Életed bizonyos szakaszában egyszerre kell majd kézben tartanod egyszerre nem igazán kézben tartható dolgokat, de ezzel sem lesz semmi baj. Az ovistársak, osztálytársak, csoporttársak, kollégák, rokonok, barátok, szomszédok, közös képviselők jönnek-mennek majd, némelyikük problémájába hol túlzottan belelátsz, hol nagyon nem. Kérni fognak dolgokat szüntelen. Te igyekszel megadni nekik. Mérlegelsz, átadsz és ellenállsz. Lesz, hogy belebuksz.
A belső szobád, irodád, asztalod, fiókod leghátsó fiókjában lesznek vállalhatatlan dolgok – hol a polgári és emberi jogok, hol csak a legbelső világod mércéjével mérve vállalhatatlanok. A külső irodádban majd talán nem is tárolsz semmit. Nem mindig fogod tudni, mit hová rejtettél el magad és a világ elől, mit hazudtál kinek, hazudtál-e testvérednek, felebarátodnak, magadnak, ha egyáltalán, vagy csak tudatmódosított külső és belső életed folyik egymásba egyedi és megismételhetetlen módon, és amelyről akkor majd azt hiszed, biztosan mással is előfordult már, biztosan más is megérti, én biztosíthatlak: nem fordult elő mással és nem fogja megérteni. A hetes buszon lehet probléma, ami a százhetesen nem az, a második emeleten meg se kottyan, amibe a hetediken belehalsz, és viszont.
Nem minden út végén vár téged a nagy varázsló, hogy szívet, észt, bátorságot, aranyesőt, boldogságot, egészséges testet, hozzá többé-kevésbé egészséges testképet adjon neked ajándékba. El kell venned. Ha nem tudod elvenni, együtt kell élned azzal, ami van. Nagy varázslók, kis energiabefektetéssel és nagy hatékonysággal dolgozó magánéleti kócsok, tökéletesen beállított közlekedési lámpák, valamint ideális gyalogosok a valóságban nem léteznek. Minden ember halandó. Szókratész halandó. Szókratész ember. A közös képviselő, a szomszéd, de még a büdös ember is ember. A viszonzott és kiegyensúlyozott párkapcsolatnak nincs saját bejáratú istene, és egyik isten sem adja azt ingyen – ha adja egyáltalán. A szemészeten, a nőgyógyászaton, az urológián és a temetkezési vállalkozónál sorszámot kell húznod, és ki kell állnod a sort. Ha mégis előre engednek, ne bízd el magad. Van, hogy te temetsz majd másokat, de a végén, ha szerencséd van, téged temet el valaki. Értékeld a test dolgait, de ne értékelj túl egyetlen tökéletes testrészt és egyetlen tökéletesen működő belső szervet sem. Elmúlik. (Ugyanakkor kiegészítés: szeresd a testem, bébi, végtelen maraton.) Ne gondolj túl sokat a halálra, de minden sorban álláskor, minden hetes buszon és minden konyhaasztalnál számolj vele.
Nem minden konyhaasztal alkalmas baráti és párkapcsolati beszélgetésekre. Nem minden konyhaasztal szögletes. Nem minden konyhaasztal kerek. Nem minden villamoson leszel majd képes kéretlen sms-ekre válaszolni, és ha válaszolsz, nem mindig leszel képes a passzív agresszió mélységes mély kútjának kávájára felmászva visszakapaszkodni a kintbe pusztán a szavak erejével. Nincs minden szónak ereje. Felejtsd el emberi kapcsolataid átláthatóságát. Kapaszkodj erősen, hogy beléd is kapaszkodhassanak. Idegen emberek írásos üzeneteit ismerős buszokon ne olvasgasd, ismerősökét is csak korlátosan és inkább titokban, bonyolult és átláthatatlan életüket ne véld átlátni és megfejteni.
Ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget a talált tárgyaknak. A távolságot mint üveggolyót nem kapod meg sem a kormányablakban, sem a körzeti orvosi rendelőben. Bátorságot, boldogságot se zárjegyes, se zárjegy nélküli dolgoktól ne remélj. Úgy általában remélj nyugodtan, de ne mindig. Amikor nem kell majd remélned, azt nem fogod tudni előre, csak utólag. Meg fogsz lepődni. Mindig meglepődsz majd, és mindig rosszul fog esni. Lesz, hogy egy túlzottan megkedvelt ember írásos üzenetét akkor kell majd megfelelően és higgadtan értelmezned, amikor munkahelyi, üzleti környezetedben munkahelyi, üzleti énednek kellene inkább felülkerekednie. Lesz, hogy egy munkahelyi, üzleti környezetben megkedvelt ember írásos üzenetét akkor kell majd megfelelően és higgadtan értelmezned, amikor magánéleti énednek kellene inkább felülkerekednie. Lesz majd, hogy barátod egy munkahelyi prezentáció valós ideje alatt szembesít írásban az élet feloldhatatlan ellentmondásaival, és lehet, hogy egyszer szóban kell elmondanod mindazt, ami leírva sokkal inkább tűnt elmondhatónak. Lesz majd, amikor az egészből – értsd: hetes busz, kapaszkodó, külső és belső iroda, közös képviselő, hetedik emelet, konyhaasztal stb. – semmit nem értesz.
Lesz, amikor sem munkahelyi, sem magánéleti ember nem leszel, hanem csak egy darab kiköpött szar leszel, de ne add fel soha az álmaid. Apropó. Nem mindig fogod érteni az álmaid, ám ettől azok nem kevésbé lesznek érdektelenek más, érthetetlen álmokat álmodó emberek számára. Lehetőség szerint ne oszd meg másokkal az álmaid. Vagy ne állítsd nyilvánosra mindig.
Szaniszló Judit
(megjelent a Józsefváros Újságban 2023 júniusában)
Persze, a nap nagy részében gondolsz rá. Azon kapod magad, hogy merengőn bámulsz magad elé és elképzeled a száját, a haját, az érintését. Már előre elborzaszt a gondolat, hogy este hazamész, és ő nem lesz veled…
Az sem ritka, hogy éjszaka felébredsz, és hiába forgolódsz, nem tudsz elaludni, mert ő nincs ott. Bárcsak ott lenne…
Hiányzik, és kétségbeesve szeretnéd vissza kapni. De nincs rá szükséged. Tudom, hogy azt hiszed, hogy van, pedig nincs.
Nincs szükséged a mosolyára, a testére, a szemére vagy a karjára, hogy boldog legyél. Mert ahhoz, hogy boldog legyél, csak saját magadra van szükséged.
Sok-sok millió ember él ezen a földön, és hidd el, lesz más, találni fogsz mást.
És őszintén?
Olyat fogsz találni, akivel sokkal jobban fogod érezni magad.
Egy olyat, aki nem dob el magától
De most is van egy nagyon fontos személy az életedben: Te. Ott a szív, ami dobog, a tüdő, ami beszívja a friss levegőt, dobol a vér a füledben, mozognak a végtagjaid, erősek a csontjaid.
Nincs másra szükséged. Nem kell másra támaszkodnod, hogy túléld a napot, még akkor is, ha úgy érzed, hogy nélküle belehalsz. Nem fogsz. Harcolsz. Élsz. Napról napra. Ezt kell tenned.
Meg kell tanulnod, hogy egyedül is erős vagy. Teljes vagy. Szép vagy.
Nem kell az ő szeme, hogy rajta keresztül lásd magad, nem kell a megerősítése, hogy tudd képes vagy bármire, nem kell a bátorítása, hogy elhidd okos vagy. Nem kell érezned az ő szívdobbanását, hogy tudd a tiéd is dobog.
Persze, most rossz. Most szenvedsz, és ezt ne vedd könnyedén, hiszen a gyásznak, a szomorúságnak is ideje van. Ne vedd könnyedén, ne hanyagold el. Idővel nem lesz ilyen intenzív, idővel kevésbé leszel szomorú.
Amíg ez megtörténik mosolyogj egyedül. Sírj, tombolj és lélegezz. Ess el, és kelj fel. Tedd azt, amitől jobban érzed magad.
És légy türelmes.
Magaddal.
Egy nap majd megérted, hogy mindezt magadért tetted. És akkor nem hiányzik majd. És akkor már nem gondolsz rá. És akkor rájössz: mindig is megvolt mindened. A boldogságod és a szabadságod.
Visszatertem a kis blogomhoz es annyira jo erzessel tolt el ez a hely,meg mindig olyan,mint mikor itt hagytam. Olvastam magamtol bejegyzeseket,es egyes dolgokat ujra ateltem, mas dolgokrol viszont azt sem tudom,kinek cimeztem oket,vagy mirol beszeltem eppen. Furcsa dolog az elet. Az erzesek. Azt hiszed,belehalsz,aztan eltelik par ev,es mar arra sem emlekszel,ki volt a poszt ihletoje. Azert irom ezt a bejegyzest,mert ez volt eletem masodik legrosszabb napja. Igazabol ez is vezetett engem ide vissza,es ugy erzem muszaj megorokitenem,muszaj emlekeznem,ha valaha is elfelejtenem,hogy ma majdnem elvesztettem valamit,ami a legertekesebb dolgok egyike az eletemben. Sokszor ugy erzem,az egesz eletem ertektelen,aztan megtortennek dolgok,amik raebresztenek,hogy megannyi kis reszlete az eletemnek valojaban mennyire ertekes. Mint peldaul a baratnom,az egyetlen,de o mindig es mindenkor ott van velem. Sosem hagyott cserben. Milyen ertekes is ez. Es a szerelmem. Akit ma tenyleg majdnem elvesztettem. Majdnem. Akar el is veszthettem volna. Es ez ijeszto. A mai nap margojara: emlekezni akarok,hogy ertekes az elet es ertekes minden amim csak van,soha soha soha tobbe nem akarom lekicsinyleni(lekicsinyelni?) azt a sok kincset,amivel meg lettem aldva.
A szép rögtön kell, az igazra alszunk egyet. Szívünk lebeszélhető, de rá sosem. Testet lehet venni, lelket csak eladni… Van akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád. Az Igazit elhagyjuk a többiért, a többit az Igazi miatt. A biztos megöl, de túléled. A kétely éltet, de belehalsz…
Nem felelhetsz minden elvárásnak és nem is erölködhetsz, mert a végén már 1-nek se fogsz tudni megfelelni. És feladsz mindent a picsába mert már semminek nem lesz értelme. Szóval ne akarj!
“Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.
Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.
A biztos megöl, de túléled. A kétely éltet, de belehalsz.”
-mondtam a fiamnak este 11 körül. Ledőltem aludni, vagyis ez volt a terv, de a jó öreg panelpokol megbízhatóan hozta a 30 fokot még éjfélkor is, szóval egy bő óra forgolódás után felkeltem, kimentem a konyhába és töltöttem magamnak egy jeges rozéfröccsöt.
Épphogy belekortyoltam, amikor megjelent a srác. “Te sem tudsz aludni?” - kérdezte, csak legyintettem.
Kért ő is egy fröccsöt, hátha attól beálmosodik (félreértések elkerülése végett: a fiam 21 éves, tehát nem itatok kiskorút ;) ) - ehelyett hajnali fél négyig tartó borozós beszélgetés jött, aminek az íve a relativitáselmélettől a szerepjátékon át a nu-metalig tartott.
Imádom, amikor quality time van a kölyökkel, a probléma csak az, hogy a beszélgetés közben elszívtam kb 3/4 doboz cigit. Előtte bő egy hétig rá sem gyújtottam, a melegben egyáltalán nem kívántam, amúgy is leszokóban vagyok, szóval most úgy érzem magam, mintha tüdőn lőttek volna egy shotgunnal.
Lehet, hogy jobb lenne, ha visszaszoknék és meglenne a napi 6-8 szál, ahelyett hogy hetente egyszer szétsokkolom a szervezetem 1-2 ilyen láncdohányos nappal :(
(Jó, tudom, ne gyújts rá egyáltalán mert belehalsz és még drága is meg büdös, etc,etc.)
A szerelem a bizonyosság érzése, amikor ráébredsz, hogy a másik feled nélkül nem tudsz, és nem is akarsz élni. Amikor találkozol valakivel, és a szíved kiugrik a helyéről. Fürödni akarsz a tekintetében, és elolvadni a szeretetében. Az érintése, az illata, a hangja, a nevetése után sóvárogsz, és minden percet vele akarsz tölteni. Aggódsz érte, ha nincs veled, és ha baja esik... nos, abba te is belehalsz.