly vágyik, és miután a sztori ennyire megragadta a fantáziánkat, úgy döntöttünk, utána nézünk egy kicsit az írójának és kiszemezgetjük nektek a legérdekesebb tudnivalókat róla.

[zsoltsandor-blog1]

Mi kell ma?

Játék és muzsika tíz percben, ahogy a művelt rádióhallgató mondaná. Elég hosszú időt eltöltöttem egy cégnél, és most elhatároztam: itt az idő, körül kell nézni az álláspiacon, hogy tudjam, hol a helyem, mennyit is érek valójában.

Több cégtől is megkerestek, és az elsődleges elbeszélgetések után egy rakás gondolatom támadt, amiket megpróbálok valami rendszerezett formában átadni Nektek.

A váltás okai

Az ember nagyon sok okból vált. Előfordulhat, hogy kevesli a jelenlegi fizetését, vagy a munkakörülmények nem javultak, ne adj Isten rosszabbak lettek, olyan munkahelyi ellentétek alakultak ki, melyeket nem lehet feloldani, úgy érzi az ember, hogy szakmailag már nem vállalható az, amit csinál, vagy egyszer csak egyre több lesz a meló, egyre több dolgot kell csinálni, és ettől teljesen kikészül. Akár érezheti úgy is, hogy ő ennél a cégnél nem számít, nincs megbecsülve, az észrevételeit, ötleteit, jobbító javaslatait nem hallgatják meg, vagy ha igen, akkor sem lesz változás. Emellett persze ott van a szakmai fejlődésre való igény, amire sok cégnél egyszerűen nincs lehetőség, de erről majd később.A legtöbbször a felsoroltakból egyébként nem is egy, hanem több dolog is megvalósul, és apró csapásokkal rombolja le az ember munkáltatója iránti elkötelezettségét.

A fizetések és juttatások

Jelenleg azt látom, hogy hatalmas hiány van használható emberekből, ennek megfelelően a fizetések is kezdtek normalizálódni. Simán előfordulhat, hogy az ember jelenlegi fizetésére 50%-ot is ráajánlanak, de magasabb szintű pozíciókban a duplázás sem elképzelhetetlen. Cafeteria valamilyen szinten minden cégnél van, de ahogy látom, ezt a kormányzat egyébként szeretné kivezetni, tehát erre annyira nem lehet építeni. Az amerikai cégek megjelenésével egy számomra teljesen új juttatás is megjelent, ez a részvényopció. Itt ne kis pénzekre gondoljunk, hanem sokszor egy fél garzon árára, ami azért nem kevés pénz. A juttatások része egyébként az is, hogy a lehető legjobban megpróbálják a kollégákat marasztalni, oktatással, plusz szabadságokkal, tényleg rugalmas munkaidővel, home office lehetőséggel.

Felmondási idő

Minden cégnél megkérdezték, hogy mennyi a felmondási idő, és igazából a több hónapra se húzta fel senki a szemöldökét. Egy tanulsága van ennek szerintem: a jelenlegi helyzetben akkor vagy jó, ha egy hónap alatt tudsz váltani.

Szakmai elvárások

A legtöbb cég full stack fejlesztőt keres, tehát olyanokat akiket backenden és frontenden is lehet használni. Ha Java, akkor Java EE és/vagy Spring, azt mondanám, hogy mindkettőt érdemes tudni.

Hiába tudjuk, hogy mekkora egy sz.remekmű a Hibernate, azt kell tudni és kész.

A másik nagy versenyző még a nodejs, amit megintcsak érdemes megtanulni.

Frontenden egyértelműen a React a nyerő, néhány helyen kérnek Angular-t, esetleg Vue-t.

Angol nyelv tudása alapvető, hogy milyen szinten, az cégtől függ, ha folyamatosan tudsz beszélni, az igazából sosem árt. Német, olasz, francia, stb. az érdekesség kategóriájában van, nem nagyon érdemes erre időt fordítani itthon.

Elmondások alapján a legtöbb cég agilisen/SCRUM frameworkben dolgozik, hogy ez mennyire igaz, az majd elválik.

Előfordulhat az is, hogy azt mondja egy cég, hogy úgy vesz fel, hogy a kért technológiához/nyelvhez nem értesz, azzal a felkiáltással, hogy majd betanulsz. Ezen a magam részéről nagyon meglepődtem.

Menedzsment vagy fejlesztő

A kérdés rossz, nem vagy, hanem és. Ha azt gondolod, hogy a menedzsment irány egy jó irány mint fejlesztő, és majd az ember egy idő után csak menedzsmenttel el fog tudni boldogulni, el kell hogy keserítselek. A legtöbb cég azt szeretné, hogy a fejlesztője, aki lead szintet ért el, legalább 50%-ban kódoljon. Hogy ezt mennyire lehet megvalósítani, azt nem tudom, mert nekem a következő dolgokat kell csinálnom, mint lead fejlesztő:

- Üzleti igények átkonvertálása technikai megoldásokká, specifikációkká

- Mentorálás, oktatás, code review

- Más csapatok lead-jeivel való egyezkedés a közös munkáról

- Üzleti partner mérnökeivel való egyezkedés

- Reportálás a menedzsment felé

- Meg az összes meeting, ami van

Ez bőven ki tudja tenni az ember napi 8 óráját.

Önéletrajz

Mielőtt elkezdesz állást keresni, csináld meg az önéletrajzod. Én ezt benéztem, és menet közben kezdtem el írni, ami miatt lehetne sokkal jobb is.

Önéletrajzot úgy írj, hogy fogsz egy tetszőleges dokumentum szerkesztőt (én pl. google docs-ot használtam) és szépen beleírod az eddigi munkaköreid, és sorold fel az ottani feladataidat, szépen sorba egymás után. Érdemes kapásból angol nyelvű önéletrajzot írni, nekem mást nem is kértek. Ezután futtass le rajta nyelvi ellenőrzőt, pl. Grammarly, és utána aludj rá egyet. Másnap olvasd el újra, javítsd ki a hibákat, esetleg kérd meg egy ismerősödet, vagy egy másik fejvadászt, hogy nézzen rá. Irj egy rövid, pár soros összefoglalót magadról (fejlesztő x év tapasztalattal y területen. Ezt meg ezt tudom, és olyan munkahelyet keresek, ahol ...), rakd hozzá a nyelvismereted, sorold fel a képességeidet (skills) - de csak simán, a csillagos, kiskockás megoldást felejtsd el -  meg keress magadról egy előnyös képet. Ezután használj egy online cv builder-t amibe csak átmásolod az adatokat a doksiból. Én erre a http://visualcv.com/ - t használtam. 

Hol rontottam el?

Az embernek érdemes néha önvizsgálatot tartania, végignéznie a karrierjén, hogy lássa, honnan indult, most hol tart, és hová szeretne eljutni. Lehet, hogy ez most nem túl kedves, vagy PC, de az embernek önzőnek kell lennie, és gondolnia kell arra, hogy a tudás, amit megszerez, mennyire lesz piacképes mondjuk 3-5 év múlva.

A mérnök azt mondja bennem, hogy ha van egy jól bejáratott rendszerünk, akkor nem szabad azért lecserélni, csak azért, mert kijött egy új, csillogó, agyonhypeolt. Meg kell írni szépen, megtervezve, mint egy mérnöki alkotást, ami kiállja az idő próbáját, és még 5 év múlva is lehet fejleszteni komolyabb újraírás nélkül.

A szomorú valóság az, hogy ezzel saját maga ellen dolgozik az ember, ugyanis így nem lesz “piacképes” tudása. Senkit nem érdekel, hogy Te akármilyen “oldschool” nyelvben/könyvtárral/technológiával meg tudsz valamit oldani hibátlanul, már ismered minden baját, nyűgét, és stabilan be tudsz vele fejezni egy projektet. Ha most azzal csinálod, akkor 3 év múlva amikor váltanál, le leszel maradva. Tehát a megoldás az, hogy amint van arra lehetőséged, hogy egy új technológiával oldj meg egy problémát, és megkérdezik, hogyan csináljátok, válaszd a legújabb, leghype-oltabbat. Mutass a főnökségnek cikkeket arról, hogy XY cég A nyelvről B-re, vagy C framework-ről D-re váltott, és mennyivel kevesebb erőforrás kellett nekik, vagy mennyivel gyorsabban ment a fejlesztés. Te is tudod, hogy a történetben volt egy architekturális átszervezés, amit az előző nyelvben/keretrendszerben/stb. is meg lehetett volna oldani, de hát ezt “fent” szerencsére úgy sem értik. Mivel új a keretrendszer, ezért szerezz céges keretet képzésre, magyarul a cég pénzén tanuld meg. Soha ne felejtsd el, magadért dolgozol, nem a cégért.

A rant-ot félretéve érdemes rendszeresen monitorozni azt, hogy mire van szüksége a piacnak. Mi pl. Polymer-t választottunk frontend fejlesztésre, mert elég könnyen fel lehetett belőle fejlődni. Hiába volt egyszerűbb, hiába volt mögötte a Google, egyszerűen a React jött, látott, és győzött, és elvitte a piacot. Ez a tudás természetesen nem elveszett tudás, de mennyivel piacképesebb lenne a CV-m, ha a React lenne benne a Polymer helyett. Egyébként ugyanezt elrontottuk, amikor elmentünk egy light-os backend irányba, ahelyett, hogy behúztuk volna a JavaEE-t, de legalább a Spring-et.

Ha nem jön be a céges pénzből növeljük a saját értékünket, akkor még mindig ott a lehetőség arra, hogy magunkat képezzük. Én sok különböző technikával próbálkoztam az elmúlt időben, de a leghasznosabbak az Udemy kurzusok, illetve a code challenge jellegű oldalak voltak.

Érdemes felmérni, hogy a saját szakterületünkön milyen elvárások vannak a munkánkkal kapcsolatban, csinálni egy checklistet, és ennek megfelelően választani kurzusokat. Egy átlag kurzust becsülettel egy hónap alatt végig lehet tolni, de vannak olyanok is, amiket akár 2 hét alatt is. A kurzus elvégzéséről kapunk egy plecsnit, amit felrakhatunk a Linkedin oldalunkra (ugye van?) és szaktudással is gyarapodunk majd.

Váltsunk gyakran: ne maradjunk egy cégnél túl sokáig, egyszerűen nem éri meg. Anyagilag sokkal jobban járunk, ha váltunk, mert annyit a cég úgysem fog emelni, és szakmailag is folyamatosan új kihívásokat kapunk majd, amivel nő az értékünk. Hogy ez a túl gyakran mennyi, azt nem tudom, de az biztos, hogy én a közel 15 évemmel baromságot csináltam. Ha csak nem a tiéd a cég, ne csináld azt, amit én. Válts.

Legyen anyagi tartalékod (jó, ezt konkrétan nem sikerült elrontani). Ne verd el a pénzed, minden hónapban rakj félre (és lehetőleg ez legyen az első a fizunapon). Ha van pár hónapra (fél évre) elegendő anyagi tartalékod, akkor sokkal nyugodtabban tudsz majd állást keresni.

Ne beszélj senkinek arról, hogy Te el akarsz menni. Ez a Te magánügyed, nem pedig közügy. Menj el szépen az interjúkra, és csak akkor beszélj erről a cégvezetéssel, hogy már a kezedben az ajánlat. Ilyenkor lesz majd egy nehéz kérdés, mert ha kellesz a cégnek, akkor fel fogják ajánlani, hogy maradj, és emelnek. Na, azt még nem tudom, hogy ilyenkor mi a helyes teendő, de attól tartok, hogy ezt nem szabad elfogadni, de ezzel kapcsolatos gondolataimat egy későbbi posztra tartogatom.

Összefoglalás

A héten kezdtem el az álláskeresést, de már most rengeteg tapasztalatot szereztem. Még ha nem is sikerül új helyet találnom, akkor is látni fogom azt, hogy mi az, amiben fejlődnöm kell. Tanulságos utazás lesz.

[hirzilla]

Ismét fricskázhat egyet a Fradi-bosszantó Paks http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/nemzetisport/2019/04/06/ismet-fricskazhat-egyet-a-fradi-bosszanto-paks/?feed_id=20812&_unique_id=5ca85afe3a60f A 27. fordulóra kerül sor a labdarúgó NB I-ben. A Ferencváros a Paksot fogadja – a közelmúltban a tolnaiakkal általában nehéz dolga volt a Groupama Arénában –, míg üldözője, az épp a Fradit a hét közben a Magyar Kupából kiejtő Mol Vidi FC a Budapest Honvédhoz látogat. A Paks általában pontot szerez az FTC ellen, augusztusban ikszeltek a Groupama Arénában (Fotó: Földi Imre) Hirdetés PUSKÁS AKADÉMIA FC–KISVÁRDA ♦ A két csapat kétszer játszott egymással az NB I-ben, egyszer 1–1-es döntetlen született, egyszer 1–0-ra a Kisvárda nyert. ♦ A Puskás Akadémia a 30 pontjából 26-ot hazai pályán szerzett, mérlege a Pancho Arénában 8–2–3. A Kisvárda idegenbeli mutatója 2 győzelem, 3 döntetlen, 8 vereség. ♦ A Haladással és a Honvéddal holtversenyben a Kisvárda szerezte a legkevesebb gólt idegenben (9) a 2018–2019-es bajnokságban. ♦ December 8. (Puskás Akadémia–Paks 1–1) óta a felcsúti csapat vagy nyer, vagy veszít az NB I-ben, a döntetlenmentes széria kilenc mérkőzés óta tart (4 győzelem, 5 vereség). ♦ A Puskás Akadémia legutóbbi 11 hazai bajnokijából csak egyet veszített el, az Újpest győzte le 1–0-ra. ♦ A Kisvárda két győzelemmel indította tavaszi szezonját, ám február óta nem nyert tétmérkőzést, hat bajnoki találkozón és két kupameccsen maradt nyeretlen. A mostani az abszolút újonc harmadik bajnoki nyeretlenségi szériája ebben az idényben, elérte a hatmeccses határt (a másik kettő: 1–6. forduló és 9–15. forduló). ♦ A Puskás Akadémia támadó középpályása, Josip Knezevic 20 gólt ért el az előző és a mostani idényben – a felcsútiak góljainak 28 százalékát ő szerezte ebben a periódusban. Ha Knezevic betalált bajnoki mérkőzésen ebben az idényben, akkor a PAFC csak egyszer szenvedett vereséget. FERENCVÁROS–PAKSI FC ♦ 23 élvonalbeli mérkőzést játszott eddig a két csapat egymással, az örökmérleg 10–9–4 a Ferencváros javára. ♦ A Paks a két csapat legutóbbi nyolc találkozója közül hatszor pontokat vett el a Ferencvárostól (kétszer győzött, négyszer ikszelt a Fradival). ♦ Bár a Paks csak egyszer tudott győzni a Ferencváros vendégeként NB I-es mérkőzésen, a 12 találkozóból 8 alkalommal pontot tudott szerezni. A Fradi legutóbbi négy hazai bajnokijából egyszer sem bírt a tolnaiakkal (1–2, 1–1, 2–2, 1–1). Egyetlen más mindenkori NB I-es csapat sincs, amelyet 2016 óta egyszer sem tudott legyőzni pályaválasztóként a Ferencváros. A FERENCVÁROS MÉRLEGE NB I-ES ELLENFELEKKEL SZEMBEN PÁLYAVÁLASZTÓKÉNT, 2016 ŐSZ–2019 M GY D V GK P Haladás 6 6 – – +11 18 DVTK 6 5 1 – +20 16 Mezőkövesd 5 4 1 – +11 13 Újpest 4 3 1 – +4 10 Bp. Honvéd 3 3 – – +5 9 DVSC 4 2 2 – +3 8 Puskás Akadémia 3 2 1 – +6 7 Vidi 3 1 2 – +2 5 MTK Budapest 2 1 1 – +2 4 Vasas 4 1 1 2 +1 4 Balmazújváros 1 1 – – +5 3 Gyirmót 1 1 – – +2 3 Kisvárda 1 1 – – +2 3 Paksi FC 4 – 3 1 –1 3 ♦ A Ferencváros hazai veretlenségi sorozata immár 33 mérkőzéses. Ha a Fradi a Paks ellen sem szenved vereséget, akkor már biztos, hogy kétévesre tudja nyújtani a sorozatot, hiszen legutóbb 2017. április 15-én kapott ki NB I-es mérkőzésen a Groupama Arénában (Vasas, 1–2), következő találkozója pályaválasztóként pedig április 20-án lesz a Mol Vidi FC ellen. ♦ Az FTC megnyerte legutóbbi hét hazai bajnoki mérkőzését, a hét találkozón 21 gólt ért el, azaz a gólátlaga kereken hármas. ♦ A Paks a tétmérkőzéseket tekintve ötmérkőzéses, a bajnokikon négymérkőzéses nyeretlenségi sorozatban van. A tolnaiak legutóbb február 23-án nyertek bajnokit (a Debrecen ellen), idegenben február 2-án ünnepelhettek (az MTK ellen). ♦ A paksiak csatára, Hahn János már négyszer betalált a Ferencváros kapujába, ennél csak a Puskás Akadémia ellen eredményesebb az NB I-es csapatok közül. A legutóbbi négy Ferencváros–Paks mérkőzésen háromszor köszönt be. ♦ A Paks legutóbbi három idegenbeli bajnokiján gólképtelen maradt. ♦ A Ferencváros hazai mérlege 10 győzelem, 3 döntetlen, a Fradi az egyetlen csapat ebben az idényben, amely otthon még őrzi a veretlenségét. A Paks idegenbeli mutatója 2 győzelem, 6 döntetlen, 5 vereség. ♦ A Fradi még egyetlen bajnoki mérkőzését sem tudta megnyerni ebben az idényben, amikor hátrányba került (igaz, ez ritkán történik meg). A fővárosi zöld-fehérek ötször találták magukat vesztes szituációban, egyszer tudtak pontot menteni, négy mérkőzést elveszítettek. ÚJPEST FC–MEZŐKÖVESD ♦ Eddig tízszer mérkőztek meg egymással az NB I-ben, a mérleg újpesti szemszögből 6 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség. Azt az egy vereséget (tavaly tavasszal) az Újpest pont pályaválasztóként szenvedte el (2–3). ♦ A Mezőkövesd NB I-es történelme legcsúnyább vereségét, egy 6–1-es zakót pont Újpesten szenvedte el még 2013 nyarán. A kövesdieknek van több ötgólos vereségük is, ám ez volt az egyetlen alkalom, amikor hat gólt kaptak NB I-es mérkőzésen. ♦ Az Újpest hazai pályán a legutóbbi 12 bajnoki mérkőzésén nem talált legyőzőre (7 győzelem, 5 döntetlen). A 2018–2019-es bajnoki idényben csak az MTK tudott nyerni Újpesten (0–2), s ez volt az egyetlen alkalom, hogy a lila-fehérek egynél több gólt kaptak a Szusza Ferenc Stadionban. ♦ Az Újpest hazai mérlege 7 győzelem, 5 döntetlen, 1 vereség, a kapott 5 gól az NB I-ben a legkevesebb. A Mezőkövesd eddig 11 pontot gyűjtött idegenben, mérlege 2 győzelem, 5 döntetlen és 6 vereség. Érdekesség, hogy a Mezőkövesdnél (14 szerzett gól) csak a Ferencváros, a Vidi, az MTK és az Újpest gólerősebb vendégként. ♦ Az Újpest legutóbbi tíz hazai mérkőzéséből nyolcszor még gólt sem kapott, csak a Paks és a Ferencváros tudott betalálni neki – és mindkét csapat pontot is szerzett a Megyeri úton. ♦ A Mezőkövesd mérkőzésein átlagban 2.69 gól esik, ez a negyedik legtöbb az NB I-ben. Az Újpest a vonatkozó lista végén áll, még a kettest sem éri el a gólátlag (1.96). ♦ A kövesdiek 14 idegenbeli góljából 11 Molnár Gábor és Sztefan Drazsics nevéhez fűződik. Molnár 6 idegenbeli góljával az NB I „legudvariatlanabb vendégjátékosa”, a Dél-Koreába szerződő Novothny Somával holtversenyben vezeti az idegenbeli gólrangsort. DIÓSGYŐRI VTK–SZOMBATHELYI HALADÁS ♦ Ez már a 77. élvonalbeli összecsapás lesz a két csapat között. Az eddigi 76 mérlege: 25 diósgyőri győzelem, 22 döntetlen, 29 szombathelyi siker. ♦ A Haladás 37 kísérletből csak ötször tudott NB I-es mérkőzést nyerni a Diósgyőr otthonában. Kétszer az 1950-es években, egyszer 1985-ben, kétszer a 2010-es években (1–3 2010-ben és 1–2 2018 tavaszán). ♦ A DVTK 27 pontjából 19-et szerzett hazai környezetben, mérlege 5 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség. A Haladás csupán 5 pontot szerzett vendégként (1–2–10), ennél csak a Puskás Akadémia szerepel rosszabbul idegenben (4 pont, 1–1–11). ♦ A Diósgyőr megőrizte veretlenségét a legutóbbi hat hazai bajnokiján, a DVTK Stadionban legutóbb tavaly október 27-én, a Ferencvárostól szenvedett vereséget (1–4). Azóta négy győzelmet és két döntetlent tudott felmutatni. ♦ A Haladás legutóbbi 16 idegenbeli bajnokijából tizennégyet elveszített. A Pakssal játszott döntetlent (1–1), a Honvédot tudta legyőzni (3–1). DEBRECENI VSC–MTK BUDAPEST ♦ Eddig 88 élvonalbeli mérkőzésen találkozott a két csapat. A Debrecen 29-et nyert meg, 18 a döntetlenek száma, 41 az MTK-győzelmek��. ♦ Az MTK 2012 óta nem tudta legyőzni a Debrecent vendégként, az azóta eltelt időben hét mérkőzésen négy Loki-siker és három döntetlen a mérleg. A fővárosiak számára biztató legalább a tendencia, mert a legutóbbi három debreceni bajnokijukon ikszeltek. Tavaly nyáron a 86. percben még 3–1-re vezettek, de innen sem tudtak nyerni. ♦ A Debrecen történetének legcsúnyább hazai pofonjai közül kettőnél is az MTK volt a „tettes”: a fővárosiak 1950-ben 7:0-ra mosták le a Lokit, 1991-ben pedig 7–1-es csapást mértek vendéglátójukra. Utóbbi találkozón a debreceni drukkerek „Istenem, segítsd meg a Lokit!” feliratú transzparense sem segített túl sokat a hazaiakon… ♦ A Debrecen kiválóan szerepel hazai pályán, mérlege 8 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség, egyedül a Vidi tudott győzni a Nagyerdei Stadionban (0–1). Az MTK ugyanannyi pontot szerzett idegenben, mint hazai pályán (17-et), vendégként 5 győzelem, 2 döntetlen, 6 vereség a mérlege. A kék-fehéreknél (20 gól idegenben) csak a Ferencváros (22) és a Vidi (21) talált be többször idegen pályán. ♦ A 2019-es naptári évben az MTK szerezte a legkevesebb pontot (7) az egész mezőnyt tekintve. ♦ Ebben a két csapatban szerepel az NB I két legnagyobb „dzsókere”, azaz a legtöbb gólt szerző cserejátékos. A Loki középcsatára, Takács Tamás 4 gólt ért el, amikor csereként lépett pályára; és ugyanez a mutatója az MTK rutinos centerének, Torghelle Sándornak is. ♦ Az MTK legutóbbi hét idegenbeli bajnokijából ötöt elveszített – pedig az újonc kék-fehérek igen jól indítottak vendégként ebben a bajnoki évadban. A Loki veretlen legutóbbi öt hazai bajnokiján, gólt is csak egyszer kapott. BP. HONVÉD–MOL VIDI FC ♦ Ez lesz a 103. élvonalbeli mérkőzés a két csapat között. Az örökmérleg: 46 kispesti győzelem, 18 döntetlen, 38 Vidi-siker. ♦ Amióta a Honvéd megnyerte a 2017-es „bajnoki döntőt” (1–0, Eppel Márton gólja tette biztossá a kispesti aranyérmet), nem tudta legyőzni a Vidit az NB I-ben. Az ezt követő bajnokin 1–1-es döntetlen született, azóta négy mérkőzésen négy székesfehérvári sikert láthattak a nézők. A Vidi a párharc története során most először tudott egymás után négyszer nyerni. ♦ Ha a Vidi most is győzni tud a Honvéd vendégeként, akkor először győz egymás után háromszor idegenbeli találkozón a párharc történetében (2018-ban 4–1-re és 3–0-ra nyert). ♦ A Honvéd mérlege pályaválasztóként 8 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség. A Vidi mutatója vendégként 6 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség. Csak a Ferencvárosnak és a Vidinek pozitív az idegenbeli mérlege az NB I csapatai közül. ♦ A góllövőlistát vezető Holender Filip a Honvéd góljainak több mint 40 százalékát szerezte a 2018–2019-es bajnokságban (13 gól a 32 kispesti találatból). Egyetlen más NB I-es csapat nem hagyatkozik ilyen mértékben egy játékosa góljaira. Még a harmincszázalékos határt is csak Josip Knezevic érte el a Puskás Akadémiából (9 gól a 30-ból). ♦ A Vidi február 9-én hazai pályán kikapott a Diósgyőrtől a bajnokságban, azóta viszont 10 tétmérkőzésen veretlen, kilencet megnyert. A fehérváriak veretlenek a legutóbbi hat NB I-es mérkőzésükön és a megszerezhető 18 pontból 16 az övék lett. ♦ A Honvéd legutóbbi öt hazai bajnoki mérkőzésén mindig 3 vagy több gól esett. AZ ÁLLÁS 1. Ferencvárosi TC 26 18 4 4 56–19 +37 58 2. Mol Vidi FC 26 15 5 6 42–26 +16 50 3. Újpest FC 26 11 10 5 33–18 +15 43 4. Debreceni VSC 26 11 7 8 31–29 +2 40 5. Budapest Honvéd 26 11 6 9 32–27 +5 39 6. Mezőkövesd Zsóry FC 26 9 8 9 37–33 +4 35 7. MTK Budapest 26 10 4 12 38–41 –3 34 8. Paksi FC 26 7 10 9 29–37 –8 31 9. Puskás Akadémia FC 26 9 3 14 30–37 –7 30 10. Diósgyőri VTK 26 7 6 13 25–47 –22 27 11. Kisvárda 26 6 7 13 24–42 –18 25 12. Szombathelyi Haladás 26 5 4 17 24–45 –21 19

[gagab95-blog]

Krakkó, te csodás

Ahogy ígértem ebben a posztban igyekszem bemutatni a kedvenc helyeimet. Ha erasmuson vagy fontos, hogy megkeresd azokat a rejtett kis zugokat, amik megnyugtatnak, ahova elvonulhatsz gondolkozni vagy csak gyönyörködni. Amint rátalálsz ezekre a különleges helyekre máris otthonosabban fogod magad érezni. 

1. Park Bernarskiego: ez a park a kolitól kb 5 percre található. Az érdekessége abban rejlik, hogy a város felett terül el és nem messze tőle található a TV torony (tiszta Pécs). Mikor elindultam felfedező utamra rábukkantam egy kisebb magaslatra itt a parkban, ahol szinte az egész városra rálátni, de közben mély csend, nyugalom vesz körül, miközben alattam a város pulzál, lüktet. 

2. Église Saint-Joseph templom: a park végében található templom nemcsak lenyűgöző építészeti szépségével vett le a lábamról, hanem az apró, rejtett kertjével, ahol a falak borostyánnal borítottak, ókori görög szobrokat utánzó alkotások találhatók és egy csendes csobogású szökőkút. Belépsz a kis édenkertbe, leülsz és nem hallasz semmit a város zajából (pedig a templom egy forgalmas útszakaszon található), csend van és olyan nyugalom tör rád, amit talán csak meditációval lehet elérni. 

3. Zakrzówek: a város szíve. Gyönyörű kristály vizű egykori bánya tavak együttese, melyek színe olyan akár a tengeré. Egyszerűen lélegzetelállító. Végig lehet sétálni a sziklás partjának a peremén, gyönyörködni a tájban, de nyáron a kijelölt részeken fürödni is lehet. 

4. BaniaLuka: a legjobb hely arra, hogy találkozz az erasmus ismerőseiddel. Az egyik legdákbarátabb hely, ahol a shot és a sör csak 4,5 złoty :D Itt szoktunk összegyűlni csevegni, ismerkedni és alapozni. Most már nagyjából kezd kialakulni a kis közösségünk, igazi lány bandaként: 2 francia lánnyal, 1 török lánnyal Ankarából, 2 bolgár lány Sofiából és hárman magyarok. 

+ talán a legjobb:  Kolegium Śląskie - ahol a magyar tanszék található. Igen, Krakkóban Magyar Tanszék. Szerencsére tudtam felvenni magyaros kurzusokat is, és megismerhettem 15 elkötelezett, rendkívül tehetséges lengyel fiatalt, akik azon fáradoznak, hogy megtanulják nehéz nyelvünket anyanyelvi szinten. Hihetetlenek... 2 év alatt eljutottak arra a szintre, hogy folyékonyan tudnak magyarul beszélni, olvasni és olyan szinten tanulják az irodalmat, illetve a nyelvészetet, mint mi otthon. Lenyűgöző.

A későbbiekben még visszatérek ehhez a témakörhöz és bemutatok más érdekes helyeket is.  :) 

[leonardgorbe]

Sűrűség

Helló!

Már napok óta szerettem volna írni ide, de egyszerűen nem találtam meg az idősávot ami alkalmas lett volna. Sok minden kavarog ugyanis a fejemben, és egy listát is írtam magamnak arról, hogy miket szeretnék itt megörökíteni.

Elsősorban betekintést engednék abban milyen gyönyörű volt ma itt az idő. Ugyan fújt a szél, de sütött a nap végig,és közepesen felöltözve sem fáztam. Már igazán rám fért egy kis természetes D-vitamin. A parton sétálva nézegettem a helyeket, hogy hol is lehet majd potenciálisan horgászni a tavasz beköszöntével, a jég eltűnésével. Egyelőre úgy érzem nem találtam meg a tökéletes helyet, de majd igyekszem nyitott szemmel járni. Egyéb iránt ma úgy kellett közlekedni mint a pingvineknek,mert masszív spontán korcsolya pályák voltak a városban mindenfelé. Az egy kicsit javított a helyzeten, hogy itt a járdákat apró kavicsokkal szórják fel. Nem útszóró sóval. Kavicsokkal. A hóra pedig nem is hintettek, mert azon az emberek láthatóan biztonságosan tudtak közlekedni. A jéggel próbálták így felvenni a küzdelmet. Sok embert láttam ma lábbelire rögzíthető, kis szöges  eszközökkel a lábukon sétálgatni. Ők velem ellentétben nem bízták a véletlenre a talpon maradást.

Egy-két pillanat képpel szemléltetném a mai séta hangulatát. Ugyan továbbra is hó fed sok mindent, de azért nem várnék az igazi tavasz beköszöntéig néhány fotó készítésével.

Tegnapi élményem a mikro korosztálynak rendezett kosárlabda tornáról. Az a megtisztelő feladat ért utol, hogy az egyik pályán játszott mérkőzések nagy részének eredményeit rögzítettem papír alapon. Meglepetésemre komolyabb volt a színvonal mint amire előzetesen számítottam. A heinolai gyerekek nagyon ügyesek voltam, minden mérkőzésüket megnyerték. Szimpatikus volt a szervezésben az, hogy nem volt eredményhirdetés, illetve nem is mondták be a végeredményeket. Minden csapat játékosa kapott érmet. A részvételt díjazták. A gyerekek közötti különbségekről annyit, hogy volt olyan kislány és kisfiú aki, mint valami tündér vagy herceg pörgött-forgott a pályán, míg mások a csapat 44 pontjából 42-t vállaltak egymaguk és nem azért, mert önző módon álltak volna hozzá a meccshez. Mindenki nagyon hálás volt a segítségemért, amit a végén helyi édesség különlegességgel, mokkapala-val honoráltak. Igazán kedves és szó szerint édes gesztus volt. Ez a kávés-csokis-színes cukor-szóratos piskóta szelet meglehetősen tömény volt az én ízlésemnek, de a szeretet amivel adták mindent kompenzált.

Helyi érdekességek rovatomban most a szerencsejáték mindennaposságáról emlékeznék meg. Itt ugyanis a Lidlben is lehet egyet pörgetni a félkarú rablón, amit az emberek szemmel láthatóan nem vetnek meg. Ha nem akarom ilyen finoman megfogalmazni a dolgok akkor azt írom; talán még nem láttam üres játékgépet amikor boltban voltam. Itt ez állam bácsi kezében van, és a masinákba csöpögtetett érmék (vagy mint a feltöltő kártyás telefonos rendszerben a digitális egységek) az állami kasszába gyűlnek össze, amit kultúrára, sportra és más egyéb hasznosnak is nevezhető dologra költenek.

A másik érdekesség, hogy boltban szesz kapni csak 5,2%-ig lehet. Tehát egy erősebb sört már nem tud az ember a szupermarketben megvenni. Erre a mi dohányboltjainkhoz hasonló üzletek állnak rendelkezésre. Szintén központilag szervezve. Jari elmondása szerint egy üveg koccintósnál jobb bor 7-8 euró felett kezdődik. Ez a mi árainknál relatíve drágább, és Jari szerint is az, aki más valutában keresi a kenyérre valót. (Kitekintésként megjegyezném, hogy a szombati kosár tornán két tinédzser vezette a meccseket, akik 30 percenként 10 eurót kaptak. Fejenként 9 mérkőzésen bíráskodtak, összesen 90 euróért. Nem mondanám tisztességtelen bérezésnek.)

Mivel az önkéntes munkában eddig nem találtam annyi kihívást amit megítélésem szerint elbírok, így hát kerestem magamnak a kosárlabdától távolabbi helyeken. Néhány dokumentumfilm (részben újbóli) megtekintése után azt tűztem ki célul, hogy ismételten megpróbálkozok a vegán étkezéssel. A képen látható bevásárlásom eredménye,ami már a döntésemet tükrözi. Nagyon szeretem a hasamat és az igazat megvallva az étkezések esetemben nem a testem szükséges energiával való ellátását célozzák elsősorban. Többnyire sokkal inkább az ízek utáni sóvárgásom kielégítése történik, amit elkezdtem szánalmasnak találni, mivel ezt csak egy jóléti társadalomban élő, vagy átlagon felüli körülmények közötti ember teheti meg manapság meglátásom szerint. Azt, hogy az évnek abban a szakában eszem banánt amikor csak akarok. Vagy a vásárlásom nagy része olyan termék aminek semmi köze sincsen az energiaszintem fenntartásához. Próbálnék tehát tudatosabb lenni és követni azt az utat amiről azt gondolom, hogy etikus, járható és fenntartható. Több ember számára, mint a húsevés és a tejtermék fogyasztás. Aki érdeklődik ilyen témájú dokumentumfilmek iránt, annak ajánlom megtekintésre a következőket. (Nem tudom melyik érhető el magyarul vagy magyar felirattal). What the health. Cowspirancy. Forks over knives.

Egy kép a helyi babakocsi helyettesítő projekt sikeres résztvevőjéről. Nem szerettem volna nagyon pofátlan lenni és telibe lekapni az anyukát, aki ebben a “szánkóra” hasonlító valamiben nem egy újszülöttet, de egy csecsemő korú gyermeket utaztatott. Az arcomra fagyott az ábrázatom, hogy a gyerek nem fagy oda a flaszterhoz. Vulgárisan fogalmazva itt aztán nem szaroznak. A praktikum a lényeg. Ebből nem esik nagyot a gyerek ha úgy adódik.

A hetem alapvetően az önkéntesség szempontjából nézve nem volt csúcsra járatva. Ültem néhány órát úgymond feleslegesen a pálya mellett, de azért teljes kudarcnak nem nevezném ezt az időszakot sem. Pénteken érdemben részt vettem Mike edzésein, ahol én voltam a passzoló ember. Ezen kívül a jövőre nézve egyeztettünk néhány ötletet, mint például a hazai meccsek rögzítését videó formájában, amit később meg lehet tekinteni a csapattal, beszélgetni a látottakról és megjelölni a fejlesztésre érdemes területeket. Ennek előszobájába lépve felvettük a fiúk edzésén (a három résztvevő) dobásait, amit együtt kielemzünk majd.

Szombaton felkérést kaptam, ami szerint örömmel vennék ha csatlakoznék keddenként a legkisebbek edzéséhez, mert nehéz két embernek kordában tartani 20 gyermeket. Még nem tudom hogyan fogjuk áthidalni a nyelvi akadályokat, de activity-zni szeretek. 

Csütörtökön Jari segítségével nyitottunk bankszámlát nekem, illetve bejelentettük hivatalosan a levelezési címemet is. Úgy tudtunk ingyenesen bankszámlát nyitni, hogy az S-group nevű csoport hűség programjához csatlakoznom kellett. Ennek értelmében ha az üzleteikben vásárolok akkor pénzt kaphatok vissza. A hűségkártya kiváltása 20 eurómba fájt, azonban ezért az összegért a cég tulajdon részét vásároltam meg. Egyszóval többed magammal, talán milliókkal tulajdonosan vagyok egy jól menő finn cégnek. Ezt sem gondoltam volna. Kevesebb mint 3 hét alatt ide jutottam.

Csütörtökön Lahtiban részt vettem a Multikulti Centerben egy finn órán. Egy alkalom után el is tudtam dönteni, hogy nem fogok járni. Egyrészt azért, mert 13 órakor kezdődik, ami teljesen ketté szelné a napomat (tekintettel főképpen az utazásra), másrészt pedig mert nagyon nyögvenyelős volt ez az alkalom. Nagyon kedves és jó szándékú nyugdíjazott férfiak voltak az óraadók, akik szellemileg láthatóan próbálnak fittek maradni, de a tempó nekem kissé felvehetetlennek tűnt. Nem igazán volt dinamikája a dolognak, és bár próbáltak angolul is beszélni, hogy a résztvevők értsék legalább az instrukciókat, én nem mindig tudtam miről is folyik a diskurzus. A feladatról, vagy az életről. Találtam a neten a Helsinki egyetem által készített anyagot, amit a külföldi diákoknak kreáltak. Ezt fogom a nyelvtanuláshoz segítségül hívni, valamint a könyvtárból kikölcsönzött egy szem könyvet.

A nap érdekessége volt még a ballagó diákok felvonulása. Az utcákon platós teherautók kőröztek, amiken maskarákba, jelmezekbe öltözött középiskolások érezték láthatóan jól magukat. Integettek, karamellát hintettek a járókelőknek. A kurjongatás és színesség ugyancsak jellemezték őket. Jari megélte, hogy amikor jó 20 éve az ő osztálya járta ugyan ezeket a köröket, akkor mínusz 20 fok nyaldosta az arcukat az autókon és nem kellett sokat mosolyogni, mert elegendő volt egyszer és a szájuk úgy is maradt az elkövetkező néhány órára. Így hát nem volt nehéz vidám ballagókat látni Lahti belvárosában.

A jövő héten Kokkolába látogatok, ahol hétfő és szombat között a Finnországban állomásozó önkénteseknek tartanak tréninget. Kisebb izgatottsággal szállok holnap vonatra, hogy közel 5 óra suhanás után találkozzak a többi elvetemülttel, akik nem a mediterrán vidéket, hanem az északi klímát és kultúrát választották.

Igyekszem majd képeket készíteni és megörökíteni kalandozásomat, ugyanakkor ez sok esetben a komfortzónámon kívül kerüléssel jár együtt. Tehát ha nem dokumentálnám túl digitálisan az elkövetkezendő napokat,akkor tessék együttérzéssel gondolni rám!

Szép hetet kívánok mindenkinek! Sziasztok!

[neighbourart]

MIHÁLYI BARBARA - fotós, média művész/photographer, media artist

Évek óta gyűjti a bevásárlólistákat, csak gyerekes szokásai vannak és nem is takargatja őket, szerinte a napi rutin, azaz "a megszokott gyakorlat a kreativitás gyilkosa", most éppen a pesztós-halas tészta a kedvence, az egyik fényképezőgépe, Ifjabb Gedeon lenne az a tárgy, amit egy lakatlan szigetre magával vinne.

She has been collecting grocery lists for years, she only has childish habits and she is not even trying to hide them, in her opinion daily routine aka ‘ordinary practice' kills creativity, her favorite dish is fish-pesto noodles at the moment, one of her cameras, Ifj. Gedeon (Gedeon Junior) would be the very object she would bring along to a lonely island.

Barbi asztala/Barbi’s table.

1. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Már mindkettőre volt példa – boldog, de traumatikus emlék feldolgozása is ihlette már meg munkámat. Alapvetően jólétben tud az ember dolgozni, alkotni. John Lennon mondta egyszer; “Párnával a fenék alatt könnyebb írni, mint kemény ülőkén”. Szóval inspiratívak tudnak lenni a rossz emlékek, de a rossz állapotok nem.

I could bring examples for both- happy but also traumatic experiences have equally given inspiration to my work before. Fundamentally people can work, create well in prosperity. John Lennon once said ‘… it’s easier to write with cushions… then on pieces of hard bench.’ So, bad memories can be inspiring however, bad conditions can't.

2. Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Valószínűleg senkit. Persze érdekes lenne egy-két napra más, nagy művészek agyában lenni; festőkében, írókéban, férfiakéban, nőkében, de én szeretek és akarok is a saját személyemnél maradni. Pár napra azért mondjuk szívesen lennék Kubrick vagy Lynch...

Most probably I wouldn’t choose anyone. Of course, it would be interesting to be in the mind of a great artist for a few days: painters, writers, men, women, but I like it and I want to stick with my own personality. However, I would like to try what it would be like to be Lynch or Kubrick for a few days…

3. Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Igyekszem nem benne ragadni. A sport, a helyes táplálkozás és az alkoholtilalom segít a munkában és abban, hogy a lelki válságokon túllépjen az ember. Ezek mellett igyekszem mindig belevetni magam valami újba, megtanulni valamit, amit még sosem próbáltam. Így kezdtem el ukulelézni, vagy avokádó magot csíráztatni, ásványokat tanulmányozni. De nagyban segít az is, ha elmegy az ember egyet kirándulni, vagy felfedez egy új várost. Mindig van mit látni és nem kell hozzá messze menni, elég a szomszéd településre átbringázni, hogy új ingerek érjék az embert, amit aztán a kreativitásába visszaforgathat.

I try not to get stuck in it. Sport, eating healthy and not consuming alcohol helps me in my work and it helps to get over any kind of spiritual crisis. Besides, I’m trying to do something new, to learn something that I have never tried before. This is how I started to play the ukulele or to germinate avocado seeds, study minerals. But to go for a hike can also help a lot, or if you explore a new city. There is always something out there to see and you don’t need to go far for that. It is enough to bike to the next town, so new impulses can affect you that can be turned into creative ideas.

4. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Rengeteg jó emlékem van a gyerekkoromból, ezért is ilyen nehéz a felnőtté válásom folyamata :D Érdekes amúgy, hogy mennyi jele volt már gyerekkoromban is, hogy a művészet lesz az én pályám, pedig tudatosan elég későn jöttem rá, már 20 is elmúltam, amikor tisztázódott bennem, hogy ez az utam. Sokszor készítettem magamtól saját kezűleg ajándékokat a családomnak, pedig nem volt előttem példa, hogy ezt hogyan is kell csinálni, illetve, hogy LEHET ilyet is csinálni. Olyan 9 éves koromtól jártam technika szakkörre, egy pincébe a sulinkban, ahol kerámiáztunk, mozaikot készítettünk és különböző technikákkal ismerkedtünk. Nagyon szerettem oda járni, pedig a tanulás, az iskola önmagában egyáltalán nem foglalkoztatott, egészen 20 éves koromig :D

I have plenty of good memories from my childhood, that is the reason why I find becoming an adult so challenging. :D It is very interesting to see how many signs there were already in my childhood years that art will be my path even though I only realized this consciously when I was over 20 years old. That was the time when it became clear that this is my path. I handmade gifts for my family plenty of times even though there was no leading example in front of me. I was around 9 years old when I started techniques class as an after school activity, it was held in the basement of our school and we learned to do ceramics, mosaics and we studied different kinds of techniques. I loved this course even though I wasn’t very interested in school at all until I turned 20 years old. :D

Lilás fény

5. Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Elsőre nagyon felzaklat. Aztán másodszorra is. Utána pedig melenget az a gondolat, hogy ilyen kapcsolat van az emberek között, hogy ugyanarra a gondolatra (és annak materializált képére) tudunk eljutni. Szerintem sok olyan erőnk és képességünk van, amit még nem fedeztük fel. Amúgy többször volt már rá példa, hogy felvettem az illető művésszel a kapcsolatot, hogy nézd milyen érdekes, én is készítettem valami hasonlót, csinálhatnánk valamit együtt is, de általában negatív élményeim voltak ezzel kapcsolatban...

It makes me feel very upset at first. And then for the second time too.  After that, I am overwhelmed by the thought that there is an amazing connection between people and that we can have the same ideas (and we make the same materialized picture of it). I believe we all have so many powers and abilities that we haven’t discovered yet.  By the way, there were several occasions when I contacted the artists who did something similar to my work. I told them that I have also done something similar and we could do something together, but I mainly had negative experiences with that…

6. Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? A munkáimról. Vagy még azokról se. Utólag nem lesz úgysem fontos, hogy tudják-e ki voltam. Az lenne a fontos, hogy MA vegyük észre az embereket magunk körül, ne utólag jöjjünk rá, hogy ki milyen zseniális volt négyszáz évvel ezelőtt. Gondolod Van Gogh-ot érdekli, hogy most 700 millió dollárt érnek a festményei, miközben életében meg éhezett?

My works. Or not even that. Retrospect it won' be important anyway if they knew who I was or not. What would be important though is to realize the people around us TODAY and not to come to the conclusion how amazing someone was 400 years ago.  Do you think Van Gogh cares that his paintings are worth 700 million dollars while during his lifetime he was starving?

7. Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Évek óta gyűjtöm a bevásárlólistákat. Már több különböző országból is vannak darabjaim, de a legkedvesebbek azok, amelyeket a barátaim adtak. Sokszor előfordul, hogy valaki a kezembe nyom egy cetlit, hogy hetekig, hónapokig őrizgette nekem, hogy a gyűjteményem része lehessen. Szép nagyon.

I have been collecting grocery lists for years. I have several from different countries, but my favorites are the ones that were given to me by my friends. It happens quite often that someone gives me a piece of paper saying that they have been keeping it for months so they can give it to me for my col-lection. That is so beautiful.

8. Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Minden évszaknak, napszaknak és utcasaroknak megvan a maga érdekessége számomra Budapesten, ez egy nagyszerű város. Ezért is kezdtem el fotózni 6 évvel ezelőtt. A blogomat, a fotónaplómat azóta is készítem - Budapest utcái, fényei, kis éjjeli misztikuma mind benne van ezekben a képekben. Ezeket érdemes meglesni és akkor választ kapsz a kérdésedre :)

Every season, time of the day, and street corner has its own curiosity when it comes to Budapest.  This is a great city. This the reason why I started photography 6 years ago.  I am still doing my blog and my photo diary since then- streets, lights, night time mystery of Budapest are still represented in these photos. It’s worth to have a look at them and then you can get an answer to your question. :)

Honvágy

9. Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have any childish habits that you do when no one is watching? Csak gyerekes szokásom van, és mindig mindenki látja, nem takargatom. Sajnos, egyre több a felnőttes szokásom is, de igyekszem ellensúlyozni egy kis spontán goofy dance-el és énekkel :D

I only have childish habits and everybody can see it all the time, I am not hiding it. Unfortunately, I also have more and more adult habits as well, but I am trying to balance it out with some goofy dancing and singing. :D

10. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Művész lettem, az nem elég nagy őrültség?! :D Sok dolgot csináltam, ami más számára őrültség lehet, de az én meglátásom szerint sosem követtem el olyat, amit ezzel a szóval tudnék jellemezni. Őrültség az, ha mondjuk valaki kiugrik egy gépből ejtőernyő nélkül.

I became an artist isn’t that crazy enough?! :D I have done a lot of things that others might consider crazy, but in my opinion, I have never done anything that could be labeled like that. It is crazy to jump out of plane without a parachute.

11. Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Juj nincs és nem is szeretnék. A megszokott gyakorlat a kreativitás gyilkosa. Persze vannak dolgok, amiket muszáj végrehajtani, de ezek is segíthetnek, például a takarítás monotonitása hozzájárulhat új ötletek kibukkanásához. Emellett minden nap főzök - ez egy totálisan másfajta kreativitás és művészet, és mindenki tudja értékelni a munkádat és majdnem mindenki “érti” is haha :)

Oh I don’t have any and I don’t even want any. The ordinary practices kill creativity. Of course, there are some things that have to be executed, but these can be of help, for example, the monotony of cleaning can help for new ideas to pop. Besides I cook every day, this is a completely different kind of creative activity and art which everyone appreciates and almost everyone ‘understands’ it too. Haha.:)

12. Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Nincs kedvenc tárgyam, igyekszem nem kötődni materiális dolgokhoz. De ha választanom kell, akkor mindenképp az egyik fényképezőgépem, Ifjabb Gedeon lenne az a tárgy, amit egy lakatlan szigetre magammal vinnék :D

I don’t have a favorite object, in particular, I try not to be so hung up on material stuff. If I had to choose though, I would definitely choose one of my cameras, Ifj. Gedeon (Gedeon Junior) to bring along to a lonely island with me. :D

Mauro

13. Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Kétféle munka van: az egyik, amin fejben hónapokig gondolkodom, a másik, ami csak úgy belém hasít és azonnal megcsinálom. Nehéz ezt a kérdést megválaszolnom, mert nagyon sokféle médiumban és stílusban dolgozom. Ha fotózásról van szó, akkor az spontán jön, a kezemben a gép és csak megyek, aztán ha látok valamit, ami megfog, akkor lövök. De persze olyan meló is van (mint most pl. a diplomamunkám) amikor a fotókat megtervezem aprólékosan, minden sarkát és szegletét. A kutatás amúgy mindig nagyon fontos része egy új munka létrejöttének.

There are 2 types of working: one, is when I think about it for a month previously and the other is when it just strikes me and I do it. It is hard for me to answer this question because I am working in different media and in different styles. If it is about photography, that comes spontaneously: I have my camera in my hand and I just go and if I see something that catches my eye I just shoot. But of course, there are works (like my diploma work) when I have to plan every little detail of what I do. Research is important for the birth of a new work.

14. Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Nagyon sokféle állapot van alkotás közben. Az biztos, hogy ami belül történik, az az, ami minden alkalommal ugyanolyan. Klisé, de egy viharhoz tudnám hasonlítani, vagyis egy nagyon intenzív állapot. Néha ehhez pedig a külső körülmények is klappolnak. Mint mikor nyitva van az ablakom, dől be a kellemes meleg, rálátok a banánfámra, a teknősökre, csiripelnek a madarak, késő délután van, és szól a zene a műteremben, én meg táncolva, énekelve dolgozom. Na ez frankó. De volt olyan pár éve, amikor zseniálisan ihletett voltam egy délután a budapesti belvárosi lakáskámban, miközben kint dörgött az ég, villámlott, lilás fény terjengett mindenhol, és közben fülledt meleg volt. Egy másik fajta helyzet, amikor “terepen” vagyok. Mikor most februárban készítettem a Velencei karneválon a fotósorozatomat, életem egyik legszebb pár órája volt, hihetetlenül intenzív és adrenalin-dús volt. Annak a hangulata bennem zajlott, nem írható le ilyen külsőséges módon. Majd egyszer készítek egy animációt róla! :D

There are a lot of different kinds of statuses while creating. What is sure, that what is happening inside is the every single time. Cliché, but I could compare it to a storm the most, so there is a very intense status. Sometimes the outside circumstances fit this well. Like when my window is opened, hot air comes through, I can see my banana tree, my tortoise, birds are chirping, it's late afternoon, music is playing in my studio and I am dancing and singing while working. This is awesome. But a few years ago I was very much inspired on an afternoon in my apartment in Budapest, while it was thundering outside, a lightning stroke and it gave a violet color to everything and it was muggy hot. The other type of work is when I am on the ‘field’. I made a photo series at the Venice Carnival in February and it was the most amazing few hours of my life. It was incredibly intense and full of adrenalin. The atmosphere of it was inside me, it cannot be written down in such an outward way. Maybe one day I will make an animation out of it! :D

15. Sör vagy bor?/Beer or wine? Bor és vörös! Az orvosom mondta, hogy minden nap igyak egy pohárral!

Wine and red! My doctor said I should have a glass every day!

16. Kutya vagy macska?/Dog or cat? Imádom a macskákat, de mióta a mi cicánk megbolondult és elszökött, allergiás vagyok rájuk, szóval kutya! Most kezdtem el ismerkedni párral, hihetetlen érzékeny és intelligens lények!

I love cats but since our cat got crazy and ran off, I am allergic to them, so dog. I just started to get to know some recently and they are very sensitive and intelligent creatures.

The true Italian

17. Milyen a stílusod?/What is your style like? Érzékeny, vidám, légies, hektikus.

Sensitive, happy, ethereal, hectic.

18. Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Egy jó futás/úszás/jóga után lezuhanyozva a napon sétálni. Na meg a természetben kirándulni.

To have a shower after a good run/swimming/ yoga and walk in the sunshine. And to hike in nature.

19. Kedvenc város?/Favorite city? Egyelőre nincs ilyen. Lehet sosem lesz, de egyelőre mindegyik helyen láttam és tapasztaltam olyat, ami csodálatos. Budapest, Velence, Berlin, mind a részem. Alig várom, hogy nyáron Birminghamben élhessek! Egy kis hajón!

I don’t have a favorite up until now. Maybe I will never have, but so far I have seen and experienced something wonderful in every place I have ever been to. Budapest, Venice, Berlin are all a part of me. I cannot wait to live in Birmingham! On a little boat!

20. Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Otthon. Remélem, a következő 10 évben rengeteg új helyet ismerhetek meg, és sok új embert fedezhetek fel, hogy utána egy természetközeli házban élhessünk a szerelmemmel és gyerekeinkkel. Na meg persze a művészettel!

At home. I hope that I will get to know a lot of new places and I can meet a lot of new people in the next 10 years so that after we can live in a house close to nature with my love and our kids. And with art of course!

Artist petting

21. Kedvenc étel?/Favorite food? Pesztós-halas tészta, a saját kis bazsalikom bokrocskámból készítem, most ez a kedvenc. Holnap majd más lesz.

Noodles with pesto and fish, I make the pesto from my own-grown basil from my bush. This is my favorite at the moment. It will be something else tomorrow.

22. Kedvenc évszak?/Favorite season? Nyáron, este a kertünkben együtt vacsorázni a barátokkal, miközben a természet a hangját hallatja, na az fantasztikus. De minden évszaknak megvan a varázslata, a saját hangja, színe, illata, amiért lehet szeretni.

In summer, having dinner with our friends in the garden while nature makes her voice heard, now that is fantastic. But every season has its own magic, voice, color, scent that makes it loveable.

23. Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Szétszórt vagyok. Ezt a kérdéssort is úgy válaszolgatom, hogy össze-vissza ugrálok a kérdések közt. A szobámban, az otthonomban rend van, de agyilag folyton szökdelek a dolgok között, mert felizgat egy csomó minden, és ennek az az eredménye, hogy megégetem magam. De nagyon sokat fejlődtem, tudatosan kontrollálom magam. Egyszerre sok mindennel foglalkozom – tudat alatt ezért is választhattam az intermédia szakot – nem cövekelek le egy dolognál, ami persze jó és színes, de ha nem koncentrálok, akkor kifolyhatnak a dolgok a kezeim közül.

I am scattered. I am answering this list of questions by jumping form one another. In my room, in my home there is order but in my mind, I keep jumping between things because I can easily get excited about a lot of things and this results in me burning myself. I have grown a lot though, I control myself consciously. I deal with a lot of things at the same time- subconsciously this might be the reason why I chose the intermedia major- I don’t get stuck with one thing which can be good and colorful, but if I fail to con-centrate than things can easily run out of my hand.

Late night mysteries

24. Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that specific artwork you have to accomplish before you die? Önarckép az utolsó leheletemről.

Self-portrait of my last breath.

25. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Mindig tartsa nyitva a szemét/fülét/lelkét. Minden ötletet csináljon meg, minden gondolatot próbáljon ki, ha rossz is, mert sokat fog belőle tanulni. És persze rengeteget dolgozzon. Szóval, ez több mint egy, de ezek a legfontosabbak :D

Always keep your eyes/ears/soul open. Execute every idea you have, try out every thought even if it is bad because you will learn a lot from it. And work a lot of course. So, these are more than one but these ones are the most important. :D

----------------------------------------- NÉVJEGY - Mihályi Barbara:

"Mihályi Barbara vagyok, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia végzős hallgatója, idén diplomázom. 2008-ban kezdtem el tudatosan fotózással foglalkozni, azóta a videó, animáció, performansz, akcióművészet, street art is foglalkoztat. 2015-ben ösztöndíjjal kikerültem Olaszországba, azóta is itt élek, most pedig a Velencei Művészeti Akadémián tanultam szintén ösztöndíjjal. Kíváncsi vagyok és elszánt. EYES ARE OPENED."

"I am Mihályi Barbara and I am an Intermedia major at The Hungarian University of Fine Arts, I am attaining my diploma this year. I started doing photography in 2008 since then I am also interested in video, animation, performance, action-art, and street art.in 2015 I moved to Italy due to a scholarship I live here since then and now I have studied at the Arts Academy of Venice also with a scholarship. I am curious and determined. EYES ARE OPENED."

///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// BARBI MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT BARBI’S WORK HERE: http://www.barbaramihalyi.com https://www.instagram.com/babovary/ https://www.instagram.com/_ilovenoses_/ https://www.facebook.com/ilovenoses/ http://barbara-mihalyi.tumblr.com

[frannysbooks]

I’m back!

Azt figyeltem meg, hogy mindig akkor szakad a nyakamba a legtöbb tennivaló, amikor újra életet lehelek a blogba.. vagy csak túl béna vagyok, ami az időbeosztás illeti. Közben a munka mellé jött egy hosszabb olvasási válság is, ilyen még sosem volt velem, másfél hónap után kicsit rá is paráztam, hogy mi történik az életemmel, de mint a múlt hétvégén kiderült, csak a túl sok munka itt a probléma forrása. Sebaj, újra itt, kaptam egy csodás booktaget Ivenntől, ez az első, hogy valaki meghívott egy ilyenre, nagyon izgis!

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta? 

Ha abból a szempontból közelítek, hogy saját pénzből, tudatosan vásárolt kötet, akkor az Ann Brashares: Harmadik nyár egy gatyában c. könyve. Ezt pont tíz éve, még 18 évesen vettem magamnak, érettségi után. Imádtam a lányok történeteit, alig vártam, hogy a nyári munka végeztével megkaparintsam az újabb kalandokat. Azóta is az egyik kedvenc könyvem egyébként.

2. Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ez után? 

Hahahaha, hát jelenleg éppen 9 megkezdett olvasmányom van, de szigorúan véve Ian Tregillis: Géplélek  című könyvét olvasom éppen, ami egy abból a három késésben lévő recenzióból, amit még április végén kaptam a kiadótól, úgyhogy ezután szerintem belevetem magam a másik kettőbe is: Robert Mazur: A drogbárók bankára & Robert K. Wittman – John Shiffman: Megfizethetetlen. (Innen is bocsánat a kiadó felé, törlesztem az elmaradásom!) Egyébként ezeken kívül nyilván folytatom a már megkezdett könyveim, van itt minden, Neil Gaiman, Elizabeth Gilbert, Joe Hill, jó kis nyaram lesz, már érzem.

3. Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz? 

Hmm, ezzel bajban vagyok. Nem kifejezetten utálok könyveket, meg úgy általában mást sem, ha valami nem tetszik, vagy nem szeretem, akkor nem olvasom/nézem/hallgatom.. De azért  jobban belegondolva Lev Grossman: A varázslók c. könyve kiverte nálam a biztosítékot, pedig mennyit hallgattam, hogy milyen hűű, meg haaa. Hát nekem csak hűhaderossz lett..

4. Melyik az a könyv, amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy elolvasod, de valószínűleg nem fogod? 

Ez könnyű: a Trónok harca Tűz és Jég dala szeptológia - addigra tuti megjelenik már a hetedik rész is, mire én újra nekiállok, ha egyáltalán..

5. Melyik az a könyv, amit nyugdíjas korodra is megőrzöl? 

Nem teljesen értem, hogy itt az a kérdés, hogy megőrzöm-e fizikailag, vagy addigra tartogatom az elolvasást. Mindenesetre az előbbi a Harry Potter sorozat, az utóbbi pedig pár klasszikus, kifejezetten a magyarok közül, Ady, Krúdy, Kosztolányi..

6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy kivárod a könyv végét?

Én vagyok a világ egyik legtürelmetlenebb embere sajnos, aki ráadásul nagyon nem bírja a feszültséget, szóval töredelmesen bevallom, hogy igen, mikor már nem bírom cérnával, akkor előre szoktam lapozni. DE! nem szoktam az egész utolsó oldalt elolvasni, csak a legutolsó mondatot. Néha megszívom ugyan, mert utálom a spoilereket, de hát ez már csak ilyen.

7. Köszönetnyilvánítás: papír és tinta pazarlás, vagy érdekesség? 

Én a könyv minden egyes betűjét elolvasom, az elsőtől az utolsóig, még a nyomdai adatokat is - azt hiszem ezzel meg is válaszoltam a kérdést. Viszont, ha lehet választani, azért inkább a könyv végén legyen a köszönetnyilvánítás.

8. Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet? 

Hermione Granger, főleg Ron miatt. :P Na és persze a Roxfort sem utolsó szempont.. :))

9. Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben? (hely, idő, személy) 

Van pár ilyen. Ezt a könyvet például akkor vettem, amikor Bécsben éltem egy hónapot, elég csak ránéznem és máris eszembe jut, mennyire tökéletes volt az életem akkor.

10. Mondj egy könyvet, amit érdekes módon szereztél meg! 

Ezt a könyvet a Sorozatjunkie egyik cikke alatt a hozzászólásoknál bugáztam, egy csajszi felajánlotta, hogy ingyen odaadja valakinek, és én lecsaptam. Végül az egyik barátnőm ment el érte, szóval volt még egy kis vargabetű a sztoriban.

11. Adtál már valaha könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek? 

Én mindig könyveket adok szinte minden különleges személynek az életemben.

12. Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen? 

A kindle-öm számít? :) Az jött velem a Balatonra, Bécsbe, Berlinbe, Krakkóba, Ukrajnába, Horvátországba, és pár hónap múlva jön majd velem Amerikába is.

13. Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz? 

Inkább a tananyagból vannak ilyenek, nem rajongtam a tragikus sorsú magyar költőkért, kifejezetten utáltam verseket olvasni, vagy legalábbis egyáltalán nem olyanokat szerettem, mint amit kellett volna. Mostanában viszont kezdek rákapni! Ady rocks!

14. Használt vagy új könyvek?

15. Olvastál valaha Dan Brown könyvet? 

Persze, többet is. A DaVinci kóddal kezdtem, teljesen elámultam, hogy milyen letehetetlen, mennyire izgalmas, és akkor még nem is tudtam, hogy művészettörténész leszek, haha. Aztán jött az Angyalok és Démonok, és mikor Rómában voltam pár hónapra rá, akkor direkt megnéztünk pár helyet, izgi volt nagyon. Laza ponyvák, kikapcsolódásnak tökéletesek.

16. Megtörtént már veled, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint a könyv maga? 

Persze, többször is, de most nyilván nem emlékszem egy konkrét könyvre sem. :D

17. Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Szakácskönyv is számít.

Én szinte mindig éhes vagyok, úgyhogy persze, előfordult már.

18. Ki az a személy, akinek könyvajánlását mindig megfogadod? 

Nincs olyan ember, akinek teljes mértékben egyezne az ízlése az enyémmel. Meg a moly egyébként is egy jó terep ajánlásokat gyűjteni, de még ott sincs olyan, akinek tényleg minden értékelése után várólistára pakolom a könyvet.

19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajdon kívül, amit végül imádtál? 

Most éppen olvasok egy horrort - Joe Hill: NOS4A2 - ami szuper furi, mivel nem bírom a feszkót, nem igazán én vagyok a célcsoport, de eddig nagyon tetszik!!

Ennyi lenne, egy élmény volt, talán ezután több ilyet is fogok csinálni. :)