#Vittek

[sztupy]

@verunikornis nem tervezem már nagyon többet posztolni a témában, gyerkőc jó kezekben van (jövő héten mentünk volna Magyarországra ha ott történik ez lehet kicsit jobban aggódnék bár még mindig inkább ott, mint Németországban) a blogszi most már visszatér a reguláris shitposztingra!

Hajtás után még egy utolsó beszámoló

Éjjel vittek be minket ugye, egyből jött az ügyeletes orvos, hogy ja ez csak egy lázgörcs, sokkal rosszabbul néz ki, mint amilyen veszélyes, főleg ha már eljutottunk időben a kórházba, ne aggódjunk.

Aztán csak hogy idegesítenek minket gyorsan odahívott még vagy 4 orvost nézni a pittyegő monitort, hogy hát hogy a megjelenő számok olyan 3.6, not great not terrible, jó lenne ha felébredne a gyerkőc. Megkérdezték, hogy szokott-e éjjel felébredni mire mondtuk, hogy hát nehezen alszik el, de ha igen utána jöhet egy meteorbecsapódás is a szomszédba arra se ébredne fel, ami most hogy már iskolás és minden reggel be kell menni annyira azért nem poén.

Végül úgy döntöttek hagyják aludni, nekünk adtak egy ilyen intenzíves szülőknek szánt mini-hotelt, hogy aludjunk egyet (ekkor volt olyan hajnali négy), aztán reggel folyt köv:

Reggel ahogy vártuk a gyerek még mindig aludt, jöttek páran picit aggódni hogy azért jó lenne ha már felébredne, de mikor mondtuk hogy normális esetben is egy álomszuszék, no meg látszott rajta hogy helyben van, meg forgolódik meg ilyenek csak alszik, úgy voltak, hogy várunk.

Végül úgy délbe felébredt, egyből mondta hogy anya, apa, aztán mondta hogy nézd szivárvány (minden ágy felé volt festve egy) akkor már úgy voltunk hogy ez jól kezdődik, aztán jött egy neurológus megnézte, és mondta hogy úgy látszik minden rendben, az intenzívről be lehet utalni egy sima kórterembe, aztán amíg vártuk hogy ez bekövetkezzen addig szórakoztatta a helyi nővéreket.

Végül csak este 8-ra sikerült átkerülni, ami azért volt kicsit rossz, mert az intenzíven a többi gyerkőc hát azért sokkal-sokkal rosszabb állapotban volt, és hát kicsit depresszív volt végig hallgatni őket (az egyik egy roham után egy hete már kómában volt, a másik meg folyamatosan fulladozott, miközben a miénk meg már a saját lábán járt-kelt).

Aztán este áthelyezték végre, ott már csak egy szülőnek volt helye, úgyhogy anyuka maradt, én meg addig haza hogy hozzam a gyereknek a kedvenceit. Most lesz sok teszt, lehet lesz egy CT vagy MR is amíg ki nem derítik mi okozta a rohamot, ha minden jól megy szerda-csütörtök környékén már mehetünk majd haza mindannyian.

[zeroz2ro]

Na, meg lehet nyugodni a picsába! Ugyan az orosz állami kémszervek feltörték a külügyi rendszereket, de csukott szemmel csinálták, nem láttak semmi bizalmasat!

[kezenani]

ez :D <3

/a BRFK fb. oldaláról

Várjál, ezt még elmondom. Izének néztek, lomnak, kidobott játéknak, én nem tudom, fölöslegnek, megunt hogyhívjáknak. Komolyan. Ezt írták legalábbis. Kik, kik, hát az elrablóim. Levélben. Dehogy, nem váltságdíjat kértek. Bocsánatot. Én egyébként nem haragszom, jó balhé volt. Na.

Ücsörgök este kint, ahol szoktam a presszó előtt a székemen, érted, kellemes, tiszta, hűvös idő volt, bírom az ilyet, kicsit emlékeztet a gyerekkoromra, a tajgai tavaszelőre, az erdőszélen birizgálták a bundám ilyen friss fuvallatok. Ez persze totál más, mióta belvárosi medve lettem, elkényelmesedtem, elszakadtam a természettől, de éjjelente, amikor nagyjából elül a zaj, meglassúdik a forgalom, még érzek valamit a régi időkből, mindegy. Ott mélázok magamban, már azt sem tudom, igazából min gondolkodtam, semmi lényeges, nagyívű, annyi csak, hogy veszek holnap mackósajtot, ráéheztem, tudod, milyen nehezen parancsolok a gyomromnak. Na, ebből semmi nem lett.

Megállt egy taxi, kiszállt egy ember, nézegetett. Ebben még semmi nem volt, elvégre azért volnék: látványelem, vendégmegállító, szőrös gesztus, szelfikellék, játék. Megfogott. Ilyen is volt már, én különösebben nem bánom, csak ne a hónaljamnál húzogassanak, ott érzékeny vagyok. Felemelt. Elvitt. De nem csak úgy gyalog, öt-tíz méterre, poénból, olyan volt már, belga bachelorbrigád, lágymányosi lánybúcsús bringák, tudnék mesélni. De eddig mindig visszaültettek a helyemre, fotóhegyek, kész, az élet ment tovább. Most viszont én mentem tovább, jobban mondva vittek, kérlek szépen, méghozzá egy taxiba begyömöszölve. Egyre távolodtunk, végig a Szinnyein, én meg hallgatom, hogy jó leszek otthonra, még tűrhető az állapotom (!), aztán kiszállásnál, hogy kicsit nehéz vagyok, mint a sár, nomost azért érzed a helyzet groteszk mivoltát; majd legközelebb kajak fogyózok, mielőtt elrabolnak, nem? Figyelj, olyan nagyon azért nem estem kétségbe, ahhoz képest, hogy el voltam rabolva, bundám szála nem görbült. A mobilom persze nem volt nálam, de úgy voltam vele, hogy majd csak lesz valami… Lett.

Gazda nagyon keresni kezdett, ahogy észrevette az eltűnésem, Facebook-on köröztetett, a zsaruknak is szólt. Ezt észrevette a rabló is, mérlegelt, sutyorgott a társával, és már nem ért nekik annyit az egész. Mit szépítsem: kitettek a Jósika utcánál, becsületükre legyen mondva: jól bántak velem, nem sanyargattak, tettek rám egy levelet, hogy hát szánják-bánják, benézték, azt hitték, hogy lom vagyok… Phúúú… Jólesett, sejted. Egy közelben lakó srác talált rám, ismert, már a Facebook-ról, tudta, mi a dörgés. Bevitt magához, ne fagyoskodjak, vagy el ne vigyen újra valaki, amilyen kapós lettem… Aztán jöttek a rendőrök, röhögtek, persze, hogy medvementő-akció, ez Budapest, nem ám a New York-i helyszínelők, de atomkorrektek voltak. Odaálltak egy csíkos Skodával, beültettek a jobb egybe, övemet is bekötötték, mondták, hogy ne nyúljak semmihez, majd ők szirénáznak, ha kell, de aztán nem kellett. Az egyik rámhozta a frászt, hogy megyünk a kapitányságra, mert bűnjel vagyok, vagy mi, iktatnak, betesznek egy kamrába… de csak poénkodott. Pár perc alatt hazavittek a kávézóhoz, Gazda már várt, lepapírozták, hogy nem sérültem meg, aztán visszaültem a székembe.

Hát, igazából ennyi volt. Megvagyok.

Bernát

[habkeinb0ck]

Csak egy kis élménybeszámolót írnék néhány napos sürgősségi betegellátásról Bécsben.

Nem egy "bezzeg Ausztriában" bejegyzést szeretnék, és nem is magamat sajnáltatni, de nem kerül sokkal többe sem financiálisan, sem emberileg.

Mentővel vittek be a kerületi kórházba, mert képtelen voltam ráállni a bal lábamra. A mentősök iszonyú készségesek es gyorsak voltak. A sürgősségin egyből előre vettek. Röntgen, CT egy órán belül lezajlott eredménnyel. Eddig mindenki nyugodt, kedves, mosolygós és "fura" de még empatikus is volt. A bokám két helyen lábszáram egy helyen repedt, ettől kissé viszont én törtem le. Mondtam is magamban Lili... ez amputálás lesz.

Oké, műtét még aznap este amire két órát vártam, de közben hatvanötször megkérdezték jól vagyok-e.

-Nem, nem voltam...be voltam sz*rva mint a fene . Nyugtattak, sőt egy nővér és egy ápoló az előkészítőben szóval tartottak miközben azért dolgoztak is. De ez is a munkájuk része. Egy beteget nem csak testileg, lelkileg is lehet ápolni. En ehhez tökéletes alany voltam 😊.

- Nem, nem kell leamputálni a lábamat, csak

pár csavart kell bevarázsolni

- Nem, nem fogok felébredni műtét közben

- De igen utána viszont fel fogok.

A műtőasztalon az egyik ápoló viccelődött velem, a másik pedig nem átalkodott simogatni a vállam és megfogni a kezem míg el nem alszom (...hogy nyugtasson és nyilván a helyzet mivoltából eszembe sem jutott más és nagyon jól is esett).

Felébresztettek a majd két és fél órás műtét után, viccelődtek, integettek. - Kicsit azért idiótának is éreztem magam, hogy bömböltem nekik... Pedig aznap már lezavartak párat. De juhuuu fájok vagyis tuti nem a túlvilágon vagyok.

Feltoltak az osztályra, közben mindenki borzasztó kedves volt pedig éjfél - fél 1 lehetett. Kb 20 percenként rámnéztek. Ezt csak onnan tudom, hogy a műtét után nem volt nagyon kedvem aludni ...a fájdalomtól (termeszetes) 😊.Bizti ami bizti csörrentettem nekik 3 szor én is. Mindannyiszor jöttek egyből, kedvesen, készségesen bár fáradtan, de visszamosolyogtak!

Nem volt nalam a helyzet hirtelenségéből kifolyólag a következő dolgokból semmi, sorolom:

WC-papir, törölköző, fogkefe, fogkrém deo, tusfürdő, nedves törlőkendő, evőeszköz, bögre, tányér, só, üdítő, csak én voltam. Hálóinget is adtak.

Ja és mankót, haza is hozhattam, nem kellett farzsebben eldugva kilopni.

Szóval...ezeket mind mind biztosították.

Három féle menüből lehetett választani ebédet es vacsorát, bőség zavara...

Segítettek MINDENBEN... igen abban is 😁 (mert ugye ilyenkor nem esik jól sétálni es nem is javallot annyira)

Az orvosnak nem derogált kikötni a lecsöpögött infúziót vagy épp kanült cserélni.

Hálás vagyok a #Donauspital orvosainak és ápolóinak.

VÉGRE MEGTUDTAM MILYEN ÉRZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN JÓ KEZEKBEN LENNI! 🥰🥳

- tök jó, ...komolyan!

Ma már itthon, nem mondom, hogy kár, de azért a katéter... az hiányzik ❤️ jó dolog 😁

#ilovekateter

Köszönöm, ha negatív kommentek nélkül kiadhattam magamból (de jöjjön ha jönnie kell)! 😊

Egy fiatal bécsi lány története a fb-ról

Ami kimaradt:

-a lány AMS-en volt, ami alapvetően nem baj,

-de nem ment el a terminre, le sem mondta, igazolást sem vitt,

-ennek következtében felfüggesztette az ams az álláskeresési támogatást,

-amivel megszűnt a biztosítàsa is,

-ennek következtében nem kapott táppénzt.

Próbál segítséget kérni a kimaradt jövedelem miatt, de esélytelen. Azzal még nem is szembesült, hogy simán ki fogják állítani a számlát a fent leírt teljes sztoriról, ami valahol 5-10 ezer euró lesz. Ezt nyilván sokan nem tudják kifizetni, feltételezem, ő sem.

Erre persze vannak szociális munkások, akik tudnak segíteni a fizetés átütemezésében, ha közben ne adj isten hajléktalan lesz, az eltörlésében. Ha ignorálja és a gyógyulása után elhagyja a várost vagy az országot, akkor később éri utol a behajtó.

Párszor megkaptam már, hogy irigy vagyok vagy lenézem a "vágjunk bele" magyarokat, pedig nem. Csak közvetlen vagy közvetve rengeteg ilyen sztorival találkozom. Általában későn. Mert sajnos tényleg gyakori a mindent IS jobban tudok mentalitás és csak a fb-n érdeklődnek és a nekik leginkább tetsző kommentek alapján járnak el. Utána meg arra hivatkoznak, hogy nem tudták, nem ezt mondták neki.

A melóban is annyi új ilyen sztorink van, hogy hihetetlen. És igen, az utóbbi időben egyre több a magyar köztük. És egyre többen vannak azok, akik az első pár héten vagy hónapban elbuknak. Miközben felégettek maguk mögött minden hidat.

Tök jó dolog (vagy nem?), hogy egyre többen jönnek, de nem mind sikersztori. Csak erről senki nem beszél. Főleg az érintettek nem

[zoeeozzoeeoz]

Szlovénia 1. nap:

Szembesültünk vele, hogy végül kevesebben megyünk, mint terveztük, ennek ellenére, ua az árat kell kifizetnünk az apartmanert, de ezzel számoltunk, ragaszkodtunk a lefoglalt apartmanhoz, nincs is vele semmi gond. Viszont szembesültünk azzal is, h elcseszték a foglalást a helyiek, és átfedés van, ami miatt 1 nappal hamarabb kell majd távoznunk. Ennek az 1 napnak az árát azonnal a kezünkbe is nyomták kp- ban, amit természetesen vissza forgattunk a későbbiekben. Itt még arról volt szó, h az idegenforgalmi díjat is elengedik, de kiderült h csak annyit, amennyivel kevesebben mentünk, és kevesebb napra. Igyekeztünk ezzel a nyitással nem elrontani a hetünket, de így az eluszott napunk miatt, be kellett sűríteni a programokat, h ne maradjon ki semmi. Ennek ellenére volt ami kimaradt, de az nem ezmiatt, hanem mert túlválaltuk magunkat.

Szóval, 1. nap: Körbe sétáltuk a Bohinji tavat , és felmásztunk a Száva vízeséshez.

2. nap.

Bovecbe átautóztunk. Ez azért sikerült kalandosra, mert a googlemaps elvit minket mindenféle erdei szerpentinekre, meg Olaszországba is. Akkor azt hittük , ez volt a legvadabb autózásunk, de később kiderült, h nagyon nem. Síkvidéki ember nehezen viseli a hegyvidéki szerpentineket, még ha tetszik is amit lát, és nincs baja a magassággal. Oda értünk a bázisra. Kivittek minket Zipline- zni. Timo, így hívták a sofört, elég jól vette a köves/ murvás terepet a 9 személyes, terepjáróval, így feljutottunk 1800m magasságba. Lejönni nekünk kellett, kb 800-1000 m magasságig. 4 db drótkötél pályán, ami 2 hegy között volt kiépítve. Alattad a mélység, te jóval a fák felett suhansz 2 pont között. Természetesen kaptunk oktatást, bíztatást, biztosítást,felszerelést. Itt volt részemről nagyon nagy víiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Mikor felálltam az első pontra, és szembesültem a távolsággal, a mélységgel, akkor azért egy " Mi a @@@@ keresek én itt?! Meg egy" jó hát én akartam, innen már nincs vissza út, csak előre.Hajrá!" Elhangzott a fejemben. A sebességgel sem volt bajom,legalább "hamar" átcsúsztam. Az elsőnél a tanultakat próbáltam alkalmazni, konstatáltam h kurva magasan vagyok, és ezért fókuszáltam előre, és értelmeztem amit mutogattak nekem a végpontnál. A 2. Csúszást már élveztem, a 3. pont elég volt, de volt még egy 4. amit túléltem. Nem tudom milyen arcot vághattam, de minden csúszás után, aggódva kérdezte tőlem Blazso ?? és Zsole?? nem értettem a nevüket bocsi, hogy jól vagyok? élvezem? minden rendben? meg hogy fókuszáljak a szemükre, stb. Pedig eskű élveztem, meg viiiiiiiiiiiiiii, de lehet kifele nem ez látszódott. Innen sajnos nincsenek képek, mert érthető okokból nem a fotózással voltam elfoglalva, hanem a túléléssel, a kisérők meg a biztosítással. Szóval innen maradnak a fejemben az élmények. Az egyik tettestársam nagyon parázott, de szerencsére nekem csak a végén mondta el, h mik futottak végig az agyán, mert ha az elején mondja, lehet nem csinálom végig. Élveztem, és ez volt a lényeg. A 4. után, lehoztak minket a hegyről, és vissza vittek minket a bázisra. Ott volt kb 40 percünk áthangolódni a raftingra. Ettünk pár falatot, ittunk, wc- re mentünk, fürdőruhára vetkőztünk. Itt is kaptunk oktatást, felszerelést, neoplrén ruhába bújtunk,azt go. Buszra száltunk, és elvittek minket a kiindulási ponthoz. Ott ujjabb oktatás, és indultunk. Ezt a túrát magyarok csinálják. Attila, 2 db Máté, nevét jegyeztem meg, nekünk az egyik Máté lett a vezetőnk. A folyó első szakaszán teszteltük magunkat. Vezényszavak, evezés, stb. Itt még nagyon ment minden, később kissebb- nagyobb káosz uralkodott a csónakban egy- egy sziklának ütközés, nagyobb huppanás után. Senki nem esett vízbe, mert valahogy mindenki befele esett a csónakba, ha huppant, de valahogy nem sikerült csapatként léteznünk. Voltak 2- en, akik ha helyzet volt, elkezdtek össze- vissza evezni, és vittek mindent. Egy helyen , az egyik csónakból csúszdát csináltak, itt csúszdáztunk. A másik helyen meg fellehetett mászni egy sziklára, és leugrani róla a vízbe. Szerintetek?! Hát perszeeeee h mindegyiket kipróbáltam, és voltak nagy csobbanások meg viiiiiiiiiiiiiiiii- k. A szakasz végén, ami kb 1- masfél órás volt, lehetett még úszkálni, majd felcipeltük a csónakot a buszhoz, és vissza hoztak minket a bázisra. Lehámoztuk magunkról a neoprén ruhát, atöltöztünk, ettünk keveset, ittunk, azt go vissza a szálásunkra. Innen képek később lesznek, mert küzdünk az oldal túlterheltségével, de lesznek. Na a googlemapszon kiválasztottuk azt az utvonalat, ami nem visz át az Olaszokhoz, és indulás. Ühüm......élveztem a ziplinét, a raftingot. Semmi gondom nem volt. De egy éjszakai vezetés, majd utaskent is, a Szlovén hegyekben, szerpentineken betett. Nem tudom eldönteni, h az volt "jó", h csak utat láttam, vagy az a tudat, hogy ez mind a hegyekben, sötétben, kanyarogva, masfél autó széleségű utakon, többméteres szakadékok mentén zajlott. Itt nem volt viiiiiiiii. Itt zabszem volt a seggemben,meg heves szívdobogás. Para. De!!! Még mindig nem ez volt a legkalandosabb hazautunk!

Folyt. köv a másik posztban.

[rosszulorzott]

ez kész

óbaloldal: hibájául felróni szervezeteknek, hogy még léteznek, kitartanak. egy demokrácia mércéjével mérni - hány szavazatot kaptak - a diktatúrán belül

potens: igen, itt felcsillan, hogy amúgy lehet tudni, mi mozgatja meg az embereket, kár, hogy a szöveg aztán ezt nem veszi komolyan és nem ebből igyekszik következtetni

a 8% a maximum: megint, diktatúrán belüli eredményből számol demokrata fejjel (önmagában tiszteletre méltó lenne, hogy nem akarja elengedni, de az, hogy nem is bírja, az nem jön jól). és igaz doomeristaként kicsípte azt a "választást" aminek az "eredményéből" következtetni akar, mert mondjuk a főpolgármesteri választásból mást látna. de ő el akarja engedni ezt az egészet itt és most. majd gondozzuk a kertjeinket, és mivel azok közösségi kertek, így már politikának számít

----

nekem olyan, mintha mindketten nagyon-nagyon igyekeznének, hogy ne értsék. valójában persze arról lehet szó, hogy az elkötelezettségük, bevonódottságuk a maguk politikai köreiben ténylegesen megakadályozza a rálátást, és sem a médiatér, sem az utcai események nem alkalmasak arra, hogy közvetítsék az emberek hozzáállását

a közös terekben a negatív tér, a kimondatlan, megformálatlan vélemények & érdekek a közösek, szemben azzal, ami manifesztálódik, és ami minden esetben valami bumfordi, torzan egy- vagy egypár-oldalú take, amit személyes ösztönzések és parciális és érdekek vittek el szándékosan vagy esetlegesen abba az irányba

(még nem adtam ki magamból mindent, segítsetek kommentekkel. a lényeg nem a cikkek, cikkírók kritikája lenne, hanem a bennük állítottakról visszapattintva egy kerekebb kép)

[stickalittle]

Négy embert vittek kórházba a mentők Orbán október 23-i beszédéről /Telex

hát ezeknek a mai fiataloknak már gond van az állóképességükkel

[trilliannnn]

Évek óta ezt mondom, csak én úgy csinálnám, hogy a nyaralókhoz, birtokokhoz mennék turista busszal, nyaralós szettel. Mondván, hogy jöttünk a nyaralónkba.

[csakimi]

2017.

Januárban ismét a rendőröknek kellett megtalálni a fatert, de most szerencsére gyorsabban sikerült nekik. Februárra sikerült az orvosának beutalnia 1 hétre az OKPIba, mentővel szállítással, de a demencia okozta viselkedési problémák miatt hamar haza is küldték. A fulladás miatt 2-3 naponta vitték be a mentők a debreceni klinik��ra, amíg egy "orvos" meg nem lékelte a nyakát. Kapott egy szondát, még egy ilyen masinát, amit a nyakához tartva értettük, amit mond. Egy olyan eszköz biztosította neki az élethez szükséges levegőt, amit naponta 2x tisztítani kell. Az egykor 100-120kg-os marcona férfi 52kg-ra lefogyott teste már csak néhány hónapig tudta magában tartani megtört, megfáradt lelkét. Egy májusi hétvége reggelén csörgött a telefonom és egy fáradt női hang közölte, hogy apám meghalt. Nem tudom elmondani, hogy miért, de megnyugvást éreztem. Öcsémmel a cash-flow táblázatot kiegészítettük egy temetési kiadások füllel és intéztük mindazt, amit ilyenkor kell. Szeptember végén volt a hagyatéki tárgyalás. Nem raktuk utcára a nőt aki a fatert gondozta, hanem mondtuk neki, hogy tavaszig maradhat, addigra keressen magának lakhatást.

A volt munkahelyemen végre eljutottunk odáig, hogy fejleszteni kell: vegyünk fel embereket. Volt aki néhány napig, mások pár hónapig bírták. Persze a betanítás miatt csak több dolgom lett, nem kevesebb. Volt aki magától ment el próbaidő alatt, volt akit vittek a rendőrök (nem miattunk, volt valami csoportosan elkövetett gazdasági ügye, amiért kapott jogerősen 9 hónap letöltendőt, csak elfelejtette közölni, és elfelejtett bevonulni Baracskára). Ekkor került hozzánk egy fekete hajú kreol bőrű, felvágott nyelvű, félvér (apai ágon roma) csaj, nevezzük Orsinak. Sokat beszélgettünk, nevettünk együtt, és ez feltűnt az exemnek, aki akkor még ott dolgozott. Duzzogó kis féltékeny gömböc lett. Többet próbálkozhattam az ágyban, de sajnos kialakult nálam a korai magömlés. Lehet ez a pornó és az önkielégítés miatt, de lehetett más oka is. Kézimunkával pótoltam azt, amit a farkam nem tudott megoldani. Szóval nem jutottunk sokkal előrébb. Ismét Ausztriában nyaraltunk, de most csak ketten voltunk. Ősszel átment másik munkahelyre, mert a tulajdonos a biztonsági kamerán keresztül megfigyelt és lehallgatott minket, így kiszúrta, hogy munkaidőben filmet nézett a saját tabletjén.

[meridaabator]

Franciaország

Voltam Párizsban 6 napot, echte francia barátoknál, akik vittek ide-oda.

Jellemző kérdés azoktól, akik nem ismertek:

Turista vagy vagy itt maradsz?

Franciaoszág évente 500.000 bevándorlási engedélyt ad ki.

A csapból is Marine Le Pen folyt.

[zeroz2ro]

"Félmilliárdos adócsalási botrányt úszott meg a Momentum. Már nem nyomoz az adóhatóság a Momentum Mozgalom ötszázmilliós adócsalási botrányában. Az ellenzéki pártot 2019 januárjában az Állami Számvevőszék jelentette fel, miután megállapították, hogy a Donáth Anna és Cseh Katalin fémjelezte mozgalom félmilliárd forinttal nem tudott elszámolni.  Az ügyben a NAV elrendelte a nyomozást költségvetési csalás gyanújával, majd pár hónappal később az adónyomozók kiszálltak a párt Múzeum körúti székhelyére, ahol a kampányköltéseinek elszámolását keresték, amelyet végül a mozgalom könyvelőjétől vittek el."

Megúszta az adócsalás botrányt a Momentum, mivel a számlákat - kapaszkodjatok meg - a könyvelőnél megtalálták! Mindez 4 évig tartott.

[geoparduc]

Segítsetek ukrajnai iskolásoknak

Borodyanka várost nagyon csúnyán szétlőtték az oroszok. A támadások idején a 75 tanárból 16 maradt a településen, lassan kezdenek visszaszivárogni. Pillanatnyilag 350 saját, és 210 befogadott alsó tagozatos iskolás van a településen (utóbbiak iskoláját használhatatlanra lőtték az oroszok). A gyerekek télikabátban ülnek a termekben, mert a komoly áramkimaradások miatt nem fűthető fel az épület. Nekik szeretne Iványi Gábor és egyháza a következő adományúton egy aggregátort vinni, de egyelőre nem gyűlt össze elegendő pénz, hogy ismét nekiinduljanak az útnak.

Ha lenne néhány forintotok a borodyanka-i gyerekek szívének és iskolájának megmelengetésére, ide utaljatok:

A közleménybe kérjük beírni: „Aggregátor Ukrajnába”

Név: Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség

Bankszámlaszám: 11708001-20520380 (OTP Bank Nyrt.)

EUR számla

Kedvezményezett neve, címe: MO-I EVANGÉLIUMI TESTVÉRKÖZÖSSÉG

1086 Budapest, Dankó u. 11.

Számlaszám, IBAN: HU71 11763086-15996886-00000000

Számlavezető bank neve, címe: OTP Bank Nyrt. 1054 Budapest, Báthory u. 9.

Devizanem: EUR

BIC (SWIFT) kód: OTPVHUHB

Képek a szétlőtt városról, amit apukám csinált, mikor a két ünnep között adományt vittek nekik:

[libirk]

"feltűnően sokan vittek magukkal katonai (!) gázmaszkot, vagy búvárszemüveget, nyilvánvalóan azért, hogy ha a rendőrök könnygázzal védekeznek, tovább támadhassák őket."

[algebraicvarietyshow]

ennek a romjait láttam ma a hetes buszból (legalábbis a két összetört autót a thököly-dózsa sarkon), de wtf

[fovarosiblog]

A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium javaslatát elfogadva a kormány 1976-ban határozott a reptér fejlesztési programjáról, amely 1990-ig sorolta a teendőket. A feladat egyre sürgetőbb voltát jelezte, hogy a MALÉV utasforgalma 1975 és 1980 között megduplázódott. A finanszírozáshoz az osztrák hitelprogramot vették igénybe. 1978-ban folytatták le az új terminál tervpályázatát, és a belsőépítészeti program részeként műalkotások elhelyezésére is pályázatot írtak ki. Ezen nyert Péter Vladimir pályaműve 1985-ben.

A pályázat meghívásos volt, 4 művész kapott felkérést: Józsa Bálint (akinek Lüktetés című alkotása a Karolina úti Haematológiai Intézet előtt áll), Péter Vladimir, a papírsárkányairól ismert Bodóczky István, valamint Gross Arnold. Utóbbi a megbízást visszaadta, nem nyújtott be tervet. Józsa Bálint léghajót tervezett a jókora utastérbe belógatni, de a pályázatokat áttekintő osztrák belsőépítész hölgy egyértelműen Péter Vladimir madárkái mellett foglalt állást a benyújtott 1 minta darab és a rajzok alapján.

A madarak legyártása hosszú időbe telt, gyorsan kellett dolgozni. A gipsz modellekről készült negatív alapján készült el az üvegszálas poliészter test, amit még csiszolni, majd festeni kellett. A festéshez Neolux autókarosszéria festéket használt. Mindegyik madárka egyedi darab lett. A felhelyezést is a mester végezte el: damilról lógatták le a madarakat a tetőszerkezetről. Szerencsére az alkotójuknak volt már tapasztalata a különleges, akkoriban még egész újszerűnek mondható anyaggal: műanyagból készült a Montgolfier-emlék az Atrium Hyatt (Sofitel) szállodába és a Hungária kávéházba (New York kávéház) is, de a mára már lebontott, egykori Volga szálló Törley pezsgő bárjába is készült egy cégér jellegű alkotás.

(...)

A 2A terminál felújításakor sajnos leszedték az összes madarat, bekerültek az irodákba, de hamarosan több példány is magánkézbe került, a gyűjtemény szétszóródott. Erről az alkotójuk is csak közvetve szerzett tudomást, néhány példányt ugyanis hozzá vittek be javításra.

(...)

A kihelyezést a Klauzál téri vásárcsarnokban Erzsébetváros önkormányzata szervezte le, a megmentett madarak 2023. augusztus 20-án kerültek ki a csarnok „főhajójába”. Ha arra járnak, nézzék meg őket, a galéria szintről egész jól láthatók!

A teljes cikk a fenti linken érhető el!

[rejszelde]

oké, szal van ez a video a rakparton sorakozó buszokról, meg vannak ilyen becslések, hogy szerte a városban megközelitőleg 600 buszt számoltak össze a békemenettel kapcsolatban. vegyük úgy, hogy egy ilyen busz átlagosan 70 embert képes hosszútávon szállítani. (ebben benne vannak azok, akik 120 főt vittek, mert álltak is a buszon, meg azok a kisbuszok is, amik 20 fő szállítására képesek.)

egyszerű fejszámolással 600 x 70 = 42000 fő, tehát a becsült tömeg kb felét hozták buszokkal.