#boldogan

[szeretemaszavakat]

Nem tudom, van-e még valaki, aki olvassa ezt a blogot, de úgy érzem, hogy azután a sok törött szívvel bepötyögött bejegyzés után csak helyénvaló lenne megosztanom, hogy végül végre megkaptam a csillámporos, tündérmesés, boldogan-éltek-amíg történetemet. Egy olyan személlyel, aki olyan varázslatos, hogy kitalálni vagy elképzelni se tudtam volna mielőtt az életembe lépett volna.

Megtanította, hogy a szerelem nem mindig tűzvész és vihar és szívrobogás meg gyomorgörcs, hanem sokkal inkább valami kedves és szelíd és gyengéd. Ami lassan, békésen ver gyökeret a szívben, aztán meg hirtelen minden teret kitölt az emberben. Valami szép. És szolid. És mindig, mindig boldoggá tesz.

- finálé

[sztivan]

boldog majdnem autómentes életem

gyakran nagyon tudom sajnálni azokat, akiknek az időbeosztását vagy életszervezését annyira megnyomorította a béna 20-21. század, hogy kénytelenek autót tartani, meg valahol azokat is, akik ezt úgy internalizálták, hogy még el is magyarázzák, hogy ez nekik jó. igazából tök egyszerű nagyrészt nélküle is

Budapesten belül autóban szerintem utoljára akkor ültem (már az ilyen "gyere, elviszlek", aztán udvariatlan volna nemet mondani dolgokon kívül), amikor a háromnapos lányomat hoztuk haza a kórházból a születése után, ami azért valljuk be, nem egy túl gyakori élethelyzet. minden mást meg tudok oldani normális időben biciklivel vagy bringa-vonat kombóval - kb negyedórára van vasút, onnan gyorsan bent vagyok a cityben. néha kíváncsiságból megnézem a reggeli csúcsban, hogy a ház-munkahely (Pestszentlőrinc-Óbuda) közti távot autóval nagyjából ugyanolyan, néha kicsit hosszabb időre mondja az útvonaltervező, mint ahogy bringával vagy bicikli-tömegközlekedéssel odaérek. nyilván ehhez kellett az is, hogy amikor ide költöztünk, akkor úgy néztünk házat, hogy a legközelebbi kötött pályás közlekedési lehetőségtől gyalog tíz percen belül legyen

Pestről vidékre szinte mindig rendben vagyok vonattal vagy busszal. a kivétel, amikor kénytelen vagyok valakihez bekéredzkedni autóba, az, amikor este van vidéken dolgom, és már nem lehetne normálisan hazaérni tömegközlekedve, de szerencsére ebből is egyre kevesebb van. igazából csak egy kis előre tervezésre van szükség ehhez, hogy kényelmesen tudjuk csinálni

a gyerekekkel Budapestről kimozdulva teljesen egyértelműen a tömegközlekedés a nyerő. lehet, hogy kicsivel hosszabb, mint az autóban, de rengeteg csodálatosan jó időnk volt úgy, hogy vonaton fel-le sétáltunk, megnéztük az étkezőkocsit, boldogan elvoltunk, sokkal jobban élvezték, mint amikor régebben néha párszor autó gyerekülésében kellett unatkozniuk órákon keresztül. külföldre menet ugyanezért eszembe sem jutna autóba bekényszeríteni őket. Pesten belül pedig megcsináljuk úgy a dolgainkat, hogy amíg még nem tudnak egyedül menni mindenhova, addig összeszervezzük, mi dolgaink vannak itthontól távolabb, de hát életképesek, nem pusztulnak bele némi bkv-zásba

[ajtostolahazba]

Anyuval tegnap este beszéltem, tök boldogan mondta, hogy sokkal jobban vannak, na mondom fasza, végre, akkor holnap tali, megyek haza, lefosom a covidot, ennyi erővel az Árkadban is elkaphattam volna, haza akarok menni. Egyszerre értünk haza a tesómmal. Anyu kint, kerdezzük: apu? Alszik. Ok. Bemegyünk, és ott mindketten padlót fogtunk. Apu holtsápadtan, erőtlenül fekszik, halkan beszél..olyan volt, mintha ott hasba rúgtak volna. Hogy ez a "jobban vagyunk"??? Hát apu konkrétan úgy nézett ki, mint akit kiterítettek. 2 percig sokkolva álltunk, aztán nálam bekapcsolt a robotpilóta. Két napja nem evett, mert nem éhes (wtf?) Anyuval veszekedett, hogy hagyja már nyugton pihenni (nagyon nehéz természet tényleg),de eközben észrevétlenül gyengült le. Igazából nem is az állapota aggasztott, hanem a depresszió, hogy ő feladja. Vittem húslevest, igazit, mondtam kimegyek tésztát főzni bele. Öcsém is kijött, ő sírt, én meg, bár belül bömböltem, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ebből az állapotból ki kell hozni aput! Kijött anyu, mondtam ok, akkor megmondom mi lesz. Apu enni fog. Leszarom, hogy nem éhes, ennie kell. Anyu nyisson vizet a kádba, indul a karácsonyi wellness, mosson hajat, be is csavarom. A tesómmal megbeszéltük, hogy aput kiviszi fürödni, hajat mosnak, én lerángatom az ágyneműt, szellőztetek, kitakarítok. Gyönyörű idő volt. Amikor apu kijött, ezerszer jobban nézett ki, megette a húslevest is, jóízűen, vigyorgott, viccelődött is...rendesen érezhető volt, hogy itt nem a húsleves, vagy a tiszta ágy a lényeg, hanem hogy ő érezte, hogy mennyire fontos nekünk. Nem sírtam. Felvidítottam, evődtünk, ahogy mindig, ott csillogott a szemében mindig egy könnycsepp, de tartotta magát. Csak akkor pityergett, mikor azt mondta, ő ezt meg sem érdemli..mondtam neki, hogy szeretem, hogy ebbe a covidba ő nem fog belehalni és ha szeret, miattam akarjon jobban lenni! Mert szükségem van rá! És megöleltem, és olyan jó volt! És úgy jöttem el, hogy 30-án megyek ellenőrizni, hogy betartja-e, amit megbeszéltünk(leszarom milyen messze van, én megyek!) és azzal a régi, huncut mosollyal az arcán mondta, hogy neki ez volt a legszebb ajándék és becsszó mindent betart, amit megígért... És tudom, hogy így lesz!

Aztán este beszálltam a kocsiba, vagy 50km-en át bömböltem, beszéltem a lányaimmal, akik támaszaim most, mert tudják, hogy bár kősziklaként állom a sarat, ez milyen iszonyat nehéz. Hálás vagyok érte!

Most a 2. pálinkát iszom. Rendbe teszem a gondolataimat, kieresztem a gőzt. Én nem adom fel küzdelem nélkül! Nagyon szeretem őket. Megöregedni szar, de mind megöregszünk. Szeretni nem szabad elfelejteni...!

[kavekkozt]

Cica/lakásszitter Bécsben?

Hátha érdekel valakit.

Június 26-július 2 (kicsit flexibilis)

Amit kínálunk:

Szuper, tágas bécsi lakás egy hétre (4 ember kényelmesen elfér, 6 is simán de nem kényelmes a kanapé)

Cicák alvópajtinak (csak a Briós, a Prézli nem alszik veled)

Amit kérünk: cicákat életben, tisztán, többé-kevésbé boldogan kellene tartani

Pörögjön egyet, hátha valaki pont bécsi szállást keres most nyáron

[brgzmpff]

A főtt hajdina, vajjal, sóval és hideg tejjel felöntve szerintem egy teljes értékű önálló étkezés. Azon gondolkodom, hogy átállok a hajdina ebédre a galériában. Alapvetően nincsenek kaja igényeim, kivéve, amikor azonnal rakott krumplit akarok enni vagy hasonlók, de igazándiból én vagyok az az ember, aki hónapokig enne boldogan minden nap sajtos toastot. Nyilván értékelem a jó konyhát, és az lehet felőlem vegán is vagy Michelin csillagos. De alapvetően nem vagyok rápörögve a kaja témára.

Hétvégén megérkezett a mikro, az utolsó konyhai szükségletem a galériából. Van toaster, van ilyen dobozos mini grillezős izé, meg indukciós főzőlap is, csak a mikró hiányzott a szabadsághoz :)

A mikro pedig a leszakadt Szentkirályi Alexandra plakátnak köszönhető, ugyanis megállt ciccegve egy csokinyakis öltönyös pasas mellette, és a vendégeim szóba elegyedtek vele, meghívták egy rumra, ritkán kezdődnek olyan beszélgetések vadidegenekkel, hogy Mi nyilvánvalóan nem ugyanarra a pártra szavazunk, de nem a pártpreferencia teszi az embert, és számomre meglepő nyitottsággal beszélgettek a lányok a fideszes jogásszal, aki épp amúgy hazafelé sietett, hogy lomtalanítsa a bútorait és a mikróját, én kizárólag itt csatlakoztam be a beszélgetésbe, hogy működik-e, és hát sokat szabadkozott, hogy nagyon koszos, de működik, és képzeljétek! Egy héttel később be is sétált a fideszes jogász úr a mikróval és aki eddig látta, mindenki azt mondta, hogy izé, az ő mikrója retkesebb ám amúgy, és el is beszélgettünk kicsit a kortárs képek piacáról, meg arról, hogy a Legát Máriája a gyermekkel, mennyire megrendítően csodaszép.

hogy kell mondani? a művészet összeköt?

[diogenesz2020portugal]

Az igazi Zoli bohóc

A tízes-húszas évek Budapestjének legendás figurája volt ő. A bulvárlapok a nyomában jártak, minden érdekes volt, ami vele történt. Londontól Szentpétervárig számtalan cirkuszban, mulatóban fellépett, a párizsi Moulin Rouge is szerződtette. Állandóan humorizált. Tudta jól például, hogy a pesti arisztokrácia is csak azért hívja meg az elegáns vacsorákra, bálokra, hogy jól megnézzék maguknak a híres törpét. Nem foglalkozott vele. A neves írónak, Kosztolányi Dezsőnek is feltűnt, hogy mennyire egyszerűen gondolkoznak az emberek. Így írt Zoli bohóc egy előadása utána: „Zoli parányi létrára mászik, orra bukik, felpofozzák, szappanhabbal maszatolják az arcát, s a tömeg röhög.”  Egy esetben egy zaklatott, szomorú férfi lépett oda hozzá az előadás után. Elmesélte, hogy a kisfia haldoklik, talán a reggelt sem éli meg, egyetlen kívánsága, hogy találkozhasson Zoli bohóccal. A férfi persze szabadkozott, hogy munkásember így nem tud fizetni az előadásért. Hirsch pedig elment a nyomorúságos, petróleumlámpával bevilágított lakásba és hajnalig szórakoztatta a nagybeteg gyereket. Másnap aztán arra gondolt, biztosan a túlvilágon van már szegény, amikor is boldogan rohant a cirkuszhoz az előző esti férfi és könnyes szemmel hadarta, hogy a gyerek jobban van, talán meg is gyógyul! 1925-ben lépett fel a híres londoni Olympia cirkuszban, amelynek sztárja lett. Ezt követte számos fellépés Európa nagyvárosaiban. Mindezt a háború (most már a második) kitörése akasztotta meg. Hazatérve, itthon a Fényes-cirkuszban lépett fel, amíg tehette.

A világhírű cirkuszos Auschwitzba került. Azt beszélik, arra kényszerítették, hogy portásegyenruhában és cilinderben álljon a lágerben és minden SS-tiszt előtt kalapon lengessen. Nem tudni mikor untak rá a kegyetlen, embertelen játékra a németek és azt sem, hogy pontosan mikor ölték meg a világhírű cirkuszost, aki csupán 59 éves volt, mikor a lágerbe került. A saját kiadású önéletrajzi könyvéből – Kisember nagy élete – néha akadt egy-egy példány az antikváriumokban. Vegyenek belőle.

[csakszavak]

Néha rádöbbenek, mennyire törékeny a mi kis világunk. Egyik percben még boldogan beszélgettek… aztán rá nem sokkal már meg is van a baj. És még csak elköszönni sem tudtatok egymástól.

[southalldiaries]

Spanyolozás, Vinted, és a nyomorult gyerekkorom:

(Miközben bőszen spanyolozom Duolingón, 2018-as kezdés, 2 éve online hetente ráadás egy remek tanárnővel, éles próba az ötvenedik születésnapomon októberben Andaluciában, alig várom hogy hat megfeszítetten leckéző év után elrebegjem hogy esta tienda es muy cara),

feljönnek ezek a felhőtlen Vinted reklámok, hogy fiatal lányok kacagva csereberiznek megunt ruhákat egymásnak boldogan.

Akkor elmondom gyorsban nektek, fiatal lányok, akik nem olvastok, hiszen csak videókat néztek, mint én, hogy hogy ment ez a Vinted az én kamaszkoromban, late éjtíz.

Anyámat sokként érte, hogy megint nőtt a lábam a nyáron két számot, és nőttem húsz centit, ezért némi visszafogott zokogás után felhívta az apját, hogy a belügytől intézzen egy pár fekete rendőrbakancsot, ha lehet negyvenötöst, majd belenő a gyerek, és nemsokára némi tanácstalan forgolódás után elvitt a Visegrádi utcai legendás úgynevezett turkálóba (a szegények között akkoriban ilyenek terjedtek, hogy irregulár, ott kapsz olcsón farmert a gyereknek, meg fasza turi), na és ott gyorsan akadt rám valami nyikorgós ezeréves komenista vagy ki tudja milyen bőrkabát, ami földig ért, ezzel átvészelem a telet, állapítottuk meg közösen.

Pillanatokon belül komoly ávós szerkóban szeltem a havat a Váci úton, na de hát gyerekek akkor még voltak telek, nem érett meg a banán a kertekben, be kellett vinni a leandert a gazdagoknak a garázsba, más élet volt az.

Mindazonáltal szanaszét szívták a véremet az áltisiben a bakancs meg a bőrkabát miatt, akkor tanultam meg hogy mindig nagyobb pofád legyen, mint a leghangosabbnak, azzal nem tudnak mit kezdeni. Egy bőrkabát - rendőrbakancs kombóból kellett felülkerekedni a jugó adidasos, Ellesse tornazsákos, Budmil hátizsákos (Budapest-Milánó magyar branding teszem hozzá) kislányokon és kisfiúkon, akik finom undorral kezeltek. Lehet, ezért kötöttem ki a reklámiparban.

És lehet, ezért nem tudnék jó reklámot csinálni a Vintednek, mert nekem a használt ruha sosem a felhőtlen cserélgetést jelentette, hanem azt a mélységes nyomort, amiben éltünk, dacára annak, hogy a szüleim feketére dolgozták magukat, igaz az oktatásban meg a gyermekvédelemben, ami sosem számított lóvés helynek.

Ma már nem hordok használt ruhát, és ami pénzt keresek, rálocsolom a kislányomra, hadd válogasson a kedvére a Pepcóban rózsaszín és rózsaszín között.

Az idők változnak. :)

[prokee]

Csörög a telefonom, kiírja, hogy a szomszéd város óvodája hív.

Nézek bambán, ki a faszom kereshet engem egy oviból, pláne egy másik városból.

Közben lecsörög, de gondoltam, mégiscsak visszahívom.

Kiderült, hogy hát nem, a mi kis falunk óvodája hív, onnan is a vezető. Harminc éves fennállásukat ünneplik a hétvégén, nagy bulika lesz, és hát azt találták ki, hogy az ovisok szív alakot formáznának a réten, és valakinek ezt le kéne fotóznia.

Rólam meg azt rebesgetik a faluban, hogy van erre alkamas repülő eszközöm, hát nem lehetne-e, hogy...

Nyilván lehet, amúgyis imádom a kis falunk minden buliját. Mondom is, hogy ja, natürlich, gerne, óvodavezető néni meg boldogan dankézik.

Nekünk meg megvan a szombati programunk a lányommal.

[fovarosiblog]

Így segíthetsz Iványi Gáboréknak

Kedves Barátaink!

Egy ideje (az anyagi problémák mellett) azzal is küszködünk, hogy szinte teljesen visszaesett a tartós élelmiszeradomány mennyisége mindenütt. Hiába kapjuk a kétségbeesett levelet a rászorulóktól, nemhogy nekik nem tudunk sokszor élelemiszercsomaggal segíteni, de most már (október 7-e óta) nem kapunk támogatást a központi konyhánkra sem, így a napi 655 adag ételhez is segítséget kell kérnünk. (Óvodásaink, iskolásaink, hajléktalanok és nehéz helyzetben lévő dolgozóink számára főzünk.)

Kérjük, ha a Dankó utcában járnak, és tehetik, hozzanak nekünk tartós élelmiszert, cukrot, tejet, lisztet, teafüvet, zsírt, margarint, konzervet. Nagyon örülünk búzadarának, lencsének, sárgaborsónak. Boldogan fogadjuk a gyerekek számára a száraz szalámit, sajtot, gyümölcsöt, zöldséget, édességet.

A Domestos és a folyékony szappan kelendőek még nagyon.

Sajnáljuk, hogy meg kell említenünk, de kérjük, csak olyasmit hozzanak, aminek a szavatossága nem járt le. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a 2016-ban lejárt liszt, vagy két éve lejárt tartós tej nem kiosztható, ellenben nagy gondot jelent megszabadulni tőlük. Tekintsük embernek rászoruló felebarátainkat is!

A Dankó u. 11. szám alatt éjjel-nappal várja adományaikat a portaszolgálat. Kérdéseikkel, felajánlásaikkal keressék Borsányi Aranka kollégánkat. Telefon: +36 70 459 36 81. E-mail: ari@wjlf.hu

Hálásan köszönjük!

(2023. október 18.)

@kozszolg

[mindenhangulathoz13]

Egy bölcs nő egyszer azt mondta: leszarom. És boldogan élt míg meg nem halt.

[csacskamacskamocska]

Utólag

Volt egy pasas akivel együtt éltem, és bár kb semmi közös nem volt bennünk én picsa szerelmesen kezdtem bele a kapcsolatba. Elvarázsolódtam attól, hogy végre egy FÉRFI engem akar, tud és szeret szexelni, izgatónak, gyönyörűnek lát. Ez az érzés annyira magával ragadott, hogy minden erőmmel igyekeztem eltekinteni minden mástól. Közben volt egy szinte gyerekes, de nagyon vonzó romantikus hős világa is. Mereven becsületes volt. Egynek tartotta magát sz utolsó lovagok közül. Kivont szablyás védelmező, akinek a dárdáján lobog az imádott nő hímzett bugyogója. Sokáig nem lehet fenntartani egy olyan kapcsolatot se, ami a szexen kívül semmilyen igényét nem elégíti ki az embernek. Hiába volt minden kényeztetésben részem, a belső világom szenvedett az unalomtól. Nem mentünk sehova, nem csináltunk semmit, nem voltak terveink, nem volt jövőkép, az élet csak a mindennapi taposómalom és a szex volt. Iszonytatóan sokáig szállítottam a kapcsolatba a tartalmat, míg végül kimerültem. És amiben kimerül az ember, ugye... ott rés is keletkezik.. ugye... hát fülig beleszerettem valaki másba, akinek meg teste nem volt, csak agya. Amíg együtt voltunk, a pasas állította, hogy ő szerelem nélkül nem tudna dugni vagyis nem akarna vagyis nem, nem, szerelem nélkül semmi értelme! Én úgy voltam vele, hogy ne legyen az ember képmutató, szerelem nélkül is lehet dugni, lánykoromban én is szexeltem szerelem nélkül is, csak a szexért, nem látom benne a kivetnivalót. Az egy más dolog, hogy az ember a párkapcsolatában hűséges, de ne mondjuk azt, hogy szerelem nélkül nem lehet vagy nem jó vagy, hogy szerelemmel jobb. Nem általános érvényű dolgok ezek, hanem egyéni és alkalmi gondolatok meg érzések. Hát, vérre menő vita volt. Kicsit bosszantott amikor a szakíts után a pasas tucatnyi nővel feküdt le. (onnan tudtam, hogy a fiammal továbbra is tartotta a kapcsolatot, és néha szivárogtak hírek, főleg olyasmi ami a fiamat összezavarta. Ennek nyilván nem örültem) Csupán azért bosszantott, mert nem mondhattam neki, hogy helló, emlékszel a vitánkra? Emlékszel, hogy micsoda hevesen kardoskodtál, hogy te biztosan nem akarnál érzelmek nélkül dugni... Leszarom kivel vagy, csak a vitatéma érdekel. Látod, hogy működik ez, baszod, csak nem mertél vele szembenézni. Nem illett a Lovag imidzsbe. Végül két nő maradt, akik közül választania kellett. Magamban nevetem, ha így, akkor nagy szerelem nem lehet egyik irányba se. Vajon mi lehet a választás alapja? Melyikkel jobb szexelni? Vagy valami más? A lánnyal aztán 7-8 évig megvolt a kapcsolat, sosem költöztek össze, nem is értettem (mondom, pár évente elért valami hír a pasasról, amúgy teljesen érdektelen volt, a szakítás után sosem beszéltem vele többet. Nem volt miről). Nem nagyon értettem, hogy se gyerek nem lett, se házasság, a pasas elkezdett öregedni, hát mire vár még?

Meséli a fiam, hogy szakítottak, de már van barátnője. A kolléganője. Na, ez gyors volt. Vajon mióta volt már tervben, hogy ha nem lenne kapcsolatban, akkor csak megdugná ezt a nőt? Vajon a barátnője hitt benne, hogy nem vonzódik a kolléganőjéhez? Vajon elhitte a sztorikat, hogy ugyan, nem kell féltékenynek lenni, ugyan, XY semmit sem számít, ráadásul kolléga, hát házinyúlra nem lövünk?

Őszintén remélem, hogy a közös munka ad beszédtémát nekik, és végre csinál valakivel gyereket és boldogan élnek. Mert nincs a csávóval semmi baj, nem rossz ember, nem tett ellenem semmit, olyan amilyen. Éljen boldogan! Mindig furcsa, hogy valaki, akiért annyit bőgtem, aki felkavarta az életem, most ennyire nem számít. Csak egy sztori, egy gondolatsor. Egy plasztikusabb szereplő az írásaimban. ;)

És biztos vagyok benne, hogy az én orromat is rengeteg mindenbe bele lehetne verni utólag. Nagy szerencse, hogy ŐK nem blogolnak. :D

[pokmajom]

Málta kicsit egyfajta laboregere az európai migrációnak, ahol persze, nem feltétlenül ugyanazok a megoldások és problémák jönnek ki, mint más országokban, de mindenképpen érdekes ezt, egy magamfajta bevándorló is meg nem is szemével nézni. Az egyik leglátványosabb jelenség, a Bugibba nevű település átalakulása, ami különösen így késő ősszel látható jól, mikor nagyjából eltűnnek a turisták. 9 éve ez még egy kicsit lepukkant, de olcsó nyaraló hely volt, tömve pecsenyére sült, brit prolikkal, de kb akkor kezdődött, hogy az idejövő kelet-európai, szicíliai meg harmadik világbeli melósok kezdtek nagyobb számban itt lakni. A munkaerő igény növekedésével, inkább az ázsiai és afrikai bevándorlók száma nőtt, az ingatlanok fejlesztése meg csökkent. Így viszont megmaradtak a 60as években épült kockaházak, amiket az egyre növekvő afrikai, fülöp szigeteki, nepáli, pakisztáni és minden más nagyon szegény országból beengedett emberek, boldogan birtokba vettek. Meg persze maradtak a máltai nyugdíjasok is, akik mellett még a régebben itt olcsó ingatlant vásárolt brit nyugdíjasok képviselik az európai lakosokat. Régebben még voltak hírek balhékról, de a harmadik országból érkezőket, a kis szigetállam nagyon szigorúan tudja fogni. A legkisebb hiba és azonnal kitoloncálják az illetőt. Hozhatják ugyan a családjukat és ők is dolgozhatnak, de ma már az egyház is felszólal az ellen, hogy a nagyon kemény szabályozás miatt, ezek az emberek sokszor szinte rabszolga sorban sínylődnek. Mivel folyamatosan nő a munkaerő igény és az építő ipar, szinte teljesen a vendégmunkásokon alapul, azért kicsit javul is a helyzetük. Így novemberben, esténként, Bugibba egy nagyon furcsa hangulatú hely lesz, ahol a lepukkant házak között, pezsgő éjszakai élet folyik és a bárokban együtt isznak a fekete meg ázsiai emberek, a máltai nyugdíjas, máltaiul beszélget az arab szomszédjával és minden nációnak szuper kis éttermei vannak, kb az otthoni ízekkel és design-al. Az építészeti díszletekkel együtt, kicsit olyan, mintha az ember egyszerre lenne afrikában, ázsiában és kelet-európában, de alapvetően biztonságos és van egy nagyon pozitív vibe-ja. Szerintem, nagyjából a legjobb esti program most Máltán, azoknak akik már unják a sterilen berendezett középkori városokat, meg a többi turistát.

@hazakmegemberek

[takemetochurch13]

Kidobtam volna a fényt és a csillogást azért cserébe, hogy lehessen egy szép családom

Boldogan festettem volna ki a kis szobát

[otthonzulles]

gecire felbasz ez a kis apróság, amit az @atlatszo-ról kezdve olvastam

A kalocsai érsekség felújítás címén már több mint 10 éve lezárta a város főterét, annak kellős közepén megakadályozva az áthaladást.

Bábel Balázs érsek hetvenedik születésnapjára (2020/11/22) 0rbán érkezik látogatóba, akinek feltűnik, hogy a főtéren a Hotel nem az egyházé?* Még nem. Napokon belül kitömi a világi kormány az egyházat 2 100 000 000 forint adófizetői pénzzel, hogy megvehessék azt az épületet is. Bábel atya vérszemet kap, és kilobbizza, hogy a teret se kelljen visszaadniuk.

A 133 bátor patkány boldogan megszavazza, hogy a főtér 100 évre az egyház kezelésébe kerüljön (2021/12/16). Májusban a KESMA-Baon már arról cikkez, hogy "hamarosan" elkészül az elkerülő út, mellékutakat áldoznának be hogy az egyház játszótere vígan épülhessen tovább. Nem történik persze semmi, azon kívül hogy 2022 decemberében a kormány a beruházáshoz további 1,6 milliárd forint támogatást nyújtott a szentfazekaknak.

Ugrás 2024-re, a fideszes polgi - Filvig Géza elvtárs - szóban azt mondja a természetesen fideszes képviselőtestület előtt, hogy Nem, nem akarunk átadni utakat állami kezelésbe, hogy megvalósulhasson végre egy a valódi főteret elkerülő belvárosi út, majd írásba foglalják, hogy de, akarnak. A város kasszája üres, a BM-nél pályáznak többek között bérkifizetésre is.

itt tartunk. címkefelhőbe olyanokat, hogy önkormányzatiság szétverése, bábok beültetése, mindent az egyházaknak, beruházás (beton), beruházás (beton), beruházás (beton), a helybeli lakosok torkon vannak szarva. tegyük persze hozzá:

*emlékeztek arra a videóra, amikor orbán pr-ból tarlóssal villamosozik, és a csúti napóleon az elsuhanó házakat szemlézi, hogy ez és ez még miért nem a "tiétek", Tarlóséké? Ennyire beteg ez az ember és ugyanennyi mérlegelés előzte meg a Fudan egyetem vagy Mini-Dubaj projektet is.