#afterfanfic | Explore Tumblr posts and blogs

afteraharrystylesfanfic · 10 years ago

Text

73. fejezet

Arra kelek, hogy Harry ajkait a fülemhez nyomva halkan horkol. A hátam szorosan a mellkasának feszül és lábai az enyémek körül pihennek. A múlt éjszaka emlékei mosolyt csalnak az arcomra, mielőtt az eufórikus érzést átveszi a pánik. Ugyanúgy fog érezni nappal is? Vagy kínozni fog és kigúnyolni, amiért felajánlottam magam neki? Lassan szembefordulok vele, hogy megvizsgáljam tökéletes vonásait és állandó homlokráncait, melyek alvás közben kisimultak. Közelebb húzódom és végigfuttatom a mutatóujjam a szemöldökpiercingje felett, aztán le az arcán végig a zúzódáson. Az ajka jobban néz ki, ahogy a bütykei is, miután múlt éjjel végül engedte, hogy segítsek lemosni őket.

Szemei kipattannak, ahogy ujjaimat végighúzom ajkain. „Mit csinálsz?” Kérdezi, én pedig nem tudom megfejteni hangszínét, és ez nyugtalanít.

„Sajnálom… Én csak…” Nem tudom mit mondjak. Nem tudom milyen hangulatban van azok után, hogy egymás karjaiban aludtunk el.

„Ne hagyd abba.” Suttogja és újra lehunyja szemeit. Kissé megkönnyebbülök és mosolygok, mielőtt végigrajzolom telt ajkainak vonalát újra, óvatosan, elkerülve a sérülését.

„Mik a terveid mára?” Kérdezi néhány perccel később, újra kinyitva szemeit.

„Tulajdonképpen Karennel fogunk kint az üvegházban dolgozni.” Mondom neki, mire felül.

„Tényleg?” Talán dühös lesz. Tudom, hogy nem kedveli Karent, annak ellenére, hogy ő az egyik legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam.

„Igen.” Motyogom.

„Nos, gondolom nem kell attól tartanom, hogy a családom nem kedvel téged, jobban kedvelnek, mint engem.” Kuncog és hüvelykujjával végigsimít az arcomon, ezzel remegést küldve végig a gerincemen. „Ezzel csak az a probléma, hogy ha folyamatosan itt lógok az apám azt fogja hinni, hogy kedvelem őt.” Mondja, hangja lágy, de szemei sötétek.

„Talán te és az apád lóghatnátok együtt vagy valami, amíg mi Karennel kint vagyunk?” Javaslom. Talán le fogja harapni a fejem.

„Nem, határozottan nem. Visszamegyek a házamba, az igazi házamba, és ott foglak megvárni.” Morogja.

„Azt akarom, hogy maradj itt, talán sokáig fog tartani. Az üvegház elég rossz állapotban van.” Mondom. Úgy tűnik nem jut szóhoz, a gondolat, hogy nem akar hosszú ideig távol lenni tőlem, megmelengeti a szívem.

„Én… Én nem tudom Tessa. Különben meg lehet, hogy ő nem akar velem lenni.” Motyogja.

„Persze, hogy akar. Mikor voltatok utoljára kettesben egy szobában?” Kérdezem, mire vállat von.

„Nem tudom… évekkel ezelőtt. Nem tudom, hogy jó ötlet-e.” Mondja, kezeit a feje fölé emelve.

„Ha kényelmetlenül érzed magad még mindig csatlakozhatsz hozzám és Karenhez kint.” Biztosítom. Megdöbbent, ahogy fontolóra veszi, hogy az apjával töltsön egy kis időt.

„Rendben… de csak azért csinálom ezt, mert annak a gondolata, hogy magadra hagylak, ha csak egy kis időre is…” Abbahagyja, tudom, hogy nem igazán jó az érzelmei kifejezésében, szóval csendben maradok, időt adva neki, hogy összeszedje magát. „Szóval, mondjuk azt, hogy ez rosszabb, mint a pöcsfej apámmal lógni.” Mosolygok, az apjára használt durva szavai ellenére. Az apa, akit Harry a gyerekkorából ismer, nem ugyanaz az ember, aki a földszinten van, és remélem Harry is be fogja látni. Miután kimászok az ágyból, eszembe jut, hogy nincs nálam ruha, sem fogkefe, semmi.

„Vissza kell mennem a szobámba és elhoznom néhány dolgot.” Mondom, mire megfeszül.

„Miért?”

„Mert nincs ruhám, és fogat kell mosnom.” Nevetek. Mikor ránézek, egy halvány mosoly ül az arcán, de a szemei nem ezt tükrözik. „Mi a baj?” Kérdezem, félve a választól.

„Semmi… mennyi ideig leszel oda?”

„Nos, feltételezem velem szeretnél jönni?” Ahogy a szavak elhagyják a számat, láthatóan ellazul. Mi van vele?

„Oh.”

„Elmondod miért vagy ilyen furcsa?” Kérdezem csípőre tett kézzel.

„Nem vagyok… Csak azt hittem megpróbálsz elhagyni. Elhagyni engem.” Hangja halk és ellentétben vele, késztetést érzek, hogy odasétáljak és ringassam. Ehelyett, intek neki, hogy jöjjön közelebb, bólint mielőtt felkel és elém áll.

„Nem megyek sehova. Csak szükségem van néhány ruhára.” Mondom el újra.

„Tudom… csak beletelik egy kis időbe, amíg megszokom. Már hozzászoktam, hogy elmenekülsz előlem.”

„Nos, én pedig megszoktam, hogy ellöksz magadtól, szóval mindkettőnknek van mit változtatni.” Mosolygok és fejemet a mellkasára fektetem. Különösképp megnyugtató az aggódása. Meg voltam rémülve, hogy reggelre megváltozik a véleménye és jó érzés tudni, hogy csak félt.

„Igen, azt hiszem. Szeretlek.” Mondja, még mindig ugyanolyan mélyen érint, ahogy az első alkalommal, és a huszadikkal múlt éjjel.

„És én is szeretlek.” Mondom, mire összeráncolja a szemöldökét.

„Ne mondd, hogy is.” Közli.

„Miért?” Oh ne.

„Nem tudom… ez olyan érzés, mintha csak egyetértenél velem.” Néz le. Emlékszem a múlt éjjel magamnak tett ígéretemre, hogy bármit meg fogok tenni, hogy eloszlassam a kétségeit.

„Szeretlek.” Mondom, mire felnéz rám. Szemei lágyak, ajkait gyengéden az enyémekre nyomja.

„Köszönöm.” Mondja, miközben eltol.

Megforgatom a szemem azon, mennyire hibátlanul néz ki egy sima fehér pólóban és fekete farmerban. Sosem visel mást a fehér vagy fekete pólókon és fekete farmerokon kívül, mégis minden egyes nap tökéletesen néz ki. Nincs szüksége semmi pluszra, az ő egyszerű stílusa nagyon is illik hozzá. Felveszem a ruháimat tegnap éjjelről, majd megragadja tőlem a táskámat mielőtt lemegyünk.

Karen és Ken a nappaliban vannak amikor lesétálunk.

„Készítettem reggelit.” Mosolyog Karen. Némileg kényelmetlenül érzem magam, hogy Karen és Ken tudják Harryvel maradtam, ismét. Tudom, úgy tűnik teljesen megbarátkoztak ezzel, és felnőttek vagyunk, de ez nem gátol meg abban, hogy elpiruljak..

„Köszönjük.” Mosolygok, mire küld felém egy kíváncsi pillantást, tudom kapok majd pár kérdést mikor az üvegházban leszünk. Besétálok a konyhába, Harry pedig követ. Mindketten szedünk az ételből a tányérunkra és leülünk az asztalhoz.

„Liam és Danielle itt vannak?” Kérdezem Karent. Danielle valószínűleg össze lesz zavarodva, hogy újra Harryvel lát Zayn után. Megszabadulok a negatív gondolatoktól.

„Nem, egy napra Seattlebe mentek egy kis városnézésre.” Tájékoztat. „Még mindig szeretnél ma az üvegházban dolgozni?”

„Igen, persze. Csak el kell szaladnom a szobámba és ruhát cserélni.” Mondom.

„Jó. Már várom. Itt leszek, Ken addig kihozza a földes zsákokat a fészerből, amíg oda lesztek.”

„Ha megvárjátok, amíg visszajövünk Harry segíthet neki?” Félig kérdezem, Harryre nézve.

„Oh te is itt leszel ma?” Mosolya megnő. Hogy nem látja, hogy ezek az emberek törődnek vele?

„Uh...igen. Én csak itt lógok ma…Azt hiszem. Ha nektek jó.” Dadogja.

„Persze! Ken! Hallottad, Harry ma egész nap itt lesz!” Az izgatottsága megmosolyogtat, erre Harry csak megforgatja a szemeit.

„Légy kedves!” Suttogom a fülébe, mire magára ölti a leghamisabb mosolyt, amit valaha az arcán láttam. Kuncogok és megrúgom a lábát.

Fordította: Adri

Lektorálta: Sephie

ui.: Szoval srácok, nem akartam a rész elején bezavarni, hogy mindenki végre olvashassa várva várt részt. Aki bent van a Facebook csoportban, az értesült arról, hogy mi a helyzet, ugyhogy most arról nem kezdek el itt s regélni. Lényeg a lényeg, hogy visszatértem egy kis segítséggel, amint látjátok. Ezt a részt még Adri fordította le, aki volt olyan kedves és besegített nekem még anno. Remélem mindenki nagy szeretettel fogadja majd őt itt!

#afterfanfic #after #hessa #hungarian translation #harry styles fanfic

61 notes · View notes