#aranyhal

[kezenani]

himbálózó aranyhal. ma még nem is kívántam egyet se. viszont vacsorkára hal lesz, juhéj

fentebb a füge elrüggyentette magát. lent nyílik a mahónia, finom rózsaillata lesz, alig várom. az a kis homályos a körtefa virága, olyan kis szánalmas szegény, de azért virágzik <3

csalán! az a szép itt lent a bambusz, örök szerelmem

amúgy én nem tudom mitől ilyen sápadt életlenek ezek a képek, az őszi fények szépek. csak most nem látni

[justfallinangel]

Fáradtság

Hajthatod magad a teljes kifaradasig amíg a szervezeted azt nem mondja, hogy most már muszáj aludnod, de ha lelkileg vagy fáradt csak kitör belőled és körülötted senki nem érte mi bajod van, mert "jajj hát te nem csinálsz semmit "

Sokszor elgondolkodtam, hogy az emberek számára a semmi mennyi mindent jelent az én esetemben

~Diplomara készülődés

~Minden szabad idomben munka

És így kevésnek tűnik, de az alvás teljesen hátra szorult, mert munka után diploma, persze éjjel

Reggel meg már egyetem aztán munka és egyetem

Néha úgy érzem magam mint az aranyhal a kör Akv��riumban, mindig körbe körbe megy tudja, hogy mi várja őt semmi újdonság nem lesz és úszik körbe körbe amíg el nem pusztul....

[lakotelepi-jamesdean]

szépen lassan harmadszor is belelvezek a kutya magyarok nőibe, megiszom a kis whiskymet.

Kifogott aranyhal: akkor azt hiszem meg is volnánk

[pokmajom]

Elég laza az aranyhal, horog piercinggel.

Fish men

[kgaprs-blog]

állítólag a 3 kívánságot teljesító aranyhal

#hal #nagykabát

[versinator]

Trágárságot irányítani

Társtalanoknak kiszálltam besétálsz kőrisfa Családapákat aranyhal valóságszerűen fenyőfa Verklit fiataljai fölneveli hínár Világtájakról testvériségnek meghajszoltak csodabogár Talár madzagos képből szabadjára Lábnyomai megpörkölve bizonyosságok ráncaira

Filozófusok kioltom dicsőségedről gesztenyeszín Acélfegyverzetük csikorgott impresszió gyöngyházszín Porladjanak megpróbáltak fellángol szegedi Élőknek szálldosnak híjján teleszedi Örökölt feloldódtak csuklóiból válaszra Mászkáltak feledkezzél kísérts vállukra

Kényszerítik hómezők vladimir birsalmafa Parasztjai gyötrődnek dönthetné keményfa Vesszővel nyersanyaghoz röpülőgép rabmadár Kétségbeesések húsunk anyaságukat tűzmadár Vízesés nekivadul elvegyülnek tanyára Mondhatnád vitorlákkal tapintású múltakra

Jobbkezedben lányért győzelmünk ibolyaszín Sáskajárás forrásnál megdicsérjelek rozsdaszín Miniatűr kizsákmányolásnak levegőégnek szenvedi Nől szekrényt melódia visegrádi Sorai megkoszosodott színbe horizontra Dombbá zúdít szoknyám orgonákra

Kíváncsiság jankánk szalmavirág bitófa Ásóval overallját mosolyodban platánfa Sóhajuk kiütné csontjainknak szentpétervár Elárulták bronzfényű legendákon kantár Litániában hivatalok útjukra megkínzottakra Predikátumos zölddel búcsúsok zászlókra

Incselkedett bordélyt felbődül bronzszín Mozdulataikat muskátli gyökerekkel ónszín Vegyünk fejszés akaratról ügyvédi Leselkednek leviatán szánalomban garibaldi Kalózok kóstolgattam bajszára akaratra Rühesek fölállították autójukat kapujára

[kekturanaplo]

AK-23| Végre újra itt!

Szarvas -> Eperjes -> Gádoros előtti szántók: 30 km

Nem hazudok, idén volt olyan időszak, hogy kétségessé vált, vissza tudunk-e térni az AK-ra. Eü problémák okozták a zavart, a tavaszi utunkat el is töröltük, így sajna ebben az évben mégsem fejezzük be.

De szerencsére ez az őszi kaland többé-kevésbé összejött. Sokat agyaltunk, hozzuk-e a kutyákat (igen, már ketten vannak), de végül nem mertük, úgyhogy biztos kezekben otthon maradtak most.

Szombaton vettünk tőlük könnyes búcsút, majd elindultunk délnek. Ezt a napot különféle random látnivalók megtekintésével töltöttük, úgy mint Csongrád óvárosa, a Körös-torok (be is sétáltam bokáig a Tiszába, tök meleg volt), Szarvason a Mini Magyarországot, a Tessedik Sámuel Múzeumot látogattuk meg, ja és az orosházi kútmúzeumhoz is kitértünk (hát... ez jó nagy csalódás volt, azt hittem sokkal nagyobb területről van szó, plusz a kiállítás sincs nyitva szombat délután), a szegedi Fehér-tóra a Beretzk Péter kilátóról pillantottunk rá.

Aztán Szegedre értünk, bevásároltunk még ezt-azt, majd egy gyors vacsi után átvettük a kapunyitót abban a társasházban, amelynek beállóinak egyikében az autónkat tudtuk hagyni egy hétre. Mire nem jó a Reddit?

Egyszerű szálláson töltöttük az éjszakát, semmi extra. Összepakoltunk előre, amit csak tudtunk, majd egy ideig az utolsó "ágyban alvás" következett.

Hajnali 4 körül ébredtünk, letettük a kocsit, elsétáltunk a vasútállomásra. Fél 6-kor indult a vonat Orosházára... legalábbis a menetrend szerint, amúgy 10 perc késéssel, mert nem tudták beindítani az egyik mozdonyt. Tudjuk jól, hogy összeomlás szélén áll a MÁV, örülhetünk, hogy egyáltalán elindultunk és most 20 perc átszállási időnk volt. De basszus, akkor a jövőben inkább busszal utazzunk, az a tuti? Vagy minden terv mellé kell egy B és C terv is, hátha a tömegközlekedés keresztülhúzza a számításainkat?

Orosházán átszálltunk a szarvasi buszra, amin még jó 40 percet zötykölődtünk, mire megérkeztünk.

Már így reggel fél 8-kor sem volt hideg, mikor elstartoltunk. Csak erre a napra ígértek 30 fokot, azt csak átvészeljük. Kaptam egy sun hoodie-t idén, most legalább fel is tudtam avatni.

Nagyon tetszett egy épület, aminek az aljában egy cukrászda is volt, először azt hittük, ez a Mittrovszky-kastély, de a térkép egyáltalán nem mutatja, mi lehet. Mindenesetre sokkal szebb, mint a kastély!

A Bolza-kastély a farkasszoborral az előtérben nagyon kísértetiesnek hatott. Hátha majd a kastélytörvény keretében valaki ezt is megkaparinthatja...

Átsétáltunk a hídon, majd az Erzsébet-liget árnyas fái között jól megpakoltuk magunkat még vízzel is, hiszen a következő ~ 23 km kitett szántós részen halad, település érintése nélkül.

Rögtön Szappanoszug mellett, az út szélén almafák nőttek, isteni finom, savanykás almákkal, már akkor felüdülés volt.

Hát aztán innentől kőkemény szántók mellett haladtunk, halott napraforgók, levágott kukorica, kb. ezek váltakoztak. Sokszor megpihentünk, értékeltünk minden árnyékot. Szerencsére kicsit fújdogált a szél, az azért nem volt hátrány.

Legnagyobb meglepetésünkre, a Holt-Körös hídján átkelve egy kocsma-bolt várt az út szélén, az Aranyhal, le is huppantunk, kávé és kóla is lecsúszott, picit beszélgettünk a tulajjal is. Nem szoktunk semmi cukros üdítőt inni általában, én néha rákívánok a kólára, de inkább megbánom utána. Na de túrán szinte csak erre vágyom, ha betérünk valahova.

K vett egy ernyőt, mert a tavalyi otthon maradt, nem túlzok, kb. 5 percen belül eltörött. Még néhány napig cipelte ezután, hátha meg tudja javítani, de csütörtökön dühödten a porba vágta :D, és végül a kukába került azt hiszem, talán Zsombón.

Átkeltünk az M44-es gyorsforgalmin, aztán a szexi nevű Dögös-Kákafoki-csatorna mellett folytattuk egy darabig.

Az Eperjes előtti hosszú 8 km-es egyenes rettenetesen monoton volt. Még anno Becske sem tűnt annyira távolinak, mint elérni ezt a falut. Na jó, lehet, az idő azt már megszépítette. Itt és most jó darabig elérhetetlen célnak látszott ez a település.

A km hosszúságú öntözőrendszerekben gyönyörködtünk (többször is a napokban), és próbáltuk fejtegetni, hogy is működnek.

Eperjes határában fekszik a Király-tó, ami mellett elvileg vannak büfék is, de nem tértünk ki, célunk az első kékkút volt inkább, ahol arcot, kezet mostunk, friss vizet töltöttünk.

A pecsét a templom előtt van, éppen nagyban ügyködtünk, amikor lefékezett egy autó, kiszállt belőle a plébános, kezünkbe nyomott egy vallási kiadványt és felajánlotta, hogy megmutatja a templomot. A Szent László király templom nagyon modern kívül-belül, és igazán klassz festett üvegablakai vannak. Katolikus templom, és bár a plébános nem mondta, de azt olvastam, hogy ökumenikus, és a reformátusok, evangélikusok is tartanak itt istentiszteleteket. A bemutató végén megkérdezte, hogy elmondunk-e vele egy Miatyánkot, egyből szabadkozni kezdtünk, ööö háát, nem vagyunk gyakorló keresztények öö.. inkább nem...öö most jut eszünkbe, hogy rohannunk keeell... Aztán megszánt minket, megkérdezte, megáldhat-e... Persze! Nagyon aranyos volt egyébként, mondta, hogy hozzá tartozik a környéken 5 település is, úgyhogy van dolga bőven, ezért sem tudta például befejezni az OKT-t.

Még 4 km-t mentünk ezután aszfalton és veteményesek mellett, hogy Gádoros előtt találjunk egy alkalmas helyet aludni, amire a learatott szántó szélén került sor, takarva fákkal és bokrokkal.

Nem is volt olyan rossz éjszakám egyébként, K azt hiszem, nehezen aludt el, szokásosan.

[zazriveczresearch]

>why are scandinavian girls so aranyhal looking?

Why are Scandinavian girls so good looking? 

Because the Vikings didn’t take the ugly ones.

[csakegysrcnevnelkul]

Igen, még hiányzol. Bármit megtennék, hogy láthassalak és megölelhesselek.

DE! Lassan elérem azt a pontot, hogy nem fáj annyira, ha nem írsz egy nap.

Tegnap levettem a közös képeket a falamról.

Lassan elkezdek továbblépni, akkor is ha mindennél jobban szeretlek aranyhal🩶

[ao3feed-peterstiles]

Aranyhal

Read it on AO3 at https://archiveofourown.org/works/52693042 by candlelightarchive Peter, Stiles és némi kisállattartás Words: 559, Chapters: 1/1, Language: Magyar Fandoms: Teen Wolf (TV) Rating: Teen And Up Audiences Warnings: No Archive Warnings Apply Categories: M/M Characters: Peter Hale, Stiles Stilinski Relationships: Peter Hale/Stiles Stilinski Additional Tags: Fluff, Domestic, Stiles and Peter has a goldfish, kb. ennyi :D, Humor Read it on AO3 at https://archiveofourown.org/works/52693042

[soulthings]

ACA

Két napja, amikor meglátogattunk, nem voltam felkészülve. Épp rosszabb pillanatokból kaptam fel újra kicsit a jobb felé, majd újra térdre estem. Kavarogtak a gondolataim, a fejlődés, sínen maradás dolgai. Ahogy ezeket a sorokat írom sem vagyok teljesen a toppon. Bár reggel már újra edzettem, befotóztam a ruhákat, amiket már nem fogok viselni és főztem is, mégis próbálom kontrollban tartani, hogy ne cigizzek annyit. Az az 1-1 szál amit elszívok nem mutatja súlyát, csak a nap végére. Az agyammal próbálom mindig tudatomra juttatni, hogy ez nem a napi első és ha az is lenne, mg mindig az az ember vagyok, abban a testben, aki csak fejlődni szeretne és nem benne ragadni valamiben, amiben nem szeretne, amiből tudja, hogy hogyan lehetne kimászni. Aki figyeli az után elhaladó embereket, akik szintén valami önkárosító dolgot művelnek. Ilyenkor tudatosítom magam, hogy érezzem teljes lényem, miért nem csinálom azt amit ők. Aztán megfeledkezem magamról és megesik.

Pénteken is ilyen belső hangulatban látogattunk meg. A legjobb formámat próbáltam hozni, aludtam is egy kicsit a váróteremben, de amikor a kérdésekre került a sor az agyam csak hallgatott. A gondolatok, amik a könyvek olvasása közben születtek, némák maradtak. Mintha egy tenger közepén úsztam volna az aranyhal nagyságú gondolataim felé és amint elértem egyet, magamhoz vettem, feltartottam, hogy a víz felett legyen, miközben én próbáltam fent tartani magam a kezeim segítsége nélkül. Majd beeresztettem a vízbe, mind egy másodperc alatt és indultam a következő gondolat felkutatására. Bután éreztem magam, picinek, éretlennek. Olyannak, akit az öledbe kell fognod, hogy megnyugtasd: biztonságban van. Mutatni akartam valamit. Többet, mint ami voltam. Nem csak neked, vagy neki, magamnak leginkább és amikor egy hónap után úgy éreztem, nem fejlődtem semmit, picit összezuhantam. Szomorú voltam. Megakartam mutatni magamnak. Úgy érzem, nem másoktól várom el, hogy megdicsérjenek, hanem magamtól és ez elkezdett abba átfordulni, mintha a saját anyám lennék, mert úgy érzem úgy is viselkedtem tudat alatt abban a szituációban magammal.

A beszélgetés során Réka ajánlotta az ACA csoportot. Hiszek abban, hogy véletlenek nincsenek. Az An-Alon gyűlések csak hétközben vannak, mikor hétvégén nem dolgozom általában. Utána néztem és az ACA hétvégén is van. Az ACA alapvetően olyan anonim segítő csoport, ahol az alkoholista szülők- vagy rosszul működő családok felnőtt gyermekei járnak. Nem hiszem, hogy apa alkoholista lenne, bár nem sokat tudok róla, vagy látok belőle. Egyikőjükről sem. Emlékszem, amikor kicsi voltam már szembe tűnt ez és bár tudtam, hogy ez azért van, mert nem állunk közel egymáshoz, azért feltettem anyának pár kérdést, amivel azt hittem, megismerem. Megkérdeztem a kedvenc - állatát és színét. Apától viszont ennyit sem. Egy furcsa lakó lett, egy ismerős alak, egy kínos hallgatás, furcsa feszengés, ha egy légtérben voltunk. Próbáltam őket megmenteni egymástól és maguktól is, hogy egy jó családban élhessünk nővéremmel, még ha annak példáját csak haloványan körvonalazódni is láttam másoktól. Egy jós mondta akkor, akihez anyukám járt, hogy nem tudom őket megváltoztatni. Nem csak őket, de utólag az a tény, hogy mi nem leszünk együtt egy boldog család, teljesen körvonalazódott. Elfogadtam. Elkezdtem eltávolodni tőlük megannyi kérdőjellel, amiket megkerülve, de próbáltam megválaszolni, hogy megnyugodjak. Anya közelebb állt hozzám, legalább is, ő töltött el velünk a legtöbb időt, vele próbáltam még 15-18 évesen is megbeszélni a problémákat, amik köztünk felgyülemlettek. Amikor rájöttem, hogy nem értjük meg egymást, levelet írtam, ami a következő 1-2 napban hatást gyakorolt rá, majd újra feledésbe merült. Elmenekülésem után jobban eltávolodtunk, mivel kiszabadultam a mérgező virágaknákból és próbáltam fellélegezni. Kerestem a válaszokat az otthoni gondokra, magam belső világát alakítani még úgy, hogy nem is tudtam ki vagyok. Az egész egy ismeretlen térkép volt, bármerre néztem. Ismeretlen város, ismeretlen emberek és még ismeretlenebb önmagam, mivel magammal kapcsolatban a kérdéseket nem tudtam megválaszolni, pedig 0-24 jelen voltam. Újra megpróbáltam beszélni anyával, mindhiába, de már könnyebb volt kiszakadni a gondolatokból, az érzésekből és csak mással foglalkozni. Nem volt példaképem, pedig szerettem volna valakire hasonlítani, valaki, akiről mintát vehetek, viselkedésileg, vagy öltözködésről. Ezek mindig csak férfiak voltak, min Johnny Depp. Megannyi emberhez hasonlítottak, mégsem találtam meg, akit mintázni tudnék és ez nyugtalanított, s addig mentem, amíg zsákutcába futottam és a végén ÉN voltam. Megkell hallgatnom önmagam, amit a mai napig teszek. Úgy érzem már előrébb járok ahhoz, hogy stabil legyek, kirajzolódjanak a stílusjegyeim, amit "otthonnak" hívhatok magamon belül. Ez még most is egy folyamat, de közelebb járok.

Miután anyával kapcsolatban falba ütköztem, apával próbálkoztam és kerültem közelebb hozzá. Eleinte azt hittem itt nem apával van a gond, hanem anyával, hiába mondta azt, hogy apa gonosz és mindenről ő tehet. Mindenért őt hibáztatta. Az évek során anya nyugdíjas lett, picit megnyugodott és elkezdett rám is hallgatni. Akkor kerültünk újra, azt hiszem életünkben másodszorra közel egymáshoz (bár az első részre nem emlékszem annyira kicsi voltam, de feltételezem, lehetett ilyen). Felmerültek benne olyan vallomások és mondatok, amik a semmiből bukkantak elő és annak az énemnek intézte, aki otthagyta őket 18 évesen. Nem nyugtatott meg. Már nem volt mit. Időközben a spiritualitás gyakorlatait folytatva megtanultam feldolgozni és elengedni a múltat. Azokat a dolgokat is, amikre nem kaptam választ, vagy a kérdésekre, amiket sosem tettem fel, de láttam, hogy neki ez a folyamat most van. A beismerés/felismerés folyamata. Az elengedés még mindig nem megy neki, de legalább megfogadja a tanácsaimat, visszagondol a szavaimra, amikor olyat mondd, vagy gondol és gyorsabban túllép azon, leginkább akkor, amikor nem vagyok vele, vagy telefonon beszélünk.

[borekdothu]

Te figyelj! Nem süket egy kicsit ez az aranyhal?

楽しそう♪　　ヽ(^。^)ノ ｿﾚｰ♪ Big tennis

（ShinelikeacrazydiamondさんのImgur）

[versinator]

Elsüllyesztő legvigabban

Erőszakolt perces szépséggel seregem Legbőszebb merengők kiszabadult lelohasztó Nyilallnak rabságok sónak vénségem Lemosta aranyhal bedőlünk elválasztó

Csataterünk fonnyasztó bearanyoz éhségem Halálosat hajómat szapulva választó Csörtettünk hangu visszaküldi dicsőségem Megmaradni késetten strázsált hervasztó

Biztatgatjuk nótáid ihar rojtjával Zúgd kiforgasson sokabbra hálószobája Harcból bokrétáját gonoszságainkat piszkával

Felejtjük féltenem kicsinyt rókája Indulatok seregszámlát elhozlak asszonyával Élendő epében elveszünk fejfája

[egy-lany-blogja]

Miután az aranyhal végig hallgatta a kívánságaimat, halottnak tettette magát...