#ablaküvegnek

[versinator]

Profundis ablaküvegnek

Boldogitó legtitkosabb kisdiák képzelhette Karikáztam nápolyba evangelium visszaverte Mosolyogjatok gyönyörül idejöttem cipőmadzag Kályhának mímelné életfákat hazaballag Szárnyába szántanak felébreszt tömjénszaga Domini széjjelpattan istenszéke zöldsárga

Törzsnek mennének kinézni mohamed Lássék dérverte véremnek lepled Száműzöttek megégeti ődöngő mélyzöld Firenze nagybőgő ezerszínü méregzöld Faragok estetájt valóddal jogászsága Tömnek visszaverték sövényeit őmaga

Kétségeimet remetéd üregen gyomfölverte Kútfejétől csepegnek üldögéltem kerete Estharang felelősség ugyanugy végigballag Testvéreket rendén ízéről esticsillag Indulna féljél gyermekálmok királysága Megnőttél élelmet lilába puhasága

Gyíkok fitos szatmár gyökered Porondra derekadat jéglemeznek szétterjed Fülemhez lelkedhez mázsát kobold Begyógyul gleccserek merjem meggondold Másodperc belefúlnak ugorni pirossága Szívbemarkolón dióhéj hideglelése vasfoga

Mereszted vitézlő átmennem kiröpítette Kormot csörgetéssel hagynék ütlegelte Bujkálót tömd feszületnél hullócsillag Dimenzió szétdúlt skálájából aranycsillag Köszörűkő bujdokolnak szenvedélynek jószaga Végigcikázik csiszolják bőbeszédű bujasága

Szénfekete szűkölés mez elhiszed Posztok kalkulust sziporkáz tesped Rettegj tanulságot aranyország dobáld Próbálta fejlődik engedek smaragdzöld Ella ledőltem nyilalást mélasága Születésnap szőlősgazda aranyfonál csigabiga

[fostosrecska]

De mortuis nil nisi bene

Az általános iskola 3. és 4. évében volt egy osztályfőnököm. Úgy hívták Vajdáné Vörös Margit. Fingom nem volt hány éves lehetett. Nem volt magas, de elég mozgékony volt, és nagyon erős. Ezt testközelből is megtapasztaltuk. S.I., T.I. és én. Valamiért kiszúrt minket, és rendszeresen vert. Történt olyan, hogy varrnunk (!?!?) kellett technika órán, és az egyik srác átfűzte a cérnát a bőre alatt az ujjbegyeinél, és azt mutogatta a lányoknak, akik nyilván sikítoztak. Mire Vajdáné Vörös Margit megk��rdezte a srácot, hogy szereti-e szurkálni magát, és ezzel a lendülettel belebaszta a tűt a tenyerébe. Ütött vert minket, ahol ért. Az egyik legemlékezetesebb verésem az volt, amikor tenyerest kaptam, de a vonalzó, amivel ütött, eltört az első ütésnél. Erre egy lányosztálytársam felajánlotta, hogy van masszívabb fa vonalzója, amivel aztán ütötte verte a tenyeremet. Amikor végre a helyemre mehettem, akkor a hideg ablaküvegnek nyomtam a tenyereimet, hogy kicsit hűtsem, mire rám szólt, hogy nem tehetem oda, hanem tegyem a forró radiátorra. 

Később megtudtam, hogy a férje városszerte ismert buzi lett, a két közös gyerekük megszületése után, ami néhány dolgot megmagyaráz, de azt, hogy ezt a sértettséget, dühöt miért 9 -10 éves gyerekeken vezeti le, azt azért nem. 

Ma felhívott anyám, hogy meghalt Vajdáné Vörös Margit. 92 éves volt. Arra gondoltam, hogy azért az kemény. 1927-ben született, azaz 18 éves volt amikor bejöttek az oroszok. Lehet, hogy megerőszakolták, de az is lehet hogy nem. Nem tudom, nem is érdekel. Lehet, hogy az egyetlen törés az életében, az volt, hogy buzi lett a férje, ami egy Csorna méretű nagyközségben, a 70-es, 80-as években maga lehetett a pokol, de semmi nem magyarázza azt meg, hogy egy felnőtt/tanár gyerekeket ver. 

Arra is gondoltam, hogy tök jó lenne megbocsátani neki, de inkább csak csalódott voltam, mert egy csomószor elképzeltem, hogy belerúgok egy kurvanagyot, és ezt már soha nem fogom tudni megtenni. De azt még meg tudom tenni, hogy leírom ide az igazságot: Vajdáné Vörös Margit egy szar ember volt.  

[lilcantina]

Postumus

A szobám tele van poszméhekkel. Bumfordi, pufók, hangos jószágok. Halottak, repülők és alig mászkálók. A tetőből jönnek, minden tavasszal. Hangoskodva támadnak neki az ablaküvegnek, Nem értik, nem fogják fel, hogy nem megy. Kinyitom nekik az ablakot.  Az előbb egyet papírlapról engedtem a szélbe. Vajon odakint is meghalnak? Vagy csak a bentiknek lesz vége? Szösz szerint nem a szárnyukkal repülnek, Hanem a hangjukkal.  Szösz fél a poszméhektől. Szerintem a poszméhek a tavalyi álmaink. Az elhullott tavasz bezárt virágai. Csak rajtad múlik, kinyitod-e nekik az ablakot.

[its-hard-af]

szerelem

görcsölve kerülgettem az embereket a zsúfolt megállóban a buszom felé haladva. gondolataim erősen cikáztak az agyamban, folyamatosan azon kattogtam, hogy vajon mi fog történni? meg fogsz ölelni? lesz téma? mennyire leszünk hatással egymásra? felszálltam, majd kerestem egy helyet és az ablaküvegnek támasztottam a fejem. folyamatosan azt figyeltem, hogy írtál-e azóta, de nem. az idő lassabban telt mint a valaha, a percek óráknak tűntek, a másodpercek is nehezen múltak el, mintha csak egy végtelenségig nyúló matekórán ülnék. végre odaértünk, folyamatosan csak azt néztem, hogy vajon hol lehetsz. aztán megláttalak. életem legmeghatározóbb percei közé sorolnám azt a pillanatot. a szívem kihagyott egy ütemet, hirtelen nem tudtam, hogy mit is kell ilyenkor tenni. mikor odaértem hozzád mosolyogva, csillogó íriszekkel pillantottál le rám, arcodon őszinte boldogságot véltem felfedezni. mikor elkezdtünk beszélgetni az idő is sokkal gyorsabban telt el, mint azelőtt. a tempót folyamatosan lassítottuk, mintha soha nem akarnánk odaérni. hihetetlen figyelemmel ittad a szavaim, ahogy én is a tiédeket, és megfogalmazhatatlan érzés uralkodott el bennem. nem értettem, hogy hogyan tudtam előtted bárkire is olyan szemmel nézni, hogy hogyan bízhattam meg az emberekben és hogy mennyire is félreértelmeztem eddig a boldogság fogalmát. másfél óránk volt még a film kezdetéig, de szinte 10 percnek tűnt az egész várakozás. eddig is kedveltelek és kedvesnek tartottalak, de ezek után az egész hozzáállásom és életkedvem hihetetlen mértékben növekedett meg és minden percben csak és kizárólag r��d gondolok. a szívem hevesebben kezdett verni amikor hozzámértél, de tudtam, hogy melletted biztonságban vagyok, és leszek is mindig. a 2 órás film 2 perc hosszúságúnak tűnt, és csak arra eszméltem fel, hogy az embertömeg kavarogva hagyja el a mozitermet a kijárat felé iramodva. visszafelé teljesen belédszerettem, hiszen minden olyan dolgot tanúsítottál, ami számomra fontos egy fiúban. törődés, őszinteség, szeretetreméltóság, lazaság, humor, feltétel nélküli bizalom. köszönöm, hogy még a búcsút is érzelemdússá tetted, soha nem fogom elfelejteni az ölelést amivel akkor megajándékoztál. remélem ez nem egyszeri alkalom volt, és hogy tudod, hogy megfogalmazhatatlanul

s z e r e t l e k .

[butterfly-wings-shadow]

“Odahúztam magamhoz és összefűztem az ujjainkat, a fejemet pedig nekitámasztottam az ablaküvegnek, azt figyelve, hogyan hullanak egymás után a hideg, de mégis gyönyörű hópelyhek. A természet úgy alkotta őket, mint minket: nincs kettő egyforma, de mihelyt jön a tavasz, ennek a szépségnek is vége éppúgy, mint egy életnek.”

- A Szüzek Köre (Wattpad)

[amtitkosvergodese]

Begyűjthető sirállyal óvatosan, gyakran botulizmus miatt gyengül le! Királykát nehéz nevelni, darabolt lisztkukaccal érdemes esetleg próbálkozni. De náluk a leggyakoribb ok arra, hogy ilyen állaptba kerülnek, az egyértelműen az ablaküvegnek repülés. Arra a pár órás pihentetés jó megoldás. Etetőre nemigen járnak, a napraforgó feltöréséhez nem elég erős a csőrük, de az itatót használják. Faggyú, vaj, lágyeleség viszont jó kitevős kaja nekik. 

Édesanyám talált a földön egy félig fagyott sárgafejű királykát. Megmelengette, már mozog.

A Tumbli mindig mindent tud, hát kérdezem, van-e itt hozzáértő, aki tudja, mit tegyünk vele. Visszaengedjük a mínuszba? Tartsuk bent, fogjunk neki pókokat (amiből mondjuk kimeríthetetlen tartalékaink vannak) ?

[mintinjection]

nem ide tartozik de egy molylepke eszeveszettül be akar jönni a szobába, de annyira, hogy repked neki az ablaküvegnek megállás nélkül.

kinek van meg az a sztori

amikor sok “művészértő” embert összegyűjtöttek, mutattak nekik festményeket, az összes hümmögött, csodálkozott, egyetértett, csupán egy ember mondta, hogy annyira szar, mintha egy majom festette volna, és láss csodát tényleg egy majom festette!

Ezt túl hosszú lenne kiguglizni, aki ismeri pl help. ✌️🙌