#barackon | Explore Tumblr posts and blogs

ciganyolga · 7 years ago

Text

TERVEZ!

Az Öcsivel másfél év van köztünk, anyámnak, úgy látszik, annyira jól sikerült az én megszülésem, hogy rögtön fel akart ülni még egyszer erre a körhintára. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel az Öcsivel, úgyhogy már nagyon sok éve szórakoztatjuk egymást.

Gyerekkorunkban minden nyáron az apai nagyszülinkhez, a monori mamiékhoz lettünk deportálva két hétre. Nagyon vártuk mindig ezt, mert lehetett csapatni az unokatesónkkal, aki egy igazi elkényeztetett kis seggfej volt, bármit megtehetett, beszélhetett rondán, visszapofázhatott a mamiéknak, kapott édességet, amikor csak kért. Hát, mi nem voltunk nagyon elkapatva ezekben, úgyhogy nekünk ez a két hét Monor igazi wellness thermal spa volt. Úgyhogy a kuzinunk felügyeletével és irányításával küldetésünk volt, hogy a nagyszüleink agyára menjünk ez alatt a két hét alatt.

Minderre rendszerint egy egész évig készültünk az Öcsivel, hát végülis a következő évi Szigetet is rögtön elkezdik szervezni, miután véget ér. Minden este villanyoltás után tartottuk a projektmeetingeket. A jelszavunk az volt a kezdésre, hogy TERVEZ! És akkor nekiálltunk, és különféle elképesztő, Reszkessetek betőrőket és CIA-s kémfilmeket is messze csicskító csínyeket találtunk ki, amit majd nyáron persze végrehajtunk a monori mamiéknál: ajtó fölött vízzel teli vödröt fellógatunk, amikor a papa kinyitja az ajtót, rádől, mi röhögünk. Fondorlatos trükkökkel (kaja kirakással odacsalás egy bottal kitámasztott láda alá, majd a rákötözött madzaggal bot kihúzás) túszul ejtjük a mami kedvenc tyúkját, és ezzel dolgokat zsarolunk ki a mamiból. Alagutat ásunk a kert alatt, és éjjel kiszökdösünk. Éjszakába nyúlóan ment a TERVEZ!, anyu néha ötször-hatszor is bejött, hogy ALVÁS MÁR!

Aztán persze amikor végre eljött az idő, akkor végül csak telefonbetyárkodtunk, megszöktünk simán biciklivel (alagutat hagytuk a picsába), a mamitól loptunk barnaszopiánét, amíg nézte a Rabszolgasorsot, feldobáltuk a sárgabarackot a szekrény tetejére, szétköpködtük a zöldborsót, eldugtuk a papa fogsorát, odakiabáltunk a szomszédgyereknek, hogy SEGGDUGÓ és elszaladtunk, csúnya szavakat gépeltünk a mami írógépével és benne hagytuk, hogy megtalálja, este kiosontunk az előszobába, és suttyomban néztük mi is az erotikus thrillert kuncogva, mert pont tükröződött a poharas vitrines szekrényben a tévé, lopkodtuk a konyhaszekrényből a nápolyit mázsaszám, a papa alkalomra váró öltönyének a zsebébe meg összecsócsált fél őszibarackokat tettünk, hogy belerohadjon, egyszóval ilyen nagyon szofisztikált csínyeket vittünk csak véghez.

Azért azóta elmúlt olyan 25 év, a monori mamiék már tök rég meghaltak, mi meg már nem köpködjük szét az ételt, talán a szekrény tetején rohadó barackon se röhögünk, és jómagam a barnaszofit is kevésbé bírom, mint 10 évesen. Viszonylag ritkán találkozunk az Öcsivel, mert külön országban élünk, dehát mindig olyan, mintha tegnap is együtt bandáztunk volna.

De azért továbbra is villanyoltás után indul meg a szófosásunk. Igazából már előre kuncogunk, hogy ki lesz az első, és aztán végül valamelyikünk mindig be is mondja: TERVEZ! ❤︎

483 notes · View notes