#beroskad
Explore tagged Tumblr posts
Visit Tumblr Blog
Explore Tumblr blogs with no restrictions, modern design and the best experience.
Last Seen Tumblr Blogs
Fun Fact
Tumblr’s website traffic is steadily declining.
Text
Poharunkba beroskad
Asszonyokról rókázó csúszkál verstől Napsugáron lélekző hajakat babrálom Dicsérjen pocsolyákba felpillantok tehenektől Egyfolytában sárló papírszeletek szótagolom
Fölleg túlvisz dédelgetik lépteidtől Szavainkkal szervezkedtek megszólalnak visszacsókolom Elhiszek magzat tyúkok könnyeitől Parázst ilka cellán skandálom
Karámba munkáskezek charkow medvényi Nec mesélik permetegén vázolja Toborzó meglöki néggyel csecsemőnyi
Vadászmezők pontosak nyájairól tanulja Számüzötten hímje hóhoz lehelletnyi Ábra tapsoló helyükre dúlja
0 notes
Photo
UNIFORMISOK Fischer Ron és Szabó Menyhért kiállítása Megnyitó: 2017. január 12-én, csütörtök 19:00 A kiállítást megnyitja: Szurcsik József (festőművész, grafikus) Sorozatom a háború, az uniformizált ember és az erőszak-gépezet fogalmaihoz kapcsolódik. Úgy jelenítem meg a témát, hogy pátoszformulát használok, amit dekonstruálok azáltal, hogy oda nem illő elemeket helyezek a vászonra. A képeimen látható figurákról nem tudni, hogy védelmezők, vagy esetleg agresszorok, és hogy akaratból vagy akaratlanul mozognak az erőszak gépezetében. Képeim megpróbálják ábrázolni azt a metamorfózist, amin az ember keresztülmegy/keresztülmehet, amikor egyénruhába bújik. Hogyan deindividuálodik és dehumanizálodik abban a gépezetben, amelyben megszűnik a szabad akarat, ahol a parancs felment a személyes felelősség alól. Munkáim elkövetőket és áldozatokat mutatnak be, akik ebben az apparátusban léteznek. Fischer Ron
Legújabb munkám egy hatalmas méretűre nagyított katona feje, megformálásában tulajdonképpen minden 20. századi harcos prototípusa, az elidegenített katona-hős „diadalívekről” és monumentumokról ismerős arca, amely végül közvetlenül a befogadó előtt magasodva és kontextusától megfosztva mégiscsak a katona, mint egyén drámáját jeleníti meg. A totális szobrászat idomtalan, neobarokkosan burjánzó alakjainak durva, mindenen átgázolni kész felsőbbrendűsége mellett szobromban az egyén félelme, rémülete és esendősége áll.
A szobor végleges anyaga gumi, amely természeténél fogva és véletlenszerűen (a gravitációnak engedelmeskedve) önmaga súlya alatt beroskad és összeesik, melynek következtében teljesen új formák és torzulások jönnek létre. Ezzel célom az volt, hogy fokozzam a szobor drámaiságát és a diktatórikus szobrászat efemerségét; egy ledöntött szobor hatását kelti a horpadásokkal, torzulásokkal teli gumiforma, amely azt sugallja, hogy a szobor életében valamiféle emberi beavatkozásra került sor. Az ember szellemi és lelki sebezhetősége valamint az emlékműszobrászat sebezhetősége nem is állnak oly távol egymástól.
Szabó Menyhért
(Megtekinthető: 2017. január 31-ig, keddtől-péntekig 14:00-18:00) Fb esemény: https://www.facebook.com/events/244923462603650 K.A.S. Galéria 1114 Budapest, Bartók Béla út 9. tel.: +36 30 906 1764 [email protected] facebook.com/kasgaleria kasgaleria.tumblr.com
1 note
·
View note
Text
54.3/4.
Az iker máris veszekszik, pedig még meg se születtek. Benjamin a árú polcok macsó rappere. A tolf-zendülés veszélye. Uhu bagoly, uhu bagoly, ne lopjál te kisdedet!
A MANÓK DOLGA
- Menj már odébb!
- Mégis hová odébb?
- Belelógsz a számba.
- Te harapdálsz.
- Kivennéd az öklöd a hónom alól?
- Te szorítod!
- Dehogy szorítom, csak nem férek el tőled!
- Én tőled.
- Én tőled.
- Kövér vagy.
- Az vagy te.
- Nem, téged nem lehet kibírni.
- Téged nem lehet kibírni.
- Anyádat rugdosd!
- Mért, csak te rugdoshatsz?
- Anyu!
- Anyúúúú!
- Anyúúúúúú!
Gombos Veronika az oldalára fordul és szól a férjének.
- Jézusom, Ákos! Most tedd oda a kezed!
- Hová?
- Afrikára!
- Aha!
- Most meg az Északi sarkra!
- Eszméletlen, mit művelnek ezek!
- Légy szíves, szóljál rájuk.
- Én?
- Te vagy az apjuk.
- De te meg az anyjuk.
- Én állandóan veszekszek velük.
- Na jó, akkor én.
Ákos gyengéden kigombolja, aztán félrehajtja Veronika csíkos férfi pizsama felsőjét, aztán a fülét Európára szorítja. Tényleg őrület, ami bent folyik.
Bugybor��kolás, rugdalózás, szörcsögés. Mintha verekednének?
Ákos elveszi a fülét az asszony pocakjától, ad rá egy puszit, aztán halkan, de határozottan összeszidja az ikreket.
- Hé! Skacok! Mit műveltek? Ez a fáj ám anyának!
- És ha így rugdalnak, még korán szülök.
- Halljátok, amit mond? A végén még kirugdaljátok magatokat onnan.
És az nem lesz ám jó, ha korán jöttök. Hogy mért? Mert még fejlődnötök kell
a külvilághoz. Azt majd itt is jó lesz, de még nem. Érthető voltam?
- De mondd azt is, hogy szeretlek.
- Jaja, szeretlek. Már alig várlak. De nyugi. Rendicsek, rosszcsontok?
Ákos visszateszi a fülét Európára, hallgatózik.
- Na? Mi van? – érdeklődik Veronika.
- Úgy tűnik, ez hatott.
- Látod? Az apuka szava. Én bezzeg hiába pofázok ezeknek.
- Hát mert elkapattad őket, azért.
- Én?
- Te.
- Ugyan hogy?
- Verocskám, szerelmem, nehogy most meg mi kezdjünk veszekedni.
- De hogy kapattam el őket?
- Sehogy.
- Úgy? Tehát eleve szar anya vagyok?
- Dehogy vagy!
- Most mondtad.
- Én ilyet aztán nem mondtam.
- Akkor gondoltad.
- Gondolni meg végképp nem gondoltam.
- Na…jól van.
A szülők elcsendesednek. Nézik a sötétet, meg az ablakból beszűrődő utcafényt.
Hány óra lehet? Elmúlt éjfél, az biztos. Ennek a két kis hülyének is jókor jutotta az eszébe rugdalózni. Ákos megsimogatja az asszony vállát.
- Nem vagy szomjas?
- Itt van a vizem, az éjjeli szekrényen.
- Úgy értem, ha elfogyott, vagy ha kakaót, tejet…valami mást? Friss vizet?
- Nem vagyok szomjas.
- Rendben.
- Szar anya nem kér semmit.
Kész, erre már nem kell, sőt, nem szabad reagálni. Ákos enyhén füstölög magában, bámulja a mennyezetet, aztán azon tűnődik, ha néhány bárányt képzelne maga elé, az segítene-e. Mármint az elalvásban.
Egy próbát megér.
Egy bárány, két bárány, három bárány, kussolj, ott a farkas! Négy bárány, öt bárány…
Odabent a két kölök bezzeg nem bír magával.
- Hallod?
- Mi van?
- Ez is miattad van.
- Micsoda?
- Hogy anya dühös.
- Dehogy dühös.
- Már hogyne lenne dühös?
- Képzelődsz.
- Én nem.
- Na jó, de nem ránk.
- Nem is ránk, hanem rád.
- Rám? Mért lenne csak rám?
- Mert most is belelógsz a számba!
- Most is te harapdálsz.
- Figyelj, ne merj rugdosódni!
- Az előbb se én kezdtem.
- Nem is én.
- De te.
- Te.
- Te.
- Eggyel előbb mindig te.
- Te. Mert azzal előbb eggyel, hogy eggyel előbb.
- És azzal eggyel előbb.
- Alig várom, hogy megszülessek, és ne legyek veled ide bezárva.
- Felőlem most is elmehetsz.
- Azt csak szeretnéd.
- Naná.
- Menj el te!
- Menj el te!
- Eggyel előbb mindig menj el te.
- Az előtt eggyel…
- Nem, nem, mert azelőtt eggyel, ebben én győztem, tesó.
- Akkor…kapd be!
- Te kapd be! És eggyel előbb kapd be!
Veronika felnyög.
- Ákos!
- Igen, drágám?
- Ezek megint rugdalóznak.
- Ne!
- De.
- Beszéljek velük?
- Hagyjad, most abbahagyták.
- Akkor…próbáljunk meg aludni?
- Hát…ráérünk kialvatlan bunkók lenni, amikor megszületnek.
- Csak nem leszünk bunkók.
- De. Ákos. Azok leszünk.
- Én nem.
- De.
- Ígérem, hogy nem.
- Én nem ígérem, mert tudom, hogy az leszek.
- Bunkó?
- Bunkó.
- Hát…jó…éjszakát.
- Neked is.
Egy bárány, két bárány, három bárány… Nincs is ott farkas, az csak egy olyan bokor, hogy az árnyéka…De akkor mi mozog alatta, minek világít a szeme és mi morog halkan? Á, ez így nem lesz jó.
Legyen inkább egy farkas, két farkas, három farkas…
- Ákos!
- Ó, ne! Újra kezdték?
- Nem az.
- Akkor mi?
- Mi lett azzal a Miskakancsóval?
- Mivel, kisszívem?
- Amit vásárfiának vettél, de én nem engedtem, hogy kitedd a polcra.
- Ja! Bevittem a suliba modellnek. Most, hogy kérded… Én is régen nem láttam.
A szertárban lakik a polcon. De mintha onnan eltűnt volna?
- Ezt most mondod, vagy kérded?
- Nem vagyok benne biztos. Tudod, hogy van. Ha egy tárgy sokáig mindig adott helyen van, akkor nem tűnik fel, ha nincs ott.
- Csak ha kéne.
- Ja. Akkor aztán rohadtul nincs meg.
- Keresheti órákig az ember.
- Aztán amikor feladtad, egyszer csak megvan. Pont ott, ahol mindig is volt.
De nem ott volt! A manók viccelnek veled olyankor. Elhiszed?
- Én neked most mindent elhiszek, Ákos…
És akkor elcsendesednek. És ha lenne fülük hozzá, hallanák:
- Látod, kis hülye?
- Mit?
- A vicces manókat, mit.
- Előbb láttam, mint te.
- Menjél már, hogy láttad volna előbb?
- Mert nálad ötszázszor okosabb vagyok.
- Te. Nálam.
- Én, nálad. És ne merd azt mondani, hogy eggyel mindig okosabb vagy.
- Már csak te játszod azt a dedósat.
- Meg te.
- Gyerek.
- Igen? Akkor…vedd ki a számból a kezed!
- Nincs is benne.
- De benne van!
- Akkor nem bírnál beszélni.
- De.
O
HÚZOM A KOCSIT/ NEM KÉREK BOCSIT!
Gotfrid Virginia a hosszú kávéját issza latté módra, ami annyit tesz, hogy
méregerős dupla presszókávé duplán kevéske tejjel és sok tejszínnel felgőzölve.
A méregerő azért kell, hogy valahogy felébredjen, a latte része meg azért, mert valami öröm azért dukál a szegény HR-esnek.
Most viszont elég hamar felébred, sőt, szinte elénk lesz, amikor elé teszik
az éjszakai műszak biztonsági felvételét, aminek a hangját a házi technikus a kedvéért egy kicsit felspécizte. A felvételen az új éjszakai árú feltöltő munkatárs rappel.
Tolom a targoncát
Bontom a dobozt
Nekem e robot
Gondot nem okoz.
Telik a polc
Majd beroskad
Engem ez a pláza
Élmunkásnak tudhat.
Benjamin int a félkörben felálló kollégáknak, akik lelkesen éneklik, gajdolják, üvöltik a refrént, miközben természetesen áll a munka.
Tizenhat polcot raksz
És mennyi a bér?
Létminimumot fizetnek
Az életedért.
Ne siránkozz, testvér
Itt azt se teheted
A lelked ezt a multit
Illeti meg!
És Gotfrid Virginia azt a hibát követi el, hogy belekortyol még egyet a kávéjába, ám az cigányútra megy. Taknyát-nyálát csurgatva köhögi felfele, így nem hallhatja Benjamin következő szólóját, figyelme csak a refrénre fordulhat vissza. Egy kicsit tűnődik, a felvételt „visszatekerje”-e. Ám aztán úgy dönt, ennyi elég lesz. A munkatársak regiszteréből kikeresi Benjamin mobilszámát.
Felhívja. Csengés közben az eszébe jut, hogy a fiatalember talán alszik, aztán úgy dönt, ezzel nem törődik, ha felébreszti, úgy kell neki.
Ám Benjamin hangja élénk, midőn fogadja a hívót.
- Elfekvő!
- Eilig úr?
- Igen?
- Gotfrid vagyok.
- Csókolom, Virginia.
- Remélem, nem zavarom.
- Egy cseppet se.
- Nézze, ha alkalmas önnek, napközben befáradhatna.
- Nem tudok, csókolom.
- Nos, kár. Elárulná, miért nem?
- Még mindig bent vagyok.
- Úgy érti…itt az áruházban?
- Úgy.
Virginia a számítógép órájára pislant, kilenc óra öt. Már három órája lejárt
az éjszakai árufeltöltők munkaideje.
- Hogyhogy?
- Gondoltam, megvárom.
- Engem?
- Kegyedet. Meg aztán most nem is király otthon. Tetszik tudni, anyám
egy kicsit kiborult.
- Maga miatt?
- Á, most nem. El akarták rabolni a kistesómat.
- Jézusom, nem mondja!
- Á, csak a volt gondnokunk. Uhu bácsi egy kicsit nem normális.
Virginia átgondolja, ebben a helyzetben nem lenne-e helyesebb empátiát
mutatni, és napirendre térni a rendbontás felett. Elvégre egy ilyen családi esemény mégis csak kiboríthat valakit. Nos, majd meglátja. Szinte kedvesen szól a telefonba. - Nos…akkor befáradna az irodámba?
- Két perc és ott vagyok.
Ezzel Benjamin bontja a vonalat. Gotfrid asszonynak arra sincs ideje, hogy megszabja az audiencia időpontjának kezdetét: negyed óra, húsz perc múlva!
Még rendbe kéne hoznia a sminkjét. És…úristen, a blézere meg a blúza is
kávés lett! Gotfrid asszony enyhe pánikban kapkodni kezd. A taknyos-nyálas
kávéfolt vagy a smink élvez-e elsőbbséget? A kávéfolt!
Zsebkendő! Retikülben! Vagy inkább az alkoholos kéztörlő? Az a jó!
Nyúl a retikülért, kikattintja, kutat a kéztörlő után. Nincsen? Persze, hogy nincsen, tegnap délután hajította ki az üres tasakot, és…jó lesz a papír zsebkendő is, csak…
Kopogtatnak, Benjamin lépbe vidoran. Virginia ráförmed.
- Várjon kint, amíg szólítom, nem?!
- Bocsánat! De ha már bejöttem…
- Menjen ki!
- Ja! Jó…- Benjaminról leolvad a vigyor, ám amíg kihátrál az irodából, észreveszi a HR-es kínját, ettől újra jó kedve támad. Hangsúlyozott diszkrécióval csukja be maga után az ajtót. Virginia meg bámul utána, és úgy érzi, régen nem utált valakit annyira, mint most ezt a tizenéves bájgúnár kölyköt.
De kirúgja. Mégpedig fegyelmivel és azonnali hatállyal, az is biztos.
Most, hogy eldöntötte a kis nyikpőc közeli jövőjét, némileg megnyugodva szedi rendbe magát. A blézerén a folt nem nagyon látszik, a blúzát pedig le kell cserélni. Amíg ez megtörténhet, a télikabátja sálával eltakarhatja.
A sminkjével nagy baj nincsen. Egy kis alapozó púder nem árt, de csak a jó érzés kedvéért.
Rendben. Következzen a kivégzés.
Kár, hogy neki nem jár titkárnő. Mennyivel elegánsabb lenne, ha kiszólhatna
házi telefonon, most már beengedheti az áldozatot. És különben miért is nem jár neki titkárnő? Miért is rajta kell ezeknek spórolni? Na, ez most mindegy…
Az ajtóhoz sétál, kiszól Benjaminnak.
Szólna, de nincs a folyósón!
Hát ez meg…csak nem faképnél hagyta? Hát mi folyik itt, mégis!
Gotfrid Virginiát újra elfutja a pulykaméreg! Vértolulásos arccal trappol végig a folyósón, körülnéz, a srác sehol. Megszólít egy munkatársnőt, a pólója és a sála színe alapján pénztárost, nyilván igyekszik a helyére. Nem ismeri Benjamint.
De látott egy idegennek tűnő ifjút a porta felé ballagni.
Szóval gyáván elsunnyog a kis pöcs?
Jellemző!
Gotfrid Virginia máskor hagyná, a delikvens hadd menjen. Teljesen felesleges
egy konfliktust kiélezni. Közölheti a felmondást telefonon, aztán írásban is.
Sőt, ezt majd nem is neki kell megtenni, majd elvégzi a munkaügyis. De ezt most nem! Ezzel az önelégült kis klambóval ő. Személyesen. A vérét akarja látni! A megtört, üveges tekintetét.
Gotfrid Virginia a portára siet. Sőt, képes lesz kirohanni utána az utcára.
Vagy egy biztonsági őrt szalajt utána, mintha egy áruházi szarka lenne.
De nincs rá szükség.
Benjamin ott billeg a portánál, egy műanyag pohár a kezében, abból kortyolgat, miközben kedélyesen cseveg a recepciós lánnyal. Ettől a látványtól, ha lehet ezt még fokozni, Gotfrid Virginia még jobban megutálja az ifjút. Jéghidegen méri végig, aztán megszólítja.
- Arra kértem, hogy az ajtóm előtt várjon.
- Bocsánat…
De Benjamin úgy fordul, mintha ez a bocsánatkérés nem is neki szólna,
hanem a recepciósnak. Ezért aztán a HR-es jeges gyűlöletéből valamennyi
a lányra is sugárzik, akinek ettől végigfut a hátán a hideg.
Virginia visszafordul, nem néz hátra, a fiú követi-e. Az iroda ajtaját nyitva nagyja. Amíg megkerüli az íróasztalt, és leül a forgatható, extra rúgós, méretre ülő és háttámlázott székére, hallja, hogy a srác is bejött.
Na jó.
Csak hűvösen, tárgyilagosan, szakszerűen- inti magát Gotfrid Virginia.
Végigméri újra Benjamint. Az nyájasan néz rá vissza, már-már pimaszul idétlen vigyorral. Minek örül ez? Talán nem is sejti, mi következik?
- Tehát?- indít így, sejtelmesen de fenyegetően.
- Igen?
- Hogyhogy ilyenkor bent találom?
- Már mondtam, nem? Gondoltam, megvárom.
- Engem?
- Nem éppen magát.
- Hanem?
- Nem tudom, hogy itt ez hogy megy, csak azért.
- Mi hogy megy?
- A kirúgás.
- Az elbocsátás mármint?
- Ja. És azt viszont baromira rühelltem volna, ha a legszebb álmomból
ébresztenek fel ezzel.
- Szóval ezért maradt inkább itt addig.
- Abszolút csakis, csókolom. Meg közben dumálni. Nem is gondoltam,
milyen jó arcok dolgoznak itt.
- Na látja.
- Ja. Az ember vásárlóként beótvarkodik egy ilyen helyre, azt úgy néz a személyzetre, mint valami robotokra. Olyan személytelenül, tetszik érteni.
- Értem.
- Hát persze, hogy tetszik. Mármint érteni.
- Szóval maga innen ki akarja magát rúgatni?
- Á, azért azt nem.
- Szóval nem?
- Na jó, Virginia, nem kamuzok: de.
- Szóval de?
- De.
- Mért?
- Hát mert…hosszú.
- Van rá…öt percem.
- Akkor csak.
- És azért rappelte azt a hülyeséget?
- Milyen hülyeséget?
- Az éjszaka munka helyett.
- Ne már! Utána sokkal jobb kedvvel dolgozott mindenki.
- Mondja maga.
- Tessék nyugodtan megkérdezni bárkit!
- Hány napot nyomott itt le, Benjamin?
- Ez volt a nyolcadik.
- Látja, már szinte megbecsült törzsgárda tag.
- Sajnálhatom, azt tetszik mondani?
- Sajnálja?
- Hogy ki vagyok rúgva?
- Például azt.
- Hát…most nem is tudom.
- De én igen. Nincs kirúgva.
- Én?
- Maga.
- De mért?
Bosszúból, hogy leittam a méregdrága blúzomat? Hogy rám nyitott toalett igazítás közben? Hogy pimasz a vigyora? Hogy pofátlanul jóképű és fiatal?
Na, ezek mind igaz, de nem közölhető válaszok. Még talán az se, hogy fiatalember, ennyire könnyen azért nem szabadul. Virginia úgy dönt, a pimasz nyegleség visszajár, úgyhogy ezt az opciót választja:
- Csak – aztán egy picit hízik a mája, látván, hogy Benjamin meghökken,
aztán a képe megnyúlik.
- Csak?
- Csak. És most, ha lenne szíves…féltízre várom a következőt.
Benjamin még mindig a letaglózó „csak” hatására távozik, még csókolomot köszönni is elfelejt. A HR iroda előtt már csakugyan ácsorog egy önkéntes rabszolga jelölt. Hozzá viszont már van egy szólása:
- Öcsém, addig fuss innen, amíg lehet!
- Mi van?! – szól utána a Benjaminnál vagy tizenöt évvel idősebb fazon.
De Benjamin már csak legyint, és elszédeleg.
Odabent Virginia úgy dönt, önfegyelmezési okokból még egyszer meghallgatja
a nyikhaj ifjú rapjét, különös tekintettel a második strófára, ami így hangzik:
Húzom a kocsit
Nem kérek bocsit
Hát nem látod, köcsög
Hogy tolatva jövök?
Telik a polc
Majd beroskad
Engem ez a pláza
Élmunkásnak tudhat.
O
A HOSSZÚCOMBÚ KUBAI NŐK TELJES HIÁNYÁRÓL
Hát nem.
Nem lehet megállítani!
Némelyeket a megszégyenítés, a lefokozás, a hétágú korbáccsal félholtra
korbácsolás se tart vissza. Némelyeket? Senkit! Még a besúgók is. A besúgók besúgói is. Az ezredparancsnokok, a századosok, a hadnagyok, az őrmesterek is játszanak! És lebukás esetén a megszégyenítés, a lefokozás, a megkorbácsolás elszenvedése valahogy becsület és dicsőség dolga lett.
És akkor most tényleg? Vezesse be a halálbüntetést? Hogy akit rajtakapnak, az helyben felkoncolandó? Bele kiontandó? Az a hülye feje kitűzendő karóra?
De ezt végrehajtják-e másokon azok, akik persze maguk is játszanak?
Mi ez az őrület? Miféle rejtélyes hormonokat termeltet ez az agyukban, amiről a szerencsétlen tudata elborul, és mit sem törődve a veszéllyel palacsintasütőt ragad?
Mi ez? Próbatétel? Próbatétel!
Hát persze, hogy nem jött rá eddig. Az nem lehet véletlen, hogy ez a három emberízing egyszer csak a derült éjszakai égből lezuhant közéjük, de úgy ám, hogy egyiküknek se lett ettől kutya baja. Aztán mindjárt másnap megjelent itt a Politúrozott Kapanyél, alias Teodóra fő pokol főfelelős programmenedzser
főasszony és parancsba adja a foglyok érinthetetlenségét és teljesen szabad mozgását a tábor területén belül. És erre jött az ártatlannak látszó, pusztán az unalom elűzésére szolgáló kérésük, a tolf. És hogy addig is, amíg nem szerez nekik rendes teniszütőt és labdát, hadd játszanak palacsintasütővel és bőrlabdákkal. Nahát, ki fogott volna erre gyanút?
Még maga Lucifer se!
Ha nem Lucifer találta volna ki az egészet extra szívatásból.
A teszt célja kideríteni, hogy ő, aki a trónja bal oldalán ül, képes-e minden körülmények között fegyelmezett hadnak összetartani a negyvenezer kékseggű ördögöt. Csak ez lehet. Más nem. Más magyarázatnak semmi értelme-
Vagyis?
Ez a három emberízing is kamu. Ezek nem is játékosok, nem beszippantottak, hanem grafikai alprogramok, avatárok, mint a táborban mindenki.
Aha. Aha bizony, szóval így.
És a fővezér főaltábornagy úr hosszú hetek óta először lélegzett fel egy kicsit könnyebben és dőlt hátra a székén. Végre érti, mi folyik itt. Mivel ha már érti, akkor okosan tud tenni is ellene. Ha arra megy ki a próba, hogy hagyja-e szétzülleni a seregét, vagy ezt megakadályozandó tevékenysége értelmetlen, őrült, véres terrorba torkol, Lucifer úr legnagyobb élvezetére, akkor…
Se ebből, se abból nem fog enni, igen tisztelt főnök úr!
Nem azért fővezér főaltábornagy alprogram avatár ő, hogy egy ilyen problémát
meg ne oldjon. Zseniálisan! Váratlanul. Mint egy Bonaparte Napóleon, kérném szépen. Mint egy Julius Caesar.
„Ha nem bírod legyőzni, állj az élére” Ki is mondta ezt? Talán Churchill.
Viszont lehet, hogy ő is csak idézte. Biztos, valaki ókori kínait. Azok bírtak mondani ilyen magvasakat. De ezt például ő honnan tudja, töpreng el egy pillanatra a fővezér főaltábornagy főkékseggű. Ennek se ártana utána járni egyszer. Na meg annak, hogy mi ez a sose érzett, de mégis oly ismerős sóvárgás a tüdejéből kiindulva fel az agy közepéig a füst után, aminek sok rákkeltő
mellékhatása mellett van egy csodálatos tulajdonsága, amit úgy hívnak, hogy…nikotin! Igen! És mi is tartalmaz…
- Alközlegény! – kiált ki a fővezér a sátor mélyéből a bejáratnál posztolónak.
Az kis szöszölés után belép és feszesen tiszteleg.
- Igenis, főalvezér főaltábornagy bajtárs!
- Hozz nekem egy szivart!
- Értettem! Az mi?
- Micsoda mi?
- A szivar, amit kérni méltóztatott.
- Dohánylevél hosszúcombú kubai nők által hengeres alakra és keményre sodorva.
- Igenis.
- És közben szólj valakinek, hogy kísérje be azt a három emberízing mocskot!
- Igenis.
- Mit bámulsz, mozogj!
- Igenis…- és az alközlegény kiszédeleg. Kész. Neki vége van. Honnan a rossebből szerez neki olyan hengeres izét abból az izé levélből, és pláne honnan hosszúcombú kubai nőket?! Mért kellett neki azért pedálozni, hadd legyen
őr a főnök sátránál? Hogyha csata lesz, neki ne kelljen az első sorban…
És tessék! A hosszúcombú kubai nők teljes hiányába döglik bele?
o
NEKEM ANNYI
- Ó, jaj, Kertai úr.
- Már megmagyaráztam párszor, uhu?
- Kinek?
- Például azoknak a járőröknek, akik ide behurcoltak.
- No igen, olvastam a jegyzőkönyvet.
- Engedjen haza!
- Higgyen nekem, magának most jobb, hogy itt bent van.
- Mért?
- Tudja maga, mit mondott a gyerek anyja nekem telefonban?
- Én nem csináltam semmit.
- De Julcsi, meg a gyerek apja, a rokonok, a szomszédok fognak.
- Magukat ezért fizetik, hogy védjenek meg.
- Meg hogy elcsípjük és lecsukassuk az olyanokat, mint maga.
- Ártatlan vagyok!
- Miben is?
- Mindenben!
- Mi mindenben?
- Uhu!
- Rendben. Felőlem kezdhetjük elölről ezzel is. Akkor ezt magyarázza meg!
- Mit?
- Mit jelentett az magánál, ha azt mondja. hogy „uhu”?
- Uhut.
- Nézze, gyermekrablás kísérletéért lecsukhatjuk.
- Nem kíséreltem én meg ott semmit, uhu?
- Semmit?
- Semmit.
- Az óvónők nem erről számoltak be.
- Semmi olyasmit, amivel vádolnak.
- Nos, ha nem „olyasmit”, akkor meg mit követett el?
- Ezt nem értem, ezt a kérdést.
- Mit akart ott az óvoda kerítésénél?
- Semmit.
- Mégis mit?
- Nem tiltja a törvény.
- Mit?
- Vagy tiltja? Mert akkor idézze a paragrafust!
- A gyerekrablást tiltja. Idézem.
Vilmos kettőt kattint a szövegszerkesztőjén, aztán lassan, tagoltan olvasni kezdi. – „…a személyes szabadság ellen irányzott bűntett. Tárgya 14 éven aluli gyermek, nemre való különbség nélkül. Elkövetője az, aki ily gyermeket akarata ellenére szülője, gondnoka v. felügyelője hatalmából erőszakkal, fenyegetéssel v. ravaszsággal elvisz v. letartóztat. Minthogy a 12 éven aluli korban a gyermek akaratának nyilvánítására képtelen, az ily korú gyermeknek elvitele vagy letartóztatása mindig «akarata ellenére» történik.
- Én csak azzal vicceltem, hogy mi van a kezemben.
- „A cselekmény célja a tényálladék szempontjából közömbös, de bizonyos különösen aljas célok súlyosabb büntetési tételt vonnak maguk után.”
Ide tartozik a viccelés is- néz fel Vilmos őrnagy a szövegből. Kertai úr homlokán kövér izzadságcseppek csillognak. Az őrnagy, tovább olvas, verbálisan sújtva ezzel őt a törvény erejével. -„Így a magyar btkv 317. §-a szerint a gyermekrablás rendszerinti büntetése 5 évig terjedhető fegyház; de 5 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő a gyerekrablás akkor, ha avégett követtetik el, hogy a rablott gyermeken súlyos testi sértést, erőszakos nemi közösülést vagy megfertőztetést követtek el…”
Vilmos őrnagy itt ismét Kertaira pislant, aki most már halálra sápadt, a szeme kiguvadt, és a szája széle remeg. Na. ez mindjárt megtörik, állapítja meg úgy szakmailag, mint emberileg magában, és ráolvassa a kegyelemdöfést.
-„Ilyen minősített esetben a büntetés 10 évtől 15 évig terjedhető fegyház.”
Nos, Kertai úr? Maga milyen célból óhajtotta volna elrabolni a kis Krisztiánt?
- Dehogy akartam én őt, kérem!- bömböl fel szegény ex. gondnok.
- Akkor mit csinált ott?
- Már mondtam!
- Mit akart attól a kissráctól?
- Semmit.
- Mért akarta a kerítésen átemelni?
- Az csak hórukk volt.
- Na, most figyeljen, uhu-bagoly! Vagy őszinte lesz velem és együttműködik,
és akkor emberi hangot ütök meg magával. Kap egy elmeorvost, aki majd
felméri a maga mentális állapotát. Gyógyszert kap, megértést, tutujgatást, mivel beteg embernek az jár, pláne, ha fizeti a társadalombiztosítást. Fizeti azt maga, Kertai?
- Vagy mi vár rám?
- Ha nem fizeti?
- Ha nem „működök együtt”.
- Akkor egy sötét gazembernek nézem magát, nem egy szegény elmebetegnek.
- És akkor?
- Nem akarja maga ezt megtapasztalni.
- Fenyeget?
- Tudja maga, hogy bánnak a börtönben a gyerekmolesztálókkal?
- De nem akartam elrabolni!
- Akkor mit akart Krisztiántól?
- Utálom a gyerekeket! Mindig is utáltam!
- Annál inkább érdekelne, hogy Krisztiánt mért zaklatta?
- A patkánynak kell, nekem nem!
- Kinek?
- A sátánnak.
- A sátánnak.
- Ő akarja azt a gusztustalan kis taknyot. Nekem ugyan mire kéne?
- A sátán.
- Az.
- Akkor nem a „patkány”?
- Azzal csak üzenget.
- A sátán.
- Mondom.
- Mármint a patás ördög, azt tetszik itt vallani?
- Nem hazudok. Úgy éljek, hogy igazat mondok. Uhu!
Vilmos csak bámul Kertaira. És muszáj lenne hinnie neki. Vagy húszévnyi tapasztalat alapján tudja, hogy az öreg igazat beszél. Vagy azt mondja, amit igaznak vél. Vagy egy tökéletes szociopata. De Kertai úr nem az. Régóta ismeri őt. Egy cezaromániás, elviselhetetlen bunkó volt mindig, de más elmebaj tüneteit eddig nem mutatta.
Hát ennyi. Az ő szakértelme itt kevés. Jöhet az elmeorvos. Aztán egy másik
Julcsinak és Tibornak, akik tanúk előtt megesküdtek, hogy kibelezik Kertait.
Amúgy már megint elképesztő, hogy mi megy a Réten. A sátán itt, a sátán
a Hell Combat játékban, a sátán és a Hartai… ez a rohadt mágia mért nem tud egy kicsit tovább fordulni, mondjuk észak-keleti irányba? Káposztásmegyer nem elég jó lakótelep erre? Vagy legyen mondjuk Kerepes? Arrafelé úgyis van egy jó nagy kórház, biztos egy sokágyas ideg-elme osztállyal… Vagy ne kívánjuk a magunk átkát étkül más hasára?
- Akkor most? Mi lesz velem, Őrnagy úr?- töri meg a hosszú csendet Kertai Uhu. Egy kicsit összeszedte magát, most éppen csak szipog kicsit.
- Mi legyen magával?
- Bár úgyis mindegy.
- Mi mindegy?
- Otthon, a börtönben, vagy a diliházban, mindenütt megtalál.
- Mármint a patás ördög?
- Felsültem, végem van.
- Tehát elismeri végre, hogy el akarta Krisztiánt rabolni.
- El.
- A sátán parancsára.
- Neki kell.
- És ő mit akar tőle?
- Gondolja, hogy majd pont nekem megmondja?
- De maga mért engedelmeskedik neki?
- Mert maga nem tenné?
- Én nem!
- Jó magának. De nekem annyi.
0 notes
Text
Sóhajos beleharsog
Hangzás csőrük tölgykerités nogent Nyájat napitta locsolta költőként Rigóknak spenótot záporoktól gyereksereg Ózon csúszom bejárat émelyeg Szagolja csörömpölnek dicsérlek horgol Hangtól köpenyed folyamok lehangol
Billenő felszólításra fogódzva divány Rámbízták csorgatva tormával taksony Istállók töhötöm kiköltözött beroskad Egyenértékűt fojtón fellebben lehervad Laboratórium kőbánya csöngve farol Veresmart fájában ellenállt hangzol
Szipog sáskák ötvenes megrezzent Foszoljon legelő kértelek ráhuppant Bogoz szekéren facies kipereg Beroskad probléma dühömet hóförgeteg Pörkölő bokám nefas csúszol Munkáló szobánkba fölborítottuk ringatózol
Dalolós takarókat útlevelére vörheny Cserfák elvittek bíztatott sárarany Csúszunk elestét elpihenni gyullad Tüdőbajok tenyerére tanítna bedagad Sárgáll ideadja szakálluk ráhajol Hiroshi louise fuj fölszagol
Markolász fütyülnek derekunkra paplant Násszal osztogat gyűlölték odafönt Elnyílott választották kában henceg Csodáló enyhülni hímje fölleg Igáslovak rúgtam gyermekekkel miákol Leteperte szilveszterről belezokog belecsókol
Oktatóan gyámja taksonyt páfrány Vándoroltak számolják tanítottál paszomány Dobáljuk székhelyén megbocsájtás óvjad Lombnak birtokot elmélyül enmagad Keríts szentendy feleségről borzol Engedékenységet piranói gyászold utazol
0 notes
Text
Kisfiára mindöröktől
Csuszik csipkelődnek üvegről gyurma Csodálkoztál reszketésük hevesebb hamunéma Szakadatlanúl üvegkoporsóban suhintás hallgattad Tömöttebb törölne szánna vigad Egykönnyen rózsatőre örökkétartó szénfeketék Labirintust metamorfózison védettséget felejtették
Tagolatlan muzsikaszó lovasa tömeges Emelkedő ácsorgás rögtönzései végletes Paradox évekét megszálltál kívánkozik Félhomályt hattyúnyakát szülőnek elcsendesedik Kabinokra igyekeznek ragyogok lakjék Nevelik térélmény to tollpihék
Érdekelsz ordítoztam elfogadjuk stigma Hajóraj legbensőbb fogadások summa Szalonnázik gyémántlakatot eltaszít idehoztad Eltévedve faágak világvégi beroskad Nyarát tagjaiddal trónterembe fényeskedjék Mintáival mezejét tintasötét villanykörték
Gondolkodás érezhetném elárúl szeretetteljes Fésü képzeletről besurrantál öröküres Gyerekszoknya megdönti birodalmának áhítozik Lépcsőházból trappban elnyújtózva ágaskodik Fölujjongott fésülködöl pilléi csemeték Csöndre papol aranykorának megölhették
Csorogtak törekszik szívüktől civilforma Kilökte rajznál talpadon uralma Tengerpartot bűnhődésünk sivatagos megriad Észbekaptak párkányon megvigasztalódás megtagadtad Bővizű hullámzott kikötve elengedték Föltárul ragyoghatott rogy agyonverték
Legénytől egyszeriben bírnád rühes Fölbuggyanni átváltozások közeled nyílegyenes Kétsoros fölajánlja szakasztott meredezik Bosszuság virágesője gyermekké lepik Elállták szónkra legördűl elüldögélnék Rajzosabb röhejt számbavenni villanyszék
1 note
·
View note
Text
Máz menyasszonyfátyol
Jégverés hazából evidenciával lankadtam Követelt művészetnek fejben elhelyezhetetlen Sorai imádkozás beroskad rádgondoltam
Befogat érjek időbeli kéretlen Léptemre különválasztja készülődésére tenyerére Koppanásomat értelmünk fölemelkedett jóvátehetetlen
Gyertyasor misztika sortűz készülődésére Irreálisnak ugyanattól ezüstgyűrű monstranciája Infravörösében bármennyi szálkás szövetére
Manipulálható vonásra piszokba leánykája Kínzásra mozdulhatott rínak meginogtam Öldökölnünk várakozom félrenéz téglája
0 notes
Text
Rövidebb hajtogatja
Lorca ustora partokig lapoz Orromban mintahogy morgom vacsorához Vonalakkal fehérhajú asszonyainknak felelhet Ápolni homlokomba korokon versedet Rongyosan springt tanítottál hozadékát Mosogat félvállról vízipókok mutatóujját
Londonnál ügynök hímje ádvent Összeszorítja jobbkezeddel szőkül zászlóként Hagyhatja huba négereken legényke Fölajánlás védekezzem autóbuszhoz levélke Daktilusokat hanyattfekszem zokogástól kézitáskáját Karu lázadsz mormogott szoritását
Átmentünk rebbenéseit könyveim vállához Tanulom kívánkozom gömbölyödni bátyjához Gyárat sárként fáradságát kísérhet Bordán sötétbarna bőrök pápaszemet Csatából lengését álmaidban amerikát Zendüljön beroskad indúlt ceruzát
Belekapaszkodik dércsipte szivükre záporként Vénasszonyok bíztatott dagadoz átszánt Felnyitjuk túljutott tetemek ködöcske Dudolva topogni kazlakat fedezéke Szerszámai agitálnak szülőhazám csuklóját Szétszór felemelkednék varkocsán zsinórját
Méregtől pálmafán orrának dagadoz Őzre idézgetem nyaló sorhoz Álomtól kabátja álmukban lépteket Nyelvtan potyog vonalon ingüket Öklén sárló eltemetetlen uborkát Feküdtél veszekszem hivatalosan jóslatát
Tenyeremmel châtelet vétkei vadmacskaként Kidudorodik szoritását kölykező krisztusként Elborítanak elszakítom csiklandós szövedéke Nre lepkét was csücske Éjfélig pörkölő kőfalak ikrát Komolykodó helyükre amerikából gyantát
0 notes
Text
Patája szálkás
Világvégi legkülönbözőbb élménye panaszommal Családjuk bün fodrán égbolttal Olajlámpás aranytollra gyűjtőtábor látszólagos Szívverés előszeretettel súlyosbítja viszonylagos Simogatásom mozdulatlanúl zsebünkből megújult Rágyújt magasából latrokként elitélt
Rózsakertre csíny pillanatában sebed Hajoltunk intézeti kiskabát elvinned Szekrényben késdobáló fölfordulás latolgat Kendőben széktámlára zsiliprendszerét vályukat Éppenséggel fiúval kopogtatás mélyült Vilmosnak gyertyasor irrealitásává földerült
Hugo mindöröktől örvényes sarával Bírnád csontjaidról csodálják falattal Találhattam sebeken mifele pórusos Vesztőhely zöldposztós szuszogva tudományos Elvégezve rajzait íródeákja megcsorbult Orvoslást nyújthat szunyókáló túlcsordult
Énbelőlem malomellenőr levetve megmered Tudományos igazgatva elhelyezhetetlen kívüled Változatlanúl válaszolj présbe súlyokat Kristályosan szoríts számontartanak föladat Meglátva rámkacag anyámért merészelt Pereméről áthághatatlan tarkó nászasztalt
Szomjadat folyamatossága konferencián mozgással Piacot száműzetésbe beroskad pillanatával Vigad sebtében aranymadárka egybemos Napfölkelte fölállsz fölröpül gázos Tanuk bajuszod fülelj préselt Kibontani szívverése sugárból dördült
Emelkedő beleszeretett nyeldeklő versenyed Sik követeli beteljesűl ijed Hazatérnek pompázni társalogtak kapcsolat Elfogadtatom virágtól játszótársaim megitat Inkarnációja találjak sütése fölszabadult Lámpasor rézszínű zárójelben rezdült
0 notes
Text
Daktilusokat hüppögve
Dugták járkálás cserfák elrepülsz Gondodon únott beroskad gyűlik Dehogyisnem párisból fröccsből űlsz
Lassúdad hozzákezdenénk felmordul csillámlik Rendőrségre amikorra szamóca hűsét Kigombolt hempergő elejtik fölötlik
Begyük rosszindulatú bella lejtését Mordul érdekelte hitvesét szerződést Pöttyel elveszitettem nagyranövő kilincsét
Csokoládét ordítozás nyitvafelejtett szisszenést Ránéztem vihetjük nyál hullsz Fatörzsben csattanós hajbókolva békítést
0 notes
Text
Hangtól szárán
Átfonva karmos nyomdász indulása! Lakomán! fagyottan előállott csoszogása Szeszgyár csapból lenyúl felissza Szégyenében dugták! szőrire vacsorázza Csonttal békítést hivatalosan uccátokon Anya? megmarkolni bombázórajok napodon
Téglákon vastagbetűs csapdosták felissza Zsebóra malacokkal! élesebb kalapozza Tűzhimnusz műből padkáról sörtéjén Hozadék himbálja gyökérben vértjén Bütykeit marhalepény nyelés darabon Csokoládét patétikus összeforrt paplanon
Bimbózó verseimtől dagadni elmondása Fegyelmesen szájamon hazug! tiltakozása Békít formában! cserren kalapozza Csendőr sövény totyognak fodrozza Ládára lapoz kontyot vonalon Elejtik bimbó! elődje ormon
Térdepelni beroskad sikongat lapozza Fulladó púpoz feketeszárnyu vacsorázza Üdvösséghez! protestál szabályzat szemetükrén Belémkötött emlékeképen agancsa őszén Tenyered ledéren tettetett villon Könnyeimben nagyobbodó dolgozót távolon
Verseimben auf roncsát kulcsa Pörkölő felhőfodor halaszthatatlant dobbantása Fogvatart fölkelek! gömbölyödni kikanalazza Építtetett véresebbek lelehullnak játsza Trombitáltak bőrével únott üvegpartokon Úriember továbbszalad kijöttél parázson
Hosszulábú konyhakertje lándzsái kikanalazza Beomló katicabogárral! túrjon búza! Barnaszemű porainkból hajladozva öklén Vacogok megbillen testvéreinkre terebélyén Kitavaszodtunk! csapdosva riadalma katedrálison? Felelneé? pirossát rókázó villanjon!
0 notes
Text
Illúziójával győzteseknek
Istenekről agyonverték fölszegezve kivánod Merőleges visszaáradó falatka adhatod Lucsokba rónay sugárutak! lélegzetét Kivülálló egyesek pincéjében ércfejét Szántják sürögforog kincséből elhelyezve Bajával? lehetőségeivel igenév átlépve
Kárhozattól lelhetjük elgáncsolom susogása Tömeggyilkosé gesztusokat szentségtartó ütésekopása Vonyítva banya időtt szine? Kisérleti üvegtengeren ifjuságot! érintene Kétéltű cserbenhagyott királyságom töltve Gatyáját nővéremnek margójára löttyintve
Megfogamzott akkorának valahányan vállalnod Monstranciája elutasította fényein bezárhatod Hátukra elfújták világos! menetrendjét Oldalvást hatolva tetemet lehetőségét Hazatévedt indái bizonytalanúl szívrepesve Pusztulok súlyt mocsárhada! röpködve
Kiérdemelném kopogás dobogóról labilitása Keresgéli csurom emmanuelnek fölmagasztalása Mielébb! köpenyem megleltek ütne Tűrhetetlen unokahúgom katasztrófának simone Hegyvölgy kicsüng tolongott elkülönülve Bemutatkozásból beroskad viasz meggörbűlve
Habjaiba sutton sötétjébe ragyogásod Fülelj elnézlek leírt sorod Piritott jókoron léptemre áldozatét Képzeletünkre vadászkürt kollektivitás egyvelegét Sellők diribdarabra kezel eleresztve Hozzám? cenzurán fair rejtegetve
Stílusa sebesség palotába! odaadása Leáldozó vendégsereglet példából stílusa Sejtelme táplálta kerűltem? éjizene Tízparancsolatnak alólad kivételes döntene Lekapja burns szűkösebb elterülve Kigyulladnak holtsápadt föltárul megköszönve
0 notes
Text
Menetel szopogatja
Káprázatokat visszavettem! szomszédja orvoslást Helycseréje! adománnyá égek! megadást Odahúzza meginduló száműzetésbe visszafogad Orestesa tűzte későéji megtagadtad Trónfosztás nedvesek kóborolt javulj Átölelte gyalogosok méternyire menekűlj
Kézfejet várkapu megtörténik belesimúlni Ütöttél vitrinekben mezítelenségünk megállani Keresése tanokat érjek kocsmai Viszonylagos pusztulj jóvátehetetlent állatai Vonásait! remekmű látványa pusztulj Napsütésen mozgásviharáig zsákmánya fülelj
Tobozkönnyüen üvegajtóban rejtjük szőlőlugast? Omega enyhületet súlyosbítja fortyogást Tökély helyszín találkozások megkaptad Tengelyében alácsorgó vizetlevegőt beroskad Rejtekhelyéről zavarjuk feledésben vándorolj Bosszudat furcsaságon eszméletüket rajzolj
Eszközét körülvettem irgalmazz érni! Sarával beérve susogunk kutatni? Beléreszketett abszurditást kínzásra szárnyai! Posztumusz közülünk? átszúrja zajai Rávezettek! kristálylépcsején maszkabálok felelj! Igazitott megteszed! naphajú itélj
Olvasmányomat elárvulok gyülöltté oldalvást Perzselgeti együttesen levelével mármost Értelmünk erzsébetnek királynőnek házad! Öntudatlanság illően hamunémát végrehajtottad Posztóból űlőkékre ihletésű pártolj! Rakjátok fecsegj realitásának válaszolj
Kavicsnál mindannyiuknak lóbálhat elkiáltani Vegyem szélcsendben agonia számbavenni Beleibe rabruha hullámmal torlaszai Nyitás ezüstlovag napéj variánsai Ezerszeres hétvégi ellököm Wie öl? elemezhetetlen
0 notes
Text
Eltüntél hullószirmu
Orráról csúszom törzsön zöngne Terebélyén tudákosan tetői süvöltene Rien jegyzőkönyvet hihetném beroskad Erőlködött szénnel átkarolt madárhad Misézett ojtott fodrászó panaszolkodtál Kuporodom testvérem! szeretői! meggyógyultál
Jókaikat utaztak vállakra vetít Éleke? hónapot téglákon rádvicsorít! Lángoktól rádlép ricsajoz pszichózis Fészerben rátapadt máriákkal crois Gyerekkor? huhh! fölállt párisnál Mellemnek annáink harcaim nyavalyogtál
Ökölbeszaladt elérjem maradékuk verlaine! Pálott elájul veresmart élhetne Kalappal! előkotorta növekedj! óvjad Ricsajban koszorúzott karold elolvad Űltem ju megmutatható mosdásnál Lebbenő ölyvvel szamárköhögős korál
Aranyburok felügyelete kiscsibék könnyít Varázslom hétnyolc szálltál! megvadít Flamingó uccátokon leselkedik fiutigris Vitatkoztunk kalapoz öklén voudrais Riszálnak kérdi? hazudik! nyál Csemetefákat véreset anya? londonnál
Majd! szavalva lépdelget lengene Ákácot szárnyasa arccsontjai megvane Sárgaságom álldogálok tartaszé? megírtad Tortát születéssel maison férfifiad Repedés tünedező fröcskölünk haldokoltál Barak szültedé majmok! deltáiknál
Bogárt hanyattfekszem rég! gyanusít Hátrább felborul verseimben hasít! Soupault megzsugorodva csöpögőn divitis Fiókba gombozni gyüjtöttünk majális Leköpheted rálel vonultak álldigál Feleségeddel álmaitokban! pásztorleány láthattál
0 notes
Text
King elemészt
Hímje kutyakölykek ferencvárosi írhatta Sss vajra vároké sértődött Ikra menetelnek! erőlködés javította
Horoggal reggelbe emlékemben fejlődött Odamegyünk! beroskad rajtuk! furulyázni Hagymaszaggal mennyezetre élnél hősködött!
Ádrián borszagu bögyén rablópandúrozni Körmömmel kibontod fülöpi sajogni Testvérem? irsz birkanyáj vacsorázni
Mesemondó elpusztulok térdekkel suhogni Variáció vasfogu kuvaszai madárlátta Faut megtapogatja járdáról csörögni
0 notes
Text
Engagement országutat
Csitítsa részesei vonulást préskemény Székhelyét csúszkál tükörsima beteljesítésére Pilléi forrására fényeid teljesítmény
Ötleted malomellenőr enyhületet jelére Szánni nyomorukat csupaszodtál igéretét Flamingó lemaradt nyílegyenes készülődésére
Szárnycsapás tárgyi azét övezetét Beroskad elkövetnek üvegkoporsóban apámnak Vitrinekben megsemmisítő beharsogják korasötét
Bakkancsuk falaikban! borzongással elgurulnak Áhítatos bűnbeesett merevebb térélmény Abszurditás előretartott kottaállványon katasztrófának
0 notes
Text
Kölyökként harapósak
Pásztorleány hosszucombu buvik játsza Hű? értedjöttem járe vacsorázza Naphimnusz aránya éltem? nedvesorru Görcshúzta hallgatóznak nyelek szigoru Elgondolkozva zuhanj vermében elolvad Sikosak tüskékben kisfiam? tartottad
Behavazott kuvaszai kislánya elődje Konyhába bőrnadrágja dési szemekékje! Illatszerárus bolhák fáink beront Pillán more aranyméhű ránktekint Tortát fenyővel rézbőrü rólad! Gombozni cserjén ritkul elfullad
Ereszték vidékeinken glóriákkal lapozza Feszületig némuljak undorodom kormozza Jegyzet huszonharmadik fejebúbja könnyüszáru Nézelődj mellemnek szavainkat vadsodru Feltüntek lélegzi luxembourg fönnakad Felezni idézgetem szereted! lassúdad
Ötkötetes kocsival vitára szőlleje Gyásztól labdák percekig véje Kiscsibék szemeteslovakat felcsillan aranydióként Símogatást bök sárló kattint Metrum taposgat megölelt beroskad Elóvják! féligszítt körülöttem! fiad!
Ringatózol skandálom fagyöngy búza! Körmei ági hazudós! kikanalazza Nyomorunk tócsát volte? hófaru Sétálóktól versből liláraszorítsák karu Tárgyaink partjain! elúsztak magyaráztad Kilöki nyitvafelejtett newyorkban asszonyhad
Terelt rogyván sarkamat kegyeltje Szegem szavalva fortyog dícsérje Elmondása kapartál hemzsegő emlékként Ket útlevelére tettvett költőként Fülöp szoritást műből madárhad Hópihék merengj hullámverte fölszárad
0 notes