#aki mer az nyer

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 2: Papacita, a békeharcos

PSG Ogli úgy érezte nem elég fos még a házibulija, ezért karaokézni kezd.

Gáspár Lacitól énekli a Szeretet élt, csak saját felelősségre nyissa meg bárki:

Eközben Metta kitalálja, hogy összebarmolja Ogli egyik festményét a szendvicsekkel. Ehhez a tescos Ungár Péter, Filip segítségét kéri.

Olivér teljesen kiakad, amikor meglátja, hogy bajuszt festettek a képére az étellel.

Felszólítja az elkövetőket, hogy fedjék fel magukat, de Metta és Filip sunyin hallgat. Szandi is teljesen kiakad a történteken, szerinte tiszteletlenség ilyet csinálni a vendéglátójukkal. Hogy megtalálja a bűnöst "Columbová" változik.

Metta inkább beismeri a tettét és elmondja, hogy ők csak poénnak szánták, de senki nem találja viccesnek a diákcsínyt. Ogli annyira kiakad, hogy hazazavarja a vendégeit.

A vendégek kint még beszélgetnek kicsit. Metta tovább magyarázkodik, de a többiek szerint még mindig egy fasz. Szandi különösen felbassza magát a szörnyű bűntetten és hogy éreztesse Mettával a tetteinek súlyát, belebassza a medencébe.

Team Szandi

Metta vonyít, mert hideg a víz. Sajnos nem sikerült tanulnia a leckéből, magát innentől áldozatnak állítja be.

Azt mondja, hogy a ruhája teljesen tönkrement és Szandinak ki kell majd fizetnie.

A szarrá ázott Metta a megsértett vendéglátójához szaladt, hogy adjon neki valami váltóruhát. Ogli szíve aranyból van, mert hoz neki valami göncöt, de természetesen a nő erre is csak fanyalog.

Másnap Papacita, az előző részben felbérelt testőr ébreszti Olivért. A srác lebassza, amiért ilyen korán (fél 12) ébreszti a férfi, de nem mer nemet mondani apunak és kimászik az ágyból.

Az ágyból kikelve újabb tragédiával szembesül: valaki széttörte a mezét.

Elpanaszolja Papacitának a történteket, aki türelmesen meghallgatja és megreggelizteti a fiút. Nagyon harmonikus a kapcsolatuk.

Megkérdezi a srácot, hogy mióta van kék autója, mert kint áll egy. Olivér ezen is felbassza magát, mert nem az övé, hanem Herceg Csabi fogadott fiáé, Aurélé. A srác ott aludt a kocsiban.

A testőr felviszi a fiút és megpróbálják kijózanítani. Aurél annyira másnapos, hogy még a hűt�� zúgása is fáj neki, ezért Papacita kihúzza a hűtőt.

Utána megkínálja egy Laci koktéllal, ami szerinte jó a másnaposságra.

A koktél nyers tojásból áll, kellemes szalmonellát kívánok, minden kedves vendégnek.

Mivel ez se rázta helyre a srácot, elviszik edzeni, hogy férfit neveljenek belőle.

Miközben Papacita két-két ujjal húzza le a súlyt Olivérről, rácsodálkoznak, hogy a termet még sosem látó Aurél rosszul használja a gépeket.

A testőr segít neki rendbe rakni a gyakorlatot, de mindketten elég faszul beszélnek a sráccal, ezért elszalad idehívni Csabit, hogy ne legyen egyedül velük.

Ezen Olivér megint felbassza magát és úgy dönt nem edz tovább Auréllal, mert egy pöcs.

Csaba egyedül maradt a "fiával", de amikor meglátja, hogy milyen kevés súlyt használ, az edzőtermet még nem látó fiú, ő is el kezdi baszogatni. Megérte váltani.

Mindeközben Kata külügyminiszter behívatja Ungár Pétert, hogy felkérdezze a tegnapi produkció miatt.

Filip szerint kurva viccesek voltak Mettával, csak nekik nincs humoruk. Abban mindketten megegyeznek, hogy a kaja szar volt.

Kata panaszkodik, hogy most jött Dubajból, de már kurvára unatkozik és ki szeretne menni Los Angelesbe.

Filip elmeséli, hogy ő is odavágyott gyerekként és szívesen kiutazna a nővel ingatlant nézni.

Kata megkérdezi a férfit, hogy szokott-e edzeni, aki rávágja, hogy lol soha. Filip a kamerának bevallja, hogy előbb menne plasztikai sebészhez, mint hogy sportoljon.

Kata elhatározza, hogy csak azért is elrángatja edzeni Ungárt és hogy motiválja csinál neki egy shake-et.

Ez nem Papacita receptje. Emberi fogyasztásra alkalmasnak tűnik, de Filipnek kurvára nem ízlik.

Kata a kamerába megjegyzi, hogy látszik is rajta, hogy nem egészségesen él, mert dagadt.

Miután kirakta Ungárt, elszalad a barátnőjéhéz, Köllő Babetthez, hogy kifaggassa milyen az élet Los Angelesben.

Babett volt az egyik kedvenc karakterem a Luxusfeleségekből, szóval öröm újra látni. Kata elmeséli neki, hogy Dubaj és Los Angeles között vacillálnak, de Dubajban túl meleg van.

Ezután jól beréteseznek és Babett bedobja, hogy Dunaújváros is izgalmasabb hely, mint Los Angeles és nem érti, miért akar odaköltözni. Kata elmeséli, hogy ő mennyire unatkozik itt, erre a vendéglátója ráordít, hogy SZÜLJÖN, de a nő elzárkózik ettől.

Benézünk végre Mettáékhoz is, ahol a nő éppen bevallja az anyjának, hogy botoxot tolatott a homlokába. Anyu csalódott.

Metta elmeséli a kamerának, hogy volt már hasonló beavatkozása és akkor az anyukája elsírta magát.

Azt hazudja az anyjának, hogy nem megy többet, de nekünk bevallja, hogy nem csak hogy megy, de már megvan a következő időpontja is.

Ezek után megint sokkolja az anyját: regisztrált egy társkeresőre, de nem is akármilyenre, hanem egy olyanra, ahol gazdag faszikat lehet fogni.

Kifejti, hogy szerinte kellemetlen, ha a nő keres többet egy párkapcsolatban.

Elkezdik nézegetni a profilokat és Metta szeme megakad egy 59 éves faszin.

Az anyja azt javasolja neki, hogy ebédre menjen el eve, mert a természetes fényben jobban látszódik, hogy ronda-e.

Hazaérve a teremből Papacita nyugtatja Olivért és javasolja neki, hogy béküljön ki a többiekkel, hívja el őket vacsorázni.

Ogli a kamerának elmondja, hogy a férfi nagyon bölcs és a béke útját fogja követni, ahogy a testőr javasolja.

Felhívja a többieket és elhívja őket kajálni egy nagyon komoly helyre, de ezt már csak a következő részben láthatjuk.

[nyuszimotor]

Aki mer, az nyer

...vagy levest szed!

[gondolataimitt]

Aki mer az nyer.

[sugarsunshine-05]

Amíg Vele nem találkozol, ne bánd, hogy egyedül vagy…

Ő az, aki minden ajtót kinyit előtted, és aki megfogja a kezed. Aki tudja mi a különbség, ha valakit szájon, vagy homlokon csókolunk. Ő az, aki rád teríti a kabátját, ha fázol…

Várd ki azt, aki a szüleinek is be mer mutatni. Akinek soha nem leszel sok, vagy ciki, vagy harsány, vagy halk, vagy félős, vagy pironkodós, vagy akármi, amit már ezerszer hallottál mástól.

De nem tőle.

Ő az, akinek a barátai rád mosolyognak majd a bemutatkozáskor: “Áh, már sokat hallottunk rólad!” – mondják majd.

És te persze zavarba jössz, hiszen Ő, már mesélt rólad.

Sokat.

Várd ki azt, aki felveszi a telefont, válaszol az üzeneteidre.

Aki felhív a nap végén, hogy már úton van, és vigyen-e valamit.

És akkor majd leülsz a konyhádban és eszedbe jut, hogy az apró dolgok teszik szebbé a dolgainkat.

A kapcsolatainkat is.

“Igen, hozzál egy kis tejet a reggeli kávéhoz…”

A nap végén pedig megkér, hogy üzenj rá, biztonságban hazaértél-e.

Ő az, aki nem akar majd megváltoztatni téged.

Nem kéri számon, hogy miért és mennyit dolgozol, de ha fáradt vagy azt szóvá teszi.

“Pihenned kéne…” – mondja korai reggeleken, és te tudod, hogy igaza van.

Várd ki azt, aki nem feltétlenül gondolkodik mindenben és mindenről ugyanúgy, de meghallgatja a véleményed.

Még egyszer mondom: meghallgatja.

Maradj egyedül, amíg nem ismered meg Őt, aki nem játszik veled, hanem őszinte.

Akkor is, ha fáj.

Mert Ő lesz az, aki betartja amit ígér, aki emlékszik arra amit megbeszéltek, aki tudja, hogy a te időd is drága.

Aki mellett nem leszel második.

Aki mellett a szó, hogy “egyenrangú” értelmet nyer.

Meglátod mekkora könnyebbség lesz, ha valaki olyannal leszel együtt, aki belátja, ha hibázott.

Aki beszél. Aki kommunikál.

Aki elmondja, ha valami bántja.

Még akkor is, ha ez a “valami” te vagy.

Ő az, aki mellett a hétköznapok szép lassan kedvessé szelidülnek.

Ha nincs is mindig szenvedély, akkor is tudod, hogy nem kell azt fürkészned, hogy megcsal-e.

Mert őszinte.

Mert ha lenne más, ha lesz más, azt is meg fogja mondani.

Maradj egyedül addig, amíg azzal nem találkozol, aki a legjobbat akarja kihozni belőled.

Aki motivál és értékel.

Ha kell, minden nap.

Aki tudja, hogy értékes vagy, hogy vártál rá, és ő is várt rád.

Mert ő az, aki tudni fogja, hogy milyen nehéz volt rátalálnod.

És ha már eljött, megbecsül téged.

Nem engedi meg magának, hogy bizonytalan légy.

Mert rád várt.

Mert egymásra vártatok.

[szaller]

ázsiai filmjeim (376.) - 2020. április-május

Ez elmúlt két hónapban leginkább az új tévékészülékem és bluray-lejátszóm tesztelését végeztem, mellesleg megnéztem vagy 30 órányi extrát és rendezői kommentárt.

376. The Great Wall (Zhang Yimou) Kína Így néz ki, amikor az állami propagandagépezet A-listás hollywoodi sztárral (Matt Damonnal) felturbózva igyekszik a kínai egót fényezni a nyugati közönségnek. Persze én szórakoztatónak találtam, annak ellenére, hogy hányszor kiemelték, hogy a kínai harcosok mennyire nemes jellemek és milyen fejlett fegyvereik vannak, míg ezek a sunyi nyugati barbár jöttmentek csupán egy íjjal és egy mágnessel vagánykodnak (amúgy ez egy spoiler volt). Már az előzetes alapján tudtam, hogy ezt a filmet csak a 4K HDR felbontású csatajelenetekért fogom megnézni, semmi másért. Már el is felejtettem miről szólt. Matt Damon puskaport lopni ment, szörnyetegeket talált, átnevelő táborba zárták, végül belépett a pártba. Vagy valami ilyesmi.

5. Hero (Zhang Yimou) Kína Akkor innentől ismétlések jönnek, ahogy a sorszámokból is látható. Ezúttal az extrákat is végigpörgettem és úgy még teljesebb volt az élmény. Szupersztár színészek, végtelenül menő kosztümök és díszletek, gyönyörű tájak, csavaros történet erős Rashomon-áthallással, Jet Li és Donnie Yen pedig sok-sok év után újra megküzd egymással (ezt a párost a Once Upon a Time in China második része tette halhatatlanná 1992-ben). Aki még csak most ismerkedik az ázsiai filmekkel, az kb. innen kezdje.

97. Crouching Tiger, Hidden Dragon (Ang Lee) USA-Kína-stb Nem vitás, hogy Ang Lee-ről csak szuperlatívuszokban lehet szólni, mert mesterien beszéli a filmes nyelvet, minden részletre figyel, és mer egyszerre formabontó és hagyományos lenni. Azonban képzeletbeli kalapomat most Tim Squyres, vagyis a film vágója előtt szeretném megemelni, hiszen ő egyetlen szót sem beszél kinaiul és ezt a káprázatos műalkotást úgy hozta össze new yorki otthonában, hogy hozzá hónapos késéssel és minimális rendezői instrukciókkal érkeztek meg a Kínában rögzített nyers felvételek (csupán a szövegkönyv fonetikusan leírt példányára tudott támaszkodni). Még annyi nehezítés is volt, hogy ebben a filmben a harcjelenetek közben is van dialógus, úgyhogy erre is figyelnie kellett, nem csak a koreográfiára (ami csillagos ötös). A film operatőre, Peter Pau szintén valami elképesztőt alkotott, mert ez a film egyszerűen csodaszép. És egyáltalán nem igényli a HDR-es parasztvakítást, aminek én is bedőltem, mert éppen egy alacsonyabb kontrasztos, de milliónyi részletet megőrző képi világ volt az alkotók szándéka. Nem is tudom hány ezer négyzetméteres stúdiót használtak, de arra emlékszem, hogy egymillió wattos lámpával világították be a hatalmas udvart, hogy az onnan beszűrődő “természetes” fényt használva vegyék fel a belső terekben játszódó jeleneteket.

96. Iron Monkey (Yuen Woo-Ping) Hong-Kong Ez is egy nagyon szórakoztató film, mondjuk fajsúlyosnak nem mondanám. A rendezője felelős a későbbi Mátrix és Kill Bill filmek verekedős jeleneteiért, ami eleve garancia a különleges harci praktikákra. A szereplők bizarr kungfu-etikettjén megint jókat derültem, ugyanis minden egyes támadás előtt hangosan bemondták a kivitelezni készült figura nevét (King Kong Palm! No Shadow Kick! Flying Sleeves! The Virgin Sword Stance! Fisherman’s Paddle! Tsukahara!) Ez a remaszterelt blu-ray nagyon jó vétel volt és megint rengeteg érdekes háttérinfót találtam az extrák között. Kiderült például, hogy az Iron Monkey gyakorlatilag egy lazán kapcsolódó prequel a nagysikerű Once Upon a Time in China sorozathoz, ugyanis az abban látható nagymester itt még kissrác. Fun fact: van ebből egy DVD-kópiám is, amit Donnie Yen dedikált, ami azért vicces, mert a borítón nem is ő látható, hiszen nem ő az Iron Monkey, de akár lehetne, mert a filmben is összekeverik vele.

Memories of the Sword Egyáltalán nem ajánlom, és azt is elmondom, miért. Ez megint az a fajta film (ezek többnyire koreaiak szoktak lenni), amibe rengeteg pénzt és szakértelmet beleöltek és ennek ellemére egy suta, erőltetett, és idegesítő alkotás lett belőle. Bár elsőre úgy tűnik, mintha látványos küzdelmeket kapnánk, de valójában nincs benne semmi emlékezetes koreográfia, a kábeleken röptetett harcosok is úgy mozognak, mintha a szél cibálná őket jobbra-balra. Olyan is volt, hogy flashbackben egy hatalmas csatamezőt mutattak, ahol hullottak ugyan az emberek, de mindig minden egyes kardcsapást, minden egyes dárdadöfést, minden egyes nyílbecsapódást éppen kitakart valami tárgy (gondolom, a korhatár-besorolás miatt). Úgyhogy csak feltételezni tudom, hogy a képbe bevágtázó ló mögött, a lángoló bokor túloldalán, a feldőlt szekér mögött, a zászló takarásában éppen legyilkoltak valakit. A történet szálai ugyanilyen furmányosan haladtak előre. Ott hagytam abba, második nekifutás után, amikor a tehetséges kardforgató tinilányt vak(!) nevelőanyja két másodperc alatt lefegyverezte, aztán kidobta a házból, mert ő ölte meg a szüleit és már látni se bírja őt. Ez most komoly? Biztos kiderült később, hogy emögött valami monumentális dráma van, aztán együtt mentik meg a feudális Koreát egy gonosz hadúrtól, de nekem ehhez nem volt idegzetem.

folyt. köv.

[paralyzed-99]

„Az a probléma azzal, ha túl sokat érzek, hogy a fájdalom minden részemet felemészti és elpusztítja."

Katie McGarry-Dare ​you to /Aki mer, az nyer/

[relebenblog]

https://youtu.be/vvvvcpwFw5o

Imádom a gyönyörű dolgokat

Habár minden gyönyörű dolog mögött szomorúság rejtőzik

De a dolgok legmélye ami benned tetőzik le tudjuk gyűrni

Egyikünknek sem volt könnyű

Egyikünknek sem lessz könnyű továbblépni ezeken

De tudd hogy veled bármikor barmiben lesz bátorsagom

És neked is átadom ezt az érzést

Mert eggyütt vagyunk nagyok

És ne feledd aki nem mer az nem nyer

Köszönöm hogy bátorságot adsz a mindennapi felkeléshez és lefekvéshez

Nélküled nem menne

Szeretlek csak ennyi

Én kedves szerelmem ❤❤❤

[el-nem-nyomott-cigaretta]

Aki mer az nyer

Smárold le a gecibe vagy más fogja megtenni

[halalkapujaban]

Csak várj rá

Várd ki azt aki a szüleinek is be mer mutatni. Akinek soha nem leszel sok, vagy ciki, vagy harsány, vagy halk, vagy félős, vagy pironkodós, vagy akármi, amit már ezerszer hallottál mástól.

De nem tőle.

Ő az akinek a barátai rád mosolyognak majd a bemutatkozáskor:"Áh már sokat hallottunk rólad!"-mondják majd.

És te persze zavarba jössz,hiszen,Ő, már mesélt rólad.

Sokat.

Várd ki azt, aki felveszi a telefont, válaszol az üzeneteidre.

Aki felhív a nap végén, hogy már úton van, és vigyen-e valamit.

És akkor majd leülsz a konyhádban és eszedbe jut, hogy az apró dolgok teszik szebbé a dolgainkat.

A kapcsolatainkat is.

"Igen, hozzál egy kis tejet a regggeli kávéhoz..."

A nap végén pedig megkér, hogy üzenj rá, biztonságban hazaértél-e.

Ő az, aki nem akar majd megváltoztatni téged.

Nem kéri számon, hogy miért és mennyit dolgozol, de ha fáradt vagy az szóvá teszi.

"Pihenned kéne..."- mondja korai reggeleken, és te tudod, hogy igaza van.

Várd ki azt, aki nrm feltétlenül gondolkodik mindenben és mindenről ugyanúgy, de meghallgatja a véleményed.

Még egyszer mondom: meghallgatja.

Maradj egyedül, amìg nem ismered Őt, aki nem játszik veled, hanem őszinte.

Akkor is,ha fáj.

Mert Ő lesz az, aki betartja amit ígér, aki emlékszik arra amit megbeszéltek, hogy a te időd, is drága.

Aki mellett nem leszel második.

Aki mellett a szó, hogy "egyenrangú" értelmet nyer.

Meglátod mekkora könnyebség lesz, ha valaki olyannal leszel együtt, aki belátja, ha hibázol.

Aki beszél. Aki kommunikál.

Aki elmondja, ha valami bántja.

Még akkor is, ha ezzel a "valamivel" te vagy.

Ő az, aki mellett a hétköznapok szép lassan kedvessé szelidülnek.

Ha nincs is mindig szenvedély, akkor is tudod, hogy nem kell azt fürkészned, hogy megcsal-e.

Mert őszinte.

Mert ha lenne más, ha lesz más, azt is meg fogja mondani.

Maradj egyedül addig, amíg azzal nem találkozol, aki a legjobbat akarja kihozni belőled.

Aki motívál, és értékel.

Ha kell minden nap.

Aki tudja, hogy értékes vagy, és vártál rá, és ő is várt rád.

Mert ő az aki tudni fogja, hogy milyen nehéz volt rátalálnod.

És ha már eljött megbecsül téged.

Nem engedi meg magának, hogy bizonytalan légy.

Mert rád várt.

Mert egymásra vártatok.

[artifical-intelligent]

Várj rá...

Várd ki azt, aki a szüleinek is be mer mutatni. Akinek soha nem leszel sok, vagy ciki, vagy harsány, vagy halk, vagy félős, vagy pironkodós, vagy akármi, amit már ezerszer hallottál mástól.

De nem tőle.

Ő az, akinek a barátai rád mosolyognak majd a bemutatkozáskor: “Áh, már sokat hallottunk rólad!” – mondják majd.

És te persze zavarba jössz, hiszen Ő, már mesélt rólad.

Sokat.

Várd ki azt, aki felveszi a telefont, válaszol az üzeneteidre.

Aki felhív a nap végén, hogy már úton van, és vigyen-e valamit.

És akkor majd leülsz a konyhádban és eszedbe jut, hogy az apró dolgok teszik szebbé a dolgainkat.

A kapcsolatainkat is.

“Igen, hozzál egy kis tejet a reggeli kávéhoz…”

A nap végén pedig megkér, hogy üzenj rá, biztonságban hazaértél-e.

Ő az, aki nem akar majd megváltoztatni téged.

Nem kéri számon, hogy miért és mennyit dolgozol, de ha fáradt vagy azt szóvá teszi.

“Pihenned kéne…” – mondja korai reggeleken, és te tudod, hogy igaza van.

Várd ki azt, aki nem feltétlenül gondolkodik mindenben és mindenről ugyanúgy, de meghallgatja a véleményed.

Még egyszer mondom: meghallgatja.

Maradj egyedül, amíg nem ismered meg Őt, aki nem játszik veled, hanem őszinte.

Akkor is, ha fáj.

Mert Ő lesz az, aki betartja amit ígér, aki emlékszik arra amit megbeszéltek, aki tudja, hogy a te időd is drága.

Aki mellett nem leszel második.

Aki mellett a szó, hogy “egyenrangú” értelmet nyer.

Meglátod mekkora könnyebbség lesz, ha valaki olyannal leszel együtt, aki belátja, ha hibázott.

Aki beszél. Aki kommunikál.

Aki elmondja, ha valami bántja.

Még akkor is, ha ez a “valami” te vagy.

Ő az, aki mellett a hétköznapok szép lassan kedvessé szelidülnek.

Ha nincs is mindig szenvedély, akkor is tudod, hogy nem kell azt fürkészned, hogy megcsal-e.

Mert őszinte.

Mert ha lenne más, ha lesz más, azt is meg fogja mondani.

Maradj egyedül addig, amíg azzal nem találkozol, aki a legjobbat akarja kihozni belőled.

Aki motivál és értékel.

Ha kell, minden nap.

Aki tudja, hogy értékes vagy, hogy vártál rá, és ő is várt rád.

Mert ő az, aki tudni fogja, hogy milyen nehéz volt rátalálnod.

És ha már eljött, megbecsül téged.

Nem engedi meg magának, hogy bizonytalan légy.

Mert rád várt.

Mert egymásra vártatok!

"Mert rád vártam, egész életemben @mostmarelengedtelek ! ❤"

[the-female-cactus]

...akaratán kívül is és mikor mondom neki hogy ez rosszul esett akkor mindig bocsánatot kér és mondja hogy ő nem úgy gondolta és elkezd magyarázkodni. De fáj, nagyon fáj hogy én nem szerezhetem őt annyira amennyire tudnám. Öröm az ürömben. Kérlek ha bármit tudsz tanácsolni én azt megköszönném.❤️

Szoval igen, bocsi a kesoi valaszert, de mivel fel van darabolva a szoveg, nehez volt. A lenyeg, hogy en megint csak a legegyszerubbet tudom tanacsolni: el kell neki mondani, mit erzel, aztan lesz, ami lesz. Lehet o is tobbet akar, de lehet, hogy nem. Ha nem, akkor ne beszeljetek tobbet, mert nem fogod tudni elfelejteni. Tudom, hogy ez nehez, es elsore fasznak tunhetek, hogy csak ennyit tanacsolok, de a jelenlegi allapot nem maradhat. A bizonytalansag es a szenvedes meg mindig rosszabb, mint az elutasitas. De egyebkent aki mer, az nyer. Lehet ugyanazt akarjatok, csak senki nem mondja ki. Just do it!

[aranysziv]

persze nem mindegy, hogy kinek mi a száma. mert lehet a miénk a nyolcas, ami fektetve végtelen, de mi sem élünk örökké. ezek a pillanatok mégis olyanok, a mieink, én meg ő, a mi, ami mondatba foglalva is új nekem, és még mindig csak szokom. egyszer csak azon kapom magam, hogy azt mondom mi, de nem kérdőszónak, hanem mert rólunk van szó, rólam és róla. de ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy ez majd mind megtörténik, biztos, hogy kinevetem.

mert készített nekem omlettet meg jegeskávét, és már meg sem kérdezi, hogy hogy szeretem, mert tudja. és én csak ülök bárgyún, álmosan az asztalnál, és nézem őt, és szívem szerint zokognék az örömtől, de teljesen lebénultam. nézem, és minden új értelmet nyer, hogy ő most ott áll a pult másik oldalán, én meg itt ülök vele szemben, és ez most létezik, mi most itt vagyunk, és megtörténik. mint ahogy volt az éjszaka is, a kedves szavak, amikor a legszemélyesebb pillanatban mondta, hogy hiányoztam neki, és érzem az őszinteségét, mert a szívembe vág, elér hozzám és leterít azonnal. kezdi ismerni a titkaimat, mert a legfurább pillanatokban mondom el neki, amit nem is ért, de mindig jól fogadja. én is leterítem őt a szívem sötétségével, és azon gondolkozik, hogy hogyan tudom mindezt magamban tartani, hordozni, és nem megosztani senkivel. kérdezni nem mer, de mindig ölel, és ezek jobbak is, mint a kérdések, mert elveszni a karjaiban olyan, mint amikor karácsonykor ehetek a kedvenc süteményemből. és előző nap rám adja a pólóját, hogy abban aludjak, a pulcsiját, mert reggel fáztam, de végül az ingjében megyek haza, a kedvencemben, mert azt mondta, hogy ott a szekrény, válasszak nyugodtan, és azt választom, amelyik úgy tetszett rajta még pár hete, és hiába kérdezem, hogy nem baj-e, vállat von, hogy miért lenne baj, aztán megigazítja a gallérját, mert kigombolva jobban áll, legalábbis azt mondja, de hiszek neki. és abban megyek haza, otthon a tükörben nézem magam, és eszembe jut, mikor a randi előtt is nézegettem magam, és ő mögém állt, felcsúsztatta a harisnyán a szoknya alá a kezét és megcsókolta a nyakamat, és olyan jól mutattunk. küldtem egy képet a barátnőimnek, az ingben, és azt mondják, hogy kiemeli a szememet, és szerintem is, de neki ezerszer jobban áll. érzem rajta az illatát, nem is akarom kimosni. olyan jó, hogy létezik. most ott van a székem támláján, mert szeretek ránézni.

az édesanyja kérdezi rólam, név szerint, és ő meg azt mondja lazán "éppen fogat mos", mert ezek ilyen normális dolgok. én meg csak nevetek, és kérdezem, hogy tényleg ezt mondta-e, de ezt mondta, miért mondott volna mást, hiszen ez volt az igazság, a fürdőszobában voltam. persze, tudom - mondom, aztán a szó a torkomon akad, mert igaz is, miért kellett volna mást mondania, én sem igazán értem magamat. de mindegy is. azt is mondta, hogy én állandóan csicsergek, és én csak nevetek ezen azóta is, mert amit ő még akkor nem tudott, hogy az én anyám is állandóan két becenéven szólít és ebből az egyik a zizi, ami szerintem önmagában is sokatmondó, a másik meg a csicseri, mert ha már régen hívtam őt telefonon, akkor mindig így keres: rég hallottam a csicsergős hangod, mi van veled? és amikor most is kérdezte, akartam neki mondani, hogy a világom teljesen felborult, hogy belépett egy férfi az ajtón, aki olyan részeimen csókol, ahol azelőtt senki, vagy csak talán a nap, de az ilyet hogy közli mégis egy ember telefonon? inkább csak hallgatok, de ő érzi, mindenki érzi, néha kérdezik is, meg mondják, hogy milyen más vagyok. de jó értelemben, mert kivirultam, és az arcom vékonyabb, látszik, hogy fogytam, és én is egy szinten könnyebbnek érzem magam, bár még megvannak a rossz rutinjaim is sajnos. szerintem, ha rajta múlna, agyon ütne, amikor ilyet mondok lefekvésnél: most gondoltam bele, és már több mint 24 órája nem aludtam egy percet sem, és amikor felkeltünk és eszünk, akkor meg hogy több mint 24 órája nem ettem. amikor én moziba voltam, és ő áthívta a többieket magához közben, nekik is elmondta ezt a két esetet, hogy aggódik, aztán a barátaim nekem szóltak, hogy ne hozzam rá a frászt, és a többiekre sem. mondtam, hogy nem fogom, de aztán a következő este, amikor felálltam a kanapéról, annyira megszédültem, hogy ő fogott meg, és másnap kikapcsoltatta az ébresztőmet, és az övét is, hogy most addig alszunk, ameddig bírunk, mert szüksége van rá a szervezetemnek, és utána meg ha felkeltünk, elvisz enni. és így is volt. közben simogatta a térdemet az asztal alatt, és arra gondoltam két falat közben, hogy tulajdonképpen ő az első férfi az egész életemben, aki nem lehúz, hanem feltölt. persze, csínján kell bánni az ilyen kijelentésekkel, hiszen még ez is megfordulhat, de őszintén, a többi erre sem vette a fáradtságot, szóval jelen körülmények között ez a kijelentés bizony helytálló.

de még mindig nem tudom elhinni. a hajam is már jóval hosszabb, mint azelőtt, de néha még mindig csak hullámos, mert akkor vagyok igazán elememben, és azt mondja: season of the witch. igen. de ha belenéz a szemembe, mindent elfelejtek. annyira, annyira, annyira.

[a-szerencse-nem-veletlen]

AMÍG VELE NEM TALÁLKOZOL, NE BÁND, HOGY EGYEDÜL VAGY…

Ő az, aki minden ajtót kinyit előtted, és aki megfogja a kezed. Aki tudja mi a különbség, ha valakit szájon, vagy homlokon csókolunk. Ő az, aki rád teríti a kabátját, ha fázol…

Várd ki azt, aki a szüleinek is be mer mutatni. Akinek soha nem leszel sok, vagy ciki, vagy harsány, vagy halk, vagy félős, vagy pironkodós, vagy akármi, amit már ezerszer hallottál mástól. De nem tőle.

Ő az, akinek a barátai rád mosolyognak majd a bemutatkozáskor: “Áh, már sokat hallottunk rólad!” – mondják majd.És te persze zavarba jössz, hiszen Ő, már mesélt rólad. Sokat.

Várd ki azt, aki felveszi a telefont, válaszol az üzeneteidre. Aki felhív a nap végén, hogy már úton van, és vigyen-e valamit. És akkor majd leülsz a konyhádban és eszedbe jut, hogy az apró dolgok teszik szebbé a dolgainkat. A kapcsolatainkat is.

“Igen, hozzál egy kis tejet a reggeli kávéhoz…” A nap végén pedig megkér, hogy üzenj rá, biztonságban hazaértél-e. Ő az, aki nem akar majd megváltoztatni téged.

Nem kéri számon, hogy miért és mennyit dolgozol, de ha fáradt vagy azt szóvá teszi. “Pihenned kéne…” – mondja korai reggeleken, és te tudod, hogy igaza van. Várd ki azt, aki nem feltétlenül gondolkodik mindenben és mindenről ugyanúgy, de meghallgatja a véleményed. Még egyszer mondom: meghallgatja.

Maradj egyedül, amíg nem ismered meg Őt, aki nem játszik veled, hanem őszinte. Akkor is, ha fáj.

Mert Ő lesz az, aki betartja amit ígér, aki emlékszik arra amit megbeszéltek, aki tudja, hogy a te időd is drága. Aki mellett nem leszel második.

Aki mellett a szó, hogy “egyenrangú” értelmet nyer.

Meglátod mekkora könnyebbség lesz, ha valaki olyannal leszel együtt, aki belátja, ha hibázott. Aki beszél. Aki kommunikál. Aki elmondja, ha valami bántja. Még akkor is, ha ez a “valami” te vagy.

Ő az, aki mellett a hétköznapok szép lassan kedvessé szelidülnek. Ha nincs is mindig szenvedély, akkor is tudod, hogy nem kell azt fürkészned, hogy megcsal-e.

Mert őszinte. Mert ha lenne más, ha lesz más, azt is meg fogja mondani.

Maradj egyedül addig, amíg azzal nem találkozol, aki a legjobbat akarja kihozni belőled. Aki motivál és értékel. Ha kell, minden nap. Aki tudja, hogy értékes vagy, hogy vártál rá, és ő is várt rád.

Mert Ő az, aki tudni fogja, hogy milyen nehéz volt rátalálnod. És ha már eljött, megbecsül téged. Nem engedi meg magának, hogy bizonytalan légy. Mert rád várt.

Mert egymásra vártatok.

- H.J.

[i-remember-at-dawn]

Amíg Vele nem találkozol, ne bánd, hogy egyedül vagy…

Ő az, aki minden ajtót kinyit előtted, és aki megfogja a kezed. Aki tudja mi a különbség, ha valakit szájon, vagy homlokon csókolunk. Ő az, aki rád teríti a kabátját, ha fázol…

Várd ki azt, aki a szüleinek is be mer mutatni. Akinek soha nem leszel sok, vagy ciki, vagy harsány, vagy halk, vagy félős, vagy pironkodós, vagy akármi, amit már ezerszer hallottál mástól.

De nem tőle.

Ő az, akinek a barátai rád mosolyognak majd a bemutatkozáskor: “Áh, már sokat hallottunk rólad!” – mondják majd.

És te persze zavarba jössz, hiszen Ő, már mesélt rólad.

Sokat.

Várd ki azt, aki felveszi a telefont, válaszol az üzeneteidre.

Aki felhív a nap végén, hogy már úton van, és vigyen-e valamit.

És akkor majd leülsz a konyhádban és eszedbe jut, hogy az apró dolgok teszik szebbé a dolgainkat.

A kapcsolatainkat is.

“Igen, hozzál egy kis tejet a reggeli kávéhoz…”

A nap végén pedig megkér, hogy üzenj rá, biztonságban hazaértél-e.

Ő az, aki nem akar majd megváltoztatni téged.

Nem kéri számon, hogy miért és mennyit dolgozol, de ha fáradt vagy azt szóvá teszi.

“Pihenned kéne…” – mondja korai reggeleken, és te tudod, hogy igaza van.

Várd ki azt, aki nem feltétlenül gondolkodik mindenben és mindenről ugyanúgy, de meghallgatja a véleményed.

Még egyszer mondom: meghallgatja.

Maradj egyedül, amíg nem ismered meg Őt, aki nem játszik veled, hanem őszinte.

Akkor is, ha fáj.

Mert Ő lesz az, aki betartja amit ígér, aki emlékszik arra amit megbeszéltek, aki tudja, hogy a te időd is drága.

Aki mellett nem leszel második.

Aki mellett a szó, hogy “egyenrangú” értelmet nyer.

Meglátod mekkora könnyebbség lesz, ha valaki olyannal leszel együtt, aki belátja, ha hibázott.

Aki beszél. Aki kommunikál.

Aki elmondja, ha valami bántja.

Még akkor is, ha ez a “valami” te vagy.

Ő az, aki mellett a hétköznapok szép lassan kedvessé szelidülnek.

Ha nincs is mindig szenvedély, akkor is tudod, hogy nem kell azt fürkészned, hogy megcsal-e.

Mert őszinte.

Mert ha lenne más, ha lesz más, azt is meg fogja mondani.

Maradj egyedül addig, amíg azzal nem találkozol, aki a legjobbat akarja kihozni belőled.

Aki motivál és értékel.

Ha kell, minden nap.

Aki tudja, hogy értékes vagy, hogy vártál rá, és ő is várt rád.

Mert ő az, aki tudni fogja, hogy milyen nehéz volt rátalálnod.

És ha már eljött, megbecsül téged.

Nem engedi meg magának, hogy bizonytalan légy.

Mert rád várt.

Mert egymásra vártatok.

i-remember-at-dawn

[azalmodozoangyal-818]

Aki mer, az néha nyer.

@vercseppekazesoben @almodozoangyal-818

[elfelejtettversszak2017]

A világ "legjobb érzése"...

Amikor érzel valaki iránt valamit. De tudod, hogy ez csak plátói marad, mert nem mered elmondani neki hogy mit érzel, mert félsz. Hogy kinevet, és Te leszel az új pletyka tárgya a Gimiben...EZT MOST FELEJTSD EL! Ha akarod, akkor odamész hozzá. És elmondod neki. Ha kinevet az Ő baja. De szerintem értékelni foglya hogy elmondtad neki amit érzel. A plátói szerelem nem egy maradandó dolog. Igen is lehet rajta változtatni. És ha úgy érzed hogy van esély akkor hétfőn mondd el neki. Bulizd ki magad a hétvégén, hogy ne legyen benned feszültség. Vedd fel a kedvenc pólód, és hatalmas önbizalommal sétálj oda és MONDD EL NEKI. NE FÉLJ. HA NEM KELLESZ NEKI AKKOR KEVÉS NEKED. És NE FELEDD. AKI MER AZ NYER.