#Találka

[versinator]

Találka árbocát

Ülhetne mindannyit caesart közelit Zörg villódzik áldásait bánatait Látásodból mostanig üveglelkemet cseresnye Ágrul veszélye illatnak viszfénye Fölbukni szederfa szélcsendben párolog Gyönyörért kenőcs erőkhöz tályog

Féltett lombtól szárnyaimmal csüggesztő Zavarsz kiindul thessaliában ihlető Rándul luna bartina levelének Világítana palotátok hallgattok nyelvemnek Gyerekkoromba kérdezé kacsók zsibog Buzdul jégcsapot színházaik vályog

Lefejtve hiteget barbárság útait Bujdosásait letép családon selymeit Tájaira árnyáról mondhassuk redőnye Önkény pictor gyülölöm fövenye Víni kedélyünk haláláért fölbuzog Szégyenemre lándsás rádiód kocog

Fogást átitatva mondjatok útvesztő Gyomrot kajszi rémit értő Lihegtető fülünkben működve modellnek Felvirul tőrök koronátok transzparensek Padján gyógyul fogatban elcsavarog Könnyelmü bokrod kenj nyomorog

Bányászoké kockákból zöldül szolgáit Leöntöm értőknek hagynók szertartásait Neveltek dadámtól elégni veszélye Levegőnk gazdagságomban úrnőtök köténye Törtebb carpaccio glóbuson kifog Feketéjét leszakadsz semmiségre nyifog

Legyőzöm locsolni tudatlansága enyhitő Vágyaik nyomainkon elomlik nemzetmegmentő Hugocskám megrendűlt tépjük levernek Sűrüség frankhon nyálkája keringnek Fereszt fjord teremtheti placcsog Sikk lezuhan imádkozzák

[nyuszimotor]

disz kud bi ász

[csimpolya]

Ágiéknál RB találka

[aggresszio]

Na szóval az van, hogy egyébként szeretem Bogit, de közben néha olyan a viselkedése, hogy legszivesebben minden kapcsolatot megszakitanek vele, mert kibaszottul toxikus.

Az, hogy hónapok óta nem csinál semmit, én meg ötkor keltem (marhát pucoltam), négykor értem haza, másnap keltem MEGINT (szombaton, dolgozni), előkészítettem a cuccaim tusoláshoz hulla fáradtan, de nem tehetek róla bazdmeg, h anyósom harminc percig szart, nekem meg tusolás előtt ki kellett volna vennem a tamponom, ezért Bogi befoglalta a kibaszott fürdőszobát, ami hullán, este tízkor óráknak tűnik....

Aztán megjegyzéseket tesz az öltözködésemre, miközben jócskán lenne nekem is mit szóvá tenni, ez a gen z öltözködés gusztustalan pl, ahhoz képest, milyen jó alakja van, felveszi ezeket az undorító goncoket és én SOHA nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy neki vagy bárkinek is kommenteljem a kinézetét..... Mi a faszomat képzel magáról komolyan? Tényleg amúgy geci, pont elég ez a pár havonta egy találka, de igazából sok is, köszönöm szépen.

[bl1shem]

Boglár tizennegyedik szülinapját az apja cégénél ünnepeltük. egy sárga krémes tortát hoztak neki, mert az anyja annyira ragaszkodott élete egyetlen valamire való pillanatához, mikor megkérték a kezét egy boglárkával teli mezőn.

nem ettünk tortát, hiszen túl nyálas ez az egész. miután a szülők megittak egy pár pohár bort, kiosontunk a gyár mögé, B cigizni akart.

hetek óta győzködött, hogy próbáljam ki én is, és nyilván pont akkor nyitottak ránk, mikor átvettem tőle a csikket. Medgyessy néni nem is hagyott szóhoz jutni, leharapta a fejünket, és felhívta az én anyám, hogy rossz gyerek vagyok, és csak akkor hajlandó a lánya mellett látni, ha terápiára megyünk.

kézen fogva szültek minket, jelzem.

ugyancsak M néni találta meg a templom pincéjében zajló csoportterápiát, ahol a különféle függőségekről esett szó. gondoltam, ha megyek, nyilván nem tilt el B mellől, de amellett, mi van, ha a terapeuta átlát ezen a szitán, és kijelenti, hogy M néni beteg, kontrollproblémái vannak, és lehetetlen elvárásokat támaszt a lánya iránt?

hatalmas, modern, fehér és fényes templom volt, üvegkupolával, és ezt az üvegház jelenséget jól ki is használták: odabent egzotikus fikuszok, monsterák és hasonlók tömege élte világát. a padok klasszikusabbak voltak, népies ihletésű tulipánmintákat faragtak a támlákba, és valahol az oltár fölött egy igazi rézangyal volt a falon. absztrakt és modern rézangyal, akinek egy púpos mértani forma volt a teste, és szomorú arcát hegesztéssel hozták létre, míg szárnyait domborművek képezték. az angyal jobb kezében ült a templom örökmécsese. olyan hatalmasra sikerült ez a rézkonstrukció, hogy a bejárat mellől is lehetett látni, mikor csak egyszerűen a pincébe akartunk térni.

amúgy nem volt túl praktikusan tervezve a templom, fel kellett mászni egy dombra, utána húsz lépcsőn, hogy bemehess a főbejáraton, majd további lépcsőkön le a pincébe. a pincében már sötétebb volt és kevésbé meleg, de a hatalmas ablakok hiányát neoncsövekkel igyekeztek pótolni. két fő terem volt a pincében, egy úgynevezett kápolna sötét padokkal és szúette feszülettel, meg egy játékterem, a zajos kisgyerekeknek. itt játékszoba-szőnyeg borította a márványparkettet, kis szürke utak kanyarogtak erre-arra, mint az óvodában is. könyvespolc állt az egyik sarokban, mellette két doboz játék, törött babák és kopott játékautók vegyesen.

"a belső gyermekünk gyógyítása érdekében vagyunk itt", hangzott el minden találka elején, majd gyors névsorolvasás következett. kispapok, a kántor és felesége tartották a foglalkozást, illetve néha beköszöntek a bérmálkozásra készülő csoportok is.

és itt találkoztunk Istivel.

elmeséltem a pszichológusnak is, hogy jártam erre, mert hát érdekelte, milyen tapasztalataim vannak a terápiával kapcsolatban. és Isti kihagyhatatlan része az egésznek.

akkoriban azt mondták nekünk, hogy ő is egy random tini, mint mi, igaz, ő már tizenhat éves volt. a szülei kényszerítették, hogy jöjjön, mert magányos volt és pornófüggő.

persze, rövid úton kiderült, hogy az egyik pap fia, egy félresikerült kapcsolatból, aminek a papneveldébe való vonulás vetett véget. hogy ne lenne magányos az ember, ha pap az apja, kacagtuk B-vel. és valószínűleg nem is volt pornófüggő, mondtam a pszichológusnak, csak egy tizenhat éves fiú, meg az is lehet, az apja értett félre valamit.

persze, a pszichológus kérdése egyértelmű: miért fontos Isti?

hát...

Isti meg Boglár hamar összebarátkoztak. jó valamire a csoportterápia, nem? nyilván, a cigis dolog folytatódott, egyenesen a templom udvarán. engem nem kellett csábítania, ott volt Isti, a sok év csoportterápia mellett még olyan haverjai is akadtak, akik komolyabb drogokat tudtak beszerezni. én, gondolom, nem meglepő, megfogadtam, hogy sose fogok dohányozni. bőven elég volt nagyapámon szagolni, mikor kiskorunkban játszottunk vele, mikor kirándulni vitt, mikor mászkáltunk a városban... sokszor vett a térdére minket és mesélt a maga iskoláskoráról, közben ha nem is dohányzott, éreztük a leheletén a pár perccel azelőttit.

sokfele fut az ember esze, de hát ez mind valahogy összetart. és, miközben terápiára jártunk, nagyapámnak szívinfarktusa volt.

szóval, én letettem az egész cigaretta cuccról. de Isti tudott szerezni mást, tudott szerezni marihuánát, gombákat, valamiféle fájdalomcsillapítókat is, és ki tudja mi mást is szerzett volna, ha megkérjük.

szóval, nagyon is jó véleménnyel vagyok a terápiáról. meg Istiről is, nyilván.

B volt mindkettőnk számára a megoldás. Isti, 16 évesen, felvételizett velünk középsuliba, nyilván, apja miatt, a filológia meg teológia osztályra. én bio-kémiára jutottam be, szüleim, sőt, talán még B szülei is büszkék voltak.

B művészetire ment, rajzolni. a felvételi 40%a volt egy helyben készített rajz, és 60%a egy korábbi portfólió. a korábbi rajzoo rengeteget dobtak az összpontszámán, annak ellenére, hogy Isti meg az én hatásom alatt készültek.

végül mindhármunknak kettős élete alakult ki, otthon meg a suliban jó gyermekek voltunk, tanultunk ésatöbbi. ennek örömére szüleink rendszeresen igazoltak különféle hosszabb-rövidebb hiányzásokat, amikor is Istivel meg egy frissen 18 éves bioszos ürgével vonatra, kocsiba, buszra pattantunk, a magunk kis csoportterápiáját megtartani.

B talált egy alakot, aki tudott piercingeket készíteni. arc és fül szóba sem került, hogyan magyaráztuk volna el otthon? B a köldökébe rakatott egy ékszert, Isti pedig hosszasan habozott, hogy "lerothad-e majd a farka", ha kipróbálja, amit szeretne. mikor utoljára hallottam róla, még nem volt lerothadva, sőt, rakatott még 3 új fokot az úgynevezett jákob létrájára. jómagam egy kis bátortalan balfasz voltam. ők pedig, mindhárman, győzködtek, hogy rakassak a mellbimbóimba. őszintén megmondva, pokolian fájt, de akkor nem mertem mutatni, próbáltam minél nyugodtabb lenni, hátha akkor elhiszik, hogy én is jó vagyok valamire.

sajgó testekkel ültünk legyektől hemzsegő pizzázókba, B rövid pólókban járt, hogy mindenki láthassa a csillogó köldökét. Isti pedig ragaszkodott hozzá, hogy Stefánnak hívjuk, mikor kirándultunk, sosem fésülködött, turkálókból szerzett fekete pókókban és hasadt nadrágokban járt.

Alex pedig, a nagykorú kísérőnk, mindig mellém ült és térdemre tette a kezét.

kérdezte is tőlem a pszichológus, hogy mi történt Alexszel?

semmi?

[elizabethflame]

Drága, mélyen tisztelt Miss Lockwood!

Drága, mélyen tisztelt Miss Lockwood!

Minden bizonnyal rossz címre érkeztek az eddig megirt levelek, ugyanis jelenleg szám szerint pontosan a hetvenharmadikat írom, ugyanolyan fáradhatatlan lelkesedéssel, mint az elsőt, másodikat, harmadikat, negyediket… És persze még folytathatnám. Ahogy az első pár levelemben - Szám szerint hetvenkettőben - is említettem, ugyan még nem ismerjük egymást, de úgy gondolom igazán időszerű lenne egy ominózus első találkozást megejtenünk. Ami azt illeti, az lenne a legjobb, ha minél hamarabb láthatnám kegyedet, noha ezt számos levéllel ezelőtt is - pontosítva hetvenkettő - megemlítettem, de bizonyára nagyon sok hasonló nevű utca és még több azonos házszám van ebben az alig pár ezer lélekszámmal büszkélkedő kisvárosban. Ahogy az eddigi leveleimben - levélre pontosan hetvenkettő - a mostaniban is lapul egy, de csakis egy jegy, a Fogatlan Mosoly cirkusz eheti előadására. Jómagam is az előadás résztvevője vagyok és határtalan örömmel fogadnám, ha megtisztelné szerény, ámde annál színesebb társulatunkat a jelenlétével.

Nincs semmiféle kritériuma a megjelenésének, pusztán a jegy felmutatása a barátságos jegyszedőnknek, valamint, ha megkérhetem hordjon ruhát. Manapság félreértik a mezítelenséget. Mint eddig minden alkalommal, - szám szerint hetvenkét alkalomról beszélünk - most is meginvitálnám Önt, Miss Lockwood a cirkusz hátsó színpadára, természetesen, csak és kizárólag az előadás után, hiszen nem szeretném, ha lemaradna bármelyik mutatványról is. Reményem, hogy ez alkalommal megkapja a levelemet, továbbra is rendíthetetlenül csobog az ereimben, egy kis vér kíséretében. Az előadás pénteken, este nyolc óra három perckor kezdődik., ha megkapta a levelem, akkor kérem ne késsen, hisz ki tudja, miről marad le az ember lánya, csupán egyetlen perc elmulasztásával is!

Ha Ön is úgy akarja, nemsokára találkozunk. Már pedig találkozni fogunk, hisz mindkettőnknek csak nyereséges lehet egy olyan találka mint ami előttünk áll. Hatalmas láthatatlan mosollyal és némi frusztrációval - ami bizonyára az előző hetvenkét levélnek köszönhető - zárom soraim. Találkozzunk a Fogatlan mosoly előadásán hát!

Üdvözlettel: Alaric Doyle. Az elsőszülött. Semmiképp sem a második.

Utóirat: Talán az eddigi leveleimben - szám szerint hetvenkettő - nem említettem, de hallottam hírét, miszerint bájos nővérének, Miss Meadow Lockwoodnak nyoma veszett. Talán hozzá tudnék járulni a kereséséhez.

Persze nem biztos, hogy tudok segíteni Önnek, mint ahogy az sem biztos, hogy lesz szerencsém Önt személyesen megismerni. Mindenesetre, gondolja meg: egy próbát igazán megér.

[isabellaofparma]

(lol remélem hiánytalanul átküldi ezt a gigászi askot a tumbli de) omg hallod az előző anonra adott válaszod után engem is elfogott az ödön x leonin (ödönin?) angst… Codependent Leonin, akit annyira megvisel az Ödöntől távolt töltött idő, hogy már a teljes környezete és önmaga is látja, hogy ez nem feltétlenül egészséges, és ahogy errefel elkezdi mániákusan boncolgatni az emlékeit, elkezd benne megfogalmazódni a gondolat, hogy mi van, ha a /teljes/ kapcsolat csak annyi, hogy ő látja bele azt, amit akar, és Ödön nem is viszonozta az érzéseit soha (hiszen Szentpéterváron Ödön elég depis volt, tehát akármennyire is értékelte Leonin szeretetét, ezt kimutatni & ugyanolyan szinten viszonozni már valószínűleg nem volt ereje, meg általánosságban is egyszerűen más temperamentumúak). Leonin, akinek most, hogy nem volt olyan, akihez való viszonya kis kibúvót nyújthatott volna az orosz udvar konzervatív világa elől, a macsó környezet hatására egyre maróbb és maróbb szégyenérzete alakul ki a saját szánalmas kiszolgáltatottsága és függősége felé, és ezt pedig kivetíti Ödönre, meggyőzve magát, hogy Ödönt titkon végig taszította a viselkedése. Ebben még úgy érzi, meg is kellene adnia Ödönnek az igazat, de amiért már őszintén haragszik, az az, hogy ezek szerint még annyira sem tisztelte, hogy méltónak tekintse arra, hogy rendezzék ezt, és úgy tűnik, Ödön inkább csöndben hagyta, hogy bohócot csináljon magából, és azért indult el azonnal Magyarországra, mert alig várhatta már, hogy szabaduljon… a mélységes rémület és keserédes fájdalom, amikor rájön, hogy még így sem bírja gyökerestül kitépni az Ödön iránt táplált szeretetet a szívéből, még így is azonnal visszarohanna hozzá, csak tarthassa még egyszer a karjaiban… És akkor ott, helyben, amikor megkísérlel végleg pontot tenni ennek az egésznek a végére, és egyértelműen elmetszeni bármilyen megmaradt köteléket, Ödön kimondja, hogy az ő szemében is "egy szív, egy lélek" voltak, akkor derül ki Leonin számára, hogy teljesen félreértelmezte az egészet, és Ödön igenis viszontszerette, úgyhogy megint hibáztathatja magát, hogy nem tudta jól értelmezni a jeleket, és most aztán végleg elcseszte az egészet… na és ez megfűszerezve azzal a headcanonnal, amit az egyik ao3 fic commentjeiben olvastam, hogy mindezekután Leonin megtudja, hogy az osztrákok kivégeztek valakit Baradlay Ödön kormánybiztos neve alatt, csak épp azt nem tudja meg soha, hogy csere történt, és most már sohasem teheti jóvá… HHHHHHHHHHHHH-

Igen, igen, pont így!!! 🤧 Istenem, a fejembe látsz, esküszöm. És hosszú szenvedés után, Leonin úgy dönt, elutazik a temetésre, mert még egyszer látnia kell és hát ugye, pokolba is, mennybe is együtt mennek... Ahol aztán látja, hogy Ödön él és akkor 😌 Ödönin (oké, legyen) cheating era.

Amúgy Leonin szenvedéseiben nekem mindig nagy szerepe volt Jézának, mert kedveltem őt is a regényben és Jókai helyett is felruháztam egy kicsivel több személyiséggel. Mindig úgy képzeltem el, hogy neki azonnal lejött, az alatt az egy találka alatt, hogy mi van Leonin meg Ödön között és ő volt a lelki támasz aztán, mert ki mással tudna Leonin beszélni? A felesége, Aleksandra szintén Ödönbe volt szerelmes, úgyhogy úgy képzelem, hogy otthon is mindig fagyos volt a hangulat a történtek után. (Aztán Aleksandra egyszer féltékenységből felkereste Jézát, aki szépen kinevette, hogy igen, tényleg néha lefekszik a férjével, de a szívét nem nála kell keresnie. És végül ők kezdtek viszonyt. But I digress).

Ez mondjuk random, csak eszembe jutott. 14 év anyagát szabadítottad ki a palackból.

[georgina-rio]

találkoztunk és belepirult a hajnal ébredésünkbe

[arnyakkozottelek]

Anyám elküldött egy csoportos beszélgetésre, csupán 1 órát voltam ott és már ki is offoltam a vezetőt.

Nő: Tegyük fel, hogy szombaton egy csodálatosat szeretkeztél a barátoddal, de nem védekeztetek. Kinek a társaságának örülhetsz másnap? (gondolom nőgyógyászra gondolt)

Én: Menstruáció.

És kisétáltam.

[versinator]

Udvarára menyecskét

Fenyői leggyengébb kioltanak dícsérni Borsom föláll padlatán lesujtani Buzdul elcsavarog csattogtatja háztetőbe Véletlent körmünk nyüzsgenek könyvembe Könyörültél festés mentvén irisz Kezdődtek vigasztalóm rekedtek fesz

Hűlni donna álszent elsüllyed Művészetemnek elszédültél hencegő lökted Kenyérig meglopom elborit kérjem Nyűvöd rajkó csalogassam törzsem Mérnök daloltuk vállrándítással itthagysz Üveglelkemet lábainak zeneláda nyúlsz

Ponyva kiáltá bársonyszemű visszagombolyítani Gyermekeinket erőivel milliókra tépődni Ruhának elrontja kívánkozással kötetbe Hiszekegy bámészan kandallónál percbe Szövetébe emberöltőt végzete orkusz Összeád lapátolni ugysem mondhatsz

Kimérten egynémely elomolt irigyled Glóbuson edzette érhetsz köved Vergődünk delfineket imádsz méhem Alvilágból dzsungele betegíti kinevettem Varázstükör királyukat tirannus böngész Töltés füvén halálosabb szakadsz

Levegőnk mérgezi cytherea lelátni Tisztelték fésült ezeregyéji fölfalni Bódulva elgurul torzak esztendőkbe Kéjnek teremtheti partjaira szögletbe Magvaid félszegebbek melledbe úsz Ösvenyén ragadtan istennője tévedsz

Reked vonalba fonják méhed Találka körmünknek megtámadta nevezed Zabolátlan dandárainak labirintusában emlékeznem Megharcolta röpülhet szelídre énelőttem Virághagyma harmóniátok leütöm héliosz Megváltozott bokád megszorítva próbálsz

[videkma]

Álözvegy-Vádemelés csalás miatt (Csúnyán sült el a párkeresés Szolnokon)

Álözvegy-Vádemelés csalás miatt (Csúnyán sült el a párkeresés Szolnokon)

A Szolnoki Járási Ügyészség csalás bűntette miatt emelt vádat egy gádorosi lakhelyű, 33 éves nő ellen  – közölte Vidék.MA hírportálunkkal a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség 2021. december 22-én.   A vádirat szerint a korábban már csalás bűncselekmény miatt büntetett nő 2020 nyarán társkereső hirdetést jelentetett meg egy szolnoki újságban „…özvegy hölgy komoly kapcsolat céljából társát…

[csimpolya]

Miskolctaploca, Léna és Nándi találka

[hianyozni-vagy-hianyolni]

Mikor azért félsz találkozni egy fiúval mert tudod hogy csúnya és dagadt vagy.Úgyse tetszenél neki.Ezért mindenhogy kimagyarázod magad a találka alól...

[szeretemaszavakat]

(Hosszú) Update

Azoknak, akiket érdekel, hogy folytatódott a történetem azzal a lánnyal, akiért annyira oda vagyok (SPOILER elég kiábrándítóan):

Szóval, miután voltunk egy tök jó randin és aztán a rá következő estén megbeszéltük, hogy majd ha visszajöttem a nyaralásból csinálunk még valamit, azt  hittem, sinen van a dolog. Komolyan. Úgy éreztem, most az egyszer TÉNYLEG egész jól alakul és kivételesen nem stresszeltem annyira, mint amúgy. 

Elutaztam New Yorkba, rámírt, küldtem neki képeslapot, fel voltam dobva. Aztán hazajöttem, mérlegeltem, írjak-e neki, hogy talizzunk, de képzeljétek legnagyobb meglepetésemre nem kellett nekem jelentkeznem, mert MEGINT EGYSZER ő írt NEKEM, hogy rá érek-e másnap este és én persze igen-t mondtam és reménnyel telve bukkantam fel a találka helyszínén. 

Jól indult. Kart karba öltve sétáltunk az esőben, egymáshoz símulva az esernyő alatt, beültünk egy cuki kávézóba, beszélgettünk, nevetgéltünk. Aztán hirtelen a semmiből megkérdezte, gondolkodtam-e már azon, hogy akkor most mi ez köztünk, hová halad stb. És ezen befagytam picit, mert hát másfél randi után azéért ez még nem szokott felvetődni (vagy csak tapasztalataim szerint nem? szerintetek nem korai?), szóval csak zavartan hebegtem, hogy nem tudom, szerinte? 

Ő azt válaszolta, nagyon jól érezte magát velem, kedvel, de nem tudja, elég közös témánk van-e, működhetne-e, nem biztos benne, hogy ő per pill vágyik-e komoly kapcsolatra, zavarna-e engem, ha nem lenne exkluzív egyenlőre ez a dolog, hanem másokkal is találkoznánk, simán belemenne velem “valamibe” (gondolom itt rövid életű szexuális dologra gondolt), de így a közös baráti kör miatt nem olyan egyszerű. Mindezt nagyon kedvesen és éretten kommunikálta és így utólag nem tudom, máshogy alakult-e volna az este, ha máshogyan válaszolok. Talán máshogyan válaszoltam volna, ha nem teszi hozzá, hogy ő úgy érzi, én talán többet érzek, mint ő, nagyon odavagyok érte, mert egy fantázia képet látok és nem szeretne csalódást okozni. És a helyzet az,  hogy részben igaza van, mert TÉNYLEG odavagyok érte és TÉNYLEG él egy romantikus vágyálom verzió a fejemben - de ez akkor és ott eléggé leforrázott, mert nem értem, miből gondota ezt. Attól, hogy nagyon tetszik, még nem viselkedek úgy, mint egy szerelmes kisiskolás, akiről lerí a rajongás - egyszerűen csak kedves és figyelmes voltam, arról nem is beszélve, hogy konkrétan csak egyetlen egyszer írtam rá én, amúgy mindig ő jelentkezett, mindig ő javasolt talit, mindig ő kezdeményezett, még soha nem voltam ilyen passzív, mint ebben a románcban.

Azt válaszoltam, hogy nem értek egyet, mert igen, persze, hogy tetszik és kedvelem őt, de nem vagyok az a típus, aki rögtön fejest ugrik egy kapcsolatba vagy feleségül akar menni hozzá, ellenkezőleg, mindig százszor mérlegelem, hogy működhetne-e egy kapcsolat és szeretem nagyon lassan megközelíteni a dolgokat, időt hagyni, hogy kialakulhasson valami. Mondtam, hogy ezt most még nyilván nem lehet megjósolni és hogy ha komolyabbra fordulnának a dolgok, akkor persze hogy zavarna, ha másokkal is találkozna, de most még édes mindegy (...itt nem voltam egészen őszinte, mert alapból nem tetszik az ötlet, hogy valaki randizik velem és rögtön azon mereng, hogy de jó lenne most valaki mással randizni, de tudok élni az ötlettel). Láttam, hogy azért a tényért, hogy én ennyire mindent túlanalizáló típus vagyok, nem volt oda, de mindent összevetve az volt a benyomásom, hogy egy lapon vagyunk. Hogy mindketten folytatni akarjuk ezt, csak lassan, nem feltétlenül komoly céllal.

Ezért is lepett meg annyira, hogy miután fizettünk és lesétáltunk a buszmegállóig, rögtön elbúcsúzott. Pedig a beszélgetés előtt felvetette, hogy elkísérhetem még, csinálhatunk még valamit, de utána már nem említette. Ami nagyon elszomorított, mert a viselkedéséből az jött le, hogy neki ezzel be van fejezve és nem értem, pontosan hol cseszhettem el. Talán azt szerette volna hallani, hogy komoly szándékaim vannak? De hogy mondhattam volna ezt, ha előtte arról beszélt, hogy őt zavarná, ha én jobban odalennék érte, mint ő? 

Mindenesetre nagyon elszomorodtam, mert még soha senkivel se randiztam, aki ennyire tetszett volna és olyan igazságtalan húzás a sorstól, hogy adott egy esélyt, de aztán ilyen gyorsan elvette tőlem. Jövő héten talizunk egy barátnőmnél, remélem, nem lesz ciki. Azt is remélem, hogy sikerül összeszednem magam és visszazökkennem a régi kerékvágásomba. Én kedvelem magamat. Szerintem igenis olyan személy vagyok, akiért oda lehet lenni. .Ha ő nem így látja, akkor nincs mit tenni. 

Remélem, Ti jobban vagytok! Szép estét (és sajnálom, hogy ez ennyire hosszú lett és megint ilyen szomorúan végződött...) ❤❤❤

[versinator]

Emberségünk korlátaim

Megolajoztam vassíneken botlanak átsegíti Váltogatják bortnyik képessé okosat Úszol megajándékozni kardokkal délelőttre Üldözhet erődítményeken nyöszörögnek elhajóztak Jégzajlás fémjelzett könyveidben burkát Kiáltásnak bikáé nyárral lendíti Kacathoz taposson nyomuk szépüljön Szemétkosárbagazba különösebbre fordulhatnék szalmaszálat Latra kegyelemben feleszik tárgyai Szárnyunk meneküljek üzlethez bölcselkedveséhez Öblögették adósnak éveid istenemhez Jelezted arcképed elnyeljék megláncolt

Címerükben inogtál csipkebugyik szétrepeszti Visszavezeti kóvályognak tőre felelőtlenség Ügyesbajos forogta árkokon lánykára Fanyalgó költeményeim emészthetetlen játékaiból Sugarakon dűlőúton káplán betéve Tenyeremben ajándékod meríteni kerületi Parkírozzák töretlenül vadzöld özönlik Nyakadban gondolata csizmáink visongó Kitörjek áttetszőbb gubbasztó gyúrom Csillagaid találka agyvelőkbe egyikhez Medencében jammes ólomlábú pincéihez Félrelökte hozzak simaságot hasával

[szamasza]

Asszociáció

Eszembe jut a kotyogós kávéról. Ahogy halkan morajlik a víz és terjeng az illat, majd kis idő múlva két forró bögrével a kezében jön vissza a szobába, egyiket a kezembe adja, és álmosan mosolyogva belekortyol a sajátjába.

Eszembe jut az enyhén megsózott lilahagyma ízéről. Nem szeretem a hagymát, mégis jó nézni, ahogy apróra felszeleteli, megsózza, tálra teszi, jóízűen pakolja szendvicsbe... vicces dolog, de mégis kezdem szeretni a hagymát.

Eszembe jut Bob Marley zenéit hallva. Színesen-szagosan-hangosan-valósan él még bennem az emlék, amikor először főzött nekem, elindította a zenét, majd amíg a hús rotyogott a tűzön, magához húzott és andalogva táncolt velem az apró konyha közepén.

Eszembe jut, ha a Kálvin téren járok. Elég ha meghallom a metrón a megálló nevét, és azonnal hiányozni kezd. Tésztát szeretnék enni vele a Múzeumkertben újra és újra, körbesétálni az utcákat és eltévedni ismét, nem megtalálni a találka helyét és telefonban szerencsétlenkedni, végül nevetve megpillantani egymást a járda ellentétes oldalán..

Eszembe jut ha lefekszem aludni, és nincs mellettem. Határozottan kijelenthetem; függő lettem, és nem tehetek ellene semmit.

Nem is akarok; rá mindig mindenről boldogan asszociálok.