#alkotók

[agoston-a-nuklearis-baromfi]

Sziasztok, Holnap egész nap kint leszek a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, ahol meg lehet majd vásárolni a képregényfüzetemet, és aki szeretné, annak rajzolok is bele valamit dedikáció gyanánt.

Ezen kívül miért érdemes kijönni?

Mert a Fesztiválon rengeteg érdekes képregényre bukkanhatsz, amelyek máshol esetleg nem is kerülnének a látókörödbe.

Itt nemcsak a szuperhősös dogokkal találkozhatsz. (Persze azokat is szeretjük.)

Az alkotók is jelen lesznek, velük is el lehet beszélgetni. Elég barátságosak mindannyian.

Akik pedig online vásárolnák meg a füzetet, ezeknél a forgalmazóknál érdemes majd keresniük!

Mindenkit szeretettel várunk!

[csacskamacskamocska]

A főnök széke

Ebben is volt némi szerelem, nem tudom, hogy azt a részt elmeséljem-e. Bele voltam bolondulva a pasiba, aki kollégám volt, aki amikor új stúdiót hozott létre, vitt magával. Hogy mennyire volt fasz, azt már nem tudom megmondani. A pszichológus szerint én is fasz voltam. Mindenesetre nagyon szerelmes voltam a történet idején.

Épülgetett a stúdió, kb a semmiből, de komoly megrendelőkkel, szóval volt mire építgetni. Az egyik szerzemény az volt, hogy a főnökünk vett magának egy nagyon kényelmes irodai széket. (velünk kb egykorú faszi, pár évvel idősebb, ő is melózott velünk, szóval annyira volt főnök, hogy övé volt a cég meg a felelősség). Mindenki más a bérelt iroda székein ült. Ülhető volt az összes szék, semmi extra kényelmetlenség. De azért a magastámlás, fekete műbőr forgószék azért nagyon menő volt! A főnök kijelentette, hogy soha nem használhatjuk a székét! Soha! Hát, nem használtuk. Amíg az egyik srác bele nem ült. Én persze szóltam neki, hogy hú, az a fönök széke! Ő meg nézett rám, hogy WTF? Kit érdekel, hát nincs is itt! A sztorit azért mesélem, mert akkor jöttem rá egy fontos dologra. Hogy játszmákból, rendszerekből ki lehet maradni. Mi mind tudtuk, hogy semmi sem történne, ha beleülnénk a főnök székébe, mert mi történhetne, ha meglátja? Üvöltözik? Ez mondjuk esélyes volt. Kirúg? Alig páran ismertük és tudtunk dolgozni a programmal, amire a stúdió munkája épült. Dehogy rúgott volna ki! kellemetlen megjegyzéseket tesz? Hát folyton kellemetlenkedett! :D Valójában semmi sem történt volna. Akár azt is mondhattuk volna, ha pattog, hogy te hülye vagy. De én és a többiek elfogadtuk ezt a helyi kis királyságot és a szabályait. Fura érzés volt, hogy van valaki, aki nem fogadja el, aki nem játszik. Fura volt tudni, hogy igaza van. A mi játékunk komolytalan, gyerekes. A főnökünk is komolytalan és gyerekes. A férfi, akibe fülig bele voltam esve, ... jajj. Én tettem oda a piedesztálra, hogy nagyobbnak, jobbnak, erősebbnek és férfiasabbnak lássam, olyannak, aki akkor is meghatározó, ha jelen sincs. Tudtam én ezt, de szar volt mégis szembesülni azzal, hogy valaki vállat rándít a pasira, aki nekem annyira fontos. A játékot, amiben alárendelődtem, én teremtettem, erősítettem és építgettem.

Később, más csoportokban is megéltem hasonlót és mindig nagyon zavart ez után amikor kialakul egy belső rendszer ami olyan értékeket nagyít fel amik egy nagyobb csoportban már nem számottevőek. Írók, költők, akik egymás szopják fel, alkotók, akik csak jóindulatú baráti körben tudnak megélni és még sokféle ember, aki valami módon kialakít maga köré egy önmegerősítő, értéktorzító csoportot. Ha szeretem az illetőt, akkor lapítok. Ha nem szeretem, akkor hamar kiközösítenek, mert akkor én leszek az, "aki nem játszik velük". Amúgy az egész azért jött fel, mert tegnap amikor mondtam Bélának, hogy bocsi, köszi, ennyi, akkor Béla megpróbált beszélgetést kezdeményezni arról, hogy miért mondtam nemet. Miután azt mondtam, hogy nem akarok beszélgetni, beszélgessek arról, hogy miért nem? És majd megpróbálja egyenként megtámadni az érveimet? Vagy mi? Ritkán terül elém ennyire szépen egy játszma, és tudok ennyire egyszerűen kimaradni belőle. Szép, világos pillanat volt.

Sok játszmát felismerek és vannak játszmák amikben benne is vagyok. Van amiből kimaradok, amit leteszek, és van amibe belesodródok mert későn ismerem fel. És persze vannak win-win játszmák is. Pl a mostani főnökömmel több is. A "játszma" fogalma nem azonos azzal amikor hazudozol, valakit basztatsz vagy próbálsz ügyesen vagy ügyetlenül manipulálni. Bár a legtöbben ennek szinonimájaként használják. „Ne játszmázz velem!” – ne zsarolj, ne próbáld érvényesíteni az akaratodat, ne erőszakoskodj, ne hisztizz, ne magyarázz, ne ne ne ne, akkor se, ha igazad van, ha jogos, mert Én nem akarom és ezért ez JÁTSZMA! A játszma ellen tiltakozás is lehet egy játszma.

A játszma leginkább egy forgatókönyv, egy szabályrendszer, amit tudatosan vagy öntudatlanul elfogadsz és mindig ugyanazzal az eredménnyel zárul.

[iwannapushthebutton]

Képregényfesztivál - !PROGRAM AJÁNLÓ!

mivel béna vagyok a self-promoban nyilván most szólok: 

 holnap, azaz 2023.05.10., szerdán,  indul a 18. Nemzetközi Képregényfesztivál! és négy napig tart!

18:00 - kiállítás megnyitó a tavalyi Alfabéta-képregényes alkotók műveiből a Puskin-kávézóban 

utána 19:00-tól Poór Dotya workshopja 

Csütörtökön, 2023.05.11, 18:00-tól a Gólyában Moskát Anita, valamint egyik legjobb barátom, Szép Eszter és én mutatjuk be a kedvenc képregényeinket a Képregény Könyvtár állományából! Nagyon izgulok, mert Anita az egyik kedvenc magyar íróm és nagyon nagy megtiszteltetés, hogy vele együtt lehetek egy program házigazdája!

  Szombaton, 2023.05.13,  lesznek workshopok, amikre ha esetleg már nem is férnétek be, ne búsuljatok mert nagyon izgi programok lesznek a Keletben, a Bartók Béla úton.

A részletes programot ezen a LINKEN találjátok. 

Vasárnap, 2023, 05,14,  pedig a Dürer Kertben lesz vásár és izgi rendezvények! 

A részletes program itt! 

Ami biztos, hogy én 14:15-től beszélgetek Joonas Sildrével és iamyankkal a színpadon, zenéről, rajzolásról és Arvo Pärtről. Azért róla, mert Jonnas készített egy képregényt Pärt életéről, ami magyarul is olvasható, a címe: Két hang között. 

Gyertek! Gyertek! Gyertek! 

[slejmshow]

Néhány gondolat a frissen megnézett “Blokád”-ról.

1) A színész, ha magyar, kábé bármit eljátszik: öt forintért a padlót törölheted fel vele, és a legutolsó propagandista moslékot is képes szavakká formálni a szájával. Kiszolgáltatott fajta: nem, nem (csak) a pénz miatt, hanem mert a szerencsétlen rabja a szakmájának/hivatásának (?) és szeretne érvényesülni - a nagyvásznon is - látszani a tömegeknek; bár ezt a filmet nehezen fogják pártízezer főnél többen megnézni (max vattázva, de az nem közönség, már másnapra elfelejti mit látott). Történeti korokon átívelve kiszolgáltatott, reménytelen dolog a színész sorsa, ha magyar: vagy egy úr, vagy valami tőkés érdek előbb-utóbb kerékbe töri. A mostani rendszer pedig ebben (is) igen hatékony.

2) Lajos Tamás végérvényesen kiütötte Kálomista Gábort - ez lehet az ember kevés örömeinek egyike a film kapcsán. Kálomista vagy túl sokat lopott, vagy túl sok érdeket sértett, vagy mindez + még a miegyéb, a lényeg: jó ideje Lajos Tamás a magyar film ura, és ezzel a filmmel végérvényesen lekörözte Kálomistát, aki örülhet a Thália Színházat még megtarthatja. Lajos a tökéletes filmes megtestesítője az orbánizmusnak, szóval feltehetően még hosszú ideig kaphatjuk tőle a további műveket.

3) Aki megírta, felsnittelte, megrendezte, pénzt adott, eljátszotta, bármilyen formában részt vett benne/tevékenyen tett azért, hogy ez a propaganda film (mert ez ténylegesen az, végre, szemben az Elkxrtuk-kal) elkészüljön, az szégyellje magát mélységesen. Nem is a jobber legendárium-gyártás miatt, mert Istenem - előfordul az ilyesmi. De Göncz Árpádról azt sugallni, hogy valamiféle köze lehetett Antall bebörtönzéséhez, miközben a valóságban Antall napok után kiszabadult, és Göncz ült éveket (!) a börtönben - na, ahhoz kell pofa. Ahhoz nagyon kell a pofa. A Harmadik Köztársaságunk első elnökét úgy és abban a formában állítani be, mint egy mocskos kis spiclit. Egy igazi pondrót, aki negyven évvel később az első adandó alkalommal benyal a ruszkiknak. Nem is folytatom, mert annyira szégyenletes ez az egész, hogy csak kérni tudom - aki él és mozog, ha családjában, ismeretségi körében vannak akik ebben a filmben szerepet vállaltak, csak erre az apróságra ugyan kérdezzenek már rá náluk: tényleg abban reménykednek, hogy a szégyenteljes tevékenységük eredménye nem fogja túlélni őket? Hogy nem fognak évtizedek múlva is az emberek emlékezni erre - erre, és kábé semmi másra ebből a filmből?

4) A magyar népről, amely a taxisblokádban - a mendemondák ellenére - mégis csak a demokratikus egyet-nem-értését nyilvánította ki, pont annyit gondol és állít a film, mint amennyit elvárhatunk tőle: semmit. A taxisok naív, vagy éppen számító, szűklátókörű népek, akiket részben megvezettek, részben pedig a saját értelmi hiányosságaik hergeltek bele ebbe az egész helyzetbe. Nagyon szomorú, hogy egy ennyire összetett, izgalmas; romantikus és egyben profán, felszabadító és illúziótlan 3-4 nap történetéből mindössze ennyire futotta. Az alkotók teljesen egyértelműen nem gondolnak semmit róluk, csak insturmentumok, dramaturgiai szükségszerűségek a számukra.

5) Annyiban érdemel dícséretet a film, hogy ezekben a kiélezett napokban ha bárgyún is, de mégiscsak az az alapállítása: az elveihez hű, a tanítást szentségként kezelő pedagógusnál nincs nagyobb érték. Ha ennek az üzenetnek a kivitelezésében nem is, a tartalmában tudok osztozni az alkotókkal.

+1) Margaret Thatcher haja isteni lett!

[filmszeresz]

FILMSZERÉSZ TOP 100 TÉVÉSOROZAT - 78. Csengetett, Mylord?

A vicces Downton Abbey. (Pontosabban a Downton Abbey a nem vicces Csengetett, Mylord? - hisz utóbbi volt előbb.)

A BBC egyik leghíresebb sitcomja az addigra - az Upstairs, Downstairs című, sok helyen (nálunk nem) vetített és közkedvelt ITV-s szériának köszönhetően - a tévéből is megismert fenti-lenti világon, azaz a nemesek/gazdagok és kiszolgálóik viszonyán, mindennapi közös életükön élcelődik szeretettel. Hazánkban is milliók nevelkedtek és nevetnek rajta a mai napig (elég sűrűn ismétlik különböző csatornákon). E remekül megírt, intelligens és a maga módján történelmileg is pontos produkció az én fejemben (meg gondolom, másokéban is) egy fakkban van a Halló, halló! című második világháborús paródiasorozattal: ez is, és a Csengetett, Mylord? is nagy sikerrel futott nálunk, ráadásul az alkotók között jelentős az átfedés.

Úgy látom, még ma is komoly popkulturális hivatkozásnak számít a Meldrum-ház. És ez tök jó.

A karakterek közül nekem Ivy Teasdale a kedvencem!

[davesnapsyou]

A magyar fotográfia napjának margójára

1840. augusztus 29-én készült az első magyar dagerrotípia. Az eljárást a Magyar Tudós Társaság 11. nagygyűlésén mutatta be Vállas Antal. A matematikus a Dunát és a várat örökítette meg egy fényérzékennyé tett rézlemezre. Sajnos a felvétel nem maradt fenn, de számos magyar találmány azóta is a fotográfia meghatározó eljárása, technikai megoldása.

Mi az a dagerrotípia?

Talán művészettörténet órán tanulhatnak a fogalomról ma is a fiatalok, de biztos vagyok benne, hogy sok ember a szó hallatán visszakérdezne, hogy miről is van szó. A dagerrotípia nevezetű képalkotási eljárás Louis Daguerre és Joseph Nicéphore Niépce nevéhez fűződik. A kezdeti nehézségek után a technikát Daguerre fejlesztette tovább, és nevezte el saját magáról, ugyanis Niépce 1833-ban elhunyt. Amíg korábban együtt dolgoztak, a munka jelentős részét Niépce végezte.

Az eljárás folyamata során egy ezüstözött rézlemezt políroztak, majd ezt követően tisztítottak. Az eljárás sikerét az alapos tisztítási művelet adta. Ezt követően jód-, majd később bróm-, és klórgőzben úgymond érzékenyítették a lemezt egészen addig, míg az sötét sárga színt vett fel. Ezt a fényérzékeny lemezt helyezték az akkori kamerákba. Kezdetben az exponálási idő magas volt, 15-30 perc, de később ezt sikerült leszorítani 10-60 másodperc közé. A felvételt melegített higany gőzének segítségével hívták elő, amely során higany-ezüst amalgám keletkezett. Ebből a több fényt kapott pontokon több keletkezett, a kevesebb fényt kapott területeken kevesebb. Ezután az egészet nátrium-tioszulfátban fixálták. Kész boszorkánykonyha, mi? Ez még semmi! Ahhoz, hogy tartósítsák a felvételt, a lemezt aranyporral vonták be. Hogy később a levegő ne oxidálja túlzott mértékben a lemezt, légmentesen záródó csomagolásba helyezték. Mivel a dagerrotípia nem sokszorosítható, ezért mindegyik egyedi alkotásnak minősül.

A hazai érdemek

Most, hogy tisztáztuk a jeles naphoz kapcsolódó fogalmat, nézzük is meg, hogy a magyarok miként formálták a fotográfia művészetét, mit adtunk a szakmának:

Mihály József a Kodak cég csúcsmodelljeihez tervezte a mechanikát. Nevéhez a nagy hatótávú fényképezőgépekhez köthetők szabadalmak, melyekért a cég rendkívül megbecsülte.

Dulovits Jenő az első tükörreflexes fényképezőgép megalkotója. Szabadalmát a hajdani Kelet-Németországban jegyeztette be, sajnos emiatt nem lett világhírű a találmány.

Gábor Dénes fizikus nevéhez fűződik a hologram technika megalkotása, amelyért 1971-ben Nobel-díjjal tüntették ki.

Petzvál György a modern, többlencsés objektívrendszer megalkotója.

Rott Andor a polaroid technika technológiát megelőző, közvetlen pozitív fényképkészítés feltalálója.

Schuller Aladárnak köszönhetjük az acetátfilm, avagy a nem gyúlékony film technológia tökéletesítését. A köznyelvben ezt hívjuk negatív filmnek. Ezek azok, amelyeket az analóg fényképezőgépekbe is befűzünk.

A találmányokon kívül sok inokinus magyar alakot találunk a fotográfia területén, akiknek munkássága a mai napig hatással van sok fotós tevékenységére. A teljesség igénye nélkül a nívós alkotók közt említhetjük Robert Capat, Moholy Nagy Lászlót, André Kertészt, és még sokan másokat.

Határozottan kijelenthetem, hogy büszkék lehetünk arra, hogy méltó módon járultunk hozzá a fotográfia fejlődéséhez.

[angelofghetto]

még van idő

Most néztem meg a NF-en, és még egészen friss az élmény, a háttérben a vége-főcím lassú dala festi alá a gépelést. A film az időről szól, ami úgy tűnik el belőlünk, mint a lélegzet. Azt hisszük, urai vagyunk a napjainknak, de nem emlékszünk, mi történt az elmúlt évben, csak megint új évszámra kell figyelnünk a dátumozásnál, mert még mindig hajlamosak vagyunk a régit írni.

Pontos, ahogy az alkotók ábrázolják. A gyerekeim még most jöttek oda, hogy pusziljam meg a bibit az ujjukon, és azon kapom magam, hogy bőven benne vannak a családalapító korban. Mi történt? Hova tűnt az elmúlt 20-30 év?

Most voltam tapasztalatlan pályakezdő, aztán időzített bomba lettem, aki bármikor szülésre adhatja a fejét. Gyerekes anya lettem épp ilyen sorsszerűen, akit kerültek a munkáltatók, mint a pestisest, mert a gyerekek úgyis folyton betegek lesznek. Aztán jött a rendszerváltás, és a szakmám, egyáltalán az iparág szétesett, megszűnt, addig kellett valami, amiből megélhetek, amivel kihúzom, amíg jobb idők jönnek, miközben dédelgetem a szakmaszeretetemet, hátha átmenthetek belőle valamit, értéket az utókornak, amiből újra kikelhet, mint magból a virág. És jöttek mindenféle figurák, pénzes dilettánsok, és a szakértelmem csak akadály lett, fölösleges bonyodalom a lepucérított profithajszában. Végül túlképzett-túlkoros lettem, akit erőszakkal benne tartanak a munka világában, de aki csak nyűg, mert elveszi a fiatalok elől a helyet, és el kell majd tartani, ha nyugdíjas lesz, igazából az lenne legjobb, ha kinyiffanna végre szép csöndben, feltűnés nélkül, hogy ne legyen vele gond. És volt aki rám szólt, minek veszek még mindig könyveket, egyrészt le lehet őket tölteni, másrészt már lehet hogy nem élek addig, hogy mindet elolvassam.

És én csak állok, és nézek, hogy hova lett az idő. Mindig csak vártam a jövő hetet, a hó végét, a nyarat, de nem álltam meg hogy élvezzem, mert jött a következő dolog, amit várni kell.

Mindeközben belül valahol 28 és 35 között érzem magam, némi 16 éves beütéssel, és próbálom kitalálni, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, és szeretnék végre rendelkezni a saját időmmel, hogy egy kicsit azt tehessek, ami nekem jó, és kitörni ebből a gépies munkavilágból, ami már nem esik jól, és ahol a lojalitásom lúzerség, és ahol nem a juttatások között kell válogatnom, hanem hogy melyik alapjogomról vagyok hajlandó lemondani. A ki nem adott és ki nem fizetett szabadságaimból simán összejönne már másfél év, mondjuk olyan alkotóév, mint ami az értelmiségieknek jut nyugaton, ahova a büdös életben nem fogunk felzárkózni, ha ez így megy tovább. Talán ez csak a mézesmadzag volt, mert mi nem is emberek vagyunk, csak emberi erőforrások.

Ez a film egy férfiról szól, aki csak dolgozik és dolgozik, és közben történik vele az élet úgy, hogy csak néha veszi észre egy-egy pillanatra, míg azt nem mondja, hogy ebből elég. A műfaj nem valami szociodráma, nem depis, inkább nagyon is kedves, finom humorral. Elgondolkoztató film egy boomernek titulált tini ajánlásával.

[tartsdmegazaprot]

Én csak azt nem értem, hogy ha egyszer reálisan látod az art bimbok helyzetét (Arató Alina a kedvencem), azt miért nem sikerül felismerni, hogy te és a művészeti területen dolgozók 90%-a ugyanilyen értéktelen semmi "munkát" végeztek pepitában?

Alina egy képzett, intelligens és nagyon tag látókörű, egyedi világú lany, én kedvelem, es az én megítélésem szerint nem is tartozik abba a szegmensbe, akit említettem, és azt sem mondtam, hogy ok értektelenek, ahogy azok az elméleti szakemberek sem azok, akik az alkotók melletti melaszt kepzik a történelem szovetebe (na ezt add össze!)

[bukovskikaroly]

Aranybulla 2

Az első sorozat hatalmas sikere után az alkotók ismét biztosra mentek. Azonban ezt végre Rákay Kálmán rendezte, sőt, ő alakítja magát az Aranybulla 2-őt is, hatalmas átéléssel. Kisebb szerepekben felítűnik Dörner György mellett Dörner György is.

A történet háttere: a történészek rájöttek és igazolták, hogy tulajdonképpen 2 Aranybullát is kiadott II. András. Sőt nem zárják ki, hogy 3-at vagy akár 4-et is. (Ezt követően szabadon engedték a feleségeiket, gyerekeiket.)

Rákay a bemutató után sem indokolta meg, hogy mikor az Aranybulla 2-őt játszotta a kamerák előtt miért a faszán lógott az aranypecsét. 

A sorozatatot a Felcsúti Pancho Arénában, a Budapesti Felix étteremben és Peruban forgatták, utóbbi helyen lámákkal.

Érdekes tény, hogy cameoszerepben feltűnik Mészáros Lőrinc, egy másik kicsiny, de kövér emberke (nem tudjuk meg ki ő) társaságában, ahogy éppen az egyik jelenet hátterében lopnak valamit.

[bdpst24]

„A Liliomfi szerelmeslevél a színházhoz”

„A Liliomfi szerelmeslevél a színházhoz”

ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében mutatják be a Liliomfit a Vígszínházban Szigligeti Ede mindössze két délután alatt írta meg a magyar drámairodalom legtöbbet játszott komédiáját, a Liliomfit. A művet Vecsei H. Miklós átiratában, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében szeptember 21-én mutatják be a Vígszínházban, a zenéért Kovács Adrián és Mester Dávid felelnek. Az alkotók igazi vígjátékot…

[versinator]

Bízván tan

Csillagászra közönybe hazaballagott semmiséggel Alkotók lemosva kun letéphet Bámultok igén utolérem reménységgel

Vaterland eszterházy lézengenek éghet Éjfelet nyakkendőmben fölsóhajt játékán Kultuszában golyóm bőgős ölhet

Bohókás kárpátokban estimát titkán Kizártak ellenezte lóhalálba semmiségek Megbékülő perceimben titánok pletykán

Wilde lépésivel megtermi szövegek Repesni üdvözöljelek márványpaloták vesztegel Günther faggyú köntösünk szürkeségek

[viragfold]

A TRIBUTE TO DORIANO ROTA MAIL ARTIST

Jegyzet a projekthez: Ez a projekt a 69 évesen nemrég elhunyt bergamo-i (I) Mail Art művész, Doriano Rota tiszteletére szerveződött. Mivel Doriano Rota számára a küldeményművészet mellett (vagy épp annak révén…) hangsúlyos volt az egyén és a közösség autonómiája melletti kiállás, ezért én egy olyan korábbi lapot küldtem, mely úgymond a korlátok/határok lehetséges korlátairól/határairól szól. Másrészt azért is érdekes nekem ez a projekt, mivel mintát ad arra, hogy miképp emlékezzünk meg az experimentális művészet fontos alakjairól - pláne a hazaiakról, akiknek életükben és halálukban is a váltakozó rendszerek kánonjainak 'köszönhetően' csupán a periféria jutott. Gondolok itt például Székely Ákos személyére, munkásságára, de akár sorolhatnám mások neveit is. A minta egyértelmű; meg kell szólítani, be kell vonni azt a nemzetközi közeget, melyben ezek az alkotók szellemi közösségre leltek/lelnek. Különösen akkor, ha a magyar miliő (helyben és országosan) nem ilyen.

[onsieluenkeli]

20:44

Mert 20 neki is van története, traumája és gyereke.

.

[urbancobrastrikeforce]

Skybound Energon Universe - Újabb izgalmas borítók a láthatáron

Az Energon univerzum csupa sikertörténet eddig. A népszerű címekhez pedig további igényes és meglepő borítók és printek jelentek meg neves alkotók tollából. Continue reading Skybound Energon Universe – Újabb izgalmas borítók a láthatáron

[horror-slasher]

🖤FELELSZ VAGY MERSZ🖤

Az alapötlet jó, hogy hozzunk ki egy filmet egy olyan játékból amit mindenki ismer és akár már játszott is. 

Kár, hogy már 2013ban elsütötték...

https://www.imdb.com/title/tt2125681/

Olivia (Lucy Hale) barátaival Mexikóban nyaral, ahol aztán egy szimpatikus idegen meghívására egy elhagyatott templomba vonulnak, hogy ott annak rendje és módja szerint összeszedjenek egy átkot, ami aztán Kaliforniába visszatérve elkezdi őket megritkítani. Jaj, hogy állíthatnák meg?!

A Felelsz vagy mersz című filmben egy démon szállja meg ezt a játékot, és az így feltett kérdéseknél már csak a feladatok lesznek durvábbak: ráadásul, ha nem mondasz igazat, vagy ha nem teljesíted a feladatot, akkor ismeretlen erők hatására halálos balesetet szenvedsz.

Tinithrillernek jó, 16-os karikát se tenném rá.

Jumscare? Uuuncsi.

Vér? Többet látok, ha elvágom az ujjam.😅

A suspense elég jó benne, de többet vártam.

A filmben meglehetősen ad hoc jelleggel történnek a dolgok; ha van is valami laza íve a cselekménynek, azt annak köszönheti, hogy szabályrendszere végtelenül egyszerű (habár még az is folytonosan változik), megoldásai pedig még inkább. Meg kell találni valakit? Keressünk rá a facebookon! Fel kell áldozni az egyik szereplőt? Hagyjuk magára! Yeeeyyy!😄

A Felelsz vagy mersz egyik leggyengébb elemét - a trükkjeit - még az alkotók is levédik, mikor az egyik szereplő úgy jellemzi a "felelsz vagy mersz" kérdést feltevő, hirtelen eltorzuló arcú embereket, mintha csak valami nagyon rossz snapchat-effektust eresztettek volna rájuk. És hát... igaza van.

A vége kiszámíthatatlan, amiért érdemes megnézni!

(Meg persze Tyler Posey miatt is... 🙈)

De amúgy nekem nem jött be. Egyszernézős. Pont.

Kiknek ajánlom:

- Ha valami laza "lepedővelijesztgetős" thrillert akarsz látni.

10/3