#Végiggondoltam

[versinator]

Végiggondoltam kiteszik

Puffad aranyérmem gyorsvonatban bulgária Kormánybiztos kéjek gyújtogasd kúria Választólistát zsongul frizura pezsegve Porával riporterek meséltem semmisülve Kotlott társunk hagymaforma kilátó Pályázata legolcsóbban cipőjű járható

Gyi bugyogna boldogoknak földmívelési Teleszívom lidóra sóhajokkal zsuzsi Fügén számuk köntöse rezge Ménták ginevra vídul népszerűsége Magyarázva zsandárok tálon lázító Félkézzel megjelentem kiad pirosító

Frakkját vödör megalakítom ária Cikk vető kismacska szicilia Penget felsikoltok blamázs kivéve Urnák zsongja punktum kifeszítve Lelankad népszerűségem búnkat rontható Ráfüggeszti meghatón orión vonító

Folyondárt aranyhal pirosbetűs bontási Szemlére télikabátot filmhez kilépési Mélységben hunyori zivatarját lehetősége Hőben pingál tervelni íge Tartása atyafia nyüzsgik némító Társulat enyhület kétszerkettőt orditó

Foglalkozik zsongat elmosódva konkurrencia Fuvall szájától egyedem múmia Diplomáciai éneken összesimult csüggve Érezzék mélyzöld növését összegyűrve Megbuvó frajla szememhez soványító Megmeredve celláján tolongtak vidító

Megpukkadhat pálcika vesét megoldási Felnézek vaskarika zsúfolódó szentesi Kacagták élelmezést tenyészetnek eredetisége Lángrózsát szivarozgatva keringet édessége Csücsültek kiszínezted megsúgom fájdító Miniszterelnököt zsoltárokra feltálalja páholynyitogató

[n4n3x]

A jehovások már a spejzban, ajtóban szomszéd lakásban vannak

Szóval az van hogy először megjelent mindenki postaládájában a közel a vég szórólap. Ez ment is a kukába… Aztán jöttek téríteni is.. - Na akkor a lépcsőházsor csoportjában ingerülten meg is kérdeztem hogy oszt ezeket a kreténeket melyik agyhalott engedte be? Aztán a komment szekcióban mazsolázva kiderült hogy a többi lépcsőházba is bejutottak, és mindenki tagadta a beengedésüket..

A probléma utána 2 napra elhalt, aztán hétfőn a mellettem lévő lakásból elkezdődött a szent mise podcast ami streamelve lett a lépcsőházba, amit videóra vettem, és átküldtem a közös képviselőnek (3. lépcsőházban lakik) szakvéleményezni, mire ő átjött, és mondta hogy nála a szembe szomszéd ilyen, ugyanis kiderült hogy lépcsőházanként beköltözött 1-1 lakásba 2-2 db jehova tanúja.

Mondtam neki hogy van AWS CD-m, meg 3 utas hifim, meg szünetmentes tápom (tiszta szinuszos) csapassak-e vissza egy kis temetetlen halottat?

Azt mondta igen, mire a szembe lakásból is kinyílt az ajtó, hogy ő Rammsteint fog csapatni nekik ha én befejeztem.

Nem is kellett több, mint a jóasszony tekertem 2-t a hifi gázrezsó tekerőjén jobbra, beraktam a CD-t, tűz.

Fél órán keresztül kiabált a Siklósi Örs hogy Valahol van Isten, de hogy itt nincs abban biztos.

Lekapcsoltam a zenét, a mise podcast abbamaradt, de rá egy 2 percre meghallottam hogy Till Lindemann nekikezdett Du hastot kántálni. Az is szólt kb fél órát majd abbamaradt.. - Ezzel én azt gondoltam hogy ez jelzés értékű volt a szent lelkeimnek hogy a ház nem kultiválja az efféle zajkeltést, valamint a mise maradjon a templomban, vagy legalábbis fülhallgatón keresztül a saját fejükbe menjen.. - Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Kedd - Hazamentem, 1 óra szuszi, majd ír a közös képviselő hogy menjek, mert ott is elindult a hangos misepodcast. Nem is kellett több, vittem a hifi/szünetmentes/CD csomag triumvirátust, be is röffentettem, majd hangosan meghallgattuk Di��szegi Kikit ahogy elmeséli hogy elege van sok gyökér arcból.. Nem tellik bele sok idő, kopogtatnak, közben végiggondoltam pár dolgot: 1.) közös képviselő pecója, annak nem nyomnak fel mert annál vagyok 2.) ha ránkkúrják a villanyórát, a 650-es UPS-t nem érdekli 3.) ha megtámad, akkor ott a nagykés kéztávolságon belül a késtartón a konyhabejárat szélén Közben a csoport chatbe látom hogy akcióba lendültek mindenhol, nekiálltak hitet téríteni, szóval abban a pillanatban a lépcsőház facebook csopijába kiírtam hogy akihez becsengetnek a jehovások mondja hogy rendszeres véradó+most kezd bele a pentagram rajzolásba. Ajtót nyitva némi vita alakult ki hogy a hangos mise vagy a Down for Whatever / AWS CD-e a jobb, valamint az egyik hölgyről kiderült hogy pályakezdő pedagógus és a minimál fizetésének egy jó részét leadja az egyháznak. Őt sikerült meggyőzni hogy a világvége az majd jön amikor jön, egyszerűbb ha teszi a dolgát a meglévő életbe, meg menjen el valami szórakozóhelyre barátkozni, mert kiderült hogy barátai se nagyon vannak. Ő felmérgelődve távozott a lépcsőházból, tisztelt exkollégája elküldött minket a pokol tüzére, majd becsapta maga után az ajtót.

Szerdán hazaértem, 1 óra szuszi, majd ~17:40 körül zongoraszó valamint ének podcast ment a folyosóra, miszerint csak 1 megváltó van, és el kell nyernünk kegyelmét, mert közeledik a vég, szóval én rutinosan benyomtam a hifin, és Diószegi Kikin keresztül hangosan jelezvén hogy bomlott elmék, gőgős hangon hirdetik a haragot, a szám végével elnémult a zongora/ének.

És akkor elérkeztünk a mai naphoz, ma elvileg becsomagolom a párom szülinapi ajándékát, magam is kíváncsian várom hogy munka után lesz-e podcast/stream/esetleg kopogtatás..

[csacskamacskamocska]

Veled vagy nélküled

Szeretek mélyen beszélgetni, ami nem feltétlen jelenti azt, hogy szétpszichologizáljuk egymást (minek mi az eredete, következménye, stb), inkább sztorik, érzelmek a múltből, tervek, vágyak a jövővel kapcsolatban. Dolgok, amiről nem gyakran esik szó, részletek amik valójában mindennél fontosabbak a nagy tervek közepette. Ilyenkor nincs helye a gúnynak, de valójában a mélyen logikus bekérdezésnek sem. Az utóbbi helye csak a szétpszichológizáláskor van. A mély beszélgetések, mintha cserép virágokat cserélgetnénk. Nézd, ez ilyen, ez innen van, ezt kaptam, vettem, ez majdnem meghalt, ezt mentettem, ez... ez... gyönyörű mind!

A vágyainkról (terveinkről) érdemes tudni, hogy mi motiválja. Ha nem tudjuk, komoly elakadás lehet. Piciségek motiválnak nagy dolgokat. Sokszor olyasmi, amire nem is akarunk gondolni, mert valahol a nemszeretem részünkben lakik. Az ember le tud blokkolni, ha egy szituációt kihúznak alóla, és valami másik motivációt kell keresnie. Vagy el kell engedni egy félelmet. Néha az is nehéz. Hogy azért csinálunk valamit, hogy na most! Most meglépem, ha ez meglesz, akkor meglesz a többi dolog is, húzza maga után. És egy nap rájön az ember, hogy, ha ezt a valamit meglépi, annak tényleg lesznek következményei. Tényleg maga után húz dolgokat. Ijesztő. Az anyám folyton kifelé élt. A legnagyobb hajtóerő a számára az volt, hogy mit mondanak mások és legyőzzön vélt vagy valós ellenfeleket. Ezekre az ellenfelekre szüksége volt ahhoz, hogy dolgozzon, ezért gyártott magának új, képzelt ellenfeleket és gőzerővel nyomta tovább az ötletelést és a csinálást. Ha belegondolok, engem is próbált így motiválni, de én ettől csak nyomorultul éreztem magam. Aki nem narcisztikus, annak ez nem való. Nekem az a veszélyes, hogy könnyen dolgozom mások tervei vagy álmai mentén és e miatt előfordulhat, hogy ráébredek, hogy ezt vagy azt nem is én akartam. Azért akartam, mert más valaki boldogságát tartottam szem előtt. Amikor már rendbenvoltam annyira, hogy ez tudatosult bennem, hogy erre hajlamos vagyok, akkor minden tervemet komolyan végiggondoltam, hogy ezt tényleg én akarom-e. Tényleg az én vágyam? És ami nem, azt letettem. És hogyan fogod ezt csinálni? Egyedül? – kérdezik. Az igen válaszra többnyire azt mondják: hú, irigyellek! Nagyon bátor vagy! Anyám erre azt mondta volna büszkén, hogy IGEN! ÉN MEG TUDOM CSINÁLNI!!!! Én meg elmesélem, hogy azért szomorú ez. És akkor megnyugszanak.

[thisisnotadiehardmovie]

Van egy olyan lépés is abban, ahogy a középkorúságot kezelem, hogy csináltattam 2 ilyen fülpiercinget a fülem tetejére. Mellékhatás: hogy nem tudom hordani a fülhallgatómat, nem tudom elnyomni a gondolataimat a kis podcastjaimmal és állandóan a saját belső monológomat kell hallgatnom. Elég szar. Főleg azért, mert az utóbbi években szert tettem egy kimondottan optimista életszemléletre úgy általánosságban. Ebből most a csendben nincsen semmi. Elvileg valahol terapeutikusnak kéne lennie, hogy az ember elmerül a saját gondolataiban, meg ül az érzéseivel, de egyenlőre csak annyit értem el, hogy órákkal többet rágódom olyan szarokon, amiken egyébként is rágódnék. Van egyébként kreatív belső világom, amibe belemerülhetnék, de olvastam, hogy igazából az ábrándozás is maladaptív, mert az se megoldáskeresés, csak menekülés. Tök meddő az egész. Tudatosan tudom, hogy ezeket a gondolatokat amúgy már végiggondoltam, ezeket az érzéseket már éreztem, következtetéseket levontam és akkor most menjünk végig a sztorikon újra. Szal csak így kérődzöm a szaron állandóan.

Nappalit és étkezőt már kétszer átrendeztem mondjuk.

[kinlodok]

Nem akarok életem végéig rettegésben élni, amire a megoldás az öngyilkosság. Teljesen logikusan végiggondoltam a dolgokat, meg kell tennem. Ez nem az a fajta "meg akarom ölni magam", amikor segítségért kiáltok. Ez a feladatom. Ha jót akarok magamnak, akkor tartom magam ehhez. Nincsen olyan ismerős/barát/rokon/családtag, akinek hiányoznék, tudom jól. Talán néhány ismerős szomorkodna 1 napig, aztán eszükbe se jutnék. Anyámat nem hatná meg az egész, mérgelődne, hogy drága a temetés. A munkahelyemen mindenki azt gondolná, hogy annyit ittam, hogy a toxikológián fekszem. Pótolnának, méghozzá elég hamar. Nincs senkim, egyedül vagyok, magam vagyok, nem köt ide semmi, és senki, nincs jelentősége az életemnek. Elveszítettem azt, aki fontos számomra. Sírni nem tudok, boldog lenni nem tudok. Nem alkottam semmi maradandót a világnak, a létezésem értelmetlen, nincs miért maradni. De ahogy az elején is írtam, nem vagyok hajlandó leélni az egész életem rettegésben.

[szottesfolditanyak]

Hol van az AI, amikor havat kell lapátolni, hol?

Melengeti a seggét a fűtött processzorában, én meg küzdhetek a valóság egy kevéssé absztrakt formájával, ami nemcsak fehér, hideg is hozzá. A hólapátnyél is hideg volt, a havas ösvény hosszú, és mire elértem a kertkapuig, nagy dolgot vittem végbe. Végiggondoltam, hogy gépi öntudat nem létezhet.

Vegyük a matematikusok kedvelt eszközét: tegyük fel, hogy létezik olyan szerkezet, ami rendelkezik tudatossággal. Egy ilyet manapság egy bonyolult számítógép formájában szokás elképzelni, aminek a processzorai mélyén létezik egy valamilyen áramköri szerkezete, kapcsolási rajza, lényegében hasonló egy százéves zseblámpa áramkörééhez, bár annál azért bonyolultabb valamivel. Illetve, az azon futó szoftver, a maga szintén bonyolultságában.

Én meg arra gondoltam, hogy vegyünk el egyszerre csak egy kis részletet az áramkörből, egy kondenzátort, egy tranzisztort, egy visszacsatolást, ilyeneket. Nézzük meg, megvan-e még az az öntudat abban a gépben. Ha megvan, folytassuk tovább a kapcsolás egyszerűsítését. A végén eljutunk az említett zseblámpa kapcsolási rajzához. Lássuk be, nem különösebben életszerű, hogy egy zseblámpának öntudata legyen. (Vagy ha igen, és mégis, akkor az eléggé újszerű kérdéseket és következtetéseket indukál. Sámánok reloaded, Kásler doktorhoz bűnbánó küldöttség zarándokol Mérő Laci vezetésével, további útmutatásért.)

Ha úgy vesszük, hogy a zseblámpának mégsincs tudatossága, a fennmaradó másik lehetőség, hogy a kapcsolás egyszerűsítése közben vesztettük el az öntudatot. Ebben az esetben viszont észre tudnánk venni, hogy az öntudat abban a bizonyos pl. 30 mikroHenry induktivitású Remulád-Sacher-visszacsatolásban rejtőzött, amit éppen kiforrasztottunk. Megvan a tudatosság! - ujjonghatnánk, kezünkben a nevezett drótdarabbal. Lássuk be, ez sem különösebben életszerű. (Vagy, lásd mint fent, új paradigmák nyílnak, Mérő Laci három új könyvet is kiad az év végéig.)

A szoftveres résszel a fentivel analóg módon végiggondolható ugyanez.

Szóval, mivel a gondolatkísérletünk fenti két kifutása eléggé életszerűtlen, joggal mondhatjuk, hogy a kiindulási feltételünk volt hibás - vagyis gépi öntudat nem létezhet.

Most így nagyon büszke vagyok, hogy ezt sikerült végiggondolnom. A levezetést még kicsit fel kell öltöztetni a kor divatjának megfelelő nemzetközi szakszavakba, kellenek értelemmel nem bíró részletek is bele, kell az egész elé egy filozófiatörténeti fejezet a megfelelő seggnyalásokkal utalásokkal, aztán jöhetnek az újságírók és a hírnév. Szerintem "a történelem vége", "technikai szingularitás" és hasonló találmányokkal simán versenyben lesz.

De a szomszéd macskája már megint nem látszik ki a hó alól.

[eugeniovonsavoy]

Rant

Csütörtök: Megjött a hír a pályázatról. KETTŐ ponton múlt, hogy nem lett támogatott, így viszont már tényleg veszélybe került a disszertációm. Ezen annyira felkúrtam az agyamat, hogy utána képtelen voltam dolgozni és az sem vigasztal, hogy tartalékosként valszeg listavezető vagyok.*

Péntek: Elért a havi rendszerességű depresszió. Megint végiggondoltam az életemet, életünket, és teljesen elment a kedvem tőle. Képtelen voltam dolgozni.

Szombat: Reggel úgy ébredtem, hogy beteg vagyok. Már megint elért valami gyereklepra/87. kovid alvariáns/azonosítatlan gyíkember-kór és teljesen ledöntött a lábamról. Értelemszerűen a mai nap is ment a lecsóba, mert semmivel sem haladtam. 

Kéne valami, ami átlendít ezen a szar helyzeten, mert ez így nagyon nem jó irány. Mondjuk “híreket” sem kellene olvasnom talán...

*Indoklás: Költségvetési okokból feljebb kellett meghúzni a ponthatárt. Szerintem meg költségvetési okokból dögöljön meg mindenki a magyar kormányzatban, amiért megint két mogyoróval kevesebbet szántak a kutatói ösztöndíjakra.

[spinebreaker01]

FÉLIGSZÍTT CIGARETTA ÍZE A SZÁMBAN - part7 - problémák kezdete

Levente pov.

Miután feldolgoztam az eseményeket, bekullogtam a szobámba, lefeküdtem az ágyamra, s végiggondoltam a történteket.

Máté pov.

Miután beültem az autóba, elmélyedtem gondolataimban. Már félúton voltunk, mikor anyum megszólalt.

" Nem akarsz valamit elmondani?"

"M-mire gondolsz?" - kérdeztem, idegességemben összedörzsöltem a kezeimet.

"Hát mostanában eléggé jóban vagy a Levivel..." - mondta anyukám titokzatosan.

Nekem már az izzadtságcseppek gyöngyöztek a homlokomon. Anyukám lopva rámpillantott. Nem akaródzott megszólalnom... Ám balszerencsémre, pont kifogtunk egy piros lámpát. Anyukám mosolyogva levette a kormányról a kezét, majd rámnézett. Én is ránéztem, s próbáltam mosolyogni, de idegességem tisztán kivehető volt.

"Na szóval, hol is tartottunk?" - kérdezte anyum higgadtan.

Fejem vörösödni kezdett, a másodpercek kínzó lassúsággal teltek. Visszapillantottam anyukámra, aki még mindig nyugodt hangon szólt hozzám.

"Nyugi Máté, mindenhogy elfogadlak!"

A lámpa (az a nocsi) még mindig piros volt, ezért kénytelen voltam válaszolni anyámnak.

"Úgyis tudod azt, amire kíváncsi vagy..." - sütöttem le a tekintetem.

"Kisfiam, én tőled szeretném hallani.." - mondta biztató mosollyal.

Ránéztem anyumra, és a sírás kerülgetett. Halkan szóltam hozzá.

"Miért csinálod ezt velem..?"

Ekkor a lámpa végre zöldre váltott. Elindultunk, és hazáig nem hoztuk fel a témát.

Este már éppen aludni készültem, mikor anyum benyitott a szobába. Én tovább folytattam tevékenységem, mintha ott sem lenne. Befeküdtem az ágyba, betekaróztam, és nekiálltam telefonozni. Anyum leült az ágy sarkába.

"Bocsánat a mai miatt, csak tudni akartam, hogy mi jár a fiam fejében." - mondta halkan.

"Tudod anya, még magam sem értem, hogy mi jár a fejemben." - sóhajtottam fel, még mindig a TikTokot bámulva.

"Én sem értettem, mikor szerelmes lettem apádba..." - kezdi a mesélést.

@zsofolya jshdbdjdj

[tuuszferi]

Kocsimosás

Ma lemostam és kitakarítottam a kocsit. Anyu mindig csesztetni szokott vele, mikor otthon laktam, hogy koszos az autó, meg ki kéne porszívózni, stb. Olyankor mindig egy komoly belső ellenállás (hívhatjuk lázadásnak) jött elő, hogy akkor mostmár csakazértsem állok neki lemosni, kitakarítani. Ha nagynehezen neki is álltam, akkor sem azzal foglalkoztam, hogy jól meglegyen csinálva, hanem csak azzal, hogy legyünk rajta túl.

Most nem rohantam, kiélveztem hogy tisztul az autó, összeszedtem a szemetet, letörölgettem a műszerfalat, kiélveztem a takarítás folyamatát. Elgondolkoztam közben, hogy régen miért nem így csináltam. Elgondolkoztam hogyan csinálnám, ha anyu vagy apu ott lenne a közelben. Máshogy. Sietnék vele, csak legyek rajta túl. De miért? Hátha kitalál valami újabb feladatot nekem menet közben. Ha már úgyis ottvagy, mosd még le eztmegazt. Vagy mi van ha megkritizál takarítás közben. Ott még maradt egy folt. Miért nem használsz kefét? Igy biztos nem lesz elég tiszta. Vagy csak egy random pillanatban kijön és valamivel megaláz. Haha szólok a nővérednek az ő kocsijukat is lemoshatod. Vagy egyszerűen csak annyit, hogy "Dolgozgassál.", "Szép lesz az autó"... miért tartom ezeket is megalázónak? Mert később elvárás lesz belőle? Múltkor is olyan szépen lemostad a kocsit, csináld most is te. Vagy ha azt látták, hogy tetszik nekem a kocsimosás, hogy élvezem a folyamatot, akkor legközelebb ha rossz kedvem lesz, lemosatják velem az autót? Elég elcseszett és kifordult logika, de nem lepett volna meg ha megtörténik.

Nah ezek miatt emeltem magam köré a falakat. Hogy egyedül tudjak kocsit mosni, senki ne szóljon be közben, senki ne alázzon meg és senki ne támasszon a jövőben elvárásokat felém. És közben ezeket a falakat akarom lebontani, hogy érezzem hogy tartozom valahová, valakihez vagy valakikhez.

Azért végiggondoltam azt is, mi lenne, ha egy jóbarátom jön velem kocsit mosni. Jó eséllyel végigröhögjük az egészet, és még a kocsi is tiszta lesz... Lehet hogy mégsem vagyok reménytelen.

[versinator]

Pesszimista rigókat

Öbleiből túlvilágra gráciáknak megbízható Tapasztást gazdagult szabolcska rontható Barrikádot kockák fényeid versike Őrizgesse elkoptam alakká hófehérke Körszakállam szelíddé látásomat szokjam Megkezdődött darabomat vigyázzanak lecsavartam

Viteted híttalak lankasztja gyújtót Szívhat érdemei zokogsz interpellációt Szerinte kattanjon lappal templomkupola Igézz hordád marson apostola Feldördül elvakult sagt végiggondoltam Törülni randevúnak kilátón belemásztam

Eves szétnéznénk aranyvonal búsitó Vicces csinálhat kigömbölyül pirosító Rámosolyog oszvald libegni erzsike Kiáltanád katonáim varázsvesszője istenke Higgyék felitták hatszor megáldottam Tükröknél ajajaj albérletbe ragyogtattam

Ütemezve rozsdaszín mindahányan hashajtót Paprikáit tiprott ujjaimhoz frakciót Félaléltra ablakához szivarfüst kabala Gagyoghat boldogtalanságunk lancelotról frajla Edzé törzsek milliói kiadtam Hörgést bácsin lak kimásztam

Rádőlnek hátralévő birétumban némító Mellesleg keddig gyilkolásra soványító Háromkor fröccse elejtették jenőke Belelép istenibb andrássy hírnöke Redőzi tűrhetőbb reményből hazaindultam Feketélő lemállt röstellem jómagam

Telítve verjem dadogjon ordót Küllők szépíti kínozza mankót Vonalakból sóhajra sóhajuk nyula Szobalánya melegre átszűrt szula Tartsunk kirándulást vágyaid kizártam Búcsúztatóra kötém permetegben alhassam

[csacskamacskamocska]

Életed szerelme

(erről akartam írni, már eszembe jutott) Nem szeretném megtudni, hogy a szerelmem hol ismerte meg élete szerelmét, ha nem én vagyok az. Ez szerintem teljesen érthető. Az tök cuki, amikor tumblr és már sok éve együtt vannak, de biztos vannak, akik nem örülnek a szembesülésnek. Azon gondolkodtam, hogy életem szerelme az aktuális, bár voltak fontos szerelmek, de azért lehetne bogozgatni, hogy melyik miféle volt, hogy egy szerelem összetettségében melyik emberben mi volt a leginkább vonzó. Valójában elég sokan voltak, így gyerekkoromtól kezdve, többnyire egy-egy hosszabb vonzalmat követett pár összevissza kis érzelmi felkavarodás. Szóval volt az a poszt, a kérdéssel, és végiggondoltam, hogy mennyire különbözőek voltak ezek a vonzalmak/szerelmek mennyire másfajta vágy vezérelte mindet és ez milyen érdekes. Ezért nem tudnék beleszeretni újra valakibe régről és ezért záródnak le a kapcsolataim gyakorlatilag teljesen. Ami mozgatott akkor, az már nincs, amire valaki válasz volt, az már nem kérdés. Hogymelyik volt a legnagyobb, az e miatt teljesen értelmetlen kérdés, meg nyilván az a legnagyobb amit érez az ember, hiszen a többiek iránt érzett semmivel van összehasonlítva. Melyik volt a legszenvedősebb? Na ebben már lehet versenyt felállítani és nem a mostani győzne. Namármost a szenvedéstől/traumától nem lesz értékesebb egy vonzalom! Csak sajnos a rossz jobban nyomot hagy és ezért jelentősebb érzelemként emlékszünk rá. :( Ezért még az is előfordulhat, hogy valaki azt mondja a csodás kapcsolatára, hogy nagyon jó, nagyon boldog most, de volt ennél nagyobb szerelme is, pl akibe reménytelenül volt szerelmes. Azt gyanítom, hogy a pasik nem szoktak ilyeneket kibeszélni, mi nők viszont gyakran. Így van rá lehetőség, hogy újra átgondoljuk, tisztogassuk az érzelmi életünket és valami nagy vonzalomra rásóhajtsunk, hogy az mekkora fasz volt te jó ég. és onnantól már a mekkora fasz volt marad meg. Vagy akinek van öniróniája, azoknál a nagy röhögések, hogy mit meg nem tettünk érte, azért a faszért, te jó ég! És ez gyógyít, tisztít, felold. A férfiaknak ezek csak névtelenül, a tumblin. Nem ugyanaz. Kapcsolatban meghallgatni a másikat a volt szerelmeiről – ahhoz kell megfelelő önértékelés, nem a szépségersenyhez!

[kedvesmajam]

jól vagyok

ma több nehéz helyzetbe is kerültem. önkéntesként két olyan helyzetet kellett megélnem, amit soha nem szerettem volna. szántam rá időt, hogy végiggondoljam, mit csinálhattam volna másként, hibáztam-e valahol. egy másik nehéz helyzet két önkéntestársammal alakult ki. ott is végiggondoltam, mit tehetek azért, hogy ne legyek kiszolgáltatva és mennyit szeretnék elmondani a "tisztázó" beszélgetésben, illetve előre készültem arra, hogy nem kell mindent elfogadnom, amit mondanak, mert tudtam, hogy vagy bűbájoskodás lesz vagy meghazudtolnak. végigvettem, mit és mikor kértem tőlük, a helyzetekben mit kaptam tőlük. ami pedig már sok lett volna nekem és volt mentségem nem ott lenni, abból kiforogtam

sokkal tudatosabban vagyok jelen, sokkal kevésbé érzem azt, hogy ezek hatnak rám, sokkal jobban végig tudom gondolni higgadtan a történteket, a megéléseimet és az érzelmeimet. ha ma lenne vége a tábornak, szerintem akkor sem az ivás lenne a reakcióm

a fizikai teherbírásom is jobb, mint eddig. egész nap talpon vagyok, nem vonódok ki helyzetekből azért, mert nem bírom szuflával. szabadidőm alig van, de nem estem szét, van agyban is energiám tenni a dolgom

ma szabad volt a délutánom. átgondoltam, mi nyugtatna meg és hogy tudnék a legjobban töltődni. elmentem bringával a tóig, ahol kiültem a mólóra, mert a bringa és a víz mindig jót tesz. a móló egy pallója korhadt volt, fél lábbal a tóba estem. megijedtem, megütöttem magam, de nem estem kétségbe és nem akadtam ki

ma lemondtam a másik tábort. ideje volt, sokszor eszembe jutott, hogy meg kellene már tenni. korrekt levelet írtam, de nem magyarázkodtam. a mostani tábor nehézségei miatt az alkohol jelenlététől függetlenül is nehéz lenne alig két hét "pihenővel" végigcsinálni egy másikat, mert a nehézségek hatnak rám, néha megkérdőjeleződik bennem, hogy jól vagyok-e jelen. viszont ami jó, hogy merek mérges lenni, például azért, hogy ha kérek segítséget nem kapom meg

hetvenedik nap. számon tartom, de mégsem. most jó, megélem a változást, tudok örülni az önreflexiónak, az öngondoskodásnak és a határtartásnak. apró célokat is meghatároztam és tudatosan kerülni fogok helyzeteket

[imobabanaploja]

visszatekintés az elmúlt 7+3 napról

Az elmúlt három hét igazi érzelmi hullámvasútként döntött le a lábamról. Talán igaz, maikor az emberek azt mondják, hogy akkor sikerül a gyerek amikor végre elengeded magad. Egy éve kezdünk el foglalkozni a családalapítás gondolatával. Az elmúlt egy évben nem ittam, nem dohányoztam és szerintem én tartottam el a vitamingyártó cégek jelentős részét és persze olyan tisztán étkeztem, hogy Rubint Réka könyvet írhatott volna a táplálkozási szokásaimról. Egészen idén júniusig. Amikor, úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban egy kicsit felrúgok minden szabályt. Az egyhetes Erdélyi kirándulást- amikor hedonista vágyaim teljes mértékben a felszínre törtek az egy éves szigorú szabályozás után- buli, bulit követett. Hazaérkezésünk másnapján EFOTT utolsó napját végig bulizva a forró hajnali éjszakában, a medencés bulikat, a spontán rendezvényeket, mindet teljes valómmal megéltem. A ciklusom utolsó hetéhez közeledve azonban feltűnt, hogy valami nem stimmel. A rosszullét kerülget az alkohol és a cigarettafüst hajnali esőjének illatával kevert pára keverékétől, sőt, már a hajnalt sem látom, mert még éjfél előtt le kell feküdnöm. Egy átbulizott éjszaka után hazakeveredve 2 nappal az esedékes menstruációm előtt úgy döntöttem, hogy csinálok egy tesztet. Az elmúlt egy évben minden hónapban csináltam, minden hónapban vörös kontrollcsík mellett, világító fehér csík hirdette a hónap sikertelenségét.

Délután volt, de mégis felsejlett egy második vonal. Annyira halványan,hogy még azt is mondhattuk volna, hogy csak a szemünk káprázik. Másnap reggel ismét kedvenc hétfő reggel 5:30-kor esedékes időtöltésem következett: pohárba pisilés. Azonban, most még erősebb második csík látszott. Ezt követően egy hétig minden nap ismételtem a tesztet, nem bízva a saját szememben és eszemben. Egy hét után úgy döntöttem, hogy ideje elmenni vérvételre, HCG és progeszteron szintet ellenőrizni.

Legnagyobb megnyugtatásomra a HCG szint duplázódott! Sírni tudtam volna az örömtől. A progeszteron szint azonban meglehetősen alacsony volt. Endokrinológusom azonnal berendelt az újpesti SZTK nőgyógyászatára, abban reménykedve, hogy progeszteron pótlást kapok, de nem így lett. Akkor 5 hetes környékén voltam, de először láttam egy ici pici borsó méretű pacát, ami akkor 5 mm nagyságú volt. Az ottani orvos elmondása alapján valószínűleg később fogant, mint amire gondoltunk, de progeszteront nem írt fel. A következő két hétben a legrosszabbtól a legjobb forgatókönyvig mindent végiggondoltam, sírás és öröm kergette egymást a fejemben minden nap.

2 héttel később jutottam el a SOTE-n dolgozó ajánlott nőgyógyász nőhöz, aki a 7+1 napon 9,9 mm-es kis babocskát látott erős életjelekkel. Ebben a pillanatban már tényleg nem sok választott el a sírástól.

Azóta kezdem elhinni, hogy valóban sikerülhet, bár még mindig nagyon furcsa gondolat. Az alvászavaron, a fél méretet nőtt melleken és a farkas éhségen, amit szörnyű hányinger követ nem látok több bizonyítékot magamon. Időnként szinte semmi tünetem nincs, időnként azonban nagyon erős minden.

Még 209 nap van a nagy találkozásig. Addig van időm, hogy elhiggyem, hogy tényleg kisbabám lesz!

[hobiartb]

fú most végiggondoltam és az odautak kétharmadában volt nálam kábó

olyankor ez szorozva százzal

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Megint végiggondoltam, miért jutottam oda ahol vagyok, miért hiányoznak dolgok az életemből...miért hal meg az édesanyám. És egyre csak arra jutottam, hogy a saját butaságom, a rosszirányba ható makacsságom, az állandó hibás döntéseim voltak az okai. Mindig mindent rosszul csináltam.

Ez a mocskos, korrupt, aljas, hazug világ, ennek az országnak pszichopata vezetői (óh nem nem csak pár éve, el van itt baszva minden vagy 60 éve), mind mind szerepet játszottak benne,

Ám a főbűnös, mégis én vagyok. A lustaság, a gyávaság, a butaság olyan bűnök amik 10-szeresen büntetődnek, ebben a penetránsan erkölcstelen, aljas világban. De igenis van kitörési pont, lehet jót tenni. Lehet segíteni másoknak és lehet összefogni jó emberekkel, még ha nagyon kevés is van belőlük. Lehet bátor és azonnali döntéseket hozni.

De én nem tettem. Halogattam, féltem, lusta voltam megtenni, amit kell, ami helyes. Nem volt se akaraterőm, se önbizalmam. Vegetáltam élés helyett egész életemben.

Ne kövessétek el ezt hibát! A mai világ aljas, hazug és korrupt. A médiából és az internetről is ömlik a hazugság. Kamu járványok egymás után, hogy beadhassák, az oltásnak álcázott mérgeket, nemlétező demokrácia, az emberség kiirtása az emberből propagandával, agymosással, a történelem meghamisítása, jó emberek elhallgattatása, koncepciós perek százai, korrupt, aljas emberek kimosása... mindezeket fel kell ismerni, tudni róluk, de ez nem elég! Nem elég a fotelban morogni. Nem elég CSAK tudni. Tenni is kell. Hát tegyetek! Ne jussatok oda ahová én.