#csak egy kicsit

[bredforloyalty]

clown school can be an important step in a young man's artistic journey. truth

[kutyaharapas]

mi lenne akkor ha tenyleg elmegyek pszichihez es csak kikuldenek hogy he haver semmi bajod egadta vilagon semmi problema nincs veled ok. akkor mi a faszt csinaljak

[ultramegatroutman]

Így kezdődött valamivel több, mint négy éve, és ilyen most, amikor utoljára van az, hogy én zárok be.

Amúgy sem magamnak csináltam mondjuk, meg a legjobb kezekben hagyom, amit csak el lehet képzelni, dehát akkoris, na...

Most egy kicsit nem leszek, de majd jövök.

[havaria]

Július utolsó szombatján belenéztem a tükörbe, és a nyakam nem stimmelt valahogy. A bal oldalon vastagabb volt mint a másikon. Nem fájt semmit se. Hétfőn leballagtam a házidokihoz valami magyarázatért, aki átküldött az fülorrgége nénihez, aki azt mondta, hogy reggel hétkor legyek a Kék Golyóban.

Kedden reggel a fej-nyak daganat osztályon a doki hosszas küzdelem utan szert tett egy kis darabra torkomból. Mivel egy gyógyszert is csak öklendezés árán tudok bevenni, ezért tőlem elég nehéz ilyet szerezni. Neki is csak hosszas lidokain szprézés, majd lidokain injekció beadasa után sikerült. Igen, beleszúrt a számon át a torkomba. Úgy, hogy közben saját kezűleg húztam ki a nyelvem a számból, mert neki már nem volt több keze.

Aznap még átküldtek citológiara is, ami egy ultrahangos mókázással kezdődött, de aztán itt is nyakonszúrtak ahogy kell.

Ekkor még azt hittük cista, mert a citológia leletből erre lehetett következtetni.

Kaptam egy MR beutalót is. Sose voltam ilyenben. Nagy gép, motoros ágy, kedves népek. Azért megszúrtak ők is. Kanülön kapom a kontrasztanyagot.

Az MR-ben volt az első beszarás. A nyakamat fotózták és ehhez a fejemet egy ketreccel zárták körül, smi valahogy része a gépnek. A cuccból ki lehet látni, de azért centikkel van az arcod előtt. Ezután ezzel a kalitkával együtt betolnak a csőbe, ami az MR gép. Egy bő húsz percre. Az utolsó percekben már nagyon a pánik szélén álltam, de itt még nem csúsztam bele. Fuck you, claustrophobie!

Pont két hét telt el, mire meglett a szövettan. A doki nem sokat köntörfalazott. Amint ültem, csak annyit mondott, hogy rosszindulatú. Aután ültünk ott egy percet csendben. Aztan még elmondott par dolgot. Azt, hogy HPV alapú. Szóval ennek is a szex az oka. :) Meg azt, hogy jók az esélyek, de ez akkor olyan kötelező mondatnak tűnt.

Dóri kint várt a folyosón. Vele a dokitól imént tanult módon közöltem a hìrt, aztán kultúráltan nyugtatgattuk egymást kicsit.

Másnap jött a hír, hogy az onko-team sugarterápiát javasol.

Ezután négy hétig meglehetős hedonizmussal ünnepeltük az új helyzetet. Lenyomtunk egy balatoni hétvégét a barátainkkal, egy bringatúrát a Toronyszobába, Szobra, és egy hetet az olaszoknál, amiből két nap Velencében volt szállásunk. Jókat ettünk, jókat ittunk, jókat beszélgettünk. Dórival nagyon jól tudunk már utazni. :)

Ebben a négy hétben azért még volt egy labor,egy CT, meg egy megbeszélés a radiológus dokival. A CT nem olyan mint az MR. Sokkal rövidebb, nincs az a hülye ketrec, de itt is van kontrasztanyag. A szurkálasra elég gyorsan közömbös lesz az ember.

A radiológus dokinal kiderült, hogy azért ide kelleni fog a kemó is. Fasza. Ja, és elküldött még egy előkészítő CT-re is, ahol egy maszkot is kapni fogok, ami kell a sugárkezeléshez.

Ezen a ponton kezdődtek a szar dolgok. Nem a rákkal. A pánikkal.

A fej nyak daganatok sugárkezelését úgy csinálják, hogy a munkadarab áll, szerszám mozog, azaz te rögzítve vagy a munkaasztalra és a gép körülötted mozog mint egy ipari robot az autógyárban. Időnkent a munkaasztalt a folyamat közben bedugják egy CT-be is. Veled együtt, igen. A fejedet úgy rögzítik, hogy kapsz egy maszkot, igazából egy sisakot, ami a tarkód felé nyitott, a fejedet, arcodat nyakadat viszont teljesen körülöleli. Ez a sisak úgy készül hogy egy hőre lágyuló sűrű műanyag, rácsot ráformáznak az arcodra és a nyakadra. Egy millimétert sem tudsz benne mozogni, miutan megszilardul. A kezelés során a sisakot, benne a fejeddel 5 ponton bajonettel rögzítik az asztalra. Egy kezelés 15 percig tart. Hello claustrophobia!

Én már a sisak készítésekor, az azt követő CT közben ledobtam az ékszíjjat. Akkor még sikerült annyira rendbe raknom magamat, hogy be tudtuk fejezni a műveletet, de tudtam, hogy ebből baj lesz.

A kezelés szeptember 23-an, hétfőn kezdődött. Ezt a posztot kedden írom, miközben folyik le a kemo. Három órát tart, van idő pötyögni a telefonon.

A terv az, hogy 35 sugarkezelést kapok és három kemót. Hét hétig tart a műsor. Minden hétköznap sugárkezelés. Ez ma kezdődik, mert tegnap még nem volt kész a sugarkezelési terv. Bocsi. A három kemó öt-öt napig tart. Első nap folyadadék, második-harmadik méreg, negyedik-ötödik megint folyadék. Délutan négyre jósolja a nővér a rosszullétet. A hányás elleni gyogyit négykor és késő este kell bevenni.

Ha lement a kemó, megyek az első sugárra. Az előbb vettem be életem második xanax-át. Az elsőt tegnap, de hát ugye a terv...

Drukkoljatok, hogy ne legyen pánik a gép alatt!

Nagyon kell pisilni az infúziótól. Már kétszer voltam kint, én meg az állványom, de ez nagyon durván tölti a hólyagot.

[hiveswap]

Went to see the structure

It comes to me on my ????th day of just laying down trying not to think of it, that maybe being so sick with anxiety all the time that i can't go to the restroom without going into a spiral about it is giving me some sort of brain damage

[demoni-tekintet]

Csak szeretnék egy kicsit jobban lenni lelkileg

[chimie]

A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit. 10/10-es értékelést kaptak:

10/10

Children of the Street

Egy 20 éves dokumentumfilm mexikóvárosi szipus utcagyerekekről - aki bírja az ilyesmit, az jó eséllyel egész életében emlékezni fog egy-egy jelenetre. Semmi truváj nincs benne, "csak" elképesztő sorsok.

Anora

A film, amit egy pláza mozi közönsége is élvezhet és közben Arany Pálmát is nyer. Tele vicces és tökéletesen eltalált szereplőkkel, apró kulturális finomságokkal, például amikor az orosz gengszter mirelit pelmenyivel hűti a sebét.

9.5/10

Poor Things

Egy őrült, csodálatos világ és akkor még nem beszéltem Emma Stone alakításáról.

The Seed of the Sacred Fig

Remélem egyszer a Fideszes Apparatcsik karakterét is sikerül majd ilyen aprólélokosan bemutatni, mint iráni kollégáját ebben a filmben. Lassan indul, de aztán thrillerként is tökéletesen működik.

9/10-es értékelést kaptak:

The Boy and the Heron Kis keleti bölcsesség, szépség, egzotikum és melankólia - Miyazaki "utolsó" filmje tökre hozza a nagy klasszikusok (Chihiro szellemországban, Szomszédom Totoro) szintjét.

Perfect Days

Mosolyogva WC-t pucolni < mosolyogva WC pucoló embert mosolyogva nézni, avagy a zen film remeke.

Past Lives Az Anorához hasonlóan ez is egy olyan film, amiről egy plázában sem szivárog ki a közönség, közben viszont van benne egy fasza keleti filozófikus szál. Az Anorával szemben tényleg merném romantikusnak nevezni.

The Zone of Interest

Azt olvastam róla, hogy direkt unalmas, de engem teljesen lekötött - azt mondanám, hogy minél többet tud az ember a Holocaustról, annál érdekesebb, mert sok apró utalás van benne.

American Fiction

Fontos téma, és még szórakoztó is. Kicsit izgultam, hogy nem amerikaiként kevésbé lesz érdekes, de szerencsére nem.

Society of Snow

Egy valamilyen szinten mindenki által ismert sztori - szépen végigmesélve, őrült meglepetések nélkül, "csak" nagyon-nagyon jó minőségben.

Femme

Akár egy egyszerű bosszűtörténet is lehetne, de sokkal több minden van benne - a tettes valamennyire áldozat is, az áldozat pedig nem tűnik közömbösnek a macsó támadó iránt.

Pelikan Blue / Kék Pelikán

Rajzfilm-doku tök sok apró geggel és király rajzokkal. Kicsit a sztori végét hiányoltam.

Kix

Két csávó 12 éven keresztül követte a klasszikus belvárosi bajkeverő Sanyika életét, és nagyon sok hihetetlen videót pakolt össze ebben a dokumentumfilmben. Kicsit kurtán-furán van vége - igen, Sanyika tényleg felnőtt és már nem működött a filmesekkel ugyanaz a felállás, mint korábban, de ettől még nézőként van egy kis hiányérzet.

As Far As I Know / Legjobb Tudomásom Szerint

Ez egy 2020-as film, de akkor nem hallottam róla, most viszont belebotlottam. Egy megerőszakolással kapcsolatos történet, amiről sokat lehet beszélni-gondolkodni, és minden és mindenki annyira életszerű benne, hogy az ember nem tud nem arra gondolni, h tuti megtörtént valamelyik íróval vagy közeli ismerősével. Tök érdekelne női nézők véleménye, hogy ők is a falat kaparták-e néha Nóra (Hámori Gabi) viselkedése miatt vagy ez ilyen férfinézői dolog.

8.5/10-es értékelés:

About Dry Grasses

Lassú, hosszú, de ez is nagyon valószerű és jó hangulata van. Olyan mint egy jó kamaradarab. komoly mondanivalóval. És plusz egy kis utazás Törökország szélére.

There Is Still Tomorrow

Talán túlzás azt mondani, hogy a Barbie művészfilmes párja, de itt is tulajdonképpen a patriarchátus az egyik főszereplő. Az egyik kulcsjelenete annyira erős, hogy amikor érdekességként meg akartam mutatni pár embernek valami házibuliban (mert amúgy képileg is tök érdekes), egyszerűen le kellett állítani a jelenetet, mert a felvezető részek nélkül a haverok nem voltak hajlandóak egy percnél tovább nézni.

Black Dog

Kevés nyomasztóbb hely van a világon egy rohadó ex-kommunista iparvárosnál, a Fekete Kutyában ehhez még hozzájön egy kis góbi-sivatagi hatás. És mindehhez még kapunk egy lassú, de szépen besszippantós sztorit is.

The Substance

Tökre szeretem a horrorrt, csak kevés az eredeti sztori, de ez abszolút az, és még van benne valamiféle üzenet / társadalomkritika is. Abba bele sem merek gondolni, hogy Demi Moore-nak milyen trip lehetett játszani az öregedő modell szerepét.

How to Make Millions Before Grandma Dies

Egy hangyányit gyengébb csak a már megénekelt Előző Életeknél - a végkifejlet pl eléggé kiszámítható - de így is tök jó kis távol-keleti feel good utazás fura szokásokkal és bölcsességekkel.

Strange Darling

Sem több, sem kevesebb: egy tökéletes thriller komoly csavarokkal. Csak nézel, mint a moziban.

Speak No Evil

Talán thrillerként kevésbé üt, mint az előző, viszont kurva jó dumák vannak benne, és tényleg zseniális, ahogy az egyik pár mindig a még épp normális határán egyensúlyozva viszi be a másikat a málnásba.

Blind Willow, Sleeping Woman

Kellőképp elvetemült Murakami novella(novellák?) alapján készült LSD-anime-szerűség beszéló óriásbékával meg hasonlókkal. Például Tokióban játszódik, de a feliratok mindenütt francia nyelvűek.

[riariahistoria]

Egy gyűrű mind fölött

1954. július 29én jelent meg J. R. R. Tolkien Gyűrűk ura trilógiájának első kötete.

mint a kommunizmust, a fasizmust, a II. Világháborút, a plasztikai sebészetet, a légiháborút, a tankokat, úgy a Gyűrűk urát is az I. Világháborúnak köszönhetjük.

egy angol átlagsrác miután elvette szerelmét és szüneteltette egyetemi tanulmányait bevonult a hadseregbe. pont ahogy tették a barátai, meg igazából minden jólnevelt angol, német meg francia fiú abban az időben (hogy aztán megteljenek a temetők). a lanchashire-i lövészezred hadnagyaként került 1916 nyarán a Somme folyó mellé ahol gyors ütemben a barátai javát elvesztette, ő pedig a lövészárok poklában ha nem a holttestekből lakmározó patkányokat nézte akkor a lövéseket, esetleg a halálsikolyokat hallgatta, illetve ha olyan kedve volt számolta a tetveket meg a keléseket magán és másokon. választhatott, vagy megőrül mint olyan sokan vagy elmenekül a képzelet világába, oda, ahol a kisfiú kora meséi játszódnak, egybegyúrja azt legendákkal, mítoszokkal és beleszövi a borzalmakat amiket látnia kellett és amikre nem létezett és létezik terápia, hogy túllegyél rajta. ott a rettenetben felépítette fejben a (kicsit ugyan elitista) más világot ami azóta minden generációhoz megtalálja az útját és a fantasy irodalom hivatkozási alapja.

John Ronald Reuel Tolkien jól döntött. és ezt a képzeletterápiát végül az első műve, a gyerekeknek szánt A hobbit után megkapta a világ ajándékba (rengeteg ráfordított idővel és munkával, de hát egy angol nyelvész csak nem fog kiadni egy maga által alkotott univerzumot úgy, hogy nem kreált hozzá 29283 képzeletbeli nyelvet logikus nyelvtannal).

magyarul először 1981ben jelent meg. az első 11 fejezetet Réz Ádám fordította, de a betegsége miatt nem tudta folytatni, így a későbbi köztársasági elnök, Göncz Árpád vette át a feladatot Tandori Dezsővel, aki a verseket fordította.

[turistakrem]

Japán nulladik nap

Első nap akart lenni, de másként alakult

A dolog ott kapott gellert, hogy nem ellenőriztem le a második beszállókártyát Budapesten, amikor megkaptam, ami Sanghajból vitt volna Tokióba hajnalban. Ugyanis nem a hajnali gépre szólt (2 órán belüli kényelmes átszállással), hanem egy délutáni járatra (most mindent kelet-kínai időzónában írok). Szóval lett Sanghajban 9 szabad órám. De ne vágjunk a dolgok közepébe, mutatom, merre mentünk: nemcsak az ukrán, de a lengyel légteret is elkerülték az óvatos kínaiak, nehogy miután felszálltak, háború törjön ki. Gondolom ők, is követik a magyar belpolitikát.

Szóval Budapest -> Berlin -> Balti tenger kanyarral, Szentpétervárnál léptünk be az orosz légtérbe. Egy ideig megfordult a fejemben, hogy az északi sark fölött közelítjük meg Kínát, de ez most kimaradt az életemből.

A China Eastern társaság egy fokkal jobb, mint a fapados, de ami a lényeg, hogy pont a feléért visz el Tokióba, mint a sorban utána következő versenyző. A catering nem volt túlzottan átgondolva: kétszer ugyanazt a szettet hozták ki annyi különbséggel, hogy a népszerűbb kaják az első körben elfogytak. Szóval ha felszállás után nem fűlött a fogad a csőtésztához marhahússal, akkor a második alkalommal már csak azt választhattad :) Ami fájdalmasabb volt, hogy éjjel 2 és 3 között hozták az ételt (5.40-es leszálláshoz), szóval esélyed se lett volna kicsit javítanod a jetlagen.

Aztán jött a fekete leves, amikor Sanghajban át akartam szállni a szerintem gépemre. A földi kiszolgálók rámutattak a tévedésemre és tényleg csak bámultam másodpercekig a beszállókártyát. Tanulság: azt a pár másodperc bámulást Budapesten kellett volna belefektetnem az időmbe. Ja, a China Eastern nem hisz a digitális huncutságokban. Csak IRL lehet becsekkolni, és papíron adják oda a beszállókártyát, mint a középkorban.

Azért legyünk igazságosak, 9 plusz óra Sanghajban nem a török börtön. A kevés pozitívum a magyar-kínai barátságban, hogy egy ideje nem kell vízum Kínába lépni, szóval kaptam magam és uzsgyi be a városba. Amikor először olvastam a Maglevről, azóta vágytam rá, hogy felüljek rá. A CE most gondoskodott egy álmom beteljesüléséről, végülis köszi.

10 perc alatt bent voltam a belvárosban (45 km) és onnan még néhány sima metrómegálló a Bund. Pont a hajnali belvárosba érkeztem meg, az utcán ilyenkor csak az utcaseprők és a csoportos mozgáskultúra szerelmesei vannak kint. Kicsapnak egy JBL-t egy padra és mehet az aerobik, a tajcsi és a társastánc. Közös jellemző, hogy 60 év felettiek csinálják, a társadalom többi része vlsz tud aludni.

Megreggeliztem egy Costában (sajnálom reggel még nem vagyok nyitott a világ konyháinak felfedezésére) és bejártam a belvárost és még a nagyobb turitahömpöly előtt kijutottam a Bundra. Közben belógtam (na jó, beengedtek) a gyarmati Jugendstyl legpompásabb épületébe a Békéről elnevezett szállóba (ez kivételesen nem Hugyecz-épület).

Aztán irány a Bund, amihez egy magasított gátra kell felmászni, ami végig van futtatva igazi növényekkel. Nem hittem el, meg kellett tapogatnom.

Volt Mao-szobor a gát előtt és a szocialista forradalom múzeuma a gátba építve, de alapvetően mindenki a folyó nagy kanyarulatában elhelyezkedő üzleti negyedet fotózza. Ködös volt az idő, milliószor láttam már ezt a látványt sokkal jobb gépekkel fényképezve, de a hatás tényleg lehengerlő így is. Egy órát sétálgattam fel-alá a sétányon, nagyon meleg volt (a sapkám persze feladott csomagokban volt), de egy pillanatra sem sajnáltam ezt az extra időt.

(Lefotóztam a sörnyitót is, mielőtt még valaki, de ahogy mondtam, ennél sokkal jobb képek vannak fent az interneteken.)

Aztán kerestem valami hagyományos éttermet (délben már pardont nem ismerő kulináris kísérletező vagyok) és beestem nyitásra a “Nagyi étterme” vagy valami ilyesmi nevű helyre. Elsőként rendeltem és csalhatatlan érzékkel rendeltem ki az étterem specialitását a sertés-hasaalját száznapos tojással és titkos szósszal, mivel az általam belátható asztalok mindegyikén ezt rendelték. Amúgy 10 felszolgáló állt és nézte, amint 9-en eszünk jó étvággyal. Ezt a munkát Londonban ketten, Budapesten egyedül vagy senki se végzi el. Közben a szakácsok valami vicces dolgot énekeltek, mert a felszolgálólányok rosszalló arccal cseszték le őket, de persze tetszett nekik.

A katolikus katedrálisba sajnos nem jutottam be, mert nagyon korlátozott időpontokban van nyitva, de elég nagy komplexumnak néz ki, iskolával, kiszolgáló épületekkel a legbelvárosban.

Amúgy Sanghajban a legvonzóbb dolog az volt, hogy a London-szintű plázák és 30 emeletes irodaépületek között meghagyták a dél-olasz utcákat inasba rakó sikátorokat: nézed a high-tech utcát magad előtt, fordulsz 90 fokot és ott száradnak a ruhák a légkábelek erdeje pedig a legautentikusabb délkelet-ázsiai feelinget hozza.

Metró-Maglev vissza a reptérre és egy órás késéssel irány Tokió. Folyt köv.

[stickalittle]

Szóval kész lettem a programmal, ma adtam át.

Az egész azzal kezdődött, hogy amikor még fejlesztő voltam egy cégnél, eladtunk egy "készlet" programot. Még DOS alatt futott, Clipperben íródott. És a mai napig használták egy építőipari cégnél DOS emulátorban. Ezer éve kiléptem a cégtől, de évről évre maszekban engem hívtak, hogy csináljak nekik évzárást a programból, és nyissam meg nekik a következő évet. Ilyenkor kicsit kellett toszogatni dBase-ben az adatbázisokat, tisztítani belőlük, ilyesmi. Aztán szólt a főkönyvelő, hogy ő most őszintén megmondja, kellene nekik ez a program Windows alá is, és bevallja, hogy pont ilyet hiába keresett a neten, nem talált. Ugyanis ez nem egy egyszerű raktárnyilvántartás, hanem főkönyvi szemléletű készletnyilvántartás, amiben anyagokat, egyéb anyagokat (munkaruhákat, szerszámokat, stb.) lehet nyilvántartani, és a raktári mozgást könyveli főkönyvi tartozik-követel számlapárokra, meg a dolgozón, munkahelyen, munkaszámon nyilvántartja, hogy egy-egy munkahelyen mennyi homokot, téglát, faszom tudja mit építettek be, meg a melóson mennyi harapófogó van, stb. Na, elég az hozzá, hogy ilyet nem talált a főkönyvelő, és megbízott, hogy ugyan már, írjam már meg nekik Windows alá ezt a programot. Mondtam neki egy félszemmel látható összeget, és azt mondta rá, hogy oké. (Ha tudtam volna, hogy mennyit fogok vele szopni, két szemmel látható összeget mondtam volna, na, de már mindegy.) Kész lett.

Mivel az eredeti program Clipperben íródott, ami DBF állományokat kezelt, gondoltam, hogy nem teszem én ezt át adatbáziskezelőbe, használjuk tovább az állományokat, leprogramozom én ezt így, hát mi a szar ez nekem? Na, fogtam a C++-t, és komplettem leprogramoztam a dBase adatbáziskezelő minden funkcióját egy osztályba. Rekord felvétele, módosítása, törlése, Pack, Zap, lock, unlock, indexállomány kezelés, szóval programoztam egy komplett adatbáziskezelőt.

Szoptam vele rendesen, de gyors lett, az biztos, mint a picsa. Egy alsókategóriás gépen ötezer rekordból álló index újraépítésnél rányomok a gombra, hogy kezdje, és abban a pillanatban pittyen, hogy kész. Gyakorlatilag egy másodperc alatt, amire a Clipperben vártam fél percet. Aztán programoztam hozzá saját EDIT-ablakkezelő osztályt, ami paramétertől függően kezeli, hogy milyen adat adható meg benne, dátum, idő, betű, szám (x tizedessel) és milyen hosszban fogadjon el karaktereket.

Aztán programoztam hozzá egy állománykezelő osztályt, így nem kell minden törzsállománynak megírni a saját ablakkezelőjét, hanem ez a felparaméterezés után mindent megcsinál az állománnyal kapcsolatban, bekéri az adatokat, módosítja, törli, bármelyik mező szerint rendezi, keres az állományban, nyomtat belőle, és az állományok együttműködve más állományokkal (ha nyitva van az ablakuk), adatokat adhatnak át egymásnak.

Aztán programoztam egy saját nyomtatás osztályt, ami mindent elvégez, ami nyomtatás, nyomtatandó kezdő-végző lap megadása, intervallumok közötti nyomtatás, kiválaszthatod, hogy nyomtatóra, képernyőre, fájlba nyomtasson, az állomány melyik mezői kerüljenek nyomtatásra, legyen-e összegsor, stb, szóval tud mindent, ami állománynyomtatás.

De baszki, ezt így megírni munka mellett, hogy csak néha hétvégén meg meló után tudtam csinálni egy évembe telt. Sok volt. Szopás volt. Kész lett. És mivel C-C++ az egész, a komplett adatbáziskezelővel együtt egy EXE-be fordítva 296 KB. Na, egy kibaszott évem ráment. És gyakorlatilag ez most azt jelenti, hogy az osztályok megvannak, és minden paraméterezhető, most már bármilyen nyilvántartó programot meg tudnék írni kb. egy hét alatt, ha kell. Most pukkantok egy pezsgőt. Nem nyomaszt ez többé, tudok mást csinálni helyette. Baszki, hát ez kibaszott jó!

[viking84chef]

A Falusi katona első levele a bevonulás után

Besírtam rajta😂😂😂😂

Kedves anya és apa!

Jól vagyok, remélem, ti is.

Mondjátok el Zsolt bátyámnak, meg Elemér bátyámnak, hogy a Magyar Határőrség mérföldekkel jobb, mint az öreg Márton bácsinak dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.

Mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.

Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.

A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, rántott hús, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.

Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a tanyánktól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.

A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskol��ban, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.

A következőtől biztosan halálra röhögi magát Zsolt és Elemér bátyám:

Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Fodor fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.

Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Pál Csabit, aki Eger-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.

Bárhogy is, mondjátok el Zsoltnak és Elemérnek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok, Klára.😂😂😂😂

[andrew0807]

Az ősz utolsó napjára csak sikerült végre kivinni. A koptatót a fényezés óta most láttam először természetes fényben és teljes mértékben elégedett vagyok vele. A gumikédert majd mögé fűzöm ha lesz érkezésem, de most annak is örülök, hogy kivittem egy kicsit.

[sztivan]

Kicsit csalódott voltam a Budapest Maraton elején, mert az ígérettel ellentétben napsütés volt, azt meg én csak versenyzésen kívül szeretem. Azzal a tervvel indultam neki, hogy nyugis első 5 km után szép fokozatosan gyorsulva egy pár perccel két órán kívüli első félmaraton lehet, aztán erőnlét függvényében meglátom. Nos, 30 km-ig ment tök jól, akkor még három órán belül tartottam, de ott éreztem, hogy a napsütés kiszívott belőlem elég sokat. Nem baj, B terv ott volt bekészítve, gyors fejszámolással tudtam, hogy ha nem sétálok bele, akkor egy tisztességes 4:10-4:15 közti idő kijön belőle. Mentálisan volt nehéz ez, a lábaim megvoltak hozzá, fejben kellett egyben tartanom magam, de sikerült, 4:12:03 volt a vége. Most gondolkozhatnék azon, mi lett volna, ha nem süt a nap, de nem érdemes, az után, milyen sérülésből jöttem 13 hónap alatt vissza, boldog voltam, hogy újra itt vagyok. És egyébként is, ha majd vissza kell gondolnom arra, milyen menet közben leváltani a B tervre és tök jól kivitelezni azt, ez a nap fog eszembe jutni

[ciganyolga]

légy oly kedves, köszöntem

Régen nagyon utáltam a babakocsis agresszor asszonyokat. "Mit jön itt arrogánsan csak azért mert szült?"

Amióta én is egy batár babakocsihoz vagyok kötve egy egyre súlyosbodó gyerekkel benne, azóta viszont megfigyeltem az agresszor-anyuka ellenjelenségét, sőt, talán egyik kiváltó okát.

Ez pedig a semmilyen kerekes szarral (banyatank SE) rendelkező, erejük teljében lévő emberek szenvedélyes vonzalma a rámpákhoz. Az egyetlen szintet mozgólépcső, neadjisten lépcső helyett amúgy is ezer év alatt jövő liftek imádatát. A villamoson kerekes székes/babakocsis helyen kényelmesen terpeszkedve telefonozást mint az embertípus legkedvesebb hobbiját. (A villamosról leszállva azonnal, az ajtóban persze tanácstalanul megtorpanva balfaszkodnak.) A Nyugatiban a ferdén menő metrós liftről nem is akarok beszélni - "Aztakurva, de érdekes lift, Géza, menjünk inkább ezzel"-ezők miatt fél órát várakozást, mire beférsz.

(Kicsit olyan ez, mint mikor a házibuliban az egy szem nyomorult vegán haverodnak csinálsz külön egy kis lábosban kaját, de természetesen a többi, máskülönben rántotthúshoz pörköltet evő barátod most mind inkább tofus brokkolis curryt enne, ha nem gond, úgy megkívánta. A köbméter pörkölt rádrohad, a szegény vegán meg senyvedhet a saját maga által hozott chips-szel.)

Az ember először még türelmes, meg nem akar itt arrogánsan elzavarni senkit sehonnan, csak mert szült ugye, de hát nálam már elérkezett a pont, amikor persze, hogy elütök mindenkit a babakocsival a picsába. <3

[mirabellomonferrato]

Megvan a víz, ezzel pedig az első "hűbazmeg!" is.

De legelőször elmesélem, hogy a pincében találtam egy nagy doboz régi újságot. Rögtön a tetején az első egy 1980-as újság a Superman film Olaszországi bemutatójáról.

Ma már így nézett ki a kert. Amúgy a vízaknát kerestük, közben kiszedtük a gazt. A vízakna nem lett meg.

Felmértem a házat, megcsináltam a méretezett alaprajzhoz az összes adatot, közben persze belém ivódott minden centi, minden repedés, folt, kiszögelés, behorpadás, az egész ház. De a vízóra helye nem lett meg. Vízóra helye úgy néz ki, hogy jön egy cső, majd kb 20 cm hiány, majd folytatódik a cső. Legalább az egyik csőrészen van egy elzáró a másik meg le van dugózva. Szóval egy ilyen nem létező 20 centis szakaszt kerestünk. Nem találtuk. Kitaláltunk persze rengeteg egyéb dolgot, mérlegeltük a feladatokat, kerestük a megoldásokat. Kb három mondatonként hangzott el, a "persze nem ez a legfontosabb". De, nagyon fontos. Nekem minden kérdés és minden válasz nagyon fontos. Mert éjjel felébredek, hogy hogy az istenbe oldjuk meg azt, hogy... és nekem akkor kell egy válasz. ha van válasz, fel se ébredek.

Jó hogy vettem falnedvesség mérőt. Az emeleten, ahol lepotyogott két helyen a vakolat, tégláig lekapargáltam a falat. Száraz. uh, megnyugtató. A homlokzaton a vakolat száraz, ja, már elvált a faltól, de alatta a tégla... attól kiakadt a mérő. :( Minden kétes ponton végignéztem. Van egy überbrutál kedvenc szerszámom. Mindenre azt használom, szerintem univerzális darab. A lakásfelújítás Algopirinje. Az enyém jobb, de valami ilyen:

Két napon keresztül ezzel mindent megoldottam az öreg zárcserétől az aknabontásig. :D

Szóval végeztünk a felméréssel, lefotóztam minden részt, megbeszéltük mit hogyan csinálunk, mocskosak lettünk a végtelenségig meg piszok fáradtak, de én B-t már legalább 10 éve nem láttam ilyen aktívnak és vidámnak és bár ismerjük egymást kamaszkorunktól kezdve, most így vén fejjel elkezdett engem becenéven hívni. Ahogy apám is nevezett. Megható volt. Furcsa, de kedves. Nagyon-nagyon kevesen hívnak ezen a néven. Szintet léptünk.

Imádom ezt a házat. És még a várost, a környéket nem is ismerem. A templomharang napközben csendes. Vasárnap délben rondán harangozik, de amúgy kussol. Jóban leszünk. :D

Szóval befejeztünk mindent, persze mindent 80x nyitottunk, zártunk, még visszamentünk, még eszünkbe jutott valami, még megnéztük... az elég stresszes B halálos higgadtsággal kezelte a dolgot, persze most nézzük meg, nem rohanunk, inkább nézzük meg, semmi se gond. De tényleg mindennel készen voltunk, csak a víz nem volt meg. Összecsomagoltunk, összesöpörtem, kicuccoltunk. Ránézek a telómra, az ingatlanos elküldte a választ, hogy hol van a vízóra helye! B: ő addig innen el nem megy, amíg nem látta, úgyhogy nézzük meg! Vissza a kecóba, hát ott biztosan nincs. Kocogtatom, kalapálom, kicsit kong. Na, nekiálltunk bontani a szuperszerszámommal, meg egy közepes kalapáccsal, meg egy rozsdás ácskapoccsal, amit a pincében találtunk. Annyira röhögtem, de annyira, de bontottuk. Nem hiszitek el! Megtaláltuk! Valami fasz betömte a lyukat, majd bevakolta az egészet. Amúgy sosem kerestem volna ott. Pedig mondták, a két szoba között...

És sajnos nem csak a vízóra helye lett meg, hanem az is, hogy innen vizesedik az egész homlokzat. Úgyhogy lementünk a pincébe, megvizsgáltuk ott is a lemenő vezetéket. ha az az, amit gondolok, akkor az egy vicc. :( Elég sírnivaló vicc, de vicc. :( Kicuccoltunk újra. Aztán ültünk a lépcsőn a ház kapujában és arról beszélgettünk, hogy hogy a fenében fogjuk kibontani a korrodált csövet, mert ezer százalék, hogy ott a baj gyökere. De pláne, hogy szerzek egy olasz-magyar-angol vízszerelőt Magyarországról Olaszországba. Váááá, kihívás!!! :D Mondtam, hogy rengeteg pénzért milyen jó sok megoldandó problémát vettem magamnak! És röhögtünk, aztán hazajöttünk a szállásra, megfürödtem, közben megsült a pizza amit akciósan vettem és akciósan vett mindenféléket raktam még rá, és elkezdtem írni a blogot, és fáradt vagyok és boldog, és csak azt érzem, hogy EZ AZ ÉLET amit szeretek.

Mennyi szépséges rozsda! :D B valami miatt egyre több dologra mondja, hogy ő azt meg akarja csinálni, bevállalja, csináljuk meg. Lehet, hogy jó hatással van rá egy másfajta kihívás az unalmas verkli helyett. Amúgy egy csomó Olasz felújítós videót néz meg követ felújítós blogokat. Csak azoknak van pénze. :D Én meg mit tehetek? Bizakodom! Nekem abból van sok. :) Holnap meg indulunk haza.

[brgzmpff]

Amugy szenteste besetalt a Margit-negyed dontobizottsag egyik tagja, es nagyon meg volt illetodve, hogy nyitva talalt egy olyan helyet, ami reszben az o dontesenek koszonhetoen keletkezett, es azt meselte, hogy az uton azon gondolkodott eppen, hogy milyen fontos lenne, ha lennenek olyan helyek szenteste, ahova lehetne menni, es akkor ert hozzank, elnis setalt a kirakat elott, aztan felfogta az agya, hogy emberek a startban es visszajott es amikor megtudta, hogy az emberek majdnem felet eletemben eloszor lattam es kanadatol ujbudaig erkeztek a vendegek, akkor egy kicsit jobban erezte magat, mint amikor csak setalt hazafele gondolataiba merulve.

A masik karacsonyi vacsoran is ketten tavoztak ugy, hogy elmondtak, hogy kezdodo depresszioval erkeztek es nelkule tavoznak, meg sokan mondtak, hogy sokat jelentett nekik, hogy volt hova jonni.

Csak ajanlani tudom barkinek a kicsit nyitottabb, kicsit nem csak a csaladrol szolo dolgokat az unnepek kornyeken.